Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

1995. január 2., hétfő Hazai Tükör 3. oldal Szilveszter a képernyőn - Gálvölgyi, Nagy Bandó és Kern Fogyassz - fagyassz?! Gálvölgyi, Nagy Bandó és Kern - merthogy be­lőlük állt a képernyőn a szilveszter, nagy rész­ben, többnyire, ami sava-borsát adta az óév végi televíziós búcsúztatónak. Volt persze egyéb is, hagyományos, régies ízű kabaré, jelenetek, vic­cek innen-onnan, Aktuális, ami nem is volt olyan aktuális, és éjfél után felcsendült a mu­zsika is (kár, hogy előbb kevesebb szóhoz jutott, ' nem oldotta az est hangulatát), ami azonban summásan megállapítható - a közszolgálati tévé egyes műsorát látva - véletlenül sem volt ez a televíziós szilveszter móka, kacagás, felhőtlen bolondozás. De hát egy rosszkedvű országnak hogyan is lehetne jókedvű televíziós szilvesz­tere? Amikor fejünk fölött a várható áremelke­dések sötét felhői gyülekeznek, amikor a mögöt­tünk maradó esztendőről jóságosán, finom meg­fogalmazásban is - Göncz Árpád újévi köszön­tője - csak az mondható: az érlelődő fordulat éve volt. Nem „véletlenül vett tehát oly irányt a szórakoztatás menete”, hogy benne több lett a tanulság, mint a mulatság, hogy az ilyenkor már hagyományos kikapcsolódás helyett, sajnos na­gyon is be kellett kapcsolódnunk - köznapi gondjainkba, bajainkba. Az alaphangot kora este a rádiós kabaréból vett kóstoló szinte megadta, amikor is „eldanol- tatott” a pesti ember kenyeréről, hogy az bizony keserű, keserű, keserű, sőt savanyú, savanyú, savanyú. így, háromszor is ismételve, sulykolva a szomorú valóságot. Hogy enyhítsenek rajta, ironikusan csattanóul, friss, finom kenyeret is osztottak a humoristák, ingyen, merthogy csak az hiányzik, cirkuszból már úgyis van elég. Értsd rajta akár a parlamentet, mely olykor a szócséplés színhelyévé válik - Torgyán itt is, miképp az est hátralévő részében már-már e je­lenség szimbólumává válik -, de az „édes, pici kolalíciót” is, mely ugyancsak vissza-visszatérő témája az est folyamán a különböző paródiák­nak. Egyébként már a rádiós „kölcsönben” is feltűnik Nagy Bandó András, aki „véreim”-nek szólítja kedves hallgatóit, hogy azután majd ké­sőbb egy „kihaló faj”, egy egyszerű melós ké­pében hirdesse meg „programját”; hogyan is látja, láttatja a világot, a mienket, ezt az Éurópa felé menetelő országot, melynek szerinte akár jelképe is lehetne egy olyan ócska kerékpár, amelyen egyszerre lehet előre is meg hátra is menni, azaz helyben maradni. Magyar bicikli! Hasonlít ez a vállalt szerep a Hofi Gézáéhoz, hajdan ő mondta a magáét egy-egy kisember bő­rébe bújva, de keményebb, érdesebb, kihívóbb hang ez annál, olykor már nem is a humorát él­vezzük, súlyos megállapításain rágódunk, ki-ki aszerint, milyen helyet foglal el a jólét vagy egyszerűen csak a megélhetés rangsorában. Ki­csit bőbeszédű Nagy Bandó melósa (lehetett volna rövidebb e monológ), jóllehet nem hord össze benne hetet-havat, mondandója, a szűkös, szűkülő emberi lét keretei között mozog, olykor reklám tömörségű jelszavakba foglalván össze egy-egy időszerű igazságot, például „Fogyassz - fagyassz!” - hallhattuk a szigorú gazdaságpo­litika (Békési-program, nem véletlen, hogy a pénzügyminiszter neve többször is elhangzik szilveszter estéjén) csattanós kritikájaként. Előbbi a dúsabb fogyasztásra hívogat, utóbbi a kényszerű, szigorú takarékosságra int. A kettő között mily rettenetesen növekvő ellentét! Erős szavak, élesek, élüket alig csorbítják a humoros elemek, mozzanatok, nyelvi „finomságok”. Nem más, vidámabb, ez a valóság akkor sem, ha lila szemüvegen át nézzük, szubjektíve, ahogy Gálvölgyi János tette, bár ő a valóságnak egy nagyon is szűk területét vette szemügyre, a televízió negatív vonásait, egy-egy műsorának sematizmusát karikírozta a reá jellemző szelle­mességgel. Megjegyzendő külön is: Rózsa Gyu­riból ezúttal is perfekt volt - igaz, a fekete macskás műsorvezető olykor önmagában is „kész röhej”. Végül Kern András - igazi színészi bravúrt hajtott végre. Egy színész annyi alakban, s olyan kitűnően! Nem egyszerűen utánozva a politiku­sokat, szerkesztőket, híradósokat, sportembere­ket, Horn Gyulát éppúgy, mint Békésit vagy akár Mészöly Kálmánt, a szőke sziklát, jellemző vonásaikat emeli ki, és nagyítva föl, közben fel­ölelvén az élet széles spektrumát. Mindezt a pa- rodizálás magas színvonalán. Teljesítménye ak­kor is kolosszális, ha a Különkiadás - műsorá­nak címe ez - bő terjedelmével erősen igénybe vehette lankadó figyelmünket. A kevesebb talán itt is megtette volna, ezúttal is a magáét. Pénz, amiből kevés van, reklám, amiből vi­szont rengeteg, szövegelés, mely elnyomja a gondolatot - egyaránt sarkalatos fogalomként szerepelnek a ’94-es szilveszter műsorában. Kü­lönböző oldalról közelítve hozzájuk, főképp a fonákjáról, s a tűrőképesség határain belül, sőt helyenként azon túl is, több mint elviselhetően - szinkronban mindennapjaink valóságával. Valkó Mihály E heti horoszkóp Kos (III. 21. - IV. 20.) Szerelem: Átmeneti nyugalom van otthon. Ez részben annak köszönhető, hogy partnere tü­relmesebb, mint ön, és sok mindenben engedékeny, hogy elkerülje a vitát. Hivatás: Á munkahelyén meglehetősen fe­szült a hangulat, melynek jelen­tős részben ön az oka. Sok esetben megpróbált másokon átgázolva előnyhöz jutni. Kol­légáit „lesöpörte” a színről. Bika (IV. 21. - V. 20.) Szerelem: Ha teheti, utazzon el partnerével valahová. Akár csak két-három napra is, ha több szabadidejük nincs. Fon­tos, hogy most „egymásnak él­jenek”, mert a nagy hajtásban eltávolodtak kicsit egymástól. Hivatás: Rengeteg a dolga, most valahogy mégis minden könnyebben megy. Talán mert hozzáedződött az ismeretlen feladatokhoz. Ikrek (V. 21. - VI. 21.) Szerelem: Magánéletében most nehéz időszakot él át. Nehezen találja meg a hangot partneré­vel, ő pedig sokkal érzéke­nyebb, mint máskor. Hivatás: Hajlamos arra, hogy többet vál­laljon, mint amennyit erejéből elvégezni képes. Amikor igent mond, még úgy érzi, „semmi az egész”, csak hát a nap 24 órából áll, és már szinte minden perce foglalt. Rák (VI. 22. - VII. 22.) Szerelem: Ha nem minden zökkenőmentes, annak kivéte­lesen nem az ön lelki labilitása az oka, hanem az, hogy ezúttal a társa szorul segítségre, első­sorban lelki tréningre. Ez olyan meglepetés az ön számára, hogy saját bajáról teljesen meg­feledkezve minden erejét part­nerének szenteli. Hivatás: Nem vágyik magasabb beosztásba, még ha most adódna is rá mód. Oroszlán (VII. 23. - VIII. 23.) Szerelem: Ne csodálkozzon, hogy mindenki önnek akar „ta­nácsot adni”, azaz mindenki be­leüti az orrát a dolgaiba, hiszen olyan bizalmas dolgokat is el­mesélt, ami pedig csak önre és partnerére tartozna. Hivatás: Haszontalan dolgokkal telik el a hét. De azért abba is bele le­het fáradni, ha valaki csupa föl­ösleges, értelmetlen dolgot csi­nál. Szűz (VIII. 24. - IX. 23.) Szerelem: Az érzelmeket nem szabad összekeverni az üzlettel. Most azonban anyagi helyzete kicsit önzővé, sőt számítóvá te­szi, és hajlandó hízelegni is olyasvalakinek, akit egyébként nem sokra tart, csak hogy ki­húzza a csávából. Hivatás: Ahogy a magánéletben, a mun­kában is összekeveri a dolgo­kat. A munkahelyi kapcsolatból csak hátránya származik. Mérleg (IX. 24. - X. 23.) Szerelem: Gyülekeznek a vi­harfelhők a családos Mér­leg-szülött feje fölött. A lazább kapcsolatban élőknél valószínű a szakítás, mert nincs kedve még a helyzet tisztázására sem. Hivatás: Szeret kockáztatni ezekben a napokban..Csak az­tán meg ne bánja! Most anyagi­lag viszonylag jól áll, de ez nem végleges! Skorpió (X. 24. - XI. 22.) Szerelem: Hogy csak apróbb vita várja-e a héten vagy ko­moly, nagy veszekedés, az attól függ, mennyire tud uralkodni indulatain. Partnere ugyanis vi­tát provokál a legapróbb dol­gokból is, és ha ön ugrik - kész a baj. Hivatás: Lehet, hogy az elképzelései most megfenekle- nek a mások értetlenségén, irigységén, vagy saját türelmet­lensége miatt. Nyilas (XI. 23. - XII. 21.) Szerelem: A szerencse most kezd ön felé fordulni. Ne akar­jon egyszerre mindent, és meg­látja, nagyon boldog lesz ebben az esztendőben! Az apró lépé­sek taktikáját válassza, még a hódításban is. Hivatás: A vál­tozások megkezdődtek a mun­kahelyén. De ettől ne féljen. Önre nézve kifejezetten jó dön­tések születnek majd. Csak tü­relem! Bak (XII. 22. -1.19.) Szerelem: Nem hajlamos arra, hogy a hiú szavak elvakítsák. Ezekben a napokban azonban mintha elvesztette volna józan­ságát, és elkápráztatják a szi­rénhangok. A csalódás szinte biztos, ha letér az egyenes út­ról. Hivatás: Elképesztően ma­kacsul ragaszkodik elképzelé­seihez, pedig talán már rájött, vagy legalábbis sejti, hogy rossz irányban halad. Vízöntő (I. 20. - II. 20.) Szerelem: A boldogság ezúttal egy új szerelem képében ko­pogtat be önhöz. Baj csak akkor van, ha szívét már elkötelezte valaki mellett, mert az érzései­nek ekkor sem lesz képes pa­rancsolni! Hivatás: Hosszú távú terveit ne a héten vezesse elő, mert csak értetlenségbe, el­lenállásba ütközik! A bolygók néhány hét múlva sokkal ked­vezőbben állnak majd. Halak (II. 21. - III. 20.) Szerelem: Hajlamos az ábrán­dozásra. Inkább hiszi a képzelt világot valóságnak, mint hogy kinyissa a szemét és körülnéz­zen. Pedig megláthatná, hogy aki iránt rajong, nem önhöz való, miközben ott van karnyúj­tásnyira az igazi! Csak eddig rá se nézett. Hivatás: Apróbb súr­lódások várhatók, mert nem tudja betartani néhány ígéretét. Körkérdés Hogyan fogadta a bejelentett áremeléseket? Az újévi áremelések már novembertől szállingózó híre alaposan felborzolta az emberek kedélyét. Az optimistább állam­polgárok egy darabig még bizakodtak: megint úgy lesz, mint korábban, azaz be­dobják a köztudatba a hatalmas áremelé­seket, azután már örülni fogunk, hogy mégis „csak” tíz, tizenöt, húsz százalék... Most azonban a valóság nem cáfolta meg a híreszteléseket, ha igen, annál rosszabb. Az alábbiakban véleményeket adunk közre az áremelésekről. A kedves olvasó ne számítson nagy meglepetésekre, szinte bárki elmondhatta volna ugyanezeket. Mondok Péter (Szolnok)- Megdöbbentem, de nem le­pődtem meg. Azt még nem tu­dom, hogy fizetem-e a megnö­vekedett rezsit, vagy enni adok inkább a családomnak. Eddig is sokan voltak, akik nem tudták befizetni a számláikat, szerin­tem ezután még többen és még többel fognak tartozni. Gyuricska János (Szolnok)-Mit szóljak hozzá? Ezt is nél­külem döntötték el. Úgy gondo­lom, teljesen mindegy, hogy nekem mi a véleményem. Mondhatok, amit akarok, az igaz, de nem változtathatok a dolgokon. Bihari Nonna (Szolnok)- Az államháztartásnak lehet, hogy szüksége van rá, de ne­kem nincs. Én megértem a helyzetet, csak nem tudok vele mit kezdeni. Végül is a gyere­keimet eddig becsülettel felne­veltem, de lassan eljutunk odáig, hogy kétségbeesésünk­ben már tanácstalanok leszünk. Pál József (Szajol)- Nagyon nehezen fogunk bol­dogulni. A családi költségveté­sembe az áremelés csak szűkö­sen, vagy talán már sehogy sem fér be. Tizenegyezer forint a nyugdíjam, meg kapok ezer fo­rint ’56-os kárpótlást. Azt hi­szem, nehézségeim lesznek a befizetésekkel. Amíg bírom, dolgozom, hiszen úgy gondo­lom, hogy csak munkával lehet előbbre jutni. Hegedűs Albert (Szajol)- Nézze, engem már szinte semmi sem érdekel. Szajolban alig van munka, bár én rokkant- nyugdíjas vagyok, azért valamit még tudnék csinálni, hogy le­gyen egy kis keresetem. Ebből a kicsi pénzből nagyon nehezen tartom el a három gyereket. Vagy őket nevelem fel, vagy fi­zetem a számlát, amit nem is én csináltam, hanem odafent az okosok. Csabai Ágnes Jól menedzselt házibuli Emlékszem, sosem kedveltem igazán a szilveszteri hangos­kodást. A társaságban rossz­kedvűen üldögéltem, pohár borral a kezemben, mint a tú­zok, magában (mit ér az, ha valaki a bortól lazul, és le­megy spárgába, hogy lejjebb már ne küldjem!), szóval nem én voltam a társaság lelke, ízes-ízetlen tréfák kiötlője, s mivel kedvetlenségem nem emelte a hangulatot, savanyú képem lassan ki is kopott az óévbúcsúztató iddogálásból. Egy darabig arra gondoltam, bennem van a hiba: a trombita, a szerpentin, a malac, a patkó, na és persze némi átszellemült ölelkezések a hátsó helyisé­gekben egy összetapadó szinti-pop ürügyén, nos, ezek nem épp megvetendő dolgok. Ráadásul nem is rátartiság vagy kultúrgőg gátolta felol­dódásom az általános viga­lomban. Derekasan készültem rá, ragasztgattam, szemezget­tem, tervezgettem, fogadkoz- tam, aztán általában az történt, hogy óév estéjén megérkezett a fejembe Pavlov, Iván Petro- vics, és csengőjét többször megrázva menetrendszerűen elrontotta a kedvem. Utána már hiába volt mind a tülkö­lés, pezsgődurrogás, smaci és hejehuja, számomra nagyon kedvetlen-szaga lett az ese­ményeknek, s alig vártam, hogy az elköszönök első hul­lámával ágyba vihessem rosszkedvemet. S amint a bólé ködén át tovább peregtek egy fékevesztett átszellemülés ké­pei, vissza-visszatért a kérdés; mit is ünnepiünk ilyen neki- szabadultan? Az ókori Egyiptomban pél­dául az őszi napéjegyenlőség jelentette az év első napját, te­hát egy jeles és mérhető csil­lagászati esemény. A görö­göknél egészen az i. e. V. szá­zadig a téli napfordulóval kezdődött az esztendő. A ró­mai köztársaság naptárában i. e. 153 után lett január 1. az újév napja. Innen vette át a Ju- lianus-naptár, s tőle a Ger- gely-féle naptár. Bennünk te­hát a görögnél több a római. Mondhatom, nagy kár. Mert mit is ünnepiünk karácsony­kor? Jézus születését, s általa a Fény születését. Nem véletlen, hogy az esemény a napciklus legsötétebb pillanatára esik, a téli napfordulóra, amikor az északi féltekén a legrövidebb a nappal és a leghosszabb az éjszaka. És akkor, a legsöté­tebb órában megszületik a Fény (ne merüljünk most bele, hogy mindez nem keresztény találmány, s hogy ezelőtt bi­zonyos Mitras-kultuszok már kiaknázták az ebben rejlő mi­tológiai lehetőségeket, s hogy a sötétség erőit lebíró Mitras, a Naphős szintén ebben az idő­ben diadalmaskodott, a lényeg az, hogy a kultuszfelelős egy­házatyák kiváló érzékkel merí­tettek a megelőző hagyomá­nyokból). Az éjféli misét be­vezető, talán legmisztikusabb pillanata az, amikor pontban éjfélkor megszólal a lélekha­rang, és a templomban fel- gyúlnak a lámpák: megszüle­tik a Fény. S vele a remény. Valami új kezdődik. A nappa­lok hosszabbodnak, az éjsza­kák rövidülnek. Ez az igazi kezdet. Talán ettől is olyan szép, nyugodt és fontos dolog a karácsony. Ettől van lelke, mert mutatja, hogy még nem aszfaltozódtunk le teljesen, még megmoccan bennünk a természeti ember, aki az ősei­hez hasonlóan egy nagyobb rendszer törvényeihez méri magát. Karácsony után hét nappal viszont mi történik? Semmi. Csak zajongás, malac és virsli és hájas süti, televíziós időt­lenség és egyéb különösségek. A szilveszter nem kitüntetett. Csak egy jól menedzselt házi­buli - ahol azért ez, az össze­jöhet. A Jászberényi Zagyvamentl Szövetkezet értesíti üzletrész-tulajdonosait, hogy TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉST tart 1995. január 20-án 9.00 órai kezdettel. Helye: Jászberény, Víz u. 1. szám. Csikai Béla mb. elnök -68127/ih­A határokon Nyugodt év végi forgalom Nyugalom és csend - így jel­lemezte a határátkelőhelyek vasárnap délelőtti személy- és teherforgalmát a határőrség ügyeletese. Mindenütt gyér volt a forgalom, zavartalan az átjutás.

Next

/
Thumbnails
Contents