Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-06 / 287. szám

1994. december 6., kedd Jászsági Extra 7. oldal A szépségkirálynő Ez a fénykép Nikolettről 4 évesen készült, de látszik, hogy már akkor (is) milyen szép és bájos volt Jánoshida - napjainkban két­ségtelenül - legszebb kislá­nya a mindössze 6 éves Anda Nikolett, aki a 4-7 évesek kö­zötti kategóriában megnyerte a Föld legbájosabb gyermekei világverseny Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei döntő­jét. Nikolették egy falu végi szerény házban laknak, amit most bővítenék ki. Eddig nem volt központi fűtés és fürdő­szoba. A gyermek szülei budapes­tiek. A fővárosból csak egy gondolat volt ide leköltözni hét éve. Egy barátjuk csábí­totta el a 13 éve együttélő há­zaspárt. Mivel vidékre szeret­tek volna mindig menni, hát itt maradtak. A férj, a 37 éves Andai László született pesti, míg Ibolya hajdú-bihari, bár 10 éves kora óta szintén Buda­pesten él. Nikolett már jász­sági, itt született Jászberény­ben. Az anyának ez a második házassága, az elsőből már van egy 18 éves fia, Farkas Vik­tor, aki együtt lakik velük. Mindhárman munkanélkü­liek. Viktor géplakatos, László gépkezelő és autósze­relő. A két életerős férfinek nyár óta nincs munkája, addig egy maszeknál dolgoztak. A szépségversenyre való felhívást az RTV-űjságban látta Ibolya a szomszédasszo­nyánál. Megbeszélték a férjé­vel, hogy próbálják meg, hátha lesz eredménye a neve­zésnek. Felküldtek egy fényképet, ami alapján értesítették őket, hogy mehetnek Pestre, ahol „szemrevételezték” Nikolet­tet. Ott is megfelelt, indulhat­tak hát a megyei megmérette­tésen, a selejtezőn. Teljes sikerrel. A szakmai zsűri a maximális pontszámot adta a több mint 50 gyermek között fellépő Nikolettnek. Az országos elődöntőt ma rendezik Budapesten. Bár be­teg volt Nikolett - aki egyéb­ként már most fantasztikusan érti, hogyan kell valóban bá­josnak, mosolygósnak mutat­kozni -, minden bizonnyal elmentek a versenyre. Remél­jük, szép eredménnyel térnek haza. A siker mindenképpen kellene, hiszen Nikolett célja, hogy szépségkirálynő lehes­sen. Vagy most, vagy később. Bár minél többször, annál jobb. Hiszen a csúcson lenni mindig jó. Együtt a család A vám sem ér sokat Ebédidőben lepjük meg Tóth Lászlót, aki Jászágón lakik. A 40 éves férfivel a hideg elől a fóliasátorba húzódunk, a párá- sabb és így melegebb időben jobb beszélgetni. A fólia alatt szépen zöldell a saláta. Gyökérzete révén elő- porhanyítja a paprikának a ta­lajt, máskülönben pedig az sem rossz, hogy karácsonyra az asz­talra kerülhet a disznótoros mellé. Először van még télen salátájuk, kísérleti jelleggel. László végzettsége géplaka­tos, de már 23 évesen főállású fóliás lett, njellékesen pedig tü- zépes is volt egy darabig. A több fólia közül, amelyikben ál­lunk, „padlófűtéses”, ami azt jelenti, hogy 30 centi mélyen 180 méter cső kígyózik a talaj­ban, azért, mert itt hajtatják a paprikát. Saját kezűleg csinálta a fűtési rendszert. Csak paprikával foglalkoz­nak. A fővárosi nagybani piacra viszik a termést. Hogy milyen volt az eltelt huszonkét év? Ve­gyes. Volt olyan a ’70-es évek közepén júliusban, amikor 6 fo­rint volt csöve a paprikának, igaz tavaly is ennyi volt. Persze az akkori meg a mostani hat fo­rint között ha nem is fényév, de jelentős infláció van ... Jövőre hogy mi lesz, azt sem tudni, akkora a konkurencia.- Hiába vezették be a védő­vámokat is, ugyanúgy behozzák a holland paradicsomot, a spa­nyol paprikát, dinnyét, mint ed­dig. És hiába adom én a nagy­banin 10 forinttal olcsóbban, mint a holland, a kereskedőnél nem csapódik le az a 10 forint. Mert ugyan a kedves vevő hon- nét tudná, hogy holland vagy magyar árut adnak neki! Még én se tudnám - mondja. Az oldalt szerkesztette: Tóth András Ki lesz a polgármester? Ketten versengenek Dr. Zilahi János (62 éves) va­gyok. Jászfényszarun 1963 óta dolgozom mint hatósági felada­tokkal megbízott magán­állatorvos. Új elgondolásokra, gyökeres változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a település igazán várossá legyen. Az utak aszfal­tozását be kell fejezni, a tanyá­kon élők számára járható utakat kell csinálni és a villanyt is odavinni. Fontos feladat a szennyvíztisztítás megoldása és a szennyvízhálózat kiépítése. A szeméttelep helyzetét is meg kell oldani, a konténeres sze­métszállítás helyett korszerűb­bet kell bevezetni. A járdákat sok helyen ki kell javítani. Vá­rosunkban termálvíz is van, egy meleg fürdő kellene. Sajnos sok helyi vállalkozó Budapestre he­lyezte telephelyét. Rá kell bírni őket, hogy itt a városban vé­gezzenek munkát és teremtse­nek ezzel munkahelyeket. Szorgalmazni fogom a lakoss'ág jobb tájékoztatása érdekében városi televízió létrehozását. A falusi turizmus kifejlesz­tése is fontos feladat lesz. A he­lyi közlekedés megoldását is el kell érni. Jászfényszaru sport­élete halódik, egy sportcsarnok építését meg kellene kezdeni. Középiskola létrehozása is ha­laszthatatlan. A környezetvéde­lem megszervezése nélkül, a gazdasági fellendülés, a vállal­kozók, a mezőgazdasági kis­termelők támogatása nélkül nem tudunk előrelépni. Gömyedők A dermesztőén süvítő északi szélben két asszony hajlong a mélyen barázdált földön Jászfényszaru leg­szélén, egy takaros kis tanya kerítése mellett. Úgy felöltözött a két asz- szony, mintha Szibériában lennének. Ez teljesen ért­hető, másképpen nem is le­hetne elviselni az időt. Az egyik nőt Biritz Pál- nénak (Zsámboki Irén) hív­ják, a másik csak annyit haj­landó elárulni, hogy ő Ilonka néni. Mindketten nyugdíjasok. Irénke néni özvegyi nyugdí­jából él, férje üzemi bal­esetben halt meg 10 éve. Az 57 éves Ilonka néni 14 éve özvegy. Budapesten, Mis­kolcon, Salgótarjánban dol­gozott, nyomdákban volt be­tűszedő. Aztán Fényszamn a kalapgyárban volt, majd az Orionból ment nyug­díjba. Irénke néni mindössze három évet dolgozott az Orionban. Előtte háztartás­beli volt, hiszen a négy fiú­gyermeket valakinek bizony fel is kellett nevelni. Jövőre lesz 50 éves.- 1945. április 4-én szü­lettem, a felszabadulás nap­ján, és még semmi jóban nem részesültem. Csak munkában, sajnos - sóhajt. Hagymát duggatnak, ta­vaszra ebből lesz a zöld­hagyma. A munkát most kezdték. Természetbeni fizetésért dolgoznak, ami jól jön a ke­véske nyugdíj mellé. A gazda az elvégzett munka fejében terménnyel fizet; milyen időszakban milyen növénnyel. Hogy odahaza tartanak-e jószágot, van-e állat, a kér­désre meglepően válaszol­nak: - Mi vagyunk azok. Érdekes. Ezt a választ már más dolgozó embertől is hallottuk... Győriné dr. Czeglédi Márta vagyok. Tősgyökeres jász- fényszarui parasztcsaládból származom. 1955-ben szület­tem, és tanulmányaim elvég­zése során mindvégig Jász­fényszarun éltem. Először a he­lyi kalapgyárban, majd az Ál­lam- és Jogtudományi Egyetem elvégzése után a helyi tanács vb-titkáraként dolgoztam. 1990-ben az SZDSZ és az FKGP jelöltjeként lettem pol­gármester. " Most az SZDSZ, az FKGP, az MSZP és a KDNP támogatá­sával indulhatok. Programom a kommunái- és humán infrastruktúra fejlesz­tése köré csoportosul. A mun­kám során bizonyossá vált, hogy a település lakosságával jól összehangolt, reális igénye­ken nyugvó társadalmi össze­fogás az alapja a településfej­lesztésnek. fgy értük el, hogy városi rangot kapott Jászfény­szaru. A lakosság anyagi áldozat- vállalása révén hitel és helyi adók bevezetése nélkül valósít­hattunk meg fontos célokat. Te­lepülésünk gázt kapott, a tele­fon is hamarosan itt lesz. A vá­ros intézményei jól szolgálták a lakosok igényeit. Az elmúlt 4 évben a megyei közgyűlés tagjaként vettem részt a megyei munkaügyi ta­nács munkájában. 1991-ben vá­lasztottak a Jászsági Önkor­mányzatok Érdek-képviseleti Szövetsége elnökévé. Szikra Ferenc vagyok. Pa­rasztcsaládból származom. Jászárokszálláson születtem 1942-ben. Legmagasabb isko­lai végzettségem államigazga­tási főiskola. A gyöngyösi Egyesült Izzó gyáregységben dolgoztam. Géplakatos, majd gépésztechnikus, később disz­pécser voltam. A munka mellett tanultam. 1987-ben Árokszál­lás tanácselnöke lettem. 1990-ben független jelölt­ként a falu lakossága polgár­mesternek választott. A képvi­selő-testülettel együttműködve szennyvíztisztítót, tornatermet, 12 kilométernyi útalapot, csa­tornát építettünk. A telefon és a gáz hamarosan meglesz. A helység ez alatt a 4 év alatt vá­rosi rangot kapott, valamint a település fejlesztésében elért eredményekért az ENSZ Habi­tat Emlékérmével is kitüntették. Tagja vagyok a megyei köz­gyűlésnek. Ä megyei idegen- forgalmi társulás, valamint a Jászgáz Rt. elnöke is vagyok. A Jászsági Önkormányzatok Ér­dekvédelmi Szövetségének al­elnöki tisztét is betöltőm. Az MDF, a FKGP, a KDNP és több civil szervezet támoga­tásával indulok ismét a polgár- mesteri választáson. Városunk fejlődését a megkezdett úton folytatnám. Szeretném bebizo­nyítani, hogy a gáz bevezetését a városba meg tudjuk valósí­tani. Szeretném, ha minden polgártársam egy szép és vi­rágzó kisvárosban nőhetne fel. Dr. Mann Ildikó (45 éves) va­gyok, 1949-ben születtem Jász- ladányon. Egyetemre Debre­cenbe, az orvostudományi egyetemre jártam. 1973-ban szereztem általános orvosi dip­lomámat. 1975 óta élek Jászárokszállá­son. Azóta itt látok el körzeti, újabban családorvosi teendő­ket. Egyetemi éveim során ke­rültem szoros kapcsolatba a KISZ-szervezeten keresztül a szociálpolitikával, miután ott a diákjóléti bizottság vezetője voltam. Azóta is szociálpoliti­kai problémákkal foglalkozom. Nap mint nap szembe találom magam a kihívásokkal, mivel a családok nagy többsége rend­kívül rossz körülmények között él a növekvő munkanélküliség következtében. Jelenleg önkormányzati kép­viselőként a város szociális és családvédelmi bizottságának elnökeként tevékenykedem. Foglalkozom a cigányság prob­lémáival, valamint az alkoholis­ták gondjaival. Segítettem megszervezni a mozgáskorlá­tozottak helyi csoportját. A vá­rosi vöröskereszt elnöke vagyk. Tagja vagyok az MSZP or­szágos egészségügyi tagozatá­nak. Rendszeresen részt vettem a Nőszövetség konferenciáin. Megválasztásom esetén is ezt a munkát szeretném hatékonyab­ban folytatni, valamint a város érdekeiben szeretnék minden erőmmel és képességemmel te­vékenykedni. Hárman indulnak a „bársonyszékért” Balajti János 50 éves. Egy Jászapátihoz tartozó tanyán született, középparaszti család­ban. 1959-ben lett szövetkezeti dolgozó, majd 1961-ben tag. Kijárta a szakiskolát, a tech­nikumot, végül agrármérnöki egyetemet végzett. A „közösben” bérszámfejtő­ként kezdett. Később brigádve­zető, majd legvégül növény- termesztési ágazatvezetőként dolgozott. 1992 óta főállásban egyéni kistermelő. Harminc hektár - részben saját - földte­rületen gazdálkodik. Okleveles agrármérnöki dip­lomája mellett vállalkozói en­gedéllyel rendelkező mezőgaz­dasági szaktanácsadó és nö­vényvédelmi szakember is. Ezen a területen mozogva is­merte meg a környék gazdáit, valamint a földkiadó bizottság­ban elnöki munkája révén. Ez ösztönözte, hogy induljon a vá­lasztásokon, függetlenként. Programja: jobb közbizton­ságot kell teremteni, a munka­helyeket meg kell őrizni, a földből élőket szaktanácsadás­sal kell ellátni, a komforthiányt - telefon, gáz - mielőbb fel kell oldani, meg kell őrizni Apáti iskolavárosi jellegét, az egész­ség védelmét növelni kell a he­lyi kezelések színvonalának emelésével, a hátrányos helyze­tűeket a rászorultság mértéké­ben támogatni kell. Szerinte a közfeladat ellátása nem politi­kai jellegű, az a város érdekeit kell hogy szolgálja. Lóczi Miklós 41 éves. Jász­apáti születésű. A mezőtúri fő­iskolán végzett, gépész üzem­mérnökként. A mezőgazdasági szövetke­zetben dolgozik mint műszaki ágazatvezető. Négy éve tagja a képviselő-testületnek, továbbá a pénzügyi ellenőrző bizottsá­got vezette. Szerinte nem poli­tizáló, hanem csak a város ügyeivel foglalkozó képvi­selő-testület kellene. Programja szerint a meglevő önkormány­zati intézményeket működtetni kell, beleértve a bölcsődét is. El kell érni, hogy az oktató-nevelő munka jó hangulatban folyjon. Létrehozatna egy városgazdál­kodási csoportot, amelynek ve­zetője a főépítész lenne a vá­roskép kialakítása érdekében. A telefonhálózatnak a jövő év vé­gére készen kell lennie. A gáz­beruházást szakszerűen, a meg­felelő határidőre, a pénzügyi keretek között be kell fejezni. A víz- és csatornamű-hálózatot 1996-tól vissza kell venni. A rendőrséget, a polgárőrséget anyagilag is támogatná. A segé­lyezés tekintetében elsősorban az élelmiszerben adott juttatá­sokat helyezné előtérbe. A vál­lalkozók házát fel kell építeni, elfogadható bérleti díjért kell kiadni. A vállalkozók számá­nak növelésére vállalkozói ga­ranciaalapot kell elkülöníteni. A városi beruházásoknál első­sorban a helyi vállalkozókat kell foglalkoztatni. Az MSZP tagjaként indul a választásokon. Török Sándor 60 éves. Jász- apátin született. A közigazga­tásban dolgozott a kezdetektől. Volt községi adóügyes, járási tanácsi dolgozó. 1966-tól Jász­fényszarun, 1978-tól Jászapátin volt tanácselnök, majd itt 1990-től polgármester. Ezek számítanak legszebb éveinek, mert ekkor került a legközelebb az emberekhez. Vezetése alatt lett a településből város. A választásokon független­ként indul, bár elvileg támo­gatja az SZDSZ, az FKGP, az MDF, a KDNP és a Munkás­párt is. Nem sorolja, hogy pol­gármestersége alatt mennyiben fejlődött a város - mert nem akar kérkedni -, csak azt mondja, meg kell nézni, mi volt itt évekkel ezelőtt, és mi van most. A tények pedig magukért beszélnek. Tudja, nem lehet itt megállni, hiszen sok még a te­endő. A terveket sem mondja, nem akar ígérgetni. „Csak” azt kívánja elérni, hogy ha megvá­lasztják, minden lehetőséget kihasznál a város fejlesztéséért. Szeretné, ha a város intéz­ményei működnének tovább, szeretné a megkezdett telefon- és gázfejlesztési programot be­fejezni. Örülne, ha a lakosság válláról minél több terhet le tudna venni, ha minél több rá­szorulón segíthetne. Úgy véli, ha sikerül szám­űzni az önkormányzatot szétzi­láló politikai perlekedést, akkor cselekvő és döntésképes lesz a város vezetése.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents