Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-30 / 25. szám

1995. január 30., hétfő Hazai Tükör 3. oldal A Szolnoki Galéria Baráti Körének szervezésében Kiállítások, szabadegyetemi sorozatok A Szolnoki Galéria Baráti Köre Kulturális Egyesület szervezésében az év első hó­napjaiban számtalan kiállítás és program közül választhat­nak a kultúrabarát érdeklő­dők. Szolnokon, a Pelikán Galériá­ban (a Pelikán Szálló külön­termében) január 20. óta lehet megtekinteni Barlai László ki­állítását, februrár 23-ig. Egy nappal később, vagyis február 24-én pedig Gimt Vilmos fes­tőművész alkotásaiból nyílik tárlat ugyanitt. A kulturális egyesület alko­tói is csatlakoztak az idei Hol élünk? fesztiválhoz: március 24. és április 20. között az ő képzőművészeti kiállításukat lehet megtekinteni a Pelikán Galériában. Az egyesület szervezésében és társszervezésében gyakran mutatkoznak be szolnoki és megyei képzőművészek Buda­pesten, a Stefánia Palotában (Bp., Stefánia út 34—36.). így például szombaton nyílt kiállí­tás a Messenger Alkotóközös­ség tagjainak - Bihari Csongor, Bihari Levente, Karácsony At­tila, Mónos Jenő festőművé­szek - munkáiból. Az egyesület éves rendes közgyűlését január 30-án, azaz ma 17 órakor tartja az MH Helyőrségi Klub színháztermé­Nagymamák és unokák sütöttek-főztek együtt szomba­ton délelőtt Szolnokon, a nemrég újjávarázsolt kertvárosi klubkönyvtárban. A helyi nyugdíjasklub rendezvényére so­kan eljöttek, még a Széchenyi-lakótelepről is érkeztek ér­deklődők. FOTÓ: IL. ben. A közgyűlésen beszámoló hangzik el az elmúlt évi tevé­kenységről s az 1995. évi mun­kaprogramról. Sor kerül az alapszabály kiegészítésére, ha­tározatok hozatalára és termé­szetesen műtárgyak kisorosolá- sára is. Az egyesület az idén is foly­tatja a TIT-tel és a Damjanich Múzeummal együttműködve szervezett művészettörténeti s a TIT-tel közösen szervezett Bib­lia a társművészetekben című szabadegyetemi sorozatot, il­letve a TKM mozgalom kereté­ben különböző országok, hazai tájak történelmi és műemléki nevezetességeiről tartanak elő­adásokat. -csr­Az áldozatokra emlékeztek Több mint 20 ezer cigány áldo­zat nevét őrzik Auschwitz már­tírjainak emlékkönyvében. Rá­juk is emlékeztek a haláltábor felszabadulásának ötvenedik évfordulóján - mondta el Hor­váth Aladár, a Roma Parlament ügyvivője lengyelországi útjá­ról hazaérkezve. Lech Walesa lengyel köztársasági elnök meghívására, a magyarországi cigányok képviseletében a Roma Parlament háromtagú küldöttsége vett részt a megem­lékezésen. A Roma Parlament tagjai a cigány barakkban helyezték el az emlékezés koszorúit és az áldozatok emlékére gyújtott mécseseket. (MTI) I Talpunk alatt a Föld... Egész jól szervezett életünk azon az egyszerű tényen alapul, mely szerint a dolgokat irányítá­sunk alatt tudjuk. A csapból víz folyik, a bank pontosan átutal, a hegyi utak járhatnak, a beteg test gyógyítható, „jobbra a Nap nyugszik, balra pedig kél”. A szavak hangalakja általában meg­egyezik a jelentésével, az elvégzett munka eredményeként pedig a közalkalmazott időről időre magasabb fizetési osztályba lép... Hitünk szerint a világ körülöttünk rendezett. Ennek je­lentőségét azonban csak akkor mérjük fel iga­zán, amikor a civilizáció ránk fagy vagy ránk fülled: ha elég egy kis havazás, egy makacsabb hőhullám, áramkimaradás, vízhiány, sztrájk és járvány, s a civilizációs méhkas felbolydul, a társadalom pedig improvizálni kezd. És akkor nem beszéltünk még esőzésekről, medrükből kilépett folyókról, földrengésről, szökőárról, orkánról, s mind a jelenségekről, amelyek idő­ről időre eszünkbe juttatják: milyen gyenge lá­bon állunk - hazai pályán. A percek alatt kár­tyavárként összeomló lakóházak, árokba mo­sott autócsodák és eliszaposodott pázsitok, golfpályák képe láttán pedig óhatatlanul felme­rül a kérdés: mi az alapja mérhetetlen tárgy­imádatunknak? Mert az kétségtelen, hogy a birtokolt tárgyak alapján különbözünk egymástól. Státusaink szimbólumaiban. Dolgozni sem azért dolgo­zunk, hogy ezáltal magasabb tudati szintre jus­sunk (ezt, mondjuk, egy baobabfa árnyékában is megtehetnénk, köldökünket nézve), hanem hogy jobb lakásunk, menőbb kocsink, nyara­lónk legyen. Hogy legalább nyugatias módon éljünk, s ha más nem is, legalább egy videónk legyen, hogy hétvégeken két kiló kenyér áráért a magunkénak tudhassunk egy izgatóbb és iz­galmasabb világot. Sikerünk mércéje a birto­kolt tárgyak mértéke. Sajnos, nem is nagyon van más lehetőségünk. Nélkülük ugyanis aligha lehetnénk hosszú életűek ezen a bolygón. A ci­vilizáció az a páncél, amellyel hátrányunkat ki­egyenlítjük. Csapnivalóan futunk - világcsúcs­csal se igen érnénk utol egy sánta nyulat -, az élőlények erősorrendjében izmaink feszességé­ben sem bízhatunk. Fel kellett hát találnunk az autót, az erőgépeket, fegyvert és ruházati bol­tot. A tárgy számunkra létszükséglet. Néküle egy feldühödött patkány is megszorongat és aligha érjük meg a hóvirágnyílást... A tárgyi vi­lág azonban sérülékeny, tehát a rá épülő civili­záció és kultúra is múlható. Vívmányait el­mossa az eső, elfújja a szél, elnyeli a föld, el­égeti a Nap, megdermesztik a téli csillagok. A tárgyak mulandóak. Nem tőlük döglik a légy. Itt, a Föld felszínén kaparászva el kellene gon­dolkodnunk azon, hogy a bolygón mi nem fő­bérlők, még csak nem is társbérlők, csupán al­bérlők vagyunk. Akinek bármikor kitehetik a szűrét. Abban pedig csak reménykedhetem, hogy a külföldi szeizmográfusok tévednek, s az ezredfordulón nem mozog majd nálunk is a Föld. Mert akkor gondosan keretezett képei­met, könytáramat és fényes, tartós fogyasztási cikkeimet a hajamra kenhetem. És ne akadjon fel senki az előző mondat képzavarán sem, mert ha megindul a Föld a talpunk alatt, akkor nem lesz már stilisztika és nem lesz már szabály... Jótékonysági bál az egészségügyért Jótékonysági bált tartott szombaton Szolnokon a Tisza és a Pe­likán Szállóban a „Jászsági, Nagykunsági, Szolnoki Polgárok a Szolnoki Kórházért ” Alapítvány. A bálon az alapítvány támo­gatói vettek részt. A vendégek szórakoztatására műsort adott a Benkó Dixieland Band, fellépett Mikó István, Lukács Sándor, Nagy Bandó András, Zentai Anna és a Pelikán Táncegyüttes. A Benkó Dixieland Band a Tisza Szállóban adott nagy sikerű koncertet fotó: imre lajos A bál bevételét az alapítványt életre hívó megyei kórház uro­lógiai osztálya javára fordít­ják. Vajon mit segíthet egy alapítvány egy kórházi osztá­lyon? Dr. Samodai László, az urológiai osztály vezetője:- Korábban olyan eszközö­ket szereztünk be ezen a pén­zen, amelyek az országos át­laghoz viszonyítva hiányoz­tak. Tavaly pedig kialakítot­tunk egy új, endoszkópos mű­tőt. A bál hozzájárult ahhoz, hogy ezt a műtőt teljesen befe­jezzük. Három év alatt egy aránylag elhanyagolt osztályból egy vi­szonylag korszerű osztályt tudtunk létrehozni az alapít­vány segítségével. Az első bált még nagyon nehéz volt meg­szervezni, most már egyre könnyebben megy. Mit szól a kórház vezetése ahhoz, hogy egy osztály ilyen módon szerez pénzt? Dr. Krasznai Géza igazga­tóhelyettes:- A világon semmi kifogá­sunk nincs ellene. Akinek van pénze, tegye le nyugodtan. Ennél nemesebb célt nem szolgálhatnak. Amit az uroló­giai osztály produkál, az egy etalon. A mi dolgunk most az, hogy a többi osztály színvona­lát is fölhozzuk. Dr. Varga Gábor orvos­igazgató:- Az a célunk, hogy megva­lósítsunk valamit, amit a világ, a helyzet, a tudomány igényel, és ehhez meg kell teremteni a pénzt is. Aki erre fel van vér­tezve, annak ezt tennie kell. Én sem cselekedtem volna másképp. A külvilággal való kapcsolatunknak része, hogy bizonyos erkölcsi, anyagi tá­mogatásokat meg kell szerez­nünk. Amikor az urológia az alapítvány segítségével eléri a kívánt szintet, akkor az uroló­giai alapítvány könnyű szívvel adja be majd a közösbe ezt a pénzt, hogy a többi osztályt is fölemeljük a kívánt színvo­nalra. Benedek Fülöp, az egész­ségbiztosítási önkormányzat képviselője:- Az alapítvány egy kiegé­szítő forrás arra, hogy műsze­reket szerezzenek be. A kór­házban valamennyi orvosi, szakmai területetet a minimális ellátási szint fölé kell hozni, és ehhez ez az alapítvány kiegé­szítőként szolgál. Ezt a bált azért is üdvösnek tartom, mert az orvosok itt találkozhatnak a támogatóikkal. P. E. Űj főnökük van a mezőtúri egyenruhás rendőröknek Nyomozóból közbiztonsági parancsnok Ez év január 1-jén új parancs­nokot neveztek ki a Mezőtúri Rendőrkapitányság közbizton­sági osztálya élére. Ettől az időponttól kezdve Szakács László százados a.helyi rendőr­ség egyenruhásainak főnöke. A fiatal rendőrtiszt már a tizedik évet tölti a közbiztonság szol­gálatában, 1985 szeptemberé­ben került a rendőrséghez. Köz­lekedési előadóként kezdte pá­lyafutását. A szakterületen alig két évet töltött el, amikor el­kezdte tanulmányait a rendőr- tiszti főiskola közbiztonsági szakán. Az első év után azon­ban - mivel a kapitányság már akkor sem bővelkedett nyomo­zókban - visszatért szolgálati helyére, hogy a tanulás mellett a bűnügyi munkában is helyt­álljon. Ezek után néhány - nyomo­zásokkal és iskolai vizsgákkal teli - kemény év következett. A diploma megszerzése után is maradt a bűnügynél, ahol úgy tűnik, parancsnokai is jó véle­ménnyel voltak munkájáról, ugyanis főnyomozóvá nevezték ki. Amikor a közbiztonsági osz­tály előző vezetője nyugdíjba ment, a kapitányság vezetői olyan utódot szántak erre a posztra, aki bűnügyi tapasztala­tait is jól tudja hasznosítani ezen a területen. Nos, minden bizonnyal jól döntöttek, amikor Szakács századost választották. Persze az elképzelések helyes­ségét mindenképpen a jövő fogja igazolni, de ami már most valószínű, a közbiztonsági és a bűnügyi szolgálatok jól együttműködnek majd. Az újdonsült parancsnok helyzete, minthogy ez idáig be­osztott volt, alaposan megvál­tozott. Saját bevallása szerint számára azonban ez mégsem jelent túl nagy váltást, bár ez­után nemcsak a saját, hanem a beosztottjai munkájáért is jót kell állnia. Felelősség nyilván itt is, ott is van, míg a bűnügyön gyakran emberi sorsokról kell dönteni (például az őrizetbe vé­teleknél), jelenlegi beosztásá­ban pedig egy egész, meglehe­tősen szerteágazó szolgálati ág működéséért kell kezességet vállalnia. Bár szakmáját szereti, sza­badidejében szívesen foglalko­zik olyan dolgokkal, amelyek nem szorosan kapcsolódnak a rendőri hivatáshoz. Életében egészen különleges helyet fog­lalnak el az autók. Imád büty­kölni, a jelek szerint van is te­hetsége hozzá. „Amit két kézzel kell csinálni, az még nem fogott ki rajtam” - állítja magáról a Az új parancsnok, egyelőre még civilben fotó: mj sokak által ezermesterként is el­ismert tiszt. Jelenleg egy 15 éves Ford Caprija van, de most dolgozik egy autómatuzsálem, egy 30 esztendős Opel Rekord Olimpia „újraélesztésén”. Saját magát nem tartja különleges képességűnek, arra sokkal in­kább büszke, hogy nem retten meg az előtte álló feladatoktól. Ez a képesség mindenképpen szerencsésnek mondható, ami­nek minden ember örülne, a rendőri munkában pedig bizo­nyára különösen jól kamatoz­tatható. H. Gy. • • SZÁMOLHAT VELÜNK ISI' Jp I Ha Ön megfogadta, hogy az új évben kétszer is meggondolja mire adja ki a pénzét, most kínálkozik egy jó lehetőség. A Westel és a NOKIA közös akciójában a NOKIA 150 mobiltelefonhoz 30 000 Ft+ÁFA-val olcsóbban juthat hozzá január 16. és február 4. között. Keresse fel ügyfélszolgálati irodáinkat, ahol élhet kedvező lízing-konstrukcióinkkal, melyekben már akár 20% előleg befizetése után magával viheti a készüléket. És még egy szokatlan januári hír: ■jd­. A WESTEL Rádiótelefon Kft. saját hatáskörében előfizetőit érintően 1995. január 1-től nem változtatta tarifáit. . MOZGÁS A N (®p))))) WESTEL RÁDIÓTELEFON KFT.

Next

/
Thumbnails
Contents