Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-24 / 277. szám

1994. november 24., csütörtök 5 Körkép Gázbevezetés vállalkozási alapon Jászberény négy sikeres éve A jó döntések kemény vitában születnek Jászberény önkormányzata összeállított 4 éves munkájá­ról egy elemzést. Sok eredményről adhattak számot. Kétség­telen, hogy a megye többi városával is összehasonlítva, rendkívüli mértékben fejlődött. Ezek az eredmények ennek az elmúlt 4 évnek köszönhetők. A város önkormányzata jó bizonyítvánnyal állhat most a választók elé. Ugyanakkor rengeteg vita, személyeskedés, torzsalkodás jellemezte a tes­tület munkáját, ami csalódást okozott választópolgároknak. A sikerekről és a kudarcokról kérdeztük dr. Magyar Le­vente polgármestert. Tiszavárkony, Vezseny, Ti- szajenő térségében ez évben előkészületek kezdődtek a gáz­vezeték-hálózat kiépítése, a gáz lakóházakba való bevezetése érdekében. A kezdeményező Finta István, magyar szárma­zású kanadai üzletember.- Mi ösztönözte arra - kér­deztük - hogy éppen Magyaror­szágon és éppen gazdaságunk e területén indítson egy olyan vál­lalkozást, amely számottevő vál­tozás katalizátora lehet hazánk közművesítési gyakorlatában?- Magyarországon 1993 vé­géig a földgázvezetékek épí­tése, szolgáltatórendszerek lét- fehdzá^a állami beruházás volt mondta Finta István. Állami vállalat végezte, a költségvetés pedig támogatásokat osztott. Azonban óriási deficit keletke­zett. Ebből pedig nehéz oszto­gatni. A logika nem engedi meg. A földgázellátó intézmények létesítése és üzemeltetése nem tipikusan állami feladat, és nem is áll módjában az államnak to­vább dotálni a beruházásokat. Üzleti, vállalkozási alapon kell azt létrehozni. A fejlődés ebbe az irányba mutat. Az ötlet per­sze nem egy zseniális szikra az én gondolataimból. Az USA-ban, Kanadában így mű­ködnek a földgázvállalatok. Magyarországon a törvényi szabályozás már ott tart, hogy lehet ezt vállalkozási alapon csinálni, igaz, végrahajtási in­tézkedés még nincs. Sajnos a fölgáznak nincs eladási ára, csak beszerzési ára van, ami ha­tóságilag megállapított. Ez a tény nem segíti a vállalkozókat. Az államnak lehetővé kell tenni, hogy azok megéljenek, annyit termelhessenek, hogy hi­telképessé váljanak, új befekte­tőket vonzzanak. Legalább a banki kamatot meg kell termel­niük.- Hogyan kezdte a megvaló­sítást?- Néhány mérnökkel és épí­tőipari kivitelező vállalattal összeálltunk, megpróbáltuk meggyőzni az önkormányzato­kat. Debrecen mellett és Tisza­várkony, Vezseny, Tiszajenő térségében indítottuk a kezde­ményezést.- Milyen szempontok, meg­gondolások alapján esett vá­lasztás az utóbbira?- Ez mindig emberi dolog is. Itt jól éreztük magunkat. Ez a térség egy depresszió sújtotta vidék, még akkor is, ha nincs a hátrányos helyzetű települések listáján. Úgy gondolom, minden embernek joga van élni, sike­resnek lenni. A gyakorlat azon­ban azt mutatja, hogy ott segí­tenek, ahol a profitlehetőség a legmagasabb.- Sajnos nem akarják elis­merni a falut - mondta Bognár Ferenc, Tiszavárkony polgár- mestere -, pedig az önkor­mányzat által infrastruktúra alakult ki, amire lehet befekte­tőket találni. A mi térségünk a gazdasági teljesítőképesség szé­lén áll, és ezt önmaga nem ké­pes kezelni. Állami szinten nem ismerték ezt el, pedig a gyen­gébbet kellene húzni, hogy egy­fajta nivellálódás létrejöjjön.- Amikor piaci szemléletről, ennek jegyében vállalkozásról beszélünk, alapvetően egy oda-vissza érvényes valamit va­lamiért szabályon alapuló érdekérvényesítésre is gondo­lunk. Hogyan valósul ez meg a térség és az önök - mint üzlet­emberek - viszonyában?- Most elsősorban oda - vá­laszolta Finta István. Találkoz­tam a tiszavárkonyi polgármes­terrel és Csábi Ferenc műszaki ügyintézővel, akik megértették, hogy az elgondolás létjogosult, a gáz bevezetése így működő­képes. Mi "befektetünk. A gázo­sítás megvalósulása a térség gazdasági éléténék élénkülését hozhatja. Amennyiben így lehe­tővé válik ipari beruházások megvalósítása - elsősorban élelmiszeriparra gondolok -, ez munkahelyet teremt, munkale­hetőséget kínál az itt élőknek. Remélem, akkor is szívesen lát­nak majd. Azontúl a gáz beve­zetése egészen prózaian azt je­lenti, ha a lakosok fűteni, főzni akarnak, akkor fognak egy do­boz gyufát, és meggyújtják a gázlángot. Az élet minőségi vál­tozását, az időmérleg javulását hozza ez.- Ahhoz, hogy tisztában le­gyenek a kielégítetlen szükség­letekkel, gondolom, fel kellett térképezni a térség szocioló­giai-szociális jellemzőit.- Igen. A tiszavárkonyi ön- kormányzattal közösen vizsgá­latokat végeztünk, hány fő munkanélküli, milyenek a reál­keresetek, hol tudnak munkát találni a három község lakosai.- Hogyan összegezhetnénk a tapasztalatokat?- Magas a munkanélküliek aránya - válaszolta Tiszavár­kony polgármestere - A mező- gazdasági megélhetési lehető­ség átstrukturálódott. A közeg szeretne önmagán változtatni. Felismertük, hogy a beruházá­sok elmaradása esetén nem lesz módunk a lehetőségek kihasz­nálására. Egyik állomás a gázo­sítás, amely közös munka a be­ruházók és az önkormányzatok együttműködésével.- Többször utalásokat tett az életvitel minőségi javításának fontosságára, aminek egyik le­hetősége a gáz bevezetése - fordultam Finta Istvánhoz- Ami igazából megdöbben­tett - mondta a kanadai üzlet­ember -, hogy Magyarorszá­gon az átlagéletkor tíz évvel rö- videbb, mint Kanadában. Észre kell venni, hogy ez nem jó így. Fontos a változtatás.- A megvalósítás lényeges lépése volt meggyőzni a térség­ben élőket. Milyen keretek kö­zött volt erre lehetőség?- Lakossági fórumokon el­mondtuk elképzeléseinket - vá­laszolta Finta István -, megkér­tük, hogy támogassák az ügyet. Bekötési díjak befizetésével szavazzanak. Ez az összeg elkü­lönített számlán van az OTP-ben. Kötelességünk, hogy minél több embert megnyerjünk az ügynek, higgyünk abban, hogy „eljutunk a Holdra”.- Ez még természetesen egy új dolog - mondta Bognár Fe­renc. - Kevesen vagyunk, de ha működőképessé válik az elgo- nodolás, továbblépési lehetősé­get mutat.- Hazánkban még csak csírá­iban terjedt el a piaci szemlélet. Hogyan látta ezt ön, aki aktív részese a jól működő piacgaz­daságnak Kanadában? - kér­deztük Finta Istvánt.- A külföldön élő magyaro­kat 1989-ben elöntötte a büsz­keség, a lelkesedés. Azt hiszem, sokan idejöttek, s megnézték, mit lehet csinálni. Akik fejlet­tebb országokban már gyakorol­ták az üzletet, tudják, hogy ez működik, és mindenkinek jó. A magyarságban van egy rátarti- ság, hogy mi is meg tudjuk ezt csinálni. Emellett él hatalom­vágy, ami viszont akadályozó­ig hat, nem kívánt jelenségeket hív életre. 1989-ben itt voltunk. A Cel- ladamot akartuk elvinni sok pénzért, de felszólaltak, hogy ne minket gazdagítson. Felkeres­tünk Budapesten egy gyárat, de ott elégedettek voltak azzal, ami volt. Mindez fejlesztette realitásérzékünket...- Tapasztalt-e olyan dolgokat az eddigi folyamatban, amelye­ket úgy összegezhetne: ez ma­gyar sajátosság?- A külföldi befektetőkhöz való hozzáállás nagyon sokféle lehet. Hogyan ítéljük meg, mi­lyen is? A részleteket nézzük. Magyarországnak is van egy politikája ezzel kapcsolatban, vannak dolgok, amire oda kell figyelni, nem rendkívüli. Az amerikai sajtó sokat foglalkozik Magyarországgal. Azt mondja, a magyarok a pesszimizmus vi­lágbajnokai. Nem hibáztatom az embereket. Ennek történelmi okai vannak. De most itt van egy lehetőség. Egy szabad or­szágnak meg kell vívnia más országokkal. Ezt csak úgy te­heti, ha hisz abban, amit csinál, minden erejét mobilizálja. A szomorú ember saját bajaival foglalkozik.- Jelenleg hol tartanak Ti­szavárkony, Vezseny, Tiszajenő térségében a gázvezeték-háló­zat kiépítésével?- Ami itt megvalósul, az a gázszolgáltatás vállalkozási formái közül a legklassziku­sabb. Napokon belül létrejön egy rt., ami a beruházás megva­lósításáért felel. Januárban a törvényi szabályozástól füg­gően látjuk majd, miről is be­szélünk. Befektetőként nehéz addig döntést hozni. Szeretnénk nagyobb összeget invesztálni az rt.-be. Tiszavárkonyi önkor­mányzati pályázat alapján a tér­ség 25 millió forintot kapott. Ha az engedélyek meglesznek, az időjárástól függően kezdjük a munkát. Előreláthatólag nyárra várható a megvalósulás. Körül­belül ezer háztartást érint az első évben, de folyamatos bekö­tést tervezünk, reméljük, a gáz mindenkihez eljut majd. Azt szokták mondani: ha Is­ten minket megsegít, megcsi­náljuk... De legalábbis ne aka­dályozzon. Báli Erzsébet- Tagadhatatlan, hogy 1990- ben mindnyájan amatőrként kezdtünk. Nagyon sok energi­ánk ment el arra, hogy megért­sük a problémákat, feltárjuk az okait, és megtaláljuk a helyes megoldást. Sajnos a kezdetek­ben a választópolgárokban meg­lévő bizalommal és segítőkész­séggel nem éltünk igazán jól. Elutasítottuk, vagy csak részben fogadtuk el a felajánlott szaktu­dást. Nem tagadom, ebben én is hibás vagyok. A személyeske­déstől sem mentes viták sok energát elvettek. Szívesen kitö­rölném emlékezetemből azt a két évet. Ezeket a gyerekbeteg­ségeket azonban mára már ki­nőttük. Személy szerint én ku­darcként éltem meg azt, hogy a kezdetekben nem találtuk meg az igazán jó megoldást a folya­matoknak a kezelésére.- Konkrétan mire gondol?- A bizottságoknak az a fel­adata, hogy a város lehető leg­jobb szakembereinek bevoná­sával, a legjobb megoldásokat dolgozzák ki egy-egy problé­mára. Sajnos volt olyan bizott­ság, amely egyáltalán nem tá­maszkodott külső szakértőkre, s ezzel elriasztottunk egy széles, szakmailag felkészült réteget. Viszont sikernek éreztem és él­tem meg, hogy azt a fajta gon­dolkodásmódot, amely szá­momra természetes, mások is el tudták fogadni. Vannak olyan önkormányzati feladatok, ame­lyek megoldása túlmutat a testü­let feladatkörén, és meghaladja lehetőségeit. Ezeket a feladato­kat integrálni tudtuk, s létrehoz­tuk a Vágyonkezelő és Város- üzemeltető Rt.-t. A tisztán hiva­tali munkát különválasztottuk a közszolgáltatásoktól, s a gaz­dálkodási kör piaci körülmé­nyek között működve szolgálja a várost. Tulajdonképpen az ál­landóan változó jogi és piaci feltételek között rugalmasan al­kalmazkodni tudó szervezetet hoztunk létre. A VV. Rt. létre­hozásával látom megvalósulni azt az elgondolást, amit a testü­let többsége is elfogadott, s mára bebizonyosodott, hogy ez így működik jól.- A vállalkozások fejlesztése vagy azok elősegítése tehát nem Kányádi Sándor rendhagyó irodalomórát tartott a főiskolán, ahol kisiskolásoktól kezdve na­gyon sok diák és irodalomtanár összegyűlt, hogy meghallgassák a Kossuth-díjas költőt.- Vándorköszörűsnek tartom magamat. Járok vásárról vá­sárra, kicsorbult igéket és név­szókat élezek - mondta beveze­tőül. Kányádi költészete Petőfi, Arany, Weöres munkásságával rokonítható. Maga sem tagadja, hogy mennyire szereti és tiszteli Petőfit. Épp ezért a találkozó elején a Petőfi-kutatásokról esett szó.- A nemzet válságjelensége a Petőfi-kutatás. Korról korra megismétlődik ez, az átmenet időszakában keressük mindig Petőfit. A megtalálása is mindig koncepciós. Meggyőződésem, hogy Fehéregyházán egy tö­megsírba temették őt, de Szé- kelykeresztúron van egy jelké­pes sír, ahol a kegyeletet ma is leróhatjuk. „Petőfi akkora költő volt, akár minden faluban le­hetne sírja, de bölcsője is.” Arra a kérdésre, hogy milyen lehetőségek vannak ma Erdély­ben az alkotásra, hosszan fej­tette ki a választ. - Mindenki a az önkormányzat feladata, s ez az, amit sokan hiányoltak.- Sokan a szemünkre vetet­ték, hogy a 277 milliós privati­zációs bevételből miért nem vállalkozóknak adtunk támoga­tást. Bebizonyosodott, hogy erre nincs is jogosítványa az önkormányzatoknak. Ezt az összeget azonban, én úgy ítélem meg, nagyon jó célokra használ­tuk fel. A 277 millióval 900 mil­liós állami támogatást hoztunk ebbe a városba. Különböző be­ruházások indultak és valósul­tak meg, amelyek lehetőségeket adtak a helybeli vállalkozók­nak. Tehát közvetve mégiscsak elősegítette a működésüket. Ma már Jászberényben olyan miliő alakult ki, ami a vállalkozásokat segíti. Csak hirtelen sorolva is 6 autószalon, 3 benzinkút, 7 bank, biztosítók, diszkontáruházak, nemzetközi cégek - német, osztrák, olasz, svájci, holland - telepedtek meg Jászberényben. Ez mind azért vált lehetségessé, mert az önkormányzat a lehető­séget kínálta mindehhez.- Jászberény intézményháló­zata is jelentősen gyarapodott. Kérdés, hogy ezeknek a fenntar­tására, működtetésére lesz-e ereje a városnak.- Először azt kell megvizs­gálni, hogy mitől város egy vá­ros. Ügy gondolom, Jászberény ma rendelkezik azokkal az in­tézményekkel, amellyel az itt élők igényeit szolgálja, és meg­felel régióközponti szerepének is. Ezek hozzátartoznak egy fej­lődő kisváros hétköznapjaihoz. Kétségtelen azonban, hogy az 199ÍÍ-ÖS esztendőben ezeknek a fenntartása, működtetése óriási terheket fog jelenteni. Meg kell vizsgálni, hogy mi az, amit be­vételi oldalról finanszírozni tu­dunk. A központi költségvetés­ből ezekre a feladatokra meg kell kapni az állami normatívát. Ami e felett van, azt viszont a város biztosítja. Tulajdonkép­pen a helyi adók ezt szolgálják. Jövőre a fejlesztési lehetősége­ink beszűkülnek, egy-két dolgot vállalhatunk csak fel, ezek kö­zül a legfontosabb a szennyvíz- hálózat bővítése. Azokbál a fel­adatoknál, ahol a térségi igé­nyeket is kiszolgáljuk - egész­maga módján teremtheti meg a maga szabadságát. A romániai magyar írók esélyei ugyanolya­nok, mint a Magyarországon élőké. Azt írhatunk, amit aka­runk. S hogy ez jó-e?’ Majd utóbb kiderül. Kétségtelen, hogy régen nem volt közéleti színtér számunkra. A színház, író-olvasó találkozók és a temp­lom volt, ahol megnyilvánulhat­tunk. Ez is az oka, hogy az ér­telmiség az írást választotta, és metaforába csomagolva közöl­tük, amit nagyon tömören, s meglehet, költői módon fogal­maztunk meg. Most, hogy min­denki mondja a magáét, ebben a hangzavarban nem tudni, mikor születik az irodalom. Ha majd elül a kiabálás, akkor látszik meg, hogy maradt-e vers. Ret­tenetesen nehéz egy korról hite­les képet adni verssel. Koráb­ban mondtam, hogy több év­szakot írtam, mint éltem, hisz a szerkesztőségben normában kellett dolgoznunk. Felmerült egy kérdés kap­csán, hogy a magyarországi és az erdélyi irodalom milyen ha­tást gyakorol egymásra. Ká­nyádi Sándor erre is költőien válaszolt. - Sokszor elmond­tam, hogy a magyar költészet ségügy, tűzoltóság, középfokú oktatás - viszont meg kell ta­lálni a finanszírozási módját annak, hogy a többi település is bekapcsolódjon.- Az oktatásügyben már ma is feszültségeket okoz, hogy a környező településekről az álta­lános iskolás korú gyermekek Jászberénybe járnak iskolába. Támogatásukat pedig a jászbe­rényi városi kassza fizeti.- A lehetőségeket és a szük­ségleteket összhangba kell hozni, és olykor megalkudni. Ez másként nem megy. Ha az is­kola minőséget produkál, akkor erre áldozni is kell. El kell ér­nünk, hogy a központi költség- vetés ezt a minőségi többletet is ismerje el. Itt az önkormányzati szövetségekkel és a szakmai kamarákkal együttműködve kell eredményt elérnünk, de ez a következő évek feladata. A mi­nőség - minden tekintetben - rangot ad a városnak. Eladha­tóvá teszi a várost. Az önkor­mányzatnak tulajdonképpen a folyamatokat kell jól mene­dzselnie.- A jövő év nagyon nehéz lesz. Azon túl, hogy folytatni kell a megkezdett munkát, új feladatok is lesznek.- A lakáshelyzet megoldását el kell indítani. A bérlakások ér­tékesítése iránt nagyobb igény mutatkozott, de nagyon szeré­nyen valósul meg. A befolyó összegből egyrészt el kell indí­tani a bérházak felújítását, más­részt ki kell dolgozni egy szoci­ális lakásépítési programot. A szennyvízhálózat bővítéséről már szó esett. A vízmű regioná­lis szerepe előtérbe fog kerülni a következő ciklusban. Ez me­gint térségi megoldást kíván.- Ön négypárti jelöltként is­mét polgármester szeretne lenni. Tételezzük fel, hogy Ön nyer. Milyen képviselőket sze­retne'?- Homogén testületnek nem örülnék. Sokféle vélemény, sokféle szaktudás megjelenése gyümölcsöző az önkormányzat számára. A jó döntések mindig kemény vitákban születnek, és ez így helyes. Nem jó az olyan ember, aki mindig igent mond mindenre. Aki képviselőségre vállalkozik, annak tudnia kell nemet is mondani. A testületnek tudni kell sorrendet állítani, és fel kell vállalni a konfliktusokat is. Szakértői alapokon működő, kompromisszumokat vállalni tudó testületet kívánok ennek a városnak. Remélem, a választók bölcs döntést hoznak. fájának romániai ágán csüngök én. A magyar költészetnek és irodalomnak egyetlen gyökere van. Egy közös hagyományból táplálkozik, akkor is, ha a vers Komáromban, Szabadkán vagy Csíkszeredában születik. Egyet­len nemzeti irodalmunk van. És egy himnuszunk, mely úgy kezdődik, hogy Isten áldd meg a magyart. S én ehhez hozzáte­szem, de ott, ahol van. Az önironikus hangvételű, gyakran versbeszédben elmon­dott, anekdotákkal tarkított es­ten maga Kányádi tette fel a kérdést. Mi is a legnagyobb problémája a magyarságnak? A válasz: beilleszkedni Európába. S mi volt 1100 éve a problémája a magyarságnak: beilleszkedni Európába. Ebben a nagy beil­leszkedési szándékban felvettük a kereszténységet, és felesküd­tünk, hogy betartjuk a szabá­lyokat. Ebben a nagy beillesz­kedési küzdelemben kultúránk egy részét feladtuk és nyelvün­ket is majdnem. A Halotti be­széd lefordítása magyarra az a fordulópont, mely megmentette nemzetünket. Mi hát a célja a mai magyarságnak? Az, hogy a magyar nyelvet megőrizzük az emberiség létének végső hatá­ráig. Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul beszélünk. Kányádi Sándor irodalom­órája nem nélkülözte a verse­lést, mert az lelki lábbeli, s ilyen időben mindenkinek szüksége van rá! K. E. Kiss Erika Kányádi Sándor a Jászság fővárosában Rendhagyó irodalomóra a főiskolán A Jászberényi Tanítóképző Főiskola hallgatói rendszeresen szerveznek író-olvasó találkozót. Már 4 éve hívják a kolozsvári Kányádi Sándort, aki most végre el is jutott hozzájuk. Saját be­vallása szerint Anglia, Dél-Afrika, Kárpátalja kivételével a világ szinte minden táján járt, s igyekszik eljutni oda is, ahová még nem tudott. Évente 60-70 találkozón vesz részt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents