Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-02 / 284. szám

4 1994. december 2., péntek ICörkép Életképek Dél-Franciaországból (4. rész) Szolidaritásból fakadó képzések és átképzések Nem sikkasztották el az orvosi rendelőt Vádak és tények Tiszabőn A munkaközvetítő egyesüle­tek is végeznek eseti, egysze­rűbb képzéseket, de ez nem álta­lános. Például a Nép és Műve­lődés Egyesület Képzési Köz­pontja a munka nélküli fiatalok körében népművelőképzést és titkámőképzést folytat. Más egyesületek kiegészítő ismere­teket nyújtó képzéseket szer­veznek, mint: életrajzírás, tár­gyalóképesség tanítása... Az UFCV, mely annak idején a gyermekek és fiatalok üdülte­tésére jött létre egyesületi for­mában, egyre inkább a fiatalok képzése és átképzése irányába alakította át a tevékenységét. Mi a „vendéglátóképzésbe” te­kintettünk be. A képzés válta­kozó tematikával működik: az elméleti blokkokat gyakorlati foglalkozások váltják fel. A gyakorlati oktatás első része az épületen belül, a „pedagógiai ét­teremben” történik, amely nem nyilvános. Ez úgy működik, mint egy inkubátorház. A kép­zés vége felé mennek ki gyakor­latra, éttermekbe a fiatalok. Az UFCV a sikeres vizsga és dip­loma után segíti tanulóját az el­helyezkedésben. Ehhez folya­matos kapcsolatot tartanak fenn vállalkozókkal, éttermekkel. Az UFCV igazgatója fogal­mazta meg, hogy nagyon komo­lyan kell figyelniük a gazda­sági-társadalmi változásokra, és a lehető leggyorsabban kell erre reagálni az oktatásban. Egyesü­leti intézményként ezt köny- nyebben meg tudják tenni, mint az állami iskolák. Voltunk az IMPRO-ban is, melynek hivata­los neve: Szakmai Orvosi Köz­pont, és Narbonne-ban műkö­dik. Az elnevezés után egyetlen magyar sem gondolta, hogy itt valójában egy képzőközpontról van szó. Olyan, egyesület által mű­ködtetett képzőiskoláról, ahol problémás, nehéz helyzetű, sé-' rült fiatalokkal foglalkoznak. Találhatók itt szellemileg elma­radottak, pszichológiailag prob­lémásak, mozgáskorlátozottak egyaránt. 12 és 20 év közötti fi­atalokat fogadnak. Először megismerik a gyermekeket, fia­talokat. majd egyéni program alapján foglalkoznak velük. Az intézet feladata hármas: szociá­lis, pedagógiai, oktatási részből áll. Egy gyönyörű kastélyban és annak többhektáros parkjában dolgoznak, ahol saját tanműhe­lyeik vannak. Az intézetben 100 gyermekkel és fiatallal foglal­koznak. Ők valamennyien fiúk. Közülük 40 gyermek 12-15. éves és 60 fiatal 16-20 éves korú. Az intézményt egyesület mű­ködteti, de fenntartásához ko­moly összeggel hozzájárul a Háborús Veteránok Minisztéri­uma, segíti az Egészségügyi és az Oktatási Minisztérium is, va­lamint a régió és a megye. Kenyeres Sándorné (Folytatjuk) Rákgyógyászat A tumorsejtek „falánkságára” épít az a felfedezés, amely áttörést jelenthet a rákgyógyászat terüle­tén. Kulcsár Gyula biokémikus 19 olyan, az emberi testben található természetes tápanyag-molekulát talált, amelyek szerinte megnövelt mennyiségben elpusztítják a da­ganatsejteket. Mindezt a Live Again Rákellenes Alapítvány Hatvanban megrendezett sajtótá­jékoztatóján jelentették be. Kul­csár Gyula biokémikus, az új módszer felfedezője, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem adjunk­tusa elmondta: hat évvel ezelőtt megkezdett kutatásai során abból indult ki, hogy az egészséges sej­tek a szervezet által termelt véde­kezőanyagokból a szükségletük­nek megfelelő mennyiséget veszik fel, ám a daganatsejtek a többi ro­vására felhalmozzák a tápanyago­kat. Mintegy száz olyan molekulát vizsgált meg, amelyek a szerve­zetben, azaz az emberi test cirku­lációs rendszerében jelen vannak. 19-ről állapította meg, hogy együttes alkalmazásuk esetén to­xikus hatással vannak a tumorsej­tekre. Arra következetett: ameny- nyiben ezeket a molekulákat kon­centráltan, megnövelt mennyiség­ben juttatjuk a szervezetbe, a ké­szítmény hatására a tumorsejtek elpusztulnak, miközben az egész­ségeseket nem éri károsodás. Ál­latkísérletei, amelyeket pénz hiá­nyában csak kis hatásfokkal tudott végrehajtani, igazolták feltétele­zését. 3-4 év és mintegy 200 mil­lió forint szükséges ahhoz, hogy a felfedezés gyógyszerré váljon. (MTI) Az idős emberek nem vádaskodni akarnak, csupán ag­gódnak szeretett la­kóhelyük iránt. Ez de­rül ki abból a Tisza- bőről kapott levélből, amelyet Qúth Páltól és nejétől, Póluska nénitől kaptunk. A le­vél nyomában indul­tunk el a faluba. A polgármesteri hivatalban Négyesi Zoltán polgármester úr rosszkedvűen fogad.- Ha csak ezzel rendbe le­hetne tenni a helyzetet Tisza­bőn, nagyon jó lenne - mondja, miután elolvasta a levelet. No, hát akkor kezdjük. Amikor 1990-ben indultam a választá­son, előtte öt évig tanácselnök voltam. Mindenki ismert, s azt reméltem, hogy valamit lendí­teni tudok a falu sorsán. Na­gyon jó képviselő-testület jött össze, reális alapja volt, hogy a közös munkának meglesz az eredménye. Már akkor látszott, hogy a te­lepülés legnagyobb gondja a 30 százalékos munkanélküliség, amikor felkerestük a Marx Ká­roly Közgazdaság-tudományi Egyetem szociológiai tanszékét, hogy készítsenek egy tanul­mányt; Több mint fél évig tar­tott a vizsgálat, mely megállapí­totta, hogy a már akkor látszódó tendenciákból számítani lehet a most bekövetkezett gondokra. Mit is panaszol az önök kedves levélírója? Hogy nincs telefon? Való­ban, három éve folyik a huza­vona a Körös-Com társasággal. Gyakorlatilag az a helyzet, hogy megígérték, rövid időn be­lül telefonunk lesz, s ez idáig ez nem valósult meg. Az igénylők egyszer már befizettek tizenöte­zer forintot, most újra tizenha­tot. Új szerződést kötöttünk, a Matáv tervezői már dolgoznak, kiépítettek egy helyi telefon- központot, amely már készen áll. ’95 elején vezetik be hoz­zánk Fegyvemekről a telefont.- Suttognak valamilyen elsik­kasztott orvosi rendelőről is. A gyógyszertár soha nincs nyitva. Osszefügg-e a két dolog?- Igen, ez sem ismeretlen számomra. Dr. Bognár Sza­bolcs családjogász két évig itt dolgozott a faluban, és alapít­ványt tett Az Egészséges Tisza- bőért. Az ő ismeretségén ke­resztül az orvosok világszövet­sége, a Medecins Du Monde Franciaországból küldött egy orvost és egy új orvosi rendelő felszerelését. Ám azokban a na­pokban jött a román fordulat, s a hozzánk feladott küldemény Romániában kötött ki. Ezt kü­lönösebben nem is kell magya­ráznom, hiszen tudjuk jól, hogy Franciaországnak milyen jó kapcsolata volt Romániával. A gyógyszertár nem tartozik ehhez a dologhoz, egyszerűen arról van szó, hogy nem kívána­tos település lettünk az egész­ségügy számára. Helyben lakó gyógyszerészünk utoljára a ’70-es években volt. Sajnos nem tudunk olyan megfelelő gyógyszerészlakást és -fizetést biztosítani, amely a hátrányos körülményeket feled­tetné. A faluban összesen 10 felsőfokú végzettségű lakik, az iskolában sok a képesítés nél­küli pedagógus - bár minden tiszteletem az övék -, de mégis­csak az a helyzet, hogy az isko­lázott emberfő elmenekül in­nen. Most az a helyzet, hogy he­tente kétszer két órára van nyitva a gyógyszertár, s már ennek is örülök, hiszen több mint fél évig még ez sem volt. A mai napig Fegyvemekre kell utazni orvosi, illetve gyógy­szerellátásért.- A húsfeldolgozó és a szal- mabrikettüzem talán csökkent­hétté volna a munkanélkülisé­get. Mi van ezekkel az üzemek­kel?- A településnek több mint kétharmada él a létminimum alatt, a munkanélküliség - mint említettem - magas, s ezen problémák megoldására prog­ramtervezetet készítettünk. A szalmabrikettgyár és a húsüzem állandó munkát adott volna már az építésével is, és lehetőség lett volna a kiszolgálóhálózat létre­hozására. Gondolja el, a hús­üzemet ellátták volna a tiszabő- iek úgymond nyersanyaggal, és a szalmabrikettre is találtunk piacot. Tiszabőt az úristen se szereti, hiszen a ’93. évi, amúgy is gyenge termésünk leégett, bár a biztosító fizetett valamit, a munkalehetőség megszűnt. Ha­talmas világbanki kölcsön volt rajta, jelenleg is tart a felszámo­lás, tulajdonképpen a felszá­moló engedélyével működünk most decemberig újra. Önkor­mányzati tulajdon kilencveny- nyolc százalékban, 37,5 millió forintot költöttünk rá, persze hogy foggal-körömmel ragasz­kodunk hozzá. Szeretnénk a fel- számolási eljárás alatt kivásá­rolni és tovább működtetni. A húsüzemmel már nehezebb a helyzet, hiszen be sem tudtuk fejezni, és ebben a pillanatban semmi esélyünk sincs, talán épp a forráshiányosság miatt. Mi eddig is szegények voltunk, ez­után még szegényebbek le­szünk. A szennyvíztisztító alapmű elkészült, melyet a hús­üzem mellé terveztünk, ha be­üzemeljük, négyszáz köbméter szippantott szennyvíz tisztítá­sára lesz alkalmas.- A helyzet, úgy tűnik, tragi­kus. Mégiscsak kell itt valami jónak is lenni. Biztos vagyok benne, eredményekről is be tud számolni.- Ez így is van, de az embe­rekben a rossz jobban megfo­gan. Sikeresnek mondható a szociális földprogram, mely szerves része a munkahelyte­remtésnek és a jövedelemkiegé­szítésnek. A népjóléti miniszté­rium támogatásával működtet­jük pillanatnyilag, bár hozzá kell tennem, hogy három évig támogatást sem kaptunk. Mi is ez a szociális földprog­ram? Az igénylők nagyon ked­vezményesen bizonyos földte­rületekhez, plusz még háztáji veteményföldekhez juthattak. Ez már önmagában is érdekes, hiszen az első évben hárman, a következőben tizenöten, majd hatvanan s most jelenleg ki- lencvenhatan művelik az öt hek­tárt. Ehhez még 42 hektár mű­velt kukoricát és 20 hektár bú­zát is tudunk adni. Aki dolgozni akart, az meg is tehette. A másik eredményünk, hogy a művelődési ház alapítványi jelleggel működik, vezetője Ambrus Andrásné. A nyugdí­jasklub pedig tíz éve tevékeny­kedik. Á családsegítő szolgálat is jól működik, profilja kettős: gyermek- és ifjúságvédelem, il­letve idős- és felnőttgondozás. Szociális gondozónők látják el a rászorulókat. Vannak olyan idős gondozottak, akiket na­ponta mosdatni, etetni kell, gondozónőink őket is szeretet­tel, szakértelemmel ellátják.Az összes probléma ellenére az is­kola, óvoda tulajdonképpen jól működik, az óvodánk 90 száza­lékos kihasználtságú. Az általános iskolában az eszközellátás ugyan nem tökéle­tes, de a tárgyi hiányosságokat a pedagógusok lelkesedése pó­tolja.- Ha mérlegre tesszük a jó és a rossz dolgokat, bizony nem pozitív a kapott eredmény. En­nek ismeretében ön nyugodt szívvel újra indul a választá­son?- Amit megtehettem, azt leg­jobb tudásom szerint meg is tet­tem. Olyan helyen élünk mi, ahová talán Isten szeme sem lát el. Csak magunkban bízhatunk. Ketten indulunk a polgármesteri székért. Én az SZDSZ színei­ben, Németh István független jelöltként. Mindkettőnknek meg van a saját programja, a döntés a falu joga. Csabai Ágnes Még sok a dolgunk, de jó ólon . A gondoskodó, emberi önkormányzatért: Nem ígérgetünk, teszünk. Ha a járda széléről nézzük az autók áradatát, azt hihetjük: ez már a Kánaán. De a patikában előttünk álló nyugdíjas nem tudja kifizetni a gyógyszerét. Habár az elmúlt négy évben a támogatásra szorulók száma gyorsabban nőtt, mint az önkormányzatok pénze, az SZDSZ vezette önkormányzatokban nagyon sokat tettünk a munkanélküliek, az idősek, a betegek, a szociális gondokkal küszködök érdekében. Bővített, korszerűsített kórházakkal, új és rekonstruált idősotthonokkal, pénz- és étkezési segéllyel, lakásfenntartási támogatással, gyermekellátással, az egyházi és civil szervezetek szociális munkáját támogatva arra törekedtünk, törekszünk, hogy a bajban senki ne maradjon magára. Az Ön helyi képviselő- és polgármesterjelöltjei * r SZDSZ MENJÜNK EGYÜTT TOVÁBB

Next

/
Thumbnails
Contents