Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-13 / 293. szám
1994. december 13., kedd Jászsági Extra 9. oldal Aluklipszből mézeskalács Mottó: Az élet nagy furcsaságokra képes. Volt egyszer egy Aluklipsz Kft., amelynek többen is tagjai voltak. Az egyik tag a jászbol- dogházi Darák Sándor (képünkön) volt. A 43 éves férfi eredeti szakmája elektrolakatos, így könnyű volt neki és társainak tejipari meg húsipari automatákat készíteni. Előtte a szolnoki tejiparnál dolgozott főgépészként. A cégnél importból szereztek be bizonyos kellékeket, ők pedig ezt gyártották. Olyan jól beindultak, hogy rengeteg cégnek szállítottak. Történt, hogy nyolc év összetartás után megszűnni látszott az Aluklipjz. Sándor nem hagyta magát, mézeskalács-készítésre adta a fejét, azzal akarta az Aluklipszet kihúzni a csávából. A Balaton környéki Tab községben bérelt egy édesipari üzemet, ahol jól ment a munka. De hogy kerül egy főgépész a cukrászatba? Hát az ukrán Lvov városán keresztül. Volt ott ugyanis egy kiállítás, ahol a tabiak meg ők is bemutatkoztak. A cukrászüzemet az ottani áfészosok abba akarták hagyni, így Sándor átvette tőlük. Az a rohangászás, ami ekkor elkezdődött! Hetente háromszor „lerongyolni” Tabra és vissza, nem kevés kilométer! Két év után aztán nem volt értelme az Aluklipszért küzdeni, csak befuccsolt. Azért az édesipar megmaradt, ha már volt. A tabi téma megszűnt, hazajött a mézeskaláccsal, hogy itthon - a ház alatti pincerészben - folytassa a feleségével közösen a sütőcskézést. Azt a felséges illatot, ami onnan árad, a medve megbolondulna tőle! MiskolcMinden beruházáshoz mélyen a zsebbe kell nyúlni tói Szolnokig (a Szövetség ABC-ben) ismerik a finom, valóban ízletes „mézespuszedlit”, minthogy ekkora körben szállítanak. Legújabb „húzása” Sándornak, hogy az Aluklipsz műhelyének épült emeletes házat pékségnek rendezi be. Ennek érdekében társult a szolnoki Kobela Jenővel, aki meg is vette már az építményt. A berendezés telepítése még tartott, de hamarosan megindulhat a sütés. Péksége nem volt eddig a falunak, hát ezért a nagy beruházás. Munkahely szempontjából sem volna ez semmi, hiszen nyolc embert tudnának itt alkalmazni. Hogy van-e még terve Sándornak? Hogyne! Van itt annyi tej a faluban, hogy tejüzémet is lehetne nyitni. Nos, ez elképzelés. Hogy mi lesz belőle, az talán nem is a távoli jövő titka. Csak a rávalót kell megkeresni. Nem kell aggódni, marad a takarék A takarékszövetkezet kicsiny épülete szinte a ködbe vész, de nem kell attól tartani, hogy örökre el is tűnik a városi rangra pályázó település főutcájáról Meglehetősen nagy riadalmat keltett Jászkiséren, hogy megnyirbálják a takarékszövetkezet szolgáltatási körét. Mit is rejt magában a hír? - ezt tudakolni mentünk be a pénzintézetbe, ahol Szirze Katalin főkönyvelő mondta el a teljes igazságot. Október 25-én küldöttgyűlésen döntöttek arról, hogy január 1-jétől a központot áthelyezik Jászapátira. Ennyi a lényeg, vagyis ezzel semmi nem változik meg, mindössze két dolgozó, a vezető és a főkönyvelő megy át. A döntés hátterében sincs semmi különös. Mindösz- sze arról van szó, hogy kinőtték a kis épületet, ugyanakkor Apátin egy korszerű irodaházat épített a szövetkezet még 1989-ben, pont azért, hogy egyszer majd annak a felső részében lesz a központ. Csakhogy eddig ezt a lépést nem tették meg, ezért ott állt hol üresen, hol panziónak kiadva. Egyszóval kihasználatlan volt. A Jászapátin és Jászszent- andráson kirendeltséggel rendelkező szövetkezetnek Jászkiséren van a legtöbb tagja, már csak azért is, mert egykor itt hozták létre. A kérdés, hogy menjen-e a központ, mindössze két szavazaton múlott. A küldöttgyűlésen 65-en jelenhettek volna meg, de- a küldötteknek csak a 80 százaléka élt ezzel a lehetőséggel. Ha többen lettek volna a kisériek, még az is lehet, hogy maradt volna minden a régiben. Nem lett volna az se jó, nem oldódott volna meg semmi, hiszen tényleg zsúfolásig vannak a pici épületben a dolgozók. Jászkisér a döntés értelmében tehát kirendeltséggé fokozódik le, de ez nem jelent semmit a lakosságnak. Öten dolgoznak továbbra is itt január 1-jétől, s fogadják az ügyfeleket. A szövetkezet betéteseinek száma úgy 2500-3000, akik összesen 290 millió forintot fialtatnak a biztos helyen. A tagok száma ugyanakkor hatezer. Az oldalt készítette: Tóth András Nem lehűtött magánvállalkozás A kondenzátorgyártás egy végső mozzanata: a „rácsokat” leveszik arról a szállítópályáról, ami kihozza a festőrészből a fontos alkatrészt Jászárokszállás akár büszke is lehetne legújabb gyárára, mert ilyenből még Európában is kevés található. Az üzemben hűtőszekrényekhez gyártanak alkatrészeket. A vadonatúj csarnokot egy magántársaság építette fel és rendezte be korszerű gépekkel, saját pénzét kockáztatva. Az Arktis nevű cég központja Jászberényben található. A vállalkozás történetét Kerekes Lajos ügyvezető mondja el. 1989-ben alakultak betéti társaságként azzal a céllal, hogy hűtéstechnikai részegységeket gyártsanak nagy sorozatban. 1990 tavaszán kft.-vé szerveződtek; a tagok a Kerekes családból valók, illetve egy jó barát is része az üzletnek. A cég nagyon megfontoltan fejlődött. 1989-től 1990-ig csak kutatásfejlesztéssel, 1990-től pedig piackutatással, gyártmány- és technológiafejlesztéssel foglalkoztak. Amikor a működéshez szükséges biztos alapok már megvoltak, akkor kezdődött a gyártócsarnok felépítése: 1991-ben. 1993-ban már állt az ezer négyzetméteres csarnok, amely az igen szigorú környezetvédelmi szempontoknak is megfelel. * A próbagyártás a saját maguk által tervezett speciális gépsorokon a nyár elején indult. Az értékesítés októberben kezdődött. Hogy mit állítanak elő? Háztartási és kereskedelmi hűtőszekrények alkatrészeit: kondenzátort (magyarul hátul a rácsot) és elpárologtatót. Jelenleg csak az előbbit készítik nagy sorozatban. A kondenzátor olyan kelendő, hogy három műszakban kénytelenek gyártani. Éves viszonylatban 2 millió 400 ezer hűtőrács hagyhatja el a gyárat. Mivel már a létesítéskor biztos piacokra mentek, 1995-ben 1,6 millió kondenzátort terveznek eladni, mégpedig 95 százalékban külföldön. Mostani vevőik a Samsung-Calex (Szlovákia), Helkama-Forste (Finnország). Jövőre belép a vevők körébe a szlovén Gorenje is. Furcsa, viszont nem rajtuk múlik, de a szomszédban levő Lehelnek jelenleg nem gyártanak. Az Arktis munkahelyet is teremtett ebben az ínséges időben. Negyvenkét alkalmazottat foglalkoztatnak. A létszámot a megnövekedett igényeknek megfelelően hetvenre szeretnék felfuttatni. A dolgozókat elsősorban Arokszállásról kívánják majd felvenni. Az Arktis a jól beindult üzlettel nem akar a babérokon pihenni. Keményen dolgoznak továbbra is. Következő tervük az elpárologtató (magyarul a belső mélyhűtő rész) megvalósítása. Hogy mindezt pénzügyileg is megalapozzák, egy jó nevű nyugati céggel vegyes vállalatot hoztak létre, jelentős tőkét vonva be a cégbe. Hogy melyik ez a cég, az ügyvezető nem árulta el. Mindenesetre a vállalkozás 1995-ban újabb ezer négyzetméteres csarnokot épít fel a meglevő mellett, ahol az elpárologtatót gyártják majd. Az új egységben a nyáron már termelniük kell. Van még remény Hatalmas épület, a folyosón hatalmas tablókról bizakodó tekintettel néző emberek fényképei, hirdetve, hogy egykoron vár állott itt, bár ami most van, az csak kőhalom. Már 1991-ben megindult a bomlási folyamat a Jászárokszállási Háziipari Szövetkezetben. Bodor Sándorné, az elnök 1993-tól, aki a „vég” levezénylését vállalta. Idén augusztusban tudták meg, hogy nincs tovább. Akkor voltak kint az adóhivataltól foglalni. Szeptemberben hívták össze a közgyűlést, ahol megállapították a fizetőképtelenséget, és megszavazták a felszámolást. A hajdan szép napokat megélt szövetkezetben egykor hat-hétszázan dolgoztak, jelenleg hatvanan. 1952-ban nyolcvanketten alapították a szövetkezetét. Szőnyegeket, hímzett térítőkét, garnitúrákat, hímzett női blúzokat, konfekcióipari termékeket gyártottak. Fénykorukban az éves termelési érték 50 millió is volt, ma ha egy évben 11-12 milliót elérnek, már azt mondják, jól teljesítettek. A termékskála fokozatosan fogyatkozik. A szőnyegszövés már tavaly leállt. Most bérmunkában a Hevesi Háziipari Szövetkezetnek gyártanak hím-, zett női blúzokat. A romló helyzetet a gazdaság átértékelődése hozta. Az exkluzív termékek már nem fogytak annyira, mint korábban. Nem jöttek már németek, de ha jönnének, talán akkor sem fogyna annyira az országban egyedüliként itt készített, úgynevezett fehér áttört hímzé- ses holmi, mint korábban. Mindennek ellenére nem állnak olyan nagyon rosszul - tudatja az elnöknő. A nyilvántartott üzletrésztulajdon 14 millió forint. Az 1974-ben átadott épület maga 30 milliót ér, de hogy elkel-e, nem tudni. A szövetkezet összes tartozása 8,3 millió forint. Az épület eladása maradt egyetlen reményük. A pénzből rendeznék a számlákat, és egy kisebb épületet megvásárolva ezzel a létszámmal tovább tudnának dolgozni. Ha ez nem sikerül? Ki tudja, mit hoz a jövő? Már így is elszállingóznak a dolgozók, bár a felszámolónak egyáltalán nem érdeke a megszűnés. Sőt, még ők hoznak munkát, hogy tovább működhessenek. Ilyen az élet. A mindenes épület m Ekkor még csak közeledett a használatbavétel ideje; átalakítás alatt az egykori úri kaszinó, a volt mozi Lehet, hogy már ma az új tornateremben folyhat le a testnevelésóra a jászapáti szakmunkás- képző iskola és szakiskolában. Ha sikerült az átalakítást befejezni, akkor minden bizonnyal így is történt. Az oktatási intézmény az önkormányzattól kapta meg a mozit. Eddig 2,2 millió forintot költöttek az átalakításra, amiből egymilliót a Nemzeti Sportalaptól kaptak. Még persze kellene sok pénz a fűtéskorszerűsítésre. Hogy kapnak-e belőle, csak remélik. Az iskolának eddig nem volt tornaterme. A két éve önálló intézménynek időközben megkétszereződött a létszáma; most hatszáztizenöten tanulnak itt, úgyhogy éppen ideje volt már, hogy lehetőség nyíljon fedett helyen egy kis testmozgásra. Az iskola egyébként fokozatosan építi le a már nem annyira keresett szakmákat, azokat, amikre a vas és acél országának szüksége lett Vplna. Az ipari ta- nulóskodás iránt már nem kapkodnak annyira, ma már egyre inkább a szolgáltatást kell Kielégíteni, ezért is indítottak új szakokat. A tíz ipari mellett már két kereskedelmi, valamint három vendéglátó-ipari szakmát is oktatnak. A moziból kikerült széksorokat megtartották, hogy ünnepségeket lehessen itt tartani. Érdekes, hogy a mozi sem volt mindig mozi. Úri kaszinónak épült. Úgy látszik, a vén épület mindig a kornak megfelelően szolgálta ki a települést. A lányoknak még nem nagyon kellett mozogniuk, ezért most csak ülnek és néznek, mint a moziban Amikor még jó idő volt, és hosszú árnyak kísérték hazafelé az utazót a napos délutáni órában, egy fogat hajtott a laza földúton Jászszentandrásról kifelé. Olyan lendülettel rohantak a paripák, hogy csak rövid hajsza után lehetett utolérni a kocsit. A lovak nagy örömmel szá- guldanának továbbra is, de pár percre meg kell hogy álljanak. Sokszor kell is nyugtatni őket a bakon ülő Kóczián Bélának, míg beszélgetésünk tart. A 18 éves fiú - aki Jászberényben tanul - 10 éves korában kapta első lovát szüleitől. Hobbinak szánták, de minden bizonnyal több lett ennél, talán szenvedély. Mert a lovak tényleg nagyon barátságosak, értelmesek, és ez a foglalatosság nagyon szép. A kocsit csináltatták, és ezzel együtt már képes volt Béla arra - persze minden bizonnyal nagyon sok gyakorlás után -, Hajtás az élet hogy fogathajtó versenyeken indulhasson. Tizennégy éves korában már versenyzett. Nemzetközi versenyre még nem jutott el, de a területi bajnokságon szép eredményt ért el. A lovakat mindennap futtatni kell, ha esik, ha fúj. A napi penzum 10 kilométer. A rövid megálló után a lovak végre „kilőhettek”. Nekik ez az öröm, a hajtás. Feszesen kellett ám a gyeplőt fogni
