Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-06 / 235. szám

1994. október 6., csütörtök Szolnoki Extra 7 A fészek melege - Családportrék / „En inkább cápavadász lennék” Lassan ereszkedik le az este a Pletykafalura, amikor becsön­getünk a Páva utcai házba, Szabóékhoz. Az udvaron belépésün­kig nyugodtan heverészö kutyus harcias ugatásba kezd, fellár­mázva a környéket. Ha nem lenne olyan közel a 4-es főút, csak a néhány helyről felhangzó kutyaugatás oldaná fel ezt a városszéli csendet. A gondosan füvesített udvar­ral körülvett családi házban fo­gad minket Szabó Zoltán és fe­lesége. A gyerekek: Ági és Gergő éppen a tévét nézik. Pén­tek este van, most minden rá­érősebben zajlik, még előttük a hétvége. mindenről, s amit lehet, azt tel­jesítjük is. A család napja együtt indul, és együtt ér vé­get. A reggeli még közösen te­lik el, ezután mindenki megy a dolga után. A gyerekek a Belvá­rosiba járnak. Igaz, messze van az otthonuktól, de a papa is ott mivel valamikor tanult zenét, örül neki, hogy a gyerekek is érdeklődnek iránta. A nap záró­eseménye Szabóéknál a va­csora. Addigra mindenki meg­nyugszik, végre hazaér - lélek­ben is, nem csak testben -, el­mondja búját-baját, örömét. Leginkább azt szeretnénk - mondja az édesapa —, hogy egészségben neveljük föl a két gyerkőcöt, és minél messzebbre érjenek el a tanulásban, mi pe­dig a lehetőségeinkhez képest útnak indítsuk őket. Az anyagi dolgokkal úgy vagyunk, hogy Hol is szoktuk kezdeni, per­sze, a család történeténél, hogy mikor és hogyan indult. . . A szülők mindketten szolno­kiak, és nem kapkodták el, 23 évesen kötöttek házasságot, 1979-ben. Zoltán nagymamája lakott abban a házban, ahol ma élnek, és amit azóta felújítottak. Szü­leik segítségére is rászorultak, másképp nem is ment volna szerintük. A férj pénztárgépek javításával foglalkozik, a fe­leség szerkesztő-rajzoló mun­kát végez.- A gyerekek elég későn szü­lettek - mondja az édesanya. Ágnes ’85-ben, most harma­dikba jár, Gergő ’87-ben, ő má­sodikos. Nincsenek gondjaik a tanulással. Elég sok minden megenge­dett nekik - folytatja -, nem ne­veljük őket nagy szigorral. Kö­réjük építettük fel az életünket. Ugyanúgy van beleszólási jo­guk mindenbe, mint nekünk, felnőtteknek. Már kicsi koruktól kezdve igyekeztünk úgy alakítani, hogy elmondják a véleményüket végzett, és jó iskolát akart vá­lasztani a gyerekeinek. Szom­bati hagyomány náluk a bog­rácsban való főzés az udvaron, ahol ennek megvan a maga he­lye és a szertartása. Az apa a tűz körül, az anya az asztal körül tesz-vesz, a gyerekek pedig mindenütt ott vannak. Hangulatos, igazi nagy ünne­pük a karácsony, ilyenkor a ki­bővített család - együtt a nagy­szülőkkel - náluk gyűlik össze, és ez már évek óta így történik. Kettős ünnep újév napja, mivel Gergő éppen ezen a napon szü­letett. Egy lány, egy fiú. Annyian ezt tartják ideálisnak, a szülők is pont így szerették volna. Utó­lag már az sem olyan nagy baj, hogy csak 18 hónap van közöt­tük. Az anyuka szerint mind a két gyerek humán érdeklődésű, Ági orvos szeretne lenni, Gergő még nemrég űrhajósnak ké­szült. Megkérdezem, de már új elképzelése van. Inkább cápa­vadász lenne .. . Szeretik a zenét is. Az apuka nagy ritkán tudja csak elővenni az orgonát vagy a harmonikát, s az ember ha tudja, megveszi, vagy gyűjtöget rá, de nem az a legfontosabb. Megkérdezem még, hogy elégedettek-e az életükkel. Egy­szerre mondják: igen ..., de - mondja az apa - ha az ország összességében jobban menne, talán a mi hangulatunk is jobb lenne. Hiányzik az anyagi biz­tonság. Ugyan a politika nem érdekel bennünket, csak any- nyira, hogy azért egy kicsit mindenki jól érezze magát, poli­tikától függetlenül is. Hogy az emberek ne csak köszönjenek egymásnak, hanem szóljanak két jó szót is ... 4« * * Leszállt az este a Pletykafa­lura, amikor elköszönünk a csa­ládtól. Talán kialakul ez a kör­nyék - mondja még a családapa - tavaly vezették be a gázt, most jön a telefon. Eddig mostoha- gyerek volt ez a rész, most ki­csit jobban odafigyelnek rá. Mondom, leszállt az este, s az utca végéről már a kutyaugatást sem hallani.- em ­(Fotó: Mészáros János) Szolnokon is gyökeret eresztettek a társadalomkutatók Két év mérlege: konferenciák, előadások, publikációk A stáb kicsi - mindössze három személyből: egy-egy geográ­fusból, szociológusból és asszisztensből áll ám az elvégzett munka nem kevés. 1992 nyarán az MTA Regonális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete, a Szolnoki Társada­lomkutató Csoporttal mint újabb kutatóhellyel bővült. A megye és város támogatása sem volt hiábavaló. Mihályi Il­dikó, Nagy I. Imre és Szoboszlai Zsolt eddig vállalt feladatait tel­jesítette. Két téma alapkutatása körvonalazódik munkájuk nyomán. A „Társadalmi inno­váció a Közép-Tisza vidékén” című kutatási koncepció, ha kis lépésekkel is, de halad előre. A másik kutatás a „A Tisza és a te­lepülések” munkacímet viseli. Ennek keretében már elkészül­tek a vázlatok a Tisza Alapok­mány kimunkálásához. Két külső megbízásnak is eleget tettek. Önkormányzati felkérésre készítettek egy mig­rációs - a lakosság helyváltozta­tásával foglalkozó - gyorsjelen­tést, illetve egy nagyobb tanul­mányt Szolnok város értelmisé­gének rekrutációjáról - összete- vődéséről - és migrációjáról. A másik megbízást az ipari mi­nisztériumtól kapták. Ajánláso­kat dolgoztak ki a levegőtiszta­ság-védelemmel kapcsolatban az ipartelepítéshez. Egyéb munkáik: tanulmány az alföldi önkormányzatok in­tegrációs gyakorlatáról az Al­föld-programban, a vidéki bankhálózat kiépítésével kap­csolatos háttérvizsgálatok, a privatizációs gyakorlatok vá­lasztókörzetek szerinti vizsgá­lata. A természetközeli turiz­must is elemezték a Közép-Ti- sza-vidéken, és szociálishely- zetkép-vizsgálatot végeztek. A fentieken túl nyolcvanhét külső szakembernek adtak eseti vagy rendszeres megbízást egyéb munkákra. A szolnoki társadalomkutató csoport két év alatt harmincnál több publiká­ciót jelentetett meg, a Juss című, ’88 óta létező társadalom- ismereti negyedéves periodika pedig ’92 óta gondozásukban, Szolnokon lát napvilágot. Ez évben rendezték meg a „Települési hátrányok” konfe­renciát, a „Tér és Társadalom szolnoki nyári egyetem”-ti, va­lamint azt a tudományos ülést e hét elején, amely a megyénkben tíz éve elkezdődött regionális kutatásokat vette számba. A csoport előadás-sorozatok szer­vezésével is kovásza próbál lenni a lokális társadalom, kö­zösség, a lokálpatriotizmus erő­södésének. A tavasszal befeje­ződött Tabáni disputa polgáro­sodásról szóló előadásait a (Bel)városi disputa estjei köve­tik a Technika Házában hétfőtől kezdődően. Néhány napja jött ki a nyom­dából a szolnoki társadalomku­tatók és a megyei könyvtár leg­frissebb közös munkája nyomán egy 160 oldalas, A/5-ös méretű könyvecske. Címe: Kutatások (Jász-Nagykun-) Szolnok me­gyében, 1980-1993. A kiadvány válogatott bibliográfiákat tar­talmaz, azzal az előszóban tag­lalt egyik fontos céllal, hogy „...az előző kutatások ismerete sok értelmetlen, fölösleges munkától megkímélheti a kuta­tót, kiindulópontul szolgálhat új eredmények felmutatásához.” Ladosné Varjú Irén könyvtá­ros a bevezetőben felhívja a helyismereti kutatók figyelmét arra is, hogy a vidéki könvtárak és múzeumok még sok „kincset” rejtenek, ezekkel feltétlenül meg kell ismerkedni egy-egy térség kutatásakor. A bibliográfia 123 kézirat jellegű munkát és 258 publikációt - könyveket, tanul­mányokat - sorol fel. A kéziratos munkák annotá­ciói - tartalmi ismertetői - oly jól sikerültek, hogy erős készte­tést adnak a könyvecskébe bele­lapozó, társadalomtudományok, szociológia iránt érdeklődőknek az eredeti művek „felkutatá­sára”, ami nem kerül fáradságba, hiszen a lelőhely ezúttal a bibli­ográfia sajátos szerkesztési el­véből eredően pontosan megha­tározott. S. Cs. J. „Ez a szobor, amit remélhetőleg nem fognak döntögetni, egy hosszabb, városszépítő elgondolás első lépése” Domborbetükbe öntik a szponzorok nevét Miért vállalkozik vajon egy alig három éve bejegyzett kicsi alapítvány arra, hogy köztéri szobrot állíttasson? Ma már nem csak divatos, de olykor bizony a létfenntartást is jelentő szóval élve, mi az üzlet nekik ebben? Hogyan tudja beindítani annak a kulturális szférában gyakran hiányzó, csörgő forintokban je­lentkező mecenatúrának a gépezetét, amelynek nyomán egy há­rommillióba kerülő, féltve, óvón dédelgetett, grandiózusos - egyesek által éppen ezért illuzórikusnak tartott - terv testet, je­len esetben bronzformát ölthet? Kérdések, melyekre a vála­szokat Matuz János, a Szolnok Városi Művelődési központ munkatársa, a Szemafor Művé­szeti és Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnöke szolgál­tatja.- Azért tudok ilyen boldogan beszélni Szigligeti Ede szobrá­nak felállításáról, mert alapít­ványunknak semmilyen önös érdeke nem fűződik ahhoz, hogy ez a szobor álljon. Ez a szobor csak szép, mi pedig em­léket állítunk valamiről, ami fontos a városnak. Olyan politi­kamentes szobor készül, amit remélhetőleg nem fognak dön­tögetni, s ha a közállapotok megengedik, akár 300 évig is állhat a Szigligeti Színház mel­letti kis parkban.- A legtöbb szobornak felállí­tása előtt kalandos - hányatott? - előélete van. Ez esetben is el­mondható ez?- Az eredeti szoborterv az új­jáépített szolnoki színház elő­csarnokába képzelte Szigligeti Ede művészi mását. Ám a csar­nok nem oly módon készült el, amelybe megfelelő módon tu­dott volna illeszkedni a szobor. Ezért az alkotó kültéri szoborrá alakította azt át. A Hol élünk? fesztivál keretében rendezett ki­állításon már közönségsikere volt Pogány Gábor Benő szob­rászművész kicsinyített szobrá­nak, ami nekünk is tetszett, s úgy döntöttünk, megkíséreljük felállítani. Külön szerencsés összjátéka volt a sorsnak, amikor a színház igazgatója elhatározta, hogy az Ez még az eredeti léptékű gipszmodell. Szigligeti Ede bronzszobrát, Pogány Gábor Benő szobrászművész alkotá­sát a nagyközönség november 14-én, az Erzsébet-díjak szol­noki átadásának napján „ve­heti birtokba”. idei Erzsébet-díjak átadási ün­nepségét Szolnokon rendezzék meg. Az év egyik legjelentő­sebb kulturális eseményén, no­vember 14-én. a közfigyelem Szolnokra terelődik. E napon tartjuk a szoboravatási ünnep­séget is.- Nem kevés pénzbe kerül a szoborállítás. Kik a támogatók?- Úgy döntöttünk, hogy a la­kossági téglapénzek helyett kul­túrát pártoló tőkeerős cégeket keresünk meg, akik szponzori tevékenységükkel cégüknek is emléket állítanak hosszú távon. A 250 ezer forintnál nagyobb összeggel támogatók nevét ugyanis - ezek: a Mól Rt., a Szolkom Rt., a Pharmasol Rt., a Nefag Rt., a budapesti Bank Consult Kft., a Szigligeti Szín­ház, Szolnok Megyei Jogú Vá­ros és a Szemafor Művészeti és Kulturális Alapítvány - a szo­bor kőtalapzatán, jól látható he­lyen domborbetükbe öntetjük, a szobor anyagával megegyező módon és stílusban. Ezen túl­menően a szponzori tevékeny­ség elismeréseképpen a művész által készített bronzplakettet is adományozunk. Nem követelmény a köztéri szobroknál, de alapítványunk lezsűriztette az alkotást. Miután a zsűrizésnél én is jelen voltam, tolmácsolhatom: a szobrot min­den tekintetben alkalmasnak ítélték a felállításra, ami a város és az alapítvány számára is biz­tosíték arra, hogy egy nagyon szép köztéri műalkotással gya­rapszik a megyeszékhely. Rit­kán adatik meg egy alapítvány számára, hogy szobrot ajándé­kozzon a városnak. Egy kicsit „saját gyerekünknek” érezzük, úgy gondolom, egyfajta lokál- patrióta büszkeséggel tekinthe­tünk rá. Egy hosszabbb, város­szépítő elgondolás első lépésé­nek tekintjük ezt a szoborállí­tást.- A következő?- Készülve a II. Hol élünk? fesztiválra, egy exkluzív város­történeti kiadványt szeretnénk megjelentetni, ami az eddig megszokottaktól eltérően kicsit polgáribb, reprezentatívabb, színesebb lenne. -scsj­A konferencia sikeréhez a diákok is hozzájárultak Ipi-apacs Az Ifjúsági Iroda és a Ti­sza Mozi Filmklubja Ipi-apacs Európai Filmbú- jócska sorozatcímmel vetí­tést rendez keddi napokon 18 órától a Tisza Mozi A termében. A tervezett sorrend: ok­tóber 11.: Kötözz meg és ölelj (P. Almodovar), októ­ber 18.: Veronika kettős élete (K. Kieslowski), ok­tóber 25.: Vasisten gyer­mekei (Tóth Tamás), no­vember 1.: A tölgy (L. Pin- tillie), november 8.: Vé- nuszcsapda (Robert von Ackeren), november 15.: Léolo (J. Claudet Lauzon), november 22.: Lepkevadá­szat (O. Joszeliani), no­vember 29.: Méregzsák (S. Frears), december 6.: A tengeralattjáró (W. Peter­sen), január 3.: A síró játék (N. Jordan), jan. 10.: Ipi-apacs 1, 2, 3 (B. Blier), jan. 17.: Egy előre bejelen­tett gyilkosság krónikája (F. Rosi), jan. 24.: Delicates­sen (J. P. Jaunet), jan. 31.: Kőzápor (K. Loach). Bérletek 650 forintért válthatók az Ifjúsági Irodá­ban és a Tisza moziban. Akik részt vettek a múlt hé­ten az I. országos kriminológiai vándorgyűlésen, a rendezvény három napja alatt többször ta­lálkozhattak a képen látható fia­talokkal. Ők voltak azok, akik a nívós tudományos program helyszí­nén, a megyei rendőr-főkapi­tányság épületében a meghívot­tak segítségére voltak. Ha kel­lett, útbaigazítást adtak, a szü­netekben frissítőket kínáltak a konferencia előadásaiban meg­fáradt hallgatóknak. Abban tehát, hogy az orszá­gos konferencia résztvevői jól érezték magukat Szolnokon, nagy szerep jutott a fiataloknak. A fiúk és lányok a tiszaföldvári Hajnóczy József Pedagógiai és Szociális Asszisztensképző Szakközépiskola közbiztonsági tagozatának ötöd-, illetve másodéves diákjai. H. Gy. (Fotó: L L.) Agnes ismét indul A szolnoki Pintér Agnes élet­korát legtalálóbban az egy híján húsz fejezi ki. Mivel világéleté­ben szerette a mozgást, az álta­lános iskolában művészi tornára járt. Később gyors- és gépíró­szakmát tanult és jelenleg egy óvoda konyháján segédkezik. Á 170 centi magas, 56 kilós hölgy a barátjával lakik, aki nem fél­tékeny rá. Sőt, inkább ő hívta fel a figyelmét, hogy induljon különböző szépségversenyeken, így is történt: a Miss Hungary seregszemléjén a középdöntőig jutott, legutóbb pedig a Szolnok és környéke szépségversenyén az egyik különdíjat, a martfűi Kaiser sörgyár ajándékát kapta. Nem cigarettázik, az alkohol, a kávé sem érdekli. Naponta ke­rékpározik. Állítja, a sok kilo­méternyi pedál taposás, a szabad levegőn bicajozás alakja leg­jobb karbantartója. Szüksége is lesz arra, hogy az esetleges plusz kilók vagy dekák lemen­jenek, mert a hónap végén Jász­berényben is lesz egy szépség- verseny, amelyikre Ágnes ter­mészetesen benevez. Hogy mi­lyen sikerrel? Nem jósol, de nem is ez a lényeg. Az indulás, a verseny, az izgalom. Ha he­lyezett, díjazott lesz, az jó. Ha nem: készül a szépségipar kö­vetkező megmérettetésére. Van ideje, elvégre mint fen­tebb szó volt róla, jövő ősszel lesz csak húszéves. Sz. M. (Fotó: I. L.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents