Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-24 / 303. szám
10. oldal Szabadidőben Családi Körben 1994. december 24., szombat Gina, a szakácsnő A pedagógia hétköznapjai Naiv önismeret Világszép írnoka A gyerekek (vagy a naiv és kezdeti önismeret szintjén állók), ha érzelmeikről akarnak megfogalmazni valamit, akkor rendszerint azt mondják el, amit a környezetükben élő személyek kijelentettek róluk. „Mélyen érző vagyok”, „nincsenek érzelmeim”, „szívtelen vagyok”, „felületesek az érzelmeim”. S ha a „honnan tudod?”, „miből gondolod?” kérdéseket hallják, akkor a válaszokból lassan kiderül, hogy az anya, az apa, egy barát - tehát valaki környezetükben ezt így mondta. Tulajdonképpen információinkat önmagunkról valóban a környezetünkből vesszük. Nemcsak érzelmeink milyenségéről, hanem minden más vonásunkról is folyamatosan tájékoztatnak a körülöttünk élők. De ezeknek a véleményeknek a gépies és sztreotip (merev, változatlan) átvétele nem helyes, mivel nem vezethet el a megfelelő önismerethez. A, .nincsenek érzéseim” kijelentést nem lehet elhinni például annak a kamasz lánynak, aki egy ízben ezt állította önmagáról. Beszélgetés közben sorra kiderült ennek ellenkezője. A különféle élethelyzetekben, hol kicsi, hol nagy horderejű élmények kapcsán éppen hogy voltak s vannak érzései: elveszett kiskutyája után szívósan nyomozott heteken át. Vagy: a családi események érzelmi hatásait nagyon is érzékenyen fogadta. Öröm és gyengédség érzése fogta el, ha nővéAz oldalt szerkesztette: Rónai Erzsébet A baule-i filmfesztivál zsűrielnöke Gma Lollobrigida volt. A hatvanéves sztár ma is gyönyörű. A filmeseknek Gina olaszos ajándékkal kedveskedett. Ő maga ízesítette a spagettit, amit a vendégek nagy kedvvel fogyasztottak el. fotó: feb Segítség vakoknak Dr. Reginaid Golledge, a Santa Barbara-i egyetem professzora hangeffektusokra dolgozta fel az utca képét, a tájakat. A különleges módszert komputer segítségével készítette. A vakok számára ez tökéletes tájékozódási segítség. A közlekedő ember hátára szerelt berendezés jelzi az utcaképet, a járdát és minden változást. A tesztet kipróbáló világtalanok boldogan jelezték, a készülék kitűnő. Sokat enni dicsőségszámba ment... Középkori eszem-iszom Nem véletlen, hogy a középkor mindennapi embere jobban félt az éhhaláltól, mint például a gyakran egész tartományokat, országrészeket elnéptelenítő kolerától, pestistől. Gyakran fordult elő ugyanis, hogy szűkén termett a föld, no meg az is sokszor megesett, hogy hol a tatár, hol a török, hol meg a szomszédos földesúr hajdúi dúlták fel, rabolták kj a hihetetlen nyomorban élő jobbágyok földbe ásott kunyhóit. És hogy az esetleges békeidőben nehogy hozzászokjanak a szegények a jóléthez, arról gondoskodott a világi vagy az egyházi hatalmasság, akár deressel is behajtva a dézsmát vagy a papi tizedet. Bezzeg az urak! Ők soha semminek nem voltak híján, főleg a dúsan terített asztalnak, az eszem-iszomnak nem. A XVI. század közepén például II. Henrik francia király udvartartásának egyetlen napi fogyasztása 250 kenyér, 18 vágómarha, 4 borjú, 8 birka, 3 őz, 4 nyúl és 150 különféle szárnyas volt. Mivel egy-egy tartománynak az éléskamráját egykettőre felélték, az udvar folyton-folyvást vándorolt. Nemcsak Franciaországban, hanem máshol is. Nem kell azonban ilyen messzire mennünk, hogy példát találjunk a dőzsölésre. Zsig- mond, Magyarország királya, amikor 1410-ben meghívta Ernő osztrák herceget, kettőjük asztalára egy borjút, 2 birkát, 17 tyúkot, 28 csirkét, 1 kap- pant, 4 malacot és 200 tojást szolgáltak fel. Amikor pedig két évre rá budai palotájában a külföldi fejedelmeket látta vendégül vadászvacsorán, 1700 szarvas, őz, vaddisznó és nyúl csontjáról szopogatták le a húst. A krónikás szerint Mátyás király is igen nagy ínyenc volt. Országos teendői mellett be-bekukkantott a konyhára, sorra kóstolta, mi több, saját fenséges kezével sózta, bor- sozta, ízesítette az ételeket. A zöldségfélék közül (a főúri asztaloknál egyébként ezt nemigen fogyasztották) különösen kedvelte a hagymát: frissen sütve és fonnyasztva egyaránt. Amikor feleségét, Beatrixot Székes- fehérváron megkoronázták, a meghívottakat huszonnégy fo- gásos ebéden látta vendégül. Mátyás „menzáján” mintegy száz szakács és kukta sütött-fő- zött. Felesége ugyanis külön konyhát tartott. Hippolitnak, a mindenható gyarló szolgájának, a mindösz- sze hétéves esztergomi érseknek (mellesleg Mátyás sógornőjének a fia volt) a napi „betevő falatjáról” a következők gondoskodtak: pohárnok, fel- metélő-szeletelő, pincemester, tálaló, a konyhára ügyelő sáfár, két vadász, három étekfogó, hat szakácsmester, ugyanannyi segéd, két konyhaszolga, fűszerkészítő és fűszertámok. Arról a lakomáról, amelyen I. Apafi Mihály, Erdély fejedelme 1663-ban az egész török sereget vendégül látta, és amelyen 40 szekémyi kenyeret, mellé 300 ökröt, 3000-3000 birkát és bárányt szolgáltak fel, még Cselebi, az oszmán birodalom krónikása is mint párját ritkítóról szólt. rének kisbabájával foglalkozhatott. Mélyen megrendítette és elszomorította nagyanyja halála. De mert egy alkalommal elutasította anyja kérését - nem segített neki a házimunkában -, s ekkor elhangzottak a „de szívtelen vagy”, „nincsenek érzéseid” kijelentések, ő érzelmeiről ennek alapján formált ítéletet. Ennyit tudott érzelmeiről: ő szívtelen. Nem több konkrét helyzet, illetve helyzetek folyamatában akarta megismerni magát (visz- szapillantva például az időben), hanem elfogadott egy kijelentést, noha az a kijelentés valójában még talán az adott konkrét pillanatban sem volt érvényes! Mégis a másik ember - példánkban az anya - szavait mechanikusan átvette. Ha e naiv, gyermeki önismereti szintről feljebb akarunk lépni, akkor túl kell jutnunk a környezet megállapításainak ilyen gépies, sztereotip átvételén. Hogyan tovább? Az egyik feladat annak a ténynek megértése, hogy érzelmeinknek előtörténete van. A ma épp felbukkanó érzelem a múltra támaszkodik, arra épül. S ami ma van - az a jövőben valamiképp tovább fog hatni. A múlt, a jelen, a jövő egy folyamat! Nemcsak a történelmi eseményekben, a művészeti, a politikai, a gazdasági élet vonatkozásaiban igaz a folyamatosság, hanem egyéni pszichikus fejlődésünkben is. Tulajdonságainkra, karakterünkre és érzelmeinkre is bizonyos történeti szemléletmóddal kell tekinteni. Kérdezhetjük azt is .magunktól s magunkról, hogy „milyen vagyok?”, „milyen tulajdonságaim”, „milyen érzelmeim” vannak, s azt is, hogy „milyen jellegzetességei vannak érzelmeimnek?”. Mennyire vagyok gyengéd, másokat elismerő, vágyom-e és milyen mértékben a gyöngédségre, az elismerésre, milyen mértékű az önszeretetem? - és a kérdéseket a végtelenségig lehetne sorolni. Ám ha igazán szeretnénk érteni magunkat és az énen belüli érzelmeinket, akkor helyesebb így kérdezni: mi a története a tulajdonságaimnak, mi a története az érzelmeimnek? Érzelmeink története összefonódik egyéni sorsunk történetével. (Mohás Lívia: Találkozás önmagunkkal) Naomi Wildingnek van a világon a legszebb nagymamája. A 16 éves kislány nagymamája Elisabeth Taylor. Szülei Michael Wilding junior és Johanna Dahn. Naomi szemei és tekintete a világhírű nagymamáé. fotó: feb A második pohár... Brit kutatók vizsgálatai élettanilag is igazolták a férfiaknak azt a régi tapasztalatát: könnyű Katát táncba vinni, ha belediktálunk némi alkoholt. A vizsgálati mérések ugyanis azt mutatták, hogy egy-két pohár könnyű szeszes ital csaknem 50 százalékkal növeli a hölgyek szervezetében a tesztoteron szintjét: vagyis azon hormonét, amely a szexuális ingereket fokozza. Azt viszont nem sikerült kimutatniuk, hogy ez a bizonyos második pohár alkohol pozitív vagy negatív hatással lenne az erősebb nem tagjaira. Náluk csak a további poharak hatnak igazán... A borssal, sáfránnyal, szerecsendióval, szegfűszeggel, ánizzsal, köménymaggal, gyömbérrel, fahéjjal és egyéb fűszerekkel ízesített húsételekre jól csúszott a bor. A világi és az egyházi hatalmasságok egyaránt igen kedvelték az itáliai traminit, az aszús szőlőből készített malváziait, azután a szerémségi és a baranyai majd később a tokaji borokat. Evés-ivás közben zenészek, énekesek, kutya- és medvetán- coltatók, no meg az udvari bolondok szórakoztatták őket. Sokat enni dicsőségszámba ment. A nagyevőket még a csak kivételesen fontos személyiségeket és eseményeket feljegyző krónikások is számon tartották. Ilyen volt például X. Leó pápa udvarában szolgálatot teljesítő Fra Mariano ferences barát, aki állítólag egy ültő helyében húsz kappant és négyszáz tyúktojást fogyasztott el. Á haza sorsáról és a hívők lelki üdvéről gondoskodók asztaláról a gyümölcs sem hiányzott: alma, körte, szilva, szőlő, cseresznye, barack, dió stb. A dinnyére, ami egyébként fejedelmi csemegének számított, hogy hasmenést ne okozzon, a kor szokása szerint bort ittak. Messziről pedig külön lovas futárok hozták a citromot, a narancsot, a fügét, olajbogyót, az osztrigát... A hajdanvolt tivornyák, eszem-iszomok kapcsán jegyzi meg a XV. század végén Budán tartózkodó Temesvári Pelbárt nevű barát, hogy amíg az urak a palotáikban dáridóznak, addig a ruhátlan szegénység éhen vész az utcán. F. L. Meglepő fordulat Beküldendő december 30-ig (Új Néplap szerkesztősége 5001 Szolnok, Postafiók 105.) a vicc poénje, melyet a fősorokban rejtettünk el. Meglepő szerepcsere című, december 17-i rejtvényünk helyes megfejtése: Magának nem ide kell ülnie, azonnal menjen hátra! - Könyvutalványt nyertek: Dónát Cecília, Abony, Molnár András, Cserkeszőlő, Tureczki Tímea, Rákóczifalva. Az utalványokat, amelyek a Bibliofil Kereskedelmi és Kiadó Kft. boltjaiban válthatók be, postán küldjük el a nyertesek címére.
