Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-05 / 4. szám

1995. január 5., csütörtök 5. oldal Körkép Nem mindennapi eset Szolnokon Hetvenöt évesen doktorált Akad, aki már az általános isko­lában nyűgnek érzi az órákat, mások a középiskolában jönnek rá, hogy ideje befejezni a tu­dományok alapjainak az ostro­mát. Úgy tűnik, hogy az előttem ülő, egyenes tartású nyugállo­mányú őrnagy fittyet hány az emberi korra, arra, meddig fog az ember agya. Elvégre ő, Szentistvány József 75 évesen is képes volt rá, hogy megsze­rezze a hadtudományok dok­tora címet. Csak suttogva írom le: legidősebbként doktorált az országban, arról nem beszélve, hogy két éve negyvenketten vágtak ennek a rögös útnak, és tessék megkapaszkodni: ő ve­hette át közülük elsőként ezen címet. A többiek még küzde­nek, harcolnak érte, vagy már végleg lemorzsolódtak. 1919. április 22-én született Kecskeméten. Az édesapja is katona volt, az öccse, a mosto- haöccse is, így egyenes út veze­tett a honvédséghez. Tüzér­tisztként megjárta a Dont, taní­tott Nagyváradon, majd ’45 után kapták-fogták; leszerelték. Az Országos Mérésügyi Hiva- tálnál helyezkedett el, és hogy a munkáját nem végezhette rosz- szul, ezt több kitüntetés iga­zolja. Innen 1980-ban került nyugdíjba, de régi szerelme, a tüzérség nem hagyta nyugodni. Két éve gondolt egy merészet és jelentkezett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára: mond­ván, szívesen doktorálna ezen szakterületből. Nem szaporí­tom a szót, elfogadták a pályá­zatát, de a munka neheze csak ezután kezdődött. Nyelvvizsgát kellett tennie az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Ő a né­metet választotta, és sikerült. A dolgozat címe: A hadosztály tüzérség felkészítése és harcte­vékenysége a II. világháború Mindig szerettein ta­nulni, és tulajdonképpen azt bizonyítottam: 75 évesen is tűzhet ki maga elé az em­ber nehéz célt - mondja Szentistvány József alatt 1940-1945 között. Igen ám, de amíg elkészült a 169 ol­dalas alkotás, történt egy és más. Szigorlatot kellett tennie egy olyan alaptantárgyból, amely­hez 69 kötelező könyv, iroda­lom tartozott. Ezt 11 hónap alatt teljesítette. Azután újabb két szigorlat következett két melléktantárgyból, úgymint hadtörténelem és tüzér harcá­szat. Ez még semmi, mert Szolnokról négy hónapig na­ponta be kellett vonatoznia a Zrínyi Miklós Akadémiára és előadásokat hallgatnia. Nem beszélve a nagy munkáról, amelyet végül ötször dolgozott át és 169 oldalasra sikeredett. Volt munkahelyi vita is, ahol egy nagydoktor és kilenc kan­didátus nyúzta. Ezt is túlélte, 1994. október 11-én pedig nyilvánosan megvédte az alko­tását. Igaz, október 5-én még szigorlatozott. A vita két óráig tartott: 14 írásban feltett kér­désre és számtalan szóbelire kellett válaszolnia. Minimum 12 pont szükségeltetett a dok­tori címhez, ő 15-öt szerzett, és mint korábban említettem 42 társa közül elsőnek írhatta neve elé azt a két betűt. Hogy mit szólt ehhez a fele­sége, három felnőtt lánya, há­rom veje, négy unokája? Arra, hogy a saját pénzén tanult? Amit olykor-olykor kezdetben mondtak, azt most nem idézem, de akkor már nagyon örültek. Pezsgő is durrant, miután októ­ber 21-én átvette az erről ta­núskodó iratot. Az egyik unokája három hét­tel megelőzte. Őt szeptember­ben avatták orvosdoktorrá. De hát ő 25 éves, a nagyapa meg fél évszázaddal több. Hogy 75 esztendősen a doktori cím te­mérdek lemondás vagy szüle­tési hiba következménye, erre nevetve így válaszol: is-is. Ugyanis mindig szeretett ta­nulni, a felesége, a lányai is ki­vétel nélkül diplomások. Azt már csak zárójelben írom le, hogy 13 éves kora óta vív. Volt középiskolai bajnok, 1948-ban pedig tőrben az olimpiai keret tagja. Jelenleg a Magyar Vívó­szövetség elnökségi tagja, a vi­déki bizottság meg a megyei vívószövetség elnöke. Dohog: tragikus helyzetbe került a vi­déki vívás, a legjobbak a pénz­telenség miatt egymás után nyugaton vállalnak állást. O azonban, aki 1947 óta szolnoki lakos, maradt. Igaz, a jegyzőkönyveken a neve azóta dr. Szentistvány Józsefként sze­repel, de a munka azért a régi. Mit tehetnénk még mindehhez? Még így legyen sokáig, kedves Józsi bácsi, akarom mondani, doktor úr. D. Szabó Miklós Fotó: Korényi HungarHotels után Budapest Bank Ilyen a hazai privatizáció? A kormányzati felülvizsgálat túl későn történt Bankszakemberek, legalábbis baráti körben, szinte egyönte­tűen vallják: a HungarHotels privatizációs „csomagjának” fe­lülvizsgálata csak egy szempontból volt vitatható: Horn Gyula Valószínűleg nem a megfelelő pillanatban, azaz túl későn ren­delte el a felülvizsgálatot, s az ÁVÜ-nek megvan a maga igaza, amikor azt állítja, hogy ilyenkor már csak a potenciális vevő br/almát lehet elveszíteni. A privatizáció, mint ez a példa is bizonyítja, az új gazdasági nénd legbonyolultabb folyama­tai közé tartozik, éppen a poli­tikai és morális szempontok miatt. Mert ami az anyagiakat illeti, a matematikai alapműve­letek ismerete is elegendő an­nak kimutatásához, hogy a kormánynak volt oka némi ag­godalomra. Szembetűnő aránytalanságok A HungarHotels 14 szállo­dája, melyek fele budapesti, fele vidéki, a kiválasztott vásár­lónak 57,5 millió dollárt ért, miközben a Marriott egyedül a Duna Intercontinental szállodá­ért fizetett több mint 53 millió dollárt. Igaz, a HH esetében csupán a részvények 51 százaléka kerül a kijelölt vásárló tulajdonába, de az aránytalanságok így is szembetűnőek. Az Interconti­nental egy négycsillagos fővá­rosi, Duna-parti szálló, mely­nek 368 szobája van. A HH csomagjában is van ilyen: a Fó­rum Hotel, mely ugyancsak egy négycsillagos fővárosi, Duna-parti szálló, melynek 400 szobája van. Na már most, a HH csomag­ban van további tizenhárom szálló, köztük három budapesti négycsillagos (!) és további tíz háromcsillagos szálloda. Ezek összesen érnének 4 millió dol­lárt? Égy másik egyszerű ösz- szehasonlításban a Duna Inter­continental 386 szobájával a HH 3651 szobája áll szemben... : Ilyen alapvető matematikai igazságok alapján ítélik ban­kárkörökben jogosnak a kor­mány egyébként nem túl sze­rencsés körülmények között végrehajtott intervencióját, de azt is elismerik, hogy az ÁVÜ-nek ezer magyarázata le­het arra, miért ítélte elfogadha­tónak az American General Hospitality ajánlatát. (Eladhat­ták volna nagyobb összegért a Fórumot, de ezzel eladhatat­lanná vált volna a többi: a kor­mány maga ragaszkodik a készpénzes privatizációs stra­tégiához, ami mindig alacso­nyabb bevételt jelent, mint az egyéb pénzügyi konstrukciók stb.) Törvénysértés nem történt Mint azt a Kormányzati El­lenőrzési Iroda vizsgálata meg­állapította, a HungerHo- tels-ügyben törvénysértés nem történt, korrupciónak a gyanúja sem merült fel. Csak az a kér­dés maradt megválaszolatlan, hogy jó üzletet kötött-e az Ál­lami Vagyonügynökség, valós értékén kerül-e magánkézbe az állami vagyon? Ugyanez a kérdés azonban privatizáció kezdete óta szám­talanszor felvetődött, s nem ne­héz megjósolni, hogy az új év­ben sem kerül le a napirendről. A következő privatizációs vita középpontjában nagy való­színűséggel a Budapest Bank magánkézbe adása áll majd. A The Wall Street Journal Europe december 27-én egy jól tájéko­zott budapesti hírforrásra hi­vatkozva közölte, hogy a Credit Suisse nevű svájci bank a hol­land ING és az Allied Irish Banks PLC megelőzésével megnyerte azt a pályázatot, me­lyet a hatodik legnagyobb ma­gyar bank privatizációjára írtak ki. A megállapodás aláírására várhatóan a napokban, január első felében kerül sor. Az erről szóló döntés Békési László pénzügyminiszter és Bokros Lajos bankigazgató ta­lálkozóján született. A pontos részletek nem ismeretesek, de mint hírlik, 100 millió dolláros alaptőke-emelésről van szó, s akárcsak a HungarHotels ese­tében, arról, hogy a külföldi bank többségi tulajdont szerez. Akkor tehát ismét lehet vitat­kozni arról, mekkora nemzeti vagyon vagy vagyontermelő képesség kerül külföldi kézre egy viszonylag szerény össze­gért, mely mindenesetre cse­kély töredéke csupán a magyar állam egyetlen évben keletkező külföldi adósságának. És ismét összecsapnak a szkeptikusok azokkal, akik úgy érzik, nem az azonnali kész­pénz a lényeg, hanem a privati­záció távolabbi következmé­nyei a fontosabbak. Adott eset­ben a szakértők számára a vé­szesen megkésett bankprivati­záció, s ezzel együtt a hazai bankrendszer most már elodáz­hatatlan korszerűsítése jelenti a nagyobb vonzerőt, mint a kész­pénz. Az időveszteség különösen veszélyes A bankárok tudják legjobban - az idő pénz. Az időveszteség pedig ebben a helyzetben a szakétők szerint különösen ve­szélyes, mivel az állami tulaj­donban lévő bankok a rend­szerváltozás éveiben bizonyí­tották be működésképtelensé­güket. És a remélhetőnél ala­csonyabb privatizációs bevétel­lel szemben ez esetben sem jobb ajánlatok állnak, hanem az a keserves tapasztalat, hogy privatizáció nélkül a hazai ban­kok évek óta csak az állam- adósságot gyarapítják. Rékássy Zoltán Atlantic Árvízvédelmi töltések Aggódni még nem kell A tévé kedd esti Objektív című műsorában a Ket­tős-Körös egyik Békés megyei szakaszán csúnya gátrepe­désről láthattunk felvételeket. Mivel a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kövizig) őrködik megyénk délkeleti területei egy részének árvízvédelme felett, megkérdeztük Pálinkás Lajost, a Kövizig igazgatóhelyettes főmérnökét a kezelésükben - és megyénk területén - lévő gá­tak állagáról. A főmérnök elmondta: az elmúlt 10-12 év aszályos időjá­rása - tavaly 30 hőségnap volt - és a kevés csapadék az oka a töltésrepedéseknek. Hiába készültek a gátak kö­zépkötött agyagtalajból, ame­lyek bedagadva, megduzzadva remek vízzárók, tartós száraz­ság esetén megrepednek. Gyomaendrőd-Szarvas-Mező- túr határában, a Hármas-Körös jobb partján 1994 novemberé­ben fedeztek fel a gátkoronán - de a Hortobágy-Berettyó Kö- vizighez tartozó oldalán is ta­láltak - néhány, 60-70 centimé­ter mély és 2-3 centiméter szé­les repedést. Ezeket ideiglenesen vissza- töltötték. Aggódni nem kell, tavasszal homokszűrős, mű­anyag dréncsövekkel - a pénz megvan rá - a töltéseket hely­reállítják.-scsj­A kiváltságos kiváltságokat képzelő kiváltságosokról A kiváltságos személy valamilyen úton-módon és jogon előnyt élvez másokkal szemben. A régi népi mondás szerint ilyen kiváltságos volt az a bizo­nyos Jupiter, akinek ugye szabad az, ami a kisökömek nem. Ez­zel a mondással azonban senkinek sem lehet baja, hiszen Jupi­ter mégiscsak isten volt, s mint ilyen beosztású - kiváltságos. Vannak azonban önkinevezett kiváltságosok, akik szintén valamilyen úton-módon, ámde teljesen jogtalanul kiváltságos­nak, sőt ne adj’ isten: istennek képzelik magukat. Mondjuk az az orvos, aki megyénk egyik kistelepülésén minden és mindenki fölött állónak képzeli magát. Tegyük hozzá, amennyiben az orvos két méternél magasabb, s állan­dóan sámlin áll, talán tényleg mindenki fölött áll. (De azért ta­lán itt kell felidéznünk Napóleon egyik sértődött mondatát, amely akkor hagyta el ajkait, midőn egyik marsallja segített le­venni egy könyvet a polcról. Köztudomású, hogy Napóleon nem sikeredett magas terme­tűre, marsallja viszont igen. Egyszóval, a marsall segítőkészen odalépett a könyvespolchoz, mondván: én nagyobb vagyok, uram! Mire Napóleon felcsattant: talán magasabb, de nem na­gyobb!) Visszatérve orvosunkra: azt gondolta, mivel ő igazán nagy ember, rá nem vonatkoznak bizonyos szabályok. Mondjuk az, hogy egy - esetében több - könyvtári könyvön nem illik több éven át „ülni”. Ő mindenesetre sem a szabályt, sem az udvariasságot nem tudta, így magából kikelve bizonygatta a könyvtárosnak, hogy őt igenis megilletik bizonyos kiváltságok, hiszen ő - ő. S mint­hogy az, aki, joga van a megkülönböztetett bánásmódra. Szegény könyvtáros elvesztette kiváltságait az orvosi rende­lőben - amely kiváltságok ugye ilyen helyen dehogyis léteznek. (Vagy a doktor úr netán szortírozza a betegeket: ő kiváltaságos, tehát őt gyógyítom, ő nem kiváltságos, tehát nem .. ?) Summa summárum: a kiváltságokkal vigyázni kell, a kivált­ságos kiváltságokkal meg pláne. Még betartanak nekünk, eset­leg keresztbe tesznek, mi meg, földi halandók - pechjére, dok­tor úr, ön is ide tartozik akik maradunk kiváltságtalanok, esetleg jól orcára esünk. De vigasztalódjon, doktor úr: a vastag bőr az arcon jelent bi­zonyos védelmet.-csr­Színjáték több felfogásban (felvonásban) 2. Örömlányok az öregek otthonában? Negyedik felvonás. Melyben a Siesta Centrál Idegenforgalmi Szállodaipari és Szolgáltató Kft. vezetője, Mészáros Rudolf majd két óra hosszán keresztül türelmesen válaszol a miértje­imre. Az elején rögtön leszö­gezve: egy érdeklődő akárkire ugyanolyan szabályok vonat­koznak, mint bármely más in­tézményben.- Másutt általában található egy portás vagy egy eligazító táblácska.- Nálunk is van olyan sze­mély, aki segít tájékozódni, de egy temetés miatt éppen felbo­rult a megszokott rend. Különben nyitottak vagyunk a sajtóval szemben, bár nem tu­dom, mióta vállalnak fel nyo­mozást.- Ez nem nyomozás. Káefténk 1994. szeptember 7-től tulajdonosa és működte­tője a szóban forgó intézmény­nek. Én is tudok róla, hogy mi folyt ott régebben, de nem az én dolgom a múltban vájkálni. Szerencsére nekünk nincs mitől tartanunk, de a rendre nagy szükségünk van. Mindenekelőtt azért, hogy illetéktelenek ne zavarják az öregek nyugalmát. Ők ugyanis szállodarendszer­ben élnek itt, a teljes szabadsá­gukat megtartva. Autók - csak indokolt esetben - a bejárat melletti parkolóig jöhetnek. Egyébként nem érdekel, hogy ki mit irkái a - ráadásul névte­len - levélben. Ez az egész a gazdasági életünkben történő vájkálás. Nálunk nem divat azonban, hogy a ketrec rázza a majmot, hanem fordítva - és ez így is marad. Jelenleg 34 fizető gondozottunk van, valamint 74 szabad férőhely. Tettünk már ajánlatot az önkormányzatnak az együttműködésre, hisz ná­lunk olyan az ellátás, amilyen az állami szektorban nincs se­hol. Ez azonban egyelőre nem valósulhat meg bizonyos tulaj­donosi viszonyok tisztázása nélkül. De az már másik téma. Ez egy magántulajdonon alapuló kft., s mint ilyennek természetesen érdeke minél gazdaságosabban működni, ezért diákokat, turistákat rend­szeresen fogadunk, s ez mind­addig így lesz, míg szabad ka­pacitással rendelkezünk.- Akkor ez nem egészen azo­nos az úgynevezett szobáztatás- sal?- Egyáltalán nem. Tudomá­som szerint sem párocskák, sem testüket áruba bocsátó lá­nyok az intézmény területére nem járnak be. Az előző tulaj­donost - azt mondják - nem el­lenőrizték, engem meg már két hónap eltelte után igen. Mint ahogy figyelmeztettek, gon­doskodnak róla, hogy a kará­csonyt vizsgálati fogságban töltsem. Én ennek ellenére já­rom a magam útját, ám úgy lát­szik, mások erővonalait met­szem. Azért szörnyűnek tartom, hogy nálunk bárki bármilyen rágalmakkal illethet másokat. Ami pedig az alaptalan vádas­kodást, üzleti hitelrontást illeti - ha kell, akár jogi úton fogok elégtételt szerezni. Még a fő karácsonyi aján­dékról. A lakóim egy személyi segélyhívó rendszert kaptak, s már épül a kábeltévé. És látja, mit kapok cserébe?- Biztos vagyok benne, hogy nem tőlük.- Ebben az egyben én is. Ennyiben maradtunk. Ötödik felvonás. Melyben al­konyat után rögtön a tollforgató a tökéletes álcázás kedvéért egy általa soha nem vezetett köl­csönautóban, kíváncsiságtól űzve ismét célba vette az idős emberek menedékét. Mivel a világítást nem, csak a fénykür­töt találtam meg az autón, így csaknem teljesen feltűnés nél­kül kievickéltem a helyszínre. Szerencsére „A csak rendőrrel ne találkozzak..kezdetű zsolozsmám ezúttal meghallga­tásra talált. Megérkeztem hát újra. Bár portást ez alkalommal sem találtam, sem az ügyrendi akármicsodát nem függesztet­ték ki a kedvemért, tudtam, mi a teendőm. Megkértem a vacso­rát épp felszolgáló hölgyet: kí­sérjen a főnök' úrhoz. Aztán Mészáros úr szemé­lyesen kalauzolt végig a terüle­ten. Ezalatt a legtávolabbi, leg­sötétebb, használaton kívüli zugokba is bekukkantottam, és szóba elegyedtem mindenkivel. Esti sétánk során akivel csak összetalálkoztunk, mindenki keresztnevén szólította Mészá­ros Rudolfot, s ő viszont. (Ek­kora színjátékot ennyi idő alatt nem lehet ilyen profi módon betanulni. Gyanítom, így megy ez nap mint nap.) Fekete Sándorné behívott bennünket új otthonába. Ő és a férje a legfrissebb lakók egyike. Sokáig válogattak a hasonló in­tézmények közül, de ezt talál­ták a legmegfelelőbbnek. A kupleráj szerintük csak a levél­író fantáziájában működik, itt nem, mert észrevennék, hisz még egy kutyaugatásra is feléb­rednek, annyira éberen alsza­nak. Fazekas Mária mélységesen felháborodott, mikor a levél tar­talmát ecseteltem.- Szégyellje magát, aki ezt írta, mert ennek egyetlen betűje sem igaz. A Rudi mindent meg­tesz a mi legjobb ellátásunk és zavartalan nyugalmunk érde­kében. Nézzen szét nálam, és mondja meg, hol él ma egy nyugdíjas ilyen körülmények között, mint mi itt. Egy önmagát megnevezni nem kívánó hölgy. - Kedvesem, ha ez egy kupleráj, akkor én egy vén k ... vagyok. Ennyi a hozzáfűznivalóm. (Nem úgy nézett ki - a szerző.) No meg annyi, hogy volt itt buli össze­sen egyszer. Az ebédlőben tar­tották a tulajdonos egyik roko­nának lakodalmát. A muri éj­szakáján tudtunk aludni, de másnap éjjel nem, mert a renge­teg lagzimaradékot mind mi - ittlakók - pusztítottuk el. Kérésemre Mészáros Rudolf szúrópróbát végez a parkoló au­tók között. Csupán egy az ide­gen közülük. Nem sokáig. Egy pesti kft. üzemmérnökének mű­szerkocsija. A szakember ki­sérő nélkül tartózkodott. Kovács Jánosné főnővér ka­lauzolásával az orvosi és a be­tegszobákba is bekukkantunk. Patikatisztaság, ropogós, hófe­hér ágynemű. A csaknem ma­gatehetetlen nénin tiszta háló­ing, a tévé viliódzó kék fényére tapad tekintete. Ilyen roppant tisztaságot nem lehet néhány óra alatt elő­varázsolni. Ez sem az én ked­vemért történt - summázom. A főnővér elmondja továbbá, hogy az ügyeletes nővér éj­szaka legalább óránként vagy attól sűrűbben körbejár. Jelen­leg 14 beteghez kell bekukkan­taniuk. Semmi olyat nem ta­pasztaltak, ami iránt érdeklő­döm. Nincs más hátra, mint meg­köszönnöm Mészáros úrnak a türelmét. Most már ketten tör­hetjük a fejünket, kit és mi ok­ból vezérel az ártó (?) szándék. Sejtem, neki több tippje van, mint nekem. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents