Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-14 / 12. szám

Micsoda férfi! Hálás témát vetett fel egyik közked­velt hetilapunk néhány héttel ez­előtti számában. Hová lettek a fér­fiak? - tette fel a költői kérdést a vi­taindító cikk. Sok olvasó ragadott tollat, hogy elmondja véleményét. Elindult a másik nemet szapuló és csak olykor-olykor önkritikus esz­mecsere. Az egészről eszembe jutott a ’70-es évek nagy „slágere”, a Bíró Dávid-féle förmedvény, amely szo­ciológiai terminológiát használva próbálta a nőt mint olyan minden ba­jok okozójának kikiáltani. Annak idején ifjonti hévvel forrt bennem a harag, és ha szerét ejthettem volna, szívesen nyakon ragadom eme sajátos néző­pontú szerzőt. Ma már néhány évtized tapasztalatával fölru­házva csak mosolygok egy-egy hozzászóló azon igyekezetén, hogy a felelősséget kizárólagosan Éva leszármazottainak nya­kába varrja. Összetettebb kérdéskör ez annál, mármint hogy hová lettek a férfiak, mintsem el lehetne intézni annyival, az anyák nem nevelik férfivá a fiút. Vagy ha netán valamiféle sze­rencsés véletlenek összhatása révén mégis sikerül férfiúi muta­tókra szert tennie az ifjúnak, úrhatnám, akaratos neje őnagysága majdan egykettőre házimamlaszt, pipogyát csinál belőle. Hagyjuk, kérem! Hagyjuk! Az üggyel kapcsolatban számta­lan és sokféle jelenség tapasztalható, no de az okát minek kutat­juk, a megoldást pedig hiába is keresnénk, úgysem találjuk meg. Jobb, ha szép lassan, haladván a korral, belenyugszunk a változtathatatlanba. Nőtársaim! Ha bejáratokon ki-bejárva rendszeresen elénk tornyosul egy-egy férfihát, sőt talán egy kis bodicseket is ka­punk, ha túlzottan ragaszkodunk az ajtónyílásban elfoglalt he­lyünkhöz, mi jut eszünkbe. Ugye az, milyen jó lenne, ha ki­nyitná valamelyik erősebb nembéli előttünk az ajtót és maga elé tessékelne? Ugyan-ugyan! Hol vannak már azok az idők! Ak­kor még mi sem hordtunk szűk farmert, férfibakancsot, zakót, nyakkendőt, nem lógott rendszeresen cigi a szánkban, és a szí­vünkben a szép nagy család, fehér kötényes sürgés-forgás, aranyló színű húsleves képe lebegett, és nem a pénz, a munka­helyi előmenetel. így aztán ne vágyjuk vissza a múltat! Tanuljunk kibékülni azzal, ami van. Tetszik, nem tetszik, bevalljuk vagy sem, ma­gunk is munkálkodtunk azon, hogy jelenünk ilyen legyen. A nosztalgia a lélek pihenése, tűnődés a múltbeli idillen, nem sok haszna van. Ám a minap magam is hasonló kelepcébe es­tem. Egy élelmiszerbolt lengőajtójában küszködtem hónom alatt egy veknivel, két kezemben két-két tömött reklámszatyor­ral, az egyik mellé még egy nejlonzacskónyi tojást is hozzáfog­tam. Az ide-odalóduló alkalmatosságon ki-beáramlott a tömeg. Én csak álltam, mint prédára leső vad, várva az alkalmas pilla­natot, amikor a kifelé mozduló ajtószárny mellett kisurranhatok a szabadba, mielőtt visszahuppanva eredeti helyzetébe, orrba ver. Addig-addig számítgattam, míg szaglószervemet ugyan megóvtam a balesettől, de biz a tojások mind odalettek. Miközben megszabadultam a sárgás löttyel teli zacskótól, képzeletemben felvillant egy kép, amint egy daliás férfi halált megvető bátorsággal a lengőajtó elé veti magát, megmentendő engem illetőleg a nem csekély pénzügyi befektetést igénylő tö­rékeny konyháravalót. Hess! - mondtam magamban a tolakodó képzelgésnek, és fi­gyelmemet ama tevékenységre fordítottam, hogy kabátzsebem­ből elővarázsoljam a slusszkulcsot. Korántsem volt ez könnyű feladat, tekintettel kezeim foglaltságára, és a hólétől lucskos útra, ahova ugye mégsem akartam a pakkokat lerakni. Éppen nagy dilemmában voltam, amikor megszólalt mellettem egy zengő bariton.- Segíthetek? És már vette is el tőlem valaki a csomagokat. A meglepetés­től a szavam is elakadt. Egy férfi! És micsoda férfi! Kábán be­kászálódtam az autóba, ő odaadogatta a szatyrokat, indítottam, s csak ekkor tértem annyira magamhoz, hogy egy bágyadt kö- szönömöt rebegjek. Miközben kikanyarodtam a parkolóból, se­gítőtársam hosszan integetett utánam. Szép történet. Csak sajnos csattanója is van: illa berek, nádak erek, a pénz­tárcám odaveszett. Szabálytalan portré A boldogság titka A mindig mosolygós Dienes Katalint sokan ismerik. A 20 év alatt, mióta a Hetényi Géza Kórházban dolgozik, jó néhá- nyan megkeresték, hogy taná­csot kérjenek tőle. Nem, nem kifejezetten gyógyászati kérdé­sekkel fordultak hozzá, inkább az életük egészét érintő prob­lémákkal, amelyekkel naponta szembesülniük kellett. Katalin foglalkozására nézve életmód-tanácsadó.- Mit is takar ez az elneve­zés? — fordulok interjúala­nyomhoz.- Annak idején egészségne­velő titulusunk volt, de ha jól belegondolunk, ez túl didakti­kus, szinte a személyiséget fi­gyelmen kívül hagyó hatásra utal. Mi, akik ezen a területen dolgozunk, felnőttekkel foglal­kozunk, a nevelésnek nincs he­lye, csupán a tanácsadásnak. Ez önmagában is sejteti, hogy az egyednek módjában van dön­teni, elfogadja-e, amit javas­lunk számára, avagy sem. Az egészség testi, lelki, szo­ciális jóllevés. Ha ezek közül bármelyikben az optimális szinttől eltérés mutatkozik, már nem beszélhetünk egészségről. Az életmód-tanácsadó feladata, hogy egyénre szabott útmuta­tással segítse az ideális vagy az azt megközelítő helyzet eléré­sét, illetőleg megtartását.- Kik és hogyan részesülnek ebben a szolgáltatásban?- Régi vágyunk, hogy nyis­sunk a lakosság felé, bárki megkereshessen bennünket, de sajnos az elképzelés megfelelő anyagi háttér hiányában mindig meghiúsul. így kórházunk be­tegeivel foglalkozunk, és első­sorban a neurológiára beutal­takkal. Munkánk az itt folyó rehabilitációs tevékenység al­kotóeleme.- Mai helyzetünkben, amikor évről évre növekvő inflációval kell számolnunk, amikor a la­kosság zöme megélhetési gon­dokkal küszködik, lehet-e egyál­talán az egészséges életmód ismérveinek megfelelni?- Feltétlenül. Az én megíté­lésem szerint pénzhiányra hi­vatkozni ezzel kapcsolatban mindössze kifogáskeresés. Ma­gyarázat önmagunknak. Nem a fizetésünk függvénye, hogy reggelente például felkelünk-e 10 perccel korábban néhány testgyakorlat elvégzése érdeké­ben. Vagy ha már végleg nincs lelkierőnk egy kis esti sétára, mert olyan fáradtak vagyunk, alaposan kiszellőztetjük-e a szobát, mielőtt nyugovóra té­rünk. Vitaminszükségletünket drága déligyümölcs helyett fe­dezhetjük sárgarépából, ká­posztafélékből. Hosszú évek alatti tapaszta­latom az, hogy az emberek saját testük-lelkük figyelemmel kísé­rését, karbantartását, esetenként gondozását átengedik másnak: orvosnak, sebészkésnek, piru­láknak. Pedig szervezetünk tudja, mire van szüksége, csak észre kell venni a jelzéseit.- Hallgat-e az élet­mód-tanácsadó intelmeire szü- kebb pátriája?- Nincs szükség intelmekre. Húszéves Patrícia és 18 éves Mónika lányom hogy úgy mondjam, „belenőttek” ebbe az életvitelbe. Férjem nehezebben fogadta el a szükségszerű mó­dosításokat, főként az étkezés területén, például a szója fel- használását. De mára már meg­szokta, sőt vannak olyan szójá­ból készült finomságok, ame­lyeket kifejezetten szeret.- Ha most elképzeljük, hogy népes hallgatóság előtt az egészséges életmódról tart elő­adást, mit hangsúlyozna mon­danivalójában?- Éljünk a mának! Ez nem azt jelenti, hogy hedonista élet­vitelre buzdítok. Mindössze arra akarom felhívni a figyel­met, mennyire romboló, ugyanakkor értelmetlen bán­kódni a múlton, szorongani a jövőn. A mögöttünk hagyott idő té­vedéseiből, hibáiból vonjuk le a tanulságokat, a holnap gondjait pedig hagyjuk a holnapra. Ne bolygassuk sem egyiket, sem másikat! Életünk nem a múlt­ban, nem a jövőben, a jelenben zajlik. Fedezzük fel minden megélt percünk apró örömét. Ha ezt megtanuljuk, megfejtet­tük a boldogság titkát. / Macso férfiak. A huszadik század végén újraéled a macso, azaz a férfias férfi ideálja. Ügy lát­szik, a hölgyek megunták a kötényben főzőcskéző, porszívózó és gyereket dajkáló férfit, akit pedig az egyenjogúság nevében annak idején maguk követeltek ki maguknak. A macso férfi jel­lemzői, hogy rámenős, szereti a küzdelmet, sportol, pályájának akadályait sikeresen veszi. A macso férfi rendszeresen edzésben tartja a testét, például bokszol. Az elnevezés egyébként a dél-amerikai eredetű, az ottani spanyolban a „macho” férfit, hangsúlyozottan férfias férfit je­lent. FEB-FOTÓ Jogi Jo-Jó Aki ver - fizet? Mióta az ember feltalálta magának az alkoholos italo­kat, bizony sok baj és bánat származott belőle. Számta­lan családban okoztak véres tragédiát a borgőzös fejjel elkövetett erőszakos cse­lekmények. Számtalan csa­lád jutott a széthullás stádi­umába a folyamatosan ita­lozó egyik vagy másik szülő miatt. Mégis, eme párlatok fo­gyasztásának nem lehet út­ját állni. Az életunt, egy-egy válsághelyzetből kiutat nem találó emberek szívesen nyúlnak a pohár után. Egy­fajta kábítószer ez szá­mukra, okot pedig mindig találnak az ivásra. „Azért iszom, mert iszom” - mondja némi humorral a közvélemény, amikor az ilyen típusú egyének maga­tartását jellemzi. Esetünk főszereplője, Ká­roly ebbe az „azért iszom, mert iszom” kategóriába tar­tozott már jó néhány éve. Szervezetére a nagy meny- nyiségben fogyasztott ital igen romboló hatást gyako­rolt, amelyet a későbbi bíró­sági eljárás során az orvosz- szakértői vélemény is alá­támasztott. De ne vágjunk a dolgok elébe! Történt egyszer, hogy Károly egy „kocsmatúra” során összeismerkedett Zol­tánnal. Eleinte igen jól meg­értették egymást, de ahogy az idő haladtával egyre több pohárral engedtek le a tor­kukon, úgy forrósodott fel körülöttük a levegő. Utólag kideríthetetlenné vált, min vitatkoztak, tény, hogy ala­posan összevesztek. Ad­dig-addig sértegették egy­mást, míg Zoltán megelé­gelve a dolgot, alaposan helybenhagyta ivócimborá­ját. Károly kórházba került, ahol 3 hónapi gondos orvosi kezeléssel gyógyult fel sérü­léseiből. Egészségi állapota azonban oly mértékben meggyengült, hogy rok­kantnyugdíjazták. Ügyével bírósághoz fordult, Zoltán­tól havi 3000 forint járadé­kot kért, hivatkozván arra, hogy egészségi állapotában a bűncselekmény következ­tében jelentős mértékű rom­lás következett be, rokkant­sága is erre vezethető visz- sza. Zoltán vitatta a kereset jogosultságát, hivatkozott a fentebb már említett orvosz- szakértői véleményre, amely kimutatta, hogy Ká­roly megingott egészségi ál­lapota italozó életmódjára is visszavezethető. Zoltán te­hát kijelentette, nem haj­landó fizetni, mert nem is­meri el, hogy az ő magatar­tásának következménye Ká­roly jelenlegi egészségi ál­lapota. Kedves Olvasóink! Dönt­senek! Melyik félnek van igaza? Jogszerű-e Károly követelése Zoltánnal szem­ben? 150 millió éves madár Kínai archeológusok két, 150 millió éves megkövesedett madárszerű álla­tot találtak. Az Új Kína hírügynökség jelentése szerint Konfuciusz-mada- raknak nevezték el őket. A csipegető szárnyasok a legrégebbieknek számí­tanak. Korábban egy 90 millió éves madár megkövesedett maradványait találták meg Nyugat-Kínában. A két megkövesedett madarat egy kiszá­radt tó mélyén találták meg Cseng- jangtól 270 kilométernyire. Gu Ju- kai, a Liaoning tartománybeli Régi- ségtani Intézet vezetője szerint való­színűleg a mai madarak őséről van szó. A Konfuciusz-madaraknak nem volt foguk, viszont lábaikon szár­nyak nőttek. A lelőhely közelében korábban már húsz, az őskorból származó madárleletre bukkantak, egyik sem volt azonban olyan régi, mint a Konfuciusz-madarak. Disneyland Kínában? A talajmunkálatok már megkezdőd­tek a hainani turistaparadicsom park­jában, hogy létrehozzanak az ameri­kai Disneylandhez hasonló szórakoz­tató komplexumot. A közel 67 hektá­ros park 1996-ban részben már a lá­togatók rendelkezésére áll - írja a UPI. A nagyszabású tervekben - amelyek megvalósítása január 1-jén kezdődött - szerepel egyebek között egy 30 ezer férőhelyes nemzetközi üdülőközpont megépítése, a területet ugyanis a „keleti Hawaiinak” is ne­vezik gyönyörű fekvése miatt. A parkban a kulturális kalandokra vá­gyók és a testi fittség szerelmesei egyaránt találnak majd az érdeklődé­süknek megfelelő programot: a kul­turális kiállítási részben a világ kon­tinensei és országai mutatkoznak be, az egészségüket féltők pedig a keleti egészségmegőrzés módszereivel is­merkedhetnek. Elszálltak a flamingók Vasárnapra virradóan elloptak egy Párizs környéki állatkertből 26 ritka, Közép-Amerikából származó vörös flamingót. Az AFP jelentése szerint az ismeretlen tettesek magukkal vit­ték az összes hímnemű vörös flamin­gót, és velük együtt több nőstényt is. A Washnigtonban megkötött nem­zetközi egyezmény értelmében a vö­rös flamingó védettséget élvez. Az állatkert igazgatósága gyanítja, hogy az ellopott flamingókat a tolvajok magánembereknek adják tovább. Duhaj útitárs Egy német bíróság kártérítésre köte­lezett egy utazási irodát két utassal szemben, akik egy szenegáli társas- útón nem tudtak pihenni a szomszéd szobában elszállásolt útitársuk szer­fölött zajos szerelmi élete miatt - írja egy kölni újság. A düsseldorfi házas­pár teljesen elcsigázottan tért vissza a háromhetes szenegáli társasútról. A csoport egy tagja ugyanis szó szerint vette az iroda reklámfüzetének a „he­lyi lakossággal való kapcsolatterem­tésre” buzdító sorait, és a szállás­helyre minden éjjel prostituáltak lármás koszorújával tért meg. A nők helyi szokás szerint már a tarifák megvitatását is fülsiketítő hangerővel vitték véghez, a szerelmi életet pedig olyan harsányan élték, amihez képest egy perzsavásár csendes taoista me­ditációnak tűnhet - idézi az újság a kárvallott utasokat. A bíróság a 3900 dollárra rúgó teljes útiköltség 10 szá­zalékának megfizetésére ítélte az utazási irodát. Az eset nem áll példa nélkül a német joggyakorlatban: a közelmúltban egy másik német bíró­ság a szomszédok panaszára elzárást avagy bírságot helyezett kilátásba egy szerelmespámak, amennyiben továbbra is változatlan hangerővel részesítenék a világot örömdús sze­relmi életük éjszakai élményeiben. Új vodka - gyógyír a májnak? Új itallal rukkolt ki szilveszterre a Szamara városbeli „Forrás” szeszi­pari vállalat. A májbetegségek gyógynövényeként ismert máriatövis (Silybum marianum) kivonatával ké­szült új vodka fogyasztása nemcsak kellemes, hanem hasznos is - feltéve, hogy nem adagolja túl a nedűt a pá­ciens . .. Ugyanez a vállalat 6 új sör­fajta gyártását kezdi meg 1995-ben - adta hírül az ITAR-TASZSZ. Homoszexuális házasságok Svédországban Svédországban első ízben kötött há­zasságot két homoszexuális pár. A párok az új törvényi szabályozás ér­telmében léphettek frigyre. Mint a hí­rügynökségek beszámolnak róla, ja­nuár elsején lépett életbe az a tör­vény, amely szerint a homoszexuáli­sok jogilag és társadalmilag egyen­lőnek tekintendők a heteroszexuáli­sokkal. Csupán egyházi házasságot nem köthetnek, és nem szabad gyer­meket örökbe fogadniok. Leszbikus partnerek esetében pedig a mestersé­ges megtermékenyítés is tilos. A tör­vény meghozatala heves társadalmi ellenállásba ütközött, különösen az evangélikus egyház tiltakozott el­lene. A homoszexualitást 1944—ig még büntették, és 1979-ig „betegségnek,, bélyegezték Svédországban. Dánia és Norvégia után Svédország a har­madik ország, amely törvényesen megengedi egyneműek házasságkö­tését.

Next

/
Thumbnails
Contents