Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-01 / 283. szám
6 Szolnoki Extra 1994. december 1., csütörtök SZTEREÓ KEVERŐPULTá\\\ a hallgatók szolgálatába a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójában. A 15 csatornás, magyar gyártmányú berendezés - mely 5 millió forintba került - már képes arra is, hogy - majdan - egész napos rádióműsort továbbítson a középhullámú és URH-adóra, valamint - már most - a szolnoki kábelhálózatra sztereó minőségben. A szolnoki rádió 4 sztereó stúdiómagnóval is gyarapodott, azzal a céllal, hogy a 41 esztendeje mindennap megszólaló rádióműsor „halihatóbb és hall- gathatóbb” legyen. (Fotó: Mészáros) A színpadon önmagát adja, az életben játszik Első találkozásunk előtt felvetődött bennem a kérdés: vajon a tizenkilenc éves Kondo- rosi Judit miben különbözik a hasonló korú lányoktól? Nos, a válasz az alábbiakban foglalható össze. A szegedi születésű hölgynek már a szülei sem mindennapiak. Apja helikopterpilóta a hadseregben, anyja pedig egy kirgiz származású varrónő, aki azonban jelenleg tolmácsként dolgozik. Ő maga elsősorban a divatszakma iránt érdeklődik. Tizennégy évesen szerepelt először divatbemutatón, ám ott a kozmetikai szerek által okozott változás annyira megrémítette, hogy csaknem síra fakadt. Azóta persze hozzászokott ehhez. Több megméretésen is szerepelt, s idáig tradicionálisan mindig a második helyet szerezte meg. De optimism, bízik abban, hogy jövőre az „Év arca” versenyen vigasztalódhat. S hogy addig se essen ki a formából, hétvégeken Pestre, a nemzetközi divatstúdióba jár. Miután elvégezte a gimnáziumot, kiutazott az olaszországi Firenzébe egy családhoz baby sittemek. Kisé ugyan meglepő, de nem gyerekekre, hanem kutyákra kellett vigyáznia. Aztán hazajött, és letette olaszból a középfokú nyelvvizsgát, ami jól kiegészítette a hasonló szintű orosz végzettségét. Mindezek mellett az angollal is foglalkozik. Talán épp a nyelvtudásának szerette volna hasznát venni, amikor beutazta fél Európát. Olaszországon kívül járt Bulgáriában, Csehszlovákiában, Ausztriában és az egykori Jugoszláviában is. A tanulás fontos szerepet tölt be az életében, jelenleg a Külkereskedelmi Főiskola nulladik évfolyamát végzi, ahol sok érdekes tantárggyal találkozik. Ilyen a matematika, a közgazdaságtan, a jog, a statisztika vagy a könyvvitel -, hogy csak a legizgalmasabbakat említsük. Számítástechnikát szintén tanul, noha már rendelkezik alapfokú programozói és adatbázis-kezelői végzettséggel. A rengeteg tennivaló mellett azért jut idő kikapcsolódásra. Például fitnessre jár, mert véleménye szerint az alakja megkívánja a testformálás ilyen határozott módját. Meg aztán nagy a csábítás: imádja az olasz konyhát, odahaza gyakran az ő kezében látható a fakanál. Kedvenc itala a Mozart likőr - mértékletesen fogyasztva. Egyébként krimikedvelő, s szívesen hallgatja Lenny Krawitzot. Olykor, ha nagy ritkán együtt van a család, oroszul beszélgetnek, s jó néhány ismerősükkel szintén ezen a nyelven társalognak. Diszkókba is eljár. Ilyenkor elég merészen öltözködik, nem annyira a fiúk kedvéért, inkább a lányokat pukkasztja. Mert jólesik, ha felfigyelnek rá. Saját bevallása szerint a színpadon adja önmagát, és az életben játszik. Ezért többnyire a szexis, de elegáns ruhákat részesíti előnyben, ugyanis megfogalmazott magában egy értékrendet, amelyhez mindenkor tartani szeretné magát. Eszerint a tökéletes nő: ápolt, sportos, odafigyel önmagára. M. G. A. Közlekedési vetélkedő az óvodában Sok apró csodálója akadt a rendőrségi autónak (Fotó: Barna) A Széchenyi-lakótelepi Szivárvány óvodában hovatovább rendszeressé válnak a biztonságos közlekedést célzó vetélkedők, melyeket a rendőrséggel karöltve szerveznek meg. A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet, valamint a Vöröskereszt ajándékokkal támogatja a rendezvényt. A gyerekek legnagyobb örömére „szabad préda” lehetett a rendőrségi autó. Amit máskor csak tisztes távolból szemlélhetnek, most egész nap birtokukban lehetett. Természetesen csak felügyelet mellett. Freytag Béláné, az óvoda vezetője elmondta, szeretnék, ha a vetélkedő hagyománnyá válna intézményükben. Ami azért is fontos, mert a gyerekek már az óvodában, játékos keretek között sajátítják el a biztonságos közlekedés szabályait. A versenyben négyfős csapatok képviselték az óvoda minden csoportját. A feladatok helyes megfejtését, minden alkalommal játékkal jutalmazták. A rendezvény végét játékos sport- verseny jelezte. Az ajándékozottak listáján minden csapat minden résztvevője szerepelt, mert a régi mondás ez esetben is igaznak bizonyult: nem az eredmény a fontos, hanem a részvétel. -tbgA fűszerpaprika- őrleményről Módosult a jövedéki törvény - az elkövetkező időkben a fűszerpaprika-őrlemény is jövedéki terméknek minősül. Az a kiskereskedő, aki a fűszerpaprika-őrlemény- nyel kapcsolatos jövedéki tevékenységét 1994. november 26. előtt kezdte meg, 15 napon belül köteles benyújtani a polgár- mesteri hivatal ügyfél- szolgálati irodájához a jövedéki engedély, illetve kiegészítő engedély iránti kérelmét. Feloldották a tilalmat Szolnok Város Polgár- mesteri Hivatala értesíti a gépjárművezetőket, hogy a téli időszakra a közút tisztításával kapcsolatos vasárnapi parkírozási tilalmat - a vonatkozó KRESZ-táblák egyidejű eltávolításával - 1994. november 27-től föloldotta. Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka Ez az út is Európába vezet! Együtt a hatékony környezetgazdálkodásért „Szolnok európai település”- hirdetik a városba bevezető utak mentén elhelyezett táblák. Bizonyságul azoknak a szintén európai helységeknek a listáját is megismerheti e sajátos híradásból minden hozzánk érkező, amelyekkel a megyeszékhely testvérvárosi kapcsolatokat ápol. Valóban ettől lennénk európai település? Nos, nyilvánvalóan nem csak ettől, mi több, sok területen rendkívül sokat kell még tenni azért, hogy ne csak földrajzi értelemben feleljünk meg mindannak, amit e fogalom jelent. De az Európába vezető út kétségtelenül a kapcsolatokon keresztül is vezet, amennyiben azokat nem csupán felveszik, hanem a szó szoros értelmében, ténylegesen is ápolják, tartalommal töltik meg. Ezért pedig nemcsak egy város vezetése, hanem az adott helységben működő intézmények, civil szerveződések vagy akár egyes egyének is sokat tehetnek. Hogy Szolnokon ebben az irányban haladnak a dolgok, azt- egyéb példák mellett - a Környezetgazdálkodási és Építőipari Műszaki Szakközépiskola és a hollandiai Eindhoven városában működő Politechnikai Líceum formálódó együttműködése is mutatja, amely ennek az évnek a kölcsönösen kedvező tapasztalatai alapján, .most - a „felek” kinyilvánított szándéka szerint - hosszabb távon is biztosítottnak látszik. Erről kérdeztük a szolnoki szak- középiskola igazgatóját, Kovács Libort.- Hogyan „találtak egymásra" a hollandiai partnerrel?- Az „egymásra találásnál” egy kicsit azért korábbról kell kezdenem. A mi iskolánk ugyanis nem egyszerűen egy középiskola a városban, hanem speciális iskola a térségben, sőt az országban is. Olyan - ma még lényegében kimunkálatlan- úton járunk, amely nemzetközi jelentőséggel bír. A környezetgazdálkodás, környezet- hasznosítás problémái ugyanis nemcsak helyi vagy országos, hanem globális szintű kihívást jelentenek az emberiség számára. Ez már önmagában is nemzetközi összefogást igényel, amit már az ide kapcsolódó oktatásban el kell kezdeni, ha hatékonyan akarjuk csinálni. Ugyanakkor a mi iskolánk, mint speciális profilú intézmény számos profilmódosítást - Szolnokon messze a legtöbbet - hajtott végre az elmúlt években, anélkül azonban, hogy a korábbiakat teljesen „kidobta” volna. Mivel itthon nincs megfelelő „viszonyítási alapunk”, a nemzetközi kapcsolat egyfajta „kontroll”-ként is igen fontos a számunkra. Nyugat-Európában ugyanis az egész problémakör „fontos ügyként” való kezelése sokéves múltra tekint vissza, rengeteg a tapasztalatuk, a profilok is „letisztultak”. Mi viszont az ottani sztereotípiáktól mentes új gondolatokkal, ötletekkel lehetünk hasznosak a számukra. Hát ezért kerestük a kapcsolatokat - ők is, mi is -, végül is így találtunk egymásra.- Miben tudtak konkrétan is együttműködni ebben az esztendőben?- Megindítottuk a kölcsönös diákcserét, természetesen szakmai jelleggel. A mieink áprilisban voltak ott, ők októberben nálunk. Megegyezésünk szerint öt alternatív témacsoportban vettek részt a gyerekek szakmai gyakorlaton ott is, itt is. A végén - feladatlap-rendszerű felmérés keretében - tudásukról bizonyságot is tettek, aminek alapján a választott témacsoportból alapszintű szakmai tanúsítványt is kaptak. Ez utóbbiról el kell mondanom, hogy odakint sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint amilyennel ma még nálunk.- A konkrét szakmai cserekapcsolatokon túl, adott-e Önöknek az együttműködés eddig valami újat szemléletben is?- Nem annyira újat adott, mint amennyire megerősített, és ez legalább annyira fontos. Ők is azt vallják ugyanis, hogy a környezetgazdálkodás nem egyszerűen környezet- és természetvédelem, de nem is egyoldalú technológiafejlesztés. Éz az emberi élőhely védelme és fejlesztése egyidejűleg. Minden szükséges maradjon meg az élő környezetből, de minden szükséges fejlesztés is történjen meg, ami az emberi életminőséget javítja. A lényeg, hogy minél több élőlény élhessen meg optimálisan, alaptulajdonságait megtartva ugyanazon a helyen. Mi is ebben a komplexitásban gondolkodunk, ezt a szemléletet szeretnénk átadni a nálunk tanuló diákoknak. A másik dolog, hogy igazolva látjuk azon elképzelésünket, hogy e komplex szemlélethez kell „igazítani” az oktatás- szervezést is az iskolában. Partnerünknél már ez a gyakorlat. Mi is megszüntetjük az eddigi specializációkat, és bevezetjük a szakmacsoportos képzést, ami nem konkrét munkakörökre készít fel, hanem öt-húsz „kimenetet” is előkészíthet, ezáltal jelentősen növeli az elhelyezkedés, de a későbbi szakmai továbbképzés és speci- alizáció esélyeit is.- Hogyan válhat ez az együttműködés hosszabb távúvá, és miként terjedhet ki esetleg más területekre is?- A napokban kaptunk üzenetet holland partnerünktől, amelyben jelezték, hogy szívesen kötnének velünk szerződést három- vagy akár ötéves együttműködésről is, amelynek tartalmáról is tárgyalnának. Azt hiszem, a megvalósítás rajtunk nem fog múlni, hiszen ez pontosan megegyezik a mi szándékainkkal is. Sz. P. A század eleji Szolnok hangulatát idézve: Amstel Galéria Szandaszőlősön- Azt az emberbarát képbemutatást szeretnénk újra megvalósítani, ami a 10-es, 20-as években szinte az egész országban, így Szolnokon is jellemző volt. Nálunk a Kádár cukrászdában és a Nemzeti Szálló éttermében voltak kiállítások - mondta Berta Ferenc, akivel e hagyomány felélesztéséről, pontosabban modernebb formájáról, az Amstel Galériáról beszélgettem.- Létrehoztunk egy galériát, amely egy Amstel sörözőben kapott helyet. Kicsit elrugaszkodtunk ugyan a múlttól, hiszen az akkori szokástól eltérően mi nem a belvárosban, hanem Szandaszőlősön valósítottuk meg a galériát: egy maszek söröző ad otthont a kiállításoknak a Nagy Lajos út 11. szám alatt.- Gondolom, a megvalósítás előtt felmérték az igényeket. . .- Pillanatnyilag tíz képzőművész-kiállító jelentkezőnk van - festő, grafikus stb. Most küldjük ki a leveleket Mezőtúrra és Kunszentmártonba - itt ugyanis fotóklubok működnek - és természetesen a Jászkun Fotóklub is tud erről a lehetőségről. Ők aztán összeírják, hogy kik szeretnének kiállítani egyszerre vagy külön-külön.- Mikor lesz az első kiállítás?- Az első kiállítónk december 15-én, csütörtökön 18 órakor mutatkozik be a közönség előtt - Bertalan László képzőművész, grafikus személyében.- Én nem voltam még ebben a bizonyos sörözőben, így nem tudom, hogy mekkora helyük van a kiállítandó képeknek.- Összesen húsz képet tudunk elhelyezni 40-szer 50-es keretben. A kereteket Fotográfiáért Alapítvány biztosítja, de ha valaki saját keretben akarja bemutatni az alkotásait, akkor tulajdonképppen annyit állíthat ki, amennyit csak akar.- Milyen szisztéma alapján következnek egymás után a kiállítók?- Azt mindenképpen el szeretnénk kerülni, hogy egymás után csak grafikusok vagy csak fotósok képeit láthassa a közönség, így például a mostani grafikuskiállítást egy fotográfus kiállítása követi január 19-től. Igaz, hogy mi Fotográfiáért Alapítvány vagyunk, de rá kellett jönnünk, hogy a fotóművészet a művészet tortájában csak egy kis szeletet jelent. Ebben az évben tehát egy kiállítást rendezünk, 1995-re végig megvannak a kiállítók, 1996-ra most folyik a „betáblá- zás”, de elképzelhetőnek tartom, hogy 1997-re már most is folyamatosan fognak jelentkezni a művészek.- Jól értem: akkora az érdeklődés, hogy már most „telt házas” az 1995-ös év?- így van, minden hónapban új kiállítás lesz, s mind a tizenkét hónapra megvannak a kiállítók. Na most az elképzelhető, hogy mivel a képzőművészek között sokan vannak, akik grafikával, festészettel és sok egyébbel is foglalkoznak, tehát nem csak egy művészeti ágat művelnek, így egy évben több alkalommal is kiállíthat egy évben. Mondjuk valaki grafikusként mutatkozik be januárban, az bemutatkozhat festőként is a későbbiekben.- Mi alapján válogatnak a kiállítók között, illetve válogatnak-e egyáltalán?- Nincs művészeti, technikai, stílusbeli megszorítás - csupán annyi, hogy a kiállító vállalja a kiállított képeket. Vállalja azt, hogy amit kitesz a közönség elé, az olyan színvonalú, amilyet megkövetel saját magától.- Miért pont Szandaszőlősre esett a választás, amikor helyszínt kerestek a galériának?- A sörözőnek elég nagy a látogatottsága, s Szandán egyre többen laknak. Úgy gondoljuk, hogy akik kiköltöztek, azok egy galérialátogató kört képviseltek, tehát valószínűleg van rá igényük. Mi pedig a helyükre visz- szük a lehetőséget. Persze szeretnénk egy kis érdekességet is „belecsempészni” a dologba: minden kiállításra körülbelül nyolcvan meghívó készül majd, ebből harminc úgynevezett protokollmeghívó lesz, vagyis sörjegyet jelent majd. Ez annyit jelent, hogy a meghívó tulajdonosa elfogyaszthat egy pohár sört is, amit a söröző tulajdonosa ajánl fel - amellett, hogy a galériának is helyet ad. Reméljük, hogy meg tudjuk nyerni Bertalan Lászlót, az első kiállítónkat állandó kiállításrendezőnek - gyakorlata van a dologban, hiszen baráti körben ő szokta rendezni a kiállításokat.- Ki vagy kik fogják megnyitni a kiállításokat? — Minden művész maga kéri fel a megnyitásra az illető urat vagy hölgyet. Azért gondoltuk így, mert az alapívány ugyan bármikor bárkit felkérhet a megnyitásra, de ha olyan embert kérünk fel, aki nem ismeri a művészt, nem ismeri az összefüggéseket az alkotó és a képek között, nem ismeri magát a művészt, akkor az nem lesz jó megnyitó. A kiállításokra egyébként gyűjtőket is meghívunk majd, s nem elsősorban az adás-vétel miatt, sokkal inkább azért, hogy tapasztalataikkal segítsék a munkánkat. Van egy hallgatólagos megegyezés a galéria és a kiállítók között: a művész a kiállítás után egy képet az alapítványnak ad. Ehhez azért elmondom, hogy mindezt nem pénzforgalom miatt tesszük, vagyis kértük, hanem mert szeretnénk csinálni ezekből a képekből egy gyűjteményes kiállítást. A későbbiekben pedig ezeket a gyűjteményes kiállításokat és más önálló kiálllításokat is szeretenénk „vándoroltatni”, vagyis megmutatni, bemutatni őket a megye határain kívül is. Szeretnénk egyfajta mecé- nási szerepet is betölteni, hogy minél jobban megismerjék ezeket az embereket, művészeket. Cs. Cs. R.
