Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-18 / 42. szám

1995. február 18., szombat Nézőpontok 5. oldal _________ Szombati Jegyzet K iknek keresünk? Terjed a politikai elbizonytalanodás - tudhatjuk meg a legutóbbi közvélemény-kutatások adata­iból. Rohamosan csökken a parlamenti pártok népszerűsége. Vajon mi lehet ennek az oka, te­szi fel az ember a kérdést, és keresi rá a felele­tet. Mindenkinek van válasza, a válaszhoz pe­dig egy példája. Azt mondja egy - nevezzük így - bérből és fizetésből élő ember, akinek fil­lérre ellenőrizhető a jövedelme: - Kaptam az idén 11 ezer 500 forint,fizetésemelést. Hazavit­tem belőle 2 ezer 900-at. Ennyivel keresek ha­vonta többet, mint tavaly. Ez nem vicc, tény, hiszen valamilyen okok, ilyen-olyan elvonások, adók miatt az emelés túlnyomó részét levonták. Ha történetesen nem kapom ezt az emelést, sok ezer forinttal kevesebbhez jutok, mint tavaly. Mert megint változott az adózás rendszere. Jó, jó, azt is megértem, igazi rabló módjára alaposan leharapnak belőle. Ha tudnám, hogy iskolákra, öregekre, gyermekotthonokra, járdákra, kórhá­zakra fordítanák. De fogalmam sincs merre, hová kellenek a tőlem, a családomtól úgymond törvényesen elvont súlyos ezrek. Mondjuk mil­liós végkielégítésekre, futottak még kategóriájú vezetőknek? Esetleg a pártok egy cikluson át nemes vezetői, vezérei utaznak belőle külföldre? Ezek miatt már borsózik a hátam. Nem tudom, hogy tavaly, akik ezt a törvényt, az újabb adókulcsot előterjesztették, megsza­vazták: miből, mennyiből élnek? De szeretném, nagyon szeretném tudni. Mert aligha létmini­mum körüli összeg náluk az egy-egy család­tagra jutó járandóság. És aligha 2 ezer 900 fo­rintos a keresetük évi emelkedése. Ugye, négy évig ostoroztam az elmúlt ciklus ilyen-olyan vezetőit, fontos személyiségeit, amiért egyszerre voltak képviselők, honatyák, és közülük sokan, nagyon sokan másodállást, másodállásokat is vállaltak. Természetesen nem ingyen, szép pénzért. Meg is lett az ered­ménye: ők nem nélkülöztek, az ország meg úgy haladt „előre”, akár a rák. Igaz, elkezdődött a privatizáció, az a folyamat, amely néhány tíz­ezer meggazdagodásához és néhány millió fo­lyamatos lecsúszásához, elszegényedéséhez vezetett és vezet. Most mit látok? Új ciklus, új virág a színté­ren, új vezetők, új képviselők, újabb négy év. Nem kevesen közülük csodálatos képességek­kel lehetnek megáldva, mert szűk nekik a Par­lament. Kinek ilyen, kinek olyan a mellékál­lása, ha úgy tetszik, másodállása. Már csak azt nem tudom, ezek az istenáldotta tehetségek hol dolgoznak igazából? Melyik •munkahelyükön? Mert az embereket ez (is) szerfölött érdekli, hi­szen nagyon soknak közülük egy állás sem jut. Vagy ennek a kurzusnak bizonyos képviselői sokkal jobbak az előző rendszer szintúgy sza­badon választottjainál? Ha ez így igaz, mindez miért nem látszik meg az országon? Minden­napjainkban? Hol van az ígért gazdasági élén­külés? Vagy legalább elmozdulás? Tudják hol? Például Szlovéniában, meg Csehországban. Ott sikerült valamit megvalósítani, az asztalra tenni. Igaz, nálunk is. ígéreteket sorakoztatni. Azután minden maradt, marad a régiben. Vagy ha még maradna, jó lenne. De hát az utazás, a fűtés, a világítás, a víz, az élelmiszerek ára úgy emelkedik, hogy nem érjük utol. Az a fellendülés, skandálom én, hogy valaki megkeresi a négytagú családnak a létminimu­mot. És aki azt sem keresi? Mert nyugdíjas? Mert munkanélküli? Mert több kisgyereket ne­vel? Mert olyan he­lyen lakik, hogy 20-50 kilomérteres körzetben kilátásta­lan elhelyezkednie? Szóval tele van az ország bajokkal, ja­jokkal, és erre az a gyógymód: adóztas­suk még jobban azokat, akik eddig sem tagadhattak le egyetlen fillért sem. Mert bérből és fizetésből élnek, nem fekete­munkából. Vajon miért nem fizet adót, kellő adót az, aki milliókat, tízmilliókat keres? (Té­vedések elkerülése végett, van, aki tisztessége­sen adózik.) Vajon azoknál, akik kibújnak a törvény alól, miért nincs előrelépés, hol késnek a keményebb rendszabályok? Vagy ilyenek a jogszabályok, hogy tőlem könyörtelenül von­ják, de a nagyhalakkal képtelenek mit kezdeni? Évi 400-500 milliárd forintra becsülik az eltit­kolt jövedelmek összegét. Nem lenne haszno­sabb ezt a területet hatékonyabban ellenőrizni, mint a fix fizetésűek nyakába dobni újabb gyep­lőt? Kérdezem, tisztelt törvényhozó, törvényal­kotó hölgyeim, uraim. Mert most az a gyakor­lat, hogy a tőlünk levont ezrekből, tízezrekből, milliókból politizálnak, hozzák az efféle törvé­nyeket. Lehet, eredményes ez a nagymértékű, nagyarányú levonás a dolgozók esetében, de szeretnénk már végre nem csak önöknek, de a családunknak is keresni. Ugye, uraim, nem vetnek meg, ha nem vér­zik a szívem a nyugati bankokért, a nagytőkés csoportokért, de szót emelek a magyar családo­kért. Amelyek embereket, gyerekeket, örege­ket, fiatalokat jelentenek. Akik rossz vagy még rosszabb helyzetbe kerültek. Hozzáteszem: a legtöbben önhibájukon kívül. Azért arra kíváncsi lennék: vajon lesz-e olyan vezetés valamikor ebben az országban, hogy érdemes lesz jobban, sokkal jobban dol­gozni, mert akkor jobban, sokkal jobban keres a diplomás, a szakember, a fizikai munkás? Té­vedések elkerülése végett nem csak az adóhiva­talnak, a belső és külső államadósság csökken­tésére, hanem a családjának, a gyerekeinek, végső soron önmagának. Vagy ne alapítsunk családot, mert akkor több marad? A folyamat már elkezdődött, sőt folytatódik, hiszen ha hinni lehet a statisztikáknak, fogy a nemzet de­rekasan. Ez lenne a cél? Igaz, gyerekek azért születnek, csak nem mindig ott, azoknál a csa­ládoknál, akik majd el is tudják tartani őket. Vagy úgy gondolja a törvényhozás, hogy nekik is én keresek, mi keresünk? A tőlem, tőlünk le­vont összegekből? Jó, adok, adjunk nekik is, de mi van akkor, ha ezekre a forintokra nekem, a családomnak is szükségem lenne? Nem kellene ezen gondolkodni és valahogyan változtatni? Úgy, hogy nekem is jó legyen, ha már minden szavazás, váltás után enyém, miénk a terhek növelése. Avagy a hozzám, hozzánk ha­sonlójának már csak az marad. Pedig szó volt valamikor valamilyen tisztességes emberi élet­ről, megélhetésről is. Emlékezzenek csak rá! Mert az idő fogy, vészesen fogy ... &JŰh Í(a{l£jx Munkahelyi balesetek Dolgozni kockázatos Kvartett Az én feleségem meg a te feleséged - ___a mi feleségünk A gyerekek felnőnek. Férjhez mennek, megnősülnek^ majd ne­kik is gyermekeik születnek. Ez az élet körforgása. És vagy él­nek boldogan, míg meg nem halnak, vagy míg el nem válnak, vagy__Az a két házaspár, amelyről történetünk, szól egy egé­sz en sajátságos módját választotta a boldogságnak. Vállalnák a nyilvános szereplést is, ha csemetéik nagyobbak lennének, eset­leg ha nem Magyarországon élnénk. így viszont képzelt nevek­kel ugyan, de mindennapjaik valóságába pillanthatunk be. A kétszer két pár eredeti felállása: Ágnes és Béla, Anna és István; illetőleg „módosítva”: Ágnes és István, Anna és Béla. Kétszázötven munkaügyi ellen­őr járja az országot, s a Munka­adók Lapja szerint ez a szám „elenyészően kevés”. Nos, attól függ, mihez hasonlítjuk. A Fo­gyasztóvédelmi Főfelügyelő­ségnek például csupán kétszáz ellenőre van, ám tudjuk, hogy a cégek többsége ennél keveseb­bel is megelégedne. Ez persze a munkaügyi ellenőrökre is igaz: nem ritka, hogy be sem enge­dik, netán elkergetik őket. Nehéz lenne válaszolni arra a kérdésre is, hogy sok vagy ke­vés az a 3 millió forint, ameny- nyire január óta egy olyan cég büntethető, mely elhanyagolja a munkavédelmi előírások betar­tását és így veszélybe sodorja saját embereit. Dolgozni persze mindig koc­kázatos, de hogy mennyire, az igazán csak a statisztikákból de­rül ki. 1993-ban, az utolsó sta­tisztikaiig feldolgozott évben 46 ezren szenvedtek munkahelyi balesetet az országban, ami nemcsak igen magas szám, ha­nem körülbelül négyszerese is az 1984-es adatnak (11 ezer). A munkavédelmi szakértők szerint a bajok legfőbb forrása a gyakorlatilag hasznavehetetlen védőfelszerelés. Tavaly nyáron tízezer egyéni védőeszközt vizsgáltak meg, s közülük több mint félezerről bebizonyoso­dott: semmilyen védelmet nem nyújtanak. Rengeteg a hanyagság és a látszatintézkedés, mert a haté­kony munkavédelem sokba ke­rül. Általános a munkavédelmi előrások teljes elhanyagolása. Persze ha jön a bejelentett ellenőrzés, az más. Olyankor ál­talában „a föld alól is” előte­remtik (kölcsönkérik, bevásá­rolják) a védőeszközöket. A forráshiány nemcsak a cé­geknél mutatkozik, hanem az állami gondoskodásban is. Jel­lemző, bár nem egyértelműen kedvezőtlen tendencia, hogy az Országos Munkavédelmi Tu­dományos Kutatóintézet az el­múlt évben egyáltalán nem ka­pott állami megrendelést. Ha az intézetnek mégis volt munkája, az a magánszektorból érkezett megrendelések teljesítése volt. Vannak, akik az állami ellenőr­zési rendszert sem tartják túlsá­gosan célravezetőnek, mond­ván, az ellenőrzések mechani­kusak, mint fenti példákból is világos, az ellenőröket könnyű kijátszani, s mint az OMMF (Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség) il­letékes főosztályvezetője, Gás­pár Imréné nyilatkozta nemré­giben, a bizonyítás olyankor is nehézségekbe ütközik, amikor az ellenőr visszásságokat jelez. Ha a vállalat tagad, sokszor nincs mit tenni. Mint minden öröklött állami felügyeleti rendszernek, a mun­kaügyinek a tevékenységében is számos ellentmondás van. A munkaadók például ellenőrizhe­tők, az egyéni vállalkozók vi­szont, akikből pedig több mint félmillió van az országban, az érvényes törvények szerint nem. így fordulhat elő, hogy míg egy szervezett munkavég­zés keretében alkalmazottként dolgozó darust le lehet paran­csolni a gépről, ha azt nagyon rossz állapotban találják, ugyanerre a munkavédelmi fel­ügyelőnek nincs joga, ha darus magánvállalkozó, és „saját koc­kázatára” használja a veszélyes berendezést. A munkahelyi baleset költsé­ges, sokszor költségesebb, mint az elővigyázatossági intézkedé­sek. Az érvényes rendelkezések értelmében ugyanis a társada­lombiztosítás helyett a munka­adó fizet olyan esetekben, ami­kor kiderül, hogy nem tett ele­get a kötelező balesetvédelmi és egészségvédelmi követelmé­nyeknek. Olyan esetben, amikor a vállalat minden lehetőséget megadott a balesetvédelemre, de a dolgozó azokkal nem élt, a felelősség az alkalmazottra há­rul. Atlantic A lépcsőházban ételszag keve­redik a gyereksírással és a mű­holdas csatornák adásával. Az ötven-egynéhány négyzetméte­res lakótelepi lakásban linóleum és padlószőnyeg, nagy mintás tapéta. A felnőttek szobájában margarétamintás heverők és fo­telok, szekrénysor, a sarokban tévé, videó. Alig lehet mozdulni. Ági él itt férjével és két isko­láskorú gyermekével. Az asz- szony rövid, divatos frizurát vi­sel, nagy fülbevalókkal. Feszes farmer és póló engedi sejtetni jó alakját. Arca festett, körmei lakkozva, érzéki illat lengi kö­rül. Csacsog, nevet, vibrál körü­lötte a levegő.- A fiúk később jönnek - közben cinkosan kacsint, de Anna már itt van. - Barát- nője(?) szép arcú, festetlen. Szőkésbarna haja válláig ér. Lezser ruhája sem rejti el csi­nosságát. Diszkrét illat öleli. Előtte ásványvíz, óvatosan kor­tyolgatja.- Én esküszök a rumos kó­lára - nevet Ági, miközben megkínál egy teával. Egy díszpámán törökülésben - a biztonságos padlószint ma­gasságában - hallgatom őket. Miközben elemyednek a fotel­ban, a zavar legkisebb nyomát sem tudom felfedezni rajtuk.- Egy vállalati bulin ismer­kedtünk meg, lehet annak már tíz éve is - kezdi Anna. A fiúk akkor még egy munkahelyen dolgoztak. Mi sem természete­sebb, hogy a jó haverok egymás mellé ültek a mulatságon. Mi Ágival akkor találkoztunk éle­tünkben először. A férjem sze­ret táncolni, én nem, hát elment Ágival ugrabugrálni. Aztán ud­variasságból engem is felkért Béla egy táncra. Mintha az áram ütött volna belém, ahogy hozzám ért, pedig nagyon tisz­telettudó volt. Istvánék egész éjszaka hülyéskedtek, be is csíptek. Mi meg jobbára be­szélgettünk. Józanul, hisz egyi­künk sem fogyaszt szeszes italt.- Életem tán legklasszabb bulija volt - veszi át a szót Ági. Végre egy igazit mulattam. Az­előtt mindig az uram mellett savanyodtam csak ilyen helye­ken. Néhány hét múlva összefu­tottunk az áruházban, és indít­ványoztam, hogy együtt szil­veszterezhetnénk. Rögtön bele­egyeztek. A gyerekeket a nagy­szülők elvállalták, s nálunk csaptunk egy isteni házibulit. Mi, lányok, azon versengtünk, ki süt habosabb süteményt. Ist­vánnal egész éjszaka rokiztunk meg twiszteltünk. Béláék a sa­rokban filozofálgattak, de nem szenvedtek azért ők sem. Sőt egészen felvillanyozódtak. Ist­ván újévköszöntés címén ala­posan szájon csókolt. Mint utóbb kiderült, a Himnusz alatt Anna és Béla egymás kezét fogták a hátunk mögött. nyugati kilós-ruhavásár! Szolnokon, a Városi Művelődési Központban (Hild János tér 1.) Február 18-án, J szombaton - 650 Ft/kg áron! g 8-18 óráig 5 Szeretettel és nagy áruválasztékkal várjuk kedves vásárlóinkat! Az ÁPISZ Kereskedelmi Rt. felvesz üzletszerzőt és nyugdíjas kisegítőt Az üzletszerzői munkakörnél feltétel a kereskedelmi végzettség és gyakorlat, lehetőleg papír-írószer áruismeret, valamint gépkocsi-vezetői engedély. Jelentkezni lehet önéletrajzzal, cím: ÁPISZ, Szolnok, Aztán a kijózanodás után mindnyájan éreztük, történt va­lami, de még nem beszéltünk róla. Anna vallotta be először - bűntudattól gyötörve - a kézfo­gást, erre István visszavágott a csókkal. Jól összevesztek, majd az ágyban kibékültek. Ám az összejövetelek egyre sűrűsödtek. Egy alkalommal István több sört ivott, mint kel­lett volna, s nekiesett a férjem­nek, mit fogdossa a felesége kezét. Erre Béla jámborul be­mosott neki egyet, mondván, ő meg csókolgatja asszonyát. Jól elagyabugyálták egymást, de néhány nap múlva már szent volt a béke, mely máig is tart, s remélhetőleg örökké így marad. Észre sem vettük, hogy köz­ben megérkeztek a fiúk. István talpig divatos farmerszerelés­ben, márkás edzőcipőben, va­kító fogsorát a világra villog­tatja. Béla is helyes. Puha szö­vetből készült zakója alatt gar­bót visel. Mindketten mindkét asszonyt arcon puszilják, aztán - jaj, még csak a szilveszternél tartotok felkiáltással - látvá­nyosan a konyhába vonulnak. István sört bont, Béla ásványvi­zet tölt. Olyan otthonosan mo­zognak mindketten, a külső szemlélő meg sem tudná állapí­tani, valójában ki is a házi- gazda„- Én javasoltam először, hogy üljünk le beszélgetni né­gyesben - mondja Anna. Bár rendkívül jól éreztem magam velük, s a gyermekeink is meg­kedvelték az övéiket, mégis na­gyon nyomasztott valami, ma­gam se tudom, hogy mi. Nyög- décselve indult a beszélgetés, aztán közösen megállapítottuk, hogy valami rendkívül furcsa dolog történik velünk, ugyan­akkor valamennyien - kézfel­tartással 4 úgy szavaztunk: nem vetünk véget a barátságnak. Aztán külön programokat is kezdtünk szervezni. Ági az én férjemmel kerékpározni, kor­csolyázni járt, meg el-elmentek a diszkóba, én meg az övével: moziba, színházba, kiállításra. Most is így van, amelyik pár­nak nincs programja, az vigyáz a négy gyerekre, vagy a nagy­szülők. Szerencsére mindkét család csodálatos nagymamák­kal, nagypapákkal büszkélked­het. A kölykeink meg egyene­sen imádják egymást. Emlékez­tek, amikor együtt nyaralt a két család . ..? István közben lerogy a heve- rőre: - Nehogy elmeséljétek még azt i§, hogy mennyibe ke­rült a palacsinta a Balcsinál. Béla mellékuporodik.- Inkább folytassuk a máso­dik nagy beszélgetésnél - kö­szörüli torkát Béla.- Nem kell ezzel annyit vari­álni. Egyszerűen rájöttünk, hogy el kell cserélni a két asz- szonyt - kurjant István.- No nem egészen így volt - helyesbít Ági. - Akkor te is na­gyon kisfiú voltál, mikor arról vitatkoztunk, hogyan legyen tovább. Ami igaz, az igaz, én lánykoromban elég sokat szó­rakoztam, de Bélát nem csaltam meg a házasságunk alatt soha. Viszont amikor István magához ölelt, nem sokáig kérettem volna magam.- Anna csodálatos nő, de rá­jöttem, hogy Ágival szeretek igazán együtt lenni - szól közbe István.- Hát én is jól megvoltam Ágival, de Annával teljesen más. Vele lett egész az életem - fogalmaz óvatosan Béla, majd így folytatja: - Szóval zöld utat adtunk egymásnak, hogy betel­jesedjenek a szerelmek. Néhány másodperc csend után Anna kezd magyarázni. - A lényegesebb dolgok megtör­téntét bejelentettük a négyfős közgyűlés előtt, azonban a na­turalista részletekig nem men­tünk el - még négyszemközt se.- Szóban - helyesbít Ági. Pontosabban csak szóban - s már visítva nevet.- A gyerekek, szomszédok, rokonok mit szólnak ehhez a helyzethet? - érdeklődöm.- Szerintem a kívülállók nem tudnak semmit. Vagy azt gon­dolják, jó barátok vagyunk, esetleg rokonok, vagy nem tud­ják, kinek ki a párja. Minden­esetre rosszalló megjegyzést eddig még nem tettek. Külön­ben sem nagyon. érdekelnek, mert itt nyolc boldog emberről van szó, s ugyanennyi boldog­talan is lehetne - véli Ági.- Ha már így belemeleged­tünk, lenne még egy kérdésem - fészkelődök kínosan a pár­nán.- Hogy négyen . .. együtt? - előz meg István. - Nem, nem! Szó se lehet róla! Ki-ki a párjá­val.- De melyikkel? - nyöször­gőm. Csend. Egymásra néznek. Anna szólal meg: - Hát, néha úgy alakul hogy István is ..., de csak elvétve - mentegetőzik.- Ugyan már - nevet Ági -, azt hiszed Béla nem? Elvégre ő a hites uram! Ugye, apuci? Az­zal feláll, cuppanós csókot nyom férje homlokára. István közben a feszülő farmer hátsó részére paskol. Tekintetük ta­lálkozik. Tűz lobban bennük.- Az lenne jó, ha vennénk egy nagy-nagy lakást, ahol mindannyian elférnénk - ösz- szegzi István. Nincs időm (erőm) megkér­dezni, tényleg komolyan gon- dolja-e. Ági csörömpöl a konyhán. Az asztalon öt teríték sorako­zik. Megköszönöm. Nem va­gyok éhes. (Számolni kezdek. A kvartett után kvintett követ­kezik? No nem!) Elbúcsúzok.- A riport nem jelent kelle­metlenséget? - kérdem.- Ugyan már, tudod, milyen kevesen olvasnak újságot - osz­latja el aggodalmamat Ági. *** A lépcsőházban szaporán szedem a fokokat, hogy mi­előbb mélyet szippanthassak a friss februári levegőből.. .-jzs­Szolnokon és környékén gazdálkodók figyelmébe! Az Alcsiszigeti Mg. Rt. széles körű szolgáltatásokat végez a mezőgazdasági földterülettel rendelkezők részére.- Őszi kalászosokra komplett termeltetési szerződést kötünk-, technológiai szolgáltatással (gép, anyag) kedvező hitelkonstrukcióban, a terményfelvásárlással együtt;- Egyéb növénytermesztési munkálatoknál esetleges anyagok (vetőmag, növényvédőszer) biztosítása és gépi szolgáltatás igényelhető. Várjuk jelentkezésüket és szíves megrendelésüket az alábbi címre: Alcsiszigeti Mg. Rt. Piroskai kerület Piroskai út Telefon: 56/425-744 •71258/ih* Ügyintéző: Kiss Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents