Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-19 / 273. szám

1994. november 19., szombat Hazai tükör 3 ATADTAK AZ UJ TELEFONKOZPONTOT. Szajolban tegnap délelőtt üzembe helyez­ték az új, tárolt programvezérlésű EWSD típusú telefonközpont kihelyezett fokoza­tát. Egyelőre a 93 régi előfizetőt kötötték át, de a most folyó hálózatfejlesztés révén, rövidesen az új előfizetőket is bekötik. Szabó Zsigmond polgármester (bal oldalt) volt az első telefonáló az új központon keresztül. -Mészáros­Többszörös teljesítmény hátrányos helyzetből A Magyar Rádió új vezetése megerősítette a körzeti stúdiók szerepét- A vidéken dolgozó rádiósok többszörös teljesítményre kényszerülnek, igen rossz technikai körülmények között - mondta csütörtökön Budapesten Simkó János, a Magyar Rádió alelnöke azon a szakmai konferencián, melyen az ország hét körzeti stúdiójának munkatársai vettek részt. Benkő Imrét, a szolnoki stúdió vezetőjét e rendezvény ürügyén kérdeztük meg.- A frekvenciaosztás után a helyi rádiós konkurencia megje­lenésével az első kihívások vi­déken jelentkeztek - hangzott el a konferencián. Milyen módon jelentek meg ezek a kihívások a szolnoki stúdiónál?- A szolnoki rádió adókörze­tében ez idáig komoly rádiós konkurencia még nem jelentke­zett. Az előrejelzések szerint azonban több helyi, kereske­delmi és közszolgálati magán­rádió működtetésére adnak ki engedélyt, melyek csupán any- nyiban jelentenek konkurenciát számunkra, hogy az új rádiók az indulás pillanatában „nagyobb pénzzel” fognak rendelkezni, s !ez- esetleg csábítást jelenthet néhány profi rádiós számára. Ugyanakkor: az újonnan létre­jövő rádiós szerkesztőségekkel napi munkakapcsolatot kívá­nunk megteremteni. Számítunk arra, hogy a Magyar Rádió új vezetése megteremti a verseny- és az esélyegyenlőség feltételeit számunkra is, azaz növelhetjük az adásidőt „reggel 6-tól este 6-ig”, és szórakoztatva tájékoz­tathatunk URH sztereo minő­ségben.- Az is elhangzott csütörtö­kön, hogy a rádió vezetősége nagyobb önállóságot kíván biz­tosítani a körzeti stúdióknak.- A szakmai önállóság eddig is megvolt. Szükséges lenne azonban, hogy a kincstárból - a Magyar Rádió központján ke­resztül - szerkesztőségünk mű­ködtetésére folyósított összeg nagyságát ismerjük, és azzal nagyrészt itt, helyben gazdál­kodhassunk. Ezzel együtt a közalkalmazotti jogállás fenn­tartása mellett, a körzeti szer­kesztőségek és azok vezetői kapjanak munkáltatói jogokat, egyenértékűen a munkaválla­lókkal.- Hogyan lehetne szorosabbá tenni a stúdiók közötti kapcsola­tot?- Igény van rá, és mi is elvár­juk, hogy a központi rádiómű­sorokban a szolnoki rádiósok produkciói megjelenjenek, be­mutatva az e térségben élők gondjait, örömeit. Lehetőség nyílik - ez eddig is így volt -, hogy a vidéki stúdiók egymás­sal is műsorokat cseréljenek, közösen készítsenek összeállí­tásokat. Ez gyakorlatilag több­letmunkával nem jár, hiszen ami a központi műsorokban megjelenhet, az előzetesen a he­lyi programokban is helyet kap.- Miért tartja fontosnak meg­említeni a médiatörvényben, hogy az MR-nek garantált há­rom országos program mellett, a körzeti adások MR-frekven- ciáin vagy más helyi frekvenci­ákon sugározzanak?- A jelenlegi frekvenciaka- valkádot meg kell szüntetni: a szolnoki stúdió abban az egyet­len és szerencsés helyzetben van, hogy önálló frekvenciával rendelkezik, nem úgy, mint a többi hat regionális szerkesztő­ség, amelyek valamely központi adó műsorát szakítják meg, va­gyis a hallgató ha akarja, ha nem, a helyi műsort hallgat­hatja. Fontos lenne, hogy a mé­diatörvény írja elő: a Magyar Rádió legyen köteles regionális közszolgálati rádióműsort ké­szíteni és sugározni. Ez úgy gondolom, nem a monopol­helyzet erősítését szolgálná, ha­nem az egész országot átfogó helyi és országos, hiteles, gyors és pontos közszolgálati tájékoz­tatást biztosítaná. Cs. Cs. R. Sorozatban raboltak a játékgépek rabjai (Folytatás az 1. oldalról) A többszörösen kirabolt ti­zenhárom éves fiú sérelmeiről panaszkodott otthon, de - talán mert ő maga is szerette a játék­automatákat - szülei nem iga­zán hittek neki. (Azt pedig, hogy a gyereknek honnan volt annyi pénze, ma még senki sem tudja.) Végül anyja mégis segít­ségére sietett. így történhetett, hogy a „milliomos gyerek” - ahogyan azt támadói a tapasz­taltak alapján tartották róla - végre megszabadulhatott élős­ködőitől. A rendőrség pedig elkezd­hette a nem mindennapi ügyben a nyomozást. A bandavezért őrizetbe vették, s tegnap a Jász­berényi Városi Bíróság le is tar­tóztatta. Az ifjú zárkalakó éde­sanyja már volt egyszer „beszé­lőn” fiánál. Nem kétséges, hogy a beszélgetést sokkal célszerűbb lett volna még odahaza elkez­deni. H. Gy. Köztisztviselők petíciója az országgyűléshez (Folytatás az 1. oldalról) Az önkormányzati köztisztvi­selők illetményének törvényi szintű biztosítását - a szükséges fedezet alig 1/4-ének tervezésé­vel - „önkormányzati bel- ügy”-gyé nyilvánítja. A költség- vetés tervezete még az állami köztisztviselők számára elő­irányzott 90 százalékos illet­ményszintet sem biztosítja va­lamennyi önkormányzat szá­mára. Az önkormányzatok feladata­inak 60-80 százalékát a kötelező állami feladatok képezik. Ki vi­tatná, hogy például az anya­könyvi igazgatás, az egészséges ivóvízellátás, a szociális gon­doskodás vagy a gyermek- és if­júságvédelem közigazgatási fel­adatai állami feladatok? A jelen­tősen eltérő anyagi lehetőségeik miatt ugyanakkor számos pol­gármesteri hivatalban és köz- jegyzőségben csak 40-70 száza­lék közötti illetményszintet tud­nak biztosítani a köztisztvise­lőknek. A Ktv. célja: pártpolitikától mentes, egységes, korszerű szakmai ismeretekkel rendel­kező, közérdeket szolgáló, egy­séges köztisztviselői kar kialakí­tása. Ez feltételezi az azonos elve­ken nyugvó javadalmazásban ré­szesítést, amely csak egységes granciarendszer esetén valósul­hat meg. A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak szakszerve­zete (MKKSZ) - a köztisztvise­lőknek kettő és fél évvel ezelőtt törvényben ígért illetmények tel­jes körű és korlátozásmentes biz­tosítása érdekében felhívással fordul a Magyar Köztársaság Országyűléséhez: a/ Az MKKSZ felkéri az or­szág szabadon választott parla­mentjét, hogy törvényhozói aka­ratával az állami és önkormány­zati közigazgatásban dolgozók Ktv. szerinti illetményrendszerét törvényben előírt határidőre, 1995. január 1-jéig megkülön­böztetés nélkül vezesse be. Az ahhoz szükséges pénzügyi fede­zetet az 1995. évi állami költ­ségvetésben biztosítsa. b/ A polgármesteri hivatalok, közjegyzőségek köztisztviselői jogos sérelmük orvoslásáért kezdeményezik, hogy a parla­ment változtassa meg a jelenlegi szabályozást. Az egységes elveken alapuló javadalmazás érdekében a Ktv. mindenkori illetményalapjának alkalmazását - mint alsó bérhatá­ros illetményszorzót - tegye kö­telezővé valamennyi helyi ön- kormányzat számára is. c/ A köztisztviselők elvárják, hogy az Országyűlés utasítson el minden olyan törvényjavaslatot, amely megkérdőjelezheti a beso­rolás szerinti illetmények alanyi jogú biztosítását, és a költségve­tés hiányára hivatkozva tovább növelné a közszolgálattal szem­beni követelmények és juttatá­sok közötti aránytalanságot. Az önkormányzati tisztvise­lők tudatában vannak felelőssé­güknek, ezért jelentős önmérsék­letet tanúsítottak eddig is jogos érdekeik védelmében. Nem tud­ják azonban elfogadni azt az ál­lami magatartást, amely társa­dalmi presztízsük és gazdasági létük minimumára kényszerítené őket. Kinyilvánítják, hogy az ön- kormányzati választások előké­szítése és zavartalan lebonyolí­tása érdekében minden jogszabá­lyi és önkormányzati kötelezett­ségüknek a köztisztviselőktől elvárható módon, esküjük szel­lemében eleget tesznek. Szilárd elhatározásuk azonban, hogy jo­gos igényük elutasítása esetén a választásokat követően minden törvényes eszközzel élni fognak jogaik érvényesítése érdeké­ben.” Mostanság Egy távoli határ­széli kisváros falu­sias peremén teltek gyermekkorom iga­zán felhőtlen esztendei. A közeli folyópartot övező mocsaras legelők, a berekkel kerített ta­vacskák világába nem igazán furakodott be a modem idők technikai kultúrája. A gondosan művelt gyümölcsöskertek szélén, az út mentén patinás kereszten, szomorú tekintetű pléh Krisz­tus óvta minden lépésemet. Az apró házak előtt az árokparton durván ácsolt padok voltak, itt üldögéltek és pipázgat- tak a környékbeli idősebb urak. Rengeteg érde­kes történetet tudtak mesélni régi somogyi be­tyárokról, a Ferenc József-i időkről, az első vi­lágháborúról. Volt egy alkalom, mikor hihetet­len történetekkel licitáltak egymásra. Kacska- ringós lódítások keveredtek szibériai hadifo­goly-szökési kalandokkal. Az öregek kocsma­asztaloknál fényesre csiszolt előadókészsége megtette a hatást, tátott szájjal hallgattam őket. A leghihetetlenebb történetet egy kétrét gör­nyedt apóka mondta el, aki egész életén keresz­tül ki sem mozdult szűkebb pátriájából. Menni is csak olyan messzire szeretett, hogy mindig lássa a templom tornyát.- Mikor még fiatalember voltam - kezdte - úgy ötven-hatvan esztendeje a folyó mentén, a legelőn sétáltam. Ahogy ott nézelődtem, egy hatalmas farkas jött velem szembe, elfutni nem tudtam, és még egy bot vagy husáng sem volt nálam. A fenevad hatalmas nagy volt, ilyenek csak ritkán kelnek át a Dráva jegén. Kitátotta hatalmas pofáját, és elővillantak éles fogai. Rémülten álltam, és a fenevadnak már a lehe­leté is érződött. Ekkor hirtelen előrenyújtottam a kezemet, és villámgyorsan átnyúltam az állat száján, gyomrán és belein. Amikor a kezem ki­ért a végén, mutatóujjamat behajlítottam, és az egész farkast kifordítottam annyira, hogy a szőre került belülre, a belsőségei pedig kívülre. Talán még most is ott nyüszít a mezőn kínjában - fejezte be történetét a kétrét görnyedt, élénk fantáziájú apóka. A történet mindenki számára hihetetlen volt. A pislákoló gyermeki értelmem rögtön felis­merte az ellentmondásokat, ugyanakkor csodá­lattal adóztam az idős úr már szinte írói képze­lőerejének. Mostanság nem üldögélek már az öreg ház előtti pádon. Nem fürdőm és horgá­szom a patakban, hiszen nem vágyom hossza­dalmas bőrgyógyászati kezelésre. A férfíkornak ebben a szakaszában az ember már megtanul kételkedni a látszólag tetszetős és tanulságos történetek igazságaiban. A jelenkor mesélői nerp egymással versenyeznek a leghihetetle­nebb történet kitüntető címért, éppen ellenkező­leg, igazat és igazit szeretnének mondani. Leg­alábbis ezt állítják magukról. Hihetetlen történet Mesélik, gazda­ságtalan némely vasúti szárnyvonal működtetése, ezért jobb lenne megszüntetni őket. Érdekes ötlet, de a közutaink is túlterheltek, és néhány tucatot le­számítva, balkáni állapotúak. Egy dízelmoz­dony üzemeltetéséhez talán három-négy autó­buszhoz szükséges üzemanyag kell, de egy mozdony a négy autóbusznyi tehersúly vagy szerriélyszám sokszorosát tudja szállítani. Sok a közalkalmazott - mondják -, és csök­kenteni kell a létszámukat, igen ám, de az ál­lami adminisztráció tennivalói folyton soka­sodnak. Ha felszámolják a munkahelyek egy ré­szét, nő a munknélküliek száma, a települések önkormányzata nemhogy személyi jövedelem­adó-részesedést nem kap, de szociális segélyt is kénytelen lesz fizetni. Mondják azt is, hogy az oktatást és elsősorban felsőt, a gazdaság igé­nyei szerint kell átalakítani. De azt tessék meg­mondani, melyek ezek az igények! Ha viszont lesz kötelező tandíj, no meg van már piacgazdaság, akkor meg minek kell belea­vatkozni, tudniillik a saját pénzén mindenki azt tanul, amiről úgy érzi, számára fontos, és neki biztos megélhetést nyújt. Ha spórolunk, az nem rossz, ha folytonosan nő az infláció és csökken a fizetésünk reálér­téke, akkor átalakulnak fogyasztási szokásaink. Kevesebbet költünk tartós fogyasztási cikkekre, divatos ruhákra, vagy nejeink kevesebbet járnak fodrászhoz, kozmetikushoz. Étteremben, ven­déglőkben az itt kialakult árak miatt nem étke­zünk. Lesznek tehát üzletágak és szolgáltatá­sok, illetve a hazai fogyasztóközeg számára működtetett vendéglátóipar, ahol a piac erősen szűkülni fog. Egyre több szolgáltató vállalkozás megy tönkre. Miután az itt dolgozók is munka- nélkülivé válhatnak, az ő segélyezésük is a tele­pülési önkormányzatok feladatává válik. Az energia- és nyersanyagárak dinamikus növeke­dése csökkenti a hazai temelőszféra lehetősé­geit. A párhuzamosan csökkentett fogyasztás előbb-utóbb a szegényebb régiókban a csereke­reskedelem újrafelfedezésével járhat. Hihetet­len, vagy alig hihető ötletek, megoldási módok egy veszélyes szituációban - akár a fantáziadús gyermekkori történetben. Kisfiúként sem hittem el, hogy ki lehet fordí­tani egy fenevadat, így bizony nem lehet le­győzni őket. Felnőttként pedig határozottan tu­dom, hogy sohasem egyesével, hanem tíz, ti­zenöt fős csoportokban támadnak, akár a jelen­kor bajai. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a hihe­tetlen történetek és a józan észnek ellentmondó megoldások kitalálói még sohasem találkoztak privát életükben igazi farkasokkal. Gambrinus Kisgazda kontra kisgazdák Egy kizárás története két változatban A hír gyorsan terjedt a megyében: Posta Zsoltot - aki melles­leg a 14. számú választókerület független jelöltje - két társával, Polónyi Gézával és Tóth Józsefnével együtt a Független Kis­gazda Földmunkás és Polgári Párt Szolnok megyei szervezeté­nek fegyelmi bizottsága határozatában végleg kizárta a pártta­gok sorából. Az indok: lázítás és a párt ellen való izgatás. Mit értenek pártberkekben izgatáson? Erről beszélgettem Ecseki Józseffel, a Kisgazda- párt Szolnok megyei szerveze­tének főtitkárával.- A válaszhoz kicsit korábbra kell visszanyúlnunk. Posta Zsoltnál 1994. januárjában egy pénzügyi revízió alkalmával je­lentős hiányt fedeztünk fel, amiért felfüggesztést kezdemé­nyeztünk ellene. Ezzel egyidő- ben határozottan megkér­tük,hogy a jövőben ne látogassa az irodát. Ennek a felszólítás­nak nem tett eleget, s rendszere­sen visszajárva a párttagok kö­zött belső ellentéteket, feszült­séget szított, amit már nyugod­tan lehet lázításnak nevezni, de egyáltalán nem túlzás e tényke­désekre az izgatás minősítés sem. A fegyelmi úton történő kizá­rás közvetlen oka az 1994. szep­tember 17-én történtekhez köt­hető. Ekkor látogatott ugyanis Szolnokra dr. Torgyán József, a párt országos elnöke, a megye­házán tartandó megyei nagyvá­lasztmányra. Erre a rendez­vényre a fentebb említettek mi­att Posta Zsolt és társai már természetesen nem kaptak meghívót. Emiatt szó szerint „nekiestek” Torgyán Józsefnek. E cselekedetük lett - ahogy mondani szokták- a pont az „i”-re. Ezért döntöttünk tehát a kizárásuk mellett. Jelenleg a szükséges okmányok a pártfőü­gyésznél vannak, akitől napo­kon belül várható a végleges ha­tározat. Dögéi Imre, a párt megyei elnöke mindössze ennyivel kommentálta a történteket: a Kisgazda pártba olyan emberek tömörültek, akik a nemzetfenn­tartó erőt képviselik. Ezek az emberek nem érdemlik meg, hogy kritizálják, félrevezessék, inzultálják őket. Különben is a kisebbségnek a megválasztott nagy többséget ily módon mo­lesztálni nincs joga. Az elhangzottakról és a tör­téntekről megkérdeztük Posta Zsolt véleményét is. Ő a követ­kezőket mondta:„1989. január 14-én hatodmagammal alapítot­tam meg a Kisgazdapárt Szol­nok városi szervezetét, melynek dr. Mizsei Béla volt a „mozga­tórugója”, ő osztotta el a címe­ket, rangokat. Nekem a párti­gazgatóság jutott. A ’90-es vá­lasztások után - mikor a Kis­gazdapárt 44 képviselővel beju­tott a parlamentbe - a központi költségvetésből a megyei szer­vezet havi 120-140 ezer forintot kapott, amit a pénztáros kezelt. A pénzt illetően négy főnek volt teljes aláírási joga, ezek egyike voltam én. Pontosan vezettük a naplófőkönyvet, negyedéven­ként elszámoltunk az országos központnak, a Számvevőszék 1993 nyarán történt ellenőrzése során még dicséretet is kaptunk. Én többször kértem az országos központot, hogy határozzák meg a havi pénzösszeg felhasz­nálásának pontos arányait, de ezt sosem tették meg. Dögéi Imre elnök és Ecseki József főtitkár 1994 januárjában a pénzfelhasználást illetően fe­lülvizsgálatot kezdeményezett, melynek eredményeképpen fel­függesztettek pártigazgatói po­zíciómból, majd ezt követően teljes mértékben mellőztek. Ugyanakkor ettől kezdve Buda­pesten kezdték kezelni a Szol­nok megyei szervezet pénz­ügyeit. Természetesen azonnal ügyészségi vizsgálatot kértem magam ellen, melyet elutasítot­tak azzal az indokkal, ez a párt belső ügye. Ugorjunk egy nagyot. Szep­tember 17-én a megyei nagy vá­lasztmányra Dögéi Imre, Ecseki József és a titkárnőjük névre­szóló meghívókat küldtek ki a számukra kedvező embereknek. Jómagam egyébként nem vol­tam jelen a nagy eseményen, mert Szekszárdon tartózkodtam ezalatt, de megvallom, sértve éreztem magam a mellőzöttség miatt. Viszont Fekete Ferenc, a Kisgazdapárt szolnoki városi elnöke és Tóth Józsefné meg­hívó nélkül ugyan, de megjelen­tek, ám nem engedték be őket. Másoktól tudom, hogy a me­gyei nagyválasztmányon nyílt szavazással - kézfeltartással - választották meg újra ugyanazt az elnököt és a főtitkárt. Ezek után a megyei vezetők a 160 fős városi szervezetet csak­nem teljesen felfüggesztették, ők pedig átvették a régi MSZMP-s irányítási rendszert és módszert. Az a tárgyalás, melyen kizár­tak a Kisgazdapártból, novem­ber 9-én volt. A jelenlegi párt­alkotmányra hivatkozva történt ellenünk ez az intézkedés. A do­log szépséghibája, hogy én ezt a pártalkotmányt még nem isme­rem, és nem kaptam belőle pél­dányt A vád ellenem a következő volt: kiszolgáltattam a párt belső adatait a Telegráf Bicska Maxi cikkéhez. Ezúton is válla­lom, hogy az ott leírtaknak minden szava igaz. És nem ér­dekel, hogy egy ilyen összerán­tott bizottság kizárt a pártból, én továbbra is változatlanul a Füg­getlen Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt Szolnok Városi Szervezete tagjának érzem ma­gam. Végezetül szeretném elmon­dani, nem egyes személyekkel van bajom, hanem azokkal a diktatórikus módszerekkel, amelyeket alkalmaznak. Ez el­len pedig nemcsak én, hanem minden kisgazda tiltakozni fog a megyében, sőt az egész or­szágban.” —jzs—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents