Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-28 / 280. szám
4 1994. november 28., hétfő K A szerkesztőség postájából Hogy gyermekeink, unokáink élete boldogabb legyen A megszenvedett jóvónkért „Minden ízem arra biztat, hogy hasznosítsam magam. Múlhatnak az évek, csökkenhet az erő, testem-lelkem arra áhít, hogy eredményt érjek el; mégpedig minél tartósabbat, vagyishogy az életet szolgáljam - túl a saját életemen is.” (Illyés Gyula) Az idézett, 1974-ben írt szép üzenetet ma is időszerűnek tartjuk, és a közelmúltban Kenderesen rendezett nyugdíjas-találkozó háromszázharminc főnyi résztvevői - bánhalmai, karcagi, kenderesi, martfűi, rákó- czifalvai, szolnoki, tiszaörsi, tiszaszőlősi idősek képviselői - az alábbi felhívással fordulunk sorstársainkhoz, megyénk választópolgáraihoz: Vegyünk részt a december 11-i önkormányzati választásokon, menjünk el szavazni, s ne legyen mindegy, hogy a szavazófülkében kit választunk polgármesternek; melyik párt vagy civil szervezet jelöltjeit küldjük a megyei, a helyi önkormányzatokba. Előzetesen alaposan győződjünk meg arról, hogy jelöltünk milyen ember, mit tett a közjóért, s mit kíván tenni a lakókörzetért, a településért, az idős emberekért. Javasoljuk és kérjük, hogy a nyugdíjasszervezetek, -közösségek képviseltessék magukat a pártok és civil jelöltek választói gyűlésein. Örülnénk, ha - az alaposabb, személyes ismerkedés érdekében - ezekre a fórumokra a nyugdíjasok egyesületének jelöltjeit is meghívnák. (Az egyesületünk címe: 5001 Szolnok, Szapáry u. 19.) Számtalan gyakorlati példa bizonyítja, hogy a nyugdíjasok érdekeinek okosabb érvényesítése a települések érdeke is, hiszen a nyugdíjasok is azt szeretnék, hogy gyermekeik, unokáik a mostaninál kevesebb gonddal-bajjal éljenek, s hogy a megszenvedett jövő egy kicsit örömtelibb, boldogabb legyen. Jelöltjeink nem akarnak mindenáron megyei képviselők lenni. Eddig végzett munkájuk, helytállásuk, életvitelük azt bizonyítja, hogy megyénkben kiválóan segíthetnék községeink, városaink menedzselését - életkortól függetlenül, a lakosság javára. Keserű Lajos (Kenderes), Ferencz Tiborné (Szolnok), Tábori Béláné (Rákóczifalva) Sok-sok szeretettel Gyógyítók a betegekért A diabétesz-világnap alkalmából (november 19-én) negyvennégy cukorbeteg sorstársunk vett részt a karcagi megemlékezésen. Az eseményen előadást hallottunk a cukorbetegség kezeléséről, a szövődményekről, és nagy érdeklődés kísérte a tű nélküli inzulinbelövő bemutatását. A nagyszerűen összeállított program, melyen a szellemi táplálék mellett élvezhettük a diéta bőséges kínálatát is, a továbbképzésüket szolgálta. A gazdag program múzeum- látogatással és orgonahangversennyel zárult. Az orgona kellemes hangja még sokáig él a szívünkben. A rendező szerveknek mindezért - a Szolnoki Cukorbeteg Egyesület nevében - köszöne- tünket fejezzük ki. A rászoruló cigánycsaládok megsegítésére küldték Piacon keltek lábra a surranok?! Másokkal is szeretném megosztani azt a melegséget, meghittséget, amiben a közelmúltban a munkahelyemen, a Jász- jákóhalmi Idősek Klubjában volt részem. A klub fennállásának 20 éves évfordulóját ünnepeltük - nagyon szerény körülmények között, de annál jobb hangulatban. Ebből az alkalomból Valient Gyuláné, a klub vezetője köszöntötte a tagokat, dolgozókat, és szomorú szívvel emlékeztünk meg a már körünkből eltávozott társainkról. A kis közösség nevében a klub legidősebb tagja - el-elcsukló hanggal és egy szál virággal - köszönte meg, hogy lelkiismeretesen, odaadóan törődünk velük. Az elismerés nagyon jólesett, s e nap is a melegség, az egymás iránti szeretet jegyében telt el. (A sorokhoz csatolt kép a megemlékezésünkön készült.) László Erzsébet Jászjákóhalma A Phralipe Független Cigány Szervezet megyei tagszervezete nevében Pege Ferenc, Mága Gyula, Mozsár Elek, ifj. Pege Ferenc és Zsákai Béla - valamennyien a december 11-i, kisebbségi helyhatósági választáson indulnak - a következő sorok megjelentetését kérik: „Tudomásunkra jutott, hogy a közelmúltban nagy mennyiségű surranót kapott a „Lungo Drom” Országos Érdekvédelmi Cigányszövetség, amit igazságosan szét kellett volna osztaniuk az elszegényedett cigányság között. Ezzel szemben - mint piacozó kereskedők - azt láttuk (és tanúkkal is bizonyítani tudjuk), hogy a surranókat kocsiszámra árulták a lengyel piacon és más helyeken is. Emellett szólni kell még arról, hogy Farkas Flórián elnöksége alatt a szervezet szinte családi vállalkozásban működik. A „Lungo Drom”-nál felesége a pénztáros, és testvérei közül kerültek ki az egyéb alkalmazottak, így például a titkárnő is. A városban végzendő közhasznú munkáknál az öccse az egyik vállalkozó. Márpedig a cigányság érdekeit családi vállalkozásban senki sem képviselheti! Az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is kérjük a választópolgárokat: ne támogassanak olyan szervezetet, amelyik nem méltó a kisebbségi önkormányzatra.” * Mindjárt ide kívánkozik az érintett, Farkas Flórián válasza, aki a fenti sorokra ezt írta: „Említést sem érdemel a szövetséget és személyemet érintő, rágalmazó levél, de miután a szerkesztőség a reagálásomat kérte, megteszem. Nincs tudomásom arról, hogy a „Lungo Drom” szervezete bármilyen „surranó”-támoga- tásban részesült volna. (A szerk. megjegyzése: a Cigány Szociális Központért Alapítvány a Kőolajkutató Rt.-től kapott nemrég surranót - adományként, amit körülbelül ötszáz rászoruló cigánycsalád között osztottak ki, de a helyi gyermekvárosnak is juttattak belőle - tudtuk meg az intézmény vezetőjétől.) Ami a „családi vállalkozást” illeti: szervezetünk külön pénztárost nem alkalmaz, ezt a feladatot az irodavezető, Terenyei Magdolna látja el, a titkárnői teendőket pedig Kiss Beatrix. A közhasznú munkát szövetségünk a városban nem vállalkozásban végzi, hanem a helyi polgármesteri hivatallal és a munkaügyi központtal karöltve. A levélíróknak a közéleti szereplésükhöz és a piackereskedelemhez sok sikert kívánok.” Küldjön egy képet! A „Bécsi diákok” előadásán - 1956-ban Egy kis nosztalgiával, az Új Néplap felhívására küldöm ezt a képet, ami 1956-ban készült a híres szolnoki „Miliben”, ami nem volt más, mint szóhasználatunkban a MÁV Járműjavító Művelődési Házának rövidítése. Mint amatőr műkedvelők, itt jöttünk össze rendszeresen, s léptünk a nagyközönség elé. A felvétel a „Bécsi diákok” című operett előadásán örökített meg bennünket. Kom- póthy Gyula színművész, a Szigligeti Színház akkori tagja volt a rendezőnk. (A képen középen, csokomyakkendőben.) Ezzel az előadással a Ferencvárosi Művelődési Házban („Csiliben”) és Kisújszálláson is vendégszerepeltünk. Óriási sikerünk volt. A képen látható többek között Fehér Sándor (becenevén Köcsög), a jól ismert Csíki Pál dalénekes, Katona Imre (kéményseprőjelmezben, aki ma is a járműjavító férfikórusának tagja), jómagam pedig az első sorban balról a negyedik vagyok. Remélem, ezzel a képpel sikerült másoknak is örömet szerezni, és sokan magukra, családtagjaikra ismernek. Szilágyi Béláné - Szolnok Végső javaslat A Nagyalföldi Kőolajkutató Vállalatnál hagyomány, hogy a nyugdíjasklubot anyagilag és ingyenes busszal is támogatják. Mint részvénytársaságra is számíthatunk, sőt a lehetőségéhez mérten növelte azt az összeget, amit a cég évente átutalt a klub számlájára. Segítségükkel nyílt lehetőségünk arra, hogy olykor - a saját pénzünket megtoldva - kétnapos kirándulást szervezzünk, és a gyógyfürdőkbe is eljuthassunk. A tagság nevében mindezért a nyilvánosság előtt is köszönetemet fejezem ki. Egyben sajnálom, hogy a vezetőség között eluralkodott a másként gondolkodás, a nézeteltérés. Az anyagiak körül forgó vitáknak az utóbbi időkben se vége, se hossza nem volt, ezért a titkári funkció alól kértem a felmentésemet. Ugyanis többször szóltam, hogy a kétnapos sárospataki kiránduláson megtakarított összegből a résztvevőknek 237 forint visszajár, de ha egyszerűbb úgy intézni: társainkkal ennyi értékben közös vacsorát rendezünk, akkor ezt szervezzük meg. Egyik javaslatom se talált meghallgatásra. A végső javaslatom most az: a számlánkon lévő pénz 80 százalékát utalják át a vakok és gyengénlátók szolnoki szervezetének úgy, hogy azt karácsonyra megkapják. Szatmári Zsigmond Expressz - ajánlva „A szomszéd tehene.. Tisztelt azon tószegi lakók, akiket utolsónak kötöttek rá a kábeltelevíziós rendszerre! Sérelmezik, hogy településük egy részén már tavaly karácsonykor sugározta az új rendszer az adást, míg Önök csak ez év ősze óta tapadhatnak a szem rágógumijára - a tévére - e célból. Ráadásul a havidíjat azonnal fizetniük kellett, míg a többiek hónapokon keresztül ingyen „élvezkedhettek”. A Titász vezetőjétől szeretnének választ kapni erre - a mi segítségünkkel. Rózsa Ferenc, a Titász üzleti igazgatója az üggyel kapcsolatosan az alábbi információkkal szolgált: „A Tószegi Polgármesteri Hivatal és a Titász Rt. 1993. szeptember 29-én kötött megállapodást Tószeg községben mintegy 1900 előfizető számára biztosítandó kábeltelevíziós hálózat kiépítésére. A beruházás pénzügyi fedezete kisebb részben a lakossági befizetésekből, nagyobb részben pedig a Titász saját pénzeszközeiből valósult meg. Az első fogyasztó bekapcsolására 1993. december 21-én került sor. A műszaki beállítások eredményeként a Titász Rt. úgy határozott, hogy a próbaüzem 1994. júliusában befejeződik, és a fogyasztókkal kötendő szolgáltatási szerződésnek megfelelően augusztus 1-jétől kell a havi szolgáltatási díjat fizetni. Tény, hogy akik a műszaki lehetőségek miatt a próbaüzemelés időszakában kapcsolódtak a hálózatra, ők esetleg több hónapon keresztül is ingyen kapták e szolgáltatást. A szolgáltatási szerződés szerint a fogyasztói bekapcsolás időpontját követő hónaptól kell a jelszolgáltatásért a havi díjat fizetni. Amennyiben a tisztelt névtelen levélírók felfednék kilétüket, vagy legalább azt, hogy melyik utcából érkezett a „panasz”, akkor természetesen számukra részletesebb felvilágosítással tudunk szolgálni." Tisztelt tószegi levélírók! Legelőször az jutott eszembe: hová lesz ez a kis ország, ha a fajtabélije minden kis dologért a másik ellen acsarkodik? Miért kell Plautus mondásának igaznak lenni: ember embernek farkasa? Miért nem működhet helyette inkább egy másik: először a saját portánkon söprögessünk. Mert ha ott alaposan kitakarítunk, lehet, hogy már nem is akarunk a más kerítésén belülre nézni. Elmondom, jómagam is voltam hasonló helyzetben, mikor néhány éve „saját zsebből”, kétkezi munkánkkal bevezettük a gázt kicsiny utcánkba, aztán nem sokkal később mások „nevetve” rákötöttek - az ugyancsak általunk kiépített gerincvezetékre - anélkül, hogy a közös költségekbe beszálltak volna. Dühöngtem. Aztán lecsillapodtam, mert rájöttem, volt már olyan eset, mikor én kerültem előnyösebb helyzetbe másokkal szemben, akaratom ellenére és önhibámon kívül. Akkor bezzeg én sem hőbörögtem. Bizonyára Önökkel is megtörtént már valamikor hasonló, vagy ha még soha, akkor megtörténhet, s nem fog jólesni mások irigysége vagy ujjmutogatása. Aztán eszembe jutott még az is: miért nem merték felfedni kilétüket és az illetékes helyen elmondani a panaszukat? Higgyék el, nekem is reszket néha a lábam vagy a hangom, de elmondom szemtől szembe, ami a szívemet nyomja. Ugyanis utána nyugodtabban alszom, és reménykedhetek, hogy legközelebb velem ugyanilyen korrektül viselkednek. Nekem fáj, hogy ez a kis ország a fülemülepereiről és a nagy botrányairól híres-hírhedt. Mit tanulnak a gyerekeink? Mivé válik a büszke magyar, ha így haladunk? Tudom, stressztől terhes világunk arra hajlamosít bennünket, hogy minden apróságon felhergeljük magunkat és ezáltal esetleg a környezetünket is. Nem jobb lenne, ha megtanulnánk az élet napos oldalát látni? Ha például arra gondolnának, hogy Önök voltaképp szerencsés emberek, mert egy rendezett arculatú, tiszta közsgében laknak, ahol gáz, telefon, jelentős műúthálózat, sőt kábeltévé is van. Számtalan község lakói boldogok lennének, ha Önökkel cserélhetnének, még akkor is, ha a szomszéd egy darabig ingyen nézhette a vibráló próbaadásokat. Ha az én tehenem megdöglött, dögöljön meg a szomszédé is! A tipikus magyar mentalitás, úgy látszik, nehezen kiölhető. Talán ha megpróbálnának pozitívan gondolkodni. Csak elkezdeni nehéz. Ha most azt hiszik, könnyű nekem prédikálni, tévednek: nehéz, mert - szégyen, de - én is csak mostanában tanulok pozití- vul gondolkodni. Az viszont igaz, azóta határozottan jobban érzem magam. Ajánlom Önöknek is! Szebb lesz az életük. Nyílt válasz Törőcsik Jenőnének Jászalsószentgyörgyre Ugyanarról, a másként gondolkodás tiszteletéről Tisztelt Törőcsik Jenöné! Köszönöm kedves sorait és azt is, hogy nyílt levelével (Új Néplap, november 24.) lehetőséget teremtett arra, álláspontomat világossá tegyem. Az Ön által is említett nyilatkoztomban én a következőkről beszéltem. Egy kormánypárti képviselőnek, ha egyúttal szak- szervezeti vezető is, el kell döntenie, hogy ha a két álláspontot egyszerre nem tudja képviselni, melyiket választja. Mert szak- szervezeti vezetőként elutasítani a kormány politikáját megjelenítő költségvetést, de megmaradni kormánypárti képviselőnek, ezt nem lehet következetes magatartásnak nevezni. A közoktatás sorsáért - higy- gye el - én is aggódom, s nagyon sok más olyan ügy is van, amely a mostaninál sokkal, de sokkal több költségvetési támogatást igényelne. Magyarországon azonban már rég nem az a kérdés, hogy kinek, mely területnek jogosak az igényei, hanem az, hogy mire fut ja az ország jövedelméből. Meg az, hogy milyen gazdaságpolitikával lehet elérni: holnapra javuljanak a lehetőségek, a mainál több jusson mindenre. Megvallom, nem tartom helyes képviselői magatartásnak azt, ha valaki csak - még oly jogos igényeket is - követel. Ellenzéki képviselőként is tartottam magam ahhoz, s az SZDSZ is ezt a magatartást vallotta: csak a meglévő lehetőségekhez igazodva erkölcsös igényeket megfogalmazni. Nem az feltétlen a bátor, aki követel, hanem inkább az, aki mer követelésekre olykor nemet is mondani. Tisztelettel: Dr. Pető Iván Budapest Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
