Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-10 / 265. szám

4 1994. november 10., csütörtök A szerkesztőség postájából Válaszolt az illetékes A becsületes dolgozó védelmében A martfűi postahivatalban el­követett visszaéléssel kapcso­latban az Új Néplap október 11-i számában jelent meg az „Ezután már egyszer sem csen­get a megtévedt postáskisasz- szony” című írás, melyben név nélkül szerepel az a postás dol­gozó, aki a tv-előfizetési díja­kat, illetve a totó-lottó eladá­sokból származó összeget eltu­lajdonította. A cikk utolsó be­kezdéséből (... a hölgy ma már nem csengethet postásként az előfizetési díjakért) sajnála­tos módon az a következtetés vonható le, hogy a visszaélést a posta kézbesítője követte el. Ezzel a kijelentéssel a posta- hivatal egyetlen női kézbesítője, Sipos Istvánná nagyon kelle­metlen helyzetbe került, hiszen a vétkes dolgozó Hanyecz Irén távgépíró-kezelő, és a postahi­vatalnál a tv-előfizetési díjak el­számolása is az ő feladata volt. Ellene a Magyar Posta Rt. Deb­receni Igazgatósága rendőrségi feljelentést tett. Tudomásom van arról, hogy a cikkből eredő félreértés miatt a kézbesítőnő, Sipos Istvánná különböző sérelmeknek van ki­téve. Többen megszólították: hogy dolgozhat még a postán?, és előfordult, hogy a jogos pos­tai díjakat vonakodva vagy egyáltalán nem fizették ki neki. A vétlen dolgozónk védel­mében mindenképpen szüksé­gesnek tartom, hogy az előző­ekben említett sajnálatos té­nyekről a Magyar Posta Rt. Debreceni Igazgatósága Martfű lakosságát a nyilvánosságon ke­resztül is tájékoztassa. Dr. Kovács József igazgató Jogi tanácsadónk A lakás festése, felújítása kontármunka volt K. L. tiszafüredi olvasónk lakásában felújítási munkákat végeztetett: festettek, tapétáz­tak. Az anyagot saját maga vásárolta és bocsátotta a munkát vállaló .mester” ren­delkezésére. Előlegként 30 ezer forintot fizetett, és a megállapodásuk szerint to­vábbi 20 ezer forint járna még a festőnek. Olvasónk azonban az el­végzett munka minőségével nincs megelégedve. Vélemé­nye szerint a „mester”, akiről időközben kiderült, hogy nincs kisipari engedélye, szakszerűtlen munkájával a lakásban több kárt okozott, mint amennyi díjazásként még járna neki. Levélírónk a teljes összeg kifizetése előtt ragaszkodik a hibák kijavításához, amelyről az illető szakember hallani sem akar. A kialkudott pénzét követeli mind erélyesebben, és a bírósággal fenyegetőzik. Olvasónk kétségbeesve kérdezi: kötelezheti-e őt a bí­róság a minőségileg elfogad­hatatlan munka teljes ellenér­tékének megfizetésére, to­vábbá a javítási munkálatokra vonatkozó igényét egy esetle­ges bírósági eljárásban ho­gyan érvényesítheti? Őszintén sajnáljuk, hogy kedves olvasónk szerencsét­lenségére kétszeresen is kon­tár munkavállalóval találko­zott. A szóban forgó „mester” ugyanis jogilag kontárnak minősül, de mint az a pana­szos levélből kiderült, a szakmai felkészültségében is annak bizonyult. Az 1990. évi V. törvény ér­telmében egyéni vállalkozást bejelentés alapján, vállalkozói igazolvány birtokában lehet gyakorolni. Az ennek hiányá­ban végzett vállalkozói munka kontártevékenységnek minősül. (Ez alól csak a me­zőgazdasági munkák során van kivétel.) Az a véleményünk, hogy a .mesterrel” létrejött szerző­désük érvénytelen, hiszen azt végül is a tevékenység gya­korlására nem jogosult sze­méllyel kötötte. Az érvényte­lenségből következik, hogy a polgári jogi szabályok szerint elsődlegesen az eredeti álla­potot kellene visszaállítani, ez azonban már lehetetlen. Ugyanakkor événytelen szer­ződésnél a polgári törvény- könyv szavatossági igényei - így a kijavítás - sem alkal­mazhatók. Ezért a bírósági el­járás esetén az elszámolást kell lezárni. Szakértő bevonásával tisz­tázhatják a kontár munkájá­nak tényleges értékét, mely­nek során a szakértő a kisipari rezsi óradíjából indul ki, és figyelmen kívül hagyja azo­kat a költségeket, amelyek csak a vállalkozót terhelik. A kontár nem tarthat igényt a tényleges munka értékén felüli haszonra sem, továbbá csak az értékelhető szolgálta­tása után igényelheti az ellen­értéket. S amennyiben a te­vékenységével kárt is okozott, erre a polgári jog szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó szabályai az irányadók, mely szerint aki másnak jogellene­sen kárt okoz, köteles azt megétéríteni. Mesterünk kár- felelőssége tehát fennáll. A kár helyreállításának költségeit az előzőekben írt, csökkentett díjból le kell vonni, és csak a fennmaradó rész illeti majd meg a kontárt. A károkozás körébe tartozhat az is, hogy a mester szaksze­rűtlen munkája miatt csök­kent a tapéta értéke. Az eset mások előtt is ta­nulságul szolgál, hiszen ösz- szességében olvasónk most egy költséges per előtt áll, ami hónapokig eltarthat. Cél­szerűbb lenne, ha a hátralévő összegben, a javítási munká­latokban - peren kívül - bé­kés megegyezésre jutnának. Dr. Lambert István Figyeljünk jobban egymásra, embertársainkra Nagyon a szívemből szólt az „Ebek és emberek” című kis írás szerzője (október 31-én eb­ben a rovatban jelent meg). Jó­magam is sokat szenvedek a ku­tyatartók miatt, akik nincsenek tekintettel arra, a kutya ugatása alul, felül, oldalt mennyire za­varhatja a szomszédok nyugal­mát. Főképp azokét, akik lakás­hoz, esetleg ágyhoz kötött beteg emberek. Nekem is az a szomorú ta­pasztalatom, hogy sokszor más téren sem figyelünk egymásra. Példának említem, hogy nem is olyan régen, az egyik gyönyörű napos időben Szandaszőlősre, a Kertvárosba, aztán Szajolba, Törökszentmiklósra mentünk kirándulásképpen, egy kis jó le­vegőt szívni. Ebből azonban semmi sem lett, mert úton-útfé- len a még félig zöld, nyirkos fa­levelet égették az emberek. Szinte fuldokoltunk a füstben, és senki sem akadályozza meg a felelőtlen környezetszennye­zést. Csodálkoznak, hogy ma­napság nagyon sok kisgyerek küzd légzési zavarokkal, hogy gyakori betegség a légcsőhurut? Társasházban lakunk, és újabban azt is tapasztaljuk: sikk, hogy a ház elé autóval ér­kező vendégek - legyen késő este vagy korán reggel -, ahe­lyett, hogy leállítanák a motort és kiszállnának a kocsiból, han­gos dudaszóval, kürtjellel adják hírül: itt vagyunk! Tudomásom szerint a gépko­csik dudálására vonatkozó ti­lalmat még nem oldották fel. Jó lenne, ha az erre vonatkozó sza­bályok betartását - a lakosság nyugalma érdekében - időnként ellenőriznék is. Tehát úton-útfélen, s minden téren egy kicsit jobban figyel­jünk egymásra, embertársa­inkra! T. L.-né Küldjön egy képet! Osztálytalálkozón - 70 évesen A jászberényi polgári iskolások 55 éves találkozóján, az idén szeptember 25-én készült ez a fénykép, melyen édesanyám, Ivanics Józsefné is látható. Az immár 70 éves osztálytársak kimondhatatlanul örültek egymásnak. A jól sikerült, felejthetet­len összejövetel megszervezésén sokat fáradozott Égert Já- nosné, akinek a résztvevők nevében a lap nyilvánossága előtt is köszönetét mondok. (A felvételt kisfiam, Urbán Szabó László készítette.) Kívánom, hogy öt év múlva, a 60 éves osztálytalálkozón is mindannyian ott lehessenek - erőben, egészségben. Urbán Szabó Lászlóné - Jászberény Kedves eladók! Hol élünk?! Lopással gyanúsították Vasárnap délután Szolnokon néhány barátommal vásárolni mentünk az egyik áruházba. Nézelődésünket hamarosan lárma zavarta meg, ami az üz­letben tartózkodók érdeklődését is felkeltette. Az egyik pénztárnál ápolt, jól öltözött tizenéves fiú állt, kosá­rában üdítő. Mellette lila zakó­ban, díszzsebkendője helyén névtáblával egy fiatalember s az „üzletasszony”. A hölgy szerint a fiú lopott, vagy legalábbis lopni akart. A srác - ártatlansá­gát bizonyítandó - széttárta dzsekijét, majd elővette a pén­zét, hogy kifizesse az üdítőt. Az üzletasszony azonban nem adta ilyen könnyen. - Ha nem lépek közbe, lopott volna, már sza­golgatta az árut! - Igen, szagol­gattam azt a kozmetikumot - ta­lán nem szabad? - védekezett a fiú. A hölgynek azonban nem volt elég, mindenki füle halla­tára mondta a magáét. Közben a pakoló fiúhoz a barátai is oda­léptek, s kérdezték: mi történt? A srác felháborodva mesélte, hogy lopással gyanúsították. Erre a lila zakós fiatalember is közelebb ment, s „mi a prob­léma?!” - kérdezte fenyege­tően. Ami csak pont volt az i-re, mert a fiú ekkor már a vásárlók könyvét követelte. Hogy meg­kapta-e, nem tudom, ám néhány perccel később lógó orral, a fel­nőtté válás küszöbén megtépá­zott becsülettel bandukolt haza­felé. Miközben a fiút néztem, fü­lemben csengtek az egyik eladó szavai: a múlt héten is egy sza­tyor samponnal sétált ki valaki. Igen, ő bizonyítottan is lopott, míg a fiú vásárlás közben csu­pán megnézett néhány illatszert, majd a pénztárhoz lépve éppen fizetni akart, amikor az incidens érte. A jog szerint az ember ártat­lan addig, míg nem bizonyított a bűnössége. S ha a bolt veze­tője, „figyelője” úgy véli, valaki lopott, azt nem az üzletben, a vásárlók előtt kellene tisztáz­niuk, hanem mondjuk az iroda- helyiségben. S. A. Levelekből - sorokban A babaszobában - együtt Nem tudom, kire milyen ha­tással van, engem mindig lenyű­göz, ha egy újszülöttet az édes­anyjával együtt láthatok. Az anya fáradt, meggyötört, de a boldogságtól sugárzó arcát és a pici nyugodt pihegését órákig el tudnám nézni. Csodálatos. Úgy intézte a teremtő, hogy nemrég én is a szolnoki Hetényi Kórház szülészetére kerültem, várva a nagy pillanatra. Ott tud­tam meg, nálunk is valósággá vált: ha kéri az anyuka, mindad­dig együtt lehet az újszülöttel, míg haza nem mennek. Nagyon megörültem, mert számomra eddig olyan visszataszító volt a tudat, hogy azt a védtelen, maga­tehetetlen apróságot, aki 9 hóna­pon át mint élet az életben léte­zett, fejlődött, most hirtelen el­szakítják egyetlen és legfőbb kapcsolatától. Az anyai közelsé­get csak addig élvezheti, amed­dig a szoptatás tart. Ebben a fe­hér, steril világban, a csillogó műszerek és vajúdó asszonyok között jó volt arra gondolni, hogy olyan emberek kezében vagyunk, akik hasonlóan érez­nek, aggódnak, és tenni is akar­nak értünk; akik az anyagi gon­dok, az egzisztenciális csatáro­zások közepette azon törik ma­gukat, hogy számunkra megva­lósítsák, jobbá tegyék ezt a cso­és a legapróbb dolgokban is gyakorlott kezek, szakszerű ma­gyarázat segített abban, hogy lassacskán egyedül is el tudjuk látni a csöppségeket. Sőt, min­den kedden és csütörtökön a szobatelefonon kihangosítva ál­talános tanácsadásra invitálják az érdeklődő anyukákat - saját készítésű videofilmekkel szí­nezve a hazaadással, a gyermek­ágyas és az azon túli időszak­kal, a gyógyszerezéssel kapcso­latos tájékoztatást. Az osztályon egy füzetet nyitottak, amiben az anyák beírhatják véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat. Ebből idézek: ....Nagyon örül­te m, hogy a gyermekemet akkor szoptathattam, amikor igé­nyelte. Az ápolási feladatokat is elláthattam, így az anya-gyer­mek kapcsolat már a szülés után elkezdődhetett." (Sz.-né K. I.) - és még hosszan sorolhatnám a sok-sok dicsérő bejegyzést. Még el kell mondanom, hogy az új rendszer elnevezése „ROOMING IN”! Valószínű­leg a kitalálók után kapta ezt a szép, nem is igazán magyarít­ható angol elnevezést. Amikor a nagymamám meghallotta, hogy a picivel „ruminginben” va­gyunk, rögtön kétségbeesett jajveszékelésbe kezdett, hogy miért nem vigyáztak ránk job­dálatos együttlétet. Mint később megtudtam, az újszülöttosztály dolgozói a legcsekélyebb anyagi támogatás nélkül - eddig 3 he­lyiségben. - pakoltak, varrtak, festettek, hogy létrehozzák ál­maink babaszobáját. Az idén, augusztus 22-vel az édesanyák és kicsinyeik élvez­hették az új módit. - Nappal az anyukával, éjszaka a közös cse­csemőhálóban, majd másnap ismét együtt. Erős, szép fiút hoztam a vi­lágra. A boldogságomnál csak a falánksága volt nagyobb. Evett, aludt, én magamhoz fogtam, si­mogattam és csodáltam. A nő­vérkék állandóan velünk voltak, ban, és hogy az mennyire sú­lyos? Talán nem csorbítaná a módszer eredetiségét, ha a nagyszerűségéhez illő, valami szép magyar elnevezést is kapna. Természetesen számomra az volt a legfontosabb, hogy alig egy hét után gyakorlott anya­ként vihettem haza a kisfiámat. Végtelenül sokat jelentett, és nem is tudom szavakban kife­jezni azt a hálát, amivel azokra gondolok, akik a névtelenség mögött gondoskodó szeretetük- kel létrehozták a babaszobát. A kismamák nevében ezúton is köszönöm. Szentgyörgyiné Garai Tünde A forgalmi adatok a partnercégre vonatkoztak Sass Zoltán, az Auner Vál­lalkozási, Tanácsadó és Marke­ting Iroda vezetője a lapunk no­vember 4-i gazdasági rovatában megjelent, „Profilt bővített az Auner” című cikkhez a követ­kező pontosítást fűzte. Az 1993-ra, illetve 1994-re vonat­kozó forgalmi adatok nem az Auner cégre, hanem partnercé­geire érvényesek, így a piacon - az adott termékcsoportban - ők a meghatározóak. Az Auner 1994. október 10-én nyitotta meg az elosztó­raktárát, és csak a tervei között szerepel a kelet-magyarországi piac egy részének meghódítása. A tiszaföldvári dalkör het- ventagú klubtagsága nevében Takács Józsefné gazdaságve­zető, Tóth János klubvezető és Kocsis Mihály dalkörvezető a nyilvánosság előtt is köszönetét mond azért a kedves ajándékért, amit az Új Néplap kollektívájá­nak képviseletében - a Török- szentmiklóson rendezett nyug­díjasok Ki mit tud?-ján - a zsűri elnöke adott át nekik. * Rigó Tibor és több olvasónk szólt elismeréssel, köszönettel a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Rt.-tői na­pokban kapott levélről, tájékoz­tatóról. Ebben előrelátóan, jó szán­dékkal arra hívják fel a fogyasz­tók figyelmét: miként akadá­lyozhatják meg az aknákban lévő vízórák, csövek elfagyását. Ha valaki még nem tudná, a csőtörésből, az elfagyásból, víz­folyásból származó kár - ami akár a tízezer forintot is megha­ladhatja -, immár a telek tulaj­donosát, a vízfogyasztót terheli. * A Vöröskereszt tiszasülyi szervezete nevében Ulviczkiné Katona Éva ötvennyolc önzet­len véradónak mond köszöne­tét, akik november 4-én - az idén másodszor rendezett vér­adó napon - rászoruló ember­társaikat segítették. Hívó sza­vukra pontosan érkeztek az esemény színhelyére, ahol ösz- szesen 19,1 liter vért adtak. * Kengyelről az óvoda dolgo­zói levelükben arról számoltak be, hogy a helyi szabadidőköz­pontban a közelmúltban - a hozzátartozókkal, szülőkkel együtt - egész napos játékos ve­télkedőt, majd azt követően szüreti bált rendeztek, melynek teljes bevételét az óvoda beren- dezére, a játékkészlet, felszere­lés bővítésére, felújítására for­dítják. A szabadidőközpont dolgo­zói, a szülők, valamint a kis kö­zösségük lelkes, fáradhatatlan munkája révén mintegy kétszá­zan érezhették jól magukat a hangulatos, színvonalas össze­jövetelen. Az estet tombolahú­zás, licit, zsákbamacska és egyéb játékos verseny tette szí­nesebbé. A talpalávalót Soós Kálmán és együttese szolgál­tatta. Támogatóik között magán- személyek, szülők, kisvállalko­zók, kft.-k, betéti és részvény- társaságok, vállalatok, üzemek voltak. Köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik e nap sike­réhez bármivel hozzájárultak. További segítőket várnak ^ ai JÉ ..... 1-Ml wit fa £ Ilii > H W jM ■1 - jP» í. ***- jraMfcJ A csoportképen mindenki mosolyog, s ez arra vall, a Mozgássé­rültek Szajoli Szervezetének októberi kirándulásán, amikor autó­busszal mintegy negyvenötén Egerbe, Mezőkövesdre látogattak, s a délután nagyobb részét a híres Zsórifürdőben töltötték, igen jó volt a hangulat. Fejes Károlynétól, a helyi szervezet csoportvezetőjétől tudjuk, hogy ebben az évben még egy kirándulást szeretnének szer­vezni — közös vacsorával egybekötve -, ha ehhez a rendezvényük­höz is segítőkre találnak. Ezúton is kérik, hogy aki teheti, támo­gassa szervezetüket. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents