Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-14 / 38. szám
1995. február 14., kedd Körkép 5. oldal „Mindenkinek szüksége van valakire, akit jobban szeret önmagánál” (Tinnermans) Játékszabály: csak szívből! Február 14-én Bálint és Valentin jól megférnek egymás mellett a naptárban. Ez a nap azonban nemcsak e nevek viselőinek ünnepe, hanem a szereteté, a szerelemé is. A Valentin-napnak egyes külföldi országokban régi hagyománya van. Hazánkban csak néhány éve kezdik (kezdjük) jegyezni és ünnepelni - jobbára bálok formájában. Pedig valójában a Valentin-nap „nem erről szól". Ilyenkor szeretetünk jelét valamilyen APRÓ ajándék vagy figyelmesség formájában lehet tolmácsolni. Igazán akkor találó, ha szív alakot ölt a meglepetés és saját kezűleg készítjük. A Valentin-napot nem aranyban, parfümben, méregdrága virágcsokrokban, se nem márkás ingekben és diplomata- táskákban „mérik”, hanem őszinte, szívből jövő szeretettel. Csak az adjon tehát ilyenkor, aki képes erre az érzésre, különben gyorsan megfakul ennek az ünnepnek (ha ugyan tényleg az) is a fénye. A Valentin-nap eredetéről számtalan legenda szól. Rómában - annak idején - Claudius császár megtiltotta a házasodási, hogy a férfiak szívesebben menjenek háborúzni. Valentin - az egyszerű áldozópap - azonban titokban összeadta a szerelmeseket. Ezért, börtönbe került, ahonnan leveleit - melyek kivétel nélkül így kezdődtek: „Szerelemmel Valentintól...” - a börtönőr lánya csempészte ki. A papot egy február 14-i napon végezték ki. Mások Térni püspökére emlékeznek Valentinkor, mivel ő volt az, aki a harmadik században virággal kedveskedett ezen a napon az ifjú pároknak. Egy későbbi római szokás szerint február 14-én a fiúk egy urnából kihúztak egy nevet, melynek viselője lett arra az évre a „jegyesük”. Orleans-i Károly szerelmes leveleit, amiket 1415-ben írt egy zárkából szíve hölgyének, Valentin kártyáinak nevezték. A Valentin-napi levelezőlapoknak egyébként az angolszász országokban máig is jelentős kultuszuk van. Angliában a XV. században kezdődött, és sokáig szokás volt, hogy a fiatalok azokat az ismerősüket, akivel e nap kora reggelén először találkoztak, Valentinának, illetve Valantin- nak nevezték el, s egy éven át megkülönböztető figyelemben részesítették. Kedves mai Valentinák és Valentinok! Akár játszanak, akár komolyan gondolják, a játékszabály egyszerű: csak szívből. így könnyebb adni és jobb kapni, s az idő múlásával talán már nem csak Valentin napján leszünk erre képesek ... A szerelem rangja Szerelem. Valószínűleg a legnagyobb örömet és bánatot okozó érzések egyike. Értéke, mértéke egyéni megítéléstől függ. Pardi Anna azt írja: „Élni annyi, mint szeretni. Szeretni annyi, mint küzdeni küzdeni konkrét életünkért egy abrsztrakká zsúfolódó világban.” Nyugaton ismét kezd „divattá” válni a szerelem, mi több, az úgynevezett fehér szerelem is. (Csak lelki kapcsolat.) Hogy nálunk mit takar e szépen hangzó szó jelentése és milyen rangja van napjainkban, erre kerestünk választ különböző korosztályok képviselőit megszólaltatva. Sebő Viktor (13 éves): - A szerelem alapja elsősorban a kedveskedés, megértés, a másikra való odafigyelés. Jóban-rosszban együtt lenni, a társat átsegíteni a nehéz pontokon, és tiszteletben tartani annak „én-határait”. Szerintem régebben nagyobb rangja volt a szerelemnek. Láttam filmeken század eleji történeteket, melyekben sokkal nehezebb volt meghódítani egy lányt, mint napjainkban. Akkoriban a házasságok nem mindig a szerelmen alapultak, hanem a szülők döntésén. Ha a szerelem stílusát nézzük, az előző korokban mindenképp színesebb volt az udvarlás és a másik iránti tisztelet, mint ma. Törjék Attiláné (24 éves): - Erről biztos, hogy mindenkinek teljesen különböző véleménye van. Szerintem a szerelemről nem beszélni kell. hanem átélni. Igazi szerelem, úgy érzem, inkább már csak a mozivásznon és a regényekben van, a valóságban kevésbé. És ami az én meglátásom szerint leginkább hiányzik belőle, az a tisztaság. Emiatt a rangját is elveszítette, s ha kimondjuk e szót, majdnem annyit jelent, mint bármelyik szó a magyar nyelvben. Rozmis Kata (17 éves): - Ez egyéni megítélés kérdése. Mindenki számára mást jelent. Lehet, hogy a hozzám hasonló korúak még nem is igazán tudják pontosan, mi a szerelem, hisz nincs megfelelő tapasztalatunk. Nagy kérdőjel továbbá, hogy tényleg szerelmes-e valaki vagy csak azt hiszi. Abban viszont biztos vagyok, hogy én óvodáskoromban voltam először szerelmes, ráadásul ikrekbe. Szerintem a szerelem a legfontosabb érzés az életben. Egész sorsunkat meghatározza. Ha igazi az érzés, sok mindenre megtanít, például felelősséget érezni a másik iránt, kitartani a társ mellett, feltétel nélkül elfogadni azt. Czifra Istvánná (33 éves): - Szerintem a szerelem két ember között egy olyan viszony, ami kölcsönös, egymás iránti mély érzelmeken alapul. A rangja sajnos nem olyan, mint amilyen megilletné. Tisztának, őszintének, önzetlennek kellene lennie. Manapság pedig nálunk ez, sajnos - tisztelet a kivételnek egyre inkább nem olyan magasztos érzés, mint például a múlt században. Valószínűleg a rohanó társadalmi-gazdasági élet nem ad időt arra, hogy az emberek egymáshoz közel kerüljenek, s ezáltal a szerelem sem méltó helyet foglal el az érzelmek sorában. Barna Gyula (40 éves): - A szerelem csodálatos dolog. Akkor igazán teljes, ha az ember nem csak szeret, hanem viszontszeretik is, ami kevés embernek adatik meg. A szerelemhez feltétlenül kell, hogy a két fél már első látásra érezzen a másikban valami különlegeset, megfoghatatlant. Aki szerelmes - vagy az volt valamikor —, annak egyértelmű, hogy ez az érzés mindenek fölött áll, és nem köthető sem életkorhoz, sem pénzhez, sem pozícióhoz. Jász Sándor (63 éves): - A szerelem egy szép játék, amit azért illik komolyan venni. Sajnos múlandó, mivel az ember előbb-utóbb kiöregszik belőle, de azért a szeretet és a megbecsülés megmarad. A szerelem pedig emlékként elraktározódik. Különben ennek az érzésnek már nincs olyan rangja, mint korábban volt, annál is inkább, mert aki manapság egyvalaki mellett hűségesen kitart, azt maradinak titulálják. A mai fiatalok is biztos szeretik egymást - egy darabig -, de a nagy érzelmeket már nevetségesnek tartják. Valentin-nap alkalmából írók öntötték formába, költők szedték rímbe elképzelésüket nagyszerű érzésekről. Azon túl, hogy elgondolkodtatnak, gyönyörködtetnek bennünket, segíthetnek megfogalmazni azt is, amit remélhetőleg valameny- nyien érzünk olykor-olykor, csak nem tudunk, merünk, akarunk kimondani. Ha bármelyik idézet megtetszett, még nem késő egy szív alakú lapocskán odacsúsztatni annak, akinek szánják. „Szeress, ha azt akarod, hogy szeressenek!” (Seneca) „Csak az a tiéd, amit megoszthatsz mással.” (Geraldy) „ .. . mindenkinek e földön - MINDENKINEK - szüksége van barátra.” (Babits Mihály) „Ha tested fázik, lelkem Rád adom.” (József Attila) „A szerelem alapképlete: az egyik fél a másikban azt szereti mindeneknél inkább, hogy az a másik éppen őt szereti.” (Fekete Gyula) „Mennyi minden van, amit csak az érzelem révén ismerhetünk.” (Rousseau) „Senki sem parancsolhat a szerelemnek... (George Sand) „Fényedben legyek a fények fénye ... Legyek neked újra, meg újra Válasz szavadra.” (Rostás-Farkas György) „A barátságban sokkal több a szerelem, mint a szerelemben.” (Paul Geraldy) „Egymás fényében világosabb minden.” (Székely Dezső) „Kit igazán szeretsz, azt becsüld meg.” (Shakespeare) „íme, megköszönöm neked, hogy vagy ...” (Ady Endre) „A szerelem furcsa szerkezet: az élet legfőbb kincse, de csak akkor, hogy ha mindkét fél egyforma pénzzel egyforma értékkel fizet.” (Képes Géza) „A szerelem a kis vétket eltűri, a nagyot megbocsájtja.” (Fekete Gyula) „Szerelemből szőtt takaró sohasem foszló, szakadó melegíts túlzó teleken ... ártó sugarat terelő, viszály parazsát temető magány örömét tagadó szerelemből szőtt takaró.” (Gyárfás Endre) „Ha önmagadhoz hű maradsz - hű énhozzám is.” (Váci Mihály) -jzsAgnes Családsegítő Szolgálat Szolnokon, a Kassai út 78. szám alatt lakik Hérnék Pálné, Bori, aki egy merész és új típusú vállalkozásba fogott. Mint elmondta, a családsegítő szolgálat elsősorban a segítő feladatát szeretné ellátni, ezért komoly hangsúlyt fektetnek az idős- és gyermek- gondozásra.- Nagyon sok olyan kismamával beszéltem Van, aki nem mostanában mondta Borika -, akik arról panaszkodtak, hogy valósággal bezárva érzik magukat, hiszen nincs lehetőségük egy moziba vagy színházba elmenni. Tulajdonképpen innen jött az ötletem, bár a húszéves egészség- ügyi tapasztalatom is azt mondatja velem, hogy szükség van az ilyen szolgáltatásra. A gyermekfelügyeletet szakképzett gondozónők, illetve gyermekes anyukák bevonásával látjuk el, így a programot tervező szülők biztosak lehetnek abban, hogy távollétük alatt szakszerűen és szeretettel foglalkoznak gyermekeikkel. Ugyanez a helyzet az idősgondozással is. Célunk, hogy az idős embereket megszokott környezetükben lássuk el, és ehhez is szakszemélyzetet alkalmazunk. Előfordult az is, hogy idős, beteg édesapát csak megebédeltetnünk kellett, illetve ebéd után egy-két órácskát beszélgetni vele. segítséget kér, hanem dolgozni jelentkezik Jelenleg tárgyalásokat folytatunk a polgármesteri hivatallal, hogy megtaláljuk az együttműködésnek azokat a formáit, amelyek alapján a szociálisan rászorultakkal is tudunk foglalkozni. Tulajdonképpen minden felkérésre nyitottak és felkészültek vagyunk. Értem ez alatt, hogy vállalunk készenlétet, éjszakai műszakot, de akár kutyasétáltatást is. Terveink között szerepel egyetemisták és diákok alkalmazása, bár meg kell mondjam, ez alkalmi munka, így a járandóságban részesülő munkanélkülieket nem tudjuk foglalkoztatni. Ez abból adódik, hogy nem tudunk any- nyit fizetni, amennyi megérné a munkanélküli-járadék elvesztését. Van fizetőképes kereslet'a szolgáltatásainkra, hiszen az a szórakozni vágyó fiatal pár, aki egy-két havonta ki tud szorítani egy-két ezer forintot, úgy gondolom, a gyermekmegőrzésre is áldoz annyit, mint körülbelül a borravaló egy első osztályú étteremben. Beszélgetésünk idején érkezett Földi Andrea, gyesen lévő kismama, aki jelenleg a második gyermekkel van otthon. Ő nem igénybe venné a szolgáltatást, hanem dolgozónak jelentkezett, így kiegészítendő a konyhapénzt. Az ápolónő végzettségű fiatalasszony idős, beteg emberek gondozására vállalkozna szívesen. Bori az igényfelmérő lapra felírta a jelentkező adatait; kérte, szerezze be az erkölcsi bizonyítványt, s adjon le fényképes életrajzot. így a munka- vállaló bekerül a nagy fényképes albumba, hiszen a szolgáltatást igénybe vevő ebből a katalógusból választhat, hiszen van, aki fiatalabbra és van, aki idősebbre bízza szívesen szeretteit. Cs. Á. Mozgalmas hétvége a határokon Mozgalmas hétvégéje volt a határőröknek, hiszen több mint 200 jogsértés történt a magyar államhatáron. Kőműves József alezredes, a határőrség helyettes szóvivője elmondta, hogy 80 határsértőt fogtak el, nagy többségük Ausztriába, illetve Szlovákiába igyekezett. Rajtuk kívül horogra akadt 13 embercsempész is. Az elfogottak között volt hat afrikai állampolgár, akik a ke- repestarcsai menekülttáborból kaptak kimenőt, ám visszatérés helyett nekivágtak az államhatárnak. A helyettes szóvivő arról is tájékoztatott, hogy a határállomásokon több mint kétezer külföldi állampolgár beutazását akadályozták meg a határőrök. A belépni szándékozók ugyanis nem feleltek meg a beutazási feltételeknek. Nagy többségük Románia, illetve Ukrajna felől érkezett volna hazánkba. (MTI) Jövőre ismét OMÉK Legközelebb Gödöllőn rendezik meg az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kiállítást. A Földművelésügyi Minisztériumban most elkészült terv szerint a nagyszabású bemutató 1996. augusztus 30-ától szeptember 8-áig tart majd. A kiállításhoz az agrártudományi egyetem központi területén adottak a feltételek: összesen 10 ezer négyzetméternyi épületrész áll a kiállítók rendelkezésre. A bemutató az átalakuló mezőgazdaságról ad majd képet, de az Európai Unióhoz való csatlakozás agrárvonatkozásaival is megismerkedhet a közönség. A sorrendben 72. OMÉK-ot az első mezőgazda- sági kiállítás százéves évfordulója alkalmából rendezik meg 1996-ban. (MTI) Újra közlekedik a komp Ismét megy a komp: motor nélkül, a még mindig hatalmas víztömeg sodra viszi a túloldalra fotó: mészáros A téli árvizek, időszaki olvadások, magas vízállás miatt Tisza- roff-Tiszasüly között néhány napig kényszerszünet köszöntött a kompra. De nem a révészekre, mert ők napról napra kimentek a munkahelyükre, vigyázták az irdatlan víztömeget, sőt, ha nagyon akaródzott valakinek átjutni a túloldalra, áteveztek vele. A hatszemélyes, hat méter hosszú ladikban jó néhány gyalogost, kerékpárost átjuttattak a túlpartra. Pár perc alatt értek át: az utasok kiszálltak, és irány vissza. Jelenleg is reggeltől délutánig várnak a jobb időkre, a több utasra, bár néhány autó, alkalmi gyalogos, motoros napról napra a behe- mót alkotmány segítségével rövidíti le a Süly-Roff vagy a Roff-Szolnok közötti utat. Nem kapcsolják be a motort, a még most is hatalmas víztömeg sodra viszi a soktonnás járművet. Bezzeg a múlt nyáron arra is adódott példa, hogy a fél lábszárig érő szőke folyó közepén - miután fennakadt a komp alja a fövenyen - elkurjantotta magát a révész:-Emberek, ha ki akarnak kerülni innen, meg kell várni az őszi áradásokat. Ha sietősebb az útjuk, van más megoldás. Kérem, a férfiak vessék le a cipőjüket, zoknijukat, gyűrjék fel a hosszúnadrágot, oszt veselkedjünk neki, toljuk át a rövid szakaszon a mihasznát! így is lett: tíz-tizenkét méter után ismét mélyült a meder. Az akkor utazók pedig ritka, kivételes eseményben részesültek, mert elmondhatták magukról, ami évtizedenként ha előfordul: nem csak utaztak a kompon, de tolták is. Hogy hol? A Tisza közepén, fél lábszárig sem érő vízben . .. D. Sz. M.