Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-06 / 287. szám

1994. december 6., kedd

Körkép

5. oldal

Itt a Télapó!- Úgy látszik, az idén nem számíthatunk valami nagy ajándékra

Szöveg nélkül

Az erőszakos- Mit ki nem talál apátok, hogy elsurranhasson a sarki kocsmába...

A Liszt Ferenc Kamarazenekarral közösen lép színpadra

Murray Perahia Szolnokon

Murray Perahia amerikai zongorista és a Liszt Ferenc Kamarazenekar közös hangversenyt ad december 9-én 19 órától Szolnokon, a Szigligeti Színházban.

A világhírű zenészek három Mozart-darabot adnak elő: a G-dúr szimfóniát, a C-dúr és az Esz-dúr zongoraversenyt.

Murray Perahiát a világ legnagyobb virtuózai között tartják számon. 1947-ben született New Yorkban, s már négyéves korában elkezdett zongorázni tanulni.

1972-ben Perahia az amerikai zongoraművészek között elsőként nyerte meg az előkelő leddsi nemzetközi zongoraversenyt. 1973-ban lépett föl először az aldeburghi fesztiválon, ahol később szinte minden évben koncertezett. Szoros barátságba került a fesztivál alapítójával, Benjamin Brittennel és Sir Peter Pearsszel. Jelenleg a Britten-Pears iskola tiszteletbeli igazgatója. Az „Alder- burghi szólóest” című lemez jól példázza, milyen mély kötelék fűzi ehhez a zenei alapítványhoz.

Murray Perahia szólófelvételei, melyek a klasszikus repertoár nagy részét átfogják, példa nélküliek. Koncertfelvételei közül az összes Mozart-zongo- raverseny felvétele - amelyen ő maga dirigálja az Angol Kamarazenekart a zongora mellől -, valamint az összes Beetho- ven-zongoraverseny felvétele számos díjat nyert.

Készített felvételeket Radu Lupu, Sir Peter Pears és Solti György közreműködésével is. A Bartók Szonáta két zongorára és dobra, valamint a Solti György közreműködésével készített Brahms Variációk egy Haydn-témára felvétele

1989-ben elnyerte a legjobb kamarazenei előadásnak járó Grammy-díjat. A zongoraművész a világ összes nagy koncerttermében föllép, és sokat dolgozik együtt a legkiemelkedőbb szólistákkal és karmesterekkel.

A december 9-i, pénteki előadásra korlátozott számban még lehet jegyeket vásárolni 1000 és 800 forintos jegyárakon az Ars-In-Kom Művészeti és Kommunikációs Kft.-nél: Szolnok, Kossuth tér. 7. fszt. 1. Telefon: 56/424-262, 421-565.

Főhajtás a művészet előtt

Amikor a Téli tárlat katalógusának előszavát írtam, úgy gondoltam, az utolsó mondatokkal fogom kezdeni a tárlat megnyitását. Mármint hogy „a kvalitás a legfontosabb. A jó művek sora adja egy művész oevre-jének lényegét, s egy közösség művészetének arculatát is. A többi felejthető, s az idők során az emlékezet el is hul- lajtja. Ezen a tárlaton több olyan mű szerepel, amelyre a későbbiek során is emlékezni fogunk”.

Itt akartam beszélni Győrfi Sándor plasztikájáról, amely mint a töredékes emlékezet, mint egy félmondat csupán jelez, sejtet, s amelynek befeje- zetlenségében kap tágabb teret a képzelet, Fazekas Magdolna lazúros, érzékeny színeinek, őszi levelekként hulló festékpöttyeinek a múlandóságot sugalló álomvarázsáról, Meggyes László téli tájának hideg-fehér légiességéről, nyarának-tava- szának elevenen vibráló színeiről. Baranyó erős koloritjának expresszionizmusáról, Berényi - a tőle ismert - konstruktív forma-szín absztrakciójáról. Agotha Margit barokkosán gazdag, egyéni figurációjáról, Rékassy Eszter aprólékosan míves, precíz és szenzibilis rézkarcairól. Bácskai megnyerő falusi archaizmusáról. Említeni akartam még Simon Ferenc Ba- ranyó-portréját, Nagy István

Harmincéves a Híd Színház

„A kultúra legősibb gyökereiben megjelenő kifejező erő, a szent térben átlényegülő ember, aki világképe érzékenységét, gondolatait, érzelmeit, testét gesztusaiban jelekké formálja. A színház éberség, titkos tudás. A Híd Színház 30 éves. A pillanatban. Az idő kereke forog tovább.” (Rigó József, a Híd Színház művészeti vezetője)

December 9-16. között rendezvénysorozattal ünnepük a Híd tagjai harmincadik születésnapjukat a szolnoki VMK-ban. A megnyitó 9-én 17 órakor lesz. A Híd egykori tagjai találkoznak, majd videofilmét vetítenek a színházról. December 10-én 19 órakor a zeneteremben a Szárnyak Színháza lép színpadra Monk-etűdök és a Függőjátszma című darabokkal. 11-én, vasárnap 15 órakor, szintén a zeneteremben színházas játékok lesznek. '14-én, szerdán este hatkor az együttes nyitott próbáját lehet megnézni, 16-án 19 órakor pedig a „rögtönzések színházát”.

Lófejét, Szabó László kompozícióit, Gecse Árpád következetességét s a technikájával,, lírai tematikájával, kompozíciós ötleteivel egyaránt lenyűgöző Sisa József tűzzománcait.

Külön akartam beszélni a két fiatalról, Meggyes L. Vendel megragadó hegedűs csendéletéről, amelyben a festői megoldások, formarend és a dekoratív harmóniák ígéretesek, Szigethi Imre munkáiról, akinél láthatóan távolabbiak a példaképek, ám egyénisége már most figyelmet ébreszt. Szerettem volna felhívni becses figyelmüket ifj. Szabó L. kerámiáira, Mikó Diána, Pogány Gábor Benő, Szabó Imrefta Béla érmeire, s hiányolni akartam az érzékeny színvilágú, sajátos dekorativitású Szabó Ágnes több akvarellmunkáját. Azét a Szabó Ágnesét, akinek Gyász című, valamikor édesapja halálára készített tusrajza döbbenetes aktualitásává vált a mai nap nyíló kiállításunk számára. Mert mindaz, amit a tárlat kapcsán még elmondhattam volna, egyszerre lényegtelenné vált a tegnapi iszonyú tragédia mellett. Talán már túl közömbösek vagyunk a rák, az ÁIDS iránt, a közel-keleti, a volt szovjetunióbeli harcok iránt. Sőt a boszniai háború iránt is. Lekötnek kicsinyes problémáink, feszültségeink, egymás napi gyilkolása. A szajoli tragédia azonban megállít. Örömünkbe, ünnepünkbe beleszólt a sors, figyelmeztetve, hogy számunkra is minden pillanat az utolsó pillanat lehet. Ezért hát vetkezzük le rosszízű indulatainkat, gyűlölködésünket. Hajtsunk fejet a művészet előtt, amelynek legkisebb szolgálója is óriási, mert a teremtés isteni adományának részese. S általuk képeik, szobraik üzenetében rejtezik számukra is a harmónia, a béke, a nyugalom. Amelyre most mid- nyájunknak a legnagyobb szüksége van.

Egri Mária

(A művészettörténész megnyitója szombaton hangzott el a Szolnoki Galériában)

Páldi János írásai

Ajándék kötet

„Egy pedagóguspálya terméséből” címmel válogatás jelent meg Páldi János írásaiból. A könyv kiadásának anyagi hátterét a megyeszékhely önkormányzata vállalta. A szolnoki Varga Katalin Gimnázium nyugalmazott igazgatója még serdülőkorú volt, amikor „megirigyelhette” éppen 32. születésnapját ünneplő poétánkat, és kezdte meggyőződéssel hinni: tanítani csodálatos dolog.' Nekilátott hát - a maga módján! - írja az előszóban Várhegyi Attila, a város polgármestere. Jól ismerem e kötet cikkeit, tanulmányait, zömük keletkezéstörténetét. Ezért jó szívvel ajánlhatom mindazok figyelmébe, akik kíváncsiak egy iskolateremtő személyiség kitartó s nemes törekvéseire, rendszerépítő technikájára, tehetséggondozó eljárásaira, publikált tapasztalataira, írásainak tiszta, szép, magyaros stílusára - ezek már Bernáth József lektor ajánló szavai. Páldi János Apáczai-dí- jas pedagógus, a neveléstudományok kandidátusa. E gyűjteményes (500 példányos) kiadványa — mivel kereskedelmi forgalomba nem kerül - Szolnok város önkormányzata ajándékaképpen elsősorban a közoktatási, közművelődési intézmények pedagógiai tevékenységét segítheti, kiszakítva ezzel a művet az öncélú produktumok köréből. Sz. Z.

Szent Miklós - élő legenda

A gyermekszívekbe, -lelkekbe már hetek óta befészkelte magát, a várakozás izgalma. Az egész földgolyó apró népét lázba hozza a jó öreg Mikulás - vagy más néven Télapó - érkezése.

Magyarországon az ablakba kitett kis cipőkbe, csizmákba helyezi ajándékait, míg Amerikában és egyes északi országokban hosszú szárú gyapjúzoknit akasztanak fel a kicsinyek a kandalló közelében, mert arrafelé a kéményen át érkezik a Mikulás. Ki is ő voltaképpen? Erre a kérdésre Szent Miklós legendájával válaszolunk.

Kis-Ázsia Patara elnevezésű városában született a IV. században. Szülei gazdag, de szerény emberek voltak. Édesanyját Johannának, édesapját - a derék kereskedőt - pedig Epiphanésznek hívták. A legenda szerint az újszülött Miklós egynapos korában felállt a fürösztőteknőben. Ezzel a csodálatos jellel adta legelőször tudtul, hogy nem közönséges földi halandó.

Sajnos korán árvaságra jutott, mert szüleit egy halálos, pusztító járvány magával sodorta. Ezért egészen ifjan kolostorba vonult, s azon gondolkodott, hogyan fordíthatná nemes célokra a tőlük örökölt hatalmas vagyont. Erre nem sokat kellett várnia. Ismerősei között élt egy koldusbotra jutott nemes ember, aki három gyönyörű lányát készült feláldozni, csak ismét pénzhez jusson. Miklós meghallotta ezt, s az éj leple alatt egy nagy halom aranypénzt dobott szobájukba a félig nyitott ablakon keresztül, hogy a hajadonokat megmentse a bűnös élettől. A zajra felébredt az apa, s örö- mében-szégyenletében az ismeretlen után futott megköszönni adományát.

Miklós arra kérte, ne fedje fel kilétét senki előtt. Ám az immár ismét gazdag ember képtelen volt e nagylelkű cselekedetet magában tartani. A

városban futótűzként terjedt a hír. Ezután is még megszámlálhatatlan jótettet és csodát vitt véghez mások megmentése érdekében. Egész életében ez vezérelte, amiért nagy tisztelet övezte. Nem véletlenül szentelték püspökké és avatták szentté. „így lett Miklós a szeretet hírnöke, aki megtanította az embereket a titokban való segítés és megajándékozás örömére.”

Erre a jóságos püspökre emlékezünk minden évben december hatodikén, mikor gyermekeink a Mikulás ajándékát várják. De vajon a szere- tetre, a mások megsegítésére, az ajándékadás igazi örömére tényleg megtanított-e bennünket, s mi megtanítjuk-e erre fiainkat-lányainkat? Vagy csak a „kapni”-t ismerjük, az „adni”-t már nem? Ha így van, sosem késő változtatni rajta. S nemcsak december hatodika alkalmas erre, hanem az év többi - 364 - napja is^ Lévén a legendák örök életűek, -jzs-