Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-06 / 287. szám
1994. december 6., kedd 3. oldal Hazai Tükör Területi kereskedelmi és iparkamara Megalakulás vitákkal Hetvennyolc százalékos küldött! részvétel mellett tegnap megalakult a megyei kereskedelmi és iparkamara. A küldöttgyűlésen leghevesebb viták személyi kérdésekben bontakoztak ki. A küldöttek a kamara elnökének Lévai Juliannát választották. A kereskedelmi és iparkamara több mint 14 ezres tagregisztrációval, 60 küldött részvételével elfogadta a kamara alapszabályát, miután az elnökség kibővítésére tett javaslatot elutasították. Az ISZB beszámolóját elfogadták, mely szerint a megkapott 5,887 millióból valamivel több mint 2,5 milliót költöttek el a szervezési munkálatokra. Az alapszabály elfogadása még nem jelent végleges állapotot, mert a tagdíjak mértékét majd csak a jövő év elején állapítják meg, az országos szervezet döntésének ismeretében, ezért lényegében 1995-ös költségvetés nem is készült. A küldöttgyűlésen a vitát a személyi kérdések váltották ki. Ezt jelezte az is, hogy heten a nyílt szavazás ellen foglaltak állást, s kérték a titkos szavazás megállapítását. Részben a tájékoztatás hiányát is felvetették, s erre, valamint új jelölőlista készítésére hivatkozva még az ülés elnapolása is napirendre került. Végül a küldöttek a beérkezett módosítások döntő többségét elutasították. A megyei kamara elnökének Lévai Juliannát, a Solami Húsipari Rt. vezérigazgatóját választották meg, miután a versenyben alulmaradt a másik jelölt, dr. Sziráki András, a Mezőgép vezérigazgatója. A kamara titkári teendőit, megbízott titkárként, dr. Kerékgyártó Imre látja el. Nem célunk a sztrájk... Tegnap délelőtt Szolnokon, a MÁV Csomóponti Művelődési Házban Tóth György, Illyés Pál és Velkei Béla, a vasutas-szakszervezetek, illetve a mozdonyvezetők szakszervezetének helyi vezetői sajtótájékoztatót tartottak az érlelődő sztrájk jelenlegi állásáról. Legelőször valamennyi szolnoki vasutas nevében őszinte részvétüket fejezték ki a szajoli szerencsétlenség áldozatainak. Elmondták, hogy a MÁV erkölcsi és anyagi segítséget nyújt az érintetteknek. Sajnos, előre nem tudhattak az élet írta fekete krónikáról,' sem a tegnapi gyásznapról. A katasztrófa ellenére azonban jelen pillanatban még úgy tűnik, nem marad el a december 8-ra tervezett kétórás figyelmeztető sztrájk reggel 5 és 7 óra között. A vasutasokat öt éve sújtja a foglalkoztatási bizonytalanság. A 2117/1994 (XI. 8.) kormányhatározat, melyben többek között 906 kilométer vasútvonal tervezett bezárása is szerepel, súlyos konfliktust idézett elő a kormány és a MÁV között. Azért is, mert ismételten ott várhatók létszámleépítések - előreláthatólag tízezer vasutast érintve —, ahol egyébként most sincsenek elegendően. A kollektív szerződésüket szintén súlyos csonkítások érnék a műszakpótlék, a túlóradíj, a vállalati végkielégítés és a 13. havi fizetés terén. A szakszervezeti vezetők nehezményezték, hogy kívülről mesterségesen szítanak ellentéteket a vasutasok, a köz- alkalmazottak, a lakosság, sőt maguk a szakmabeliek között is, holott szó sincs arról, hogy „a mások pénzét” akarnák, csupán a MÁV helyzetét szeretnék, - és kell - végre megnyugtatóan rendezni. Úgy ítélték meg, hogy egyelőre 50 százalék esély van a megegyezésre a szakszervezeti vezetés és a kormány között. Amennyiben sikerül kielégítő kompromisszumot kötni, még 8-án reggel 5-kor is hajlandók a sztrájkot lefújni. A vállalkozókért és a vásárlókért A hazai termékek piacának élénkítését szorgalmazó Magyar Áruk Klubja már a jövő é\* első hónapjában megkezdheti működését. A jó minőségű, versenyképes hazai gyártmányok forgalmának növelését célzó pécsi központú vállalkozás szervezője az MTI munkatársával közölte: a Magyar Áruk Klubja iránt már több befektetőcsoport érdeklődött, de az invesztíciót egyelőre még a taglétszám növeléséhez kötik. Ezért - bár a Magyar Áruk Klubjának ötletét már jelenleg is több mint félezren támogatják - a Magyar Áruk Klubja további jelentkezőket vár magánszemélyek és vállalkozások köréből. A Magyar Áruk Klubja az eladónak piacot, a vevőnek jó minőségű, de olcsón elérhető hazai terméket kínáló saját értékesítőhálózatot épít ki. Ennek információs rendszere tájékoz- tást ad a raktárkészletekről és az igényekről, s elősegíti a belföldi forgalomban méltatlanul mellőzött, kiváló hazai áruk forgalmazását. A Magyar Áruk Klubja időszaki kiadványban közli majd a legújabb magyar termékek tesztjét és ajánlott árát is. A sérültek állapota kielégítő Keddi jegyzet Egy beteg kómában Mulasztásaink A vasúti szerencsétlenség egyik túlélője a kórházi ágyon Jó állapotban vannak azok a sérültek, akiket a vonatszerencsétlenség után szállítottak a megyei kórházba - tudtuk meg tegnap dr. Sebestyén Mihály- tól, a sürgősségi osztály vezető főorvosától. A főorvos elmondta, hogy tegnap három könnyebb sérültet hazabocsátottak. Az intenzív osztályon is történt változás, egy beteg állapota annyira javult, hogy át lehetett vinni a traumatológiára. Két másik beteg állapota javult, de ők még az intenzíven maradtak. Nem történt viszont javulás annak a hölgynek az állapotában, aki agysérüléssel, kómában fekszik az intenzív osztályon. További sorsáról biztosat nem lehet mondani, mint ahogy arról sem, hogy meddig tart, tarthat ez az állapot. A sebészeten fekvő két beteg állapota is jó; az orvosi vizsgálatok szerint károsodás nélkül gyógyulnak majd. Szintén javulás állt be a gyermekosztályon, illetve a gyermek-intenzívrészlegen lévő kis betegek állapotában is. Az úgynevezett rekonstrukciós műtéteket már megkezdték, vagyis azokat az operációkat, amelyek nem azonnali beavatkozást igényeltek a baleset megtörténte után. Már most látható, hogy vannak betegek, akiket később is gyógykezelni kell. A hét második felében várhatóan ismét több beteget tudnak hazabocsátani a sérültek közül — mondta a főorvos. Hozzátette még, hogy nemcsak péntek éjjel voltak fokozottan megterhelve a kórházi dolgozók, a szombati ügyeleteseknek is nehéz napjuk volt, hiszen akkor érkeztek azok a betegek, akik a katasztrófa hírére a péntek, esti ügyeletet nem keresték fel panaszukkal. Pénteken délelőtt a vasutassztrájkról beszélgettünk. Ismerőseim elítélően nyilatkoztak a vasutasokról. Az volt a véleményük, hogy ha a vasutasok sztrájkolnak a bérükért, ilyen alapon más is beígérhetné a munkabeszüntetést, hiszen a bérből és fizetésből élők túlnyomó többsége alulfizetett, a létminimum körül él. Ha a vasutasok sztrájkolnak, akkor jöhetnének az egészségügyiek, a pedagógusok, a többiekről már nem is beszélve. Ugyanezen a délelőttön egy másik beszélgetésben is részem volt. Agilis, mindig rengeteget dolgozó hölgy panaszolta: „Néha észreveszem, hogy hiába próbálok figyelni a munkámra, nem megy. Mert azon töröm a fejem, hogyan lehetne beosztani a pénzem, hogy elég lesz-e a hónap végéig, hogy mit csinálok, ha tönkremegy a gyerek cipője és nem lesz pénzem másikat venni. Azon kapom magam, hogy gépiesen végzem a munkám, elfelejtek dolgokat. Anyagi gondjaim annyira nyomasztanak, hogy a napom nagy részében már csak ezek foglalkoztatnak.” Hogy mi köze van ennek a panasznak a vasutassztrájkhoz, és mi köze van vasutassztrájknak a pénteki szerencsétlenséghez? Annyi, hogy egyre többen küszködnek olyan megélhetési gondokkal, amelyek időről időre elvonják a figyelmüket a munkáról. Ezt lehet tagadni, emiatt lehet az asztalt verve ordítozni, ez - tény. Tény, hogy emiatt mulasztásaink vannak. Hibáink, félrehal- lásaink, félreértelmezéseink, elfelejtett kötelességeink. Vannak mulasztások, amelyek nem olyan veszélyesek. Ha fél kilóval kevesebb húst mér a boltban az eladó, abba még nem halunk bele. Ha nem állítják vissza a váltót - ezt siratjuk péntek este óta. Talán tudomásul kellene venni, hogy vannak szakmák, ahol egy fél pillanat emberi figyelmetlenség, dekoncentráltság mások életébe kerülhet. Talán tudomásul kellene venni, hogy ezeket a szakmákat úgy meg kellene fizetni, hogy az ott dolgozóknak soha ne jusson eszébe: cipőt veszek a gyereknek vagy kenyeret az asztalra. Megfizetni úgy, hogy azok, akiktől mások élete függ, mindig frissen, kipihenten tudják felvenni a munkát. Persze minderre lehet legyinteni, nem tudomásul venni. Elbagatellizálni. Elfelejteni. Majd eszünkbe juttatja megint egy tragédia. Egy emberi mulasztás, amely mögött egy pillanatnyi figyelmetlenség áll. Paulina Éva Részvétnyilvánítás Máramarosból Mély megrendüléssel értesültünk a Szolnok megyében történt tragikus vonatszerencsétlenségről, amely sok halálos áldozatot követelt, és zömében fiatal életeket oltott ki. Kérjük, fogadják mély részvétünket és együttérzésünket, s tolmácsolják azt a gyászoló családoknak. Liviu Doru Bindea prefektus Gheorghe Achim alprefektus Gönczi István igazgató Nagy erőkkel folyt a mentés Dr. Imre Anikó, a Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei mentő- szervezet vezető főorvosának tájékoztatása szerint az első riasztást vasúti telefonvonalon kapták Szekeres Imrétől 16.52-kor. Azonnal elindult egy rohamkocsi, három esetkocsi és tizenkilenc szállítóautó. A megyén kívül Debrecenből, Hajdúszoboszlóról, Budapestről érkeztek a mentőautók. A helyszínre sietett dr. Göbl Gábor főigazgató is. Folyamatosan érkezett a segítség. Közel harminc mentőautó és nyolcvan ember vett részt a mentésben. Az ügyeletes orvosokat beállították a mentéshez, az elérhető háziorvosok pedig átvállalták az ügyeletes orvosi teendőket, illetve a helyszínen volt húsz elérhető háziorvos is. A Pelikán Taxi is felajánlotta segítségét a városi beteg- szállításban. Végül is feladatként egy beindult szüléshez riasztották őket. A Tisza Taxi később a véradók ingyenes szállításában vett részt. * * * Báli János őrnagy, a megyei tűzoltóügyelet vezetőjének tájékoztatása szerint pénteken 16.56-kor kapták az első riasztást, melyben csak annyit tudtak, hogy a gyorsvonat kisiklott. Azonnal kiemelt riasztást rendeltek el, Szolnokról érkezett a MÁV-daru, a tűzoltóvonat, a tűzoltódaru, a Szolnok I-II. tűzoltófecskendő, Ceglédről, Kisújszállásról, Mezőtúrról, Karcagról pedig a műszaki mentőszer. Eger, Püspökladány és Mezőkovácsháza is azonnal riasztotta műszaki mentőalakulatait. Dr. Száray Zoltán budapesti országos tűzvédelmi főigazgató dandártábornok is a helyszínre érkezett. A váltást is berendelték minden szolgálati helyen, és vasárnap délelőttre fújták le a készültségi állapotot. * * * Mint azt Nagy Szilveszter mérnök-vezérőrnagytól megtudtuk, a honvédség jelentős erőket vetett be a katasztrófa helyszínén. A Magyar Honvédség központi harcálláspontján keresztül két olyan alakulat van, amely úgymond állandó katasztrófaelhárító csoport. Pénteken 18.05 és 18.25 óra között az első lépcsőben hatvan embert vezényeltek a helyszínre a Szolnoki Légvédelmi Tüzérállás és a Vegyes Szállítódandár állományából. A riasztás után az ügyeletes tiszt a helyszínre küldte a Repülőtiszti Főiskola mentőjét és ügyeletes orvosát, akik az első ellátásban segítettek. A mentésben kivette részét a légi- mozgékonyságú zászlóalj is. A szolnoki repülőtér biztosította a halottak azonosításához szükséges helyiséget a reptéren, ahol még jelenleg is van két azonosítatlan holttest. (Az egyik áldozatról már közölt fotót a média, a másik azonban összeroncsolódott állapotban van — a szerk.). A késő esti órákban megérkezett a honvédelmi miniszter is, akivel egyeztetve a honvédség a tartalékalapból hat lakást kiutalt a károsultak részére, és gazdasági megállapodást kötött az önkormányzattal, miszerint ’95. júliusig biztosítják a bentlakást. A mentésben részt vevő katonák, mentőalakulatok és károsultak a hadtápszolgálattól forró teát és szendvicset kaptak. A honvédség részéről három váltásban folyamatosan kilencven katona vett részt a mentésben. A repülőtéren pillanatnyilag is őriznek romok alatt talált csomagokat, melyeket megfelelő igazolás után átadnak. Csabai Ágnes Tél apuk „Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró, Megtölti a télapó, ha üresen látja...” - hangzik a gyermekének évtizedek, talán évszázadok óta, s kerekre tágult gyermekszemek várják évről évre, érkezik-e már a szán, s főleg, hogy a bakon ülő idejében megkapta-e a levelet, lesz-e kisvasút, babaszoba, esetleg nindzsakard vagy lego. A jégvirágos ablakokban kis cipő, harisnya, a szobában meleg, anyu hallgat, ám egyszerre csak kattan a zár, csosszan egy csizmasarok, anyu titokzatosan mosolyogva csendet int, és a feltáruló ajtó felé mutat, csengőszó hallatszik, a gyerek csodálattal felsikolt, és belép tél apu... a kép pedig összezavarodik. A magyar Mikulások ugyanis manapság egyre vigasztalanabb képet mutatnak, és a legkevésbé sem hasonlatosak azokhoz a pufók-mosolygós, disneylandes, tömött szakállú, dércsípte orrú, láthatólag sonkán és hamburgeren táplált, az egészséges önbizalomtól majd szétrepedő Mikulásokhoz, akik rénszarvas vontatta szánjaikon, rajzfilmeken és képeslapokon rodeóznak. A gyerekeknek errefelé egyre nagyobb fantáziára lesz szükségük ahhoz, hogy a foszlott, olcsó leplek, a Ricoh-sze- gély alól előótvarkodó lengyel piacos szabadidőcipő és a pert- livel-gatyamadzaggal fül mögé akasztott szakállpótlék mögé odaképzelhessék a legendás mesealakot. A valóság erejéből ugyanis egyre kevesebbre telik. Az utcákat munkanélküli Mikulások róják kitaposott cipőben, ziherejsztűvel tűzött • • • kabátban, s ha lehajolnak egy-egy csöppséghez: „Szervusz, te gyönyörűség! Ugye jó voltál? Na, mondd meg szépen, ki vagyok én?...” - akkor kilencven fokban előrelendülő szakállparódia mögött nagyon is valóságos borosta feketéllik, kemény és konok, mint a si- kárkefe, és a mosoly mézébe áporodott bagószag vegyül, úgyhogy a kérdezettnek nagyon erősen kell hinnie a hétfejű sárkányban, királykisasz- szonyban, törpében és manóban, hogy most csillogó szemmel kapjon a kar- mos-körmös ujjak végén billegő konzum szaloncukor után, hogy aztán este mesélje nagyinak, dédinek: „Láttam a Mikulás bácsit! Ekkora volt, hatalmas...” Azt hiszem, hogy mi, akik már nem lógunk a mesék tején, de merítünk valódi világból AWACS-géppel a tetején, és fogunkban szaporodik az idegen anyag és szívünkben is a halál, és már rég nem a Min- 1 denséggel mérjük magunk - nem lehetünk eléggé hálásak a kis emberek korlátlan fantáziájának, amely ha kell, cipőzsinórból és konzervdobozból, üvegdarabokból és színes kavicsokból épít teljes világot, mentesítve bennünket az időrabló, fáradságos és macerás teremtés kötelezettsége alól. Lehetünk hát, amik vagyunk; fáradtak, mogorvák, figyelmetlenek, napi robotba ve- szők, és nyugodtan bízhatunk benne, hogy legyen akár tépőzáras szabadidőcipőnk és Nagy Októberből végkiárusított pirosló ruhánk, a kis emberek számára mi a Télapó vagyunk, akinek hó a subája, jég a cipője, leng a szakálla... Az idősek információs és szolgáltató napját rendezték meg tegnap Szolnokon, a Városi Művelődési Központban. A programban egészségügyi és jogi tanácsadáson kívül kedvezményes vásárlási lehetőséget és ingyenes vérnyomás-, vércukor- és koleszterinszint-mérést is biztosítottak az idősek részére. FOTÓ: K. É.
