Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-14 / 38. szám

1995. február 14., kedd Körkép 5. oldal „Mindenkinek szüksége van valakire, akit jobban szeret önmagánál” (Tinnermans) Játékszabály: csak szívből! Február 14-én Bálint és Valentin jól megférnek egymás mellett a naptárban. Ez a nap azonban nemcsak e nevek viselőinek ünnepe, hanem a szereteté, a szerelemé is. A Valentin-napnak egyes külföldi országokban régi hagyománya van. Hazánkban csak néhány éve kezdik (kezdjük) jegyezni és ünnepelni - job­bára bálok formájában. Pedig valójában a Valentin-nap „nem erről szól". Ilyenkor sze­retetünk jelét valamilyen APRÓ ajándék vagy figyel­messég formájában lehet tol­mácsolni. Igazán akkor találó, ha szív alakot ölt a meglepetés és saját kezűleg készítjük. A Valentin-napot nem aranyban, parfümben, méreg­drága virágcsokrokban, se nem márkás ingekben és diplomata- táskákban „mérik”, hanem őszinte, szívből jövő szeretet­tel. Csak az adjon tehát ilyen­kor, aki képes erre az érzésre, különben gyorsan megfakul ennek az ünnepnek (ha ugyan tényleg az) is a fénye. A Valentin-nap eredetéről számtalan legenda szól. Rómá­ban - annak idején - Claudius császár megtiltotta a házaso­dási, hogy a férfiak szívesebben menjenek háborúzni. Valentin - az egyszerű áldozópap - azonban titokban összeadta a szerelmeseket. Ezért, börtönbe került, ahonnan leveleit - me­lyek kivétel nélkül így kezdőd­tek: „Szerelemmel Valentin­tól...” - a börtönőr lánya csem­pészte ki. A papot egy február 14-i napon végezték ki. Mások Térni püspökére em­lékeznek Valentinkor, mivel ő volt az, aki a harmadik század­ban virággal kedveskedett ezen a napon az ifjú pároknak. Egy későbbi római szokás szerint február 14-én a fiúk egy urnából kihúztak egy nevet, melynek viselője lett arra az évre a „jegyesük”. Orleans-i Károly szerelmes leveleit, amiket 1415-ben írt egy zárkából szíve hölgyének, Valentin kártyáinak nevezték. A Valentin-napi levelezőla­poknak egyébként az angol­szász országokban máig is je­lentős kultuszuk van. Angliában a XV. században kezdődött, és sokáig szokás volt, hogy a fiatalok azokat az ismerősüket, akivel e nap kora reggelén először találkoztak, Valentinának, illetve Valantin- nak nevezték el, s egy éven át megkülönböztető figyelemben részesítették. Kedves mai Valentinák és Valentinok! Akár játszanak, akár komolyan gondolják, a já­tékszabály egyszerű: csak szív­ből. így könnyebb adni és jobb kapni, s az idő múlásával talán már nem csak Valentin napján leszünk erre képesek ... A szerelem rangja Szerelem. Valószínűleg a legnagyobb örömet és bánatot okozó érzések egyike. Értéke, mértéke egyéni megítéléstől függ. Pardi Anna azt írja: „Élni annyi, mint szeretni. Szeretni annyi, mint küzdeni küzdeni konkrét életünkért egy abrsztrakká zsúfolódó világban.” Nyugaton ismét kezd „divattá” válni a szerelem, mi több, az úgynevezett fehér sze­relem is. (Csak lelki kapcsolat.) Hogy nálunk mit takar e szépen hangzó szó jelentése és milyen rangja van napjainkban, erre keres­tünk választ különböző korosztályok képvi­selőit megszólaltatva. Sebő Viktor (13 éves): - A szerelem alapja elsősorban a kedveskedés, megértés, a másikra való odafigyelés. Jóban-rosszban együtt lenni, a társat átsegíteni a nehéz pontokon, és tiszteletben tar­tani annak „én-határait”. Szerintem régebben nagyobb rangja volt a sze­relemnek. Láttam filmeken század eleji történe­teket, melyekben sokkal nehezebb volt meghó­dítani egy lányt, mint napjainkban. Akkoriban a házasságok nem mindig a szerelmen alapultak, hanem a szülők döntésén. Ha a szerelem stílu­sát nézzük, az előző korokban mindenképp szí­nesebb volt az udvarlás és a másik iránti tiszte­let, mint ma. Törjék Attiláné (24 éves): - Erről biztos, hogy minden­kinek teljesen különböző vé­leménye van. Szerintem a szerelemről nem beszélni kell. hanem átélni. Igazi sze­relem, úgy érzem, inkább már csak a mozivásznon és a regényekben van, a valóságban kevésbé. És ami az én meglátásom szerint leginkább hiányzik belőle, az a tisztaság. Emiatt a rangját is elve­szítette, s ha kimondjuk e szót, majdnem annyit jelent, mint bármelyik szó a magyar nyelvben. Rozmis Kata (17 éves): - Ez egyéni megítélés kérdése. Mindenki számára mást je­lent. Lehet, hogy a hozzám hasonló korúak még nem is igazán tudják pontosan, mi a szerelem, hisz nincs megfe­lelő tapasztalatunk. Nagy kérdőjel továbbá, hogy tényleg szerelmes-e valaki vagy csak azt hiszi. Abban viszont biztos vagyok, hogy én óvodás­koromban voltam először szerelmes, ráadásul ik­rekbe. Szerintem a szerelem a legfontosabb ér­zés az életben. Egész sorsunkat meghatározza. Ha igazi az érzés, sok mindenre megtanít, pél­dául felelősséget érezni a másik iránt, kitartani a társ mellett, feltétel nélkül elfogadni azt. Czifra Istvánná (33 éves): - Szerintem a szerelem két ember között egy olyan vi­szony, ami kölcsönös, egy­más iránti mély érzelmeken alapul. A rangja sajnos nem olyan, mint amilyen megil­letné. Tisztának, őszintének, önzetlennek kellene lennie. Manapság pedig nálunk ez, sajnos - tisztelet a kivételnek egyre inkább nem olyan magasztos érzés, mint például a múlt században. Valószínűleg a ro­hanó társadalmi-gazdasági élet nem ad időt arra, hogy az emberek egymáshoz közel kerül­jenek, s ezáltal a szerelem sem méltó helyet foglal el az érzelmek sorában. Barna Gyula (40 éves): - A szerelem csodálatos dolog. Akkor igazán teljes, ha az ember nem csak szeret, ha­nem viszontszeretik is, ami kevés embernek adatik meg. A szerelemhez feltétlenül kell, hogy a két fél már első látásra érezzen a másikban valami különlege­set, megfoghatatlant. Aki szerelmes - vagy az volt valamikor —, annak egyértelmű, hogy ez az érzés mindenek fölött áll, és nem köthető sem életkorhoz, sem pénzhez, sem pozícióhoz. Jász Sándor (63 éves): - A szerelem egy szép játék, amit azért illik komolyan venni. Sajnos múlandó, mi­vel az ember előbb-utóbb kiöregszik belőle, de azért a szeretet és a megbecsülés megmarad. A szerelem pe­dig emlékként elraktározódik. Különben ennek az érzésnek már nincs olyan rangja, mint ko­rábban volt, annál is inkább, mert aki manapság egyvalaki mellett hűségesen kitart, azt maradi­nak titulálják. A mai fiatalok is biztos szeretik egymást - egy darabig -, de a nagy érzelmeket már nevetségesnek tartják. Valentin-nap alkalmából írók öntötték formába, költők szedték rímbe elképzelésüket nagyszerű érzésekről. Azon túl, hogy elgondolkodtatnak, gyö­nyörködtetnek bennünket, se­gíthetnek megfogalmazni azt is, amit remélhetőleg valameny- nyien érzünk olykor-olykor, csak nem tudunk, merünk, aka­runk kimondani. Ha bármelyik idézet megtet­szett, még nem késő egy szív alakú lapocskán odacsúsztatni annak, akinek szánják. „Szeress, ha azt akarod, hogy szeressenek!” (Seneca) „Csak az a tiéd, amit meg­oszthatsz mással.” (Geraldy) „ .. . mindenkinek e földön - MINDENKINEK - szüksége van barátra.” (Babits Mihály) „Ha tested fázik, lelkem Rád adom.” (József Attila) „A szerelem alapképlete: az egyik fél a másikban azt szereti mindeneknél inkább, hogy az a másik éppen őt szereti.” (Fe­kete Gyula) „Mennyi minden van, amit csak az érzelem révén ismerhe­tünk.” (Rousseau) „Senki sem parancsolhat a szerelemnek... (George Sand) „Fényedben legyek a fények fénye ... Legyek neked újra, meg újra Válasz szavadra.” (Ros­tás-Farkas György) „A barátságban sokkal több a szerelem, mint a szerelemben.” (Paul Geraldy) „Egymás fényében világo­sabb minden.” (Székely Dezső) „Kit igazán szeretsz, azt be­csüld meg.” (Shakespeare) „íme, megköszönöm neked, hogy vagy ...” (Ady Endre) „A szerelem furcsa szerke­zet: az élet legfőbb kincse, de csak akkor, hogy ha mindkét fél egy­forma pénzzel egyforma értékkel fizet.” (Képes Géza) „A szerelem a kis vétket el­tűri, a nagyot megbocsájtja.” (Fekete Gyula) „Szerelemből szőtt takaró sohasem foszló, szakadó melegíts túlzó teleken ... ártó sugarat terelő, viszály parazsát temető magány örömét tagadó szerelemből szőtt takaró.” (Gyárfás Endre) „Ha önmagadhoz hű ma­radsz - hű énhozzám is.” (Váci Mihály) -jzs­Agnes Családsegítő Szolgálat Szolnokon, a Kassai út 78. szám alatt la­kik Hérnék Pálné, Bori, aki egy me­rész és új tí­pusú vállal­kozásba fo­gott. Mint elmondta, a családsegítő szolgálat el­sősorban a segítő felada­tát szeretné ellátni, ezért komoly hang­súlyt fektet­nek az idős- és gyermek- gondozásra.- Nagyon sok olyan kismamával beszéltem Van, aki nem mostanában ­mondta Borika -, akik arról pa­naszkodtak, hogy valósággal bezárva érzik magukat, hiszen nincs lehetőségük egy moziba vagy színházba elmenni. Tulaj­donképpen innen jött az ötle­tem, bár a húszéves egészség- ügyi tapasztalatom is azt mon­datja velem, hogy szükség van az ilyen szolgáltatásra. A gyermekfelügyeletet szak­képzett gondozónők, illetve gyermekes anyukák bevonásá­val látjuk el, így a programot tervező szülők biztosak lehet­nek abban, hogy távollétük alatt szakszerűen és szeretettel fog­lalkoznak gyermekeikkel. Ugyanez a helyzet az idősgon­dozással is. Célunk, hogy az idős embereket megszokott környezetükben lássuk el, és ehhez is szakszemélyzetet al­kalmazunk. Előfordult az is, hogy idős, beteg édesapát csak megebédeltetnünk kellett, il­letve ebéd után egy-két órács­kát beszélgetni vele. segítséget kér, hanem dolgozni jelentkezik Jelenleg tárgyalásokat folyta­tunk a polgármesteri hivatallal, hogy megtaláljuk az együttmű­ködésnek azokat a formáit, amelyek alapján a szociálisan rászorultakkal is tudunk foglal­kozni. Tulajdonképpen minden fel­kérésre nyitottak és felkészül­tek vagyunk. Értem ez alatt, hogy vállalunk készenlétet, éj­szakai műszakot, de akár ku­tyasétáltatást is. Terveink kö­zött szerepel egyetemisták és diákok alkalmazása, bár meg kell mondjam, ez alkalmi munka, így a járandóságban ré­szesülő munkanélkülieket nem tudjuk foglalkoztatni. Ez abból adódik, hogy nem tudunk any- nyit fizetni, amennyi megérné a munkanélküli-járadék elveszté­sét. Van fizetőképes kereslet'a szolgáltatásainkra, hiszen az a szórakozni vágyó fiatal pár, aki egy-két havonta ki tud szorítani egy-két ezer forintot, úgy gon­dolom, a gyermekmegőrzésre is áldoz annyit, mint körülbelül a borravaló egy első osztályú ét­teremben. Beszélgetésünk idején érkezett Földi Andrea, gyesen lévő kis­mama, aki jelenleg a második gyermekkel van otthon. Ő nem igénybe venné a szolgáltatást, hanem dolgozónak jelentkezett, így kiegészítendő a konyha­pénzt. Az ápolónő végzettségű fiatalasszony idős, beteg embe­rek gondozására vállalkozna szívesen. Bori az igényfelmérő lapra felírta a jelentkező adatait; kérte, szerezze be az erkölcsi bizonyítványt, s adjon le fény­képes életrajzot. így a munka- vállaló bekerül a nagy fényké­pes albumba, hiszen a szolgál­tatást igénybe vevő ebből a ka­talógusból választhat, hiszen van, aki fiatalabbra és van, aki idősebbre bízza szívesen szeret­teit. Cs. Á. Mozgalmas hétvége a határokon Mozgalmas hétvégéje volt a ha­tárőröknek, hiszen több mint 200 jogsértés történt a magyar államhatáron. Kőműves József alezredes, a határőrség helyettes szóvivője elmondta, hogy 80 határsértőt fogtak el, nagy többségük Ausztriába, illetve Szlovákiába igyekezett. Rajtuk kívül ho­rogra akadt 13 embercsempész is. Az elfogottak között volt hat afrikai állampolgár, akik a ke- repestarcsai menekülttáborból kaptak kimenőt, ám visszatérés helyett nekivágtak az államha­tárnak. A helyettes szóvivő arról is tájékoztatott, hogy a határállo­másokon több mint kétezer kül­földi állampolgár beutazását akadályozták meg a határőrök. A belépni szándékozók ugyanis nem feleltek meg a beutazási feltételeknek. Nagy többségük Románia, il­letve Ukrajna felől érkezett volna hazánkba. (MTI) Jövőre ismét OMÉK Legközelebb Gödöllőn rende­zik meg az Országos Mezőgaz­dasági és Élelmiszer-ipari Kiál­lítást. A Földművelésügyi Mi­nisztériumban most elkészült terv szerint a nagyszabású be­mutató 1996. augusztus 30-ától szeptember 8-áig tart majd. A kiállításhoz az agrártudományi egyetem központi területén adottak a feltételek: összesen 10 ezer négyzetméternyi épü­letrész áll a kiállítók rendelke­zésre. A bemutató az átalakuló me­zőgazdaságról ad majd képet, de az Európai Unióhoz való csatlakozás agrárvonatkozásai­val is megismerkedhet a közön­ség. A sorrendben 72. OMÉK-ot az első mezőgazda- sági kiállítás százéves évfordu­lója alkalmából rendezik meg 1996-ban. (MTI) Újra közlekedik a komp Ismét megy a komp: motor nélkül, a még mindig hatalmas víztömeg sodra viszi a túloldalra fotó: mészáros A téli árvizek, időszaki olvadá­sok, magas vízállás miatt Tisza- roff-Tiszasüly között néhány napig kényszerszünet köszön­tött a kompra. De nem a révé­szekre, mert ők napról napra kimentek a munkahelyükre, vi­gyázták az irdatlan víztömeget, sőt, ha nagyon akaródzott vala­kinek átjutni a túloldalra, át­eveztek vele. A hatszemélyes, hat méter hosszú ladikban jó néhány gyalogost, kerékpárost átjuttattak a túlpartra. Pár perc alatt értek át: az utasok kiszáll­tak, és irány vissza. Jelenleg is reggeltől délutánig várnak a jobb időkre, a több utasra, bár néhány autó, alkalmi gyalogos, motoros napról napra a behe- mót alkotmány segítségével rö­vidíti le a Süly-Roff vagy a Roff-Szolnok közötti utat. Nem kapcsolják be a motort, a még most is hatalmas víztömeg sodra viszi a soktonnás jármű­vet. Bezzeg a múlt nyáron arra is adódott példa, hogy a fél láb­szárig érő szőke folyó közepén - miután fennakadt a komp alja a fövenyen - elkurjantotta ma­gát a révész:-Emberek, ha ki akarnak ke­rülni innen, meg kell várni az őszi áradásokat. Ha sietősebb az útjuk, van más megoldás. Kérem, a férfiak vessék le a ci­pőjüket, zoknijukat, gyűrjék fel a hosszúnadrágot, oszt vesel­kedjünk neki, toljuk át a rövid szakaszon a mihasznát! így is lett: tíz-tizenkét méter után ismét mélyült a meder. Az akkor utazók pedig ritka, kivé­teles eseményben részesültek, mert elmondhatták magukról, ami évtizedenként ha előfordul: nem csak utaztak a kompon, de tolták is. Hogy hol? A Tisza közepén, fél lábszárig sem érő vízben . .. D. Sz. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents