Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-20 / 299. szám
1994. december 20., kedd Jászsági Extra 7. oldal Gáz, teljesen önállóan Fújhat a szél, eshet az eső és hullhat a hó, ebben a buszmegállóban várni jó! Vadonatúj, takaros kis buszváró fogadja a Jászágóra betérőt a falu szélén. Mint Szabó Gyula (újraválasztott) polgár- mester elmondja, a falu három buszvárója közül kettő már fedett volt, ezért volt illő a harmadikat is hasonlóképpen kialakítani. Beszéltek az erdészettel, de ott 170 ezer forint lett volna egy váró. így kerültek Jászárokszál- lásra, ahol egy vállalkozó 75 ezer forintért állította elő a kis házat. A buszmegálló nagyon forgalmas, ezért kellett már tetőt készíteni föléje. A házikó festését a lakosság oldja meg. A teljes munka - a betonozással - 90 ezer forintot tett ki. December 31-ig elkészül a telefonközpont, és a hálózatot is kiépítik, bár vonal majd csak - ha minden igaz - márciusban lesz, ha ideiglenesen megépül az árokszállási konténerközpont - mondja örvendezve a polgármester. Jó hír az is, hogy jön a gáz a faluba. Ez azért nem mindennapos, mert Ágó nincs benne a Jász-Gázban, magának kellett kiküzdenie az ellátást. Ez sikerült, a budapesti Innotervvel a szerződést a napokban meg is kötik. A cég megépíti a csányi elágazótól a faluig a vezetéket, illetve a belső hálózatot. Csánytól a vezeték hossza 4 kilométer lesz, míg ha Árokszállástól fektették volna le, 12 kilométer lett volna, ahogyan Fényszarutól is. Pusztamonostortól viszont csak 6 kilométer, de a kicsi fogadóállomás miatt szó sem lehetett az itteni elvezetésről. így maradt Csány - szerencséjükre égyébként -, • amelynek fogadóállomása bőven elbírja az ágói igényeket is. A teljes beruházás nettó értéke 18 millió forint. Támogatásra áz összberuházás 30 százalékát kapják meg, de legalább 10,4 milliót. Talán ha ötmillió kölcsönt kell felvennie az ön- kormányzatnak. Jelenleg száznegyvenen fizettek elő gázra. Háromszázöt csonkot építenek ki, vagyis a 384 lakás majd mindegyikéhez kerül gáz. Lakosonként 50 ezer forintot kell befizetni, míg egy- két évvel ezelőtti elgondolás szerint 104 ezer forint lett volna. Minthogy önállóak a gázellátás megoldásában, május 15-én már ezzel gyújthatnak tüzet a faluban. A munkák március 1 -jén indulnak. Egy iskola nyolcban Hogyan áll Jászdózsán az iskola ügye? - kérdeztük Kása Ferencnétől, az általános iskola, speciális szakiskola és diákotthon igazgatónőjétől. Mint ismeretes, az egyik iskolaépület a tavasszal életveszélyessé vált. A hét tantermes ház az ’50-es évek elején épült bontott anyagból. A munka azonban nem valami jól sikeredett, mert 40 év után már be sem lehet menni a termekbe: a falak szétnyílnak, a plafon leromlóban. Jászdózsán nagyon sajátságos az iskolahelyzet, ugyanis nyolc helyre járnak iskolába a gyerekek. Hogy a tanítók gyorsabban célhoz érjenek, két kerékpárt vettek számukra. A falu összes középületére szüksége van az iskolának. Új iskola kellene hát, ami mostanában nem egy csettin- tésre, de nem is kettőre valósul meg. Pénz nincs rá, bár ígéretet és kezdő tőkét már kaptak. A több mint ötvenmilliós beruházáshoz 20 milliót magukénak tudhatnak. Igaz, a teljes összeg is csak egy hat tantermes épületre lenne elegendő, holott pont a duplája kellene ahhoz, hogy végre egy helyre beférjen az összes tanuló. A falunak nincs pénze, a gázba és a telefonba fektette, még hitelt is vett fel rá. Az oktatási épület hiányzó pénzösszegére pályázni kell. Ezzel bőven ráérnek, március végéig kell beküldeni ugyanis a kérvényt. Hogy addig se tétlenkedjenek, már megterveztették az épületet, amely a tornaterem mellett állna. A telken levő házat már kisajátították, csak némi papírmunka van hátra. Különben rájár a rúd a dósai oktatás „tárgyi feltételeire”. Annak az épületnek a sarka is kidőlőfélben van, amelyik a szakiskola gyakorlótermét és a konyhát foglalja magába. Viszont az a két iskolaépület, amelyeket úgy száz éve húztak fel, szinte bonthatatlanok, olyan stabilan állnak. Hogy lehet ez? Ennek a lerobbant - 84 éves - háznak a helyén épül majd fel az új iskola - feltéve, ha lesz rá pénz Otven év házasság albérletben Mégis szép volt ez a fél évszázad Füleki Klára és Dévai Gyula ötven éve házasodtak össze, 1944. december 4-én esküdtek örök hűséget egymásnak Jász- árokszálláson. Ők voltak az első egybekelők a háború után. Idén november végén a város templomában a 25 és az 50 éve szentségi házasságot kötöttek újra az oltár elé járultak. A mindössze kétéves hagyományt a két éve a városban szolgáló Gyenes Gyula főesperes teremtette meg. Idén összesen huszonnégy házaspárt hívtak meg az eseményre rokonaikkal együtt. A tisztességes időszakra emlékezve átnyújtottak nekik egy emléklapot és egy házi áldást, valamint megvendégelték őket. Az 50 éve házasságot kötöttek között volt Dévai Gyula és Füleki Klára. A Korona cukrászdával egybeépült házrészben éppen délutáni pihenőjüket töltik, ennek ellenére szívesen fogadják a váratlan látogatót. A férj viszi a szót, felesége - aki beteg, ezért fekszik - inkább csak azért szól, hogy sokat beszél a férje. Meg is jegyzi: párja elmehelne mesélőnek. Közép-európai sors Van mit mondani. A két idős ember élete, különösen Dévai Gyuláé, kész regény. Már ahogy ez itt, a Kárpát-medencében lenni szokott. Elég csak annyit mondani, hogy Beregszászon született. Kilencen voltak testvérek. Édesapja tanító volt. Tanítós- kodott Técsőn is.- A Tisza ott szalad ki a hegyek közül és egy kissé megcsendesedik, de még mindég nagy köveket kocogtat össze. Úgyhogy át lehet lábalni rajta, és pisztrángot lehet fogni benne - emlékezik tisztán az idős ember, mintha most is ott lenne gyermekkora helyszínén. Édesapját - aki még a közös hadseregben szolgált Grazban - tanítóként a csehek jól megfizették. A kilenc gyermek után hatalmas családi pótlékot kapott. Vettek is egy hegyoldalt Nagymuzsalyban, tele szőlővel. Dévai Gyula Beregszászra járt gimnáziumba. Munkácsra vonult be katonának. Egy barátja révén ismerkedett meg a kassai védőnőképzőben későbbi feleségével, aki Árokszálláson járt polgáriba az apácáknál, majd Gyöngyösre ment. Ezután Budapesten dolgozott, de nem bírta a fővárosi levegőt, így került Kassára. Ezután már együtt vetődtek - a front nyomására - vissza a fővárosba, ahonnan - későbbi apósa tanácsára - hazajöttek Árokszállásra. A front eltávolodtával egybekeltek, és úgy voltak, hazamennek Beregszászra. De a történelem megint közbeszólt! Együtt a család Dévai Gyula csak egyszer látta már szülőföldjét, amikor először a ’80-as években hazamehetett. Édesanyja a háború után nem sokkal meghalt, és édesapját - aki egyébként még kétszer megnősült, és 96 évesen halt meg - is már csak egyszer látta viszont, amikor idehaza meglátogatta őket a ’60-as években. Egyikük temetésén sem lehetett ott. 1945 után megváltozott az életük. Felesége gyermekori szamárköhögéséből asztma maradt vissza. Ezért 1947-ben Kazincbarcikára mentek, a férj legidősebb nővéréhez. Dévai Gyula a bányába ment, mert így kaptak lakást. A férfi egyébként a budapesti közgazdasági egyetemre járt a háború előtt, onnan vitték el katonának Munkácsra. A háború után aztán már nem tudta befejezni az egyetemet, elsősorban a megélhetésről kellett gondolkodniuk. Nyomorúságos körülmények- Barcikán nagyon jó volt. Fiatalok voltunk, bíztunk a jövőben, pedig semmink sem volt. Mindegy, hogy elveszítettük mindenünket, a lényeg, hogy volt munkánk. Pedig nagyon rossz körülmények között dolgoztunk a szűk vájatokbán. Néha véreset köptünk, de azt mondták, ez a jó - meséli. Időközben felesége - aki irodában dolgozott - nagyon beteg lett ott is. 1953-ban visz- szajöttek Árokszállásra, az időközben már a nagyszülőkhöz hazahozott gyermekéhez. Nem volt lakásuk. A tanács kiadta nekik a volt csendőrőrs hátsó részét, azt, ahol egykor a fogda és a tüzelőtároló volt. Embertelen körülmények közé kerültek a három gyermekkel. Nem volt mosdó, konyha, minden csupa kosz volt. Dévai Gyula még áthelyeztette magát Petőfibányába, ott tanulta meg a villanyszerelést. Ipari villanyszerelőként járta az országot. Meg is unta a sok csavargást, ezért 1958-ban átkérette magát Gyöngyösre. 1968-ig járt át, akkor épült helyben a hűtőgépgyár. Odament dolgozni, onnan ment nyugdíjba 1977-ben, mert ő is beteg, cukros lett. Milyen volt a házasságban eltelt 50 év?- Küzdelmekkel teli. Nem panaszképpen mondom, de ritka volt, hogy vasárnap nem kellett dolgoznom. Feleségem - aki közben kigyógyult az asztmából - kilenc éve ízületes lett, feküdnie kell. Egyetlen vágyunk. hogy ezt a szerény lakást megvehessük, sem teljesült még eddig - szomorodik el a férj. Milyen a lakás? Csak nagy nehezen sikerült valahogyan lakhatóvá tenni. Ez is sok munkába került. Azt hitték, majd egyszer megvehetik a szerény hajlékot, de csalódtak. Pedig írás van róla, hogy 1974-ben mindezt nekik ígérték. 1992-ben azonban megvette a fejük felől a lakást egy vállalkozó. Azelőtt a tanácsnak, azóta neki fizetnek albérletet. Áljáróház Hihetetlen sajátossága is volt a lakásnak, ez pedig a konyhát és a nagyszobát elválasztó folyosó. Ezen keresztül lehetett ugyanis csak bemenni a lakásuk mögött levő egykori asztalosüzembe. Nem volt elég, hogy hosszú éveken át kellett elviselniük a gépek zaját, a ko- pácsolást, a káromkodásokat, még a rajtuk keresztül való átjárást is el kellett tűrniük. Egyszer aztán nagyon komolyan szóvá tették a csúnya viselkedést meg az áldatlan állapotokat. Több év „folyosózás” után ekkor vágtak végre egy ajtót a ház túloldalán, és lett onnan bejárati ajtó a műhelybe, amelynek helyén ma cukrászda van. Nehéz helyzetük ellenére sem elégedetlenek az életükkel. Három gyermekük született, hat unokájuk és egy dédunokájuk van. A legidősebb lánya férjével Stockholmba disszidált. Már többször is jártak kint, és örömmel emlékeznek az bttani állapotokra. Lengyel a jászoknál Az aranykezű asztalos Az erős, hűvös szél ellenére nagyon fiatalosan öltözött bácsi ballag vízért a kútra Jásztelken. Mindennapos elfoglaltsága ez Zsitnyánszky Istvánnak. A név meglehetősen furcsán hangzik e tájékon, maga a 87 éves bácsi is azt mondja nevéről, hogy cifra. Nem is csoda, hiszen lengyel, őse talán 1848- ban jött Magyarországra. Édesapja kovácsmester volt a faluban, tőle hallotta a családfát. A közeli kútra az ivásra használt egy kupa, vagyis egy kanna vízért jár. A házban nincs, csak az udvaron van kút, de azt a hideg miatt betakarta, és nem akarja mindennap megbontani. Csak nagyobb vízvételkor, mondjuk mosáskor veszi le a takarást. Özvegy ember Pista bácsi. Tizenöt éve halt meg felesége. Élete szó szerint a földön telt el. Dolgozott a helyi uradalomban, de a vízügynél is volt kubikos. Utóbb a téesznél foglalkoztatták, szintén földmunkára. Sokáig volt katona is, elvitte a fiatalságát a hadsereg. Tényleges katona a ’30-as évek elején volt, de már 1934-ben behívták újra, gyakorlatra. Aztán ’37-től minden évben bent volt, majd 1941-ben mehetett is a frontra. 1946-ban jött haza, miután a Szovjetunióban letöltött két év fogságot. Unalmas már egy kicsit az élete, nem sok minden történik vele. Már jószágok sincsenek, mióta a felesége meghalt, nem tart állatot. Különben csak disznajuk és libájuk volt. Libatöméssel foglalkoztak, az jó pénzt hozott. Budapestre hordták. Jó lenne egy menyecske az unalom ellen - vetjük fel. - Persze, esetleg jó lenne vizet behordani meg kimosni, mert más téren már nem hiányzik - mondja nevetve Pista bácsi. Ezért az egy kupa vízért való eljárás jelent legalább valami kikapcsolódást az idős embernek Jászjákóhalma egyik utcájában tekintetet vonzó ház áll. Még nincsen teljesen készen, a betonkeverő egyhangúan mormog némi anyaggal a fűrészporos udvaron. A ház alatti magaspincéből apa és fia jön elő. Á ház Nagy Béla és Nagy Bertalan közös műve, az 52 éves apa 24 éves fiának építi a házat. Az idősebb Nagy ezermester, á-tól z-ig, az első kapavágástól a tetőig mindéhez ért egy házépítésben. Asztalos a szakmája, de az ácsszakmát is gyakorolta, míg négy évvel ezelőtt nem kapott infarktust. Másodállásban végezte az ács- és tetőfedőmunkát, egyébként az asztaloskátéesznél művezetős- ködött. A szép házat július elején kezdték építeni, Alapterülete 90 négyzetméter. Teljesen alápincézett, felül pedig kétszintes, tetőtere beépíthető. Tulajdonképpen csak a tervet nem Nagy Béla készítette, de azt is először l:50-es méretarányban - persze fából - lemodellezte. Az első házat, a sajátját egyébként 25 évesen építette. Máskülönben Bertalan is asztalos, magánvállalkozó. Édesapjával nyílászárókat, egyedi bútorokat készítenek. Tud az idősebb Nagy faragni is, kiállítása is volt már, sőt, testvérével készített egy kopjafát a falunak - tudjuk meg a polgármestertől, Fodor Istvántól. A ház jövőre készül el. Bertalan három éve udvarol egy lánynak, és ha kész a ház, meglehet az eskövő, a családi fészekbe beköltözhetnek. Ha teljesen elkészül a ház, talán elmondható lesz róla, hogy ez a legszebb lakóháza Jákóhalmának Az oldalt Tóth András készítette
