Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-30 / 307. szám

1994. december 30., péntek Körkép 5. oldal Jó évet zártak Az Aegon-csoport Európa 10, a világ 20 legnagyobb biztosí­tója közé tartozik. Részvé­nyeit Amszterdamtól New Yorkon át Tokióig a világ hét legjelentősebb tőzsdéjén jegyzik. Nem véletlen hát, hogy a hazai ÁB-Aegon bizto­sítótársaság nemzetközi csa­ládtagnak számít. A cég kö­zép-magyarországi területi igazgatóságának tavaly szep­temberben kinevezett vezető­jével, Katona Bélával beszél­getve kitűnik, hogy Magyar- országon az ÁB-Aegon a leg­nagyobb intézményi befek­tető, ezáltal a legtőkeerősebb hazai biztosító. Befektetett tőkeállománya 1994. év vé­gére eléri a 60 milliárd forin­tot. A szolnoki központú igazgatóság­hoz három megye tarto­zik: Pest, Bács-Kiskun és Jász- Nagykun- Szolnok. A 20 ezer négy­zetkilométe­res régióban élők száma 2 millió. A biztosító 1994-ben eredményes­ség szempont­jából - az előzetes mér­legek alapján - jó évet zárt. A Szolnokhoz tartozó régióban a megkötött biztosítások száma több mint kétszeresére nőtt 1993-hoz ké­pest: ezen belül az életbiztosí­tások száma megközelíti a há­romszorost. Minden szinten... A biztosítónál kötött biztosí­tási formák száma igen változa­tos, annyira, hogy elmondható: Magyarországon jelen pillanat­ban a legtöbb módozatot kínáló biztosító az ÁB-Aegon. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozói va­gyonbiztosítástól kezdve az ag­rár-, a lakás-, a gépkocsi köte­lező felelősségbiztosításon és a cascon keresztül az előbb emlí­tett életbiztosításokig terjed kí­nálatuk. Ezenkívül persze ha valakinek különleges biztosí­tási forma kell, ezzel is rendel­kezésre állnak. Ilyen lehet pél­dául a temetői síremlék vagy a törzskönyvezett kutya biztosí­tása. Életbiztosítás többféle is van, a két legjelentősebb a Szemünk fénye és az Aranyfonal. Mind­kettő nagyon népszerű, és mindkettő egy megtakarítási formát, valamint egy kockázati lehetőséget tartalmaz. A Szemünk fénye elsősorban gondoskodás, az Aranyfonal pedig megtakarítási jellegű, de mindkettőben van életbiztosí­tási, azaz haláleseti kockázat. Nemhiába, egyre inkább az ilyen biztosítások kerülnek elő­térbe, hiszen a lakosság megta­karításra irányuló törekvését is magában foglalja, de a meg­szerzett egzisztenciát is védi. A biztosítási piacon egyedülálló, megújult, modem CSÉB-M biztosítások száma is növekedett. Ez a kötés a régi CSÉB-biztosítások utódja, de kissé emelt, havi 600 forintos díjjal. A lakásbiztosítások esetében a piacon közel 60 százalékos részesedést tudhat maga mögött a társaság, amivel szintén egyedülálló hazánkban. Újdon­ságot is bevezettek ezzel kap­csolatban: sorsolást rendeztek az ügyfelek között, aminek sze­rencsés nyertese az Amerikai Egyesült Államokba utazhatott ki. Jövőre szintén lesznek sor­solások, amivel családi házhoz lehet jutni. A gépjármű-biztosítások te­rén sem szerénykedhetnek az ÁB-Aegonnál, bár a cég - ahogy más biztosítók is - óva­tos üzletpolitikával közelítette meg ezeket a módozatokat. A casco terén a feltételek nagyon szigorúak, hiszen a lopások, a csalások, a törések mértéke olyan nagyságrendű, ami akár lehetetlen helyzetbe is hozhatja a biztosítási állományt. Mind­ezek ellenére az üzletágat talán még erősíteni is tudják, azzal együtt, hogy már ez évben is je­lentősen nőtt a kötelező felelős­ségbiztosítást náluk kötők száma. Kedvező lehetőséget is nyújtanak - úgy másfél éve - az autósoknak azzal, hogy aki va­lamilyen banki átutalással ren­delkezik, az havonta is fizetheti a díjat. A sikeres Aranyforint Szintén egyedülálló a hazai biz­tosítási piacon az ÁB-Aegon friss, az ősz során bevezetett szolgáltatása, az Aranyforint biztosítás. Ez egy biztosítással kombinált hozamjegy, amire bruttó 28 százalékos kamatot tudtak ígérni. A pár hónap alatt megtörtént szám­talan kötés azt bizonyítja, hogy nagyon népszerű lett az Aranyfo­rint. További si­kereket is várnak ettől a módozat­tól, mivel ’95-től bruttó 30 száza­lék kamatot aján­lanak. Az Arany­forint 3, 4 és 5 évre köthető. A biztosítás lejárta után a kamattal növelt összeget fizetik vissza. Baleseti halál esetében a min­denkori felhalmozott tőke két­szeresét fizetik ki. A jó eredményeknek kö­szönhetően a társaság 1994-ben már elfogadható nyereséggel zár. Ez lesz az első kedvező évük, hiszen a tavalyi évet mi­nimális veszteséggel hagyták maguk mögött. A jó mutatókat igen feszített munkával érték el, a legnagyobb hálózat és a leg­nagyobb üzleti apparátus révén. A szolgáltatáson alapuló pénzintézet fontosnak tartja, hogy az ügyfél tudja: ha az ÁB-Aegonnál köt üzletet, a legnagyobb biztosítótársaság áll a háta mögött, ami meg­nyugtató garanciát jelent szá­mára. Ez azt is jelenti, hogy a vállalt kötelezettségeket 20-30 év múlva is nagy biztonsággal teljesíthetik. Természetesen sohasem lehetnek elégedettek, ezért újabb és újabb lehetősé­gekkel nyitnak az ügyfelek felé. Az ÁB-Aegon tanúbizony­ságot tett az idén is, hogyan kell a bajba jutott embereken segí­teni. Rögtön reagáltak a buda­pesti Jós utcai gázrobbanásra, a keceli helikopterszerencsétlen­ségre és a szajoli vasúti tragé­diára. A rászorultakon azonnal segítettek. Az igazgatóság területén két esetben is jelentős viharkárok voltak ’94-ben. Márciusban 20 millió forintot, szeptemberben 12 milliót fizettek ki a károsul­taknak. Az ÁB-Aegon „bébijei” De ne csak a tragédiákat nézzük! Az ÁB-Aegon nevéhez fűződik az ÁB-bébi sorsolás is. A nemes gesztust még az Ál­lami Biztosító teremtette meg, de az Aegon-csoporthoz való tartozással ez a hagyomány természetesen továbbra is megmaradt. Az újévi sorsolást a január elsején 0 és 2 óra között szüle­tett bébik között most is meg­tartják. Négy vidéki és egy fő­városi újszülött kap 100 ezer forint értékű Aranyfonal élet- biztosítást. A gyermekek 18 éves korára az összeg elérheti a több millió forintot is. Idén az igazgatóság régiójá­ban születetteknek is kedvezett a szerencse: egy kiskunhalasi és egy szolnoki gyermek lett ÁB-bébi. Katona Béla reméli, most is születik a területükön olyan pici, akit ÁB-bébinek lehet majd nevezni. Áz igazgató ezen a reményen túl sok sikert és boldogságot kíván az új esztendőben az ÁB-Aegon jelenlegi és leendő ügyfeleinek, valamint az olva­sóknak! Katona Béla területi igazgató 850 lakosból 340 nyolcvanévesnél idősebb Zöldség és nyugalom a hosszú élet titka? Az egészséges, hosszú élet titka nem titok egy középkori kis olasz faluban: sok friss zöldség és nyugalmas élet­mód. Rómától száz-egyné- hány kilométernyire délre, sziklás hegység tetején fek­szik ez a falucska, Campodi- mele. Fallal körülvett, autók elől el­zárt központi része valóságos labirintus, sikátorokkal, lép­csőkkel, kis terekkel. A XIV. században a síkságról ide me­nekültek a banditák elől az em­berek. Manapság azzal szerzett hír­nevet magának, hogy 850 la­kosa hosszú életű. Negyven százalékuk 80 éven felüli. Rit­kaság, ha egy helybéli nem éri meg 85. életévét.- Nem is az a rendkívüli, hogy sokáig élnek itt az embe­rek, hanem az, hogy idős ko­rukban is egészségesek - mondta a falu polgármestere, Paolo Zannella a Reuter tudósí­tójának. - Egy néni a minap ünnepelte 99. születésnapját, és még mindig el tudja látni ma­gát. Teljesen egyedül él, pedig elmehetne a fiához a városba. Egy éve bottal jár, de nem hi­szem, hogy szüksége van rá, csak azt akarja láttatni, hogy milyen öreg. Áz Egészségügyi Világszer­vezet kutatói 1985-ben, amikor Péter, Vilmos és a röfögő cselló Hinné-e bárki, hogy egy cselló röfögni is tud? Pedig hovatovább nyávog, sőt ku­korékol is, ha olyan avatott kezek szólaltatják meg, mint Gryllus Vilmosé, aki Le­vente Péterrel együtt még azt is el tudja feledtetni ve­lünk - gyerekekkel, felnőrí tekkel, hogy e világon va­gyunk. Vagy inkább képesek el­hitetni ők velünk, felnőttek­kel - méghozzá szemfény­vesztés nélkül -, hogy ez a nyúlfarknyi élet többet is rejt, mint hisszük róla. De mit is rejt? Hát, ez a Titok. A titkok Titka. Ki- nek-kinek a magáé. Ám van egy közös nyelvünk, amit Játéknak nevezünk, s ezzel a csodálatos „hangszerrel” ki-ki megfejtheti a maga Titkát. Vagy a másét, ami lehet ugyanaz. S közben játszik az em­ber. Játszódik. Egyedül, vagy együtt másokkal. S ta­lán észre sem veszi, mert nem tetten érhető, hogy az a valami, ami már rég elmúlt és mégis itt van bennünk, ami korlátok nélkül, ám ész­szerű szabályok szerint való, amit jobb híján gyer­mekkornak nevezünk, pedig hívhatnánk aranykornak is, ez a Játékban előbújik, mert előcsalogatható. Élőbújik, mint mondjuk Weöres Sán­dor varázsszavai rejtekhe­lyükről vagy a csellóból a hangok. Van, ki mesterfokon bírja a nyelvet, van, ki meg sem érti. Ám a Titok ott rejtezik mindannyiunkban, legyünk bár négy- vagy akár ötven­két évesek, s járjanak körü­löttünk bármilyen zergenye idők. Néhány megátalkodott felnőtt - lásd: Gryllus és Levente például - évtizedek óta nem átallja a maga nyel­vén fennen hirdetni, hogy az igazi, szép Játék benne van csörömpölő hétköznapja­inkban, fakó reggeleinkben, kifacsart életünkben, s ha másban nem, hát gyermeke­inkben. És mi, a karácsonyi ké­szülődés alatt, egy órácskára újra elhittük nekik.- seresi ­először jártak Campodimelé- ben, megállapították, hogy a 80 évesek koleszterinszintje ala­csonyabb, mint az újszülötteké. Egy római klinikáról Pietro Cugini négy éve jár ide kuta­tómunkára egy nemzetközi program: „Az anyaméhtől a koporsóig” keretében. Ennek célja, hogy az emberi szervezet fejlődésének min­dennapjait nyomon kövessék, kutatói a hasonló jelenségek ismétlődésére, a biológiai rit­musra összpontosítanak, és egymástól nagyon távoli vidé­keken, Japánban, Nepálban, Romániában és Campodimelé- ben gyűjtött adatokat hasonlí­tanak össze. A római orvos két hónapon át megfigyelés alatt tartott 92 helyi lakost, 76 és 102 év kö­zöttieket. Azt tapasztalta, hogy vérnyomásuk 24 óra alatt ki­váló ritmusban változik, és lé­nyegesen alacsonyabb, mint az országos átlag. Ugyanezt állapí­totta meg az egy háztartásban élő 85 éven felüliek gyermeke­inek és unokáinak az esetében is. Nagyon egészséges életmó­dot alakítottak ki. Hajnalban kelnek, korán fek­szenek, és mindennap ugyan­abban az időben étkeznek - mondta az orvos. Csodálatos összhangban élnek természetes biológiai ritmusukkal. (Panoráma) A nagy lehetőség Minden csoda három napig tart - ahogy mondani szokás -, még akkor is, ha valami egészen nagy dologról van szó. Nincs ez másként a bűnügyekkel sem. Ami ma esetleg milliókat foglal­koztat, az talán holnapra már a feledés homályába vész, hisz (sajnos) jön helyette újabb és újabb, esetleg még nagyobb ér­deklődést kiváltó esemény. Kivétel persze mindig akad, amikor valami - egészen különleges módon - szinte folyamatosan ké­pes az „étlapon” maradni. A „Hoksári-ügy” például már hosszú hónapok óta szinten tartja a közvélemény nem csekély érdeklő­dését. Voltaképpen ez nem is csoda, hisz „nem semmi”, ami ez ügyben már nyilvánosságra került. Röpködnek a százmilliók, nem beszélve a nagy nevekről, amelyeket többségükben legin­kább a határtalan emberi fantázia kötött össze a történtekkel. Ha ez már így van, és persze van is mit mondani, akkor nyil­ván tájékoztatni kell az embereket. A megyei rendőr-főkapi­tányság ezúttal merőben rendhagyó módon oldotta meg ezt azt általában sem könnyű feladatot. Á nyomozás vezetői - sokéves bűnügyi tapasztalataik birtokában meglehetősen bölcsen - fel­ajánlották a letartóztatásban lévő gyanúsítottnak, hogy ha kí­vánja, ő is részt vehet az újságíróknak szervezett tájékoztatón. Lehetőség volt ez talán mindenkinek. Akiket valamilyen okból érdekel az ügy, bizonyára nagyra értékelték a rendőrség nagy­vonalú gesztusát. Feltételezhetően az ügyben leginkább érintétt, immár „felfüggesztett” ügyvéd sem számított arra, hogy ilyen elbánásban lesz része a hazai fogvatartói részéről. Azt, hogy ez a - valóban nem mindennapi - körülmény zavarta-e meg, vagy talán valami teljesen más, nem tudni, mindenesetre megjelené­sével és nem kevésbé mondanivalójának tartalmával enyhén szólva csalódást okozott hallgatóságának. A jogászoktól egyébként megszokott - a laikusok számára esetenként már-már túlzottnak vélt - precíz fogalmazásnak, a logikus érvelésnek nyomát sem lehetett felfedezni mondandó­jából. Bár - némi unszolásra - kijelentette, hogy az ellene fel­hozott gyanúsításokkal szemben ártatlan, sőt voltaképpen ő ál­dozat, ez azonban az általa előadott, jószerével követhetetlen halandzsa alapján mégsem tűnt igazán meggyőzőnek. A nagy lehetőség, úgy tűnik, kihasználatlanul maradt, már ami a fősze­replőt illeti. Ezzel szemben a rendőrség ügyes húzásával vi­szont annál többet nyert. Nyert, mert az „ártatlanság vélelme” jegyében olyan jogot adott a letartóztatott kezébe, ami annak védekezését szolgálhatta volna, és természetesen nyert azért is, mert e még feltétlenül újdonságként ható ötlet kétségtelenül növelte a sajtónak a rendőrség iránt érzett elismerését is. Horváth Győző Miniszterként a családért A Népjóléti Minisztériumban tegnap hirdették ki a középfokú tanintézetek diákjainak meg­hirdetett „Mit tennék a csalá­dért, ha miniszter lennék?" című pályázat eredményét. 162 dolgozat érkezett a bírálóbi­zottság elé. A fiatalok minisz­terként csaknem valamennyien a munkanélküliség megszünte­tését tekintették legfontosabb feladatuknak. A pályamunkák érettségét tükrözi az, hogy a gazdasági felemelkedés kulcs­kérdésének a munkahelyterem­tést tekintik, és az iskolából ki­lépő munka nélkül maradt tíz­és tízezrekében saját sorsukat látják. Megjelentek a dolgoza­tokban a családtervezés oktatá­sára, az egészséges életmód fel­tételeinek kormányzati támoga­tására vonatkozó elgondolások csakúgy, mint a lakásprobléma megoldásának fontossága. Kiderült, hogy a dolgozat­írók többsége vidéki szakkö­zépiskolában, középiskolában tanul. Meglepő módon fővárosi gimnáziumból nem érkezett pá­lyamunka. A pályázatok leg­jobbja a zsűri értékelése szerint Szeles Oszkár sárospataki gim­nazistáé lett. (MTI) Áremelés a vasutaknál A MÁV január 1-jétől 20 százalékkal emeli a belföldi vasúti személyszállítás dí­jait. Ez magában foglalja az általános forgalmi adó ked­vezményes kulcsának növe­kedését is. A helyjegy ára 45 forint lesz jövőre. A nemzetközi forgalom­ban csak május 1 -jétől lesz — mintegy 10 százalékos — ta­rifaemelés. Mindezt Magos György, a MÁV Rt. vezérigaz­gató-helyettese mondta el a MÁV tegnapi sajtótájékoz­tatóján. (MTI) Kibékítette apját a nagybátyjával A karácsony előtti napokban Friderikusz békítő show-já- nak Csépáról voltak vendé­gei: Várszegi Csaba csépai fi­atalember kibékítette az éde­sapját a nagybátyjával. *- Piszkosul idegesített, ahogy viselkedtek egymással - meséli a békítés történetét Csaba, mi­kor megkerestem otthonában. A fiatalembert egyedül talál­tam, az édesapja - aki békült a show-ban - Budapesten dolgo­zik. Csaba most az iskolai szüne­tet tölti, autószerelőnek tanul Kunszentmártonban. Olyan hü­lye dolognak tartottam, hogy édesapám és az öccse harag­szanak egymásra - mondja. En próbáltam kibékíteni őket, de nem sikerült. Például meghív­tuk az édesapám testvérét, Dé- nest az öcsém ballagására, de nem jött el. Amíg nem haragud­tak egymásra, addig ők voltak a legjobb testvérek, utána pedig úgy viselkedtek egymással, mint két idegen, nem beszéltek, nem is köszöntek a másiknak. Hogy ne lássanak bennünket A nagybátyámék Pesten lak­nak, de a mellettünk lévő ház is az övék. A nagybátyám képes volt egy nagy falat húzni a két ház közé palából, azért, hogy ne lássanak át hozzánk, amikor Csépára jönnek. Nekem azért is nagyon rossz volt ez az egész, mert a nagybá­tyám négyéves fia, Alex az én keresztfiam, és e miatt a harag miatt nem láthattam a gyereket sem.- Min lehet ennyire össze­veszni?- Édesapám öccsét többször följelentették. És ő azt hitte, ezek a családból jöttek, hogy édesapám volt. Pedig nem ő tette. A feljelentések egy része édesanyámtól származott, aki azóta már nem él velünk. Emi­att apám és a nagybátyám há­rom évig haragudtak egymásra. A kamerák előtt találkoztak- Hogy jött az ötlet, hogy a Friderikusz-show segítségével békítse össze őket?- Láttam az első adást, és gondoltam, megpróbálom én is. írtam egy levelet, amelyben elmeséltem a történetet. Édes­apám nem tudott róla. A nagy­bátyám pedig akkor tudta meg, amikor Friderikusz személye­sen megkereste őt.- Milyen volt a műsorban szerepelni? Gondolom, nagy izgalmat jelentett.- Én nem is akartam elmenni a műsorba, de muszáj volt. Na­gyon megnyugtató légkör fo­gadott bennünket ott, mindenki nagyon kedves, Friderikusz Sándor is nagyon szimpatikus nekem, sokat beszélgettünk. A nagybátyámmal csak a kamerák előtt találkoztunk. Az utolsó percig nem tudtuk, hogy eljön-e, mert a műsor előtt nem mondják meg, és az öltözőnk­ből nem volt szabad kijönni, te­hát nem láthattuk, ott van-e.- Milyen érzés volt kibékíteni az édesapját és a nagybátyját?- Nagyon jóleső érzés volt, hogy sikerült. Az az igazság, nem nagyon hittem benne, mert Dénes eléggé makacs. Igaz, édesapám is, de ő jobban hajlik a békülésre.- Mi történt a műsor után?- Elmentek Dénesék laká­sára, és ott beszélgettek.- Ön szerint miért alakul ki harag az emberek között?- Mert mindenkiben megvan a büszkeség. Valami kis dolgon összevesznek, aztán egyik sem közeledik a másikhoz. Ha va­lamiben én vagyok a hibás, ak­kor érdemes a békülést kezde­ményezni.- És ha nem?- Akkor is. Ha nekem van igazam, és azt mindketten tud­juk, akkor is léphetek én elő­ször, ha szeretem a másikat. Ön haragszik-e?- Ön haragban van valaki­vel?- Nem tudok róla, hogy ha­ragot tartanék valakivel. Azt gondolom, hogy ha va­lakinek komoly oka van arra, hogy haragudjék a másikra, ak­kor haragudjék, de kis dolgo­kon összeveszni, azt hülyeség­nek tartom.- Ön mi okból tudna nagyon mégharagudni valakire?- Nem tudom, ez viszonyla­gos. Én egy dolgot nem tudok elviselni: azt, ha valaki két­színű, jellemtelen. Paulina Éva

Next

/
Thumbnails
Contents