Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-03 / 259. szám

1994. november 3., csütörtök Szolnoki Extra 7 A fészek melege - családportrék Apa, cézgessél be! Nyílt levél Várhegyi Attila polgármester úrnak „A kétéves születésnapjára vettünk Petrának két kis ék­szerteknőst, Giuseppét és Jo- sefínt. Sikoltozott örömében:- Apa, fölhúzod Giuseppét, hogy zenéljen?!” Ez a feljegyzés csak egy a sok közül, Petra édesapja ez­előtt is és azóta is felírja kislá­nya „beszólásait”. Nevezett hölgy két és fél éves. A bölcső­dét imádja, szülei szerint sokat tanul, és alig lehet onnan haza­cipelni. Amíg beszélgetünk, szobájá­ban játszik, időnként bevihar- zik, felénekli a magnóra az Ég a gyertyát, aztán elvonul „sült krumplit csinálni”. Édesapja, Sándor Miklós 30 éves lesz, édesanyja, Rozsnyai Márta 26 múlt. Nyolc vagy ki­lenc évvel ezelőtt találkoztak először egy es­küvőn, s lám, mi lett a vége? Es­küvő ... Már négyéves háza­sok.- Miklósnak van egy iker­testvére - meséli Márta. - Telje­sen egyformák, ezért nehéz volt választani közü­lük.- Németnek nézett - nevet Miklós -, nyu­gatnémetnek, persze.- A barnára sütött bőre, a ki- szőkült szakálla nekem nagyon megtetszett. Utólag kiderült, hogy én is neki. A kapcsolatunk kezdettől fogva bizalomra épült- folytatja. Miki Miskolcon ta­nult, én Szolnokon dolgoztam. Miután végzett az egyetemen,- egy évig dolgozott, azután há­zasodtunk össze. Az esküvőt egyszerre tartottuk az ikertest­vérével. Azelőtt a szüléinknél laktunk mindketten. Az esküvő után, amikor minden elcsendesedett, megkérdeztem anyukámat: Na, akkor mi legyen? - Hát menj haza - mondta. ’90 januárja óta volt meg a lakásunk, de csak szeptemberben, az esküvő után költöztünk össze. Volt egy szi­vacsunk, meg a nászajándékok. Miklós ebben az időben a gépipariban dolgozott mér­nök-tanárként. Márta a Hetényi G. Kórház röntgenosztályán, a CT-laborban alapító tagként kezdett.- Úgy terveztük, hogy gyerek később lesz - meséli Márta. - Ezt majdnem írásba is adtuk, mert a főnök asszonyom érdek­lődött, akarok-e mostanában szülni. Nem akartam, aztán né­hány hónap múlva terhes let­tem... , Petra ’92 januárjában szüle­tett meg. A fiatalok annyira kis­lányt vártak, hogy már az anyu­kája hasában is Petrának nevez­ték. A gyermeknevelésben Mik­lós is főszereplő, egész pici ko­rától fürösztötte, gondozta Pet­rát. Márta szerint önfeledten bánik vele, de úgy általában minden gyerekkel. O nyugodtan dolgozhat, ha a gyereke az ap­jára van bízva, tudja, jó helyen van. Hogy lehet megfelelni fe­leségnek, anyának, dolgozó nőnek? - kérdeztem Mártától.- Mindenekelőtt van egy jó férjem, a kislányomnak jó apja. Meg is vagyok elégedve. A szü­léink is segítenek, bármikor számíthatunk rájuk.- Anyósomék rékasiak - folytatja Miklós -, amíg Márti gyesen volt, sokszor elmentek oda, de hétvégén az egyik napot mindig a nagyszülőknél töltjük. Az én szüleim a Kertvárosban laknak, nálunk elég nagy a csa­lád. Gyakran tíz-tizennégyen is összejövünk. Petrát is hozzá­szoktattuk, hogy a nagyszülők­nél legyen, így elég sokszor já­runk közös rendezvényekre vagy táncolni. Hobbi? Mártáé a főzés. Mik­lós elégedett: a felesége reme­kül főz, sokszor még reggelire is meleg ételt kapnak. Miklós a horgászatot említi. Már nincs rá ideje, de „ifjú korában” orszá­gos bajnok volt. Egyetemista korában festett és énekelt is, meg korsógyűjteménye van, 50 gyönyörű darab. Soknak ter­vezte a mintáját, melyeket Hol­lóházán égettek rájuk. Ma leg­inkább a munkája a hobbija, azaz a számítástechnika. Elvé­gezte a számítógépes szakmér­nökit, most a Mól Rt.-nél számí­tógépes tervező. Márta szep­tember óta újra a CT-laborban van.- Mindketten olyan helyen dolgoztunk - egészségügy, ok­tatás ahol nem voltunk meg­fizetve - mondja Márta. - Va­lamelyikünknek váltani kellett. Miki változtatott munkahelyet. Mert ki kellene fizetni a la­kásra a tartozást, aztán jól jönne egy nagyobb lakás, még egy gyerek, aztán egy harmadik is... Próbálnak gyűjtögetni, hosszú távú elképzelésük nincs. És a problémák? Próbálják tolerálni. Miklós például Márta feledékenységét, amikor min­den lámpát felkapcsol, és át­megy a szomszédba. Meg a gyereknevelés... Miklós szerint ő következetes és tudatos, Márti ösztönös és kö­vetkezetlen. Vannak nézetkü­lönbségek abban is, hogy végig- ordíthatja-e a gyerek az utat, hogy lehet-e vinni, ha nem hajlandó menni, vagy rá kell-e csapni a fene­kére, ha előre­szalad az út­testre. Mert Petra nem éppen en­gedelmes gye­rek. Most már alakul, de amit a fejébe vesz... A kis farmert csakis a macis pólóval lehet vi­selni, más kombinációt nem fo­gad el. Képes másfél óráig is bömbölni emiatt, az apukája ki­próbálta. Májusban három hétig napszemüvegben volt, éj­jel-nappal. Vagy időnként elne­vezi magát. Hófehérke volt eg^ hónapig, „kis csaj” három hétig, vagy Joci, a szomszéd gyerek. Ha az apja megkérdezte: Petra, éhes vagy? Azt mondta: Kis csaj vagyok, és nem vagyok éhes! De kedves történetek ezek is: - Becézgesselek, kislányom? - Be. - Amikor ezen jót nevetett az apja, korrigált: - Apa, céz­gessél be! Apa - mondta egy­szer -, te egy nagy kakas vagy, én meg egy kis pipi. Anya, te meg egy nagy liba. Gágogjál! Az apja tanítgatja angolul. Fél óra angolozás után kérdezte: Petra, hogy van angolul a nyu­szi? - Diszrebbit - Es hogy van a kacsa? - Jól van - mondta Petra -, köszönöm.-em­(Fotó: Bíró Tibor) Tisztelt Várhegyi Úr! Az 1994. december 11-én tar­tandó önkormányzati választások előtt szeretnénk tudni, hogy Ön, aki polgármesterjelölt is, az alábbi kérdésekről hogyan vélekedik. A helyi újságokban (Új Néplap) olvastuk, hogy sok (150-200) csa­lád,'az önkormányzati lakások bér­lői, a kilakoltatás sorsára jutott, és ha a végrehajtás malmai, mint Is­ten malmai is, lassan őrölnek, előbb vagy utóbb a tél közepén ki­lakoltatásuk, akár az utcára is meg­történik. Ez legalább 1000-1500 embert érint. Kérdezzük, mit kíván tenni ezen rossz szociális helyzetben lévők elhelyezésére, lakhatási problémá­inak megoldására, ha Önt újravá­lasztják. Azért is jogos ezt a kér­dést felvetni, mert újabban, az el­vesztett országos választást köve­tően, a Fidesz szociálisan érzéke­nyebb lett, legalábbis szavakban, de Ön a polgármesterségének négy éve alatt ennek nem sok tanújelét adta. Kidolgoztatott ugyan egy la­káskoncepciót, amely több fő részből állt, de ebből csak kettő, a lakást üzemeltető szervezetek ver­senyeztetése és a lakbéremelés va­lósult meg. Az első intézkedés lé­nyegében változást nem hozott a lakások üzemeltetésében, színvo­nalában, a lakbéremelésnek vi­szont már jelentős hatása volt a szolnoki polgárok életében, persze nem pozitív, hanem negatív érte­lemben. Mindkét intézkedés indo­koltságát lehet vitatni, az utóbbi­nak, a lakbéremelésnek pedig a jogszerűsége is vitatott, mert az ügyben az Alkotmánybíróság még nem döntött. Reméljük, ilyen megkérdője­lezhető és a rossz szociális hely­zetben lévőket még inkább sújtó intézkedéseket nem ígér megvá­lasztása esetén. Szeretnénk tudni azt is, hogy a lakástörvény 62. pa­ragrafusában említett kötelezettsé­gének a mai napig hogyan tett ele­get az Ön által vezetett önkor­mányzat. E rendeletben ugyanis az ön- kormányzat a tulajdonában lévő lakóépületek elidegenítéséből származó teljes bevételt a számlát vezető pénzintézetnél elkülönített számlán kell elhelyezni. Kérjük, szíveskedjen közölni, külön-kü- lön, hogy a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek 1994. március 31-ét követő elidegeníté­séből 1994. szeptember 30-ig mennyi bevétel folyt be, ezek az összegek milyen számú külön számlán vannak elhelyezve, és hogy ezen számlákról milyen célra használtak fel pénzeszközöket. Kérjük, hatalmazza fel az értékesí­tést végző Tiszainköz Kft.-t az át­utalásra (számlaszám és összeg) vonatkozó adatok közlésére, va­lamint az Önkormányzat Vagyon­kezelő Irodáját ugyanezen adatok közlésére a nem lakás céljára szol­gáló helyiségek tekintében. Ha­talmazza fel továbbá a pénzintéze­tet a befolyt és meglévő bévételek közlésére. Kérünk tájékoztatását arra is, hogy rendelkezik-e Ön vagy az önkormányzat koncepcióval arra nézve, hogy az elidegenítésből be­folyt összegekből mikor, hol újít fel lakásokat vagy hol épít új ön- kormányzati lakásokat. Ha van ilyen koncepció, terv vagy határo­zat, kérjük, szíveskedjen azt nyil­vánosan közölni, hogy mi is meg­ismerhessük. Ugyancsak helyi újságok szerint 1994 szeptemberéig több mint 600 önkormányzati lakás eladására ke­rült sor 1994. március 31. óta, s a nem lakás céljára szolgáló helyi­ségek közül - bár ezt igen titkosan, nem nyilvános árverésen - több el­idegenítésre került. Ebből több millió forintnak kellett az önkor­mányzathoz beérkezni, de az ön- kormányzati lakások felújításában, korszerűsítésében és építésében előrehaladás nem történt. Az a szóbeszéd a városban, hogy az önkormányzat nem a la­kástörvény 62. paragrafus (3) be­kezdésére, hanem dologi kiadása­ira, munkabérfizetésre használja azt a pénzt, aminek egészen más a rendeltetése. Kérjük Polgármester urat, ha tudja, cáfolja meg a fent megjelölt módon a szóbeszédet, már csak azért is, hogy tudjuk, ha Önre sza­vazunk, törvénytisztelő és -betartó embert választunk polgármester­nek. Amennyiben a kérdéseinkre a megfelelő válasz elmarad, az eset­leges nem megfelelő következteté­sekért nem csak mi, választók le­szünk a felelősek. Kérjük, hogy válaszát - ugyan­úgy, mint mi - a helyi újságokban közölje. Tisztelettel: Szolnok választópolgárai Tisztelt „Szolnoki Választópolgárok”! Őszintén sajnálom, hogy e nyílt levél szerzője - vagy szerzői - ilyen álnév mögé bújva igyekeznek közérdekűnek álcázni azt a szándékot, hogy a Fi­desz szociálpoltikájával azonosítsák az előző kormányok rosszul vagy elhibázott módon meg­tett lépései következményeit. A szegénység, a munkanélküliség, az adóssá­gokkal és terhekkel működésképtelenné tett bér- * tbkásszéktor, vagy éppen a közalkalmazottak bér- fejlesztése úgy került az önkormányzat asztalára, hogy közben a kormány mintha elfeledkezett volna arról, hogy a kialakult helyzetet önmaga okozta, de a felelősséget másra igyekezett hárí­tani. Bonyolult és nehéz kérdések ezek, melyekről szívesen beszélgetnék Önökkel, hogy bemutassam azt, hogy az önkormányzat működésében meny­nyire nem az a fontos, hogy az egyik vagy a másik politikai párt milyen nézeteket vall ezekről a kér­désekről, hanem az, hogy a választott testületben mennyire képes felismerni és felvállalni egy-egy kérdés súlyát. A szolnoki önkormányzat megkísérelte ezekben és más kérdésekben is megismerni a valódi, tény­leges helyzetet, és ennek megfelelően haladékta­lanul intézkedett. Az ezekkel kapcsolatos rendele­tek, intézkedések bármikor megtekinthetőek a vá­rosházán is, de azt gondolom, hogy az Önök által megválasztott képviselők is szívesen és pontosan tudtak volna a feltett kérdésekre választ adni. Számtalan alkalommal jómagam és munkatár­saim is nyilatkoztunk a bérlakásokkal kapcsola­tos lépéseinkről és azok indokairól. Törvények­kel, minisztériumi állásfoglalásokkal bizonyítot­tuk lépéseink jogosságát, mindannyiszor kihang­súlyozva azt, hogy nagyobb bűn az elkerülhetet­len intézkedés elodázása, mint annak meglépése. Az így keletkezett terheket az arra leginkább rá­szorulók esetében támogatásokkal igyekeztünk enyhíteni. Negyedévenként tájékoztatókban mu­tattuk be gazdasági helyzetünket, mely jelentések ugyancsak hozzáférhetők. Tisztelt Levélíróid _ Mindezek alapján kérem Önöket, hogy egy Önök által megjelölt helyen és időpontban talál­kozzunk a nyílt levélben feltett kérdéseik megvá­laszolására, s mivel Önök számára a nyilvános­ság legalább olyan fontos, mint maguk a kérdé­sek, kérem, hogy hívják meg a sajtó képviselőit is. E találkozón dokumentumokkal fogom Önök­nek alátámasztani a lakbéremelés elkerülhetet­lenségét és törvényességét, hogy a hivatkozott jogszabály idézett paragrafusát az Alkotmánybí­róság már az elmúlt év őszén hatályon kívül he­lyezte, hogy ettől függetlenül már két éve minden, a bérlakásokkal kapcsolatos bevételt és kiadást a lakásalapban elkülönítve kezelünk, beleértve a lakások értékesítéséből keletkezett bevételeket is. Várom tehát válaszukat, a találkozó reményé­ben üdvözlettel: Várhegyi Attila polgármester Rajztanoda, egy kicsit másként Beszélgetés Mihail Volkov festőművésszel Hétvégeken a művelődési központban Mihail Volkov tart rajz­tanodát, mégpedig a hagyományostól eltérő módszerrel. Nem rakja ki a tárgyakat, hogy tessék, rajzold le, hanem rávezet dol­gokra. A színhasználat tanításakor sem mondja el, melyek az alapszínek, hanem rávezeti tanítványait. Tanítási stílusa eltér a hagyományostól, a megszokottól. Nem didaktikus formában ta­nít, hanem játékosan. Rengeteget dolgoztatja tanítványait, egy óra alatt nem egy rajzlapot, hanem tíz-tizenötöt is elhasználnak. Minden óra más, ezáltal változatosak, érdekesek. Mihail Volkov festőművész Mihail Volkov a taskenti Ál­lami Tanárképző Egyetem gra­fika-képzőművészet szakán végzett, majd ugyanezen az egyetemen tanított három évig. Könyvgrafikával, monumentá­lis festészettel foglalkozott, de egyidejűleg a reklámszakmában is kamatoztatta tudását. ’87-ben költöztek Munkácsra, ahol gyermek-képzőművészeti isko­lában tanított, ugyanakkor az Orosz Drámai Színház főszín- padrendezője volt. Munkái a vi­lág különböző magángyűjtemé­nyeiben kaptak helyet.- Munkácsról hogyan került Magyarországra ?- Magyarországon már nem először járok. Többször részt vettem a sárospataki művészte­lep, illetve festőtáborok munká­jában. Több közös kiállítása volt a Sárospatakon és Munká­cson élő festőknek. Aztán kap­tam egy ajánlatot Magyaror­szágról, de végül is Szolnokon maradtam. A művelődési köz­pontban vezetek rajztanodát felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A legkisebbek 4-5 évesek, a legidősebb tanítvány már túl van a hatvanon.- Milyen jellegű képeket szo­kott festeni?- Mindennap mást. Van, amikor egy nap többet is. Reg­gel festek, délután lehet, hogy karikatúrát rajzolok.- Mennyi idő alatt készül el egy kép?- Egy naptól egy egész életig készülhet. Az ember egész éle­tében gondolkodik, de a festés mindössze néhány óra vagy nap. Általában, ha elkészül egy kép, azon nem szoktanm javí­tani, szépíteni. Akkor már nem szabad hozzányúlni. Mert a kö­vetkező nap lehet, hogy megint másként látom a dolgokat, más lesz az elképzelésem, a hangu­latom.- Milyen módszerrel tanít?- Ez is különböző. Mint ahogy két egymást követő nap sem egyforma, úgy mi sem le­hetünk azok. Ezért nem baj, ha a módszer, a stílus változik. Egyetlen stílus használata nem szerencsés, egy idő után unal­massá válhat. Minden új dolgot, amit kitalálok, átadok a rajzta­noda hallgatóinak. Annak, aki a festészet tanítá­sát vállalta, egyétrtelműen fes-­tőnek kell lennie. A megszokott tanítási módszer nem a legtöké­letesebb. Úgy kellene tanítani a festészetet, ahogy a régi meste­rek, akik a műhelyükben min­denre megtanították tanítványa­ikat. A színek keverésétől a perspektíván át az anatómiáig mindent. Itt sajnos nincs elég hely arra, hogy igazán be lehessen mu­tatni mindent. Csak arra van le­hetőség, hogy mindenkinek kü- lön-külön, saját rajzán mutas­sam be a technikát, vonalveze­tést. Ugyanakor többet ér egyet­lenegyszer bemutatni, mint órá­kon keresztül elméletben elő­adni ugyanazt. A logikai játékok is hozzátar­toznak az oktatáshoz. Az emlé­kezetet, á memóriát, a fantáziát fejlesztik. Nagyon fontos a vir­tuozitás. Pár másodperc alatt kell felvázolni állatokat, tár­gyakat vagy bármit, ami éppen eszünkbe jut. A kéznek kontroll nélkül kell működnie, de hatá­rozott vonalakkal és pontosan. Nem szabad gondolkodni köz­ben.- Mivel keresik fel önt leg­gyakrabban az emberek?- Sokan azzal, hogy nem si­kerül egy portré, vagy nem si­kerül a szemek megrajzolása. Én ebben nagyon szívesen segí­tek mindenkinek. Ha valaki ott­hon fest vagy rajzol, előfordul, hogy nem értik meg, még a csa­ládja sem. A tanodában viszont azt látja és érzi, hogy nincs egyedül. Ez nem iskola, annál sokkal több, igazi közösség.- Általában otthon szokott dolgozni?- Az egyik szobát használom műteremnek, ott festek. De nem „Tükör” az a legnagyobb probléma, hogy nincs műhelyem, hanem hogy nincs hol tárolnom a ké­peket. Egy év alatt közel 100 kép készült.- Gondolom, ahhoz, hogy ilyen sok kép készüljön el, éj­szaka is festeni kell.- Nem, egyáltalán nem. Sőt, úgy gondolom, egy év alatt ez nem is olyan sok.-tbg­Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka

Next

/
Thumbnails
Contents