Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-26 / 279. szám
8 1994. november 26., szombat Kulturális panoráma Tehetségek gondozásé a középiskolában Könyvek karácsonyra - ajándékul El kell térni a hagyományos sémáktól Nem olcsó, de szép és értékes Szolnokon az alap- és középfokú oktatás mind mennyiségét, mind színvonalát tekintve, fölötte van az országos átlagnak, immár hosszú évek óta igen sokan jutnak be felsőfokú intézményekbe, amit a felvettek aránya tükröz. Természetesen nem jelenti mindez azt, hogy ne lenne továbbfejleszthető a szolnoki középfokú oktatás: a városi önkormányzat 1994. évi oktatáspolitikai koncepciója előírja a középiskolákban az idegen nyelvi, a számítástechnikai képzés, a testkultúra, valamint a művészeti jellegű oktatás kiemelt fejlesztését. Az utóbbi esetében a dokumentum így fogalmaz: „A város gazdag képzőművészeti, művészeti és zenei hagyományainak megőrzése és továbbfejlesztése céljából át kell tekinteni a jelenlegi oktatási-nevelési formákat, azok eredményességét. Ki kell dolgozni az alap- s középfokú művészetoktatás városi szervezetét, és meg kell teremteni azok tárgyi feltételeit.” Nos elmondható, hogy ez a munka megkezdődött, s több területen is folyik. Azaz a megyei pedagógiai intézet közreműködésével megindult a művészeti tantárgyakat tanító pedagógusok továbbképzése, felkészítése az új feladatokra, illetve megfelelő előkészítés után új képzési formák beindítására is sor kerül. Adott esetben a két dolog össze is köthető, ahogy azt a közelmúltban megtartott rendezvény is bizonyítja: a pedagógiai intézet a szolnoki Széchenyi István Gimnáziumban szervezte meg a város általános iskoláiban tanító rajztanárok továbbképzését, abban az iskolában, amelyben a következő tanévtől új, szakosított tantervű osztályt indítanak. Ide összesen 32 továbbtanulót vesznek majd fel, az osztály egyik fele irodalmi, drámai csoportként, a másik pedig képzőművészeti (rajz) csoportként működik a négyéves képzés során. A városban mindkettő újdonságnak számít. A rendezvény meghívott vendége volt Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta művésztanár, aki több budapesti középiskolában is aktív részese a képzőművészeti képzésnek, de elméleti-módszertani vonalon is e terület országosan elismert szakértője. A tanárnőt ennek sajátosságairól, speciális problémáiról kérdeztük.- Mennyire népszerű a képzőművészeti fakultáció a fővárosban?- Elmondhatom, hogy rendkívül népszerű, és nem csak ott, hanem mindenütt, ahol van. Itt is az lesz. Budapesten egyébként csak öt-hat középiskolában létezik, ami az érdeklődés nagyságához képest nagyon kevés. Egyik munkahelyemen, a pestszentlőrinci két tannyelvű gimnáziumban például évente 3 ezer körüli a jelentkezők száma, de csak 75 tanulót tudunk felvenni. Pedig rendkívül szigorúak a követelmények a felvételin és később is. A 4,5-es átlag alatti jelentkezőket már be sem hívjuk felvételizni. Ahol — többek között - ugyanazt az igen szigorú matematikatesztet kell teljesíteniük, mint a többieknek, például reál tagozatosoknak. És a reál, illetve a nyelvi tárgyakban a felvettek számára is azonosak a követelmények, ami szerintem nem jó, mert ezeknek a gyerekeknek másmilyenek a sajátos képességeik. Ezért az első két tanévben elég sokan kihullanak közülük, akik viszont bírják a versenyt, azoknak 90-95 százaléka bekerül később a felsőoktatásba is.- Hogy jellemezné a képző- művészetben tehetséges gyerekeket?- Elsősorban a más irányú tehetségükről szólnék, mert van ilyen. Nem igaz, hogy ők a reál vonalon tehetségtelenek. Ott is tehetségesek, csak másképp. A matematikai logika másmilyen, mint a vizuális logika. Márpedig ezek a gyerekek vizuálisak és térben gondolkodnak. Ez ritka adottság. Azért kellett annak idején kitalálni a Ru- bik-kockát, hogy ezt a képességet ki lehessen alakítani azoknál, akiknél nincs meg. És így sem mindig sikerül. Jóval lassúbbak ugyanakkor, mint reál vonalon tehetséges társaik, a problémamegoldásban azonban többfajta megoldásra képesek. Azaz kreatívak. Határozottan kreatívabbak. Jók a nyelvben és a zenei adottságokban is.- Hogyan lehet mindezt figyelembe venni a képzésükben?- Csakis nagy-nagy tanári odafigyeléssel és empátiával. A reális követelmény támasztás mellett alkalmazkodni kell ezeknek a gyerekeknek a másfajta beállítottságához, s azt kell bennük erősíteni, amiben egyébként is jók, azaz: a vizua- litást, térbeli-geometrikus gondolkodást és az asszociatív-analóg gondolkodást. Műveleti intelligenciát kell tanítani. A reál tárgyakat tanító kollégák saját tantárgyuk alapfogalmi és ösz- szefüggésrendszerének tanításakor helyezzenek külön is súlyt ezek kultúrtörténetére. És ami a legfontosabb, a tantárgyi integráció kialakítása: e területen a magyar irodalom, a történelem és az idegen nyelvek tanítását nagyszerűen lehet szintetizálni a kultúr- és a művészet- történet oktatásával és főleg szemléletével. Ahol ezzel eddig próbálkoztunk, ott nagyon kedvezőek a tapasztalataink. El kell térnünk a hagyományos, középiskolákban régóta alkalmazott sémáktól. Ne feledjük: ezeken a tagozatokon nem csupán arról van szó, hogy a „másságot” próbáljuk végre hatékonyan, eredményesen „kezelni”. Itt a szó szoros értelmében vett tehetséggondozásról van szó, amelynek fontosságáról oly régóta beszélünk. Sz. P. Benkő Dániel áldott állapotban A gitárművész életműlemeze Benkő Dániel gitár- és lantművész gyakori vendége az előadótermeknek. Koncertjein nemcsak muzsikájával töltekezhet a publikum, Benkő önmagát is bemutatja egy kicsit. Úgy beszél a nézőtéren ülőkhöz, mintha öröktől fogva ismerné őket...- Két évtizede van a pályán. Fiatal kora ellenére igencsak termékeny éveket tudhat maga mögött. Felidézné az alkotómunka néhány állomását?- Hatvanöt lemezem, kazettám, CD-m jelent meg eddig. A Benkő Consorttal készítettek nagyon jók voltak. A Bakfark-sorozat például megkapta Az év lemeze díjat Londonban. De a Hungaroton is sok felvételt készített, A históriás énekeket, Pálóczi Horváth Ádám Ötödfél- száz énekét például. Aztán megmutattam, hogy lehet operetteket előadni gitáron. Életem egyik legsikeresebb lemezének tartom ezt. És megjelentettem saját szerzeményeimet is. Presser Gábort, Demjén Rózsit, Dés Lászlót hívtam vendégül. Klasszikusokat: Csajkovszkijt, Vivaldit, Schubertét, Lisztet - akik nem komponáltak gitárdarabokat - is átírtam.- A reneszánsz muzsika is sokáig szívszerelme volt.- Igen, volt bennem valami a reneszánsz emberből, de egy idő után elpártoltam tőle. Másfelé mentem, és sohasem vettem tudomásul, hogy a felnőtt emberek közé tartozom. Mert aki elfogadja ezt, az elveszti a fiatalság iránti rugalmasságát, és ezzel együtt elveszíti önmaga rugalmasságát is. Tudomásul veszi, hogy elszállt felette az idő. Pedig az idő - legalábbis én úgy vélem- nem száll, nem megy. Nincs idő, csak állapotok vannak.- „Áldott” ez az állapot, hiszen a gitármuzsika pénzkereseti lehetőség. Mit jelent önnek a hat húr? Benkő Dániel és gitárja- Legtöbbször egy feladat megoldását és nyűgöt. Nem élvezem a magam játékát. Az a feladatom, hogy színpadon eljátsszak valamilyen művet. Ha ebből csak a feladat szaga érzékelhető a nézőtéren, akkor tehetségtelen vagyok. Ha viszont szigorúan csinálom a „leckét”, és ezt élvezi a publikum, akkor elmondhatom: talán van benne tehetség. Nekem nem magamtól kell elájulnom, hanem a hangok kerekségével fűzöm mondataimat. Ezeknek is van alanya és állítmánya. Vannak zenészek, akik axiómákat játszanak. Valóban vannak alapigazságok, amelyekből lehet meríteni. De én még egyszer nem mondhatom ki az igazságot, azt már megtették mások.- Az igazságkeresésben kik voltak a társai?- A zenészek, a barátok és a nők. Én leginkáb a nők között érzem jól magam - egy időben fogyasztottak is rendesen -, férfiak társaságában ritkán forgolódtam. De ajándéknak tekintem, hogy atyai jó barátomként tisztelhettem Borsos Miklóst, aki befogadott asztaltársaságába. Olyanok közé, mint Déry Tibor, Passuth László, Keresz- tury Dezső. Néha átjött Tihany- ból Illyés Gyula is. Pernye Andráshoz is őszinte barátság fűzött.- Úgy hallottam, cégének, a CEH-nek a vezetése, valamint a koncertek, találkozók, zenei események szervezése, rendezése mellett karácsonyra előrukkol egy meglepetéssel.- Jelenleg egy életműlemezen dolgozom. Éz lesz a hatvanhatodik ... Közeleg karácsony, az ajándékozás leghagyományosabb ünnepe, s hagyomány már az is, hogy a kiadók Téli vásár címmel igyekeznek „megkönnyíteni” az ajándékozók dolgát, új könyvek sokaságát jelentetik meg az ünnepi alkalomra, hisz az értékes könyv még mindig a legszebb ajándékok közé tartozik. Annak ellenére is, hogy áruk bizony alaposan megnőtt az utóbbi években. A szolnoki Szigligeti Könyvesboltban is tapasztalható a magasabb árak miatti visszaesés a keresletben, még a törzsvásárlók is jobban meggondolják, forintjaikból mire áldoznak - mondja a bolt helyettes vezetője. Most azonban ők is reménykednek, hisz oly bőséges, színes, mondhatni parádés a karácsonyi kínálat, hogy mindenki, aki keres, találhat benne magának vagy kedves ismerősének valót. A szorosan az ünnephez kötődő, tárgyában is hozzákapcsolódó díszes képeskönyvek - seregnyi látott napvilágot - közül talán Tészabó Júlia Nagy karácsonyi képeskönyve arathat majd sikert, mely ünnepi köntösben tálalja a karácsonyi szokások kialakulását, hogy e szokások miként is kapcsolódnak a keresztény mitológiához. Kedvenc olvasmány lehet Lázár Ervin könyve, A Négyszögletű Kerek Erdő, melynek csodálatos kalandjaiban találkozhatnak a gyermek olvasók az író kedves mesealakjaival, Mikkimakkával és társaival. S még árban is elérhető a maga 350 forintos árával, a borsos árú ifjúsági és gyermekkiadványok között. A könyvesbolt tapasztalata egyébként, hogy a szépirodalom mellett, sokszor ellenében is, hódítanak az ismeretterjesztő olvasmányok. A Föld címmel jelent meg most, az Otthonunk a világ sorozatban például az a gazdagon illusztrált kötet, amelyben bőséges ismereteket talál e glóbuszról az érdeklődő ifjú olvasó. Nem hiányoznak a kínálatból azért a klasszikusok, Ady ösz- szes versei jegyzetekkel, két kötetben és Vörösmarty költeményei három kötetben vásárolhatók meg a karácsonyfa alá, ajándékul. Napjaink szépirodalmából két munkára hívnánk fel a figyelmet: ismét kiadták Spiró György regényét, a megjelenésekor, 1981-ben oly nagy vihart kavart művet, az Ikszeket; s ami újdonságszámba mehet a verseskötetek táborában, Keszthelyi Rezső Magánbeszéd verskönyve. A költő születése révén a megyeszékhelyhez, Szolnokhoz is kötődik, s azok közé a lírikusok közé tartozik, aki keveset ír, ritkán, és akinek kifejezésmódja rendkívül egyedi, modem. A szép könyvek szerelmeseinek lehet csemege Szabó Lőrinc szerelmes szonettkoszorújának, A huszonhatodik évnek reprezentatív kiadása, számozott példányainak fedelén Ferenczy Béni bronzérmével. A világirodalomból a Nobel-díjas John Steinbeck újabb kötete keltheti fel a figyelmet, két híres kisregénye, az Egerek és emberek valamint a Lement a hold található benne, kitűnő fordításban, Benedek Marcell és Vass István ültette őket magyarra. Igazán értékes ajándék lehet Shakespeare összes művei bibliapapíron, bőrkötésben, mely tartalmazza nemcsak a szerző drámáit, egyben verseit is. A társadalomtudományok is bőven vannak képviselve a mostani karácsonyi kínálatban, s A XX. század krónikája még közülük is kiemelkedik talán: izgalmas századunk tükörképe ez, több mint háromezer illusztrációval. Egyébként a Szigligeti Könyvesboltban Szolnokon, de másutt is, ahol könyvet árusítanak megtekinthető, ingyen kapható a Téli könyvvásár katalógusa, melyben ki-ki találhat magának szándékai szerint olvasnivalót, netán ajándékozásra. A szolnoki könyvesboltban készek arra is, hogy rendelésre néhány napon belül akár be is szerezzék a kívánt, de náluk netán nem kapható könyvet, ezen nem múlhat az ajándékozás öröme. Oroszlánkirály Karácsonyra gondolnak a forgalmazók, az ünnepekre, amikor december havában bocsátják útjára az újabb Walt Disney-produkciót, Az oroszlánkirályt. Animáció, rajzfilm igen sok trükkel és számítógépes hókuszpókusszal - nem csak gyermekeknek. A kis oroszlán történetében ugyanis, aki apja örökébe lép, megelevenednek afrikai népmesék, fülbemászó dallamok hangzanak fel, továbbá elsöprő humor, akciófilmek bonyodalmai teszik izgalmassá a filmet. Múltunk tárgyainak jelene Sok gazdának kevés pénze És mi lesz a múzeumokkal? A keszthelyi avar kori gyűjtemény, Lehel kürtje vagy Szentendrén a Kovács Mar- git-kerámiák - s hosszan sorolhatnánk - olyan értékek, amelyeket múzeumok őriznek. Ezek az értékek olyan kincsek, amelyek minden hozzájuk betérőt gazdagítanak. Múltunk emlékei. De nemcsak a tárgyaknak, hanem a gyűjteményeknek is izgalmakkal bővelkedő a története. Valakik tán használták, de kellettek, akik megőrizzék és akik összegyűjtsék őket. Ha már sok volt belőlük, akkor azokat rendszerezni és gondozni kellett, míg közönség elé kerülhettek, valamennyiünk örömére. Kik voltak a gyűjteményalapítók? Volt közöttük arisztokrata, de többségük közösségükért, városukért áldozatot hozó polgár. Múzeumépítésre sohasem volt elegendő pénz, múzeumok mégis felépültek, a települések, a városok díszei lettek, bizonyosságai a polgáriét öntudatának. A városi élet ott volt, ahol középiskola, kávéház, színház és múzeum épült. Ma hétszáz olyan intézmény van, amely gyűjteményével látogatót vár. Ebből száznegyven a múzeum. Hozzájuk tartozik a tizenöt országos (köztük olyanok, mint a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria vagy a Budapesti Történeti Múzeum, épületek és tevékenységi körök hálózataival), a huszonnyolc szakmúzeum, mint például a Mezőgazdasági, a Kközlekedési vagy a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari, aztán az egyházi gyűjtemények (az Esztergomi és Ráday), a tizenkilenc megyei múzeum, valamint a tájmúzeumok és a hely- történeti gyűjtemények. Ahány, annyiféle. E sokféleségben azonban közös a sors: a pénzszűke a legnagyobbtól a legkisebbig, valamennyit sújtja. Fontosságukat senki sem kérdőjelezi, csak azt, ki legyen a fenntartó, kié legyen a tulajdonjog. Akárki is hozta őket létre, 1952-ben valamennyi állami kézbe került. Az egységes múzeumi szervezeti rend, az 1990. évi LXV. és az 1991. XX. számú törvények nyomán megbomlott, mert a helyi önkormányzatok is lehetőséget kaptak múzeumok tulajdonlására. A vagyonátadó bizottságok az 1991. XXXIII. sz. törvény alapján pedig az eredeti tulajdonviszonyok visszaállítására törekszenek a múzeumi gyűjtemények esetében is. Sok gondot okoz, ha a megyei és városi ön- kormányzatok közösen működtetik az intézményt. A megyei szervezetből kiszakadt vagy mellette létrejövő városi múzeumok - sok esetben több van belőlük - miként látják el területi feladataikat (például a leletmentést), hiszen az önkormányzatok döntéshoztali joga földrajzilag korlátoz. Kidolgozatlan és jelenleg még nem működőképes a vagyonátadás következtében vegyes tulajdonúvá vált a múzeumok fenntartása. A törvények adta modell, az intézményfenntartói társulások megvalósítása még kezdeti stádiumban van. Pénz. Most a kevésnél is kevesebb van, s nemcsak az ön- kormányzatok által fenntartott intézményeknél. Bár a múzeumokban dollárra kivetíthető és piaci értékkel bíró, jelentős vagyonokat őriznek, vagyonmeg- őrzésre a vagyonértéknek csak minimális töredéke jut. Gazdálkodni évek óta azonos költségből kell. A költségvetésből biztosított pénz kilencven százalékát a bérköltség viszi el. így a puszta létezéshez is a bevételek növelése szükséges. De miből lehet bevétele egy múzeumnak? Nem ajánlom a Szépművészeti Múzeum 1994. október 27-28-i példáját, amikor is egyszerűen bezárták termeiket a látogatók elől, mert egy tehetős cég kibérelte az egész épületet. Annyit biztosan nem fizetett, amennyit ez így megért. A legtöbb múzeum költség- csökkentésül a rövidebb nyitvatartási időt választja. Ennek is határa van. Ez csak világítási költségben jelent spórolást, fűteni a bezárt épületet is kell. A rendelkezőre álló összeg arra elég, hogy ne romoljon tovább a gyűjtemény állaga. Érzékeny a fém, fa, de különösen a textil, óvni kell őket korróziótól, nedvességtől, légszennyezéstől. Külön pénzforrást jelentenek az alapítványok kiírásai, a pályázati rendszer, amelynek céltámogatásai lehetőséget adnak kiállítások rendezésére, katalógusok, kiadványok megjelenésére. De az általuk nyújtott összeg csak külön feladatokra, alaptevékenységre nem fordítható! A mintegy ezerszáz szakalkalmazott: geológus, botanikus, zoológus, antropológus, régész, irodalomtörténész, néprajzos, művészettörténész, könyvtáros, restaurátor, hivatásáért sokszor hoz áldozatot. Fizetése a bértáblázat alsó szintjén mozog. Gondozzák közös értékeinket. A minisztériumtól csak szakmai segítséget várhatnak. Irányítást már nem, még akkor sem, ha a működési engedélyek kiadásáról csak ők gondoskodhatnak, s ők őrködnek szűkös eszköz- rendszerükkel a törvényesség betartásán. Azelőtt egy gazda volt, most sok lett. Elkél a gondoskodás, hogy tárgyaink, amelyek múltunkat őrzik, megérjék, túléljék a jelent. Legyen számukra jövő. J. A. t
