Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-30 / 25. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. január 30., hétfő A táppénz útvesztőjében Kövér László jászberényi olva­sónk régóta húzódó táppénze ügyében kereste meg szerkesz­tőségünket, s kéri közbenjárá­sunkat. Mint írja, tavaly július vé­gén, augusztus elején három hé­tig táppénzen volt, amiből tíz napot - a rendelet értelmében - közvetlenül a munkáltatója fi­zetett ki, de a többire járó táp­pénzt azóta sem kapta meg a társadalombiztosítótól. Szomorú tény, hogy novem­ber 8-tól ismét megbetegedett, sőt azóta is betegállományban van, de sem az elmaradt öt napra, sem az azóta eltelt idő­szakra egy fillér táppézt nem kapott. Képtelen kideríteni, vajon miért és hol akadhatott el a táp­pénz ügyintézése? Ugyanis te­lefonon többször hívta már Szolnokot, a táradalombiztosí- tót, de az érdeklődésére azt vá­laszolták, nincs náluk a táppén­zes papírja. Érthetetlen, hogy a munkáltatója ezzel szemben azt állítja, rajtuk nem múlik, ők a szükséges igazolásokat elküld­ték a társadalombiztosító illeté­kes osztályára... Elpanaszolta még, hogy a felesége is beteg, nemrég műté­ten esett át, s az ő táppénzét, ami 10.500 forint, valamint a két kiskorú gyermekük után járó 6500 forint családi pótlé­kot kell hosszú ideje beoszta­niuk. Ebből az összegből - a magas lakásrezsi, az OTP-rész- let kifizetése után - nagyon ke­vés marad a megélhetésükre. Olvasónk táppénzével kap­csolatban a társadalombiztosító betegellátási osztályán megtud­tuk: pontosan július 18-tól au­gusztus 7-ig volt keresőképte­len, a munkálatótól azonban december 12-én - a november 9-től 27-ig szóló orvosi igazo­lással együtt - kapták meg az adatlapokat. Sajnos azért nem tudtak vele foglalkozni, mert a munkáltató a táppénz kiszámításához szük­séges irányadó keresetet rosz- szul adta meg. Adatpótlást kérve, január 2-án visszaküld­ték a feladónak.. A munkáltatót is megkeres­tük, és kérésünkre Szeretni Sándor, a Színtér Coop Gyártó és Kereskedelmi Kft. ügyve­zető igazgatója dolgozójuk sé­relmét azonnal kivizsgáltatta. Arról tájékoztattak: cégük ja­nuár 12-én a kért adatpótlást, de vele együtt már a decemberi táppénzhez szükséges igazolást is a betegellátási osztályhoz küldte. Egyébként náluk a be­teg dolgozók táppénzügyét né­hány napon belül intézik, majd továbbítják a társadalombizto­sítóhoz. Az viszont gyakran előfordul, hogy a beteg embe­rek az orvosi igazolásokat csak a hó végén adják le a munkahe­lyen, szinte a fizetés táján, ami­kor már nagyon szorult hely­zetben vannak, hiányzik a já­randóság. Az eset kapcsán láthatjuk: több helyen is „ültek” a pénzt jelentő adatlapon, orvosi igazo­láson, s tulajdonképpen mi sem tudjuk igazán kideríteni, ki, mikor adta le, küldte el a táp­pénzes papírokat. Tekintve, hogy olvasónk se­gítségkérő levele január 15-én érkezett hozzánk, azt mondhat­juk: a több hónapja elmaradt táppénzét már közbenjárá­sunkra is csak január utolsó he­tében kaphatja kézhez. Szeretnénk, ha a jövőben ha­sonló eset nem nehezítené, nem tenné bizonytalanná a család megélhetését. Mindkettőjüknek mielőbbi gyógyulást kívá­nunk. - cs ­Küldjön egy képet! Elsőáldozók Jászjákóhalmán Ez az emlékkép ’42-ben készült, és az elsőáldozókat örökítette meg. Középen Béres Béla igazgató úr, s akiknek a nevére is emlékszem: Fejes Mária, Horváth Ilona, Fülöp Ilona, Bóna Mária, Bános Gizella, Vass Vera, Sass Margit, Eperjesi Kata­lin, Lékó Erzsébet, Szőlősi Erzsébet, Borics Anna, Bóna Rózsi, Horváth Mária, Kontos Magdolna, Balázs Ella, Gyurkó Ilona, Ér Valéria, László Katalin és Biber Mária. Fejes Istvánné Sikeres tanfolyamon A jobb egészségért Hazánkban is sajnos egyre nő a cukorbetegek száma, és tudjuk, hogy a szakszerű ellátás úgy az intézményekben, mint közvet­lenül a betegek körében, igen költséges. Segítség van, de az orvosok mellett saját magunk tehetünk legtöbbet a gyógyulá­sunkért, egészségünk megőrzé­séért. Először is jó lenne, ha min­denki alaposan megismerné a betegség kialakulását, majd a karbantartás, a kezelés módját. Ehhez adott sok segítséget az a tanfolyam, amit január 13-15. között Karcagon - a kórház közreműködésével, szakszerű előadás-sorozattal - a cukor­gondozó, cukorbetegek klubjá­ban rendeztek. Az elméleti és gyakorlati ismereteken túl ala­pos vizsgálaton is részt vehet­tünk, továbbá belgyógyászati, szemészeti, diétával és saját magunk ellátásával kapcsolatos ismereteket szereztünk. Nem maradt ki az életmóddal, a mozgással, sportolással össze­függő, az egészségünk megőr­zését szolgáló tudnivalók elsa­játítása sem. A tanfolyamon sajnos csak tizenhármán vet­tünk részt, és Szolnokról egye­dül voltam. Pedig a karcagi cu­korgondozó ingyenes szállás­sal, teljes ellátással várta a résztvevőket! A háromnapos tanfolyam szervezését dr. Telek Judit belgyógyász bonyolította, és az előadások nagy részét is a dok­tornő tartotta. Közreműködtek még dr. Varga Gizella bőr­gyógyász osztályvezető főor­vos, dr. Kürti Rózsa szemor­vos, Sike Lászlóné diétás fő­nővér és Kábái Mária gyógy­tornász, de még sorolhatnám. Úgy ítélem meg, hogy a karca­giak nagyon sokat tettek a tan­folyam sikeréért - feláldozva estéiket, szabadnapjaikat. Fáradozásukért - társaim ne­vében is - tisztelettel mondok köszönetét. Egyben minden érintettnek azt javaslom, ha módjuk nyílik hasonló kép­zésre, ne hagyják ki. Megéri! Zsombok József A történtek elhallgatása rosszabb, nem a kívánt eredményt hozza Bombáé árak Felkereste szerkesztőségünket néhány olvasónk, hogy járjunk utána annak, miért van az, hogy nem tudnak bejutni a Matáv ügyfélszolgálathoz anélkül, hogy ne macerálnák őket. Arról van szó, hogy megné­zik a csomagjukat, elkérik az igazolványukat, és ők ezt nem értik. Mint az a napilapokban már megjelent, több közintézmény kapott mostanában fenyegető levelet, melyek azt tartalmaz­zák, hogy az árdrágulás a fe­nyegető számára nem elfogad­ható, és ha nem intézkednek, akkor felrobbantja őket. Ezek az intézmények foko­zottabb védelmet kívánnak, és ez úgy gondolom, mindannyi­unk érdeke, hiszen ha a méltat­lankodó valóban felrobbantaná mondjuk a Tigáz székházát, akkor olyan emberek lelnék a halálukat, akik nem tehetnek az áremelkedésekről. Mert az ugye teljesen világos, hogy nem a Tigáz, nem a Titász és nem a Matáv alkalmazottai döntöttek úgy, hogy ezeket a gazdasági intézkedéseket meg kell hozni. Mindannyian egy cég alkal­mazottai, akik végrehajtják az utasításokat. De még csak nem is az önkormányzat találta ki, úgyhogy őket is felesleges volt megfenyegetni. A kivágott betűkből álló le­velek összeragasztásához nagy türelemre és nagy figyelemre volt szükség, mely türelmet a levél ragasztója arra is felhasz­nálhatott volna, hogy beleme­rüljön egy kicsit a közgazda­ságtan tanulmányozásába, mert akkor rájött volna, hogy ez a vi­lág rendje. Személy szerint természetesen nekem sem tet­szik ez a hihetetlenül dráguló világ, de nem tehetek mást, mint hogy dolgozom és fizetek. Sajnos, ebből a világból nem tudok kiszállni, és nem is isme­rek másik bolygót a Naprend­szerben, ahová elmenekülhet­nék a vágtató árak elől. De ha sikerülne, szerintem ott is fel­épülne majd egy civilizáció, ott is felmerülnének közös költsé­gek, aztán majd ott is megadóz­tatnának, magyarul kezdődne minden élőiről. Akkor már in­kább maradok itt, ahol vagyok. Az egyetlen dolog, amit tehe­tünk, hogy egy kicsit megbí­zunk egymásban, az ügyfelek a hivatalban, a hivatal fjedig az őket felkeresőkben. Amíg a biztonsági intézke­dések úgy kívánják, hogy be­mondjuk a nevünket, esetleg a nagyobb méretű csomagjainkat megnézzék, addig mindannyi­unk érdekében ezt fogadjuk el. A hivatal pedig lássa be, hogy az elhallgatással csak ola­jat önt a tűzre, tehát tájékoz­tassa az embereket. Az elhallgatás ugyanis nem a kívánt eredményt hozza, elin­dul a találgatás, a pletyka, ami sokkal többet árt közös ügyünknek. Tessék észrevenni, hogy az e hazában élők többsége már fel­nőtt annyira, hogy ha tájékozta­tást kap, elfogadja azt, s viseli, amit viselnie kell. A biztonsághoz hozzátarto­zik, hogy legalább azt tudjuk, mitől kell félnünk. Mert félni tudunk. - csá ­A régi szép emlékek, élmények felidézésével, a fiatalokkal együtt Hagyományteremtők Tiszavárkonyban nemrég hatan összeültünk, és az ’50-60-as éveket idézve, amikor fiatalab- ban sok-sok szép élményben volt részünk, arra az elhatáro­zásra jutottunk, hogy közsé­günkben egy hagyományte­remtő klubot alakítunk. Erkölcsi, anyagi támogatást is remélve, nagy örömünkre szolgált, hogy kezdeményezé­sünket Mészáros Zoltán, Ti- szavárkony polgármestere is lelkesedéssel fogadta. így a kö­zös elhatározást tett követte, és január 20-án meg is tartottuk az alakuló ülést, melyen a polgár- mester úr is részt vett. Klubunk alapgondolata a ha­gyományőrzés, melyek között most csupán néhányat emlí­tünk. Először is - az óvodás és is­kolás gyerekekkel együtt - sze­retnénk méltóan megemlékezni a nemzeti ünnepeinkről; visz- szahozzuk, felelevenítjük a régi farsangi, szüreti, bátyus- és ara­tóbálok hangulatát; az érdeklő­dőkkel megismertetjük falunk történetét; segítséget nyújtunk a jelesebb óvodai, iskolai ren­dezvényekhez; a fiatalok szá­mára pedig lehetőséget terem­tünk ahhoz, hogy elsajátítsák a sütés-főzés fortélyait, hogy ké­zimunkázni, kötni, varrni ta­nulhassanak. A gyakorlati foglalkozáso­kon túlmenőn rendszeresen egészségügyi előadásokat szer­vezünk, melyen az egészséges életmódra nevelés, törekvés lenne napirenden. A nehéz anyagi körülmények között élő családoknak külön­böző akciók szervezésével, adományok gyűjtésével szeret­nénk segítséget nyújtani. Terveink között szerepel, hogy a környező falvakban működő hasonló klubokkal is felvesszük a kapcsolatot; szín­házlátogatásokat, kiránduláso­kat, a Tisza-parton tartott, sza­lonnasütéssel egybekötött klub- foglalkozásokat tartunk. A férfiakról sem feledkez­nénk meg, a fiataloknak, idő­sebbeknek kártyacsatákat, sakkversenyeket szervezünk. (Összejöveteleinket, klubfog­lalkozásainkat hetente egyszer, pénteken délután tartanánk.) Ha az elképzeléseinket min­den téren nem is sikerül majd maradéktalanul megvalósíta­nunk, de tagjaink a foglalkozá­sokon jól érzik magukat, né­hány órahosszára feledni tudják a hétköznapok gondját, baját, azt mondjuk: már nem hiába fá­radoztunk a Hagyományőrző Klub megalakításán. A klub vezetősége Tiszavárkony Csoda történt? A szolnoki Virágh Irén arról tájékoztatta szerkesztőségün­ket, hogy csoda történt vele. Az idős hölgy elmondta, évek óta súlyos beteg volt, epekövei annyira kínozták, hogy moz­dulni sem tudott. Az imádságos életet élő, is­tenfélő asszonynak aztán egy este megjelent a Megváltó, aki­vel hosszasan elbeszélgetett a gyógyulás lehetőségéről. Hat citrom levét kellett meginnia, a hasát masszíroznia ahhoz, hogy az epekövei meglágyuljanak. Az Úr ugyanis azt mondta ál­mában, hogy az ő hite meglá­gyítja az epekövet. Ezen tudá­sát bárkivel szívesen meg­osztja, aki felkeresi, és ha kéri, annak segítségére lesz a fájda­lommentes epekő-eltávolítás­ban. Bár az orvostudomány mai állása szerint csak a vesekő tá­vozik azon az úton, ahol Irénk,e néni eltávolította az epeköveit, olvasónk állítja, hogy ez a módszer sikerre vezet. Az idős hölgy azért fordult hozzánk, mert állítása szerint sem az orvosok, sem a papok nem hisznek a csodában, ezért elhatározta, hogy ő maga fogja kezelni az epekővel bajlódókat - azzal az erővel, mellyel a csodás éjszakán feltöltődött. Cs. Á. _______Expressz - Ajánlva C sábító ajánlat volt! „Kérem, segítsenek rajtunk, mert a velünk történt, felháborító esetben már nem tudjuk, mitévők legyünk - kezdte levelét Bézi Ferencné karcagi olvasónk. Sérelme össze­foglalva a következő: A Mitax Kereskedelmi, For­galmazó, Szolgáltató, Értékesítő, Szervező Korlátolt Felelős­ségű Társaság (Mitax-Organ Kft.) 1992-ben ámulatba ejtő, kedvező áruvásárlási lehetőséget kínált az érdeklődőknek. (Például, hogy a vásárlásnál nincs szükségük kezesre, nem kell 30-32 százalékos kamatot fizetniük.) Akkor azt gondolták, ezt a lehetőséget éppen nekik találták ki, hiszen ülőgarnitúrát és mik­rohullámú sütőt szándékoztak vásárolni. Férjével a katalógus­ból kiválasztottak egy Rózsa nevű garnitúrát (3-2-1 személye­set), majd a kft. kisújszállási irodájában megírták a vásárlási csoporthoz csatlakozó nyilatkozatukat. Ezért 1300 forintot fi­zettek nyomban, a kezdő havi összeg pedig 4600 forint volt, amit mindig maradéktalanul befizettek. Ennek dacára egyszer számlaegyeztetést kértek tőlük, de gyorsan tisztázódott, nincs hátralékuk. Vártak ... Közben megkapták a szerződést és a működési szabályzatot, majd 1993 júniusában végre arról értesültek, hogy a májusi sorsoláson ők a szerencsések, hamarosan kapják is a kiválasztott árut. Több heti türelmetlenség, telefonálgatás után, október 8-án a szolnoki irodába mehettek a mikrohullámú sütő­ért, de sajnos nem az érkezett meg, amit a katalógusból kivá­lasztottak. Igaz, készségesen felajánlották, hogy visszaküldik cserére, de végül is úgy döntöttek, ha már itt van, elfogadják. A bútor újabb telefonálgatások, ígérgetések után, végre 1993 novemberében megérkezett. Legnagyobb csalódásukra azon­ban nem olyan formában, amilyent a katalógusból rendeltek. No az már nagyon bosszantó volt, és nem is fogadták el, visz- szaküldték. Közben 24 hónap alatt 1994 júniusáig kifizették a mikrohullámú sütő és a garnitúra teljes árát. Az ülőgarnitúrának viszont a mai napig se híre, se hamva... Ugye nem csoda, ha kedves olvsónk levelének utolsó sorai arról tanúskodnak, végképp elfogyott a türelmük: január végéig még várnak, aztán perre viszik a dolgot! Sajnálatos esetükben mi sem tanácsolhatnánk mást, ha már a békés megegyezésről szó sem lehet. Előbb azonban hallgassuk meg Juhász Ilonát, a Mitax-Organ Kft. régióvezetőjét, akit az Önök levele nyomán megkerestünk, s aki - a központjukkal és a kecskeméti Glória Bútorgyárral is egyeztetve - a cég stílusá­hoz híven, szerkesztőségünknek azt az ígéretet tette: február 10-ig a módosítással választott bútort Karcagra, lakásukra szál­lítják. A késedelem magyarázataként azonban hozzáfűzte: - Ügyfelünknek - a csatlakozási nyilatkozattal bizonyíthatóan - azt a bútort szállították, amit eredetileg rendelt. Miután nem vették át, módosításukat elfogadtuk, és a garnitúrát kérésüknek megfelelően, 3-2-1 személyesre, valamint a kívánt huzatára cseréltetjük. Ebből eredően azonban cégünket nem kis anyagi kár, kellemetlenség érte. Szállítási költség stb„ továbbá a garni­túra hosszú ideig nem talált gazdára, az irodánkban tároltuk, ke­rülgettük. Valóban nincs tartozásuk, pontosan befizették a rész­leteket. Ami pedig kedves ügyfeleink mikrohullámú sütővel kapcsolatos csalódását illeti, a kiválasztott típusút a gyártó idő­közben megszüntette, s azonos áron sokkal modernebb készü­léket kaptak. Mindezek után úgy tűnik - ha az ígéretet beváltják -, a garni­túra hamarosan megérkezik olvasónkhoz, de a hercehurca má­sok számára is tanulságul szolgálhat. Mert mondjuk ki nyíltan, olykor a különböző cégektől kapott csábító vásárlási ajánlat végkifejlete, a fenntartás nélküli bizalom nagyon megkeserítheti az életünket. Legyünk tehát óvatosak, megfontoltabbak, és min­den esetben, tegyük mérlegre: mit, miért vállalunk, kockáz tatunk? . r Ki a kisgazda? A FKGP J-NK-SZ Megyei Szervezete által az Új Néplapban kö- zöltekre kijelentjük: tevékenységünkről, önállóságunkról a megye összes tagsága alkothat véleményt. Ugyanis a mi alapszerveze­tünkben nincsenek bíróságilag elítélt, volt képviselőjelöltek, tettle- gességre vetemedő, a tagság akaratát semmibe vevő önkényeske­dők. Azoknak, akik a törvénytelenséget, évtizedek poklát végig­szenvedték - máig együttműködve mindazokkal, akik a FKGP eszméjének diadalra jutásáért harcolnak -, törvényesen soha senki nem tilthatja meg a „kisgazda” név használatát. FKGP Szolnoki Szervezetének tagsága Hóolvadás előtt Ezt a csodálatos meseautót a gyerekek nemrég - amikor még jó sok hó lepte a tájat - a tószegi vasútállomás előtt rakták össze, formáz­ták - nagy vidáman. Azóta a a helyén bizonyára tócsa áll, de hóol­vadás után is ugye milyen varázslatos látvány? S ez már a hangu­latteremtő kép megörökítőjét dicséri. (Beküldött kép.) Fotó: Gönczi György - Tószeg Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents