Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-17 / 41. szám

1995. február 17., péntek Az Új Néplap Kunszentmártonbm 7. oldal Csodagépek, avatott kezekben Mintha egy másik világba lépne az ember, amikor benyit a Psycho-natura Egészségvédő és Szolgáltató Bt. várójának ajta­ján. Az első pillanatban keresi a szokatlant, a furcsát, és rájön, hogy minden az. Semmiben sem hasonlít a szokványos orvosi várókhoz. Halk, megnyugtató zene szól, a falon az őselemeket ábrázoló keleti festmények, s a levegőben eukaliptuszillat ter­jeng. Valami nagy-nagy nyugodtságot áraszt minden. Munkában a Woll-féle diagnosztikai berendezés Dr. Gogh Edit ideggyógyász- pszichiáter-lézergyógyász és dr. Kiss Mihály általános orvos- természetgyógyász-bioenerge- tikus magánrendelője sem ha­sonlít a szokványos, „gyógy- szerszekrényes-injekciós tűs” orvosi rendelőkhöz. Körös-körül számítógépeket, monitörokat, ti­tokzatos eszközöket láthatunk. A könyebb megértés kedvé­ért jó tudni, hogy a két orvos egy konferencián véletlenül ismerkedett meg egymással. (Bár szerintük nincsenek vélet­lenek, mindennek megvan a maga oka.) Hamarosan kide­rült, hogy nagyon hasonló a gyógyításról kialakított felfo­gásuk, elképzelésük. Azt vall­ják, hogy a test, lélek, szellem optimális kölcsönhatása te­remtheti csak meg az egészsé­get. A gyógyításuk alapelvét is az határozza meg, hogy a testre és lélekre egyaránt komplex módon kell hatni, hiszen a testi bajok a lelket is rombolják, és ez fordítva is igaz. Ők nem természetgyógyá­szok, hanem orvosok, csak fel­fogásuk eltér a hagyományos gondolkodástól. Itt a beteg maga dönti el, hogy mennyi ideig beszél a bajáról. Ezt kö­veti a hagyományos vizsgálati módszer, amely támpontot ad ahhoz, hogy milyen egyéb vizsgálatra van még szükség. Egyik büszkeségük a Voll-féle komputeres diagnosztikai ké­szülék. Anélkül, hogy szakmai fejtegetésekbe bocsátkoznék, el kell mondani, hogy mi mindent tud ez a készülék. A különböző akupunkturális pontok vizsgálatával szinte „szelvényekre” osztja az em­beri testet, s felfedi a rejtett be­tegségeket, gócokat. A beteg megismerheti a volt betegsé­geit, sőt az öröklött betegségi hajlamairól is tudomást szerez­het. Ezenfelül a berendezés megmutatja a lehetséges gyó­gyítási lehetőséget is. Azonban ez a csodagép csak segédesz­köz, mert az igazi komputer az orvos szürkeállománya és az évtizedes tapasztalata - ahogy Kiss doktor mondja. Mivel nem vallják csodadoktoroknak ma­gukat, ha a beteg helyzete úgy kívánja, speciális szakrende­lésre javasolják. Helyben azon­ban sokféle betegséget tudnak gyógyítani, speciálisan egyénre szabottan. A hagyományos akupunktúra mellett elektro- akupunktúrát és számítógépes vezérlésű elektromos-lézer- punkturális kezelést is alkal­maznak. Az érszűkület kimuta­tására Doppler ultrahangkészü­léket használnak. Eredményesen alkalmazzák az ízületi betegségek gyógyítá­sában a lézerzuhanyt. A sok műszer közül említést érdemel az agytréner, amely az agy energiájának optimáis szintre hozását segíti elő. A stresszbe- tegségek és „menedzser”-be- tegségek gyógyszer nélküli gyógyítását szolgálja. Sokfelől érkeznek hozzájuk a gyógyulást remélő betegek. Most még az a jellemző, hogy „csodavárásként”, utolsó re­ményt feltételezve keresik meg őket, pedig módszereiknek a megelőzésben is fontos szere­pük van, hiszen felfedezhető a betegség még a szervi elválto­zás időszaka előtt. > Örömükre szolgál, hogy egyre több klinika, kórház kéri a közreműködésüket, ismeri el eredményeiket, de az évtizedek alatt beidegzett gondolkodási sémák nehezen változnak meg. A gyógyult betegek száma si­keres munkájukról árulkodik, ilyenkor az eredmény számít, még ha más úton is érik el. Az őselemek festményei a „keleti” falon Az elefánt sem okoz gondot Hosszú évekre visszamenőleg nagy hagyománya van Kun­szenten a szőrmekészítésnek, a szűcsmesterségnek. Papp József szőrmekikészítő műhelye a Fő útról közelíthető meg. A felaggatott bőrök mesz- sziről árulkodnak arról, hogy mivel foglalkozik a takaros műhely gazdája. Kérdésemre elmondja, hogy legalább száz­éves hagyománya van a szak­mának családjukban. így nem csoda, hogy ő is a szülei, nagy­szülei szakmáját vitte tovább, mikor 1982-ben megnyitotta kikészítőüzemét. Szinte teljes egészében a feleségével ketten viszik a vállalkozást. Látható szeretettel beszél szakmájáról, amint végigvezet az üzemén. Lépésről lépésre tü­relmesen elmagyarázza a mun­kafolyamatokat. Megmutatja, hogyan lesz a koszos, büdös bőrből falidísz vagy éppen bundaalapanyag. Lakossági megrendelésre dolgozik, s a ha­zánkban előforduló összes bor­fajtával találkozik. Leg­gyakrabban juh-, marha-, őz- és vaddisznóbőröket készít ki. Most éppen a rókának van sze­zonja. Kérdésemre, hogy talál­kozott-e valami különleges bőr­rel, nevetve meséli, hogy inas korában Pesten társaival együtt több hónapont át dolgoztak négy elefántláb kikészítésén, mely egy kiállításon dekoráci­óként szolgált. A megélhetés? Hű, arról ne is kérdezzem, mert egyre nehe­zebb - véli. Mindennek megy fel az ára, mindig több az üzem rezsiköltsége. Az árakat pedig nem emelheti, hiszen akkor nem megy a bolt. Papp József ezen a gépen fésüli és vasalja a prémeket Számybontogató „Madárkák” Négy csinos ifjú hölgy al­kotja a 628. számú Veress János Szakközépiskola nép­zenei együttesét. Illik rájuk a találó „Madárka” név. Második éve, hogy megalakult a citerazenekar - tudtam meg a tagoktól, Busi Ildikótól, Czuczi Renátától, Ecsédi Ani­tától és Szabó Bernadettől. Hárman közülük általános is­kolás korukban ismerkedtek meg a zenéléssel. Szeretik a népzenét, s ahogy a hangsze­rekkel jobban megismerked­tek, úgy kaptak egyre nagyobb kedvet a citerázáshoz. Művészeti vezetőjük Bállá Tibor, aki a népművészet mes­tere, több hangszeren is ját­szik. A zenélésnek köszönhe­tően a fellépések során jófor­mán bejárta Európa összes or­szágát. Vezetése alatt a kis­együttes komoly eredményt ért el, hiszen tavaly az orszá­gos minősítő versenyen ezüst fokozatot értek el, idén pedig megnyerték. Hetente egy alka­lommal szoktak próbálni. Most is éppen fellépésre ké­szülnek. Szépen jönnek a sike­rek, a lányok is szívesen ját­szanak az együttesben, csak egy a bökkenő, hogy nincse­nek hangszereik. Szerencsére a lelkes vezető időlegesen át­hidalta a problémát. Kungya­luban működik egy pávakör, s az ő kölcsönhangszereikkel játszik a zenekar, amíg nem adódik jobb megoldás. Addig is szorgalmasan gyakorolnak a lányok, s ha hívják őket, szí­vesen bemutatják citerástu- dományukat más települése­ken is. A kisegyüttes tagjai (balról jobbra): Busi Ildikó, Czuczi Renáta, Bállá Tibor, Ecsédi Anita és Szabó Bernadett Beiskolázások Igaz, hogy a továbbtanu­lásra a jelentkezések határ­ideje február 15-ével lejárt, de a kunszentmártoni József Attila Gimnázium és Szak- középiskola levelező tagoza­tot indít szakmunkás vég­zettségűek részére. Jelent­kezési feltétel a szakmun­kás-bizonyítvány, a határ­idő június 30. Azok a szülök, akik a nyolcosztályos gim­názium iránt érdeklődnek, május 1-jéig írathatják be gyermekeiket. A Veress János Szakkö­zépiskolában is indul szab munkások szakközépisko­lája levelező tagozaton. Képzési idő 3 év. Jelentke­zési határidő június 30. Forgácsok Távol áll tőlem, hogy hallga­tózzam vagy leskelődjem, s az is, hogy a hallottak alapján meg-, illetve elítéljem a beszél­getőket. Azonban ezek a magvas be­szélgetések nyilvános helyen hangzottak el, s nem állom meg, hogy - kommentár nélkül - közzétegyem a hallottakat. Ketten beszélnek- Munkába?- Oda hát! Amúgy maguknál mi újság?- Semmi különös. (És min­den átmenet nélkül szidni kezdi az éppen aktuális kormány ép­pen aktuális miniszterét.) Ti- zenvalahány ezer forintból hogy tartsam el a családot? Ho­gyan taníttassam a gyerekeket? Az asszony is három hónapja beteg, oszt még egy fillér táp­pénzt sem kapott. Na, iszunk még egy felest? „Óraiesők”- Hazafelé, szomszéd?- Igen, orvosnál voltam, meg a gyógyszereket is kiváltottam. Borzasztó ez a drágaság! Min­denki sír, hogy kevés a fizetése.- Pedig a mi nyugdíjunk sem sok!- Ezek a pedagógusok is csak azt hajtják, hogy kevés a fizetés, ahelyett, hogy dolgoz­nának.- Úgy biz’ az, szomszéd! Bezzeg a mi időnkben össze­vont osztályokat tanítottak, és ha nem tudott a gyerek, bizony nyakon csapták.- De a szülők is másképpen fogták a gyerekeiket. Ismertem olyat, hogy ahány híja volt az ötösnek, annyi fenekest kapott otthon a gyerek. El is végezte az egyetemet mind a kettő.- A mai tanárok is mások már. Én csak úgy hívom őket: „óraiesők”. Azt lesik, hogy mi­kor van vége az órának, mikor mehetnek haza. írta és fotók: Gálik András Az élmény egy életre szólt A napokban nyílt meg Jernei Irén nyugalmazott tanár és festő önálló kiállítása a kunszentmártoni Helytörténeti Múzeumban. A látogató több teremben csodálhatja meg a festőnö különböző technikákkal készült csendéleteit, portréit, tájképeit. Jernei Irén munkásságáról mindennél ékesebben nyújtanak tájékoz­tatást Józsa Lászó megnyitó beszédének részletei. „Jernei Irén nyugalmazott gim­náziumi tanár, aki természettu­dományos képzettsége mellett örökre elkötelezte magát a kép­zőművészet iránt, gazdag és tar­talmas életének legszebb alko­tásait tárja az érdeklődők, a szép iránt lelkesedők elé. Irénke néni Tápén született, de az elemi és a polgári iskola osz­tályait már itthon végezte. Gimnáziumi tanulmányait Deb­recenben folytatta, a Miasszo­szinte állandóan rajzolgatott, de komolyabb, elmélyültebb munkára már nem futotta az idejéből magasabb szintű ta­nulmányainak végzése, majd az egész embert kívánó középis­kolai oktató-nevelő munka mi­att. A tizenhárom évig tartó háztartási munka mellett nyílt alkalma, hogy intenzívebben foglalkozzon a festészettel. Amikor arról értesült, hogy Budapesten a Képző- és Ipar­A festőnő legjobban az emberi szemeket, arcokat szereti nyunkról nevezett Iskolanővé­rek Szvetits intézetében tett érettségi vizsgát. A szegedi egyetemen már maga is mint a Miasszonyunk rendjének tagja, matematika-fizika szakos kö­zépiskolai tanári oklevelet szerzett. Kilenc évig tanított az Iskolanővérek szegedi Szent Margit Gimnáziumában. A szerzetesrendek feloszlatásakor őt is elhurcolták rendtársaival együtt. Meg kellett ismernie a kistarcsai intemálótábor lélek­nyomorító életének szorongá­sokkal teli mindennapjait. On­nan kiszabadulva hazatért, de kuláknak minősített özvegy édesanyja mellett sok zaklatás­nak volt kitéve. Hogy ettől mentesüljön, dr. Szabó Margit gyermekorvos bejelentette ház­tartási alkalmazottnak. Tizen­három évig végezte ezt a mun­kát, míg végül tanári állást ka­pott a helybéli József Attila Gimnáziumban. Tőle tudjuk, hogy a színeket már polgárista kisdiákként megszerette. Ettől kezdve művészeti Gimnázium három­éves esti alakrajztanfolyamot indít, tüstént jelentkezett és vál­lalta a kéthetenkénti utazás, bentlakás fáradalmait. Tanárai, Balázs László és Bazilidesz Sándor voltak, akiktől életre szóló művészi indíttatást és iránymutatást kapott. Jó időben a határt járta ke­rékpárral, és akvarellvázlatokat készített. Ezek közül néhányat otthon pasztellel és olajjal vég­leges formába öntött. Kiemelt helyet foglalnak el alkotásai között a Kunszentmárton jel­legzetes részleteit sajátos néző­pontból megörökítő tájképek. Ezek között ott találjuk a meré­szen kanyargó Körös habjainak csillogását éppen úgy, mint a nyáresti, holdfény ezüstös kék­ségében fürdő nagytemplom látványát. Művei közül néhány eddig csak csoportos kiállításon szerepelt, ez az első önálló tár­lata. Szereti a virágok színgaz­dagságát, a tájak csendes han­gulatát, de legjobban az emberi szemeket, arcokat.”

Next

/
Thumbnails
Contents