Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-17 / 271. szám

1994. november 17., csütörtök Hazai tükör 5 HOGY NE MARADJON LE SEMMIRŐL Húzza fel a telefonját reggel hétre! Egy nyomógombos készülékkel ezt is megteheti. Természetesen Ön dönti el, hogy mikor kel fel, de egy biztos: ezentúl időben ébred minden reggel. Néhány billentyű lenyomásával telefonját bármilyen időpontra beprogramozhatja. Az Ébresztő/ figyelmeztető hívás csak egyike a korszerű DIGIFON szolgáltatásoknak. A DIGIFON szolgáltatások nemcsak az Ön életét teszik kényelmesebbé, hanem azok dolgát is megkönnyítik, akik Önnel szeretnének kapcsolat­ba lépni. Legközelebbi ügyfélszolgálati irodánkban készségesen válaszolunk minden kérdésére. /* A szolgáltatásokat digitális központba kapcsolt előfizetőinknek ajánljuk. Gyülekezeti konferencia Új műszaki-mentő autó a füredi tűzoltóságon A szükségből erényt kovácsoltak Az autó a daruzás kivételével mindent tud A héten a berekfürdői Meg­békélés Házában tartja nyílt, gyülekezeti konferenciáját a nyíregyházi és nyírségi refor­mátus egyházközség. A konfe­rencia vezetője Sípos Kund Kö- töny esperes, a nyíregyházi re­formátus egyház lelkipásztora. Gyülekezete 20-25 ezres, s a hozzá tartozó 67 gyülekezet minden gondjával ő foglalko­zik. A mostani konferenciára 60 fővel, 14 gyülekezetből, így Fá- biánházáról, Tiszaradról, Nagykalászról, Nyíregyházáról, Vasmegyerről is jöttek. Az egy hét célja lelkiekben felújulni, testiekben megújulni. A programjukban a reggeli áhí­tat után igemagyarázat szerepel, ezt előadások követik, ahol a legalapvetőbb fogalmakat tisz­tázzák a résztvevők, mert a bib­lia is azt mondja: „a hit mellé ragasszatok tudományt!” Az előadások után pl. közö­sen megbeszélik a bűn, a kegye­lem fogalmát, hiszen a jelenlé­vők között is vannak frissen megtért gyülekezeti tagok. Az énektanulás mellett esténként bemutatkoznak az egyes gyüle­kezetek, hogy jobban megis­merjék egymást, s tudjanak a gondokról, örömökről. Az egyházmegye most vett Berekfürdőben egy telket, ahol ifjúsági üdülőtelepet szeretné­nek kialakítani, hiszen az egy­házmegyének közel 9 ezer hit- tanos diákja van. Az ő és a nagycsaládos lelkészek üdülte­tését kívánják ezzel a teleppel megoldani majd. A konferencián az esperes Sipos Árpád szentesi lelkésszel végzi közösen a teendőket. DE. Még az elmúlt évben adott hírt lapunk arról, hogy hamaro­san új műszaki-mentő autó se­gíti a Tiszafüredi Tűzoltó-pa­rancsnokság munkáját. Egy osztrák tűzoltószer-gyártó cég, a Lohr ajánlott fel nekik megvé­telre egy használt, de még ki­váló állapotú mentőjármüvet. Úgy nézett ki ekkor, hogy az üz­let meg is köttetik, hiszen az eredetileg 50 millió forintba ke­rülő autót igen kedvező áron kí­nálta megvételre a Lohr. Ekkor kereste meg a tűz­oltó-parancsnokság a működési területén - 3 megye, 23 telepü­lés - dolgozó önkormányzato­kat, hogy lehetőségeikhez mér­ten segítsék elő a vásárlást, hi­szen több közúti baleset bizo­nyította, hogy műszaki-mentő járműre Tiszafüred környékén nagyon nagy szükség van. Köz­ben azonban történt egy, s más. Az osztrákok ára nem lett olyan kedvező a forint többszöri leér­tékelése után. Az esetleges be­hozatal körül is nehézségek tá­madtak. Ám ennek ellenére ma már ott áll egy műszaki-mentő autó a füredi tűzoltóság udvarán. Igaz, hogy nem a Lohr cégé, de van! Hogy miképpen került oda? „A szükségből erényt ko­vácsoltunk” - idézhetem ezzel kapcsolatosan Kelemen Sándor tűzoltó őrnagyot, a városi pa­rancsnokság vezetőjét. A részle­teket is ő mesélte tovább.- Miután felkerestük az ön­kormányzatokat, nyitottunk egy számlát, melyre ki-ki lehetősé­geihez mérten fizethetett be pénzt. Ezen körülbelül kétmillió fo­rint gyűlt össze.- És mennyibe kerül ez az új autó?- Inkább azt mondanám, hogy mennyit ér, mert ilyet Magyarországon nem lehet vá­sárolni. Értéke körülbelül 4 mil­lió forint. Hogy ez miből állt össze, az már egy hosszabb tör­ténet. Mi szinte minden pályá­zatra jelentkeztünk, amely mű­szaki-mentő autóval, annak fel­szereléseivel volt kapcsolatban. Öt pályázatunk volt sikeres. Ebből az egyiken egy Volkswa­gen Transporter kisbuszt nyer­tünk, a másik négyen pedig mű­szaki-mentő felszereléseket: fe­szítő hengert, generátort, pedál­rugót stb. Miután az rendelke­zésünkre állt, elhatároztuk, hogy alkalmassá tesszük a kis­buszt műszaki mentésre. Ehhez jött jól az egyszámlán össze­gyűlt pénz.- A szükséges átalakításokat is egyedül végezték?- Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy igazi csapatmunka volt. Elképzeléseink ismereté­ben kerestük meg a helyi Bi­ankó Kft.-t, mely cég már jelen­tős tapasztalatokat szerzett kis- és nagybuszok átalakításában. Ők végezték el a belső tér szak­szerű megtervezését, majd ki­alakítását is. A mi járművünk lényegében a daruzás kivételé­vel tudja azt, amit a Lohr autó. És ez új! Azt kell mondanom, hogy ideában szolgálja egy vi­déki tűzoltóság munkáját. Éőleg közúti baleseteknél. Remélem azonban, hogy nagyon kevés alkalommal lesz rá szükség.- Ez végszónak is jó, vagy szeretne még valamit hozzá­fűzni? — Még egyszer köszönetét mondok a három megye hu­szonhárom települési önkor­mányzatnak, azoknak a vállal­kozóknak, üzemeknek, intéz­ményeknek, akik segítették ter­vünk megvalósítását. PM. Munkájuk nem mindig látványos Emlékezés Szana Tamásra a Jászkunságban Karcagi városvédők négy éve Karcagon 1988-ban alakult meg a Városvédő és Városszé­pítő Egyesület. Kedden a Déryné Művelődési Központ­ban tartották közgyűlésüket, ahol dr. Sántha József elnök be­számolt az elmúlt négy évben végzett munkájukról.- A városvédő egyesület munkája nem mindig látványos, s néha a nyilvánosság sem érte­sült róla, ám a város életében mégis jelentős tevékenységünk, melyet a város értékeinek megmentéséért tettünk - kezdte beszámolóját az elnök, majd elmondta, hogy ’90-ben a Né­meth Gyula-centenárium meg­rendezésében, a város közleke­dési tervének tervbírálatában vettek részt. 1991-ben a kórház névadó ünnepségének, ’92-ben a II. világháborús emlékmű tervbírálatának, a Kovács Mi­hály Baráti Társaság megalakí­tásának az ötlete fűződött ne­vükhöz. Az egyesület felvette a kapcsolatot a Nagykun Vadász- társasággal is, s az évek során több alkalommal nyújtottak se­gítséget egymásnak, elősegítve a város fejlődését. Támogatták a városban a fá­sítási akciót is s a technikum és a Györffy István'Általános Is­kola diákjait, akik hasonló kör­nyezetvédő, megelőző munkát végeztek, anyagilag is támogat­ták. A tavalyi évben legjelentő­sebb vállalásuk a Szőlőshalom felújítása volt, melyhez Jenei Lajos Ybl-díjas tanácsostól is kaptak szakmai segítséget. így közel egy hónap alatt sikerült felállítani a stációkat, a Má- ria-szobrot. Az egyesület a vá­ros műemlékeinek védelme ér­dekében szervezett bejárásori is ott volt, ahol a református nagy­templom tetőszerkezetét és a zsidó templom állapotát nézték meg a szakemberek. Jó a kapcsolatuk az önkor­mányzattal, a főépítésszel is, s ennek eredményeképpen idén védelem alá helyeztek egy sor középületet, az összes kunhal­mot, a járdákat, utakat s számos olyan magánházat, melynek megőrzése fontos. Idei prog­ramjukban szerepelt a város külterületének a fásítása. Ezt azonban nem tudták megvalósí­tani, mert a parlament nem hozta meg az erdő- és földtör­vényt, s nem alakult ki az a gyakorlat sem, amely a határ út­jai melletti védő fasorok tele­píthetőségét szabályozná. Ezt a feladatot mindenképpen szeret­nék megvalósítani, hiszen a fa­sorok telepítése ökológiailag is fontos. Továbbra is szeretnének egy galériát létesíteni a városköz­pontban, kiállítási lehetőséget adva az itt élő művészeknek. Mint civil szervezet, nem pártelkötelezettek, ám minden olyan kezdeményezéshez csat­lakoznak, amelyik a város fej­lődését, anyagi és szellemi éle­tének emelkedését munkálja. A hozzászólók nagyra érté­kelték az egyesület eddigi mun­káját, s bíznak abban, hogy to­vábbra is folytatják a műemlék­védő tevékenységüket.-de­Oktatástörténeti kiállítás Jászapátiban a Mészáros Lő­rinc Gimnázium és Szakközép- iskola 1953-ban érettségizett diákjai osztálytalálkozót szer­veztek. Eltérve a hagyományos érettségi találkozóktól, egyik diáktársuk kiállítást is rendezett nemcsak társai, de a jelenkori diákok számára is. Dr. Gulyás István erki állat­orvos szenvedélye a gyűjtés. Van oktatástörténeti, hadtörté­neti, sakk-, állatgyógyászati, ál­lat-egészségügyi, a csendőrség és rendőrség munkáját bemu­tató, valamint a II. világháborús hadsereg felszereléseit repre­zentáló gyűjteménye. Még szerencse, hogy Erken egy régi típusú, nagy házban laknak, mely a pincétől a padlásig tele van mindenféle régi és megőr­zésre szánt gyűjteménnyel. A gimnázium dísztermében dr. Kalmár Pálné iskolaigaz­gató meleg szavakkal köszönte meg egykori diákjuknak, hogy elhozta gyűjteményét. Az okta­tástörténeti kiállítás régi köny­vektől, segédeszközöktől kezdve, bizonyítványokat, tan­könyveket, oktatóeszközöket mutat be. Tanítási idő alatt szí­vesen megmutatják minden ér­deklődőnek. KE. „Könyöklünk jövőbe, rozsdás kocsmapultra” A Jászkunság legfrissebb, ok­tóber-novemberi összevont számából, Erdei-Szabó István Állapottöredék XXI. című ver­séből való a címben szereplő idézet. A vers utolsó két sora - „szánk szélén dal csordogál / lógunk az időben” - akár az előző tizenhárom, félszeg-fe- szélyezett módon beismert megkeseredett életérzésről, ki­ábrándultságról tesz tanúbi­zonyságot. Ezzel meg is adja azt az alaphangulatot, ami a kul­turális folyóiratból árad. Tükörbe nézünk akaratlanul, hiszen gyanítom, sokan mond­hatnánk hasonlóan Zalán Tibor­ral együtt: „Félek, nem vagyok elég okos ahhoz, hogy elren­dezzem magamban a világot.” Vagy sokan érthetünk egyet Seprösi-Czárán Györggyel, amikor „Csak semmi politika!” című tárcájában így fogalmaz: „Aztán az érdek az eszme seggbe billentése után kihúzza magát és korteshadjáratra indul a pálinkásbutykossal.” A fájdalmas-szomorkás han­gulatot csak fokozzák Endrődi Bella János 1956-ról szóló ver­ses levelei, amelyeket Sarusi Mihály íróhoz írt, és a mindjárt utána következő Turcsány Pé- ter-xtrs „A zsarnokság kísér- teté”-ről. A Budapesten és Nagyréven (is) élő költőt, mű­fordítót, irodalomszervezőt Je­nei Gyula mutatja be interjújá­ban. Áz alaphangulat némiképp javul, ám ismét vigasztalanná válik Kerékgyártó T. István „A vidékiség vigasztalansága” című esszéje nyomán, amely­ben a szerző a vidékiség, mint elmaradottság egyik eredendő okát a vidéken sajátos módon - nem csak a kulturális értékek befogadása, de szabályozásuk terén is - működő elváráshori­zont létezésében látja. Ennyi sok szomorúság után olvashatunk a folyóiratban töb­bek között a 150 éve született Szana Tamás irodalom- és mű­vészettörténeti munkásságáról, a jászok társadalmáról, a kar­cagi lakodalmi szokásokról. S. Cs. J. Lapillusztráció: Bella Rózsa grafikája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents