Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-26 / 279. szám

1994. november 26., szombat Nézőpontok 5 Szombati jegyzet Civilek a pályán (vagy a szélén?)- Ugyan már, ne bohóckodjon, kolléga! - mondta annak idején - majd’ 20 éve már ennek - munkahelyi főnököm, rosszallását kifejezve amiatt, hogy a megyei hatáskörű költségvetési intézmény munkatársaként, ahol „komoly” pénzügyi revizorként ismertek, szabad időm­ben, esténként, többek között József Attila Munkások című versét szavaltam a vállalati és egyéb városi rendezvényeken. Amatőr színját­szó csoport tagjaként felüdülés volt a napi hiva­talnoki munkát követően ez a fajta közösségi lét. Egyszóval kilógott a lóláb. Az irodai bezárt­ság után jólesett számomra ismeretlen emberek között jönni-menni, „nyüzsögni”. Természetes emberi igény ez, hiszen közösségbe születünk, közösségben élünk, dolgozunk és halunk meg. Családi helyzetem sem szokványosán ala­kult. Egyéni életutam sajátságos volta miatt számos munkahelyi közösségben éltem, több művelődési kisközösség születésénél és felbom­lásánál asszisztáltam, ma is több egyesületnek vagyok tagja. A közösségek válságát és hiányát, Hankiss Elemérhez hasonlóan, így saját bőrö­mön - mindenkori egyéni és társadalmi élet­helyzetemen - keresztül éreztem. A magam módján békés módon lázadoztam - csakúgy, mint hozzám hasonlóan sokan mások - az ak­kori államstratégia ellen, amely „ ... centrali­zált és vaskézzel irányított társadalomfejlesz­téssel szétzúzott minden autonómiát, minden el­térő racionalitás-szempontot” - ahogy Pokol Béla írja ’89-ben megjelent Politikai reform és modernizáció című könyvében. Az egyénnek elemi szüksége van az elszigeteltségérzet csök­kentésére. Ezért is volt óriási hiba az ötvenes években a kisközösségek szétzúzása. A sokáig mesterséges módon lefojtott civil öntevékeny­ség is oka lehet annak, hogy a magyar emberek nagy része távol tartja magát a politikától. Az újonnan kiépült politikai-gazdasági rend­szer az ország egésze, a nép szempontjából nem hozott kedvező változásokat. Ortega spanyol kultúrfilozófus 1921-ben írt gondolataival tu­dom leginkább azonosítani a közelmúlt magyar közéletiségét. „A közösségi szellem hiánya jel­lemzi közéletünket..., arra szinte senkinek sincs ereje, hogy építsen, sőt még arra sem, hogy tulajdon jogait érvényesítse.” Elgondol­koztató, Ortega szerint az élet feladat, létnehéz­ség. Az embernek meg kell alkotnia önmagát, a körülményekre való tekintettel. A körülmények szerencsére úgy hozták, hogy a közösségi szel­lemet - a ’89. évi egyesülési jogról szóló tör­vénnyel - kiengedték a palackból. Sőt úgy tű­nik, minden nehézség ellenére tartósan szeretne berendezkedni e kinti, tágasabb világban. Még akkor is, ha a kormány által minap előterjesztett adótörvény javaslatai a kormányprogramban ígértek egy részét puszta szólammá változtat­ták. Ennek a kormánynak sem lehetnek egyen­rangú partnerei az alapítványok és egyesületek? A politika által négy évig névleg elfogadott civil szféra továbbra is csak megtűrt marad? Az állami beavatko­zás erősödik? Kér­dések, amelyekre néma fejbólintással máris adódik a vá­lasz, hiszen a terve­zett adótörvény az állam által létreho­zott alapítványokat nagyobb kedvezmé­nyekkel kívánja ho­norálni, mint a ma­gánemberek alapítványait. Üzenet értékű ez. Az állami szféra további erősítését jelzi a civil társadalommal szemben. A civil emberek mindezek ellenére állhatato­san kitartanak a pályán. Elkészült a hazai har­madik szektor - 1992-es évet feldolgozó - első teljes körű statisztikai térképe. Tények láttak napvilágot. A nonprofit szféra bevételei már a ’92. évben meghaladták a 110, kiadásai a 86 milliárd forintot. Rengeteg elvégzett munkát, államtól átvállalt feladat teljesítését tükrözik e számok. Az is kiderült a felmérésből, hogy a pártok által - jelenleg e szervezetek is a nonpro­fit szférába tartoznak - a kutatóknak küldött adatok feldolgozhatatlanok voltak. De kiderült az is, hogy a nonprofit szervezetek nem elha­nyagolható része vonakodik elismerni: a köz­pénzekkel el kell számolni. Ez utóbbiak miatt is sürgeti a civil társadalom a nonprofit törvény mielőbbi megalkotását és egyfajta nonprofit kamara létrehozását. így lenne elérhető az ala­pítványok politikamentessége, a civil szektor ál­lamtól, pártoktól való függetlenítése. A nonprofit törvény belátható időn belüli tető alá hozására mindenesetre nagyobb esély lát­szik, mint Szentesi Emil - sokak szerint utó­pisztikus - elképzelésének, a „parlament priva­tizálásának”, az általa kidolgozott és civil szer­vezetekre épülő választási rendszernek a beve­zetésére. Bár ez utóbbival kapcsolatban Göncz Árpád is úgy vélekedett: „Igaz, hogy a pártokra épülő parlament a közeljövőben ezt a javaslatot - még ha oda is kerülne -, nagy valószínűséggel nem fogadná el, de a történelemben semmi nincs kizárva”. A történelemnél maradva: számos jeles sze­mélyiség életét, sorsát fordította tragikussá a lelkében égő civil kurázsi, amit büszkén vállalt annak minden gyötrelmével, fájdalmával együtt. Ilyen prófétai nagyság előttem Szol- zsenyicin személye, aki megjárva a Gulag pok­lát, vállalva a hazájából való száműzetést is, cselekedeteit illetően legelőször mindig és min­denhol saját lelkiismerete előtt adott számot. (3í. /-------------------------------------------------------------------------------------------\ Előzetes karácsonyi vásár a Rt. Raktáráruházában! Legújabb divat szerinti és hagyományos női, férfi szövetkabátok, téliesített dzsekik, valamint gyermekkabátok-, dzsekik, férfi- és gyermekpantallók nagy g árengedménnyel kaphatók, amíg § a készlet tart! Szolnok, Thököly u. 81. Nyitva tartás: hétfő - péntek 9.00 - 17.00-ig Megközelíthető: 12, 24, 24/a jelzésű autóbuszokkal. FORGALOM­KORLÁTOZÁS! A TELEÉP KFT. SZEGED tájékoztatja a tisztelt lakosságot, hogy Szolnokon, a BAROSS ÚTON, az I. Posta előtti területen telefonkábel építés miatt az útburkolat felbontása szükséges. A kivitelezés 1994. november 26-tól 1994. november 30-ig tart. Munkaidőben a közúti forgalom elől 1-1 sáv lezárásra kerül. Az okozott kellemetlenségért elnézésüket kérjük! FUVAROZÓK, • 40 HELIOS festékek FIGYELEM! A NiT szolnoki irodája MINDEN ESETRE • MINDEN ECSETRE • ADR A HELIOS festékek Európa-szerte ismertek és elismertek. A csúcsminőséget képviselik. Erről már nagyon sok hazai (elhasználé is meggyőződött. A HELIOS- TIR magasra tette a lécet. A cég filozófiája szerint: csak a legjobb a jól Ezeket a • NEMZ. FUV. kiváló termékeket • most fantasztikusan kedvező áron - Ön is VÁLLALKOZÓI megvásárolhatja! EESTÉKEK, LAKKOK tanfolyamokat indít. (fémre, falra, fára) 40 % ÁRENGEDMÉNNYEL ■ Amíg a készlet tart! ■ A sikeres vizsgázók bizonyítványa az 1995. januárjában hatályba lépő új rendeleteknek megfelel. Érdeklődni az alábbi címen A HELIOS magyarországi márkaképviselete a HELIOS HUNGÁRIA Kft. SZEZON VÉGI KIÁRUSÍTÁST TART Elsősorban felhasználók, kivitelezők, nagy-, és kiskereskedők, viszonteladók vagy telefonszámon lehet: részére. 5000 Szolnok, Szapáry u. 24. I/5-6. Telefon: 56/422-299 Cint: HELIOS HUNGÁRIA Kft. 5000 Szolnok, Kossuth L. u. 5. Tol.: 56/423-040 Tol./fax: 56/420-313 65962/1 h­*65335/1H* Rossz szomszéd ház - török átok A szólásmondás ezt a nem kimondottan jó szomszédságra mondja, de esetünkben a „ke­nyere javát megette”, kiszolgált épületre is értendő. Pedig van gazdája ennek a Szolnok, Bocs­kai út 10. szám alatti lakásután­zatnak Sóskúti Ferencné szemé­lyében, aki megvásárolta. Az épület azonban már olyan állapotba jutott, hogy kinézetén legjobban a csákány, az ásó meg a feszítővas változtathatott volna. Éppen ezért a tulajdonos, annak rendje és módja szerint bontási engedélyt kért, amelyet annak rendje és módja szerint meg is kapott. És itt kezdődik, jobban mondva kezdődött a bo­nyodalom. Elvégre a bontás azóta folyik: lopják az ártatlant, noha ehhez a tulajdonosnak semmi köze. Hogy kik ők? Éjszakai tolvajok, csavargók, utcai emberek. Elő­ször a kerítést hordták el aprán­ként, majd mind beljebb és bel­jebb merészkedtek az ijesztő kinézetű, elvadult házba. Mára már se ajtaja, se ablaka, így a málló helyiségekben szabadon kószál a szél. Aligha akad fenn bármiben, mert ami mozdítható volt, annak már lába kelt. Az udvar időközben szemétteleppé alakult, de a rosszabbik fajtából. Nemcsak üres lábas, rozsdás kaszroly dekorálja, hanem dög­lött kutyák, macskák biztosítják az „ózondús” levegőt. Ráadásul a bokros részeken nem árt, ha a lába elé néz az ember, mert ra­kás akad mindenféle, és aki ki­tapossa a halmocska szemét, nem biztos, hogy a szerencséjét emlegeti. A sokféle bejáratú lé­tesítményt estelente kutyák lak­ják, vagy ha azokat elzavarják, kóbor, csövező emberek. A szomszédok nem kimondottan örülnek ennek a társbérletnek, hiszen mindkét oldalon nyugdí­jasok élnek. A minap is - miért, miért nem - átugrott hozzájuk két, nem kimondottan párizsi divat szerint öltözött fazon, és csak a kutya elengedése után keltek ismételten légi útra, me­séli az egyik nyugdíjas szom­szédasszony. A másik szomszéd Pál Jó­zsef, aki hovatovább közelebb került a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez, látva az afrikai hely­zetet, tavaly nyár óta beadvá­nyaival bombázza az illetékes hivatalt, úgy is mondhatnám, hivatalokat. Azóta halomnyi ak­tává duzzadt a levelezés, a hatá­rozat, jelezve, hogy azért megy itt a munka. A megyeszékhely városfejlesztési osztálya, helye­sebben irodája már tavaly július 14-én küldött a tulajdonosnak egy aktát arról, hogy az elvég­zett munkálatokat saját tulaj­dona védelmében, illetve a köz­biztonság érdekében szívesked­jék elkezdeni, és a létesítmény, továbbá a terület lekerítéséről gondoskodni. A szöveg alján az állt, mindezt 1993. július 30-ig ellenőrzik. Ellenőrizték, nem történt semmi változás, jobban mondva bontott ott vak meg vi­lágtalan, csak a gazdaasszony maradt veszteg. Ezért 1994. ja­nuár 20-án újabb levelet kézbe­sített Pál úrnak, a panaszosnak a postás, hogy újólag felszólítot­ták a tulajdonost: csináljon va­lamit a telekkel, mert megbírsá­golják. Telt-múlt az idő, ismét felszólította a városfejlesztési iroda a tulajdonost, hogy most már aztán július 20-ig építse meg a kerítést. Ekkor a felszólí­tott, a romház tulajdonosa fel­lebbezést nyújtott be az első­fokú döntés ellen, ezzel az ügy a köztársasági megbízott területi hivatalához került. Közben a városi tisztiorvosi szolgálat is megállapította: va­lóban tűrhetetlen állapotok uralkodnak a kerítés nélküli, el­hagyatott portán, de mivel a tu­lajdonos ismeretlen helyen tar­tózkodik, hiszen a Puskás Tiva­dar körútra kézbesített bírságok, levelek átvétel nélkül kerültek vissza, nem tudnak intézkedni. Különben is mindez a polgár- mesteri hivatal feladata, de mi­vel a terület magántulajdon, rendbetétele, körbekerítése nem a város dolga. (Én teszem hozzá: legfeljebb akkor, ha az épület életveszélyes. Mert hova­tovább valamelyik fal elindul utolsó, végzetes útja felé. Rá­gondolni is borzasztó, ha valaki éppen arra jár.) Közben az ügy­ben II. fokon jogerős határoza­tot hozott a köztársasági megbí­zott területi hivatala. Kötelezte a tulajdonost, hogy a kerítést szeptember 30-ig építse meg. Az indoklás szerint ennek hiá­nyában szemétlerakónak hasz­nálják a telket, veszélyeztetve a környék közegészségügyi hely­zetét, az arra lakók biztonságát. A bontási engedélyt különben sem lehet figyelembe venni, mert azt 1992. június 9-én adták ki, július 16-án jogerőre emel­kedett, de egy év teltével érvé­nyét veszítette. Márpedig az az egy év 1993. július 16-án letelt, így tehát a tulajdonos jelenleg nem rendelkezik érvényes bon­tási engedéllyel, viszont köz- tisztasági, városképi közérdek miatt a kerítés építése elrendel­hető és indokolt. Nos, kérem, jelenleg ennyit a tengeri kígyóvá duzzadt ügyről. A tulajdonos nemcsak semmit nem tett a lakóháza mentése ér­dekében, de időközben ismeret­len helyre költözött. Sem a beje­lentett vosztoki lakásán nem ta­láltam, sem az állítólagos Ba­ross úti munkahelyén nem hal­lottak róla az ott dolgozók. Néhány dolgot azért nem ér­tek. Az egyik: ennyire tehetet­len a hivatal az efféle esetekkel szemben? Nem képes tenni semmit, már csak az arra lakók érdekében sem? Azt sem értem: ha a tulaj esetleg az anyagi helyzete vagy más ok miatt kép­telen kerítést építeni, miért nem értékesíti a területet és a rom­halmazt? Magyarul: mi az oka, hogy nem adja el? Elvégre nincs rossz helyen, közel a Csokonai utcához. Eltűnt vagy annak vélt személyek felkutatá­sával sajnos a szerkesztőség en­nél többet aligha tehet. Talán nem is a dolga, hiszen a lakó-nyilvántartási adatokkal nem mi rendelkezünk. Mindezek ellenére megírtuk ezt a cikket. Tettük ezt az ott la­kók érdekében, meg azért, hogy megelőzzünk egy esetleges na­gyobb bajt. Például azt, netalán- tán ha ez a romház valamelyik benn tartózkodóra rászakad, vagy mondjuk egy véletlenül arra haladót maga alá temet. Nem tudjuk: akkor ki lesz a bű­nös? A tulajdonos? Az első fo­kon eljáró hatóság? Vagy a má­sodfokú, ha már képtelenek vol­tak érvényt szerezni a határoza­taiknak? Esetleg a szomszédok? Vagy az újságíró, mert írt róla? Netalántán az illető miért ment bele, vagy miért járt éppen arra? Kérdések, amelyek válaszra, feleletekre várnak. Ha adhatok egy jó tanácsot, azt a tulajdo­nosnak címezem. Asszonyom! Nem lenne hasznosabb az eltű­nés helyett a városháza illetéke­seit felkeresni, megbeszélni a lakásutánzat sorsát? Elvégre úgy látom, hogy ez az állapot vagy helyzet az égvilágon sen­kinek nem jó ... D. Szabó Miklós (Fotó: Korányi) Kerítésnek se híre, se hamva, és lassanként a közlekedés is veszélyes az elhanyagolt létesítmény mellett A civil szervezetek nélkülözhetetlenek Világszövetség a Polgári Szerepvállalásért A civil társadalomról és az állampolgárok önkéntes ösz- szefogásának jelentőségéről tanácskoztak három napon át Budapesten a „Világszö­vetség a Polgári Szerepválla­lásért” (Civicus) nemzetközi szervezet rendezésében a csaknem húsz ország képvi­selői. A konferenciát követő pén­teki sajtótájékoztatón Mar­schall Miklós, a Civicus ügy­vezető igazgatója elmondta: mostani találkozójuk célja az, hogy felhívják a figyelmet a civil szervezetek nélkülözhe­tetlenségére a demokráciák­ban. Hozzátette: a budapesti tanácskozás egyben regioná­lis előkészítése a Civicus jö­vőre, Mexikóban megrende­zendő első világtalálkozójának is. A washingtoni székhelyű nemzetközi szervezet küldöt­tei Budapesten közös nyilat- koztatot fogadtak el. Ebben kimondták: az egyesülési jog alapvető állampolgári jog, amit újra és újra meg kell erő­síteni. Hangsúlyozták továbbá a nem állami szervek szerepét Európa jövőjében. Az állasfoglalást megküldik az EBEÉ budapesti utókonfe­renciájának küldöttei számára is - jelentette be Marschall Miklós. Kiemelte azt is, hogy az esemény résztvevői egyetértet­tek abban, hogy az Európa ke­leti felén lezajlott demokrati­zálódási folyamatok csak a ci­vil szervezetek, egyesületek megerősödésével válhatnak teljessé. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents