Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-16 / 296. szám
1994. december 16., péntek Körkép - Pályázat 5. oldal Választási utórezgések Rákócziújfalun „Furcsa” véletlenek egybeesése A minap szerkesztőségünket két férfi kereste fel, hogy „gratulációját” fejezze ki Rákócziúj- falu lakóinak újonnan megválasztott polgármesterükhöz. Karai Béla és Kupeczki Ferenc nem érti ugyanis, hogyan lehetett Kecskés János a község első embere. A választ tőlünk remélik. Miközben dokumentumok garmadája és fényképek kerültek elő, az alábbi történet kerekedett ki. Hogy válasszal tudtunk-e szolgálni, azt döntse el az olvasó! Karai Béla: - Törzszászlós voltam a tiszaföldvári rendőrségnél. Mint az azt megelőző években máskor is, 1991-ben az áfész felkérte az őrs személyi állományát az őszi áfész- napok ideje alatt sátrainak éjszakai őrzésére. Ezt szabadidős rendőrök szolgálati felszereléssel végezték. Én az utolsó napon - október 6-án - egy szombatról vasárnapra virradó éjszaka vállaltam őrzést 21.30 órától másnap reggelig. Már vasárnap a délelőtti órákban megjelent nálam Kecskés János főhadnagy, a tiszaföldvári rendőrőrs parancsnoka, és nekem esett: - Lopások történtek az éjszaka, eltűnt több palack szörp és dísznövény. Mit tudok róla, hova lettek? - záporoztak a kérdések, valamint a javaslat, mentsem, ami menthető, adjam be, amilyen gyorsan csak lehet a leszerelési vagy áthelyezési kérelmet. Továbbá hétfő reggelre igazoló jelentést kért az éjszaka történtekről. Ennek alapján Kecskés János arra a megállapításra jutott, hogy a dísznövényeket én tulajdonítottam el az egyébként hármunk által őrzött területről. Ezért október 7-i hatállyal felfüggesztettek, december 7-én pedig az állományból leszereltek. Két kollégám - akik a kérdéses időpontban szintén a helyszínen voltak - jelentései alapján megindult ellenem a büntetőeljárás. A bizonyítási eljárás során azonban egyértelműen kiderült, hogy az ellenem valló tanú nem láthatott oda, arra a helyre, ahol állítólag a szörpösüvegeket pakoltam. Erről fénykép és videofelvétel is készült. Továbbá a szolgálati gépkocsiban talált törmelékek nem hozhatók ösz- szefüggésbe az eltűnt dísznövényekkel. Ugyan a bíróság lopásban nem talált bűnösnek, de még a jogerős bírói ítélet előtt leszereltek, amit alkotmányellenesnek tartok. Végül csak egyetlen vád maradt ellenem, az őrhely elhagyása. Ezzel sem értek egyet, mivel ezért az őrzésért az áfész fizetett, nem a BM-től kaptam a díjazást. Szolgálaton kívül vállaltam az őrzést, s nem is tagadom, hogy negyedórára el kellett menni dolgom végezni. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy minden éjszaka folyamatosan tűntek el dolgok az áfész-sátrakból. Egy tulajdonos írásba adta, hogy Kecskés János őrködése idején többek között másfél mázsa dinnyének kelt lába. Azért csapódott le mindez rajtam, mivel az utolsó éjszakán én voltam őrségben. Fél évig Andaxinon éltem, Földváron ujjal mutogattak rám, mint tolvajra, végül ’92 júliusában megszületett az ítélet: őrhely elhagyása miatt bűnösnek találtattam. Egy év próbára bocsátottak. Meggyőződésem, hogy ebből akkori főnököm - Kecskés János - csinált ügyet. Mindenképp keresni kellett egy bűnbakot, hát én lettem az, meg különben sem voltam Kecskés klikkjében. Akkori főnököm azonban nem nyugodott bele, hogy a lopást nem tudta rám bizonyítani, ezért kis idő múlva ismét büntetőeljárás indult ellenem lopás bűntette miatt. A vád: saját házamból elloptam a saját tévémet. Mivel munkanélküli lettem, segélyt sem kaptam, az élettársamat pedig az áfésztől elküldték létszámleépítésre hivatkozva, az apám házából, ahol volt egy berendezett szobám, elvittem a televíziómat és eladtam, hogy ne haljon éhen a családom- Egyébként a ház fele az enyém, a tévét én vásároltam, ezt papíron tudom bizonyítani. Bűncselekmény hiányában tehát ismét megszüntették ellenem az eljárást. A történetnek azonban még nincs vége. Alkalmazottként az élettársammal ’92. május 1-jétől Tiszaföldváron, a strandon egy büfét üzemeltettünk. Kecskés János oda is ellátogatott, és két rendőrtársa tanúskodása mellett azt állította, hogy zárás után részegen padokat dobáltam a medencébe. Ennek ellenkezőjét többen tanúsították, annál is inkább, mivel az említett időpontban jelen sem voltam. Ezt követően nem sokkal Kecskés Jánost áthelyezték Tiszaföldvárról Kisújszállásra. Aztán fordult a kocka, mert ’94. január 19-i dátummal tanúként kaptam a szolnoki városi bíróságra idézést a Kecskés János és társai ellen csalás és más bűncselekmények miatt indított büntetőeljárás apropóján. Tudomásom szerint jogerős bírói ítélet ez ügyben a mai napig sincs. Ennyi véletlen egybeesést már rendkívül furcsának tartok. Az is nevetséges, hogy azok a rendőrök, akik egyik nap fegyverrel közösen látnak el szolgálatot, másnap a bíróságon egymásra terhelő tanúvallomásokat tesznek büntetőügyekben. Pont az i-re, mikor Kecskés János megtudta, hogy a martfűi Kaiser Sörgyárhoz szeretnék biztonsági őrként elszegődni, minden igyekezetét latba vetette, hogy leendő főnökömet erről lebeszélje. Ám ő leinformált, és két és fél éve betöltőm az említett állást. Amin viszont négy éven keresztül átmentem a hamis vádak miatt, azt nem kívánom senkinek. Kupeczki Ferenc nyugalmazott rendőr főtörzsőrmester: - Kecskés János ’91-ben került őrsünkhöz parancsnoknak, s bizony a következő évben már többször volt vita kettőnk között. Amolyan parancsnok-beosztott vita. Házépítés miatt ’92 októberében szabadságra mentem. E hó 25-én megjelent lakásomon Kecskés főhadnagy, és közölte, a szolnoki kapitányság- vezető utasítására november 1-jén vegyem fel a szolgálatot Szolnokon, mivel oda vezényeltek bizonytalan időre. Nehezen dolgozam fel, hogy 18 és fél évig voltam rendőr, még csak fenyítést sem kaptam soha, s most a konfliktusok miatt így elbántak velem. Ezért két hét múlva beadtam a kérelmemet korengedményes nyugdíjazásra, amit egy hónap után elfogadtak, s 1993. január 1-jével nyugdíjas lettem. Ugyanez év február 6-án küldtem egy levelet Fazekas Attila főkapitány úrnak, mely terhelő adatokat tartalmazott Kecskés János és két társára vonatkozólag. A levél tartalmát kivizsgálták, melynek az lett az eredménye, hogy a főkapitány úr a Budapesti Ügyészségi Nyomozóhivatal szolnoki ki- rendeltségén tett hivatalból feljelentést csalás bűntette és más bűncselekmények miatt Kecskés János és társai ellen. Ennek az ügynek még nincs pont a végén, s ennek ellenére Kecskés János nyugodtan ül a polgár- mesteri székében. Hogy mi a vád ellenük? Okirat-hamisítás és -megkárosítás. Kecskés János ugyanis igazolta egyik kollégájának - egyidejűleg - a motor- kerékpár és a gépkocsi használatát, így az egyszerre két helyről kapott benzinpénzt. A másik pedig kutyakiképzés címén vett fel ugyancsak jogtalanul pénzt. Mi máig is rendőrök lennénk, ha Kecskés úr nincs. Szerettük azt a munkát. Most pedig megbélyegezve, lekileg összetörve itt állunk, ő pedig a polgármesteri bársonyszékben csücsül, holott büntetőeljárás folyik ellene. Hát hol itt az igazság, kérem szépen?! Kecskés János, újonnan megválasztott polgármester urat is felkerestük az üggyel kapcsolatosan, aki a következőket mondta: - Számomra érthetetlen - vagy talán nagyon is érthető -, hogy a három évvel ezelőtt történtek miért pont választáskor vetődnek fel újra a nagy nyilvánosság előtt. Gondolom, természetesen minden „hátsó szándék” nélkül. Elöljárójában annyit az egész történethez: ha választ keresnek kérdéseikre, jól ismerik lakhelyemet, bármikor szívesen fogadom és tudásomhoz mérten informálom őket, ezért igazán kár a sajtó nyilvánosságát igénybe venni. De ha már így alakult, és ezt óhajtják, akkor én is ugyanezen a módon - a lap hasábjain keresztül - válaszolok. Karai Béla Tiszaföldváron őrsparancsnok volt előttem 1991-ben, míg az általa vezetett objektumban történt sorozatos jogsértések, italozások stb. miatt őt posztjáról a felsőbb szakmai vezetés eltávolította. Helyette engem nevezett ki a rendőrőrs parancsnokának. Valószínű a váltás miatt alakult ki a máig is tartó „barátság” közöttünk. Mellesleg megemlíteném, hogy ösz- szesen 35 napot dolgoztunk együtt. Az áfész-napokkal kapcsolatosan csak annyit, Karai Béla alaposan gyanúsítható volt több tárgy eltulajdonításával, ezért ellene a Budapesti Ügyészségi Nyomozóhivatal szolnoki ki- rendeltsége rendelt el s folytatott le nyomozást, nem én. A következőkben felsorolt vádakról annyit, én rendőrőrsparancsnok voltam, nem nyomozó, aki az ő büntetőügyeivel foglalkozott volna. A sörgyári főnökét pedig - ezúton ünnepélyesen kijelentem - nem ismerem. Kupeczki úrra térve. Valóban többször volt vitám, mivel nem akarta az utasításaimat végrehajtani, sőt mindezt tetézte azzal, hogy bosszúból elhallgatott általa ismert, olyan tényeket, melyek a bűnügyek felderítését elősegítették volna. A többi kolléga mindezt kifogásolta - hisz odakerülésem után néhány hónap elteltével - az ismeretlen bűnesetek felderítése megduplázódott. A Szolnokra történő beve- zénylése a kapitányságvezető utasítására történt, mivel Kupeczki Ferenc az őrs állományának hangulatát bomlasztotta. Fent nevezett személy valóban megírta levelét a főkapitány úrnak, bár attól terjedelmesebben, mint ahogy említette, s abban négy-öt éves eseményeket is felelevenített, holott körülbelül csak egy évig voltunk munkatársak. Tudni kell, hogy minden bejelentést ki kell vizsgálni, ez az én esetemben is így történt. Az eljárás valóban a mai napig sem fejeződött be. Ezért, hogy véleményemmel senkit ne befolyásoljak, most a részletekbe nem kívánok belemenni. Az ügy lezárása után viszont készségesen állok bárki rendelkezésére, legyen az sajtó, magánember, esetleg volt kolléga. Gratulációjukat ezúton megköszönöm és azt a rendkívüli igyekezetét, amit ők és megbízóik kifejtenek megismertetésem érdekében. Nem tudom, valójában szükség van e erre, hisz Rákócziújfalu lakói már negyven éve ismernek. * * * Kedves Békétlenkedő Polgárok! Többször jártam az Önök községében. Legutóbb egy olyan röplap akadt a kezembe, melyen a független képviselőjelöltek egy csoportja hangsúlyozza: csendes, békés kampányt szeretne. Ugyanezen a lapon csupa nagybetűvel meghívnak mindenkit Kecskés János tárgyalására. Nem értem, hogyan egyeztethető össze a kettő? Mint ahogy azt sem: még javában bajlódtam irományommal, amikor a boltból egy önkormányzati képviselő telefonon felhívott, arról érdeklődve, a holnapi lapban megjelenik-e a cikk Rákócziúj- faluról. Hát tényleg ennyire fontos? Ez a legfontosabb? Arra nem gondoltak még, közeledik a szeretet ünnepe. Nem ismerik azt a mondást: akinek segíteni nem tudok, annak legalább ne ártsak? Mikor kötnek már végre békét, és fordítanak több Figyelmet az élet dolgaira? Van-e a gyereknek meleg csizmája, karácsonyi ajándéka, kap-e szeretet? Hall-e szép szót egyáltalán, vagy a gyűlölködések világában nő fel? Kérem, ne csak önmagukra gondoljanak már végre, hanem a jövő nemzedékére is! Félreértés ne essék, ez nem az egész községnek szól, csupán - a megszólításban is utaltunk rá - az örök torzsal- kodók kis csoportjának, akik miatt (álljanak bármelyik oldalon is) Rákócziújfalu botrányairól válik hírhedtté. Járvás Zoboki Istvánná szolnoki olvasónk leveléből idézünk: „Kislány korom óta kötök, jelenleg már nyugdíjas vagyok. Két gyermekem (1 fiú, 1 lány) és négy unokám van. A képen látható pulóvert lányom születésnapjára kötöttem, aki Tiszakécskén lakik, emiatt menyem, Herczeg Erika viseli. Általában olasz kötőkönyvekből kötök. A képen látható kardigánhoz 80 dkg Chalet olasz kézimunkafonal szükséges." Szponzoraink Örömmel tudatjuk, hogy felhívásunk után több szponzor jelentkezett, ajánlott fel ajándékokat a leendő nyerteseknek: A szolnoki Sarló u. 1. szám alatt lévő Marianna fonalbolt tulajdonosa 1500 forint értékű fonalvásárlási lehetőséget kínál üzletében egy pályázónak; három pulóverre való fonalat - 5000 forint értékben - ajánlott fel a Catrimpex Kft. Fonalnagykereskedés (1151 Budapest, Énekes u. 6.); egy Fibri márkanevű szabadidőruhát a Senior Váci Kötöttárugyár Rt.; 5000 forint értékű parfümöt ajánlott fel az Exkluzív parfüméria (a Szolnok Városi Művelődési Központ aulájában) egy szolnoki pályázónak; a Lehel Hűtőgépgyár Kft. Kompresszor- és Kondenzátorgyára (Törökszentmiklós, Kossuth L. u. 263.) egy Electrolux Combi 99-es porszívót - 6690 forint értékben; a Nagy és Társai Bt. Üveg-, Porcelán és Vegyescikk Nagykereskedése (Szolnok, József A. u. 83.) egy 3000 forintos mok- káskészletet; a Kuzen Fonal, Rövidárukellék Nagykereskedés (Szolnok, Kápolna út 11.) annak a legszebb három pályamunkát készítőnek ajánl fel díjat 2000, 1500 és 1000 forint értékben, akik munkadarabjukat hazai gyártású kötőfonalból készítették. Köszönettel fogadunk minden további felajánlást! Kedves Olvasóink! Közeleg a karácsony, de még javában tart a pályázatra beküldött fotók közlése. Mint láthatják, helyhiány miatt sajnos nem tudunk minden héten egész oldalt közölni a beérkezett fotókból, ezért eredményhirdetés várhatóan február elején lesz. Nagyon sok szép pályamunka érkezett, s biztos, hogy jövő héten szombaton a feldíszített fenyőfa alatt is sokan szereznek örömöt szeretteiknek egy-egy szép mellénnyel, pulóverrel, kardigánnal, netán sapka-sál együttessel. A szabadidő e hasznos eltöltéséhez további sok sikert kívánunk! Szerkesztette: Szabados Krisztina Suszterics Gyuláné szolnoki olvasónk leveléből idézünk: „Nagyon örülök a kötőpályázatnak, mivel én is szeretek kötni, horgolni. 30 éve, 13 éves koromban tanultam meg édesanyámtól, aki a mai napig készíti a szebbnél szebb pulóvereket. Kedvenc mintáim: ír, csipke-, norvég minták. Két lányom van, nekik kicsi koruk óta sokféle hasznos ruhadarabot kötöttem. A kész darabokat én állítom és varrom össze horgolótűvel, saját fonalával, mert így tartósabb. A képen két lányom látható nemrég készült pulóverükben, melyeket az Arany Kötőtű című lapból készítettem. Kisebbik lányom pulóverének elkészítéséhez kb. 50 dkg fonalmennyiség szükséges, 3 fi kötőtűvel van kötve. Nagyobbik lányom pulóvere az 199412. számban található, fonalszükséglet: drapp-fehér: 35-40 dkg, sötétbarna: 25 dkg, világoskék: 5 dkg; 4-es kötőtűvel készült. Gyakorlott kötőknek ajánlom ezt a mintát, mivel egyszerre több gombolyagból kell dolgozni, színváltósnál keresztezni kell a fonalat.”
