Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-19 / 16. szám

1995. január 19., csütörtök Tükör 5. oldal Újra az iskolapadban. A karcagi Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium tanárai és dolgozói számítógép-kezelői oktatáson vesznek részt, mert munká­jukhoz a későbbiekben ez is szükséges lesz. A „nebulókat” Földvári László számítástechnikai szaktanár okítja. FOTÓ: K. É. v Nem zárt be, hanem felújítják Szolnoki Ideál-boltok „új köntösben” Meglepetésben volt azoknak részük, akik mostanában a szolnoki piaccal szembeni minidiszkontban vagy a Csil­lám üveg-, porcelánboltban akartak vásárolni. Ugyanis mindkettőt zárva találták. Vajon miért nincsenek nyitva ezek a boltok, illetve mi a sor­suk? - Erről kértem tájékoz­tatást a tulajdonos Ideál Szolnok Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatójától, Pál­mai Lászlótól. Az igazgató elmondta, hogy mindkét bolt az év elejétől tart zárva. Mindkettőben azonos okpk miatt szünetel az árusítás: felújítják őket. Üj burkolatot, tapétát kapnak, korszerűsítik a fűtést. Mindkét üzlet február első napjaiban fogadja újra a vásárlókat. Már nyitáskor nagy érdeklődésre számítanak, mert többféle kedvezményt is adnak a vevőknek. Az üvegboltnak a bejárata is más lesz, mert eddig a bejárati ajtó szűknek bizo­nyult. Jár-e a felújítás más válto­zással? Netán más üzletpoliti­kával várják a vevőket? Erre a kérdésre az igazgató azt vála­szolja, hogy marad az eddigi üzletpolitika, hiszen az elképze­léseik valóra váltak, jó forgal­mat mondhatnak magukénak. Az üveg- és porcelán bolt 42 millió forintot forgalmazott éves szinten. A piaccal szemben lévő mi­nidiszkont is „kitett magáért”: 110 millió forintért vásároltak itt a vevők. Ez azért is számít jó teljesítménynek, mert az üzlet alapterülete 180 négyzetméter, és raktár nélkül dolgozik. He­tente négyszer hoznak árut. Volt olyap ejlképzelgsük is, hogy á diszkóhfbán napi áruk (kenyér, tej,' 'töltelékáru,' hús) is megjelenjenek. Erre azonban helyszűke miatt nincs lehető­ség, az üzletet tovább bővíteni nem tudják. Az Ideál Szolnok tervei kö­zött viszont szerepel, hogy a Metál Áruház mellett is nyitnak egy nagyobb alapterületű disz­kontot, és ott helye lesz ezek­nek a cikkeknek is. -pé­Műcsamok fesztivál Műcsarnok fesztivál néven kí­sérleti színházi és zenei műhe­lyek találkozójának ad otthont az ismételten régi pompájában tündöklő fővárosi kiállítóhely. A január 20. és február 12. kö­zötti rendezvénysorozaton a hazai együtteseken kívül fellép három olasz, illetve egy-egy belga, francia és szlovén társu­lat. Weber Kristóf Szép Levegő című egyfelvonásos „kollázs­operáját” mutatja be a pécsi Harmadik Színház a nyitóna­pon. A szöveg, a látvány és a rendezés Lugossy László mun­kája. Az Intermoduláció csoport Madarász Iván: Musica dell’arte produkcióját szintén az első napon hallhatja a kö­zönség. A Spiritus , Nóister szombati estjének közreműkö­dői: Ladik Katalin, Szkárosi Endre, Sőrés Zsolt, Kovács Zsolt, valamint hangszeres szó­listák. A Bp. Service tizenkét esztendővel ezelőtt alakult kép­zőművész-zenekar. Konzervált zajlenyomat című hang-, fény- és képcentrikus előadásukat is szombaton tekinthetik meg az /érdeklődők. (MTI) Kis egyesület - nagy gondokkal a Tiszazugban „Az emberek ott állnak egy szál magukban, szégyellve a helyzetüket” A Munkanélküliek és Álláskeresők Tiszazugi Egyesületének titkára, Glantné Kiss Erika önmarcangoló kérdésként fogal­mazza meg az utóbbi napokban saját magának, amit a nyilvá­nosságnak is kimond: - Miért vagyunk, ha eddig mindent rosz- szul csináltunk? Teljesen értetlenül állok az előtt, hogy a tanfo­lyamszervezésünk, ami nekünk alaptevékenységünk, miért vál­lalkozás? Miért adóztatják meg a bevételünket? Az egészségügyi szakképesí­tésű Erika ’91 óta kínlódja és szenvedi azt a fajta „más” létet, amit az egyre zsugorodó mun­kanélküli-kenyér mellől soha nem lehet megszokni. Négy éve hol munkanélküli, hol köz­hasznú foglalkoztatottként se­gíti a munka nélkül tengődőket. Egy éve lesz februárban, hogy a kunszentmártoni Mindennapi Kenyerünk Klubból megalakí­totta az egyesületet. * Az emberek ott állnak egy szál magukban a Tiszazugban, általában nem tudnak kérvényt írni, nem szeretik a hatóságo­kat, ahová kényszerből mennek. Egy részük szégyelli, hogy munkanélküli. Olyan fórumot akartunk, ahol elsírhatják, ki­beszélhetik magukat. Nem ve­szünk fel kartont, nem adunk számot. Helyette tanáccsal szolgálunk. Tíz perc, fél óra múlva megkönnyebbülve men­nek el. Ha akarnak, belépnek az egyesületbe, ha nem, az sem baj. Rettentően fontos az embe­reknek a munka. Amikor mun­kanélküli lettem, kezdetben még örültem: na végre, mindent ki­takarítok, a padlástól a pincéig. A hatodik hónaptól mélabús let­tem, az utcára se akartam ki­menni. Most meg? Látja, úgy beszélek, le sem lehet lőni! * Erika saját tapasztalatai alap­ján döbbent rá: a legnagyobb dolog, amit tehet, ha karitatív tevékenységgel, a munkanélkü­liekkel - akik igen sokan van­nak lakóhelyén és a térségben - kezd foglalkozni. Két jogász is megígérte, segít az egyesület alapításánál, ám mindig más dolguk akadt. Ezért kölcsönkért négy különböző egyesületi ala­pító okiratot, s megírta belőle az ötödiket magának, amit el is fogadtak. Végigjárta az alapítás hercehurcáját. Saját pénzen utaztak, a működéshez in- nen-onnan kérincséltek papírt, borítékot, írógépet. A családse­gítő központ adott helyiséget, bútorokat. A várostól is kaptak egész évre ötezer forint (!) tá­mogatást. Ennyire futotta való­színű. Vagy várták, hogy bizo­nyítsanak? Ez utóbbi megtör­tént. Ezért csalódott most Erika. Alig egy év után, önerő­ből bevételre tettek szert, ami­nek egy részét most - vagy 40 ezer forint az összeg - meg kell fizetni adóban. Alacsonyan képzett, a mező­gazdaságból utcára került em­berek vannak nálunk. Rajtuk kívántam segíteni, amikor úgy­nevezett zöld könyves, növény- védös tanfolyamot szerveztem. Könyörögtem az előadóknak, annyi pénzt kérjenek, amit ezek a szegény emberek még meg tudnak fizetni. A tanfolyam jól sikerült, egy fénymásolót is tud­tunk venni, végre kicsit fejlőd­hetnénk, amikor most kiderült - miután a pénzt elköltöttük —, hogy adóznunk kell a bevétel után, aminek csak a 10 százalé­kátforgathatjuk vissza az egye­sületbe. Az a szomorú ebben a gazdasági helyzetben, hogy a csalók boldogulnak, menteni tudják az irhájukat, vissza sem lehet tőlük követelni, amit jog­talanul elvettek, a kisembere­ken pedig csattan az ostor. * Erika most csalódott. Az új adóév küszöbén ismerkedik azokkal a faramuci jogszabá­lyokkal, amelyek szerint az adóhatóságnak el kell járni az egyesületek felé. Ami szemé­lyét illeti, ismét munkanélküli, ám újra megkéri a közhasznú státust. Ha megkapja, ha nem - állítja határozottan -, az egye­sületnek, a benne bízó munka- nélkülieknek már nem fordít hátat. Erőt ad neki, amikor ta­pasztalja, hogy mennyire bol­dog, aki az ő segítségével kap munkát, vagy intéződik el a se­gélyezése, s válik könnyebbé az élete. Simon Cs. József A Hetényi Kórház igazgatója bizakodó Ez a kórház a betegekért van Amikor Dr. Varga Gábort megbízták a megyei kórház igazga­tásával, azt mondta, szüksége van néhány hét tájékozódásra, mielőtt komoly lépéseket tenne. Ennek lassan két hónapja. Mi történt ez idő alatt a kórházban? Lapunk erről kért interjút az igazgató főorvostól.- Pénzügyi szempontból az egészségbiztosítási pénztár kölcsöne teljesítette rendező feladatát, az elmaradt tartozá­sok nagy része a nulla felé kö­zeledik, a legális tartozási szin­ten fog megállni. A szakma pe­dig bizonyította, hogy műkö­dőképes. Marad a sebészet- Milyen a kórház helyzete a többi kórházhoz viszonyítva?- Ha azt nézzük, hogy egy ápolási eseményre, gyógyításra mennyit fizet a biztosító, akkor azt kell mondjam, hogy mi egy olcsó kórház vagyunk. Ha ha­sonló nagyságú kórházakkal mérjük össze magunkat, akkor látjuk, hogy többen gazdálkod­nak hasonló költségvetéssel, mint mi: jól, jobban vagy rosz- szabbul.- Ki lehet jönni ebből a költ­ségvetésből?- Az a véleményem, hogy igen.- És ennek mi a titka?- Minél hatékonyabbak az információk, hogy mire, mikor, hogyan költünk, annál köny- nyebb a negatív jelenségeket pozitív irányba fordítani. Úgy kell szervezni, hogy pontosan meghatározott felelősség-hatáskörökkel átlát­hatók legyenek a pénzügyi mozgások.- Voltak olyan pontok a gyó­gyítómunkában, amelyek so­káig szerepeltek vitatémaként. Ilyen például a tüdőkórházból a nagykórházba átköltöztetett mellkassebészet. Szakmailag nem ellentmondásos, hogy a tüdőbetegeket is itt operálják?- A sebészet. koncentrációja bennem semmi ellenérzést nem váltott ki. Egy működési területet ak­kor lehet a leghatékonyabban, a legolcsóbban működtetni, ha egy helyen összpontosul. A mű­tőblokkok a világon mindenütt egy helyen vannak. Az más kérdés, hogy ha minőségileg és mennyiségileg fejlődni szeret­nénk, akkor szükség lesz egy új műtőblokk létrehozására, ez szerepel is a terveink között. Házon belül szeretnénk megva­lósítani. Bár felmerült a volt szovjet kórház lehetősége is, amelyet nem vetettünk el, de nem tartanánk szerencsésnek, ha a műtétes szakmákat oda ki­helyeznénk. Ä sebészet átvette a mellkas­sebészet tevékenységét is. Aki ezt vállalta, az pontosan tudta, hogy meddig szabad elmenni, és mennyit lehet vállalni.- Korábban szó volt arról, hogy lézercentrum alakuljon ki a kórházban.- Több szakmát és szakem­bert érdekel ez a téma. Sajnos, a társadalombiztosítás nem azt finanszírozza, hogy milyen eszközzel végezzük a beavat­kozást, hanem azt, hogy milyen beavatkozást végzünk. Nem igazán serkenti az ilyen jellegű eszközfejlesztéseket. Ha módunk lesz rá, akkor di­agnosztikus és terápiás, speciá­lis eszközparkos centrumot ho­zunk létre. Elég-e a vizsgálat?- Korábban szó volt arról, hogy több computertomog- raph-vizsgálatra volna szükség, de többet nem finanszíroz a tb.- Azt kellene figyelembe venni, hogy mi az ellátás igé­nye, akkor el lehetne dönteni, hogy ez sok vagy kevés. A je­lenlegi beutalási rendszerben valóban kevés a vizsgálat. Vagy mert kevés a vizsgálat­szám, vagy mert ha kell, ha nem. beutalják CT-vizsgálatra a beteget. Erről akkor lehet be­szélni, ha kialakítunk egy olyan rendszert, amely megerősíti vagy növeli a vizsgálatok szá­mát. Ebben a percben egy ki­csivel szeretnénk megnövelni.- Ebben megyében az élet­módbeli és a szociális betegsé­geket tekintve nem kedvező a kép. Van viszont egy olyan tö­rekvés, amely azt mondja ki, hogy X. lélekszámhoz Y. ágy­szám az optimális.- Nem lehet általánosítani. Meg kell nézni a betegség mennyiségét, eloszlását, az in­tézményrendszer ágykihasz­DR. VARGA GÁBOR I95ó-ban született, orvos, a társadalom-orvostan szakor­vosa. Programozó matemati­kusi diplomát szerzett az ELTE-n. Menedzserképzőt végzett, jelenleg szakközgaz­dászképzésen vesz részt. No­vemberben bízták meg a He­tényi Kórház igazgatói teen­dőinek ellátásával. Előtte a Belügyminisztérium Köz­ponti Kórháza informatikai osztályának vezetőjeként dol­gozott. náltságát. Például mi most há­rom évre visszamenően meg­nézzük a kórházban az ágyki­használtságot. Ha ez bizonyos százalék alatt van, akkor nyil­ván nincs ekkora igény. Ha fölötte, akkor azt is meg kell nézni, hogy a szak-rendelőinté­zet ellátja-e a feladatát, és ha igen, akkor nyilván nagyobb az igény, mint amennyi ágyunk eddig volt. Nézzük meg az egyik jellemző betegséget, az alkoholbetegek problémáját. Szinte minden belgyógyászati osztályon elég jelentős az al- kolholmérgezettekkel kapcsola­tos ellátás. Közben nem ez lenne a dolguk. Persze ennek a feladatnak is meg kell majd felelni, de nem beleágyazva a kórházi osztályokba, hanem nevén nevezve azt. Nyújtson többet- Hogyan válik a Hetényi a megye kórházává, amelynek magasabb színvonalat kell je­lentenie, mint a városi kórhá­zaknak?- A magasabb színvonalat én úgy értem, hogy többet nyújt­son, kisebb szakmákat, speciá­lis tevékenységet is végezzen a megyei kórház úgy, hogy a vá­rosi kórházak is magas szinten teljesítik az általuk vállalt feladatokat. Mi például foglal­kozunk gyermekkardiológiá­val, amellyel a városi kórházak nem. Meg kell vizsgálni, hogy a megyében folynak-e párhuza­mos tevékenységek. Ha operá­ciós mikroszkóp nem áll ren­delkezésre egy kis szemészeti osztályon, akkor bizonyos dol­gokat nem tud elvégezni. Meg lehet vizsgálni majd, hogy van-e értelme akkor ezt az osz­tályt fenntartani, vagy érdeme­sebb egyetlen szemészeti osz­tályt működtetni a megyében. Az menjen, aki nem dolgozik- Milyen segítséget várnak ehhez a megyei önkormányzat­tól, a megyében élő emberektől, vállalkozóktól?- A megyei önkormányzattól a tulajdonosi kötelmeken túl nem várunk többet. A megyé­ben élő emberektől csak annyit szeretnénk, ha tudnák, hogy ez a kórház értük van. Azt gondo­lom, hogy a felkorbácsolt indu­latok utáni nyugalom és a szol­gáltatások színvonalának emel­kedése fogja ezt az érzést meg­hozni. A kórházi alapítványok már eddig is sok segítséget kap­tak a megyei vállalkozóktól, cégektől ezután is számítunk rájuk.- Milyen elbocsátások vár­hatók a kórházban?- Én azt nem tudtam vállalni, hogy kapok egy listát, és azt végrehajtom. Elég komoly munkát igényel, hogy meg­mondjuk, hogy hány embert és miért kell elbocsátani. Ebben a csapatban is vannak olyanok, akik régóta kevesebbet dolgoz­nak, mint mások. Őket kell, stá­tustól függetlenül kiválogatni. Ezt az egység, szervezet veze­tőjének kell kimondani. De az igazi munkaerőket meg akarjuk tartani akár átképzéssel, áthe­lyezéssel is. Szétverésről szó sincs- Szó volt arról is, hogy olyan, 55 éves osztályvezető fő­orvosnőket küldenek el nyug­díjba, akik szaktekintélyek.- Akinek olyan nagy tudása van, arról az a véleményem, hogy azt a tudást használni kell, mert nagyon drágán jutottunk hozzá. Szerintem annak kell dol­goznia, akire szükség van. Nem a kor, hanem a mindenkori szakmai, emberi minőség hatá­rozza meg, hogy mire vagyunk alkalmasak.- Több osztályon (pl. gyerek) nagyon magas ellátási szint jött létre. Viszont voltak, akik vitat­ták, hogy erre szükség van-e. Ön hogy látja ezt?- Annál többet most nem tu­dok mondani, hogy az döntés, amely megmondja, hogy három orvossal vagy öt ággyal keve­sebb kell, az indokolt döntés lesz. De arról szó sincs, hogy az osztályt „szétvernénk”, szak­mákat megszüntetnénk. Azt szeretnénk, hogy ez a kórház az ország legjobb megyei kórháza legyen.- Elég nyugodt most a lég­kör, de úgy hírlik, a szülészeten két főorvos között van személyi ellentét.- A szülészeti osztály vezető főorvosát visszahelyeztem a pozíciójába, vállalva azt is, hogy amennyiben ez a döntés nem pozitív irányú lesz, akár az ellenkezőjét lépem. Sajnos, én nem azt érzem, hogy két főor­vos között van olyan ellentét, amelyik problémát okoz. Na­gyobb gond az a hangulat, amely az osztályon uralkodik. A történet nem arról szól, hogy a szülészeti osztályon nincs el­látás. Ahhoz, hogy jól dolgoz­zunk, kell egy jó légkör, és ez nincs meg. Énnek az okát ki fogjuk deríteni.- Dr. Krasznai Géza lett az Ön helyettese. Öt kemény egyé­niségnek tartják, Önt pedig koncepcióval rendelkező, kon­zekvens embernek ismerhettük meg. Ez a párosítás azt jelenti, hogy erős kezekben van a kór­ház?- Csak olyan döntéseket sze­retnék hozni, amelyeknek a kö­vetkezményeit tudom vállalni akkor is, ha az igazgatói posztra kiírt pályázatot én nyerem meg. Eddig mindenben egyetértet­tünk Krasznai tanár úrral. Ez a párosítás alkalmasnak látszik arra, hogy szükség esetén nagy energiával cselekedjünk, nem foglalkozva azzal, hogy ki mit mond. A vezetésnek - és ebbe a többi kórházi vezetőt is beleér­tem - az a feladata, hogy egy­mást meggyőzze, és ha kialakí­tottunk egy álláspontot, annak érvényt kell szerezni. A vezetés ettől erős. Bizalomra szükség van- Ha Ön egy megyében élő beteg volna, milyen érzéssel lépne be a kórház kapuján?- Azt hiszem, semmivel sem érezném magam rosszabbul, mint bárhol másutt az ország­ban. A betegnek szüksége van bi­zalomra. Éppen azért szeret­ném, ha elhinné a megye lakos­sága és a kórház dolgozói is, hogy itt változás lesz. Paulina Éva Fotó: Mészáros János V \

Next

/
Thumbnails
Contents