Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-21 / 18. szám
Vissza a feladónak! Hajdanában léteztek tánc- és illemtanárok, akik arra voltak hivatva, hogy a hálózó ifjúságot beavassák a tánclépések rejtelmeibe és eligazítsák őket az illemtan zegzugos útjain. Mára már sok jó dolog kiment a divatból. Többek között a tánc- és illemtanárok is, és velük együtt talán kissé az illem is. Némi alapismereteket ugyan elsajátítunk szüléink háza táján, ám ezek inkább a helyes szokásrend kialakítását célozzák: csukott szájjal evés, csámcsogás elkerülése, köhögés, tüsszögés mikéntje és így tovább. De azt, hogyan kell jólnevelten viselkedni társaságban, étteremben, táncmulatságon, netán fogadáson, azt biz’ nem tanítja senki. Ebből eredően aztán fiúknak, lányoknak egyaránt számtalan problémája támad. Örök dilemma például, kit mutatunk be kinek, ki nyújt kezet kinek. Biztos voltunk már olyan eset szemtanúi vagy épp kárvallottjai, amikor az egymással épp megismertetettek egyszerre lendítették előre karjukat, hogy aztán zavarodottan visszarántsák, majd felmérvén a fonák helyzetet, újra próbálkozzanak a parolával. Vagy láttunk már udvarias gavallért, aki a bár ajtajában előretessékelte partnemőjét, mire az szégyenlős sutyorgás- sal biztatgatja: „Te mész előre! Te mész előre!” És még lehetne folytatni, de mi értelme volna? Mindenkinek akad a tarsolyában számtalan ehhez hasonló történet. „Gyakorlat teszi a mestert” - mondja a közmondás, és nem véletlenül. A fenti esetek is bizonyítják, mi történik, ha nincs mód bizonyos helyzetekben rutint szerezni. Mai magyar valóságunkban azonban igen nehéz jártassági szintre jutni, akár az éttermekben szokásos etikettben is. Figyelembe véve a vendéglátós árakat, kevés család engedheti meg magának azt a luxust, hogy legalább hétvégeken étteremben költse el az ebédjét. így aztán szokatlan, sőt zavarba ejtő helyzetbe kerül, akit váratlanul egy előkelő hotelbe invitálnak vacsorára. Egyik kedves hölgyismerősöm, aki egy kereskedelmi cégnél dolgozik mint idegen nyelvi levelező, szabadidejében fordítást és tolmácsolást vállal. Egy alkalommal a fehér asztal melletti társalgás fordítására kérték fel, amelyen a cég német üzleti partnereit látta vendégül. Ismerősömnek már az is igen nagy gondot okozott, mit vegyen fel az alkalomra, attól pedig különösen zavarba jött, amikor meglátta, hogy terítéke hányféle pohárból, tányérból evőeszközből áll. Alig tudott eleget tenni feladatának, mert egyfolytában a vele szemben ülő idős hölgyet figyelte, aki láthatóan járatos volt az efféle dolgokban. Utánozta hát mindenben, s valószínűleg felsülés nélkül megússza az estét, ha nem rák az egyik fogás, mellyel alaposan megjárta. Addig ügyetlenkedett vele, míg a csintalan jószág, gellert kapva a tányér szélén, egyik szomszédja ölében kötött ki. Még ez sem lett volna akkora baj, ha nem éppen a vendéglátó magyar cég egyik nagyszájú üzletkötője az áldozat. Ő nem tagadván meg önmagát, két ujja közé csippentette az elkóborolt étket, és „Vissza a feladónak!” felkiáltással átnyújtotta a szemrevaló példányt. Barátnőm erre vörösebb lön a főtt ráknál, s hátrahagyva csapot-papot, kirohant a szállodából. Nekem pedig minderről a tánc- és illemtanárok jutottak eszembe, akik lehet ugyan, hogy maguk sem fogyasztottak soha rákot. Nem tudtak volna tanácsot adni a falatozáshoz használt eszközök rutinos kezelésére, de azt biztos elmondták volna, hogy az, aki ilyen ordenáré módon megszégyenít egy másik embert, legkevesebb azt érdemli, hogy a fejére bontsák az egész tál rákot. Ezt követően azonban természetesen bocsánatot illik kérni... Pardon. Jean-Philippe Aubineau, francia pék elkészítette a viág legnagyobb süteményét. A 8 méter széles, 250 kg lisztből, 300 tojásból készült torta az 1993-ban Bécsben felállított Gui- ness-rekordot döntötte meg. fotó: feb-reuters huntertylót az amerikai filmiparban a XXI. század sztárjukén tartják nyilván. ő saját magát nem veszt komolyan. Otthona számtalan állatnak is otthont ad. Gondozásukban férje, Michel Tylo és két kisfia, Christopher és Micky is segít. ^ A 30 éves színésznő állatgyájteményében többek között két iguana, és két cica van. Jogi jojó Előző alkalommal feltettük olvasóinknak a kérdést, vajon kell fizetnie Zoltánnak havi járadékot? Történetünk a kocsmában kezdődött, ahol némi italozás után Zoltán és Károly összeszólalkozott, minek következtében Zoltán alaposan helybenhagyta Károlyt. Károly emiatt kórházi kezelésre szorult, maid leszázalékolták. A sértett azért fordult a bírósághoz igényével, mely szerint fizessen Zoltán számára havi 3 ezer forint járadékot, mert állítása szerint egészségének ilyen fokú romlása a bántalmazás miatt következett be. Ez azonban tényszerűen nem volt bizonyítható, hiszen Károly már az eset előtt oly mértékben alkoholizált, hogy egészségi károsodása, úgy tűnt, erre is visszavezethető. Márkus Irén előadó:- Szerintem nem jogos Károly igénye. Felnőtt ember, és ahogy a történetből is kiderül, már korábban sem vetette meg az italt. Aki hosszú éveken keresztül ilyen mértékben alkoholizál, mindenféle szervrendszere károsodhat. Az, hogy azon a bizonyos napon Zoltán alaposan helybenhagyta és emiatt hosszan tartó kórházi kezelésre szorult, bizonyára még tovább rontotta állapotát, de az valószínűleg nem egyér- telműsíthető, melyik milyen mértékben járult hozzá ahhoz, hogy szükségessé vált a leszázalékolása. A bíróság helyében nem ítélném meg neki a járadékot. Szabálytalan portré Óráskisasszony, aki fest és énekel Jakab Erzsébet Szolnokon egy apró kis üzlet vezetője. Szívesen járnak ide a kliensek, mert Erzsiké mindig vidám, előzékeny, mindenkihez van néhány kedves szava. így nem csoda, hogy aki egyszer betér ide, másszor is szívesen jön vissza. Beteg vekkereket, karórákat, zsebórákat hoznak orvoslásra, vagy éppen ajándékot vesznek, vagy magukat lepik meg egy-egy szép darabbal.- Ritka a nő az órásszakmában. Mi lehet ennek az oka? - kérdezem riportalanyomat.- Úgy gondolom, nem vezethető vissza egyetlen különös okra. Én inkább valamiféle konvenciót látok ebben. Az a megszokott, hogy órásként elsősorban férfiak tevékenykednek. Pedig nem igazán férfias szakma ez olyan értelemben, hogy nem erőt, inkább ügyességet, „könnyű” kezet kíván.- Ön hogy került erre a pályára?- Tulajdonképpen véletlenül. Egy hirdetés útján. Az eredeti szakmán finomechanikai műszerész. Törökszentmiklóson dolgoztam a Finommechanikai Vállalatnál, amikor olvastam az újságban a lehetőségről. Jelentkeztem, és felvettek. Eleinte furcsa volt ezekkel a szerkezetekkel dolgozni, de nagyon jó mesterem volt, hamar beletanultam. Szeretem ezt a munkát. Kettős feladatot látok el. A vevőkkel is foglalkozom, és az órákat is javítom. Igaz, a nagyobb munkákat a műhelyben kollégáim látják el, de ahogy a forgalom engedi, magam is előveszem a szerszámokat.- Nem jelent ez túl nagy megterhelést?- Beosztom az időmet, és ahogy már említettem, szeretem csinálni. Pont a változatossága miatt. Amiatt, hogy az embernek többféle elvárásnak kell megfelelnie. Az ügyfelekkel való bánásmódnál nekem például alaptörvény, hogy a vevőnek mindig igaza van. A kereskedőnek nem lehet rossz napja, nem lehet rosszkedve, az üzletbe lépve, az ajtón kívül kell hagynia. Ez az embernek önmagával szemben támasztott követelménye edzi az akaraterejét, az önuralmát, amelyet aztán az élet egész területén igen jól hasznosíthat. Az órákkal való foglalkozásban pedig a szakmaszeretet, sőt azt is mondhatnám, a kíváncsiság vezet. Egy-egy újabb szerkezet megismerése, hibáinak kijavítása mind megannyi megmérettetés és sikerélmény.- Remek dolog, ha valaki olyan tevékenységgel keresi a kenyerét, amit ennyire kedvel. Sokan bejárnak egy munkahelyre, hogy meglegyen a fizetésük, de ami igazán közel áll a szívükhöz, azt hobbiból, szabadidőben űzik. Ön mivel tölti a munkán kívüli órákat, a hétvégeket?- Hű! - válaszol nevetve. - Sok mindent szeretek csinálni. Például olvasni. Főként művészettörténettel foglalkozó műveket. Emellett festegetek, és egy időben egy amatőr zenekar énekese voltam.- Hogy jut minderre ideje?- Szervezés kérdése. Talán az órák teszik ... Mindig mosolygósán Katasztrófák Ázsia csendes-óceáni térségében több mint 200 ezer ember vesztette életét természeti katasztrófák következtében az elmúlt négy esztendő során - állapította meg egy ENSZ-je- lentés. Az 1990 és 1994 között világszerte bekövetkezett áradások negyven, a ciklonok hetven, a vulkánkitörések hatvan és a földrengések harmincöt százaléka ebben a térségben pusztított. Az ENSZ a ’90-es éveket „a természeti katasztrófák csökkentésének évtizedévé” nyilvánította. Rod Stewart 50 éves Alig volt még egy rockzenész a világon, aki pályafutása során oly intenzíven élte a „Sex and Drugs and Rock’n’Roll” érzésvilágát mint Rod Stewart. A szőke sztár január 10-én töltötte be ötvenedik életévét. Mozgalmas évekre tekinthet vissza a Londonban, Roderick David Stewart néven született brit énekes. Első szólóénekesi szerződését 1964-ben írta alá. Öt évvel később jelent meg első albuma, „An Old Raincoat Won’t Ever Let You Down” címmel. 1975 óta Kaliforniában él. Stwart egyelőre idegen zeneszerzők dalainak előadására korlátozza magát. - Saját dalok írását pályafutásom későbbi szakaszára tartogatom - nyilatkozta tavaly, „Unplugged ... And Seated” című albuma megjelenésekor. Stewart, aki a pletykarovatok állandó szereplője, gyakran került a címlapokra féktelen ivászatainak és a szőkék iránti vonzalmának köszönhetően. Többször volt nős. — Nemrég múltak el a vad esztendők. Boldog vagyok. Pompás pályafutásra tekinthetek vissza, sok élményem volt. még ha a menedzserek szépen megkopasztottak is - mondja. Szakemberek a saját kastéllyal rendelkező énekes vagyonát 100 millió német márkányira becsülik. Büszke nemrég Paul McCartneytól elhódított rekordjára: a világon ő lépett fel a legnépesebb közönség előtt. 1994 végén Rio de Janeiróban 3,5 millió rajongóját örvendeztette meg előadásával. Bagolybaj Véget ért az éjszakai égi terror az Egyesült Államokban, nevezetesen Greenville-ben. A Maine állambeli település lakosait ugyanis egy hatalmas bagoly tartotta rettegésben. Rémtettei közül az egyik legszörnyűbb az volt, amikor is napkelte előtt pár perccel egy dolga végzésére kiengedett kilenc kilogramm súlyú kutyát ragadott el, s pár perc elteltével a gazdája szeme láttára a földre dobta. Több macska eltűnésében is a bagoly volt az első számú gyanúsított, de bűnlajstromát madarak és mókusok halála is terhelte. A madár többször „légitámadást” intézett emberek ellen, s bár senki sem sérült meg, a lakosok csak félve merészkedtek ki otthonaik oltalmat nyújtó fedele alól. Az AP jelentése szerint immár ismét tiszta a levegő Greenville felett, lőttek a bagolynak - terrorjának helybéli vadászok vetettek véget. Több az ember, mint az aligátor ' Alapvetően változtatnia kell az Amazonas esőerdőiben élő 650 hixkaryana indiánnak étkezési szokásain, mivel véglegesen eltűnhet asztalukról kedvenc ételük, az aligátorrostélyos. Rio de Janeiróban ugyan akad néhány étterem, amelynek napi ajánlatán mindig szerepel aligátorpecsenye, csakhogy a nevezett indiánok Riótól ötezer kilométerre északnyugatra élnek Nhamunda városkában, s vélhetően nem lesz a törzs törzsvendég a nagyvárosban. Az AP jelentése szerint az aligátorfogyatkozást orvvadászok okozták: az állatok bőrét vitték vásárra. Két évvel ezelőtt még Nhamundában az aligátorbőség okozott gondot, sok állat emberre támadt. Most viszont még „süldő alligátor” is csak elvétve akad - panaszkodik az egyik indián szakács. Kitartó pipázók Az olasz Claudio Caviechi nyerte a férfiak 8. pipázó-világbajnokságát Koppenhágában. Nem kevesebb ideig, mint 2 óra 52 perc és 35 másodpercen át pöfékelt megszakítás nélkül. Á nők közül - mert a gyengébb nem is képviseltette magát a megméretésen - a dán Sussi Jensen vitte el a pálmát 1 óra 54 perc és 40 másodperces füstölgéssel. A hét végén rendezett pipa-világbajnokságon 15 országból 457 versenyző vett részt. Arról nem szól a Reuter jelentése, a férfi és a női győztes eredménye bekerül-e a Gu- inness Rekordok Könyvébe.
