Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-21 / 44. szám
1995. február 21., kedd 7. oldal Jászsági Körkép Sportszeretettől fütve Feltámadt haló poraiból a Jászteleki Sport Egyesület. Sok helyi focibarátnak köszönhetően 1994 márciusában alakult meg újra, négy év kényszerszünet után. A csapat a megyei másodosztály jászsági csoportjában szerepel. Az őszi eredmény nem valami fényesre sikeredett, az utolsó előtti helyen várják a folytatást. A két Kisbakonyi az egyesület ügyeit beszéli meg; no nem svájci környezetben, a háttérben látható táj ugyanis csak egy poszter- Minden kezdet nehéz — mondja Kisbakonyi Ottó, az egyesület 30 éves elnökhelyettese. A csapat szereplését, pontosabban ahhoz, hogy egyáltalán indulhassanak a bajnokságban, nagyon sok lelkes támogatónak köszönhetik. A régi pályát még így sem tudták használni, any- nyira leromlott az állapota. Emiatt minden hazai mérkőzésüket idegenben, pontosabban „kölcsönpályákon” kellett lejátszaniuk. Az öltözőt is szinte elhordták bizonyos személyek, még jó, hogy a falak megmaradtak. Ezt is fel kellett tehát újítani, aho- • gyan a pályát is, amit meg is tettek. Ezért a tavaszi fordulóban pályaválasztóként már idehaza csaphatnak össze a vendégekkel. Hosszú idő után az első igazán hazai tétmérkőzésük március 15-én lesz; a Jászkisér ellen játszanak • Magyar Kupa-meccset. Az elmúlt időszakban nemcsak a tárgyi feltételek javultak, hanem a tél folyamán a csapat új tagokkal bővült. Az edző, Varga György sokakat szerzett, ahogyan a kezdet kezdetén Dobos Tiborral, az elnökkel együtt is ők toborozták a focistákat. Alig van helybeli játékosuk, sokan vannak Jánoshidáról, Jászberényből. Hat-hét új játékost igazoltak a téli pihenő alatt, hogy megerősödve vághassanak a tavaszi szezonnak. Ahogyan Kisbakonyi Zoltán (csak névrokona Ottónak) szakosztályvezető fogalmazott, ezzel az együttessel meg kell szorítaniuk minden ellenfelet. Az amatőr csapat fenntartása - hiába nem fizetnek a játékosoknak - nehéz, hiszen a részvétel a bajnokságban akkor is kiadásokkal jár, ha eddig csak „szerelemből” foglalkoztak a focival. Egykor férfíszabó volt Terenyei Ferencné (szemben) szép boltot vezet Jászárokszállás egyik népes, de rosszul ellátott részében új élelmiszerbolt nyílt karácsony előtt. A Sarok élelmiszerüzlet az utolsó lehetőség a bevásárlásra itt, a városszélen, a vá- mosgyörki út vége felé. A boltot Terenyei Ferencné nyitotta. Egy korábbi - tőlük pár lépésre levő - lakóházat vettek meg tavaly februárban, és alakítottak át a férjével, amit aztán berendeztek. % Van benne minden, a szép, friss kenyér- és húsárun kívül sok egyéb, ami egy háztartásban kell. Tökéletes mini-ABC. Kezdetben sokat kellett a kezdő árukészletért rohangálniuk, ma már az ügynökök a helyükbe viszik az árut. Az üzletvezetőt a kor „átváltoztató” szelleme terelte a bolt irányába. Erika ugyanis férfi- szabó volt, varrodában dolgozott. Gyesre ment időközben két gyermekével, és már nem tudott visszamenni eredeti helyére dolgozni. Át kellett volna járnia Jászfényszarura vagy Pusztamonostorra, de ezt nem vállalta. Inkább otthon maradt, bár így munkanélküli-segélyt sem kapott. Már a gyes első időszakában járt egy magánkereskedői képzésre, mert volt egy mozgóbüféjük. Minthogy azt Árokszálláson nem tudták elhelyezni, sokat kellett volna utazni, amit már az időközben kétgyermekes anya nem vállalhatott. Ezért elvégzett egy üzletvezetői tanfolyamot, ami a boltnyitáshoz feltétlenül kellett. A 32 négyzetméteres1 üzlet - amelyben egy alkalmazottat is foglalkoztatnak - nagy területet lát el. Sokan megkedvelték, főleg az idősek.- Egy bácsi megemlítette, húsz éve várta ezt a boltot. Egy szomszéd néni pedig azt mondta, nem gondolta volna, hogy egyszer még papucsban mehet a boltba - „közvetíti” a vásárlói véleményeket az üzletről a tulajdonos. A bolt sok pénzbe került, előteremtésében segítettek a szülők is. Úgy vélik, hosszú távra nagyon jó lesz ez. Még további fejlesztést is terveznek, mert nincsen zöldség- és gyümölcsrészlegük, valamint mirelitáruhoz és jégkrémhez hűtőpultjuk. Nyárra pedig ezek elengedhetetlenek lesznek. Van, aki traktorral, van, aki ásóval Kezdődnek a tavaszi munkák a kiskertekben Géplakatos a szakmája. A já- noshidai téeszben szabadult fel, később elment a helyi hűtőgépgyárba. Az önkormányzat intézményeiben végzi karbantartói feladatát, de társaival részt vett az orvosi rendelő és a sportcsarnok építésében is. Ámikor a faluba került, egy szoba-konyhás lakásban lakott feleségévéi a vasút mellett. Aztán apósa a házuk melletti részt átadta nekik. 1985-ben költöztek be a szép házba. Van még rajta mit csinálni, most akarják a padlásszobát kialakítani a gyerekeknek. Felesége a radiátorgyárban dolgozik. A ház mögötti kert 600 négyzetméternyi. Ami kell a háztartáshoz, azt vetik bele. Kis, mindössze fél hold földjük is van, amit a polgármesteri hivatal juttat nekik. Kukorica lesz benne. Jószágtartással is foglalkozik Zoltán, két anyakocája még három kismalaca van. Itt a jó idő, ideje a földdel foglalkozni. így vannak ezzel sokan, ki traktorral szántja terebélyes földjét, ki ásóval, ge- reblyével készíti elő a talajt a ház mögötti kiskertben. Ez utóbbit teszi Jászbol- dogházán Tamási Zoltán is. A 41 éves férfi jánoshidai, de ide nősült. A polgármesteri hivatalban dolgozik. 1982-ben került oda, mint karbantartó. Ez a munka alaposan kimelegíti az embert Az oldalt Tóth András készítette Négyet egy csapásra Mindig megfogták a munka végét Egy birkának jó esetben két báránya születik. Ez még egy átlagos birka, átlagosnak vélhető szaporulattal. Csakhogy Jászdózsán él egy olyan birka, amelyik nemrégiben négy bárányt hozott a világra. Ez bizony már mindenképpen ritkaságnak mondható. Kedvenc olvasmányuk az Új Néplap földműveléssel foglalkoztak. 1959 őszén jött a téeszesítés, de ő nem lépett be, mert úgy látta, nagyon keveset lehet ott keresni. Elment - úgy gondolta, egy kis időre - az Emászhoz, és ottmaradt 30 évig. Közben feldolgozta munkásságának 30 évét, számtalan falu villamosításában betöltött szerepét. Most éppen a II. világháború jászdózsai „szakaszán” dolgozik. Végigdolgozták az életet. Felesége például idehaza cipő- felsőrészeket gyártott, miközben negyven hízójuk és három-négy növendék üszőjük volt. Előfordult, hogy 500-600 csirkét is neveltek. Közben a felesége elment villanyszámlásnak, ahogyan az utóbbi időben már Kiss Béla is ebben a munkakörben dolgozott. Bár csak 7 osztálya volt, elvégzett öt tanfolyamot, hogy ne maradjon le, el tudja látni a munRáadásul az még nagyobb ritkaság, ha a kevesebb bárányhoz „szokott” anya fel is neveli mind a négy csemetéjét, és nem akar rövid időn belül kettőtől megszabadulni - mondja az állatok gazdája, Kiss Béla. Ugyanis a természet úgy adta, hogy egy birkának két csecse van, és erre a négy farkaséhes bárány sok. Ezért a háziaknak is be kell segíteniük az etetésbe. Cumisüveggel szoptatják a kicsinyeket. Máskülönben ez a birka, Kajla, azzal a tulajdonsággal is „dicsekedhet?, hogy tavaly hármas ikreket ellett, ami szintén ritkaság.- .Azt el kell mondanom, hogy a birkát adácsiaktól vettem a jászapáti vásárban. Amolyan selejt volt, mert az egyik fülét lerúgta a szamár, de úgy voltam vele, majd lesz vele valami - mondja a férfi. A 65 éves Kiss Bélát a birkák tartják életben, minthogy az idős ember - 57. születésnapja előtt öt nappal - agyvérzést kapott. 4zóta fogyasztja rendszeresen a birkasajtot és a zsengicét. Hogy mi a zsen- gice? Birkasajtból fennmaradt savó felforralva. Felesége feji a birkákat, mert az idős ember bal keze az agyvérzés után már nem az igazi. No meg aztán ő érti a módját, hiszen lánykorában A négy bárány szinte megkergül, olyan éhes állandóan náluk is sok-sok birka volt. Kiss Béla apja 18 holdas parasztember volt. Négyen voltak testvérek. Feleségével a tejcsamokban ismerkedett meg. A fiatalember csak hét osztályt járt, míg a fiatal lánynak gimnáziumi érettségije volt, így hat esztendeig udvarolt neki, míg leendő apósa áldását adta a házasságra. 1953-ban keltek egybe, és azóta is jól kijönnek egymással. A házasságkötés után tanyára kerültek, állattartással, kájával járó feladatokat. Birkájuk azóta van, mióta az idős ember beteg lett. Huszonhét gyapjast tartanak a háznál. Száz-százhúsz csirke is van, meg galambok is. A tehenet tavaly adták el. Az „elvett” földet nemrégiben visszakapták. Eleinte bent hagyták a szövetkezetben a liciten nyert 22 holdat. Csakhogy tavaly nem adtak érte se pénzt, se terményt! Azóta is várják a járandóságukat, ezért inkább kivették a földet. Dolgos Gyula bácsi Megrakott kiskocsit tol hazafelé a jánoshidai főutcán Szabó Gyula. Most jön a darálóból, a járgány tele van degeszre tömött zsákkal. Búza és árpa keverékét, darát visz haza. Gyula bácsi 67 éves. Tiszavár- konyban született, 1950-ben nősült ide. A gépállomáson dolgozott, egy cséplőgéppel járta a környéket, akkor ismerkedett meg leendő párjával. Együtt laktak hosz- szú éveket a szülőkkel. A mama 1976-ban, a tata 1982-ben halt meg. Hazafelé 1990-ben adták el a házat, akkor vettek egy másik lakhelyet a faluban. Jó nagy kert van hozzá: 500 négyszögöl. Három malacot hizlal jelenleg. Kell a családnak az ennivaló, rajtuk kívül két gyermekük és öt unokájuk (mind fiú!) van. Hogy jó étvágyú-e a család, nem tudni, mindenestre a biztonság kedvéért még 100-120 baromfit is nevel az idős ember. Kevés a nyugdíj, kell egy kis kiegészítés, amit a seprűköi darálóból tés jelent. A nagy telek mellett még két-három konyhakertet is vállal Gyula bácsi, amibe valamilyen gabona kerül. Az idős férfi egyébként zömmel a vendéglátásban dolgozott. 1955-ben hagyta ott a téeszt, majd elment egy budapesti üzembe. 1960-tól az áfésznél kereste pénzét, üzletvezető volt sokáig. Felesége szintén a vendéglátásban dolgozott. 1981-ben aztán otthagyta ezt a szakmát. Ismét felment Pestre, az építőiparba, hogy magasabb nyugdíjat kaphasson. 1985-ban azonban leszázalékolták. A sok földön kívül van még egy 300 négyszögölnyi házhelye, ahol kukoricát és cirokot termeszt. Van tehát bőven munkája. Hát még ha azt is hozzáveszük, hogy odahaza, Tiszavárkonyon van 10 hold földjük is. Ezt már nem ő műveli,- 87 éves édesanyja haszonbért kap érte a szövetkezettől.
