Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-03 / 285. szám

A TARTALOMBÓL A szerkestőség postájából Kungyalu élni 9. o. szeretne 10. o. Közlekedés­biztonság 11.0. Kötődjék hozzánk 12. o. Húszon innen — tízen túl 13. o. V. évfolyam, 285. szám 1994. december 3., szombat Szörnyű vasúti katasztrófa Szajolban Megdöbbentő vasúti katasztrófa történt teg­nap délután 16.45-kor Szajolban. Egy Debre- cen-Törökszentmiklós felől érkező gyorsvonat 110 kilométeres sebességgel kisiklott egy vál­tón, és a szerelvény több kocsija szinte berob­bant a vasútállomás épületébe és egy lakó­házba. A leomló falak maguk alá temettek egy vagont, amely teljesen megsemmisült. Az állo­más félig összeomlott, több kocsi szétroncsoló- dott. A bombatámadásra emlékeztető hely­színre azonnal megérkeztek a mentők, a tűzol­tók, a rendőrök, a polgári védelmisek, és nagy erőkkel megkezdődött a mentés. Egy felborult kocsiban, a baleset után közel három órával is találtak még élő embert. A halottakat a váróte­rem kövezetére fektették, a sebesülteket elszál­lították. A mentés óriási erőfeszítéssel folyt, de nehezítette, hogy nem tudták megközelíteni a kisiklott szerelvényt a leszakadt villamos-felső- vezetékek miatt, így nem tudták daruval meg­emelni a vagonokat. A huszonkét órai adatok szerint huszonegy halottat találtak a romok kö­zött, és hatvannál több volt a sebesültek száma. A megjelent vezetőkön kívül a helyszínre ér­kezett Kuncze Gábor belügyminiszter és Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi mi­niszter is, aki nem zárta ki, hogy a tragédiát emberi mulasztás okozta. A látvány döbbenetes. Fel­fordult vasúti kocsik, épületro­mok, leszakadt villamos felső­vezetékek, önállósodott kere­kek. Fekete nejlonba csavart ha­lottak, vérző sebesültek, szerte heverő végtagok. A felvert por belep mindent. Rengeteg mentő, tűzoltó, rendőr, polgári védelmis. Kiabálnak, hogy még találtak egy élőt a romok alatt. Hogy mi is történt, arról elő­zetesen Utassy László, a me­gyei védelmi bizottság titkára tájékoztatott hat óra után pár perccel. A Nyíregyházáról Bu­dapest irányába haladó 613-as számú gyorsvonat 16 óra 45 pérckor eddig még ki nem derí­tett okok miatt Szajol vasútál­lomáson egy váltón kisiklott. A halottak, sérültek számát abban az időpontban még nem tudták. A sérülteket a szolnoki, a törökszentmiklósi, a karcagi, a mezőtúri és a ceglédi kórhá­zakba szállították. A mentőktől kapott tájékoztatás szerint 33 mentőautó érkezett a hely­színre, még a fővárosból is le­ment két rohamkocsi. A vas­útállomást lezárták, vonat nem közlekedett. A műszaki men­tésre érkezett alakulatok mun­káját közvetlen a roncsok köze­lében megbénították a leszakadt felsővezetékek. A roncsokat a műszakiak csak az ötödik vágánytól tudták megközelíteni. Hamar Mihály állomásfőnök a kérdésre, hogy mi miatt következett be a tragé­dia, még nem tudta megmon­dani. Elmondta azonban, hogy a gyorsvonat a második vágányon haladt volna át. Minthogy nem kell a vonatnak megállnia Sza­jolban, nagy sebességgel halad­hat át az állomáson. Csakhogy tisztázatlan ok miatt kapott egy kitérőt - váltót -, amire csak 40 kilométeres sebességgel lehet rámenni. Érthető hát, ha a vál­tón kisiklott a rohanó szerel­vény. A jelzők azt mutatták az egyébként életben maradt moz­donyvezetőnek, hogy egyenes­ben haladhat, vagyis mehet száztízzel. Tudni kell, hogy a váltókat a központból irányítja a váltókezelő, aki villamos úton zárja a vágányutat. A kisiklott vonat először egy lakóépületet döntött romba, majd felsővezeték-oszlopokat kidöntve az állomás váróterem felőli sarki részét vitte el. A nyolc kocsiból az első a moz­donyon maradt, a többi kisik­lott. A harmadik kocsi felfor­dult. Az a vagon, amely a lakó­házat romba döntötte, a törme­lék alatt teljesen megsemmisült. Hogy benne mennyi lehet a ha­lott, senki sem tudta, a helyzet annyira reménytelennek tűnt, hogy meg sem kezdték a men­tést. Óriási volt a nyüzsgés az ál­lomáson, ahová a szajoliak is kimentek addig bámészkodni, míg le nem zárták teljesen a környéket. A mentés leginkább a harmadik kocsira összponto­sult, amelyben még fél nyolckor is találtak élő embert. A Hetényi Géza kórházba percenként szállították a bete­geket a mentőautók. A sürgős­ségi osztályon a sérültek, az or­vosok, nővérek hada között né­hány hozzátartozó toporog. Egy idős, ősz hajú asszony sírva mondja:- A fiam volt a vonaton. Megbeszéltük, hogy ezzel a vo­nattal jön. Nem tudom, hogy megsérült-e, nem tudom, hogy él-e. Próbáltam kérdezni utána, de azt sem tudják, hol van. Az asszony érdeklődni próbál az osztályon szolgálatot telje­sítő rendőröktől. Azonban nem kap információt. Közben újabb beteget hoznak. A feje bekö­tözve, az arca véres. Az idős asszony ránéz a beteghordó ágyon fekvő, infúzióra rákötött betegre, reményt vesztve meg­fordul és elmegy. Újabb sérültet hoznak. Fia­talember, akin látszik, hogy kevés a sérülése. Egy síró asz- szony hajol föléje:- Péter él? Az asszony csak sír, így a fér­jétől tudom meg, hogy a fiuk az előbb behozott fiatalemberrel együtt indult el egy kis kamasz­kori kiruccanásra. Nem mond­ták meg, hogy hová mennek, így a szülők nem tudták azt sem, hogy a vonaton voltak vagy a szajoli állomáson érte őket a baleset. Nem tudnak a fi­ukról semmit. A barátja azt mondta, a baleset után beszélt vele, Péter a lábát fájlalta, de egyéb baja nem volt.- A lábát fájlalta, akkor csak él - hajtogatja az apa. Fodor Jánosné Szegedre uta­zott volna. Ő viszonylag köny- nyen megúszta a balesetet, zú- zódásokkal, bordasérüléssel, így emlékszik vissza:- Nagyon sokan voltak a vo­naton, Kisújszállásig egy forin­tot nem lehetett volna elejteni. A baleset előtt úgy éreztem, mintha hirtelen fékezett volna a vonat, aztán mindenütt por volt, mintha kiütötték volna az abla­kot. Gyermeksikoly hallatszott, a szomszéd fülkében gyerekek utaztak. (Folytatás a 2. oldalon) A tragédia egyik rémült, kis áldozata. Szinte percenként száguldottak a szolnoki kórházakba a mentőautók. Támogatás Göncz Árpád a Szocialista Intemacionálé támogatását kérte ahhoz, hogy Magyaror­szág teljes jogú EU-tagsága belátható időn belül megva­lósulhasson. A köztársasági elnök akkor mondta ezt, amikor fogadta Pierre Mau- roy-t, a kongresszusát Bu­dapesten tartó Szocialista In- temacionálé elnökét. Hang­súlyozta: szó sincs arról, hogy Magyarország elvetné a regionális együttműködés gondolatát, amely ez nem le­het alternatívája az EU-csat- lakozásnak. Változóan felhős idő Változóan felhős idő lesz csapadék nélkül. A hőmér­séklet mínusz 1 és plusz 4 fok között várható. A Szolnoktejért a termelők is versenyezhetnek A papírgyár száz százalékban Prinzhorné A Szolnok Papír Rt. három hónapon belül újraindulhat, ha napokon belül aláírják a szerződést a többségi tulajdonos Briegl und Bergmeisterrel, egyúttal osztrák tulajdonba kerül a még ÁVÜ „fennhatóság alatt álló” 49 százaléknyi részvénypakett is. Erről, valamint a privatizáció helyzetéről tegnap Szolnokon, a Technika Házában rendezett fórumon Hatvani Szabó János, az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója beszélt. Az ÁVÜ ügyvezető igazga­tója tegnap a megyeszékhelyen vendégeskedett, mely program lezárásaként fórumot tartott a meghívott gazdálkodó egysé­gek vezetőinek a Technika Há­zában. Előadásában szólt a pri­vatizáció országos helyzetéről, valamint a jövőbeni változtatá­sokról. Ezek között megemlí­tette, hogy a kárpótlási jegy tu­lajdonosoknak az elkövetke­zendő félévben megfelelő mennyiségű állami vagyon-vá- sárlási lehetőséget ajánlanak fel, ezért a jegyeket ne adják el alacsony árfolyamon. E témához kötődött a Szol- noktej Rt. privatizációja is, ugyanis Hatvani Szabó János felszólította a termelőket: kezd­jék meg a szervezést a társaság privatizációjához, mert az adóskonszolidáció legkésőbb másfél hónap múlva lezárul, s céget még 1995. első negyed­évében meghirdetik. Előrelátha­tólag oly formában, hogy abban a termelők is tulajdonhoz jut­hatnak. A Szolnok Papír Rt. helyzete végre rendeződik - mondotta az ügyvezető igazgató. Várhatóan a napokban az ÁVÜ és a több­ségi tulajdonos Briegl und Bergmeister AG aláírja a meg­állapodást, mely tartalmazza, hogy a szolnoki gyárat három hónapon belül újra kell indítani. A szerződésben az is szerepel, hogy legalább három éves üze­meltetést kell garantálnia az osztrák félnek. A Prinz- hom-csoport egyúttal a Duna- pack még állami tulajdonban lévő részvényeit is megvásárol­hatja, valamint a szolnoki cég 49 százaléknyi részvénycso­magja is osztrák tulajdonba ke­rül. A pénzügyi garancia bizo- tosított, melyet a Bank Austria vállalt. (Folytatás a 2. oldalon) Adómentesítés kormánydöntéssel Elemi kár és olyan objek­tív ok alapján, melynek fennállása a vállalkozás működőképességét veszé­lyezteti, a kormány mente­sítheti egyes adóalanyokat az 1994. évi adó megfizetése alól. Ez azonban csak az adóhatóság javaslatára és az adóalany külön kérelmére történhet - tájékoztatta az Adó- és Pénzügyi Ellenőr-' zési Hivatal illetékese az MTI-t. A kérelmek benyújtásának határideje 1994. december 10. Az eddig a határidőig benyújtott kérelmeket terjeszti a kormány elé az adóhatóság. A kérelem­ben pontosan meg kell jelölni az adózó adószámát, nevét, szék­helyének, telephelyének címét és a mentesítés iránti kérelmet indokolni is kell. A kérelmet az illetékes elsőfokú adóhatóság­hoz kell benyújtani és e mellé csatolni kell az igazolásra szol­gáló okiratokat is, például az elemi kár megtörténtéről. Az engedélyezés nem auto­matikus. A minimumadó alóli mentesítés iránt benyújtott kére­lem nem mentesíti az adózót az 1994. december 20-ai határ­időig őt terhelő adóelőleg-ki­egészítési kötelezettség alól. At- _ tói a naptól fogva azonban, amikor a mentesítő határozatot közük az adózóval, a befizetett összeg visszaigényelhető, vagy az adóhatóság által nyilvánta- rott más adótartozás kiegyenlí­tésére felhasználható. Azoknak a kérelmeknek az ügyében, amelyeket nem nyúj­tanak be december 10-éig, csak az 1994. évi adóbevallások be­adása után, egy későbbi idő­pontban hoznak döntést az ille­tékesek. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents