Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-19 / 298. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1994. december 19., hétfő A segítség volt a cél Tisztelt Nagy István Úr! Az Új Néplap december 10-i számá­ban megjelent levelében („A megalázást visszautasítom - Dicstelen ajánlat” volt a címe. A szerk.) kifogásolta azt a megvál­tási lehetőséget, amit az AB-Aegon Általános Biztosító Rt. a régi CSÉB-biztosítottak meghatározott körének felaján­lott. A CSÉB/50 és ennél ala­csonyabb díjú CSÉB-biztosítá­sokat a korábbi társadalmi és gazdasági igényekhez igazo­dóan, az aktív munkavállalók számára széles körű szolgáltatá­sokkal dolgoztuk ki, de változat­lan díjak, térítések figyelembe­vételével, több mint 10 éve, sőt bizonyos CSÉB-módozat eseté­ben évtizedekkel ezelőtt. Az ak­kori ÁB a kor érték- és jöve­delmi viszonyainak megfelelő korrekt biztosítást ajánlott. Az inflációs folyamatok hatására azonban ezen biztosítások szol­gáltatásai jelentősen veszítettek reálértékükből, és a 65 év feletti biztosítottaknál - ugyanazon díj megfizetése mellett is - a felté­telek szerint jóval szűkebb szol­gáltatásra van lehetőség. Javaslata, hogy az eddig be­fizetett díjakat térítsük vissza, nem kivitelezhető, mert ilyen biztosítás esetén nem lehet egyénenként mérleget vonni. Önnek igaza van, mikor közli, hogy az eltelt évek alatt csak néhány ezer forint kártérítést vett fel, de másoknak egy-egy baleset vagy súlyos betegség következtében több százezret fizetett, illetve fizet a biztosító, melyeket egészében kell figye­lembe venni. Kissé érthetetlen, ahogyan ajánlatunkat minősí­tette, hiszen ügyfeleink igénye­inek tettünk eleget, amikor a szabályzattól eltérően többlet­szolgáltatást, egy azonnal fel­használható összeget, megvál­tási lehetőséget ajánlottunk a 65 év felettiek részére. Természe­tesen ha Ön nem kíván élni az ajánlatunkkal, változatlan felté­telekkel fenntarthatja CSÉB-biztosítását. Úgy érzem, hogy ennél korrektebb ajánlatot a jelen helyzetben nem nagyon lehet nyújtani. Sajnálom, hogy ajánlatunk - melyet sokan örömmel fogadtak - Önben kedvezőtlen érzéseket keltett. Célunk ennek a korosz­tálynak a segítése és nem a helyzetükkel való visszaélés volt, hiszen szabadon dönthet­tek az ajánlat elfogadásáról vagy a biztosítás további fenn­tartásáról. Katona Béla - igazgató „Oda többet be ne tegyem a lábam . ..?” A rendelés törölve Felháborító esetnek voltam a szenvedője nemrég. Bélyegző­készítés miatt a szolnoki Baross úton lévő vállalkozót kerestem fel. Az üzletben lévő hölgy fel­vette a rendelésem, de körülbe­lül 2 óra múlva visszamentem, s kértem, tekintse tárgytalan­nak, törölje, mert időközben kiderült: előnyugdíjasként nem vállalkozhatom. Megértés helyett kereskedő­höz nem méltó magatartást ta­núsított - az ott tartózkodók előtt. „Mi az, hogy nem vállal­kozhat, itt az adószáma...” - mondta. Próbáltam megmagya­rázni, azt is töröltetem, de lehe­tett pár napig, mert az APEH ad azoknak, akik vállalkozni akar­nak. Az engedéllyel majd 15 napon belül kell jelentkezni ná­luk. De ezt az önkormányzattól már nem kaphatom meg. Mire a hölgy: .. ilyen nincs, de tudja mit, maga ne is vállalkozzon, és ide többet be ne tegye a lábát!” - és kivágta elém a bélyegző árát. Ennek ellenére elnézést kértem, s megjegyeztem, semmi olyat nem tettem, hogy így beszéljen velem. Úgy érzem, az incidens után én mondhatom: többet abba az üzletbe nem megyek; továbbá, hogy az a vállalkozó, aki a vevő, megrendelő pénzéből akar megélni, nem engedheteti meg magának az ilyen modort. Beszélhetnénk arról is: melyi­künk alkalmasabb a vállalko­zásra, arra, hogy a megrende­lőkkel kapcsolatba lépjen. (Név, cím a szerk.-ben.) Szeretetvakáció Két éve jegyezték be hivatalo­san a Magyar-Román Humani­tás Alapítványt, de teamként már több mint egy évtizede működött Jász-Nagykun-Szol- nok, Nógrád és Pest megyében. Létszáma meghaladja a negy­venet, s az itt dolgozó pedagó­gusok, ügyvédek, orvosok, köz- tisztviselők és diákok a legfon­tosabb feladatuknak tekintik a hátrányos helyzetben élő, tehet­séges gyermekekkel való törő­dést, felzárkóztatásuk elősegí­tését. Mindezt elsősorban a nyári táborral próbálják megol­dani - mintegy 150 gyerek részvételével -, de a két nagy téli ünnep táján is táborba hív­ják a rászoruló gyerekeket, akik itt vallásos szellemben tölthetik el a szünidőt. Az alapítvány egyik alapító vezetője Sándor Irén, a Pest megyei önkormányzat művelő­dési osztályának munkatársa, aki többek között erről tájékoz­tat: a támogatóknak köszön­hető, hogy az idén is sikerült megszervezniük a szeretetva- kációt. Helyet a honvédség aszódi helyőrségparancsnoká­tól kaptak, Püspökszilágyon, a katonai kiképzőbázison. Több önkormányzat nyújt anyagi se­gítséget, de ami a legmegha- tóbb, magánemberek és vállal­kozók is. Jászladányból Bíró István és családja rendszeresen (kislányuk, Dettike minden tá­borukban részt vesz), s ezenkí­vül a kulturális munkában is közreműködik. A túrái Szilágyi József ke­nyérüzeme a táborba ingyen szállítja a kenyeret, Versegről Varga Bálint feleségével szin­tén térítésmentesen látja el a tá­bor szakácsi teendőit. Sokat se­gít az egy évvel ezelőtt elhunyt elnök. dr. Kollár József csa­ládja, Szolnok megyéből D. Szabó Miklós újságíró, Nyol­cas Éva tanárnő, valamint a ti- szakürti Bakulya pedagógus házaspár és dr. Cseuz Imre is­kolaigazgató. Csík László gyermekként került az alapít­ványba, ma már felnőtt vezető­ként segít. Hogy kik vehetnek részt a téli táborban, s milyen program várja az érkező gyerekeket? Á három megyéből mintegy nyolcvan hátrányos helyzetű, elsősorban nagy családokban élő gyerekeket várnak, és szo­kásaikhoz híven majd vendégül látnak húsz erdélyi és tíz szlo­vákiai gyereket is. A progra­mon tizennyolc felnőtt, egye­temista és diák vezető fárado­zik, a táborozok lelki gondozá­sára pedig az Egri Hittudomá­nyi Főiskola hallgatói vállal­koztak. Lesz vetélkedő, sport- rendezvény, túra, ajándékok készítése, kiállítás, vidám szil­veszteri buli, s kirándulás Aszódra, Petőfi városába színe­síti a programot. Ez utóbbit s több vetélkedőt is az aszódi helyőrségi tiszti klub népműve­lői szervezik. Legfőbb céljuk: a gyerekek megtanulják szeretni, becsülni egymást, s az új ismereteket ta­nulmányaik során hasznosítsák. Jövő évi terveik megvalósítsá- hoz kiemelt támogatást nyújtott a Szent Erzsébet Szeretet­szolgálat, de mások segítségére is számítanak. Takács Pál - Túra _________Expressz - Ajánlva B etegen, szegényen „Mosónőként kerestem a kenyeremet évtizedeken keresztül, s dolgoztam mint az őrült mindaddig, míg bírtam a kímé­letlen munkát, és a szó szoros értelmé­ben le nem estem a lábamról. Annyira átfáztam, hogy teljesen tönkrementek az ízületeim, a csontjaim. Mégis, 1983-ban, egy év betegállo­mány után csupán 50 százalékos munkaképesség-csökkenést ál­lapított meg nálam a szakorvosi bizottság. Pedig a vállalatom is elismerte, hogy a betegségem munkahelyi ártalomra vezethető vissza. Azóta is szociális járadékot kapok, aminek az összege 7650 forint. Mondhatja nekem a doktor úr, hogy el ne essek, mert ha eltörik a kezem vagy a lábam, már soha nem forr össze, hiszen télen is csak papucsban tudok járni; és hiába mondja, többhetes szanatóriumi kezelésre meg gyógyfürdőre lenne szükségem, ha ezt a kis jövedelmemből nem engedhetem meg” - panaszolja a beteg asszony (kérésére hallgatjuk el a nevét), aki többoldalas levelében minden keserűségét, bánatát megosztotta velünk. Bi­zalma jólesett, köszönjük. Mint írja, utolsó szalmaszálként ka­paszkodik szerkesztőségünkbe, mert úgy gondolja, 58 évesen, 30 év kemény munkában töltött idő után már igazán járna neki az öregségi nyugdíj, de képtelen utánajárni. Őszintén sajnáljuk, hogy kedves olvasónk nem előbb kérte a segítségünket (vagy közvetlenül a megyei társadalombiztosí­tóét), hiszen az 55. év betöltése előtt már előterjeszthette volna az öregségi nyugdíj iránti kérelmét. Automatikusan ezt a szociá­lis járadékosoknak sem intézik. írja, ügyében több helyre is írt már levelet, melyekre elutasító választ kapott, vagy válaszra sem méltatták, de ennek alapján nem tudjuk kideríteni, vajon ki mulasztott, ki nem tette meg a tőle telhetőt. Közbenjárásunkra a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Társada­lombiztosító Igazgatóság azonnal intézkedett. Szilágyi Andorné, a nyugdíjosztály vezetője arról tájékoztatott, már el is küldték azt a nyomtatványt, amit ki kell töltenie ahhoz, hogy a kérését a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz továbbítsák. Tanul­ságként szólunk róla: a nyugdíj elindításában - betegség esetén - a családtag vagy a jó szomszéd is segíthet. Kedves Olvasónk! Vallomása alapján úgy ítéljük meg, hogy egészségi állapotára, szociális körülményeire tekintettel, Ön in­gyenes közgyógyellátásban részesülhet, azonban ezt is kérni kell. Kérelmét a helyi polgármesteri hivatalhoz küldje. A köz- gyógyellátási igazolvánnyal ugyanis térítésmentesen jogosultak a társadalombiztosító által támogatott gyógyszerekre, gyógyá­szati segédeszközökre, protetikai és fogszabályozó eszközökre, valamint a járóbeteg-szakellátás keretében gyógyfürdőben vég­zett fizioterápiás kezelésre is! Visszatérve a várható öregségi nyugdíjára, ennek megállapí­tása több hónapot is igénybe vehet, de a mostani ellátását, a szo­ciális járadékot mindaddig folyósítják. Szíves türelmét, megér­tését kérjük, és reméljük, az öregségi nyugdíja jóval több lesz, mint az az összeg, amit ma szociális járadékként kézhez kap. Bizalmát köszönjük, és mielőbbi jobbulást, a mostaninál sok­kal kedvezőbb ellátást kívánunk. Tisztelettel: Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Hálás köszönet a gyógyításért Az év vége közeledtével a mi csodálatos doktornőnkről, dr. Szóró Magdolna körzeti ovosunkról sze­retnék elismerően szólni. Róla mindenki elmondhatja, hogy lelkiismeretesen, fáradhatatlanul gyó­gyítja a betegeket, és akkor sem ideges, ha éppen helyettesít, s a vizsgálatra várók száma szinte a dup­lájára nő. Több óra hosszán keresztül türelmesen rendel, s ilyenkor is végig nyugodt, kedves a bete­gekhez. Sok hozzá hasonló orvosra lenne szükség a falvakban, községekben és a városokban egyaránt. Nagyon szeretjük, és a mellette dolgozó nővéreket is - Takács Zoltánnét, Barta Sándornét, akik szintén megérdemlik az elismerést. Gyógyító munkájukért köszönetét mondok, és a további munká­jukhoz jó egészséget kívánok - sok szeretettel. T. Sz.-né - Újszász Küldjön egy képet! Tánccsoportunk lakodalmas jelenete - 1955-ben A jól működő jászjákóhalmi népi tánccsoportunk lakodalmas jelenetét, a menyasszony kikérését örökítette meg ez a felvétel - 1955-ben. Ä vőfély Varga Imre volt, mögötte jómagam. Ha nehéz körülmények között is, de igen pezsgő kulturális életet éltünk abban az időben. Színes előadásokat tartottunk, változatos programokat szerveztünk - a lakosság örömére és az akkori er­dőgazdaság támogatásával. A képen látható idős, kedves embert Gólya bácsinak hívtuk. (A veze­tékneve is ez volt, de a keresztnevére már sajnos nem emlékszem.) Kedves emlékeim között őrzöm ezt a képet, s mivel nagy hagyományápoló vagyok, feltétlenül kérem vissza. Simon László - Jászberény Korrupt egyének és külföldi karvaly tőkések .. . h Micsoda panamák, csalások Az utóbbi időben a megyei la­pokban össztüzet zúdítottak rám, mert fel mertem fedni és nyilvánosságra hozni néhány privatizációs visszaélést. Amikor az Új Néplap is írt ezekről az ügyekről, korrekt módon felajánlották, hogy rea­gáljak az elhangzottakra. Nem éltem a lehetőséggel, mert nem akartam olyan személyekkel egy lapon szerepelni, akik poli­tikailag már régen, erkölcsileg pedig most sározódtak be. Más lapok még csak fel sem ajánlották a válaszadás lehető­ségét - sem most, sem a múlt­ban. Ők támadtak rendületle­nül. Ezt már megszoktam 1956 óta, bár hozzá kell tennem, a történések mindig engem iga­zoltak. Őszintén szólva, elfog a ke­serűség, amikor nap mint nap érzékelem, látom az ország ki­rablását, azt a mérhetetlen kor­rupciót, mely polip módjára foj­togatja szerencsétlen hazánkat. Fillérekért, bagóért eladták gyárainkat, üzemeinket. Kor­rupt egyének a rendszerváltás előtti évben már valószínűleg az utolsó pillanatban zsebre vágták az állami vagyon jelen­tős részét, és ami megmaradt, azt elherdálták a külföldi kar­valy tőkések. Nincs már cukor-, papír-, dohány-, szesz- és olaji­parunk, de végeláthatatlanul so­rolhatnám még. A tószegi eset eltörpül a millliárdos csalások mellett. A Nikex Rt. 2 milliár­dos vagyonát úgy adták el, hogy a vevőknek még fizetni sem kellett érte - sőt ők kaptak 135 millió forintot. Az Agro­bank vezetői szabadlábon van­nak. A Nyíregyházi Dohány­fermentálót úgy vásárolták meg, hogy nem az 1 milliárdos ajánlatot fogadták el, hanem a 650 milliós vevőt részesítették előnyben. A gyár dohánykész­lete 660 millió forint volt - így ebből kifizették a vételárat. Á milliárdos érték már ingyenben maradt a vevőnek. Micsoda panamák, micsoda csalások! Közben rendszervál­tást emlegetünk, de ebben a ha­zában soha nem látott mérete­ket ölt a munkanélküliség, vi­lágstatisztikát vezetünk válás­ban, öngyilkosságban. Kétmil­lió ember a napi betevő falat előtermetésében folyamatosan vereséget szenved. Nincs köz- biztonság, nincs vagyonvéde­lem. A magyar külkereskede­lemben temérdek a hozzá nem értő ember, amit tetéz, hogy a magyar gazdaság alig tud olyan terméket felmutatni, amelyre a Nyugat legalább a szemét rá­vetné. Az utolsó 5 évben az ipari termelés 41, a mezőgazdasági termelés 35 százalékkal, a GDP 21 százalékkal esett vissza. Bajban vagyunk. Hosszú ideje és nagy bajban. Méltatlan hely­zetben van ez az ország, pedig azt gondoltuk, hogy a kommu­nista uralom vértelen megszakí­tása újdonatúj világot teremt. Nem teremtett. Mi több, olyan helyzetbe sodorta a nemzetet, amelyből igen nehéz lesz kilá­balni. A jelenlegi kormányzat­tal nem is sikerülhet. Nem sike­rülhet, mert nincs gazdasági programja (ilyet fel sem tud' mutatni), és szabad teret engecT a nemzet legnagyobb ellensé­gének, a korrupciónak. Sokan vagyunk azonban ebben az or­szágban, akik felvesszük a har­cot egy jobb, egy korrupció- mentes, tiszta világ megterem­téséért. Még akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik. Azt terjesztik rólam, hogy mindezt személyes érdekből, személyi ellentét miatt (vagy választási kampányból) csinálom. Nehéz elhinni, hogy vannak e hazában olyanok is, akik egész életükben küzdöttek az emberi szabadságért, a demok­ráciáért, a tiszta közéletért. Nyolcunkat állítottak elő a pu- fajkások 1956-ban, s mindün­ket megkínoztak. Néhányan bele is haltak. A ’70-es években járási párttitkárokkal hadakoz­tam - nem sok eredménnyel. Nem a sötétfejű ideológus tá­vozott, hanem nekem kellett mennem. A nyolcvanas évek­ben újra ütköztem a hatalom­mal és végre győztünk. Leg­alábbis azt hittem. Most már lá­tom, hogy nincs itt az igazi de­mokrácia. Amíg ebben a reményevesz- tett, leromlott országban a kor­rupció büntetlenül virágzik, nincs semmi esély a kibontako­zásra. Azért nem engedem meg, hogy a tószegi tolvajok vagy más tolvajok megússzák felelősségre vonás nélkül. Ez mindannyiunk közös érdeke - lenne. Dr. Törőcsik Mihály - Tószeg * A levelet változtatás nélkül kö­zöltük. A tartalmával bizonyára nem mindenki ért egyet, a szerző állítása, véleménye újabb indulatokat gerjeszthet, de lehet vitatkozni. A hozzászó­lásokat e rovatban közreadjuk. (A szerk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents