Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-17 / 297. szám

1994. december 17., szombat Nézőpontok 5. oldal Szombati Jegyzet A bársonyszék körül Mi köze Edith Cressonnak a szolnoki kórház­hoz? S mi köze egy szövetséghez vagy egy illú­zióhoz? Kezdjük az utóbbival. Azt mondják: az illúzió sokba kerül, ezért nincs ebből a szegényeknek. Azt gondolom, ha semmi más nem, de ezen vélekedés bizonyítja, ez ügyben talán mégsem állunk a megsemmi­sítő nincstelenség határán, hiszen ha valamikor, akkor egy-egy választási forduló idején bősé­ges a remény bennünk, amit választékosán mondunk ábrándnak, s aminek jókora részét adja az illúzió. Miért? Mert olyanok vagyunk, mint a kert, ami akkor, ha embert lát, mindig azt hiszi, ő a kertész. A politikusról azt gondoljuk: igen, ő lesz az, ő a mi emberünk. Hisszük ezt azzal a szándékkal, hogy jól cselekszik - nem egészen helyettünk -, hiszen ő a demokrata, aki rendet tesz; ő, aki kirántja a szekeret a kátyúból, és így tovább. Aztán eltelik hosszabb vagy ke­vesebb idő, és ugye az illúzió ... Eretnek dolog éppen egy frissen lezajlott vá­lasztás után egy héttel erről beszélni, akkor, amikor pártok keresnek szövetségeseket, ami­kor politikusok kapaszkodnak össze - fogjunk kezet, legalább akkor nem verekszünk -, hogy erősebbek legyenek éppen mások ellenében. A remény a miénk, az illúzió és a tanulság is oly­kor. Amit nem mindig sikerül leszűrni. Talán éppen azért, mert nem is lehet. Itt a megyei ön- kormányzat, választásának első tapasztalata. Tudható, hogy ide pártok és civil szervezetek juttathattak be a kapott szavazatok arányában listáikon képviselőket. A civil szervezetek - fi­noman szólva - lemosódtak a pályáról. A pál­mát a pártok vitték el. Megér egy elemzést a do­log, mint ahogyan érdemes elgondolkodni a lis­tás, egyszerre több jelöltes voksoláson. Hogyan szavazzon a polgár, aki egyébként szimpatizál egy vagy több párt programjával, de nem ért egyet minden, a listán szereplő személy jelölé­sével. íme, egy eset tanulságul: Nagy Gábor, az Electrosoft elnök-vezérigazgatója, a megyei önkormányzat képviselője lett az MDF-KDNP- FKGP listáján. Az a Nagy Gábor, aki társtulaj­donosa azoknak a cégeknek, amelyek a válasz­tások előtt pár nappal tízmilliókkal tartoztak az egészségbiztosításnak, az államnak, tulajdon­képpen a választópol­gárnak. Hogyan lehet képviselő egy ilyen vállalkozó? Miként mond véleményt, ala­kít ki álláspontot, és milyen jogon teszi azt tartozásának tudatá­ban? Hogy foglalhat állást például etikai kérdésekben, mint a vállalkozók prominens személyisége? Tartozik, és közben „úri huncutsággal” foglalkozik, pél­dául lapot alapít. Tartozik persze a városnak is, amellyel perben áll, hiszen tízmilliót is megha­ladja az összeg, amellyel megkurtította a városi büdzsét. O az az ember, aki korábban ökopar­kot ígért szolnoki kisdiákoknak, és nem kevés illúzióban ringatta a szolnoki vizeseket, kecseg­tetve őket mindenfélével. Mint az egyszeri em­ber: amikor valaki segítségért kiált, segíts neki - kiabálni! Korábbi megyei önkormányzati képviselősége idején fő részese, szószólója volt egy, a Hetényi Kórházzal kapcsolatos rossz döntésnek. Az eredmény, mint a napokban tá­jékozódhattunk erről, legalább 30 millió forin­tot bukott a Hetényi az ügyleten. Jobb helyeken - bejáratott demokráciában - ilyenkor lemond tisztségéről a képviselő, vagy inkább meg sem választtatja magát. A parla­menti képviselők választásánál kiderült, így fennen említett „emberünkről” is, hogy politi­kai jövője csak jelenidő. Most a listás szavaza­tokkal besodorta őt pártja és más pártok politi­kai áramlata a képviselői székbe. Politikus lett. Edith Cresson, Franciaország első miniszter­elnök-asszonya írta egy induló honatya emlék­könyvébe, hogy egy férfi politikus tehet bármit. Szavazhat bárhogy. Lehet homoszexuális, sze­retők tömegével veheti körül magát. Nekünk makulátlanoknak kell lennünk. Igaz, ő a női po­litikusokról és Franciaországról beszélt. Mi persze egy kicsit idébb vagyunk. Sokszereplős a vegyes szociális rendszer A közösség enyhít a szegénységen Magyarországon évtizedekig kizárólag az államnak volt szociális feladata. Pontosab­ban: lett volna feladata más­nak is, de nem volt lehetősége. Ma ott tartunk, hogy létezik az állam, amelynek vannak szociális kötelezettségei és - szerencsére - erőteljesen meg­jelentek más szereplők is.- Kik ezen szereplők? - erről kérdezte az Új Néplap dr. Ko­vács Pál népjóléti minisztert.- Mindenekelőtt magánsze­mélyek - válaszolta a miniszter -, akiknek szociális tevékeny­sége nemcsak úgy jelenik meg, mint adományozó, hanem ma­gánszolgáltatásokat végző, ma­gánintézményeket működtető. Teret nyert az egyházak ilyen jellegű tevékenysége is.- Együttesen adják tehát a vegyes jelleget?- Természetesen a rendszer vegyes jellege a nyújtott szol­gáltatásokban is megmutatko­zik: anyagi, nem anyagi jellegű; intézményen belüli, intézmé­nyen kívüli. Ami itt nagyon fontos: szerencsés folyamat in­dult el a magyar szociálpoliti­kában. Végre integráció kezd kialakulni a szociális, az egész­ségügyi és a mentálhigiénés alapellátás között. Ennek lé­nyege, hogy az embert, a csalá­dot egységes egésznek kell fel­fogni. Nem szabad az egyik probléma kezelésére létrehozni egy intézményrendszert, a má­sik miatt egy másikat, és ezek sehol nem találkoznak egymás­sal.- Tehát akár egyetlen sze­mélyről, akár családról van szó, sokféle szolgáltatást kell nyújtani?- Igen, a szociálpolitika sze­replőinek feladata kibővült ab­ban is, hogy közülük sok kö­zösségszervező munkát is vé­gez. Ezek a közösségek közve­títő szerepet játszanak az egyén és a társadalom között. Ennek hallatlan mentális és szociális jelentősége van. A szociálpoli­tikában ismeretes egy olyan mondás, hogy a szegénység el­lentéte a közösség. A közösség által nyújtott támogatás, segít­ség - nem mindig anyagi - pó­tolni, enyhíteni tudja a sze­génység terheit.- Az imént említést tett az in­tegrációról a szociálpolitiká­ban. Mit jelent ez?- A sokszereplős rendszer megköveteli az integrációt, a szereplők közötti kapcsolatok rendezését, hogy ne egymás el­lenére, hanem egymást segítő jelleggel működjenek. A mi­nisztérium többek között szak­mai támogatást ad ahhoz, hogy a hivatásos - általában állami meg önkormányzati - és az ön­tevékeny - tehát nem állami - szociálpolitika között hasznos feladatmegoszlás jöjjön létre. Ez megmutatja, hogy e szerve­zetek, illetve munkájuk, kiegé­szítő jellegűek. Amit a nem hi­vatásos szervezetek el tudnak látni gyorsan, humánusan, arra nem biztos, hogy a hivatásos szervezetek is képesek.- Mi ennek az oka?- A hivatali szociálpolitika jellegéből ered az, hogy nem olyan frissek az ismeretei, mint a civil szervezeteknek. A hiva­tal - jellegéből adódóan - elkü­lönül a lakosságtól, míg az ön­tevékeny szociálpolitika szer­vezeteit maga a lakosság al­kotja. Az általuk nyújtott szol­gáltatásnak nincs hivatali jel­lege, más az ellátás kultúrája. Ha például ön észreveszi, hogy szomszédja olyan támogatásra szorul, amit az a szervezet ad, amelynek netán ön is tagja, gyorsabban tud reagálni, mintha ezt valaki bejelenti a szociális hivatalnak.- A kettő ellentétes egymás­sal?- Nem. Másra alkalmas. Eb­ből következik, hogy a leglé­nyegesebb, amit a Népjóléti Minisztérium tud tenni: ezek­nek a szervezeteknek együtt­működését koordinálja.- Hogyan jutnak informáci­ókhoz?- Kapcsolataink nagyon ki­terjedtek. A minisztérium mel­lett működő szociális tanács több mint kétszáz szervezet képviselőiből áll. Személyesen eddig tizennyolc megyében jár­tam, kifejezetten azért, hogy együttműködéseket szervezzek. Milyen tapasztalatokat szerzett Szolnok megyében?- Nem igazán jellemző Szol­nok megyére a civil szerveze­tek működése. Nagyjából a kö­zépmezőny végén tart. Jelentős viszont Tiszafüreden a reformá­tus egyház fogyatékos gyere­keket és fiatalokat ápoló-gon­dozó otthona, Jászberényben a katolikus egyház idősek ott­hona, a Magyar Máltai Szere­tetszolgálat otthona Nagyivá- non, és az egyetlen magánvál­lalkozás Szolnokon: a bentla­kásos és nappali intézmény időseknek.- Hogyan segíthetik az önte­vékeny szociálpolitikai szerve­zeteket?- A minisztérium sok egyéb mellett azt tudja tenni, hogy gyakran tartunk kifejezetten szakmai tanácskozásokat, ame­lyek ennek az új típusú szociá­lis munkának az alapjait hiva­tottak megteremteni, mégpedig a mindennapi tevékenység ta­pasztalataiból. Még az elején tartunk, de létrehozunk a mi­nisztérium körül egy szociálpo­litikai szakmai centrumot. A szociálpolitika tudomány is. Jó, ha megszerezzük azokat a ten­denciákat, amelyek más orszá­gokban már kialakultak.- Van-e példakép?- Ha rajtam múlna, s csak én döntenék, akkor a dán szociális , rendszert honosítanám meg Magyarországon. Ez szintén vegyes rendszer, de sok olyan szolgáltatása van, amely állam- polgári alapon jár. Biztosítja a megelőzést, azok számára is juttat, akiket fenyeget a lecsú­szás. Tehát nem kizárólag vé­dőháló jellegű, hanem preven­tív szociálpolitika is. Ehhez persze dán jellegű gazdaság is kellene.- Vagyis megfelelő financiá­lis háttér?- Természetesen. Ám ez csak az egyik. A másik az a többlet, amit a szociálpolitika nyújt az oktatásban, az egészségügyben, szociális biztonságban. Ez vi­szont gazdasági tényező is. Az okosabb, a tanultabb, az egész­ségesebb ember jobb gazdasági teljesítményekre képes. Ha ki­sebb a megbetegedési arány, kevesebbet kell a gazdaságtól elvonni. A gazdaság és a szoci­álpolitika szereplői ugyanazok az emberek. Ez a dolog lé­nyege. Vennes Aranka A társadalombiztosítási tartozások egyharmada hajtható be Jogok csak papíron léteznek A társadalombiztosítás nehéz helyzete mindenki számára ismert. A növekvő kiadásokkal nem tud lépést tartani a bevételi oldal, ám e. téren meglehetősen szökős a tb. mozgástere. A tartozások behajtása nehézkes, s az eredmény sem mutatkozik meg, a kinnlévőségek ösz- szegébői csupán egyharmadot lát viszont az egészség- és nyugdíjbiz­tosítás. A vélemények különbözőek, ám az biztos, hogy rövid időn belül kellene lépni az ügyben. Sajnos erre viszont semmi esély, mert az egész rendszert megreformáló intézkedési csomag kidolgozása még most kezdődik, s annak működése majd csak hosszú távon hoz eredményt. De akkor már nem ártana felelősséget is megállapítani. Mára már köz­tudott, hogy a társadalombiz- tosítának a cé­gek országosan mintegy 180 milliárd forint­tal tartoznak. Bár megyénk­ben ehhez ké­pest elenyésző a be nem fize­tett járulék mennyisége, hiszen a tb éves költségvetésében alig éri el a fél százalékot, mégis a kettő milliárd forint igen nagy pénz. A tb nem foglal Hogy valaha ezt látja-e még az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Pénztár?- Legfeljebb egyharmadát - kezdi Dani Csaba, a megyei egészségbiztosítási pénztár el­nöke.- Mi lehet akkor a megol­dás? Esetleg foglaljon a tb?- Ma, magánemberként úgy érzem, hogy az teljesen helyte­len lenne, ha a társadalombizto­sítás nekilátna nagy arányban árverezni. Ingóságokat begyűj­teni, házakat árverezni. Ez a tb-től idegen. Az ügynek azon­ban van másik oldala is. Bár mindent meg kell tenni a behaj­tás érdekében, azonban nem kevés olyan vállakozóról tudok, akik azért vannak fizetés- kép­telen- vagy csődhelyzetben, mert magas kamatlábak mellett kényszerültek nagy összegű hi­telfelvételekre. A tb viszont nincs ott a hitelfelvételnél. Ugyanakkor a bank bejegyzi az összes ingatlanra a jelzálogjo­got. A jelzálogjog bejegyzése ál­talában a banki elsőbbséget biz­tosítja, az azonban tűrhetetlen, hogy nem elég erőteljes a tb. Hiszen lassan beletörődtek abba, hangoztatják szakszerve­zeti részről, hogy a társadalom- biztosítási tartozásnak búcsút lehet mondani.- Alkalmaznia kellene az Egészség- és Nyugdíj-biztosí­tási Önkormányzatnak olyan el­lenőrzési és behajtási csoportot, akik garantálják, hogy ezek az öszegek befolyjanak. S időben kell lépni, akkor, amikor még nincs akkora baj, hogy egyálta­lán nincs vagyona az adósnak. Akkor kell lépni, amikor még a tb tudja rátenni a jelzálogot a tartozás fejében az ingatlanokra vagy állóeszközökre - véleke­dik bosszankodva Lévay Jó­zsefnél a Kereskedelmi Alkal­mazottak Szakszervezetének megyei titkára. Ha időben lépne a társada­lombiztosítás, ha nem, a jogaik inkább csak papíron léteznek. A gyakorlatban nem vezet eredményre szinte semmilyen megoldás, mert a tartozások ki­elégítésének sorrendjében az utolsó előtti helyet foglalják el. Felelős is kell De mi van akkor, ha első he­lyen volna a tb? A mostani tar­tozások főként nagy állami cé­gek részéről állnak fenn.- Mit tudunk kezdeni például egy bányával? Ki veszi meg? Kinek lehet eladni? Senkinek - tárja szét kezét Dani Csaba. Az állami vállalatok eseté­ben félig érthető is a tartozás, hiszen az elmúlt időszakban őket sújtotta leginkább a gazda­sági összeomlás, a piacvesztés. Ugyanakkor a létszámleépítés sem ment könnyen. Ráadásul, mivel a tulajdonos maga az állam, így részben az egyik zseb tartozik a másiknak. Illetve tartozott. Mivelhogy időközben maga az állam kí­vánt megszabadulni a tb teher­től. Ám ezzel szemben más a helyzet a magáncégekkel és a vállalkozókkal. Részükről ugyan lehet hivatkozni arra, hogy a magas hitelállomány, a magas kamatok miatt vált fize­tésképtelenné, de a közmondás is azt tartja: „Addig nyújtóz­kodj, ameddig a takaród ér”. Ma éppen a tartozás behajtha­tatlansága miatt nyugodtan le­het vállalni a nem fizetést, hi­szen a tb keze nem ér el mesz- szire. S ezért nem csak a fel- számolási eljárásokban kerül az utolsó helyre, hanem a vállati és vállalkozási vezetők fizetési sorában.- Én erkölcstelennek ítélem meg azt - mondja felindultan Lévay Józsefné -, hogy egy gazdasági vezető vesz annyi bá­torságot magának, hogy levonja a dolgozótól a 10 százalék tár­sadalombiztosítási járulékot, és nem fizeti be. Gyakorlatilag a dolgozó úgy gondolja, hogy neki a tb felé tartozása nincs, ezért igénnyel lép fel az ellátás oldaláról, ugyanakkor közük vele, hogy a cége nem fizet évek óta. Az nem igaz, hogy ennek nem lehet olyan jogi ala­pot teremteni, hogy ezek a ve­zetők felelősségre vonhatók le­gyenek - fogalmazza meg vé­leményét a szakszervezeti tit­kár. Nyitott kiskapuk Ez tényleg érthetetlen. Lenne. De ma kis hazánkban nehéz felelősöket találni, szinte bármilyen ügyről is legyen szó. A kiskapuk pedig mindig nyitva állnak. Ilyen az is, ami­kor a jó magyar törvénykezési szokásnak megfelelően az egyik cég tömkretételéből fel lehet építeni egy másikat, netán kettőt. De a felszámolási eljárás sincs időhöz kötve. A felszámo­lónak nem érdeke a minél rövi- debb idő alatti eljárás, hiszen amíg a felszámolandó cég va­gyona részben megvan, addig a költségeket is el lehet számolni, így ez nem is olyan rossz üzlet. Hogy adott esetben a még befo­lyó pénzből a tartozások nem egyenlíthetők ki? Kérem, ez kit érdekel?... Változás kell. Ezt sürgeti az idő, a tartozások növekedésé­nek megállítása, s az, hogy a tb hiány egyre nagyobb. A kiadási oldal pedig nemhogy csökkenni fog, inkább hatványozottan nö­vekszik. Ha nem behajtható a tartozás és a követelés, esetleg emelni kéne a járulék összegét? Ez már lehetetlen. Eddig is a legmaga­sabb egész Európában a maga 54 százaléká­val. S az sem lenne jó meg­oldás, hogy a nem fizetőknek kedveznénk. Mint ahogy Dani Csaba sem tartja szakmailag he­lyes döntésnek azt, hogy a tar­tozások egy részét elengedve valamennyi összeg befolyna a kinnlévőségekből. Van megoldás? Mi lehet akkor a megoldás?- Átalakulóban van a mos­tani rendszer. A két szervezet, az Egészség- és a Nyugdíjbiz­tosítási Önkormányzat nem ki­forrott, s ugyanígy nem kifor­rott a behajtási rendszer sem - védi a jelenlegi tb álláspontot Benedek Fülöp, az Egészség- biztosítási Önkormányzat tagja, s így érvel: - Nyugaton már há­rom-négy évtizede működik ez a rendszer, s ott már nyomon tudják követni az adósokat, s ha nem is teljes egészében, de előre kalkulálható, hogy a kinn- lévőségből mennyit tudnak be­hajtani. Mi egy-két éve találko­zunk először ezzel a problémá­val. Ezért is illúzió azt hinni, hogy a behajtásban olyan nagy eredményt tudunk elérni rövid időn belül.- A legjobb az lenne, ha a gazdaság teljesítőképessége növekedne. Ekkor a probléma magától is rendeződne - hang­súlyozza egyértelmű érvként Dani Csaba. Meg nem ártana a teljes egészségügyi, társadalombizto­sítási rendszert megreformálni. Merthogy ez mindeddig nem történt meg, ami történt, az csak újabb gondokat vetett fel, amelyek megoldása várat ma­gára. Ha ugyanis - visszatérve a reformokhoz - a biztosítási alapot vizsgáljuk, akkor az a munkavállaló, akinek nincs rendezve a társadalombiztosí­tási kötelezettsége, a szolgálta­tásokra sem jogosult. Legaláb­bis így lenne, ha működne a rendszer. De mivel nem műkö­dik, s azt a munkavállalót, aki­nek cége nem fizet, nem is lehet büntetni. így neki - mondhatni nyugodtan - állampolgári jo­gon jár a társadalombiztosítás­ból fedezett valamennyi szol­gáltatás. S ma ez így van jól. Kétséges a jövő Hogy mit hoz a jövő? Ma még kétséges, de ha egyre nö­vekszik a tartozók száma, s ez­zel együtt a tartozások összege, akkor rövidesen lépni kell, mert a tb hiánya egyre nagyobb lesz. Márpedig ekkor az ellátási ol­dal issza meg a levét.- Én úgy gondolom - fog­lalja össze Lévay Józsefné -, hogy sokkal többet kellene ez­zel a kérdéssel foglalkozni, ugyanis ez több száz, több ezer embert érint a megyében. Mert ha nincs megfelelő egészség- ügyi ellátás, ha a nyugdíjasok nem úgy kapják a nyugdíjat, ha az egyéb ellátásokból részesü­lők háttérbe szorulnak az anyagi hiány miatt... Ezt nem lehet eltűrni, A tb tartozás más, mint például a banki tartozás, mert ahhoz sok ember szolgál­tatása tartozik. E. Z. A több mint tíz éve újrainduló magyar népfőiskolái mozgalom a ’90-es évek elejére meghatá­rozóvá vált a közművelődés rendszerében. A Magyar Nép­főiskolái Társaság ’94-ben már 127 tagszervezetet számlál, tan­folyamait évente több ezren lá­togatják. A népfőiskolák fejlő­déséhez elengedhetetlenek a törvényes garanciák, amelyek egyrészt beillesztik a művelő­dés rendszerébe, másrészt mű­ködésükhöz biztosítják a rend­szeres anyagi támogatást. A népfőiskolák komolyabb összeget a Művészeti és Sza­badművelődési Alapítványtól kaptak. A 230-260 millió forin­tos keretösszegből eddig 30-35 millió jutott gazdaképzési, át­képzési, népművészeti, számí­tástechnikai, honismereti és szociális jellegű kurzusaikra. A ’95. évi költségvetésben ez az összeg mintegy egyharmadára, 80 millióra csökken. Ez a biz­tosnak tűnt forrás, ami stabili­zálta a népfőiskolák helyzetét, meginogni látszik. Épp ezért az intézmények függetlenségük megtartása mellett nagyobb ál­lami támogatásra tartanak igényt. Javasolják, hogy a parlament a jövő évi költségvetésben a népfőiskolák támogatásához egy összeget különítsen el, melynek elosztásában a Műve­lődési és Közoktatási Miniszté­rium csupán koordináló szerv legyen. Élemzésükből kiderül, évente átlagosan 350 népfőis­kolái kurzust szerveznek, melynek éves költsége közel 4 millió forint. Előterjesztésük­ből kiderül, a népfőiskolák, táji központok és a Népfőiskolái In­tézet zökkenőmentes működé­séhez, összesen 88 millió forint szükségeltetik. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents