Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-28 / 24. szám

1995. január 28., szombat Nézőpontok 5. oldal Szombati Jegyzet Limuzinhullám Az elmúlt év végén bizony kisebbfajta vihart kavart az a kormánykörökből származó kijelen­tés, miszerint döbbenetes, hogy Magyarorszá­gon több a hatalmas Mercedes, mint Ausztriá­ban. Annak ellenére, hogy több autóimportőr sértve érezte emiatt magát, úgy vélem, ha számszakilag ez nem is igaz, mégis csak sike­rült rátapintani a lényegre: egy folyamatosan duzzadó társadalmi réteg ma már oíyan pazar fogyasztást mondhat magáénak, ami lényegé­ben az arisztokráciáéhoz mérhető. Természete­sen tisztelet azoknak az autógyártóknak és -im­portőröknek, akik a piaci pozíciók javítása ér­dekében még jótékonykodni is hajlandóak, sőt nem jelentéktelen a hozzájuk fűződő munka­helyteremtés sem. Azt azonban egyáltalán nem tartom igazán áldásos jelenségnek, hogy hova­tovább döbbenetes látványt nyújt az utca: egyre több ugyanis a négy keréken gördülő, valódi „ékszerdoboz”, a 6-8, sőt 10-30 millió forintba kerülő csodamasina. Mert a személyautók álta­lában sok mindenről árulkodnak ... Nem tagadom: technikai szempontból csak csodálni tudom az alumínium karosszériás Audi limuzint éppúgy, mint a BMW vagy a Mercedes zászlóshajóit, a britek és az amerika­iak utcai „jachtjait”, az olaszok sportkocsijait. Ebben a gazdasági-társadalmi helyzetben mégis azt kívánom, hogy ezekből kevesebbet lássak magyar rendszámmal. Inkább annak tudnék igazán örülni, ha majd mindenkinek futna egy kisebb, ám korszerű kocsira. Úgy lát­szik azonban, hogy e kisautókra még egy jó ideig nem jelentkezik kívánatosán tömeges igény. Ami igazán érdekes persze, az az, hogy kik vezetik, kik ülnek ezekben az olykor diszkréten lefóliázott ablakú limuzinokban. Ezek ugyanis jobban érzékeltetik a fényűzést, hiszen állandó mozgásban vannak, mint mondjuk a „kacsalá­bon forgó”, de valamelyik hegy lábánál meg­búvó villa. Nos, egyes vállalkozók az utóbbi években oly mértékben megszedték magukat, hogy olykor még a legbizalmasabb barátaiknak sem merik elárulni, milyen irdatlan nyereséget termel az üzlet. Ezt a hasznot pedig illik lega­lább részben eltüntetni (nemcsak az APEH elől), elfogyasztani, s erre remek lehetőség egy pazar, feltűnő luxusautó. Félreértések elkerü­lése végett nem az egy-két millió forintos ko­csikra gondolok - bárcsak minden magyar pol­gárnak megadatna mondjuk egy hazai Opel, egy Suzuki, vagy sorolhatnám tovább a kis és közepes sikertípusokat. Munkám során gyakran adódik alkalmam új autótípusok kipróbálásra, ezért tudom, hogy maximum 3 millióért már biztonsági és ké­nyelmi szempontból egyaránt minden „normá­lis” igényt kielégítő négykerekűek kelletik ma­gukat a piacon. Ezekből van is bőven, a hivata­lok járműparkjának számottevő részét ebbe a kategóriába sorolható kocsik alkotják. Viszont abszolút irritáló, amikor az ember egy alföldi kisvárosban három darab, újszerű állapotú S-osztályú Mercedest számlál meg, s vala­mennyi gazdája odavalósi. Ezek az öt métert is meghaladó hosszúságú, kéttonnás, 200-300 ló­erős, minden fényűzéssel ellátott óriások az esetek többségében, „testvérek között is” 10 millió forint körüli összeget kóstálnak. És akkor még nem szóltam a székesfő­városunkban rohan­gáló, impozáns, de akár egy tucat szol­noki átlaglakás árába kerülő limuzi­nokról és sportko­csikról. Budapest egyik-másik részén sétálva az ember akár úgy érezheti magát, mint Monte-Carlóban, ugyanis hasonló autók díszí­tik e negyedek utcáit, mint a kaszinók híres vá­rosát. Talán nem is lenne érdemes foglalkozni a do­loggal, ha ezek az autók, legalábbis egy számot­tevő részük, nem az állami szektorból viszony­lag könnyen kiszivattyúzott és még most is ki­szivattyúzható pénzekből „származnának”, ha­nem például lottófőnyereményből. Amíg azon­ban a lehetőségek adottak, a kiskapuk nyitottak, addig hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy egyre gyakrabban suhannak el mellettünk e csodajár­gányok. Nem egy politológus és közgazdász vélekedik úgy, hogy nem igazán Európa felé közeledünk, hanem Dél-Amerika felé. Ami az autóparkunk „evolúcióját” illeti, csak megerősíteni tudom ok­fejtéseiket. A többség ma is ócska határokon közlekedik - már ha egyáltalán marad pénze üzemanyagra, biztosításra és javíttatásra - , mi­közben a felső, ki tudja hány ezer szuper limuzi­nokban ücsörög. A legbosszantóbb, hogy köztes megoldás alig akad, hisz a középosztály szám­szerűen inkább fogyatkozik, mintsem „hízik”. A legszomorúbb azonban az, hogy amikor milliók szegényednek el, százezrek kerülnek ki­látástalan anyagi helyzetbe, viszonylag gyorsan szaporodnak az arab olajsejkek vagy a Beverly Hills-i aranyifjak autóihoz hasonlítható, hazai rendszámú guruló villák. Gondoljunk csak bele, hány kisnyugdíjas fontos napi foglalatossága az, hogy a boltok hű­tőpultjaiból kiválassza a legolcsóbb csirke far-hátat, vagy a piacon a legolcsóbb krumplit. Vagy hányán küzdenek azért mindennap, hogy a jelenlegi, európai mértékkel mérve nagyon is szerény fogyasztási színvonalat megtartsák? És sajnos köztudomású: sokaknak nem sikerül. Ta­lán érdemes eljátszani a gondolattal: vajon hány rászorulót lehetne támogatni néhány kiló liszt­tel vagy cukorral egyetlen egy Rolls-Royce árából. *­A luxus mindig viszonylagos. Úgy vélem azonban, hogy éppen itt lenne az ideje, hogy az irtózatos vagyonok tulajdonosai is igazán hoz­zájáruljanak az ország kasszájának gyarapodá­sához, ne csak azok a milliók, akik - más lehe­tőségük nem lévén - kénytelenek minden egyes adóforintjaikkal elszámolni az állami büdzsé felé. Legyen tehát egy speciális adónem az új „arisztokrácia” felé is. Ha úgy tetszik, luxus­adó. Ha úgy tetszik, a tényleges, arisztokratikus luxusfogyasztás arányában ... f Tudományos testület - másodikként az országban A tudomány, a szellem műhelyének prognózisa Bővülő betegjogok és lehetőségek Kontraszt-jelenség A kontrasztanyagok felhasználásával végzett vizsgálatok igen­csak ellentétes érzéseket váltottak ki mostanában az emberek­ből - betegekből és egészségesekből egyaránt. Leginkább talán félelmet, mint minden kevésbé vagy egyáltalán nem ismert do­log, jelenség. Az alábbiakban szeretnék néhány alapvető in­formációt átnyújtani olvasóinknak ezen anyagok alkalmazásá­ról, lehetséges szövődményeiről és általánosságban a betegek jogairól. Ebben segítségünkre volt dr. Karsay Koppány, a He- tényi Géza Kórház és Rendelőintézet osztályvezető főorvosa, a Magyar Orvosi Kamara Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szer­vezetének elnöke. „Kitörjön a megye a tudomá­nyos, szellemi elszigeteltség­ből” - ezt tűzte ki célul 1995-re és a következő időszakra a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Testület, amely - Nyíregyháza után - az ország­ban másodikként jött létre az elmúlt év végén. Mint az már ismert, a „szellemi potenciálo­kat” tömörítő szervezet célja, hogy összefogja, mozgósítsa a megyében működő vagy innen elszármazott kutatókat, szakér­tőket, elméleti, gyakorlati szak­embereket, közreműködésével jótékonyan kamatoztatja a me­gye általános, gazdasági, kultu­rális, irodalmi, művészeti fejlő­dését. A testület az 1995. évi kör­vonalazott munkaprogramjában célul tűzte ki egyebek között a tudományos kutatások szerve­zettebbé tételét, a szakágak együttműködését - erre a célra különböző szakmai teameket alakítanak. Külön hangsúlyt kí­vánnak fordítani a térségi fej­lesztésre, a városokon kívül a falvakban is mozgósítják a vál­lalkozó szellemű értelmiségie­ket a köz javára végzett mun­kára. A tudományos testület fontos bázisnak tekinti a megyéből el­származott személyek bekap­csolását az építési, fejlesztési munkába, e célból külön kap­csolatláncot alakítanak ki. A sort természetesen lehet foly­tatni. A testület együttműködni kíván a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományért Alapít­vánnyal, a kapcsolatot máris felvették és tervezik a közös te­endőket. Számításba vették például a tehetséges középisko­lai fiatalokkal való foglalko­zást, elő kívánják segíteni, hogy a tehetséges diákok a kö­zépiskolák sikeres elvégzése után bekerüljenek az egye­temre, főleg azokban a szak­ágazatokban, amelyre a me­gyének a legnagyobb szüksége van. A tudományos szervezet munkába lendülését tanúsítja, hogy - a DAB-on belül - létre­jött a három megyét: Hajdú-Bi- har, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok me­gyét érintő kriminológiai mun­kabizottság, amely szolnoki székhellyel működik. Mint arról hírt adtunk, leg­utóbb a régészeti munkabizott­ság alakult meg. Szakmai testü­let öleli fel a három megyét érintő olajipari kutatás szellemi munkáját, továbbá a gazdaság egyéb szellemi potenciálját. Kezdeményezés született egészségügyi témakörök ápolá­sára, szervezett menedzselésére is. Ezek közé tartozik a sport, biológiai és mozgásszervi munkabizottság mielőbbi életre hívása az egészséges életmód kiteljesítésére. Ami a gazdaságfejlesztést il­leti, megyénkben jelentős sze­repet játszik a mezőgazdaság. Februárban a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem Mezőtúri Gépészeti Üzemmérnöki Főis­kolai Karán széles körű tudo­mányos ülést tartanak az okta­tás, a kutatás témakörében. Eb­ben a produkcióban a tervek szerint a megyei tudományos testület, a jeles főiskola szerve­zőin kívül részt vesznek az érintett kamarák is. Természetszerű, hogy a me­gyei tudományos testület iránt növekszik az érdeklődés. Alig néhány hónap alatt száznál több megyei és innen elszármazott kutató, tudományos szakember jelentette be részvételét a kü­lönböző bizottságok munká­jába. A bizottság irodájának ez idő szerint a szolnoki Damjanich János Múzeum ad otthont, amely telefonon, faxon egy­aránt elérhető. Végleges kiala­kítására, működési feltételeinek zavartalanságára a megyei és a városi önkormányzat is felaján­lotta támogatását, de a megye más térségeiből is szívesen vár­ják, sőt kérik az önkormányza­tok, szervezetek anyagi hozzá­járulását.-endrész­Az egyes szövetek különböző sugárelnyelő képessége az alapja a röntgenvizsgálatoknál nyerhető információknak. Kontrasztanyag bejuttatásával az információmennyiség megnő, érzékletesebben (kont- rasztosabban) rajzolódik ki ne­gatív vagy pozitív kép formájá­ban a kontrasztanyagot tartal­mazó vizsgálandó szerv. Mellékhatás ritkán A kontrasztanyagokkal el­végzett egyes vizsgálatok mű­tétnek minősülő orvosi beavat­kozások. Ezek egyike a gerinc­festés, mely elsősorban a porc­korongsérv és a gerinccsator­nában elhelyezkedő daganatok felderítését, illetve kizárását szolgálja. Gerincfestéskor a kontrasztanyagot közvetlenül a gerinccsatornába fecskendezik. Ennek a vizsgálati módnak nagy előnye, hogy egy vizsgá­lat során a gerinc minden sza­kasza áttekinthetővé válik ál­tala. (A kontrasztanyag később teljes mértékben felszívódik a gerincűrből.) Az esetek egy-két ezrelékében fordul csak elő fej­fájás vagy zsibbadás, eszmélet- vesztés elméletileg még ennél is - nagyságrendileg - ritkáb­ban. A Hetényi Géza Kórház­ban viszont 1976 óta erre sem volt példa, pedig évente több száz gerincfestést végeznek, legnagyobb számban az ideg- sebészeten. A komputertomográffal (CT) vizsgált személy körül egy röntgencső körpályán mozogva keskeny sugárnyalábokat bo­csát ki, ezáltal a vizsgálandó ré­teget minden irányból átsugá­rozza. A kontrasztanyagot vé­nás injekció formájában adják be. Egyébként ugyanazt hasz­nálják, mint a gerincfestésnél - a feltételezett betegségtől füg­gően - különböző töménységű változatban. A megyei kórház­ban 1994-ben nyolcezernél több komputertomográfos vizsgálatot végeztek el. Ezek hozzávetőlegesen kétharmad részénél alkalmaztak kontraszt- anyagot. Amennyiben CT-t hívnak segítségül a diagnoszti­záláshoz, úgy egészen pontosan meg kell határozni a vizsgá­landó testrészt, például az adott csigolyát. Újabban a két mód­szert - gerincfestés és CT - kombinálják is. Elsősorban porckorongsérv-betegség ese­tén. A mágneses rezonanciás to- mográf szintén metszeti képet nyújt, mint a komputertomog­Az érdekegyeztetés egyik sar­kalatos pontja: sikerül-e megál­lapodni a minimálbérek kérdé­sében? A munkavállalók képvi­selői 13.200 forintra szeretnék emelni a kifizethető legkisebb bér összegét, a munkaadók ez­zel szemben csak 11.500 forin­tot ajánlanak. A vita 209 ezer ember jövedelmét érinti. Med­dig hajlandók engedni? - kér­deztük Vágó Jánost, az MSZOSZ alelnökét.- A tárgyalások „lélektaná­hoz” tartozik, hogy mielőtt asz­talhoz ülnének a felek, a szá­mukra legkedvezőbb ajánlatról beszélnek. Később ebből ter­mészetesen lehet engedni.- Értsük úgy: eleve maga­sabb összegről beszélnek, hogy legyen miből alkudni?- A mi javaslatunkat az utolsó fillérig igazolják a szakmai számítások, s nem el­lentétes a novemberben elfoga­dott gazdaságpolitikai irányvo­nallal sem. Ismerve a megélhe­tési költségek drasztikus növe­ráf. Abban viszont különböz­nek, hogy az előbbinél nem al­kalmaznak röntgensugarat. Használata a test szöveteinek erős mágneses térben való el­térő viselkedésén alapul. Szol­nokon még ilyen készülék nincs. Azokat az embereket, akiknek betegségük felderíté­séhez erre az eszközre van szükségük, beutalják az ilyen­nel rendelkező klinikák vala­melyikére. Az utóbbi tíz évben alkalma­zott kontrasztanyagok egyéb­ként jódos alapanyagúak és vízoldékonyak. Éz a tulajdon­ság teszi lehetővé a felszívódá­sukat. Régebben zsíroldékony „testvérei” néha sok-sok évig a gerinccsatornában maradtak a festés után. Ilyen ma már nem fordul elő. Mint ahogy a próba­anyag adását is mellőzik, ugyanis az arra érzékeny egyé­neknél - a próbaként alkalma­zott - kontrasztanyag egy cse­kély töredéke is allergiás reak­ciót válthat ki. A vizsgálati stra­tégiákról elmondható, hogy ál­landóan fejlődnek, mindenek- fölött a gyógyulni vágyók ér­dekében. A beteg joga: tájékozódni Már az 1972-es egészség- ügyi törvény is tartalmazza, mi­szerint a műtéti jellegű beavat­kozásokhoz a beteg írásos bele­egyezését kell kérni. Ez eddig úgy történt, hogy az orvosok szóban ismertették a tervezett beavatkozás lényegét, folyama­tát, esetleges nem kívánt hatá­sait. Ezt követően a beteg alá­írásával igazolta: a tájékoztatás megtörtént és beleegyezését adja a szükséges vizsgálat el­végzéséhez. A most készülő be- tegjogtörvény jelentős változá­sokat ígér, a tájékozott bele­egyezést helyezve előtérbe. Vagyis a beteg minden részle­tében tájékozott legyen a bea­vatkozás jellegéről és az esetle­gesen előforduló szövődmé­nyekről. Jelenleg még azonban az is kérdés, ki tájékoztat: a ke­zelőorvos vagy a beavatkozást végző? Továbbá, ki állítsa ösz- sze ezeket a tájékoztató jellegű beleegyezést dokumentáló ira­tokat. Legcélszerűbb lenne or­szágosan egységesen - egy adott beavatkozásról többféle variációban - elkészíteni. A mérték is vitatott. Az orvosok többsége csak a leggyakrabban előforduló szövődmények megemlítése mellett voksol, ezzel viszont épp a tájékoztatás lényege sérülne. kedését, talán senki nem vonja kétségbe, hogy a munkaadók javaslata minden szempontból elfogadhatatlan.- A minimálbér kiszámítása­kor mennyiben vették figye­lembe a várható infláció mérté­két?- A novemberi megállapodás megkötésekor a kormány által készített prognózisból indul­tunk ki. Akkor az egyezségnek ez volt az alapja. Ha ettől lé­nyegesen eltérnek az inflációs folyamatok - márpedig a kor­mány intézkedései egyértel­műen az inflációt gerjesztik - akkor újra kell tárgyalni a meg­állapodást, vagy egyszerűen semmisnek kell tekinteni.- Nem korai erről még most beszélni?- Január közepén valóban korai éves áralakulásokról be­szélni, de az év első napjaiban bekövetkezett „árrobbanás” nagyon baljóslatú. Tavaly no­vemberben például még szó sem volt az üzemanyagárak, a A betegtájékoztató lap tehát a következőket tartalmazná:- a feltételezett diagnózis,- a tervezett beavatkozás lé­nyege,- a várható mellékhatások, szövődmények felsorolása,- az esetleges szövődmény fellépése esetén történő elhárító beavatkozások,- tájékoztatás arról, milyen következményekkel kell szá­molni a tervezett beavatkozás elmaradása esetén. A betegtájékoztató lap elké­szülte még valószínűleg néhány hónapot igénybe vesz. A bete­gek többségét minden bizony­nyal majd megdöbbenti, elri­asztja, esetleg félelmet kelt bennük, hogy egy apró műtét során is milyen súlyos szövőd­mények adódhatnak - elméleti­leg . Cselekvőképtelen beteg esetében a döntés felelőssége a hozzátartozóra, míg sürgős, életveszélyes esetben az or­vosra hárul. Az újításokkal párhuzamo­san a magyar lakosság egész­ségügyi tájékozottságát is szé­lesíteni kellene. Jó lenne, ha e téren az ismeretek is nőnének, nemcsak a félelmek. Talán nem véletlen, hogy mentálhigiénés kormánybiztosunk van, és a középiskolákban tervezik az egészségtan tantárgy visszaállí­tását. Panasz esetén Karsay főorvos úgy véli, az új jogi helyzet és a lakosság mostani hangulata szerint vár­hatóan lesznek „ügyek”. Az or­vosi kamara, mint eddig is tette, ilyen esetekben a hozzá beér­kező jelentéseket kivizsgálja. Amennyiben bármilyen mu­lasztást, vétséget talál, akkor arról értesíti az érintett egész­ségügyi dolgozó munkahelyi vezetőjét. Elsősorban azt vizs­gálják, tényleg történt-e vétség? Ha igen, kit terhel érte a fe­lelősség? A mulasztás erkölcsi vagy fegyelmi? Mivel az orvosi kamara elsősorban etikai szin­ten szabályoz, ebből kifolyólag főleg erkölcsi elégtételt tud nyújtani. Sajnos mostanában mintha az orvosokkal szemben kissé negatívabb lenne a hangulat, pedig ők is - mint a többi em­ber - olyanok, amilyenekké a társadalom engedi válni őket. Az egészségügyben működő viszonyok tisztábbá válásával - a főorvos úr meggyőződése szerint - az orvosokról alkotott kép is pozitívanbb lesz . * * * Engedjük hát olyanokká válni őket, amilyenekké - mi betegek, gyógyulni vágyók - szeretnénk. Mindannyiunk ér­deke. Talán segíthetnék is?! Ha mégsem sikerülne az együtt­működés az ideális orvos-beteg viszony kialakítása, akkor lega­lább nem önmagunkat hibáz­tathatjuk, hogy nem voltunk partnerek. postai díjszabás, az élelmiszer- árak ilyen drasztikus emelésé­ről, hogy mást ne is említsek. Mindez már most megkérdője­lezi, hogy tartható lesz-e a no­vemberi prognózis. A munkaadók álláspontját Dávid Ferenc, a munkaadói ol­dal szóvivője fejtette ki:- A 13.200 forintos mini­málbér szerintünk nem lehet tárgyalási alap, mert jó néhány ágazatban az átlagkeresetek a 20 ezer forintot sem érik el. Ilyen például az agrárágazat. Ilyen körülmények között a munkavállalók által kért mini­málbér túl magas. A munka­adóknak nem az az érdekük, hogy a legalacsonyabb fizetésű, legalacsonyabb képzettségű al­kalmazottak bérét emeljék, ha­nem ha tehetik, annak adjanak pénzt, aki többet vállal a nyere­ség megtermeléséből is. Ha a minimálbéreket ilyen magasra emelnénk, azzal beindítanánk egy 20 százalékos bérspirált, amire ma nincs fedezet. FEB Vita a minimálbérek körül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents