Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-04 / 260. szám

10 Kultúra — hirdetés 1994. november 4., péntek Hegedűs a (művelődési) háztetőn Diákok, akik eltérnek a hagyományostól... Nem temetni - dicsérni jöttem! Országos tanácskozás Kecskeméten Személyiségfejlesztés az Alternatív Gimnáziumban Beszélgetés Czétényi Sándor igazgatóval, a másságról A kincstári pesszimizmusukról híres közművelő­dési dolgozók úgy döntöttek: újra meg kell húzni a veszélyt jelző harangot a művelődési értékek vé­delmében. Országos művelődési otthoni konferen­ciát rendeztek nemrég Kecskeméten. Hasonló ösz- szejövetelt tíz-tizenöt évenként szerveznek a szakma, a képzés és az irányítás legjobbjainak részvételével. Két napon keresztül átrostál­ták a művelődési intézményeket sújtó problémákat, és egyúttal igyekeztek olyan értékeket megfogalmazni, ami mellett bátran kiállhatnak az ország 2500 művelődési otthonában. Persze nem kulturális tízparan­csolatot gyűjtöttek egybe, ha­nem újramágnesezték az irány­tűt, ami segíti eligazodni az in­tézmények, egyesületek, közös­ségek szakembereit. Száz művelődési háznak ötven a fele A művelődési otthonok tíz százalékát érintő felméréssel készült a Magyar Népművelők Egyesülete a nagyszabású ösz- szejövetelre. Közel ötszázan mentek Kecskemétre, a hívó szóra. Sajnos tényként kell kezelni: több településen bezárták, át­alakították, diszkóbárrá fokoz­ták le a kultúra elárvult hajlé­kait. Pedig egyértelmű, hogy az önkormányzatok feladata lenne a művelődési intézmények mű­ködtetése, fejlesztése. Még szomorúbb: a közösségi terek közül csak a fele dolgozik megfelelő színvonalú épület­ben. Ahol az emberek igényeihez igazodott a művelődési ház te­vékenysége, illetve programkí­nálata, ott - a felmérés adatai is jól mutatják - felértékelődött a helyi társadalom közösségeinek színtere. Az is ehangzott a ta­nácskozáson: egyre több telepü­lésen alapítványok segítik a költségvetés bővítését, az anyagi lehetőségek gazdagítá­sát. Vajon hogyan emlegetik majd az intézmények elmúlt hat-nyolc évét, ha e korszakot kívánja majd meghatározni a kíméletlen utókor? A bálás kultúra virágkora? A sokféle vásár, böngészde, ruhaturka összefoglaló neve reméljük nem az marad: a bálás kultúra virágkora! , A napi kereskedelmi szolgál­tatások egyfajta igényt vagy pontosabban szükségletet elégí­tenek ki. Talán nem is akkora probléma, ha a terembérletek­ből származó bevételek a cso­portok és rendezvények kiadá­sait csökkentik. A konferencián kérdésként merült fel: milyen a kapcsolata .az állami intézményeknek és a civil szerveződéseknek? Inkább hasznos együttműködésről be­széltek a csoportok képviselői, de nem hallgatták el az eseten­ként előforduló ellentéteket sem. Nem szabad az állami költ­ségvetésre egyre nagyobb és nagyobb mértékben támasz­kodni, mert a politika ez eset­ben egyre inkább befolyásolni igyekszik a művelődési életet - tanácsolták a messzebbre tekin- tők. így is rátelepedik a pénzügyi irányítás a kultúra és a művé­szet különböző területeire. A pénzügyminiszterünk szótárá­ban csak a kevés, csökkentés, hiány és a nincs kifejezés szere­pel. A művelődési otthonok pi­acképessége nem merülhet ki a munkatársak üzletelési hajla­mában. A kulturális intézmé­nyekben a menedzserszemlélet azt jelenti, hogy a közösségi ház legyen nyitott a település lakói­nak igényeire. , Sok törvény közművelőt győz? A közalkalmazotti törvény fedezet nélküli csekk - ez is el­hangzott Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központ­ban. Egyesek szerint: a nagy le­hetőség, a megvalósítás helyett, mások úgy fogalmaztak, egye­nesen a feszültség forrása a tör­vény. A merev kategóriákkal szabályozó rendelet legfőbb hi­ányossága, hogy nem a telje­sítményt honorálja. Beskatu­lyázza a közalkalmazottat, az­után ottfelejti és még rá is szól a jogalkotó: mosolyogni tessék! A közművelődési törvényről jót nem mondtak az érintettek. A legfinomabb kifejezés volt az „elavult” és „úgy rossz, ahogy van”. Nem véletlenül javasolták a konferencia hozzászólói: most már nem törvény, hanem meg­felelő feltételek kellenek. Gyógyítani kell az intézményeket! A művelődési otthonokról szóló országos tanácskozás leg­fontosabb gondolata: nem te­metni, hanem erősíteni, ha kell, gyógyítani célszerű az intézmé­nyeket. A társadalmi változás szele ne a tevékenységi formát, inkább a működés egyes tar­talmi elemeit kell, hogy kisö­pörje. De ledönteni a művelő­dési otthont csak azért, mert már tíz, húsz, ötven éve is mű­ködött: ez csupán a kultúra új­keletű szerencselovagjainak le­het torz álomképe. Kruzslicz Pál Az Alternatív Gimnázium ’93. február elején indult Szolnokon, mégpedig azzal a céllal, hogy azoknak a gyere­keknek nyújtson tanulási le­hetőséget, akik más középis­kolába - bármilyen okból - nem tudtak beilleszkedni. Az iskola a hagyományostól jócs­kán eltérő módszerrel okítja diákjait. Erről a másságról beszélt Czétényi Sándor, a gimnázium igazgatója.- Annak, hogy egy gyerek nem tud beilleszkedni egy kö­zösségbe, nagyon sokféle oka van. Ez nyilván megmutatkoz­hat a tanulmányi eredmények­ben is. Ez egy kis iskola, ponto­san azért, mert mások az elve­ink. Mi személyiségközpontú módszereket alkalmazunk, ami egyfajta pszichológiai irányzat megvalósítása, iskolai keretek között. A feltétel nélküli elfo­gadás a lényege. Elfogadjuk a személyiséget gondjaival, baja­ival. Azon van a hangsúly, hogy milyen válaszokat tudunk adni a problémákra. Nem ideális állapotot kell el­képzelni, hanem helyzetek so­rozatát, amire a gimnázium ta­nárai egy bizonyos módszer alapján próbálnak reagálni. Itt komoly problémákkal is szembe kell nézni. Ezek megol­dására mi csak támpontot adha­tunk. Alapelvünk a személyi­ségközpontúság, az elfogadás, az empátia. Az, hogy kicsi az iskola, lehetővé teszi, hogy ne szokványos kapcsolat legyen a tanár és diák között.- Miben nyilvánul ez meg?- Minden héten van úgyne­vezett „egyénizés”, amikor a gyerekekkel megbeszéljük azo­kat a dolgokat, amik akadályoz­zák abban, hogy teljesíteni tud­jon. Különböző problémákról eshet szó. A diákok félévente választanak egy tanárt, akivel szívesen megbeszélik gondjai­kat, így fokozatosan kialakul a bizalom. Ez egy másfajta kap­csolatot jelent. Nem csak abból áll, hogy én leadom az órát, te pedig meghallgatod.- Hogyan lehet bejutni az is­kolába?- Azt a gyereket, aki ide je­lentkezik, fölvesszük, ameny- nyiben van helyünk. Ez az egyetlen kritériuma a felvétel­nek. Hisz azért vagyunk ilyen kevesen, mert nem szeretnénk ha az iskola elveszítené eredeti jellegét. Ha 100-300 férőhe­lyessé válna, á’másságát, ezt a fajta kapcsolatrendszert nagyon nehéz lenne fenntartani. Nálunk épp az iskola jellegéből adódik úgymond a helyhiány. Ezt úgy oldottuk meg, hogy viszonylag sokan járnak levelezőre. Össze­sen 125-130 diák tanul az isko­lában.- Ugyanazt a tananyagot ta­nulják, mint más gimnáziumok­ban?- Igen, azzal a különbséggel, hogy itt nem is annyira a tan­anyagon van a hangsúly. Inkább azon, hogyan motiválhatók, ho­gyan érhető el, hogy tanuljanak. Ez csak úgy lehetséges, ha a másságot elfogadjuk, toleráljuk. Azt valljuk, itt mindenki min­dent csinálhat, amíg a másik szabadságát nem korlátozza. Joguk van például szabadon ki­alakítani saját külsőjüket. Meg­tanulják egymást is elfogadni.- Ebből adódóan nem voltak sohasem problémák?- Az első időszakra jellemző volt, hogy kipróbálták a határo­kat: meddig lehet elmenni, mi­lyen az, amikor nem „hajtanak bennünket”. Nyilván a szabad­ságnak is vannak korlátái, amit mindenkinek önmagában kell megtalálnia.- Az órákon kötelező részt venni?- Ez is egy érdekes dolog, mert van olyan gyerek, akinek ez az ötödik iskolája. Mi azt mondjuk, az jöjjön ide, aki ta­nulni akar, képes elfogadni a já­tékszabályokat. Mert anélkül nem lehet. Azzal, hogy adunk egyfajta szabadságot, felelőssé­get is adunk a tanulóknak. Ha valaki nem jár órákra, az meg­látszik az eredményein is.- Aki történetesen nem ön­szántából változtat iskolát, ha­nem például eltanácsolják, az is bekerülhet ide?- Hogyne. Van, aki azt mondja, hogy el akarok menni. Van, akinek mondják, hogy el kell menned. Mi a kettő között nem teszünk különbséget. Ez az iskola egy lehetőség. Ha vala­kinek alapvetően a tanulással van gondja, az itt sem fog megmaradni. Segíteni csak annak lehet, aki önmaga is akarja. A kiscsikót el lehet vinni a forráshoz, de hogy igyon is, arra nem lehet rákény­szeríteni. Itt is erről szól a törté­net. Úgy gondolom, több alter­natív gimnáziumra lenne szük­ség, és nem feltétlenül ilyen el­vek alapján kellene mindnek működnie.- A jövőre nézve milyen ter­veik vannak?- Szeretnénk főállású tanáro­kat alkalmazni, egy állandó csapatot, akik képesek elfo­gadni és tolerálni a másságot. A gimnázium az önkormány­zat - tandíjas - iskolája, ebből következik, hogy ugyanolyan státusban vagyunk, mint a város többi középiskolája. A levelező tagozat havonta 1500 forint, a nappali 3000. Az indulás óta ezen nem emeltek. Hszonhárom tanár alkotja a tanári kart, bár zömében nem főállásúként ok­tatnak. Egyébiránt ’95. júniusig övék az épület, ami a Gyermek- és If­júsági Alapítványé volt eredeti­leg. A tulajdonosváltás gyakor­latilag a költözködést jelenti számukra. Még nem tudni, hol, de lesz helyük. A városi ön- kormányzatnak márciusig kell épületet találni a gimnázium számára, ahol a jövő tanévet el­kezdhetik. T. Bíró Gabriella aWmMTD Ha a legismertebb magyar sört, a Kőbányai Világost választja, nemcsak egy könnyű, friss és finom italhoz jut hozzá, hanem részt vehet egy fantasztikus nyereményjátékban is. Miután kellő hőfokra hűtve elfogyasztotta a pompás, aranysárga nedűt, áztassa le az új köntösbe öltözött üvegről a címkét, és kitöltve, 1994. november 30-án 12 óráig juttassa el a megadott címre! így Ön is eséllyfel pályázhat a 20 nyeremény egyikére. Minden visszaküldött címke egy-egy külön esélyt jelent! 1. díj: bruttó EGYMILLIÓ Ft 2. díj: bruttó 500 000 Ft 3. díj: bruttó 200 000 Ft 4-10. díj: bruttó 100 000 Ft 11-20. díj: bruttó 60 000 Ft FRISS, VILÁGOS KŐBÁNYAI - MINDEN PALACKBAN NÉZZE MEG AZ ÜJ CÍMKE TÚLOLDALÁT EGYMILLIÓ FORINTÉRT!

Next

/
Thumbnails
Contents