Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-09 / 7. szám

Női kosárlabda Magyar Kupa, második mérkőzés Pénteken dőlt el a továbbjutás Szolnoki MÁVMTE - Szombathelyi SE 76-70 (33-26) Férfi kézilabda NB I. Nem tréfáltak a bakonyi betyárok Szolnok, 200 n., v.: Bacsfay, Farkas Szolnoki MÁV MTE: SZAVERCSENKO 16, Papp 11, Gailouma 12/6, Benkő 3/3, KRASZNAI 26/6. Csere: Ku- rucz 2, Szabó 6, Lőcsei. Edző: Szalay Ferenc Szombathelvi SE: Szum- nyikova 9, TKACSENKO 42, Horváthné 8, Edelényi 3/3, Kormány 4. Csere: Mihályka 4, Magyar. Edző: Szalai Já­nos Az eredmény alakulása: 3. p. 3-5, 8. p. 10-10, 12. p. 14-14, 18. p. 23-17, 23. p. 39-30,30. p. 52-44, 34. p. 56-54, 39. p. 72-66 Kipontozódott: Mihályka a 33., Edelényi a 38. percben A legjobb nyolc közé jutásért folyó küzdelem második felvo­nására került sor vasárnap a Véső utcai sportcsarnokban. Csupán formálisnak tunt a visz- szavágó, hiszen a szombathelyi találkozón 109-73-ra, magabiz­tosan diadalmaskodott az élet­erősebb játékot nyújtó vasi együttes, mely akár a végső ku­pagyőzelemre is pályázhat. A kérdés csak az volt, a szolnoki­aknak sikerül-e emelt fővel bú­csúzni az MK-tól. Nos, az első percek szoros, kiélezett küzdelmet hoztak, ám rengeteg hibával tarkítva. A Szombathely nehezen tudta felvenni megszokott ritmusát, amit a lelkes hazaiak könyörte­lenül kihasználtak. Már ekkor szembetűnt, lényegesen bizto­sabb lábakon áll a szolnoki vé­delem, mint azt a pénteki, első mérkőzésen tapasztalni lehe­tett. A színvonal ugyan sok kí­vánnivalót hagyott maga után, azonban Pappék küzdeni aka­rása feledtette a gyermeteg hi­bákat. Igaz, Tkacsenko újfent me­netrendszerűen gyártotta a pon­tokat, de ez vajmi kevésnek bi­zonyul a megtáltosodott vas­utasokkal szemben. Talán a hosszú zötykölődéstől, talán a biztos továbbjutás tudatától, Edelényi talpig vasban Edelényi Edina, aki az elmúlt szezont a Szolnoki MÁV MTE színeiben húzta le, szeptember óta már új egye­sületében, a Szombathelyi SE-ben ontja a kosarakat. Kí­váncsiak voltunk, miként érzi magát a vasi megyeszékhe­lyen, ahol manapság mindin­Az irányító cáfol kább gyökeret ver ez a nép­szerű sportág.- Remekül - összegezte egy szóval az irányító. Főál­lásban tanítok, és csak „mel­lékállásban” pattogtatom a Wilsont. Egyébként nem szí­vesen válltam meg Szolnok­tól, hiszen remekül éreztem magam a piros-kékeknél. Saj­nos férjem, Woth Péter nem jött ki a MÓL Szolnoki KK vezetőivel, így más lehetőség híján fogtuk a sátorfánkat, és a Dunántúlra költöztünk.- Az 6 sorsa milyen fordu­latot vett, miután elhagyták a Tisza partját?- Petya is tanít, mellette természetesen nem vált meg a kézilabdától, hisz jelenleg a helyi NB I./B-s csapat egyik erőssége. Úgy néz ki, a közel­jövőben sikerül a sógorokhoz szerződnie, ami újabb fejeze­tet nyithat életünkben. Min­denképpen szeretném, ha megírná: az ízetlen pletykák­kal ellentétben remekül kijö­vünk, szó sincs róla, hogy el­válnának útjaink. i Fotex Veszprém-Alföldi Gabona TSE 25-14 (12-7) Veszprém, 1200 n„ v.: Balogh, Heitter Fotex: Fazekas-Török 1 (1), SÓTONYI 6, Gulyás 4, Zubjuk 1, Sibalin 3, Csoknyai 3 (1). Csere: Perger (kapus), Vozár 1, PÁSZTOR 4, Szabó, Zsigmond 2. Edző: Joósz At­tila TSE: Tajti-Bukta 1, Gu­lyás 1, BECSKEREKI 6, Da- nyi 2, Szloska, Sipos. Csere: Tótpál (kapus), Rigó, Med- gvesi, Szép Kiss 3, Patocskai 1. Edző: Kocsis Lajos Kiállítások: 4, ill. 2 perc Hétméteresek: 3/2, ill. 3/0 Meglepetésre a miklósi gárda kapott hamarabb lábra. A 10. percben azonban lépést vál­tott a hazai csapat, és formás akciógólokat lőttek. A vendé­gek hősiesen ellenálltak nagy­hírű ellenfelüknek, és igyekez­tek sarkukban maradni. Ez alapvetően Becskereki, Tajti és Szép Kiss jó teljesítményének köszönhetően sikerült. A má­sodik félidőben hasonlóan ala­kultak a körülmények. A Fotex sorra vezette tetszetős támadá­sait, de védekezésben is beke­ményített. A TSE pedig próbált minimális hátrányban maradni. A mérkőzés összképe alapján az eredmény reális, és csak a gabonás fiúk hatalmas szívének köszönhető, hogy nem alakult ki nagyobb különbségű hazai győzelem- V Békítő magyar-olasz a Komjádiban Krasznai bombaformában nem tudni, de széteső játékot produkált az SZSE. A 13. perc­ben Gailouma és Krasznai pontjaival 19-14-re alakult a ta­lálkozó, melyre Horváthné egy duplával nyomban kontrázott. Három perc múlva már nem bírta tovább cérnával a dunán­túliak trénere, és kikérte első idejét. Mindhiába, Krasznai büntetőjével nyolc pontra nö­velte előnyét a revans vágyától felfűtött MÁV MTE. A finis­ben is maradt a magabiztos ha­zai vezetés, amely felettébb biz­tatónak tűnt a folytatásra nézve. Szumnyikova és Szaver- csenko kosarai vezették be a második félidőt, majd a tartha­tatlannak bizonyult Tkacsenko is feliratkozott a muskétások közé. „Harapott” a Szolnok, ám a nyugat-magyarországiak nem adták fel. Krasznai mellé végre a főpróbán fotó: bs Szavercsenko is felfejlődött, és vállvetve termelték a kosarakat. Időközben vérszemet kapott a vasi együttes, és váratlanul iz­galmas véghajrá kerekedett a lefutottnak vélt derbiből. Szabó büntetőivel és Krasznai hárma­sával azonban ismét nekilódult a Véső utcaiak „vagonja”, mely meg sem állt a szakaszgyőzel­met jelentő sípszóig. Tj.: SzSE (179-149). Szalay Ferenc: - Rendkívül jól védekeztünk, ami döntően befolyásolta a mérkőzés vég­kimeneteiét. Nagyon bízom benne, ez a szép győzelem táp­talajául szolgál a hét végén star­toló bajnoksághoz. Szalai János: - Harminchat pontos előnyünk tudatában kissé szétszórtan játszottunk, amely cseppet sem csökkenti a lelkes hazaiak érdemeit. i A szeptemberi vb nehezen fe­lejthető találkozója 11-10-es itáliai diadallal végződött, a vé­gén pedig a felek, nem éppen sportszerű módon, ökleikkel is megmérkőztek egymással a vízben. A Komjádi uszodai show - Arató András jóvoltából - már egy órával a kezdő sípszó előtt elindult. A nézők között megannyi piros, fehér és zöld luftballont osztottak szét, a showman pedig a korábbi nagy magyar-olasz vízicsaták sztár­jai közül olyanokat szólaltatott meg, mint Lemhényi Dezső és Faragó Tamás. Magyarország­Olaszország 10-6(1-0, 3-0, 3-2,3-4) V: Drobnjak, Radjenovic (szer- bek) Magyarország: Kosz Zol­tán - Németh Zsolt 1, Fodor Rajmund 1, Benedek Tibor 5, Dala Tamás, Vincze Balázs, Tóth László, cserék: Monos­tori Attila 1, Tóth Frank 1, Molnár Tamás, Gál András, Kásás Tamás 1 Olaszország: Francesco At- tolico - Massimiliano Ferretti 1, Alessandro Campagna, Alessandro Bovo, Francesco Porzio 2, Mario Fiorillo, Carlo Silipo, cserék: Gianni Averaimo (kapus), Roberto Calcaterra, Amadeo Pomilio, Marco D,Altrui 2, Giuseppe Porzio 1, Paolo Petronelli Kölcsönösen kihagyott hely­zetek után Németh Zsolt emberelőnyből talált be, a má­sodik negyed viszont igazi örömpólót hozott: a Hor­kai-csapat látványos akciógó­lokkal növelte előnyét, s mivel hátul Kosz parádézott, így „fél­időben” 4-Á)-ás magyar veze­tést mutatott az eredményjelző tábla. A harmadik hét percben született meg az olimpiai, vi­lág- és Európa-bajnok olasz együttes első gólja, Giuseppe Porzio révén. Otgólos, 7-2-es vezetéssel kezdődött az utolsó negyed, amelyre nagyon össze­kapták magukat az itáliaiak, másképpen mondva, Vinczéék eresztettek le kissé. Horkai György: - Elégedett vagyok a fiúk teljesítményével, az utolsó negyedben törvény- szerű volt a visszaesés, hiszen ilyenkor a bírók is jobban segí­tik a vesztésre álló csapatot. Ratko Rudic: - Kicsit fárad­tak voltunk, mert vasárnap dél­előtt érkeztünk, s szombaton még forduló volt otthon. Elő legendák Asztalitenisz, Szolnok városi diákolimpia Ismerős arcok a Tiszaligetben Újabb három világhírű magyar sportoló kézlenyomata került fel a Magyar Sportcsillagok Fa­lára. A Hemingway Alapítvány támogatásával ezúttal Iharos Sándor, Rózsavölgyi István és Tábori László volt a Kentucky Fried Chicken „tenyerelő” ven­dége. Elsőként Gallov Rezső ál­lamtitkár, az OTSH elnöke mél­tatta a három egykori kiváló at­léta érdemeit. Ámint mondta: egy klubban versenyezhetett velük, így közvetlen szemta­núja volt felkészülésüknek, eredményeiknek.- Az 1955-ös év hozta az el­söprő sikereket. Iharos, Rózsa­völgyi és Tábori összesen 15 világcsúcsot ért el, és hárman együtt 90-szer viselték a válo­gatott mezét. Ma már szinte hi­hetetlen, de egy-egy futásuk al­kalmával 50-60 ezer ember buzdította őket a Népstadion­ban - mondta Gallov Rezső. A legnagyobb siker Iharos Sándor nevéhez fűződik, akit 1955-ben - egyedüliként a ma­gyar sport eddigi történetében ­a világ legjobb sportolójává vá­lasztottak! Schulek Ágoston, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke, be­szédében élő legendáknak ne­vezte a nagyszerű sportembe­reket, akiknek példája bíztatást, erőt adhat a mai fiataloknak. Arra a kérdésre, hogy a dicső múlttal rendelkező honi atlétika ma miért nem büszkélkedhet hasonló eredményekkel, Tábori László így válaszolt: - Ma nin­csenek olyan fiatalok, akik vál­lalnák a rengeteg munkát és ál­dozatot a sikerért. Ezután került sor az ünnepé­lyes pillanatra, amikor Iharos Sándor, Rózsavölgyi István és Tábori László elhelyezték kéz­lenyomatukat, majd átvették az emlékszobrot és emlékplaket­tet. A három futó mellett egy hölgyet is köszönthettek az esemény szervezői. Csák Ibo­lya, aki az 1936-os berlini olimpián magasugrásban nyert aranyérmet, ezen a napon ün­nepelte 80. születésnapját, és vehette át a vendéglátók aján­dékait. Bár városi diákolimpiát hirdet­tek meg a szervezők az elmúlt hét végére, nagy örömükre né­hány Szolnok környéki telepü­lésről is érkeztek csapatok a ti- szaligeti sportcsarnokba. Rit­kán látható népes mezőny gyűlt össze, főként a 7-8. osztályos fiúk korcsoportjában. Az arcok jórészt ismerősek voltak a ren­dezők számára, sok ifjú hölgy és úr ugyanis korábban már szorgos - vagy kevésbé az - lá­togatója volt a Tisza, Jászkun Volán, esetleg a Szikra SE edzéseinek. A vitathatatlan te­hetség azonban néhányuknál nem párosul az eredmények el­éréséhez szükséges kitartással, így csak „szórakozásból” ütö- getik a labdát. Most azonban iskolájukat képviselve asztal­hoz álltak a városi versenyen. A szolnoki viadal a megmé­rettetés lehetőségén kívül egy­ben felkészülést is jelentett -a január végi megyei diákolimpi­ára, ahol már nem csak a me­gyeszékhely, de valószínűleg Martfű, Karcag, Kunhegyes, Mezőtúr iskolái is elküldik leg­jobbjaikat. Csapatoknak hirdették meg ugyan a versenyt, de közkívá­natra még egyéniben is össze­mérhették erejüket a ping-pon- gosok. Nem kis meglepetésre a 7-8-os fiúknál az újszásziak bi­zonyultak a legjobbnak, a lá­nyoknál a Mátyás király Ál. csapata diadalmaskodott. A ki­csik között a Kassai illetve a Hajdú Adrienn által vezérelt Kertvárosi Á. I. együttese nyert. Az egyéniben eddigi eredményeihez méltóan Hajdú Adrienn végigverte a mezőnyt, ugyanezt tette a hasonló korú fiúknál Molnár Csaba, akit édesapja, az egykori tiszás. Molnár László idejekorán meg­tanított az asztalitenisz furfang- jaira. Az idősebbek versenyét Tóth Tünde illetve Guba Zsolt nyerte. Utóbbi nagy csatát ví­vott Varga Sándorral, aki a Széchenyi csapatát vezérelte a dobogó második helyére. Eredmények: Csapat, 4-6. oszt. lányok: 1. Kertvárosi, 2. Széchenyi, 3. II. Rákóczi, fiúk: 1. Kassai, 2. Széchenyi, 3. Hermann. 7-8. oszt. lányok: I. Széchenyi, 2. Mátyás 1., 3. II. Rákóczi és Mátyás II. fiúk: 1. Újszász, 2. Széchenyi, 3. Má­tyás és Szajol. Egyéni: 4-6. oszt. lányok: 1. Hajdú A., 2. Urbán M., 3. No- votni, Márton, fiúk: 1. Molnár Cs., 2. Gulyás J., 3. Venczel, Perlaki. 7-8. oszt. lányok: 1. Tóth T., 2. Turcsányi Zs., 3. Koncz P., Báláti A. fiúk: I. Guba Zs., 2. Varga S., 3. Mesko G., Végső Z. y' Varga Sanyi egyéniben és csapatban is ezüstérmes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents