Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-05 / 286. szám

1994. december 5., hétfő Megyei Körkép 7. oldal Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke a megosztottságról A cigányellentétek feloldhatók Közhelyszerűen emlegetik a cigányság belső megosztottságát, melynek nyilván van valamiféle valóságtartalma. Ha másból nem, abból mindenképp erre következtethetünk, hogy az ön- kormányzati választáshoz közeledve szemmel láthatóan éle­ződnek az ellentétek az ismert és kevésbé ismert cigánypoliti­kusok között. Ön szerint mi ennek az oka?- A cigányság van annyira heterogén, mint amennyire megosztott. Azonban a reali­táshoz hozzátartozik, hogy a megosztottság nem a roma tár­sadalomban van, sokkal inkább néhány személy között. Ők, ezt eszközölve, nagy előszeretettel említik vagy hirdetik a romák megosztottságát. Az egyszerű cigány emberek között, lenn vidéken, településeken, nincs igazi konfliktus. Ezt vagy fe­lülről, vagy mesterségesen idé­zik elő. A kérdés második ré­szét, a választást illetően azt gondolom, hogy miután ez a magyarországi cigányság mint olyan első megmérettetése, ép­pen ezért az eddig felmerült né­zetkülönbségeket nem spórol­hatta meg. És természetesen ehhez bölcsességünk sincs elég.- Feloldhatóak-e az ellenté­tek, s ha igen, milyen módon?- Szemben azokkal az állítá­sokkal, hogy nem, én azt gon­dolom, hogy igen. A Lungo Drom mindent megtett ennek érdekében, és ezután is mindent meg fog tenni. Azonban a sé­relmeket, melyek körülvesznek bennünket, egyik napról a má­sikra nem tudjuk kezelni. Meg kell találnunk azt a területet és azt a módot, mind szakmailag, mind politikailag, mind erköl­csileg, ahol együtt tudunk gon­dolkodni, amiben közös a szán­dékunk. És ez maga az ügy. A cigányság ügye. A kisebbségi önkormányzat egy együttgondolkodási kény­szerpályára fogja irányítani a közéleti vagy politizáló roma embereket. És ez mindenképp egységes lesz. Ezért is tartom fontosnak a kisebbségi önkor­mányzatok létrehozását. És azért is, hogy minél több tele­pülés választhasson majd öt­venhárom vagy ennél kevesebb elektort, akik az országos cigá­nyügyet fogják a további évek­ben „szolgálni”.- Mivel a kisebbségi önkor­mányzatok jogilag teremtenek lehetőséget a korábban eléggé széteső érdekképviseletre, mi­lyen felelősséggel kell közelí­teni a lehetséges eredményhez?- Örülök ennek a kérdésnek. Annál is inkább, mert nagyon sokan tévhitben vannak akkor, amikor azt hiszik, hogy ez fize­téses főállás, illetve egy olyan eszköz, amivel máról holnapra meg fogják oldani a cigányság problémáját, és ezt minden fel- készültség, szakértelem és kap­csolat nélkül fel lehet vállalni. A kisebbségi önkormányzat megalakítása nemcsak Ma­gyarországon, de Kelet-Euró- pában is új jelenség. Nem keve­sebbről van szó, mint a kisebb­ségi ügyek intézményesülésé­ről. Lévén, hogy új jelenségről van szó, e pillanatban senki nem látja ennek működését. Ez idő szerint nincs anyagi garan­cia a kisebbségi önormányza- tok működéséhez. A cigány­ságnak nincs más eszköze, mint amit a civil szerveződése révén már kitermelt vagy felépített. A már kiépített kapcsolata, illetve az eredményeire való hagyat­kozás.- Ón szerint elképzelhető-e, hogy kudarccal végződik a vá­lasztás? Fia ennek esélye fenn­áll, ebben milyen okok játsza­nak szerpet?- Nagyon fontos, hogy a vá­lasztópolgárok a megfelelő személyeket válasszák meg - akinek tisztában kell lenni mindazon, a működéshez szük­séges törvényekkel, jogokkal és kötelezettségekkel, amelyek nélkül a kisebbségi önkor­mányzatok működése csupán szimbólum marad. Hiszen nemcsak a saját fenntartásáról, de szakmai, politikai önirányí­tásról, önkormányzásról is van szó. Az életre hívott kisebbségi önkormányzatoknak nagyon rövid időn belül be kell bizo­nyítani életképességüket, hi­szen az egyetlen fokmérője an­nak, hogy jövő decemberben kétezer településen legyen ki­sebbségi önkormányzati kez­deményezés. Ugyanakkor bi­zonyíték is kell arra, hogy tu­dunk és képesek vagyunk a sa­ját ügyünkben tenni és felelő­sen gondolkodni. Ezt elvárja tő­lünk a többségi társadalom.- Hogyan jellemezné a Lungo Drom választási straté­giáját? Hol, milyen települése­ken állítottak jelölteket? Ho­gyan választoták ki őket?- A Lungo Drom két éve ké­szül a kisebbségi önkormány­zati választásokra. Minden olyan törvényt, amelyeknek ismerete elkerülhetetlen e terü­leten, szövetségünk tanulmá­nyozott, és ezzel kapcsolatban valamennyi módosítást véle­ményezett vagy maga is meg­tett. Bentlakásos, iskolarendszerű tanfolyamok keretén belül sajá­títottuk el mindezt. Különböző megyékben, régiókban tartot­tunk fórumokat, romaszeminá­riumokat, és mindazon ismere­tek elsajátításának a birtokában, amelyek szükségesek, válasz­tották meg helyi szervezeteink a jelöltjeiket. A „Lungo Drom” adta le a magyarországi cigány- szervezetek közül a legtöbb kezdeményezést, és állította a legtöbb jelöltet.- Milyen kisebbségi önkor­mányzatot szeretne a „Lungo Drom" ?- Szövetségünk Szolnokon koalíciót kezdeményezett a Mozsár János vezette Phralipe és a Hagyományőrző Egyesület helyi szervezetével, hiszen az egység megteremtése és a kö­zösen való gondolkodás a kitű­zött célunk. Mindenesetre politikai ellen­súlyt gyakorló kisebbségi ön- kormányzatra van szükség, és nem utolsósorban program- és tevékenységorientáltságú ön- kormányzatra. Ennek természe­tesen megvannak a koalíción belül a feltételek. Amennyiben tehát a Lungo Drom koalíció alakít kisebbségi önkormányzatot, az esetben tevékenységközpontú, szakér­tői önkormányzat lesz. És ez több mint száz településen fog - szándékaink szerint - mű­ködni. A tánc jászberényi nagykövetei A Jászságban igen szépen fej­lődött a tánckultúra az elmúlt évtizedekben. A Jászság Népi Együttes neve országszerte is­mert. Pedig nem ők rakták le az alapkövet. A társastánc hama­rabb vert gyökeret. Éppen 25 éve alakult meg Jászberényben a Lehel táncklub. Születésnapi gálaműsorukon az alapítókat és a támogatókat, az ifjúsági házat és a Hűtőgépgyárat is köszön­tötték. Az első tánctanárra, Ba- gyari Ildikóra kegyelettel em­lékeztek és szeretettel köszön­tötték dr. Mák Lászlónét, aki 1976-ig vezette a klubot. Azóta Molnár Anna és Molnár József munkásságát fémjelzi a tánc­klub sikere, nemzetközi hír­neve. Dr. Magyar Levente pol­gármester köszöntötte a jubilá­lok népes seregét és azt emelte ki, hogy többezer gyermek ne­velését, mozgáskultúrájának fejlesztését vállalta a klub, ami épp olyan fontos, mint az isko­lai tanítás. A Molnár-testvérek példa nélkül álló munkásságát repre­zentálja, hogy Jászberényből kiröppenve, a társastáncot „el­vetették” a környéken, s ma már érik a gyümölcs. A felső- szentgyörgyi mazsorettek, a jászteleki szakkörösök, a szá­mos utánpótlás-csoport tánco­sai nagy sikerrel szerepeltek a gálaműsorban. Az árokszállási Gold-Silver klub, melyet Mol­nár József és a szolnoki Pelikán táncklub - melyet Molnár Anna alapított - szintén fellépett a születésnapon. A jelenlegi Le­hel-táncosok mellett a régiek is magukra öltötték a flitteres, tül- lös, selyem- és fodorköltemé­nyeket, s megmutatták, milyen is a profi szint. Ézsiás Tamás, Zsótér Anita, a Molnár-testvér­pár, Hoffer Zsolt és Gyurkó Rita most is hatalmas sikert arattak. A tornacsarnok zsúfolásig tele volt, s a közönség nem győzött tapsolni a szebbnél szebb formációs produkciónak, melyek koreográfiáit Molnár Anna és József készítették. A táncklub e 25 év alatt Jászbe­rényben negyvennégy országos táncversenyt rendezett, négy A-osztályos és öt B-osztályos táncospárt ünnepelt, akik közül ma többen profi versenytánco­sok. Néhányan tanítanak, szak­kört vezetnek, hisz a társastánc, az illem- és viselkedéstan mára teret nyert. A Jászság több álta­lános iskolájában tantárgyként is oktatják a társastáncot. Ez az igazi eredmény, aminek példá­zatát a fergeteges gálaműsor is jól reprezentálta. K. E. Hatalmas sikert arattak a műsorban fellépő táncosok Nagyszabású gálaműsort rendezett szombaton délelőtt a Curie Alapítvány a szolnoki Városi Művelődési Központ színháztermében. A bevételt a tehetséges gyerekek támogatá­sára szánják. Képünkön a Konstantin iskola balett-táncosai. fotó: i. l. Alkohológiai népfőiskola indul Függünk-e a függőségtől? 1994. december 7-én tizenöt órakor Szolnokon, a Városi Művelődési Központban újra indul az „Alkohológiai népfő­iskola”. Ennek kapcsán keres­tük meg Vass Julianna közös­ségfejlesztőt, arra kérve, hogy ismertesse a népfőiskola célki­tűzéseit.- Régi történet ez már, hi­szen nem először indul Szolno­kon ilyen előadás-sorozat. A tavalyi „Alkohológiai népfőis­kola” meghirdetésével tisztáz­tuk, hogy mit takar egyáltalán ez a fogalom. Sokan kétségbe vonták a kezdeményezés sike­rességét, hiszen a népfőiskola az önkéntességen alapul. Hogyan jönnek hát ide az al­koholisták? Mert az alkoholizmus függő­ségről szól, bár a személyiség­nek csak egy része szenved et­től a függőségtől, mégis kérdé­ses lehet az önkéntes megjele­nés. Nos, ezeket a problémákat a tavalyi tapasztalatok alapján tisztáztuk. Az idén több fontos dolgot is szeretnénk megvalósí­tani. Egyrészt lehetőséget sze­retnénk kapni az érintettek és a szakmabeliek oldott, családi légkörű találkozására, másrészt szeretnénk megmutatni az érin­tettek számára az intézménye­sült formákat a megszabadu­láshoz. Ki-ki értse ki azt, amely számára fedi a tartalmat.- Miért ez a kettősség?- Itt tulajdonképpen két na­gyobb módszer ütköztetéséről van szó Az egyik a Fügi-Bé- nyei-modell, amely a hepatoló- giai és toxikológiai gondozó keretei között zajló tevékeny­séget mutatja be, Raska főorvos úr által a Támasz szolgálatról is képet kapunk éppúgy, mint az AÉ-mozgalomról és az AA-mozgalomról is. Az AE az alkoholellenesség- ről szól, úgy, hogy a csoport minden másról beszél, csak az alkoholról nem. Az AA arról a küzdelemről szól, amit az alko­hol jelent. Az AA nem tervez hosszú távra, csak egy napot bírjon ki az alkoholista ital nél­kül, s ennek megfelelően szám­lálják a napokat. A találkozón lehetőséget sze­retnénk teremteni mindazok számára, akik valamelyest érin­tettek, mentesen az orvos-be­teg, alkoholista-segítő kapcso­lattól, nem kívánjuk megkér­dezni, hogy ki az iszákos és ki a segítő.- Ki segíti ennek a program­nak a megvalósítását?- Az egészségbiztosítási önkormányzattól pályázati úton nyertünk pénzt erre a célra, valamint az Országos Játék Alap is adott számunkra húsze­zer forintot. Mindenkit várunk, akinek a dologgal kapcsolatosan bármi­lyen gondolata van.-csa­Már kiskorában imádta a biológiát Doktornő (is) lett a tanárnő Ha valaki mondjuk bő húsz éve megkérdezi a tószegi Szlovák Mariannt: mi leszel, ha felnősz, habozás nélkül rávágja: ta­nárnő. Fikarcnyit sem tévedett, úgy is mondhatnám, egyenes volt az út, hiszen Juhászné Szlovák Mariann azóta Szolnokon, a Varga Katalin Gimnázium ta­nára, és december 10-től már hivatalosan is a dr. titulus sze­repel a neve előtt. Persze mindez csak így leírva egy­szerű és könnyű, mert a való­ságban sok-sok lemondással, felnőtt fejjel áttanult, átdolgo­zott hétvégével, éjszakával járt ez a cím. Már kiskorában imádta a bio­lógiát. Általános iskolában ver­senyeken indították, és megyei első, második helyezéseket ért el. A változatosság kedvéért a gimiben földrajzból mérte ösz- sze tudását a többiekkel: mos­tani kolléganője, Bartha Lász- lóné Anikó készítette fel. Nem is akárhogyan, mert az országos döntőben elért hetedik helye azt is jelentette, hogy ebből a tárgyból felvételi nélkül jutott be a Kossuth Lajos Tudomány- egyetemre. A téma is érdekes, hiszen hasonlít doktori érteke­zéséhez: Lakóhelyem komplex vízgazdálkodása. Biológiából is remekül megfelelt, így egye­temista lett. A diploma átvétele után Szolnokra került. Először az egészségügyi szakiskolába, majd tíz éve a Vargába, ahol korábban ő is koptatta a pado­kat. Férjhez ment, a párja ag­rármérnök, az egy szem lányuk tízéves. Hogy mi szeretne lenni? Ezek után nem vitás: tanárnő. Gyerek, család, munka mellett, felnőtt fejjel az efféle cím megszerzése egy nőnek nem kevés lemondással jár - állítja Juhászné dr. Szlovák Mariann Ma is Tószegen laknak, onnan jár be. Évek óta készül a dokto­rija: először angolból kellett nyelvvizsgát tennie, majd ke­mény másfél-két év kutató- és gyűjtőmunka eredményékép­pen elkészült a 113 oldalas ta­nulmány. A címe: A Tisza szennyezőanyag-terhelése és vízminősége Szolnokon. Sze­rinte a szőke folyó állapota so­kat javult, igaz, ennek nagy az ára, hiszen üzemeket zártak be, vagy teszik a dolgukat takarék­lángon, jóval kevesebb mun­kással. Mindezek ellenére na­gyon időszerű lenne a megye- székhelyre egy szennyvíztisz­tító, hiszen még így is napi 16 és fél ezer köbméter kommuná­lis víz ömlik a folyóba. Ha javasolhat valamit, ez­úton teszi: Szolnoktól kissé délre ne nagyon fürödjön senki a folyóban. (Mellesleg Tiszafü­redtől Szolnokig lehet). A nagy nap dátuma egyébként novem­ber 14-e volt. A helyszíne Deb­recen, a tudományegyetem földrajz intézete. Az egész reg­gel kilenctől délután egyig tar­tott. Vizsgáznia kellett Európa természetföldrajzából, általá­nos gazdaságföldrajzból, to­vábbá meteorológiából. Ezt kö­vetően a tíztagú bizottság előtt megvédte a munkáját. Nem is akárhogyan, mert színjeles mi­nősítést kapott, és nem hivata­losan azóta a d és r betű is meg­illeti. Sok embernek rengeteget köszönhet ezért a fokozatért. A családjának, a munkahelye ve­zetőinek, mert támogatták. Az­után Waijandt Jánosnak, a szolnoki környezetvédelmi la­bor vezetőjének, sőt még a ta­nítványainak- is, akik fehé- ren-feketén elmondták vélemé­nyüket egy-egy, a dolgozatában felvetett részterületről. Azóta eltelt egy kis idő, és mintha az égvilágon mi sem történt volna, folytatódtak a dolgos hétköznapok. Legújab­ban kevés híján harminc gim­nazistát készít fel valamilyen szintű biológiaversenyre. Akad közöttük, aki már országos má­sodik helyezéssel is büszkél­kedhet. Ráadásul kettővel is. Változatlanul Tószegen él­nek. A vekker nincs tekintettel a frissen megszerzett címre, rendületlenül hatkor csörög az átkozott. Iparkodnia, sietnie kell a reggeli teendőivel, mert a busz általában kérlelhetetlenül pontosan indul Szolnok felé. És ez vonatkozik minden utasra. Lett légyen az akár lakatos, akár irodavezető, akár köny­velő, vagy éppen tudományos fokozattal rendelkező tanárnő. D. Sz. M.

Next

/
Thumbnails
Contents