Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-06 / 287. szám

1994. december 6., kedd 3. oldal Hazai Tükör Területi kereskedelmi és iparkamara Megalakulás vitákkal Hetvennyolc százalékos kül­dött! részvétel mellett tegnap megalakult a megyei keres­kedelmi és iparkamara. A küldöttgyűlésen leghevesebb viták személyi kérdésekben bontakoztak ki. A küldöttek a kamara elnökének Lévai Ju­liannát választották. A kereskedelmi és iparkamara több mint 14 ezres tagregisztrá­cióval, 60 küldött részvételével elfogadta a kamara alapszabá­lyát, miután az elnökség kibőví­tésére tett javaslatot elutasítot­ták. Az ISZB beszámolóját el­fogadták, mely szerint a meg­kapott 5,887 millióból valami­vel több mint 2,5 milliót költöt­tek el a szervezési munkála­tokra. Az alapszabály elfoga­dása még nem jelent végleges állapotot, mert a tagdíjak mér­tékét majd csak a jövő év elején állapítják meg, az országos szervezet döntésének ismereté­ben, ezért lényegében 1995-ös költségvetés nem is készült. A küldöttgyűlésen a vitát a személyi kérdések váltották ki. Ezt jelezte az is, hogy heten a nyílt szavazás ellen foglaltak állást, s kérték a titkos szavazás megállapítását. Részben a tájé­koztatás hiányát is felvetették, s erre, valamint új jelölőlista ké­szítésére hivatkozva még az ülés elnapolása is napirendre került. Végül a küldöttek a be­érkezett módosítások döntő többségét elutasították. A megyei kamara elnökének Lévai Juliannát, a Solami Hús­ipari Rt. vezérigazgatóját vá­lasztották meg, miután a ver­senyben alulmaradt a másik je­lölt, dr. Sziráki András, a Me­zőgép vezérigazgatója. A ka­mara titkári teendőit, megbízott titkárként, dr. Kerékgyártó Imre látja el. Nem célunk a sztrájk... Tegnap délelőtt Szolnokon, a MÁV Csomóponti Művelődési Házban Tóth György, Illyés Pál és Velkei Béla, a vasutas-szak­szervezetek, illetve a moz­donyvezetők szakszervezeté­nek helyi vezetői sajtótájékoz­tatót tartottak az érlelődő sztrájk jelenlegi állásáról. Legelőször valamennyi szol­noki vasutas nevében őszinte részvétüket fejezték ki a szajoli szerencsétlenség áldozatainak. Elmondták, hogy a MÁV er­kölcsi és anyagi segítséget nyújt az érintetteknek. Sajnos, előre nem tudhattak az élet írta fekete krónikáról,' sem a teg­napi gyásznapról. A katasztrófa ellenére azonban jelen pillanat­ban még úgy tűnik, nem marad el a december 8-ra tervezett kétórás figyelmeztető sztrájk reggel 5 és 7 óra között. A vas­utasokat öt éve sújtja a foglal­koztatási bizonytalanság. A 2117/1994 (XI. 8.) kormányha­tározat, melyben többek között 906 kilométer vasútvonal ter­vezett bezárása is szerepel, sú­lyos konfliktust idézett elő a kormány és a MÁV között. Azért is, mert ismételten ott várhatók létszámleépítések - előreláthatólag tízezer vasutast érintve —, ahol egyébként most sincsenek elegendően. A kol­lektív szerződésüket szintén sú­lyos csonkítások érnék a mű­szakpótlék, a túlóradíj, a válla­lati végkielégítés és a 13. havi fizetés terén. A szakszervezeti vezetők nehezményezték, hogy kívülről mesterségesen szítanak ellentéteket a vasutasok, a köz- alkalmazottak, a lakosság, sőt maguk a szakmabeliek között is, holott szó sincs arról, hogy „a mások pénzét” akarnák, csu­pán a MÁV helyzetét szeretnék, - és kell - végre megnyugta­tóan rendezni. Úgy ítélték meg, hogy egye­lőre 50 százalék esély van a megegyezésre a szakszervezeti vezetés és a kormány között. Amennyiben sikerül kielégítő kompromisszumot kötni, még 8-án reggel 5-kor is hajlandók a sztrájkot lefújni. A vállalkozókért és a vásárlókért A hazai termékek piacának élénkítését szorgalmazó Ma­gyar Áruk Klubja már a jövő é\* első hónapjában megkezdheti működését. A jó minőségű, versenyképes hazai gyártmányok forgalmá­nak növelését célzó pécsi köz­pontú vállalkozás szervezője az MTI munkatársával közölte: a Magyar Áruk Klubja iránt már több befektetőcsoport érdeklő­dött, de az invesztíciót egyelőre még a taglétszám növeléséhez kötik. Ezért - bár a Magyar Áruk Klubjának ötletét már je­lenleg is több mint félezren tá­mogatják - a Magyar Áruk Klubja további jelentkezőket vár magánszemélyek és vállal­kozások köréből. A Magyar Áruk Klubja az eladónak piacot, a vevőnek jó minőségű, de olcsón elérhető hazai terméket kínáló saját ér­tékesítőhálózatot épít ki. Ennek információs rendszere tájékoz- tást ad a raktárkészletekről és az igényekről, s elősegíti a bel­földi forgalomban méltatlanul mellőzött, kiváló hazai áruk forgalmazását. A Magyar Áruk Klubja idő­szaki kiadványban közli majd a legújabb magyar termékek tesztjét és ajánlott árát is. A sérültek állapota kielégítő Keddi jegyzet Egy beteg kómában Mulasztásaink A vasúti szerencsétlenség egyik túlélője a kórházi ágyon Jó állapotban vannak azok a sérültek, akiket a vonatszeren­csétlenség után szállítottak a megyei kórházba - tudtuk meg tegnap dr. Sebestyén Mihály- tól, a sürgősségi osztály vezető főorvosától. A főorvos el­mondta, hogy tegnap három könnyebb sérültet hazabocsá­tottak. Az intenzív osztályon is történt változás, egy beteg ál­lapota annyira javult, hogy át lehetett vinni a traumatológi­ára. Két másik beteg állapota javult, de ők még az intenzíven maradtak. Nem történt viszont javulás annak a hölgynek az állapotában, aki agysérüléssel, kómában fekszik az intenzív osztályon. További sorsáról biztosat nem lehet mondani, mint ahogy arról sem, hogy meddig tart, tarthat ez az álla­pot. A sebészeten fekvő két be­teg állapota is jó; az orvosi vizsgálatok szerint károsodás nélkül gyógyulnak majd. Szintén javulás állt be a gyermekosztályon, illetve a gyermek-intenzívrészlegen lévő kis betegek állapotában is. Az úgynevezett rekonstruk­ciós műtéteket már megkezd­ték, vagyis azokat az operá­ciókat, amelyek nem azonnali beavatkozást igényeltek a bal­eset megtörténte után. Már most látható, hogy vannak be­tegek, akiket később is gyógy­kezelni kell. A hét második felében vár­hatóan ismét több beteget tud­nak hazabocsátani a sérültek közül — mondta a főorvos. Hozzátette még, hogy nem­csak péntek éjjel voltak foko­zottan megterhelve a kórházi dolgozók, a szombati ügyele­teseknek is nehéz napjuk volt, hiszen akkor érkeztek azok a betegek, akik a katasztrófa hí­rére a péntek, esti ügyeletet nem keresték fel panaszukkal. Pénteken délelőtt a vasutassztrájkról beszélgettünk. Ismerőseim elítélően nyilatkoztak a vasutasokról. Az volt a véleményük, hogy ha a vasutasok sztrájkolnak a bérükért, ilyen alapon más is be­ígérhetné a munkabeszüntetést, hiszen a bérből és fizetésből élők túlnyomó többsége alulfizetett, a létminimum körül él. Ha a vas­utasok sztrájkolnak, akkor jöhetnének az egészségügyiek, a pe­dagógusok, a többiekről már nem is beszélve. Ugyanezen a délelőttön egy másik beszélgetésben is részem volt. Agilis, mindig rengeteget dolgozó hölgy panaszolta: „Néha észreveszem, hogy hiába próbálok figyelni a munkámra, nem megy. Mert azon töröm a fejem, hogyan lehetne beosztani a pén­zem, hogy elég lesz-e a hónap végéig, hogy mit csinálok, ha tönk­remegy a gyerek cipője és nem lesz pénzem másikat venni. Azon kapom magam, hogy gépiesen végzem a munkám, elfelejtek dol­gokat. Anyagi gondjaim annyira nyomasztanak, hogy a napom nagy részében már csak ezek foglalkoztatnak.” Hogy mi köze van ennek a panasznak a vasutassztrájkhoz, és mi köze van vasutassztrájknak a pénteki szerencsétlenséghez? Annyi, hogy egyre többen küszködnek olyan megélhetési gon­dokkal, amelyek időről időre elvonják a figyelmüket a munkáról. Ezt lehet tagadni, emiatt lehet az asztalt verve ordítozni, ez - tény. Tény, hogy emiatt mulasztásaink vannak. Hibáink, félrehal- lásaink, félreértelmezéseink, elfelejtett kötelességeink. Vannak mulasztások, amelyek nem olyan veszélyesek. Ha fél kilóval kevesebb húst mér a boltban az eladó, abba még nem ha­lunk bele. Ha nem állítják vissza a váltót - ezt siratjuk péntek este óta. Talán tudomásul kellene venni, hogy vannak szakmák, ahol egy fél pillanat emberi figyelmetlenség, dekoncentráltság mások életébe kerülhet. Talán tudomásul kellene venni, hogy ezeket a szakmákat úgy meg kellene fizetni, hogy az ott dolgozóknak soha ne jusson eszébe: cipőt veszek a gyereknek vagy kenyeret az asz­talra. Megfizetni úgy, hogy azok, akiktől mások élete függ, min­dig frissen, kipihenten tudják felvenni a munkát. Persze minderre lehet legyinteni, nem tudomásul venni. Elba­gatellizálni. Elfelejteni. Majd eszünkbe juttatja megint egy tragé­dia. Egy emberi mulasztás, amely mögött egy pillanatnyi figyel­metlenség áll. Paulina Éva Részvétnyilvánítás Máramarosból Mély megrendüléssel értesültünk a Szolnok megyében tör­tént tragikus vonatszerencsétlenségről, amely sok halálos áldozatot követelt, és zömében fiatal életeket oltott ki. Kérjük, fogadják mély részvétünket és együttérzésünket, s tolmácsolják azt a gyászoló családoknak. Liviu Doru Bindea prefektus Gheorghe Achim alprefektus Gönczi István igazgató Nagy erőkkel folyt a mentés Dr. Imre Anikó, a Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei mentő- szervezet vezető főorvosának tájékoztatása szerint az első ri­asztást vasúti telefonvonalon kapták Szekeres Imrétől 16.52-kor. Azonnal elindult egy ro­hamkocsi, három esetkocsi és tizenkilenc szállítóautó. A me­gyén kívül Debrecenből, Haj­dúszoboszlóról, Budapestről érkeztek a mentőautók. A helyszínre sietett dr. Göbl Gá­bor főigazgató is. Folyamato­san érkezett a segítség. Közel harminc mentőautó és nyolc­van ember vett részt a mentés­ben. Az ügyeletes orvosokat beállították a mentéshez, az el­érhető háziorvosok pedig át­vállalták az ügyeletes orvosi teendőket, illetve a helyszínen volt húsz elérhető háziorvos is. A Pelikán Taxi is felaján­lotta segítségét a városi beteg- szállításban. Végül is feladat­ként egy beindult szüléshez ri­asztották őket. A Tisza Taxi később a véradók ingyenes szállításában vett részt. * * * Báli János őrnagy, a megyei tűzoltóügyelet vezetőjének tá­jékoztatása szerint pénteken 16.56-kor kapták az első riasz­tást, melyben csak annyit tud­tak, hogy a gyorsvonat kisik­lott. Azonnal kiemelt riasztást rendeltek el, Szolnokról érke­zett a MÁV-daru, a tűzoltóvo­nat, a tűzoltódaru, a Szolnok I-II. tűzoltófecskendő, Cegléd­ről, Kisújszállásról, Mezőtúr­ról, Karcagról pedig a műszaki mentőszer. Eger, Püspökla­dány és Mezőkovácsháza is azonnal riasztotta műszaki mentőalakulatait. Dr. Száray Zoltán budapesti országos tűz­védelmi főigazgató dandártá­bornok is a helyszínre érkezett. A váltást is berendelték min­den szolgálati helyen, és va­sárnap délelőttre fújták le a ké­szültségi állapotot. * * * Mint azt Nagy Szilveszter mérnök-vezérőrnagytól meg­tudtuk, a honvédség jelentős erőket vetett be a katasztrófa helyszínén. A Magyar Hon­védség központi harcálláspont­ján keresztül két olyan alakulat van, amely úgymond állandó katasztrófaelhárító csoport. Pénteken 18.05 és 18.25 óra között az első lépcsőben hat­van embert vezényeltek a helyszínre a Szolnoki Légvé­delmi Tüzérállás és a Vegyes Szállítódandár állományából. A riasztás után az ügyeletes tiszt a helyszínre küldte a Re­pülőtiszti Főiskola mentőjét és ügyeletes orvosát, akik az első ellátásban segítettek. A men­tésben kivette részét a légi- mozgékonyságú zászlóalj is. A szolnoki repülőtér biztosította a halottak azonosításához szükséges helyiséget a repté­ren, ahol még jelenleg is van két azonosítatlan holttest. (Az egyik áldozatról már közölt fo­tót a média, a másik azonban összeroncsolódott állapotban van — a szerk.). A késő esti órákban megérkezett a honvé­delmi miniszter is, akivel egyeztetve a honvédség a tar­talékalapból hat lakást kiutalt a károsultak részére, és gazda­sági megállapodást kötött az önkormányzattal, miszerint ’95. júliusig biztosítják a bent­lakást. A mentésben részt vevő katonák, mentőalakulatok és károsultak a hadtápszolgálattól forró teát és szendvicset kap­tak. A honvédség részéről há­rom váltásban folyamatosan kilencven katona vett részt a mentésben. A repülőtéren pil­lanatnyilag is őriznek romok alatt talált csomagokat, melye­ket megfelelő igazolás után át­adnak. Csabai Ágnes Tél apuk „Van zsákodban minden jó, pi­ros alma, mogyoró, Megtölti a télapó, ha üresen látja...” - hangzik a gyermekének évti­zedek, talán évszázadok óta, s kerekre tágult gyermekszemek várják évről évre, érkezik-e már a szán, s főleg, hogy a ba­kon ülő idejében megkapta-e a levelet, lesz-e kisvasút, baba­szoba, esetleg nindzsakard vagy lego. A jégvirágos ablakokban kis cipő, harisnya, a szobában me­leg, anyu hallgat, ám egyszerre csak kattan a zár, csosszan egy csizmasarok, anyu titokzato­san mosolyogva csendet int, és a feltáruló ajtó felé mutat, csengőszó hallatszik, a gyerek csodálattal felsikolt, és belép tél apu... a kép pedig összeza­varodik. A magyar Mikulások ugyanis manapság egyre vi­gasztalanabb képet mutatnak, és a legkevésbé sem hasonla­tosak azokhoz a pufók-mo­solygós, disneylandes, tömött szakállú, dércsípte orrú, látha­tólag sonkán és hamburgeren táplált, az egészséges önbiza­lomtól majd szétrepedő Miku­lásokhoz, akik rénszarvas von­tatta szánjaikon, rajzfilmeken és képeslapokon rodeóznak. A gyerekeknek errefelé egyre nagyobb fantáziára lesz szükségük ahhoz, hogy a fosz­lott, olcsó leplek, a Ricoh-sze- gély alól előótvarkodó lengyel piacos szabadidőcipő és a pert- livel-gatyamadzaggal fül mögé akasztott szakállpótlék mögé odaképzelhessék a le­gendás mesealakot. A valóság erejéből ugyanis egyre keve­sebbre telik. Az utcákat munkanélküli Mikulások róják kitaposott ci­pőben, ziherejsztűvel tűzött • • • kabátban, s ha lehajolnak egy-egy csöppséghez: „Szer­vusz, te gyönyörűség! Ugye jó voltál? Na, mondd meg szé­pen, ki vagyok én?...” - akkor kilencven fokban előrelendülő szakállparódia mögött nagyon is valóságos borosta feketéllik, kemény és konok, mint a si- kárkefe, és a mosoly mézébe áporodott bagószag vegyül, úgyhogy a kérdezettnek na­gyon erősen kell hinnie a hét­fejű sárkányban, királykisasz- szonyban, törpében és manó­ban, hogy most csillogó szemmel kapjon a kar- mos-körmös ujjak végén bil­legő konzum szaloncukor után, hogy aztán este mesélje nagyinak, dédinek: „Láttam a Mikulás bácsit! Ekkora volt, hatalmas...” Azt hiszem, hogy mi, akik már nem lógunk a mesék tején, de merítünk valódi világból AWACS-géppel a tetején, és fogunkban szaporodik az ide­gen anyag és szívünkben is a halál, és már rég nem a Min- 1 denséggel mérjük magunk - nem lehetünk eléggé hálásak a kis emberek korlátlan fantáziá­jának, amely ha kell, cipőzsi­nórból és konzervdobozból, üvegdarabokból és színes ka­vicsokból épít teljes világot, mentesítve bennünket az idő­rabló, fáradságos és macerás teremtés kötelezettsége alól. Lehetünk hát, amik vagyunk; fáradtak, mogorvák, figyel­metlenek, napi robotba ve- szők, és nyugodtan bízhatunk benne, hogy legyen akár tépő­záras szabadidőcipőnk és Nagy Októberből végkiárusí­tott pirosló ruhánk, a kis embe­rek számára mi a Télapó va­gyunk, akinek hó a subája, jég a cipője, leng a szakálla... Az idősek információs és szolgáltató napját rendezték meg tegnap Szolnokon, a Városi Művelődési Központban. A programban egészségügyi és jogi tanácsadáson kívül kedvez­ményes vásárlási lehetőséget és ingyenes vérnyomás-, vércu­kor- és koleszterinszint-mérést is biztosítottak az idősek ré­szére. FOTÓ: K. É.

Next

/
Thumbnails
Contents