Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-05 / 234. szám

1994. október 5., szerda 7 Kunsági Extra — Kunhegyes Szexuális vetélkedő a kultúrban Ismét „termel” a sertéstelep A telepet mi is csak így, kívülről fotózhattuk. Az viszont tény: tegnap ismét megkezdődött az it­teni sertésállomány vágása, ma pedig a tőkehús árusítása a szövetkezet üzletében. Kérem szépen: ilyen még nem volt! A kultúra épületének sokat megélt előcsarnokában a minap Gyöngyösiné Márton Il­dikó szervezésében szexuális vetélkedőt tartottak. Szép­számú, kerekre meresztett szemű érdeklődő követte a paj­zán eseményeket, amelyre hat csapat nevezett. Az indulók kö­zött akadt érettségizett, főisko­lát, általánost végzett. A legfia­talabb a tizenévek közepét hagyta el, a legidősebbik húszas esztendeit számlálta. A kérdé­sek összeállításában segített a megyei tisztiorvosi szolgálat. Hogy mi mindenről volt szó? A teljesség igénye nélkül néhány: hányféle fogamzásgátló mód­szert ismersz, igaz-e, hogy az első szeretkezés alkalmával nem lehet teherbe esni, mikép­pen védekezel a nemi betegsé­gek ellen, milyen módon terjed az AIDS, melyek az általad is­mert nemi betegségek stb. Azután következtek a prakti­kus, gyakorlati feladatok. Hu­szonöt új óvszert kellett össze­gyűjteni minél hamarabb. Tízet még csak összeszedtek a dizsi- ben, de a többiért egy kereske­dőt vertek fel álmából. Később be kellett hozni sürgősen egy rendőrt,ua polgármestert, Kiszel Bizonyára akadnak többen, akik hallottak már dr. Országh László professzor úrról. Vagy az angol-magyar, magyar-angol szótárairól, amelyeket nemes egyszerűséggel csak Or- szágh-féle szótárnak hívnak or­szágszerte. A világhírű, 77 évet élt tudós tanár kisebb megszakításokkal 1947-től 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig irányította a debre­ceni tudományegyetem angol tanszékét. Óriási az ismerete, hiszen egyetlen olyan tudós volt, aki két tudományban: nyelvtudo­mányban és irodalomtudo­mányban is akadémiai fokoza­tot tudott szerezni, hűvös udva­riassága, ugyanakkor ember­sége, szívélyessége lenyűgözte diákjait. Egyszerre tűnt szertar­tásosnak és kötetlennek, szigo­rúnak meg közvetlennek, tar­tózkodónak és barátkozónak. Járatos volt az angol és ame­rikai irodalomban, az angol tör­ténelemben, a magyar és világ- irodalomban, a műfajtörténet­Sándort, egy cukrászt meg egy virágárus hölgyet. Azután felál­lították a szerelem szobrát, bár akadtak jó fantáziával megál­dott vetélkedők, akik a szobrot „átalakították”. Nagy sikert ara­tott az az ügyességi feladat is, amikor az illető úrnak nadrágja szárán az illető hölgyek egy tyúktojást vezettek fel. Mikép­pen? Úgy, hogy ne törjön össze: az egyik nadrágszáron belül óvatosan felnavigálták a tóját, fent vigyázni kellett, hogy a másik oldalon melyiket vezetik lefelé. Nem részletezem: két to­jás kiesett, eltört, négy viszont a kalandos út végén is épen, sér­tetlenül bukkant ki az ellenkező nadrágszár alján. Díj nem volt, hiszen a remek hangulat győz- test-vesztest kárpótolt. Ugyan­akkor az is kiderült: fiataljaink sokat tudnak a szexualitásról és valahol mégis nagyon keveset. Éppen ezért nem mondhatunk mást: elismerést érdemel a kez­deményezés, és folytatása kö­vetkezik. Mi pedig majd bemutatjuk azt az akalmi kettőst, akik ezen az estén a legjobban szerepel­tek. Feltéve, ha hajlandók meg­szólalni, mert véletlenül sem férj-feleségről van, akarom mondani lesz szó ... ben, a képzőművészetben, eti­mológiában és szótörténetben, a nyelvpedagógiában, szóval igazi polihisztornak bizonyult. A kétnyelvű szótárain kívül az ötvenes évek végén a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának is a főszerkesztője. Hogy mi köze van mind­ehhez a kunhegyesi oldalnak? Az, hogy a város szülötte, dr. Vadon Lehel, az egri tanár­képző főiskola amerikanisztikai tanszékének vezetője, mint a professzor úr egykori kedves diákja, tisztelője kétkötetes, méltató emlékkönyvet szerkesz­tett Országh Lászlóról. Az egyiket ő írta, tervezte, szer­kesztette, a másik, amelyik elemzéseit 22 tudományos ku­tató, egyetemi oktató bocsátotta közre, szintén ő szerkesztette. Az idén az Országos Tudomá­nyos Kutatási Alap támogatásá­val Egerben kiadott kötetek Va­don Lehel segítségével méltó emléket állítanak a tíz éve el­hunyt nagy tudósnak, Országh Lászlónak. Még egyszer Végiről Még a nyáron hírt adtunk arról, hogy a Dózsa iskola hetedikesét, Végért Évát, közismert nevén Végit még május végén, Szolnokon, az egyik triatlonverseny telje­sítése közben elütötte egy taxi. Hogy miképpen, ez is érdekes, hiszen egy lezárt útszakaszról volt szó. No mindegy. Elég az hozzá, hogy a sportot imádó, ti­zenhárom éves ifjú hölgy végigkerekezte, -futotta a távot. Később derült ki: tö­rött kulcscsonttal. Az egy­szerűnek ígérkező sérülés annyira komoly lett, hogy végül is Végi Debrecenben, a klinika sebészeti osztá­lyán kötött ki. Megműtöt­ték, fémmel fogatták össze az elmozdult végeket, és egy év múlva, jövő tavasz- szal újra kell műteni. Ráa­dásul akinek mindene a sport, tizenkét hónapig nem is tornászhat. Bizony, ez komoly csapás, hiszen sportiskolában szerette volna tanulmányait foly­tatni. Eddig meglátogatták, javulást kívántak neki a tri- atlonisták, az OTP mint szervező, de a balesetet elő­idéző illető - tudják a nevét - azóta sem jelentkezett. Segítünk neki, hiszen Végi Kunhegyesen, a Dózsa suli nyolcadikosa, és az intéz­mény száma benne virít minden telefonkönyvben. Még akkor is, ha a jegyző­könyv szerint Végi követte el a hibát, legalábbis így zá­rult a vizsgálat. Vége a szezonnak A .pázsiton sárga faleveleket kerget a szél: üresek a medencék, a padok. Hiába, a Szent István szabadidőparkban is befejeződött a szezon. Pedig sok-sok rendez­vénnyel gazdagították az idén is a helyi kulturális, sportéletet. Kezd­jük az elején. Tavasszal a konok kunok kupája hagyományőrző já­tékának adtak helyet. Érdekesek voltak a feladatok, elvégre többek között egy parasztszekeret is el kellett húzniuk a versenyzőknek. Azután a nagycsaládosok egyesü­lete rendezett egész napos foglala­tosságot, amelyre a megye minden részéből érkeztek. Később a triat- lonisták mérték össze felkészült­ségüket. Augusztus elején a Hun­gary Kun Kupa focistái, vendégei lubickoltak, akik szó szerint több világrészről utaztak ide. Augusztus 20-án medencebálon rophatta a mintegy kétszáz ven­dég. Mégpedig este nyolctól más­nap hajnali kettőig. A zenét az Androméda Old Boys örökifjú tagjai szolgáltatták. A jóslatokkal ellentétben bírta a beton, sem re­pedés, sem törés nem színesítette az éjszakai rendezvényt. Most október elejére már lakat került a kapura. A nap bágyadtan küszködik a felhőkkel: egyszer melege van az embernek, máskor fázik. Téli pihenőjére készül a strand. És várja 1995. május 1-jét, a nyitás napját. Köztudomású, hogy a Kun­ság Népe Szövetkezet sertéste­lepének állományát tavaly au­gusztusban kiirtották. Nem ma­radt egy fia sem. Többször fer­tőtlenítették a telepet, és olyan szigorúak az előírások, hogy az itt dolgozókon kívül tilos a be­menet. Még a tisztiorvosi szol­gálat is csak oly módon kíván­csiskodhat, ha előzetesen beje­lentkezik. Két ízben is érkezett tenyész­A helybeli gimnázium első bé osztályában harminchat elsős koptatja a padokat. Közülük he­ten úgynevezett focigimisek, akik oly módon kerültek ebbe a társaságba, hogy az átlagosnál sokkal jobban bűvölik a bőrt. Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy további két társuk szakközépiskolai osztályba, egy pedig szakmunkásképzőbe jár. Kik is ők heten, és tulajdon­képpen honnan jöttek? Tar Gá­bor tiszafüredi, korábban tanult a Széchenyi iskolában, majd a Dózsában folytatta. Szélsőt ját­szik. Németh János is Füredről került a Dózsába, ő a jobb­szélső. Elmondása szerint hár­mas tanuló. Tatai Tibor hely­beli, az ő átlaga négyes. Melles­leg kapus. Gyöngyösi Csaba hol center, hol középpályás. Hár­mas-négyes, és csongrádi. Ka­tona Gábor Tiszagyulaházán látta meg a napvilágot. Ez a te­lepülés Tiszaújváros mellett ta­lálható. Ő a legnagyobb, hiszen 183 centiről szedi a levegőt. 68 kiló, és beállós. Gyarmati Zol­Emlékszem, életemben először 13 évesen találkoztam vele, és az akkori igazgató úgy mutatta be ne­künk, vadóc fiúosztálynak: nézzé­tek meg jól, mert ő, Sándor Zsófia lesz az osztályfőnökötök. Lepity- tyentettük a szánkat: nekünk egy nő? Nekünk, akiket eddig csupa férfi tanító, tanár tanított ? És akkor tessék, idejön hetedikben, ráadásul osztályfőnöknek. Nem húzom tovább, pár hét alatt megtörtént a csoda. Mi, vadóc lur­kók imádni kezdtük ezt a szép arcú, szemüveges tanárnőt. Miért, miért. Mert ő is imádott bennünket. Kijött Eddig két jelölt Eddig két jelöltről tu­dunk a decemberben ese­dékes polgármester-vá­lasztáson. Az egyik a je­lenlegi polgármester, Sze- lekovszky István, aki a Fi­desz, a Magyar Demokrata Fórum és Kisgazdapárt támogatását élvezi. A Ma­gyar Szocialista Párt je­löltje - nagy valószínű­séggel - Herbály Imre lesz. Kívülük szó van további két, egyéni jelöltről is. Még teljesen nem döntöt­ték el, hogy „ringbe száll- nak-e”. Mindenesetre az indulókat következő vá­rosi oldalunkon bemutat­juk, és ott szót ejthetnek a programjukról is. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János állomány a kutricákba, ahol végül is a 680 süldőt 26 kan szolgálja ki. Az állomány Dal- land típusú, ez egy kiváló hol­land hússertés. 137 nap hizlalás után, ma közülük a huszonöt legszebb utolsó útjára indul - tudtuk meg Hadnagy Sándor te­lepvezetőtől. A helyi vágóhíd a végállomás, de jut belőlük a szövetkezet húsüzletébe is. He­tente kétszer vágnak, és ez azt jelenti, hogy ismét lesz olcsóbb tán hevesi, ő is korábban került a Dózsába, onnan a gimibe. Szélsőhátvéd, négyes tanuló. Herbály György kunhegyesi, és ha valamit örökölt a focipályán az apjától, még sokra viheti. Egyébként Gyuri jobb oldali középpályás. Kemény az életük, heti négy edzés, napi sok óra a könyvek fölött. Pénteken eltá­vozás, de szombaton irány visz- sza, mert vasárnap meccsek vár­Zsóka néni megnézni a focimeccseket, min­denkit felkeresett otthon, a család­jában, kiállt mellettünk, ha valami csínyt követtünk el. Soha nem kia­bált, inkább sokat nevetett velünk. Később férjhez ment, Göblyös Sándomé lett, de gyereke nem szü­letett. Itt voltunk mi helyette tízen, százan, sok százan, akiket a Kos­suth iskolában, majd az induló gimnáziumban tanított. Nyelvzseni volt. Tudott latinul, németül, értette a franciát, az angolt, a szerbet, a húsféle az üzletben. Szalonnát nem hagynak: zsírnak, tepertő­nek sütik ki, és természetesen lesz tőkehús is a 100-110 kilós röfögőkből. Olyan takarmányt fogyasztanak ezek a jószágok, hogy átlagosan 137 nap az éle­tük, ezalatt elérik a kívánt súlyt. A kevésbé jó étkűek csak azért járnak valamivel jobban, mert ők még 2-3 hetet kosztolnak, mielőtt ők is vágásra, majd szögre kerülnek. ják őket. Az ifi - mert ők azok - a megyei másodosztályban a hasonszőrűek között toronyma­gasan az első. Úgy, hogy nyolc meccsből hétszer győztek, egy­szer döntetlen lett. A gólarány 37-4, ami nem rossz. Hobbijuk nincs, illetve akad, a sport. Másra nem érnek rá, legföljebb még a lányokat nézik meg, mert állításuk szerint: „a gimiben sok jó csaj akad”. horvátot, az oroszt. De legjobban a tanítványait, ahogyan mondotta: a gyerekeit szerette. Meg olvasni, ol­vasni, mert ez volt a másik nagy szenvedélye. És a vallás, hiszen hithű római katolikusnak vallotta magát. Úgy távozott az életből mi­képpen élt: csendesen, tapintatosan. Nyolcvan esztendő adatott neki, és az utolsó útjára temérdek ember elkísérte. Pedig nem Kunhegyesen élnek a rokonai, messze innen. En­nek ellenére befogadta a község, majd a város, befogadták az embe­rek, a gyerekek és végül az anya­föld. Nyugodjék békében. Nem vezető, mindenes Noha hivatalosan Irházi Sándorné a neve, mindenki csak Gizi­nek, Gizikémnek, Gizi néninek hívja. Tíz éve Gallai András az élet­társa, annak pedig bizony már húsz lesz, hogy a helyi nyugdíjas­klub vezetője. Mit vezetője? Helyesbítek: szervezője, irá­nyítója, ha kell, segédmun­kása. Szerencsére sok a segí­tője. Alig egy bő hete nagy­szabású megyei találkozót tartottak a kultúrházban azok, akiknek már a postás hordja a fizetést. Az össze­jövetel sikeréért sokadma­gával rengeteget dolgozott. Egyébként 160 tagúk van, és közülük általában hetve- nen-nyolcvanan eljönnek havonta az első vasárnapi teaestre, rendezvényre. Akad közöttük citerás, mivel heten tudorai ennek a hang­szernek is. Olyannyira, ese­tenként táncra is perdülnek. Hogy ezért a nagyszabású megyei találkozó sikeréért mit kapott? Rengeteg virá­got, egy Miska kancsót, szép tálcát, sok puszit és temér­dek jókívánságot. Az utóbbi kettőhöz mi is ezúton csatla­kozunk. A tojás vándorútja itt kezdődött. Hogy menet közben hány tár­sával találkozott, mire az ellenkező oldalon megérkezett, erről a rendezvényen nem esett szó. Országh László tiszteletére A legifjabb palánták Ha minden igaz, ebben a hónap ban vagy a következőben pedij egy jó birkavacsora következne mondja a nyugdíjasklub veze tője, Irházi Sándorné Gizi néni

Next

/
Thumbnails
Contents