Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-07 / 6. szám

e Áll-e még a karácsonyfa? Ki­nél igen, kinél nem. Talán egy-egy családi ház fűtés nél­kül hagyott nagyszobájában még derekasan tartja magát, de a városi távhővel vagy gázzal melengetett száraz le­vegőjű lakásokban gyanítom, már igen-igen rossz állapot­ban van, ahol még egyáltalán létezik. Agai megkopaszodtak, nemcsak azért, mert mostanra már valószínűleg „lelegelte” róla a család apraja-nagyja a szaloncukrot, hanem azért is, mert tűlevelei cserbenhagy­ták. Leperegtek róla, hogy szívós kitartással befurakod­janak a padlószőnyeg vagy a perzsa „talpalávaló” szálai közé. Ezen „áldással” aztán a következő nagy ünnepig, húsvétig bajlódhatnak a házi­asszonyok, hogy valahogyan megszabadítsák tőle az édes otthont. Ritka család az, amely lo- csolkodásig őrizgeti a fenyő­fát. A díszeitől megfosztott, levedlett tűlevelűek többsége az új esztendő első napjaiban már kint találja magát a kuka mellett. Ideérkezésük elég változatos. Van, amelyiket csak úgy nyakon ragadnak, és különösebb ceremónia nélkül kívül parentálnak az ajtón. Igen egyszerű megoldás ez földszintes lakások esetén. Bonyolult viszont, minél fel­jebb található a kopott kará­csonyfa lelőhelye. Az emele­tek számával egyenes arány­ban növekszik a fásítlanítás nehézségi foka. Az első emeleten még va­lahogyan megoldható, hogy némi családi összefogással, egy lepedőnyi fóliadarab fel- használása mellett leóvakod­janak vele a lépcsőn. Megkí­mélendő a lépcsőházat e meg­szabadulási művelettel óhatat­lanul együtt járó szeméttől. Jó oka van az elővigyáza­tosságnak. Különösen a több- emeletes lakótelepi épületek házfelügyelői erre az idő­szakra már igen megtépázott idegrendszert tudhatnak ma­gukénak. Az év végével járó többnapos ünnepi hacacárék ­• • Ordögszekerek karácsonyi jövés-menés, szil­veszteri tombolás - meghoz­zák a maguk eredményét. A rend és tisztaság őrei nem győzik seprűvel, lapáttal róni birodalmukat, hogy helyre­hozzák a rumlit. Más se hiá­nyozna szegényeknek, mint az új esztendőt is hasonlóan kezdeni. így aztán a kellő empátiá­val rendelkező lakók, mint krimikben az áldozatot, úgy szállítják elaggott fenyőfáju­kat végső nyughelyére. De amint a gyakorlat fényesen igazolta, ezen megoldás csak bizonyos szintig alkalmaz­ható. Értendő itt a szint nem iskolai végzettségre, sem nem intelligenciára, mindössze az emeletek számára. Második­tól fölfelé az ablak, még in­kább az erkély igénybevétele javallt. A forgatókönyv a követ­kező: a papa, a mama, a gye­rek vagy a nagyszülők vala­melyike lerohan az utcára. A fönt maradottak közül egy felnőtt megmarkolja a fát, és a ház úrnőjének jajveszéke­lése kíséretében (Jaj, a vázára vigyázz! Jaj, lesodrod a rá­diót! Jaj az összes levél itt hullik le! És így tovább.) egy elszánt mozdulattal kipréseli az ablakon vagy az erkélyaj-- tón. Ezután a röptetés követke­zik. A szélnek eresztett ün­nepi szimbólum üres cukor­papírokkal integetve pö- rög-forog lefelé, néhány szta- niolszalagot húzva maga után. Odalent a papa, mama, gyerek vagy a nagyszülők va­lamelyike izgatottan számít- gatja röppályáját, nehogy az égi áldás a nyakában landol­jon. Ha az egész nem is, a ma­radék tűlevelekből még biz­ton kap egy zuhatagnyit, ami­kor a földetérés megtörténik. A tortúra befejezéséhez már csak néhány méter van hátra. Néhány méter, néhány lépés a szemeteskonténerig. Ott már szép számmal gyüle­kezik a társaság. Nyolcvan centiméterestől kétszáz cen­timéteresig mindenféle náció megtalálható. A szeretet ünnepén oly nagy gonddal díszítgetett ka­rácsonyfák groteszk torzói, csupaszon meredező ágakkal, zizegő papírcafatokkal. Ha feltámad a szél, úgy görögnek szét az utcák betonszalagján, mint pusztában az ördögsze­kerek. Aki teheti, messzire kerüli őket. Rossz érzést kelt benne a látvány. Hol van már a tava­lyi hó, és hol az elmúlt évi ka­rácsony? ... És hol a szere­/j&U ----. V izsgaidőszak táján. Ilyenkor, a félévi bizonyítványosztás előtt, a nagy dolgozatok, ösz- szefoglalók, a főiskolások, egyetemisták vizsgái körül melegen javasoljuk elmélyedés céljára ezt a szolid tanulási pózt. Mindenkinek, aki a leckék silabizálása ürügyén vakaródzik, rázza a lábát, izeg-mozog. Ugyanis ebben a helyzetben az illető ezerszer meggondolja a meggondo­latlan mozdulatokat. Nem kell hozzá más, csak egy íróasztal, egy tankönyv, és addig csúszni - szét - az asztal tetején, amíg az emberfia, pardon leánya angolspárgába süllyed. Állítólag nyugtató a gyakorlat, jót tesz az elmeszesedett ízületeknek, berozsdásodott iz­moknak. A kezdőknél ajánlatos a Technokol Rapid (ez itt nem a reklám helye) vagy más ra­gasztóanyag és a kórházi ügyelet telefonszáma. Kérem, ha elsőre nem sikerül, ne adják fel, mert ahogy a gyakorlatot bemutató hajadon, a kevés híján 16 éves Kovács Krisztina, a szolnoki keró 2. c osztályának, az Éliás Katalin-féle aerobikcsoportnak az oszlopos tagja sem adta fel. Mit beszélek? Oszlopos? Ez túlzás, hiszen mindösszesen nincs 55 kiló, a magassága pedig 167 centi. Akinek sikerül, javasoljuk, visítson, mert akinek nem sikerül, az úgyis visít. .. D. Sz. M. FOTÓ: KORÉNYI hf > :? Aj ' 1 h :• <!' mtH Hihetetlen történet Egy morbid fegyelmi morbid története Mese a habzó ajkú és céklafejű humortalan hatalmáról A huszon-egynéhány éves le­ányzó egy kistelepülésen élt és dolgozott, olyan munkahelyen, ahol mindennap sok-sok em­berrel találkozott - mellesleg 13 fokos zimankóban, mert en­nél több meleget nem szavazott meg neki a testület. Ez a huszon-egynéhány éves leányzó fegyelmit kapott, s e fegyelmi története már-már a morbiditás határait súrolja. Történt ugyanis, hogy ez a huszon-egynéhány éves le­ányzó is volt tizenéves, s mint olyan, járt középiskolába. Eme középiskola padjaiban gyakran megfordult egy kockás füzet, melynek lapjait divatraj­zok, aranyköpések és órai leve­lezések töltötték meg. Ebben a füzetben volt egy játék is, mely játék abból állt, hogy a feltett kérdésekre tíz számozott válasz közül lehetett választani - s mivel a válaszok java része humoros volt: barátnőjével roppant jókat mulattak. A huszon-egynéhány éves leányzó pechjére szerepelt a vá­laszok között a következő mondat is: „Picsán rúgnám.” Ennyit a játékról, de közben folytatódjon a füzet megrendítő sztorija. Az irkát meglátta és megszerette egy tizenéves diák, s mivel roppant jópofának ta­lálta, elkérte és hazavitte. (Sőt, mit ad isten, még jót is szóra­koztak rajta.) A huszon-egynéhány éves leányzó második pechje akkor történt, amikor a tizenéves di­ákgyermek az iskolában is megmutatta azt a bizonyos fü­zetet, sőt, azt a lapot, melyen az előbb említett játék volt, kitépte egy ifjú férfipalánta. A harmadik pech a napközi­ben jött, látott és győzött, ugyanis a férfipalánta eme ki­tépett lapot tanulmányozta ta­nulás helyett. E cselekedetét persze rögtön kiszúrták, sőt — hja, kérem, a kíváncsiság — el is olvasták az elkobzott lapot. Véres kardként vitték a pa­pírt a huszon-egynéhány éves leányzó munkahelyére, ahol habzó ajakkal és céklafejjel kí­sérve az előadást „gyer- meki-tisztaság-megrontónak”, már-már liliomtiprónak titulál­ták a huszon-egynéhány éves leányzót. A pechsorozat vége termé­szetesen fegyelmi lett. S hogy mi állt a fegyelmi határozat­ban? Kérem szépen az, hogy „Fegyelmiben részesítem, ami­ért obszcén szavakat terjeszt az általános iskolában.” * * * Hogy is van az a kis szólás a humorról, illetve a humortalan- ságról? A vége bizonyosan az, hogy „akinek humora nincs, az mindenre képes”. Hát így vala­hogy. Meg az is eszembe jutott: a habzó ajkú, céklafejű humor­talan egy egyszemélyes korlá­tolt felelősségű társaság. Na, ez sem teljesen igaz. O aztán se nem felelősség, se nem társa­ság. * * * Ui.: Már csak halkan súgom meg: akár hiszik, akár nem, minden igaz volt az utolsó szóig. -csr­Újévi fogadkozások A jelek szerint egyre kevesebben akad­nak a németek között, akik komolyan vennék az újévi fogadkozásokat. Leg­alábbis ez derül ki abból az év végi felmérésből, amely szerint a németek kétharmada egyáltalában nem fogadott meg semmit az 1995-ös esztendőre. In­doklásul a válaszadók nagy többsége ezt hozta fel: a fogadkozásnak semmi értelme, mivel év közben az ember úgysem tartja be, amit megfogadott. A megkérdezett polgárok 31 százaléka azonban úgy vélte, hogy van értelme megfogadni valamit az új esztendő kü­szöbén. Hogy mit? Legtöbben azt vála­szolták, hogy „egészségesebben élni”, „kevesebb pénzt költeni”, diétát tar­tani”, „jobban élvezni az életet” és „le­szokni a dohányzásról”. Gyermekek a kocsmában Január 3-tól kezdve a brit kiskocsmák, ismertebb nevükön, a pubok különleges engedélyt kérhetnek, amelynek birto­kában 14 évnél fiatalabb vendégeket is fogadhatnak. Az engedély elnyeréséhez a tulajdonosnak igazolnia kell, hogy he­lyiségében „családi légkör” uralkodik, és megvan a lehetőség, hogy ételt és al­koholmentes italokat szolgáljanak ki. A kiskocsmákat a gyermekek este 21 óráig látogathatják. Öreg ember nem vén ember Fényes bizonyítékát adta a mondásban rejlő igazságnak az a 85 éves bajor férfi, aki szilveszter este a rendőrséghez fordult, miután a felesége és annak sze­retője bezárkózott a közös hálószobába. A férfi elpanaszolta, felesége nem haj­landó kinyitni a hálószoba ajtaját. O pedig már túlságosan idős és törékeny ahhoz, hogy feltörje azt és kihajítsa az ugyancsak 85 esztendős feleségének 50 év körüli barátját. Amikor a rendőrség azt válaszolta, hogy nem áll módjában beavatkozni családi perpatvarokba, a 85 éves nyugdíjas ezzel vágott vissza: „Akkor nekem is hűtlennek kell len­nem.” Öngyilkos kutya Gazdájának halála fölötti bánatában szilveszter este kiugrott a kilencedik emeletről egy skót juhászkutya a Moszkva közelében levő Puskinóban. A hűséges állat egy teljes napot töltött a lakásban gazdájának koporsója mellett, majd kiszaladt az erkélyre, és levetette magát a mélybe. Halászmúzeumi nász Az angliai Grimsby város halászmúze­umának egyik hajója hamarosan boldog igenektől lesz hangos, várhatóan igent mond ugyanis a hatóság a múzeum ké­relmére, miszerint szeretné megkapni a jogot esküvők nyélbeütésére. Erre egy új törvény ad lehetőséget, amely ki­mondja, hogy nem csak templomokban és jegyzői hivatalokban fogadhatnak hivatalos érvénnyel örök Ijűséget egy­másnak a párok. A halászmúzeum kü­lönlegességgel is szolgál: kívánságra a menyasszonyt lóvontatta halasszekér vinné az esküvő helyszínére, három- emeletes haltorta lenne az esküvői „díszsütemény”, a ceremóniát pedig egy nyugdíjas halász vezetné. Ingyenes csomagküldés Sok fejtörést okozott a francia vasuta­soknak egy Grenoble-i férfi, aki Párizs­ban élő családját szállítási költség nél­kül látta el élelmiszerrel és ruhanemű­vel. A férfi a Grenoble-i pályaudvaron felszállt a párizsi expresszre, elhelyezte bőröndjét az egyik vagon csomagtartó­jába, majd leszállt a vonatról. A család ugyanilyen módon küldte vissza a cso­magot. Az ügyes „teheráru-forgalom” csak most tűnt fel, amikor a biztonsági szolgálat vizsgálatot végzett a vonaton. Észrevették, hogy egy koffer nem tar­tozott egyetlen utashoz sem. A bőrönd átvizsgálása során nem találtak robba­nóanyagot, csak élelmiszert és szemé­lyes holmit. A pályaudvaron azután észrevették azt a férfit, aki kétségbee­setten kereste bőröndjét. A vasút- igazgatóság a közlekedés akadályozása és a szállítási költségek térítésének el­mulasztása címen tett feljelentést az ügyes családapa ellen. Csökönyös szamár Csökönyösen ragaszkodott újévi „ki­menőjéhez” a berni állatkert szamarai­nak egyike. Amikor ugyanis az őr nem akarta őt kiengedni „újévi sétára”, ha­talmas rúgással térítette jobb belátásra a rend őrét, és egy másik négylábú kísé­retében kiballagatt a városba. Az elbi- tangolt jószágokat végül is rendőrök kí­sérték vissza istállójukba. Az állatkerti őr kórházi ápolásra szorult. Sport-e a nyalás? Attól függ. Akadnak, akik a rendszerváltozás olykor több­irányú szele alatt lavírozva ( sportot űznek belőle. Hol ide, hol oda, hol amoda nyalnak, at­tól függően, hogy kik vannak fenn. Mások a főnöknek csinál­ják ugyanezt, és akad, aki a vat­tacukorral teszi. Igen ám, de amiről írni aka­rok, az egészen más. Az újsá­gok közül egy beszámolt arról, hogy Szombathelyen, az egyik középiskola testnevelés fakul­tációján, az oda bekerült tizenöt éves lányoknak-fiúknak be­avatásképpen különös esketési szokásokat kellett kiállniuk. A fiúkat tomanadrágra vetkőztet- ték, miközben az osztálytárs- nőik száját jó erősen kirúzsoz- ták. Na már most, az ifjú leány­zóknak a srácok felsőtestére annyi rúzsos puszit illett adni, amennyi oda elfért. Mármint a derekuktól felfelé. Visított a gyönyörűségtől a publikum, majd ugyanezt tette az igazga­tónő, és tüstént leállíttatta a sa­játos (be)avatást. De hát a fiatal vasi tanárokat, gyerekeket nem olyan fából fa­ragták, hogy afféle aprócska til­tás miatt megfutamodjanak. Ugyan, dehogy! A (színjáték folytatódott, majd egy szórako­zóhelyen a lányokra került sor. Ketten fürdőrucira vetkeztek, ami a kevés textilből kimaradt, > azt csokipudinggal bekenték, majd erre pattogatott kukoricát szórtak. Mondják meg őszintén, nem ennivaló ötlet? Az volt, az iskola pályakezdő tanárai sze­rint is, hiszen azt a feladatot kapták, hogy oly módon köze­ledjenek védenceik leikéhez, amely eredményeképpen le kell nyalniuk a pudingot, a kukori­cát meg természetesen meg­enni, mert nem olcsó arrafelé sem a tengeri. Sport volt ez a javából, hi­szen tesi tagozatos tanárok nyaltak tesi tagozatos diákok­nak. Itt már megvalósult a töké­letes és teljes egyenlőség. Hogy mekkora tábora volt a sportos nyalakodásnak mi sem bizonyítja jobban: hat tanár meg egy igazgatóhelyettes ka­pott fegyelmit. Mert ahelyett, hogy a sokat ostorozott műve­lődési miniszterüknek nyaltak volna, juszt sem ezt tették. Az sem zavarta őket, hogy a szak- irodalomban a rúzsos puszi, pudingos nyalakodás még láb­jegyzetben sem szerepel, de hát ez is bizonyítja: egy Comenius vagy Makarenko, esetleg Ágos­ton professzor úr sem lehet tö­kéletes. Szóval újólag kiderült: vannak még fehér foltok a di­áknevelés területén is, ezeket be is kenték pudinggal. Esetleg lehetne színesíteni az eljárást: mondjuk puding he­lyett menzai kelkáposzta-főze­léket használni, rágós, főtt mar­hahússal dekorálva. A paradi­csomszósz sem lenne utolsó, húsgombóccal domborítva. Az iskolai étkeztetés egyenmenüit vizsgálgatva még számtalan változatot fel tudnék sorolni a joghurttól kezdve a körözöttön át a tejbegrízig. Mézet nem ajánlok, ezt tjtár kitalálták az indiánok. Csak ők úgy alkal­mazták, hogy a kikötözött áldo­zatot a hangyákra bízták, ezek azután csontig nyalogatták, el­nézést: rágták őket. Szombathe­lyen valami elmozdult és kide­rült: a pedagógia eszközei még sok mindennel bővíthetők. Olykor ebbe a kukorica meg néhány pudingváltozat is bele­fér. Végül mégsem aratott osz­tatlan sikert az akció, sőt a vizs­gálatot végzők megállapították, hogy egyébként a neves iskolá­ban haladéktalanul elemezni kell a pedagógiai munkát. Szerintem is. Ha mint sokat látott ember ajánlhatok valamit: a határszéli iskola „nevelői” első pedagógiai lépésként ken­jék be az igazgatónőt valami­lyen ragadós ételféleséggel. Hadd tudja meg a főnök asz- szony is, milyen érzés az, ha egyszerre több helyen nyalják. Ezt csak az tegye, akinek vaj van a fején, netalántán hízni szeretne, vagy belátható időn belül F kategóriába óhajt ke­rülni. Egyetértenek velem kol­légák? D. Szabó Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents