Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-22 / 275. szám

Brüsszeli Találmányi Szalon Magyar díjazottak Világgazdaság sorokban A Creditanstalt Közép-Európában A Creditanstalt üzleti po­litikájának központi magva a Közép-Európa-koncepció- mondta az osztrák sajtó­nak Guido Schmidt-Chiari, a pénzintézet vezérigazga­tója. A CA az egyetlen olyan nyugati bankcsoport, amelynek közép-európai je­lenléte átfogó, és minden tevékenységre kiterjed - fűzte hozzá. Az osztrák gazdasági újságírók klubjá­nak vendégeként Schmidt-Chiari elmondta, hogy intézménye keleten kereskedelmi leányvállala­tain kívül beruházási bank­ként és lízingügyietekben is tevékenykedik. A reformor­szágokban összesen 1,2 mi- liárd schillinget ruházott be, és csak a százszázalékos le- ányvállatokban 800 munka­társat foglalkoztat. A háló­zat 1997 végére 44 leány - vállatból fog állni. Ötmillió hajléktalan az EU-ban Hivatalosan két és fél millióra becsülik a hajlékta­lanok számát a nyugat-eu­rópai országokban. A haj­léktalanok európai szövet­ségének (Feantsa) felmé­rése szerint ezer lakosra hét hajléktalan jut. Egy részük feje fölött egyáltalán nincs fedél, másik részük pedig közösségi szálláson tölti napjait. A hivatalos kimuta­tások nem fedik a valóságot- állítja a szervezet -, hi­szen manapság mintegy ötmillióan tartozhatnak a hajléktalanok kategóriájába az EU-államokban. A leg­többen Franciaországban, Németországban és Nagy-Britanniában élnek, a legkevesebb hajléktalant vi­szont Belgiumban, Olaszor­szágban és Hollandiában tartják nyilván. (MTI) Százszázalékos eredménnyel zártak a magyar résztvevők az idén negyvenedszer megrende­zett Brüsszeli Találmányi Sza­lon bemutatóján: valamennyi - szám szerint huszonkét - felvo­nultatott magyar találmány va­lamilyen érmet nyert, sőt, közü­lük két újítás sokáig versenyben volt a vásár fődíjáért is - kö­zölte az MTI-vei Vedres And­rás, a Magyar Feltalálók Egye­sületének főtitkára, aki egyúttal a zsűri egyik tagja volt. Öt ma­gát egyébként a vásár alkalmá­val az Egyesült Európáért Díjjal tüntette ki a brüsszeli Európai Bizottság, elismerésül a „hatá­rok nélküli Európa megteremté­séért” tett erőfeszítéseiért. Az új tervek és találmányok hagyományos brüsszeli sereg­szemléjén ezúttal harminchá­rom ország szakembereinek összesen ezerkétszáz találmá­nya volt versenyben, közülük ötszáz részesült a nemzetközi zsűri valamilyen elismerésében. A magyar résztvevők összesen kilenc arany-, hét ezüst- és hat A gazdasági kamarákról szóló törvénynek megfelelően sorra alakulnak a megyékben a területi kereskedelmi és ipar­kamarák. Mivel az állam eddig még nem bocsátotta rendelke­zésükre a működésükhöz szük­séges pénzt, az alakuló üléseken az ügyvivők úgy döntöttek: be­lépéskor regisztrációs díjat szednek a tagoktól. Az így befo­lyó összegekből az első időkben talán fedezhető a kamarák fenn­tartási költsége. A regisztrációs díj egyéni vállalkozóknak 1000, jogi sze­mélyiséggel nem rendelkező társas vállalkozóknak 5000, részvénytársaságoknak és kor­látolt felelősségű társaságoknak pedig 10 000 forint. Ezek az összegek azonban nem jelente­bronzérmet hoztak el a végső díjkiosztáskor, emellett hatot közülük különdíjakkal is jutal­maztak. Vedres András szerint külö­nösen nagy figyelmet keltett - és a fődíj egyik esélyese is volt - Jeney Tibor és Obrozil Edit közös találmánya: az „alumíni­umharang”, amely végül így is két különdíjat is nyert. (Az ötlet lényege, hogy az alumíniumból öntött harang palástján nyitott réseknek köszönhetően megfe­lelő zengő hangot lehet nyerni, miközben a harang súlya - és költsége is - alig harmada a ha­gyományos harangoknak.) A fődíjért sokáig versenyben álló másik magyar találmány Mohácsi Gábor és társai - a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat munkatársai - elektro­mos kábelmérő kocsija volt, amely a felszín megbontása nélkül nyújt lehetőséget a föld alatti kábelek mérésére, állapo­tuk ellenőrzésére, s így az eset­legesen szükségessé vált cserék pontos helyének kijelölésére. nek újabb kiadásokat a gazdál­kodóknak, mivel azokat a ké­sőbb meghatározandó tagdíjba beszámítják, és költségként el­számolhatók. A közjogi kamarák felállása az eddig anyagilag hátrányos helyzetben lévő térségek szá­mára lesz a leghasznosabb. Ha ugyanis az állam valóban átad bizonyos közigazgatási felada­tokat az új intézményeknek, ak­kor ehhez meg kell teremtenie az ezek ellátásához elengedhe­tetlen anyagi feltételeket is, s minden eddiginél több pénzt csurgat majd vissza az állam­kasszából a megyékbe, a telepü­lésekre. így a kamarák közvet­len módon hozzájárulhatnak szűkebb környezetük fejlődésé­hez. Bánhegyi (FEB) Megyei kamarák Most még pénzt kémek... Szolnyecsnogorszki üzletember-találkozó „Napos hegy” az országút mellett A megyei Vállalkozásfejlesz­tési Alapítvány és a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Önkor­mányzat is kötött együttműködési megállapo­dást Moszkva megyével. Ennek keretében az idén tavasszal a Moszkva megyei adminisztrá­ció és a térségben működő cé­gek közül többnek a képviselői látogatást tettek Szolnokon, aminek célja a megkötött együttműködési megállapodás továbbfejlesztése volt. Szintén a két megye közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok elmé­lyítését szolgálta a november 9-től 13-áig tartott orosz-ma­gyar üzletember-talalálkozó, melyet a Moszkva megyében fekvő Szolnyecsnogorszkban tartottak. A magyar delegáció megis­merkedhetett Szolnyecsno- gorszk kerülettel, a gazdaság és az adminisztráció vezetőivel. Maga a város igen rövid múltra tekint vissza, 1938-ban alakult meg, bár a település a feljegyzések szerint a XVIII. századtól létezik. A korábbi időkben, sőt a je­lenkorban is meghatározó a Moszkva-Szentpétervár (Le­ningrad) közötti főútvonal, ugyanis a város ezen fekszik. A két fő település közötti út, va­lamint a rajta futó postaszolgá­lat és annak fejlődése befolyá­solta alapvetően Szolnyecsno- gorszk létét. A legenda szerint II. Katalin cámő nevezte el a te­rületet „napos hegynek”, s in­nen ered a körzet, illetve a tele­pülés neve. Bár ezzel kapcso­latban a helyiek megjegyezték, hogy a környéken nincsenek hegyek, legfeljebb csak na­gyobb dombok. Egyébként a cámő is meg­szállt a mostani település kör­nyékén, ugyanis kedvelt üdülő­körzet volt. Emellett fontos pos­taállomás is, így több híresség megfordult, illetve lakott Szol­nyecsnogorszkban, többek kö­zött Lermontov és Puskin is. A város saját fiának tekinti Ale­xander Blokot, a szovjet-orosz irodalom egyik kiemelkedő alakját. A kerület 120 ezer hektáron fekszik, melyből csak 50 ezer hektár művelhető, s közel ugyanennyi az erdőterület. Kedvező földrajzi helyzete to­vább erősíti a gazdasági fejlő­dést, ugyanis a főváros, Moszkva alig 50 kilométerre ta­lálható, s a Seremetyevó-2 re­pülőtér mellett fut el az említett autóút. A számtalan folyó és tó ked­vezően hathat a turizmus fej­lesztésére, melyet a város a jö­vőben ki is kíván használni. Ez utóbbit alátámasztja az a szálló is, melyben a magyar delegáció lakott. Ottani tartózkodásunkkor a szálló előtt már befagyott a tó, melyen a környékről a lékhor­gászok hódoltak szenvedélyük­nek. A körzet gazdasági jellemző­ihez tartozik, hogy mintegy húsz nagyvállalat tevékenyke­dik, melyeknek többsége ma­gántulajdonban van, általában úgynevezett zárt típusú rész­vénytársaság formájában. A tu­lajdonosi összetétel valameny- nyinél egyforma, s hasonlít a hazai MRP-re, azaz a dolgozók, az alkalmazottak váltak tulaj­donossá. A nagyobb kereskedő cégek mellett még további több mint 800 magánvállalkozás szolgálja a lakosság ellátását. Ezek több­nyire egy vagy néhány bolttal rendelkező káefték, amelyek vagy vállalati kiválással, átala­kulással, decentralizált értékesí­téssel, vagy magántőke kezde­ményezésére jöttek létre. A de­legáció több céggel is találko­zott, illetve több üzemben is lá­togatást tett. Sajnos a magyar üzletembe­rek közül egyik sem képviselte a magyar építőipart, pedig a lépcsőépítés technológiájára nagy szükség lenne Moszkva környékén. Az öt nap alatt ugyanis nem tudtunk olyan lép­csőn közlekedni, bárhol jártunk is, melynek fokai egyformák lettek volna. - ez ­Érdekképviselet és propaganda Az alföldi erdőkért tenni kell Az Alföldi Erdőkért Polgárjogi Társaság hat alföldi erdőgaz­dálkodót foglal magában, amelyek a magyar erdők 26 százalé­kát kezeli. A részben érdek-képviseleti, részben pedig propa­gandatevékenységet végző társaságnak a gazdálkodókon kívül tagjai a Faipari Kutatóintézet, az Erdészeti Tudományos Inté­zet, az Erdészeti és Faipari Egyetem, valamint az Erdészeti Szolgálat. A polgárjogi társaság igazgatóságának elnöke pedig a mindenkori Nefag vezetője. Ezért kérdeztük Szebeni Lászlót, a Nefag Rt. igazgatóját a pjt. tevékenységéről, az alföldi erdőgaz­dálkodás helyzetéről.- Milyen az alföldi erdők helyzete? Hiszen ha jól értem, akkor a pjt. éppen az erdőkért, az itt gazdálkodókért jött létre.- Az alföldi erdők helyzete minden szempontból sajátsá­gos, ugyanis az Alföldön általá­ban csak a rosszabb termőhe­lyeken van erdő a szántóföldi művelés miatt. A talajadottsá­gokra jellemző, hogy szinte csak homokon és sziken talál­ható erdő. Az időjárás sem megfelelő, az erdős sztyepp klímajellemzői szerint szélső­séges mind a hőmérséklet, mind a csapadék eloszlása, mely utóbbi ráadásul kevés is. Az Al­földön általában természetszerű vagy mesterséges - telepített - erdő található, emiatt a kezelése sem egyszerű.- A telepítések - gondolom - érdekek szerint történik.- Mondható, hogy mindig va­lamilyen cél érdekében telepí­tenek erdőt. Ezek között megta­lálható úgy a gazdasági érdek, mint a környezet-, táj- és árvíz- védelmi cél is, de ide sorolható a társadalmi igényeket kielégítő érdek is. A gazdálkodási célból telepí­tett erdők fakinyerés érdekében jönnek létre. A többi szempont esetében viszont az erdő nem önfenntartó, mivel van másik - elsődleges - érdek. Ezért ezen erdők esetében a ráfordítások, a költségek nem térülnek meg.- Viszont ezt a feladatot ugyanúgy el kell látni.- Igen, hiszen a fa is egy bio­lógiai lény, ápolni, nevelni kell - ahol nem őshonos. Ahol vi­szont magától megújul, őshonos az erdő, ott kevesebb munkával is megoldható a kezelése. Az alföldi erdőgazdálkodók­nál - a már említett körülmé­nyek miatt - nagyon sok a kü­szöb alatti erdő. Gazdálkodási küszöbnek azt nevezzük, ami­kor még éppen megtérülnek a ráfordítások. Ha viszont küszöb alatti az erdő, akkor az ráfizeté­ses, s ezt a különbözetet a cé­geknek kellene megfinanszí­rozni, viszont ehhez nem elég tőkeerősek a gazdálkodók, nem tudják vállalni a finaszírozást.- Ha egy erdő nem gazdálko­dási célú, akkor annak a finan­szírozását valakinek fel kell vál- lania.- Annak, akinek az érdeké­ben működik! Ha ez az erdő a Nefagnak kell, akkor a cég fi­nanszírozza, ha viszont a társa­dalomnak van szüksége rá, ak­kor a társadalomnak kell vállal­nia a költségeit is. De érdek szempontjából említhetünk mást is. Ide tartoznak a védett terüle­tek is. Ez esetben korlátozzák az erdőművelést, mert a védett ál­latok vagy növények érdekében nem szabad a területre menni bizonyos időszakokban. Sok esetben ez költségnövekedést okoz, mert a megközelíthetőség többletenergiát igényel. Ettől függetlenül maga az erdő lehet gazdálkodási célú, azonban a költségek - az említett okok miatt - nem térülnek meg.- A gazdálkodási célú erdők nem termelnek annyi profitot, amiből a pluszköltségek finan­szírozhatók?- Ezen a termőhelyen a fő fa­faj a tölgy, viszont a tölgyesek­nek meghatározott termőhely szükséges. A hosszú évek óta tartó aszály miatt lényegesen csökkent a talajvízszint, ennek következtében változott a tele­pítés lehetősége is. Ettől függet­lenül, ahol lehet, ott tölgyest te­lepítünk, amelynek a vegetációs időtartama, a vágásfordulója itt az Alföldön átlagban 80 év. A gyorsan növő fafajok között említhető a nyár és az akác. Ez utóbbi viszonylag jól jövedel­mező, azonban nem képes ki­termelni annyi nyereséget, ami­ből finanszírozható az említett költségtöbblet. Viszont hozzátartozik ehhez az is, hogy az erdő nem csak gazdálkodási célt szolgál, bár­milyen érdekből telepítsék is azt. Fontos példát említehetek az európai gyakorlatból. Ott támo­gatják, ha egy gazdálkodó a szántóföldi termelésből terüle­tet von ki, s további támogatást is kap, ha azon a területen erdőt telepít. De így van ez Görögor­szágban és Törökországban is. Ha viszont mi is az EU-ba sze­retnénk tartozni, akkor erre ér­demes figyelnünk.- Mekkora az az erdőterület, mely a Nefagnál gazdálkodási célú?- A gazdálkodási célú nem olyan sok, de a küszöb alatti igen. Rendkívüli mértékben megváltoztak a gazdálkodási feltételek. A Nefagnál a küszöb alatti erdők aránya 47-48 százalék.- De ha jól tudom, akkor a támogatási rendszer is megvál­tozott.- Ez úgy működik, hogy a ki­termelt famennyiség után egy meghatározott összeget be kell fizetni az Országos Erdészeti Alapba. A befolyó pénzből fi­nanszírozzák a telepítésekhez szükséges munkálatokat. A Dunántúlon a természetes erdőnél sokkal könnyebb az erdő megújulása, mint az Alföl­dön. Ahhoz, hogy itt sikeres le­gyen az erdőtelepítés, ki kell tuskózni a területet. Meg kell forgatni 60-70 centiméter mé­lyen a talajt a jó vízháztartás ér­dekében. Ez mind hallatlan energiaigényes, s az üzemanyag ára egyre magasabb. Korábban erre az alap egységárként bizto­sított támogatást, ezzel szemben ma pályázni kell az összegekért, mely töredéke az igénynek. Rá­adásul az általunk befizetett összeg emelkedett, míg a visz- szakapott pénz csökkent. így évente nálunk 40-50 millió fo­rintos a ráfizetés, melyet egy rosszul alkalmazott elszámolási technika miatt ki sem tudunk mutatni.- Az Alföldön nincsenek nagy kiterjedésű erdők. Mennyire je­lent ez gondot, vagy lehet még javítani a költségszemléleten ?- Ahogy az iparban létezik egy gazdaságos szérianagyság, úgy az erdőgazdálkodásban is létezik gazdaságos területi el­oszlás. így a cél az, hogy kon­centráltan, egy helyen legyen nagy erdőterület. Jelenleg vi­szont az alig több mint 30 ezer hektárnyi Nefag-erdőből 25 ezer hektárnyi Pest megyében található, míg a 10 ezer hektár­nyi Szolnok megyében. Ráadá­sul a teljes terület 99 közigazga­tási egységre szóródik szét. Ezért eleve nagy a közlekedés miatti kiadás. Költségeket tovább nem lehet csökkenteni, mert az már mű­ködés rovására menne. E. Z. Megkérdeztük a földművelésügyi tárca illetékesét Mikor juthatnak a termelők földjelzáloghitelhez? Az agrárágazatban szinte mindenütt találkozhatunk a gazda­ságtalan termelés nyomaival. Nehéz a termelők anyagi helyzete, s évről évre visszaköszönnek a pénzügyi zavarok. A gazdálko­dók egyre nehezebben tudják előteremteni a következő évi ter­meléshez szükséges pénzügyi fedezetet, nehezen jutnak köl­csönhöz, hitelkérelmeiket évről évre szigorúbban bírálják el a pénzintézetek. A kamatok jelentős emelkedése miatt egyre töb­ben keresik, illetve veszik igénybe a kedvezményes hitelkonst­rukciós lehetőségeket. Tavaly például az őszi hitelek kamata még „csak” 27-28 százalékos volt, 1994-ben már 29-38 százalék. Sokat segíthetne a mezőgaz­dasági termelők anyagi helyze­tén, ha földjükre kedvezmé­nyes, közép- vagy hosszú lejá­ratú hitelt tudnának felvenni. A földjelzáloghitel intézményé­nek bevezetése azonban évek óta vajúdik. Megkérdeztük dr. Lovászy Csabát, a Földmű­velésügyi Minisztérium he­lyettes államtitkárát, hogy fog­lalkozik-e még egyáltalán a szaktárca ezzel a kérdéssel. S ha igen, hol tartanak a jogszabályi előkészületek?- A jelzáloghitel igénybevé­telének egyik akadálya a földtu­lajdonok rendezetlensége, ne­vezetesen, hogy a földingatla­nok jó részét még nem jegyez­ték be az új tulajdonos nevére. Ám ez csupán átmeneti prob­léma. A nagyobbik gondot az jelenti, hogy Magyarországon a kárpótlási árverések és a rész­aránytulajdonok végleges ren­dezése után el fog különülni a föld tulajdonosa és használója. A farmerek, a magángazdálko­dók a jövőben részben bérelt földön fognak gazdálkodni. Eb­ből adódik a kérdés: miként működhet a földjelzálog abban az esetben, ha a bérbe adó föl­dtulajdonos nem járul hozzá, hogy földjét a bérlő jelzáloghi­tellel terhelje?- Mi lehet a megoldás?- Több lehetőség is kínálko­zik. Az egyik például az örök­bérlet, amely tulajdonképpen fedezetet jelentene a kölcsö­nöknek. Csakhogy a magyar jogrendszer nem ismeri az örökbérlet konstrukcióját. A minisztérium mindenesetre igyekszik mielőbb megtalálni a lehető legjobb megoldást.- Mennyi időt vesz igénybe ez a „keresés”?- Nem tudom megmondani. Az viszont tény, hogy hazánk­ban a földtulajdon és bérlet kü­lönválása nem átmeneti jelen­ség. Tartósan, hosszú távon je­len lesz a magyar mezőgazda­ságban. újvári (Ferenczy Europress) * * * A termelők jelenlegi helyzete megyénkben sem könnyű. A bankok a hitelezést a nagyüze­mek esetében csak akkor folytat­ják, ha a kölcsönfelvevő a ko­rábbi hiteleit rendezte. A kis­termelők pedig addig nem is reménykedhetnek, míg nincs megfelelő fedezet. Ráadásul a terheket növeli, hogy a kihelye­zett előfinanszírozásnál a ko­rábbi gyakorlattal eltérően ma már az integrátorok is kamatot számítanak fel. Az oldalt szerkesztette: Vági E. Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents