Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-10 / 265. szám
4 1994. november 10., csütörtök A szerkesztőség postájából Válaszolt az illetékes A becsületes dolgozó védelmében A martfűi postahivatalban elkövetett visszaéléssel kapcsolatban az Új Néplap október 11-i számában jelent meg az „Ezután már egyszer sem csenget a megtévedt postáskisasz- szony” című írás, melyben név nélkül szerepel az a postás dolgozó, aki a tv-előfizetési díjakat, illetve a totó-lottó eladásokból származó összeget eltulajdonította. A cikk utolsó bekezdéséből (... a hölgy ma már nem csengethet postásként az előfizetési díjakért) sajnálatos módon az a következtetés vonható le, hogy a visszaélést a posta kézbesítője követte el. Ezzel a kijelentéssel a posta- hivatal egyetlen női kézbesítője, Sipos Istvánná nagyon kellemetlen helyzetbe került, hiszen a vétkes dolgozó Hanyecz Irén távgépíró-kezelő, és a postahivatalnál a tv-előfizetési díjak elszámolása is az ő feladata volt. Ellene a Magyar Posta Rt. Debreceni Igazgatósága rendőrségi feljelentést tett. Tudomásom van arról, hogy a cikkből eredő félreértés miatt a kézbesítőnő, Sipos Istvánná különböző sérelmeknek van kitéve. Többen megszólították: hogy dolgozhat még a postán?, és előfordult, hogy a jogos postai díjakat vonakodva vagy egyáltalán nem fizették ki neki. A vétlen dolgozónk védelmében mindenképpen szükségesnek tartom, hogy az előzőekben említett sajnálatos tényekről a Magyar Posta Rt. Debreceni Igazgatósága Martfű lakosságát a nyilvánosságon keresztül is tájékoztassa. Dr. Kovács József igazgató Jogi tanácsadónk A lakás festése, felújítása kontármunka volt K. L. tiszafüredi olvasónk lakásában felújítási munkákat végeztetett: festettek, tapétáztak. Az anyagot saját maga vásárolta és bocsátotta a munkát vállaló .mester” rendelkezésére. Előlegként 30 ezer forintot fizetett, és a megállapodásuk szerint további 20 ezer forint járna még a festőnek. Olvasónk azonban az elvégzett munka minőségével nincs megelégedve. Véleménye szerint a „mester”, akiről időközben kiderült, hogy nincs kisipari engedélye, szakszerűtlen munkájával a lakásban több kárt okozott, mint amennyi díjazásként még járna neki. Levélírónk a teljes összeg kifizetése előtt ragaszkodik a hibák kijavításához, amelyről az illető szakember hallani sem akar. A kialkudott pénzét követeli mind erélyesebben, és a bírósággal fenyegetőzik. Olvasónk kétségbeesve kérdezi: kötelezheti-e őt a bíróság a minőségileg elfogadhatatlan munka teljes ellenértékének megfizetésére, továbbá a javítási munkálatokra vonatkozó igényét egy esetleges bírósági eljárásban hogyan érvényesítheti? Őszintén sajnáljuk, hogy kedves olvasónk szerencsétlenségére kétszeresen is kontár munkavállalóval találkozott. A szóban forgó „mester” ugyanis jogilag kontárnak minősül, de mint az a panaszos levélből kiderült, a szakmai felkészültségében is annak bizonyult. Az 1990. évi V. törvény értelmében egyéni vállalkozást bejelentés alapján, vállalkozói igazolvány birtokában lehet gyakorolni. Az ennek hiányában végzett vállalkozói munka kontártevékenységnek minősül. (Ez alól csak a mezőgazdasági munkák során van kivétel.) Az a véleményünk, hogy a .mesterrel” létrejött szerződésük érvénytelen, hiszen azt végül is a tevékenység gyakorlására nem jogosult személlyel kötötte. Az érvénytelenségből következik, hogy a polgári jogi szabályok szerint elsődlegesen az eredeti állapotot kellene visszaállítani, ez azonban már lehetetlen. Ugyanakkor événytelen szerződésnél a polgári törvény- könyv szavatossági igényei - így a kijavítás - sem alkalmazhatók. Ezért a bírósági eljárás esetén az elszámolást kell lezárni. Szakértő bevonásával tisztázhatják a kontár munkájának tényleges értékét, melynek során a szakértő a kisipari rezsi óradíjából indul ki, és figyelmen kívül hagyja azokat a költségeket, amelyek csak a vállalkozót terhelik. A kontár nem tarthat igényt a tényleges munka értékén felüli haszonra sem, továbbá csak az értékelhető szolgáltatása után igényelheti az ellenértéket. S amennyiben a tevékenységével kárt is okozott, erre a polgári jog szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó szabályai az irányadók, mely szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megétéríteni. Mesterünk kár- felelőssége tehát fennáll. A kár helyreállításának költségeit az előzőekben írt, csökkentett díjból le kell vonni, és csak a fennmaradó rész illeti majd meg a kontárt. A károkozás körébe tartozhat az is, hogy a mester szakszerűtlen munkája miatt csökkent a tapéta értéke. Az eset mások előtt is tanulságul szolgál, hiszen ösz- szességében olvasónk most egy költséges per előtt áll, ami hónapokig eltarthat. Célszerűbb lenne, ha a hátralévő összegben, a javítási munkálatokban - peren kívül - békés megegyezésre jutnának. Dr. Lambert István Figyeljünk jobban egymásra, embertársainkra Nagyon a szívemből szólt az „Ebek és emberek” című kis írás szerzője (október 31-én ebben a rovatban jelent meg). Jómagam is sokat szenvedek a kutyatartók miatt, akik nincsenek tekintettel arra, a kutya ugatása alul, felül, oldalt mennyire zavarhatja a szomszédok nyugalmát. Főképp azokét, akik lakáshoz, esetleg ágyhoz kötött beteg emberek. Nekem is az a szomorú tapasztalatom, hogy sokszor más téren sem figyelünk egymásra. Példának említem, hogy nem is olyan régen, az egyik gyönyörű napos időben Szandaszőlősre, a Kertvárosba, aztán Szajolba, Törökszentmiklósra mentünk kirándulásképpen, egy kis jó levegőt szívni. Ebből azonban semmi sem lett, mert úton-útfé- len a még félig zöld, nyirkos falevelet égették az emberek. Szinte fuldokoltunk a füstben, és senki sem akadályozza meg a felelőtlen környezetszennyezést. Csodálkoznak, hogy manapság nagyon sok kisgyerek küzd légzési zavarokkal, hogy gyakori betegség a légcsőhurut? Társasházban lakunk, és újabban azt is tapasztaljuk: sikk, hogy a ház elé autóval érkező vendégek - legyen késő este vagy korán reggel -, ahelyett, hogy leállítanák a motort és kiszállnának a kocsiból, hangos dudaszóval, kürtjellel adják hírül: itt vagyunk! Tudomásom szerint a gépkocsik dudálására vonatkozó tilalmat még nem oldották fel. Jó lenne, ha az erre vonatkozó szabályok betartását - a lakosság nyugalma érdekében - időnként ellenőriznék is. Tehát úton-útfélen, s minden téren egy kicsit jobban figyeljünk egymásra, embertársainkra! T. L.-né Küldjön egy képet! Osztálytalálkozón - 70 évesen A jászberényi polgári iskolások 55 éves találkozóján, az idén szeptember 25-én készült ez a fénykép, melyen édesanyám, Ivanics Józsefné is látható. Az immár 70 éves osztálytársak kimondhatatlanul örültek egymásnak. A jól sikerült, felejthetetlen összejövetel megszervezésén sokat fáradozott Égert Já- nosné, akinek a résztvevők nevében a lap nyilvánossága előtt is köszönetét mondok. (A felvételt kisfiam, Urbán Szabó László készítette.) Kívánom, hogy öt év múlva, a 60 éves osztálytalálkozón is mindannyian ott lehessenek - erőben, egészségben. Urbán Szabó Lászlóné - Jászberény Kedves eladók! Hol élünk?! Lopással gyanúsították Vasárnap délután Szolnokon néhány barátommal vásárolni mentünk az egyik áruházba. Nézelődésünket hamarosan lárma zavarta meg, ami az üzletben tartózkodók érdeklődését is felkeltette. Az egyik pénztárnál ápolt, jól öltözött tizenéves fiú állt, kosárában üdítő. Mellette lila zakóban, díszzsebkendője helyén névtáblával egy fiatalember s az „üzletasszony”. A hölgy szerint a fiú lopott, vagy legalábbis lopni akart. A srác - ártatlanságát bizonyítandó - széttárta dzsekijét, majd elővette a pénzét, hogy kifizesse az üdítőt. Az üzletasszony azonban nem adta ilyen könnyen. - Ha nem lépek közbe, lopott volna, már szagolgatta az árut! - Igen, szagolgattam azt a kozmetikumot - talán nem szabad? - védekezett a fiú. A hölgynek azonban nem volt elég, mindenki füle hallatára mondta a magáét. Közben a pakoló fiúhoz a barátai is odaléptek, s kérdezték: mi történt? A srác felháborodva mesélte, hogy lopással gyanúsították. Erre a lila zakós fiatalember is közelebb ment, s „mi a probléma?!” - kérdezte fenyegetően. Ami csak pont volt az i-re, mert a fiú ekkor már a vásárlók könyvét követelte. Hogy megkapta-e, nem tudom, ám néhány perccel később lógó orral, a felnőtté válás küszöbén megtépázott becsülettel bandukolt hazafelé. Miközben a fiút néztem, fülemben csengtek az egyik eladó szavai: a múlt héten is egy szatyor samponnal sétált ki valaki. Igen, ő bizonyítottan is lopott, míg a fiú vásárlás közben csupán megnézett néhány illatszert, majd a pénztárhoz lépve éppen fizetni akart, amikor az incidens érte. A jog szerint az ember ártatlan addig, míg nem bizonyított a bűnössége. S ha a bolt vezetője, „figyelője” úgy véli, valaki lopott, azt nem az üzletben, a vásárlók előtt kellene tisztázniuk, hanem mondjuk az iroda- helyiségben. S. A. Levelekből - sorokban A babaszobában - együtt Nem tudom, kire milyen hatással van, engem mindig lenyűgöz, ha egy újszülöttet az édesanyjával együtt láthatok. Az anya fáradt, meggyötört, de a boldogságtól sugárzó arcát és a pici nyugodt pihegését órákig el tudnám nézni. Csodálatos. Úgy intézte a teremtő, hogy nemrég én is a szolnoki Hetényi Kórház szülészetére kerültem, várva a nagy pillanatra. Ott tudtam meg, nálunk is valósággá vált: ha kéri az anyuka, mindaddig együtt lehet az újszülöttel, míg haza nem mennek. Nagyon megörültem, mert számomra eddig olyan visszataszító volt a tudat, hogy azt a védtelen, magatehetetlen apróságot, aki 9 hónapon át mint élet az életben létezett, fejlődött, most hirtelen elszakítják egyetlen és legfőbb kapcsolatától. Az anyai közelséget csak addig élvezheti, ameddig a szoptatás tart. Ebben a fehér, steril világban, a csillogó műszerek és vajúdó asszonyok között jó volt arra gondolni, hogy olyan emberek kezében vagyunk, akik hasonlóan éreznek, aggódnak, és tenni is akarnak értünk; akik az anyagi gondok, az egzisztenciális csatározások közepette azon törik magukat, hogy számunkra megvalósítsák, jobbá tegyék ezt a csoés a legapróbb dolgokban is gyakorlott kezek, szakszerű magyarázat segített abban, hogy lassacskán egyedül is el tudjuk látni a csöppségeket. Sőt, minden kedden és csütörtökön a szobatelefonon kihangosítva általános tanácsadásra invitálják az érdeklődő anyukákat - saját készítésű videofilmekkel színezve a hazaadással, a gyermekágyas és az azon túli időszakkal, a gyógyszerezéssel kapcsolatos tájékoztatást. Az osztályon egy füzetet nyitottak, amiben az anyák beírhatják véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat. Ebből idézek: ....Nagyon örülte m, hogy a gyermekemet akkor szoptathattam, amikor igényelte. Az ápolási feladatokat is elláthattam, így az anya-gyermek kapcsolat már a szülés után elkezdődhetett." (Sz.-né K. I.) - és még hosszan sorolhatnám a sok-sok dicsérő bejegyzést. Még el kell mondanom, hogy az új rendszer elnevezése „ROOMING IN”! Valószínűleg a kitalálók után kapta ezt a szép, nem is igazán magyarítható angol elnevezést. Amikor a nagymamám meghallotta, hogy a picivel „ruminginben” vagyunk, rögtön kétségbeesett jajveszékelésbe kezdett, hogy miért nem vigyáztak ránk jobdálatos együttlétet. Mint később megtudtam, az újszülöttosztály dolgozói a legcsekélyebb anyagi támogatás nélkül - eddig 3 helyiségben. - pakoltak, varrtak, festettek, hogy létrehozzák álmaink babaszobáját. Az idén, augusztus 22-vel az édesanyák és kicsinyeik élvezhették az új módit. - Nappal az anyukával, éjszaka a közös csecsemőhálóban, majd másnap ismét együtt. Erős, szép fiút hoztam a világra. A boldogságomnál csak a falánksága volt nagyobb. Evett, aludt, én magamhoz fogtam, simogattam és csodáltam. A nővérkék állandóan velünk voltak, ban, és hogy az mennyire súlyos? Talán nem csorbítaná a módszer eredetiségét, ha a nagyszerűségéhez illő, valami szép magyar elnevezést is kapna. Természetesen számomra az volt a legfontosabb, hogy alig egy hét után gyakorlott anyaként vihettem haza a kisfiámat. Végtelenül sokat jelentett, és nem is tudom szavakban kifejezni azt a hálát, amivel azokra gondolok, akik a névtelenség mögött gondoskodó szeretetük- kel létrehozták a babaszobát. A kismamák nevében ezúton is köszönöm. Szentgyörgyiné Garai Tünde A forgalmi adatok a partnercégre vonatkoztak Sass Zoltán, az Auner Vállalkozási, Tanácsadó és Marketing Iroda vezetője a lapunk november 4-i gazdasági rovatában megjelent, „Profilt bővített az Auner” című cikkhez a következő pontosítást fűzte. Az 1993-ra, illetve 1994-re vonatkozó forgalmi adatok nem az Auner cégre, hanem partnercégeire érvényesek, így a piacon - az adott termékcsoportban - ők a meghatározóak. Az Auner 1994. október 10-én nyitotta meg az elosztóraktárát, és csak a tervei között szerepel a kelet-magyarországi piac egy részének meghódítása. A tiszaföldvári dalkör het- ventagú klubtagsága nevében Takács Józsefné gazdaságvezető, Tóth János klubvezető és Kocsis Mihály dalkörvezető a nyilvánosság előtt is köszönetét mond azért a kedves ajándékért, amit az Új Néplap kollektívájának képviseletében - a Török- szentmiklóson rendezett nyugdíjasok Ki mit tud?-ján - a zsűri elnöke adott át nekik. * Rigó Tibor és több olvasónk szólt elismeréssel, köszönettel a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Rt.-tői napokban kapott levélről, tájékoztatóról. Ebben előrelátóan, jó szándékkal arra hívják fel a fogyasztók figyelmét: miként akadályozhatják meg az aknákban lévő vízórák, csövek elfagyását. Ha valaki még nem tudná, a csőtörésből, az elfagyásból, vízfolyásból származó kár - ami akár a tízezer forintot is meghaladhatja -, immár a telek tulajdonosát, a vízfogyasztót terheli. * A Vöröskereszt tiszasülyi szervezete nevében Ulviczkiné Katona Éva ötvennyolc önzetlen véradónak mond köszönetét, akik november 4-én - az idén másodszor rendezett véradó napon - rászoruló embertársaikat segítették. Hívó szavukra pontosan érkeztek az esemény színhelyére, ahol ösz- szesen 19,1 liter vért adtak. * Kengyelről az óvoda dolgozói levelükben arról számoltak be, hogy a helyi szabadidőközpontban a közelmúltban - a hozzátartozókkal, szülőkkel együtt - egész napos játékos vetélkedőt, majd azt követően szüreti bált rendeztek, melynek teljes bevételét az óvoda beren- dezére, a játékkészlet, felszerelés bővítésére, felújítására fordítják. A szabadidőközpont dolgozói, a szülők, valamint a kis közösségük lelkes, fáradhatatlan munkája révén mintegy kétszázan érezhették jól magukat a hangulatos, színvonalas összejövetelen. Az estet tombolahúzás, licit, zsákbamacska és egyéb játékos verseny tette színesebbé. A talpalávalót Soós Kálmán és együttese szolgáltatta. Támogatóik között magán- személyek, szülők, kisvállalkozók, kft.-k, betéti és részvény- társaságok, vállalatok, üzemek voltak. Köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik e nap sikeréhez bármivel hozzájárultak. További segítőket várnak ^ ai JÉ ..... 1-Ml wit fa £ Ilii > H W jM ■1 - jP» í. ***- jraMfcJ A csoportképen mindenki mosolyog, s ez arra vall, a Mozgássérültek Szajoli Szervezetének októberi kirándulásán, amikor autóbusszal mintegy negyvenötén Egerbe, Mezőkövesdre látogattak, s a délután nagyobb részét a híres Zsórifürdőben töltötték, igen jó volt a hangulat. Fejes Károlynétól, a helyi szervezet csoportvezetőjétől tudjuk, hogy ebben az évben még egy kirándulást szeretnének szervezni — közös vacsorával egybekötve -, ha ehhez a rendezvényükhöz is segítőkre találnak. Ezúton is kérik, hogy aki teheti, támogassa szervezetüket. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
