Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-12 / 267. szám

1994. november 12., szombat 5 Nézőpontok Szombati jegyzet fa Létminimum alatt a közért Meggyőződésem, hogy komoly tartalékai vannak ennek az országnak. Anyagi értelemben is. Nem elsősorban a feketegazdaság hiányzó adóforintjaira, a privatizációs vargabetűk során keletkező tetemes veszteségekre, az óriási vám-, adó- és tb. tartozásokra, vagy éppen a kü­lönféle célú alapítványokba bújtatott költségve­tési pénzekre gondolok - bár ezek önmagukban is hihetetlen összegekre rúgnak. Miközben egyre bénítóbb a költségvetési hiány, bizony nagyon kevés jel mutat arra, hogy az államigaz­gatási szféra egyes intézményei is igazán ösz- szehúznák azt a bizonyos nadrágszíjat. Vagy ha ez így is van, pont ott próbálnak takarékos­kodni, ahol már nem lehet, illetve kockázatos - például a rendőrségnél. Mindenesetre az úgynevezett versenyszférá­ban, tehát a piacból élő vállalatok, vállalkozá­sok dolgozóinak többségénél már nem lehet mit összébb húzni. Ezzel szemben az állami bü­dzséből, végülis a versenyszférában dolgozók adóforintjaiból fizetett hivatalnokok egy jelen­tős részénél ez aligha figyelhető meg. De néz­zünk néhány példát. A nemzet napszámosainak ma is jogosan titulált pedagógusok zöme, vagy az egészségügyben dolgozók ugyancsak tekin­télyes része a létminimum alatt vagy akörül tengődik, miközben bizonyos hivatalokban, ön- kormányzati apparátusokban - tisztelet a kivé­teleknek - tevékenykedő ilyen-olyan előadók, ügyintézők, szakértők és még sorolhatnám, az előbb említett csoportokhoz képest aránytalanul több pénzt vághatnak zsebre. Pedig a köz al­kalmazottai valamennyien. Egyszerűen ijesztő, hogy a húsz éve prakti­záló rendőrnek, tűzoltónak, mentőorvosnak, kórházi ápolónak, pedagógusnak, hogy csak néhányat említsek, jóval szerényebb jövede­lemmel kell beérnie, mint mondjuk egyes hiva­talok munkatársainak. Itt van aztán a tizenakár- hányadik havi illetmények, ruhapénzek kér­dése. Elgondolkodtató, hogy a hivatalokban egy főre annyi ruhapénz jut, amennyi például féltu­cat, kinder tojást összeszerelő asszony havi együttes járandósága, vagy két-három műszaki értelmiségi bére. És akkor még nem szóltam az ilyen-olyan címen kifizetett jutalmakról - mindez persze a versenyszférában dolgozók adójából lehetséges. A minap igen figyelemreméltó kimutatást ol­vastam. Ennek lényege az volt, hogy Magyaror­szágon túlontúl sokan vannak a köz alkalmazot­tai. Az arányokat tekintve feltűnő, hogy Nyu- gat-Európában vagy az USA-ban jóval nagyobb a versenyszférákban dolgozók és a köz alkal­mazottai létszámának hányadosa, tehát úgy is felfoghatjuk, hogy nálunk egy, a piacból élő, új értéket előállító vállalati dolgozónak lényege­sen több „közmunkást” kell eltartania, mint a világ fejlettebb részein. Ezen a téren tehát van­nak bőven tartalékok, hisz nem egy, irreálisan magas létszámmal tevékenykedő hivatal műkö­dik szerte az országban. Rendkívül érdekes a végkielégítések kérdése is. Míg a felszámolásra került vállalatok nagy része anyagi lehetőség hí­ján gyakran képtelen, vagy jócskán megkésve tudja kifizetni a végkielégítéseket, addig bizo­nyos hivataloknál pár éves munkaviszony után is nagyobb lottónye­reménnyel felérő „búcsú”-juttatások számfejthetők. Sajnos a mai jog­szabályok lehetővé teszik, hogy aki fon­tos „köz”-tisztségét nem tudta maradék­talanul ellátni, annak is sokmilliós végkielégítés a jutalma. Ugyanak­kor például a több diplomás pedagógusok, az életüket állandóan kockáztató tűzoltók, vagy egy kórházi intenzív osztály ápolónői többnyire csak pár ezer forintos jutalmakról ábrándozhat­nak. Újkeletű jelenség az is - ami az életben ma­radás természetéből fakad hogy van már olyan hivatal, mely saját maga találja ki felada­tait, hogy saját maga bizonyítgathassa nap mint nap fontosságát, nélkülözhetetlenségét. Ez egyes esetekben odáig fajult, hogy a főosztá­lyok, osztályok, előadók, és ügyintézők „fogas­kerekei” között egyszerűen felmorzsolódik az ügyfél. Miközben a köz ilyen alkalmazottai sa­ját maguknak állandóan kreálnak feladatokat, addig azokra a piacból és nem a költségvetésből élőkre, akik őket közvetve megfizetik, energia nem jut? Ismerjük a hivatalok többségének belső éle­tét. Még mindig nagyon gyakran az ügyfél van a hivatalért, holott éppen fordítva kellene len­nie, legalábbis normális esetben. Keserű foga­lommá vált régóta a hivatali packázás vagy a bürokrácia - ezen a téren azt hiszem, Európa él­vonalába tartozunk. A politikai és gazdasági változások szüksé­gessé tették több új hivatal felállítását. Egyes politikai döntések pedig alaposan leterhelték az új apparátusokat, elég ha a földhivatalok, a kár­pótlási és a földművelésügyi hivatalok eddig végzett, együttesen óriási munkájára gondo­lunk. Ezeknél az intézményeknél azt hiszem, senki sem kérdőjelezheti meg, hogy az itt tevé­kenykedők bőven megdolgoztak és dolgoznak az illetményükért. Más hivatalokban - tisztelet a kivételeknek - viszont érthetetlenül magasra duzzasztották a létszámot, túl sok improduktív ember kapott íróasztalt. A közvéleménynek pe­dig épp ezek szúrnak szemet. Legfőképp azért, mert a naphosszat unatkozó vagy újságot ol­vasó, „fontos” hivatali személyiségek keresetei mögött gyakran nem áll valós teljesítmény. Le­ginkább persze az irritáló, hogy a köz más al­kalmazottai, akik például gyerekeink testi és szellemi fejlődését igyekeznek elősegíteni, akik a közbiztonságra ügyelnek, a katasztrófák elke­rülésében közreműködnek, vagy éppen egész­ségünkre figyelnek, szinte botrányosan ala­csony anyagi elismerésben részesülnek. A megannyi feszültségtől terhes kérdés meg­oldásához ez is hozzátartozik. Nem elég ugyanis a költségvetési hiányt újabb közterhek­kel pótolni. Ott van bevételi lehetőségnek a költségcsökkentés. /CLC~' Konnektorba dugható, elmés készülék Szolnokon is lehet ózont termelni? Ózondús, friss, erdei, hegyi levegőt lehet varázsolni a la­kásba azzal a konnektorba dug­ható kis elektromos szerkezet­tel, amelyet a napokban mutat­tak be Szolnokon a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Főis­kolán a szakmai közvélemény­nek. Az elmés készülék a Bio- net egészségügyi rendszer ré­szeként Japánból származott Magyarországra és ma már a budapesti Ózonpower cég gyártja és megyénkben a kecs­keméti Bionet Kft. kezdte meg az ismertetését, illetve forgal­mazását. Mit is tud ez a kisméretű, ke­rámiaalapú ózonfejlesztő be­rendezés, amely most igyekszik tért hódítani a háztartásokban? Az ózonizátor fertőtlenítő, szag­talanító, légfrissítő hatású. A bekapcsolt készülékből soha ki nem fogy a kibocsátott ózon. Nagy előnye, hogy a készülék sok-sok éven át lehet állandóan bekapcsolt állapotban, és ere­deti állapotának megfelelően tölti be funkcióját. A kis kézi­táska méretű, szép kivitelű esz­köz, országunk egyik fontos export termékeként innen indul az európai piac meghódítására. A jelenlegi hazai termelő- és összeszerelőkapacitást teljesen lekötné a külföldi piac, ennek ellenére megkezdték hazai for­galmazását, hogy a vásárlók is élvezhessék előnyeit. A közlétesítményekben, kór­házakban, szállodákban, élel­miszeriparban, külföldön siker­rel vizsgázott készülék több he­lyen már nálunk is fellelhető. Égy példa: a Pécsi Honvéd Kórház égési sérüléseket gyó­gyító osztályán többhónapos kí­sérletsorozat során bizonyoso­dott be az ózonizátorok sebgyó­gyító és fertőzésakadályozó ha­tása. Alkalmazásával frissen marad sokáig a zöldség és gyü­mölcs, a vágott virág, győztesen került ki a „szagháborúból”. Szolnokon elsők között az Ady Endre út 16. szám földszintjén lévő női, férfi fodrász szalonban helyezték üzembe a hétezeröt­száz forint értékű ózontermelő készüléket és - mint vallják - a személyzetnek és a vendégek­nek is kellemesebb, jobb a kö­zérzete a tiszta, friss levegőben. Aki az értékes találmányokhoz hozzá akar jutni, akár Szolno­kon a Tisza Antal úti Mini Abc-ben is adhat le megrende­lést. A szolnoki bemutatón ja­vaslat hangzott el arra, hogy itt is lehetne összeszerelő üzemet létesíteni. -endrész­Kozmetikai újdonságok érkeznek Balázsné Csenda Csillától, a Helia-D megyei képviselőjé­től hallottuk, hogy megérke­zik szőkébb hazánkba is az év kozmetikai újdonsága. Nemrégiben mutatták be Budapesten az új Active He­lia-D termékcsaládot, a ke­reskedelmi hálózat és a sajtó képviselői előtt. A Helia Társaság szerint még a na­pokban az üzletek polcaira kerülnek az új kozmetiku­mok. A helyzetet végre (végleg!) rendezni kellene Tízéves vita a szolgalmi útról Hét napig megközelíthetetlenül Már tíz éve húzódik a vita Karcagon egy szolgalmi útról. A nevezett út Kun János (Kátai G. u. 32. sz.) lakos tulajdonát ké­pezi, s különlegessége, hogy csak ezen tudja megközelíteni ingat­lanát Varga Sándor autószerelő. Az útról, annak használatáról már a bíróság is többször tárgyalt. Vargáék júniusban felérté­keltették a szolgalmi joggal ellátott utat, melynek értéke 69 ezer forint. Használati díjként eddig 73 ezer 800 forintot fizettek ki a tulajdonosnak. November 1-jén ifj. Kun Já­nos elzárta Trabantjával az utat, mondván, ott csak Vargáék - az ügyfelei már nem - járhat­nak be. A helyszínen járva mi is megyőződtünk arról, hogy a DLS 970 forgalmi rendszámú kocsi ott állt egészen november 7-én estig, amikoris az ügy át­menetileg rendeződött, mert elvitte onnan Kun János az au­tót. Az előzményekről Varga Sándorral beszélgettünk. vékenységemet szüntessem meg, mert ehhez nem járult hozzá. Két évig tartott a per, s a kö­vetkező egyezséggel zárult: fi­zetek neki havi 900 forintot, amíg az autószerelői tevékeny­ségem tart. A végzés száma er­ről: 20.950/1987/6. A követ­kező dátum az ügyben 1992. január 31. Ekkor ügyvédje által felszólított, csak saját célunkra használjuk a bejáratot, s hagy­jak fel a kisipari tevékenység­nél is kétszer jártam a héten az ügyben, s kértem a segítségét. A másik fél Kun Jánost és családját is megkérdeztük a történtekről: ők is elmondták az eddigi bírósági tárgyalások menetét. Id. és ifj. Kun János azt a kijelentést tette, hogy csak Vargáék használhat­ják az utat. Ezért ők november 7-én bírósághoz fordultak ismét az ügy tisztázása végett, ugyanis ők változatlanul a havi háromezer forintos havi haszná­lati díjhoz ragaszkodnak. Sze­rintük a tanács rontotta el az ügyet, amikor a beígért tömbfel­tárást eltörölte. Azt állítják, ha ez megtörtént volna, akkor erre most nem került volna sor. A A perek tárgya, a jó szomszédság gátja: a szolgalmi út- A telket 1971-ben vásárol­tuk - mondja -, mint belső in­gatlant. Előzőleg a két telek részben egy ingatlan volt, me­lyet a korábbi tulajdonosok ké­résére, az akkori tanács építési és közlekedési osztálya meg­osztott. Már húsz éve szerepelt a városrendezési tervben a tömbfeltárás - utcanyitás a Zalka úti zugból kiindulva -, amely azóta sem történt meg. A 15846/70. sz. tanácsi hatá­rozat tartalmazza, hogy a tömbfeltárásig szolgalmi jogot kell biztosítani az újonnan kia­lakított telek bejárásához. En­nek alapján kaptuk meg egy év múlva az engedélyt a lakóház és a melléképület építésére. A városi földhivatal 2409/76. szám alatt bejegyezte a Kátai G. 32. sz. alatti ingatlanra az át­járási szolgalmi jogot. (A Ptk. 166. szakasza ki­mondja, hogy a telki szolgalom alapján valamely ingatlan min­dennapi birtokosa más ingatla­nát meghatározott terjedelem­ben használhatja... a 167. sza­kasz szerint, ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötele­sek tűmi, hogy a jogosult föl­djeiken átjárjon. - A szerk.)- 1976-ban már Kun János volt az új tulajdonos, aki ’79-ben hozzájárult a másodál­lásban végzett autószerelői te­vékenységem megkezdéséhez. 1984-ben főállásban kezdtem el ezt a tevékenységet, s a szemlén készült jegyzőkönyv­ben - mutatja közben - Kunné az alábbiakat nyilatkozta: „A műhely létesítése, illetve üze­melése ellen kifogással nem élek”. így a VTVB hatósági osztályától megkaptam^ főál­lásra az engedélyt a belső in­gatlanon. Mivel a szolgalmi út 33 mé­tere csatorna nélküli lakóház és melléképület eresze alatt volt, így azt saját költségemen - a tulajdonos beleegyezésével - kibetonoztattam, kis- és nagy­kaput létesítettem az utcai ré­szen. Ezt a bejáratot ő is hasz­nálja. Megingott a viszony- 1986-ban felszólított Kun János, járjak ki máshol, intéz­kedjek új szolgalmi út megnyi­tása iránt. Ekkor kezdődött el a pereskedés. Keresetet adott be a bírósághoz, hogy kisipari te­gel. Ismét bírósághoz fordult, havi 3 ezer forint használati dí­jat kérve. Ezt a karcagi bíróság megítélte, én megfellebbeztem, mire ’94. július 5-én a megyei bíróság elutasította a bead­ványt. így a 900 forintos havi díj maradt érvényben. Október 19-én ügyvédje által közölte velünk, hogy a szolgalmi jogot korlátozza, a bejárót idegen személyek nem használhatják. Kérte jogi képviselőnk közre­működését, hogy október 31-ig megállapodást köthessünk. Le­velére nem válaszoltunk, mert a perköltséget sem küdte meg részünkre. (Időközben a héten ezt befizette: a szerk.) Hathatós intézkedés- így Kun János november 1-jén a DLS 970 frsz-ú Tra­banttal az átjárási szolgalom­mal terhelt útra állt, ezzel meg­bénította vállalkozói tevékeny­ségemet, a saját gépkocsimat is az utcán kellett hagynom, s az ügyfeleimet sem engedték be. Amennyiben aláírjuk, mond­ták, az általuk megfogalmazott megállapodást, akkor elállnak a személygépkocsival az útról. A zsarolásnak nem tettünk ele­get, mert nem akartam, hogy ez a dolog sorozatossá váljon, hi­szen ő visszamenőleg 1992 áp­rilisától követeli tőlünk a 60-70 ezer forintot. így a rendőrség, a polgármesteri hivatal, az ügyészség segítségét kértem, távolíttassák el a gépkocsit. A rendőrség nem avatkozhatott be, mert nem közterület az út, az ügyészség úgy nyilatkozott, hogy ez nem magánlaksértés, nem bűntény, hanem átjárási szolgalom megsértése, melyet polgári peres úton kell ren­dezni. A hivataltól birtokvé­delmet kértünk, ők november 3-án határozattal utasították, azonnali hatállyal szállítsa el az autót. Ennek ő nem tett akkor eleget. Egyelőre csak bírsággal lehet sújtani - szólt a határozat. Egyszerűen tanácstalan va­gyok -folytatja mert hat ta­nuló veszi nálam a gyakorlati órákat, s a fizetési kötelezett­ségeket is teljesíteni kell. Ko­rábban 1988-ban és 1993-ban is kértem a hivataltól az ügy rendezését, a kisajátítást, hi­szen a tömbfeltárás mind a mai napig nem történt meg, így akár harminc év múlva is itt kell kijárnom. A polgármester­családfő szerint, nincs papírjuk az autószerelő tevékenységről, s nem akarják engedni, hogy „Karcag forgalma” ott járjon be. Az udvaron semmit nem tudnak végezni - mondja a fel­eség. Határozottan állítják: a Trabant ott áll, amíg jogerős ha­tározat nincs arról, hogy csak a Varga család mehet be, s kérik a háromezres havi díjat. Azt a megoldást is jónak tartanák, ha az önkormányzat új utat adna, vagy elvégezné a tömbfeltárást. Újabb fejlemény hat nap után A héten az ügy - ideiglene­sen - rendeződött, mert hétfőn este elállt Kun János a kocsival az útról. Erről mi is meggyő­ződtünk. November 10-én sza­bad volt a bejárás. Az ügy azonban ismét a bíróságon foly­tatódik, hiszen Kun Jánosék kérték a fentebb említetteket. Dr. Csala Anikó, a polgár- mesteri hivatal irodavezetője ar­ról számolt be, hogy a Varga család november 2-i levelében kért birtokvédelmet. A hivatal a helyszíni szemlét követően kö­telezte Kun Jánost, hogy a gép­kocsit azonnali hatállyal szál­lítsa el a szolgalmi joggal ter­helt útról. Ennek nem tett ele­get, így a Varga család 7-én is­mét a hivatalhoz fordult. Az az­napi szemlén az autó még tény­leg ott állt. Kun Jánosék ekkor kérték a bíróságtól a hivatali ha­tározat felülvizsgálatát. Egy órával később a két családfő a hivatalban nyilatkozatot tett ar­ról, hogy a gépkocsival azonnal elállnak és a bejáró használatát nem korlátozzák addig, amíg a bíróság jogerős ítéletet nem hoz az ügyben. A hivatal azóta is, előre nem jelzett időpontban el­lenőrzi, hogy betartják-e a fenti ígéretüket. * Egyelőre itt tart az évtize­des ügy. Elgondolkodtató: egyik ember mennyire meg tudja keseríteni a másik éle­tét. Akadályozva, lehetetlenné téve annak boldogulását, megélhetését. Igaz, a hivatal malmai - jelen esetben az új közút kialakítása körül - időnként lassan őrölnek, a két család közti idegőrlő huza­vona elkerülhető lett volna egy kis empátiával. Hiszen a népi bölcsesség is úgy tartja: ma ő, holnap én kerülhetek hasonló helyzetbe. - de -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents