Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-28 / 254. szám

Rendkívüli behajtási akció a megyei APEH-nél

Az állami költségvetés egyre súlyosbodó egyensúlyhiányos állapota már ebben az évben is több soron kívüli intézkedés meghozatalára kényszerítette a pénzügyi kormányzatot. Ezen intézkedések egyike az adók fokozottabb ütemű beszedését irányozta elő. Az állami adóhatóság 1994. június végével a mobilizálható kapacitásának legnagyobb hányadát erre a területre koncentrálva, rendkívüli behajtási akciót indított el.

A megyében az elmúlt években összességében 2,2 milliárd forintos nagyságrendű adóhátralékot halmoztak fel a vállalkozások. A felhalmozott tartozás fele már felszámolásra került céghez kapcsolódik, amelyek esetében az adóhatóság behajtási mozgásterét a vonatkozó bírósági eljárások megkötik. Ezen eljárások eredményeként a többi hitelezőhöz hasonlóan csak minimális bevételi többlet jelentkezhet.

A behajtási akció keretében az APEH megyei igazgatósága összességében 313 olyan működő - felszámolási eljárással nem érintett - adózóval szemben kezdeményezett végrehajtási eljárást, amelyeknél az adótartozás meghaladta az 500 ezer forintot.

Az akcióval érintett összes adótartozás összege a megyénkben 1,08 milliárd forintot tett ki, amelynek nagyobb hányada az 1994. év során halmozódott fel. A hátralékos állomány nagyságrendi összetételére jellemző, hogy 10 millió forint feletti összegű hátralék 17 adózónál fordult elő. Ez az adózói kör számarányát tekintve ugyan nem tekintendő jelentősnek (5,4 százalék), de hozzákapcsolódott az összes adósság

45,2 százaléka. A felhalmozódott hátralékállomány legnagyobb aránya (60 százalék) az áfa adónemhez kapcsolódott.

Az adósok összetétele vegyes képet mutat, hiszen a nagy összegű hátralékosok között megtalálhatóak állami cégek, kereskedelmi és mező- gazdasági ágazatba tartozó szövetkezetek, kizárólagosan privát tulajdonban lévő gazdasági társaságok és nonprofit jellegű szervezetek.

Ez évben - éppen a költség- vetés sajátos helyzete miatt — először került megyei adósok listájára helyi önkormányzat.

A folyamatban lévő különböző adóigazgatási, bírósági és adósságkonszolidációs eljárások miatt összességében igen jelentős, az összes hátralékos állomány 32 százalékát kitevő 348 millió forintos összeg vonatkozásában az igazgatóság a végrehajtást hatályos törvényi szabályozás miatt átmenetileg szüneteltetni kényszerült.

A fenti okok miatt az igazgatóság a tényleges végrehajtási tevékenységét összességében

279 adózó 728 millió forintos adósságállományának beszedésére összpontosította. Az elmúlt három hónap igen intenzív pénzforgalmi ellenőrzései kapcsán pontosításra kerültek a hátralékok összegei. Az ellenőrök fokozottabb bevonásával erőteljesebbé vált a behajtási tevékenység, melynek révén minden érintett adózónál végrehajtási cselekményekre (azonnali inkasszó benyújtására, ingó-ingatlanfoglalásra) került sor.

Ezen erőfeszítések eredményeként az elmúlt rövid időszakban 246 millió forint értékben került ingó, illetve ingatlan vagyon lefoglalásra, az inkasszált, illetve készpénzben befizetett adók összege pedig október közepéig 321 millió forintot tett ki.

A kényszerintézkedések hatására behajtott adók nagyságrendileg is jelentősnek tekinthetők, hiszen az ebben az időszakban befolyt összes adóbevétel egyre nagyobb hányada származott behajtási tevékenység eredményeként.

A behajtási akció során az adóhatóság a valóban átmeneti jellegű adótartozással rendel- kekező vállalkozások esetében néhány hónapos fizetési köny- nyítést engedélyezett, amely révén lehetőség nyílt - többek között a mobilizálható eszközök értékesítése révén - a szükséges pénzügyi fedezet előteremtésére.

Azon gazdálkodószervezetekkel szemben azonban az adóhatóság szigorúan lépett, illetve lép fel, amelyek esetében a fizetési nehézségek az adós felelőtlen gazdálkodására vezethetőek vissza, illetve a kapott fizetéskönnyítések ellenére sem teljesítették határidőben az adófizetési kötelezettségüket.

Az adóhatóság az elmúlt hetekben a megyei bíróságnál összesen 29 esetben megközelítően 100 M Ft összegű adóhátralék ügyében kezdeményezte a gazdálkodószervezetekkel szemben a felszámolási eljárás mgindítását. Ezen cégek által foglalkoztatott alkalmazottak száma - két gazdálkodó- szerv kivételével - általában nem tekinthető jelentősnek. A megye foglalkoztatási helyzetére elsődlegesen az adóskonszolidációba bevont, így behajtással jelenleg nem érintett cégek megszüntetése lehet hatással. Az előbbi intézkedések mellett az adóhatóság eljárásai során kiemelt figyelmet fordít a „csődbűntettgyanús” cégek elszámolásainak felülvizsgálatára is.

A nagy összegű hátralékkal rendelkező egyéni vállalkozók esetében a teljes regisztrálható magánvagyonra kiterjedő végrehajtási eljárás lefolytatása mellett összességében 56 esetben kezdeményeztük a helyi önkormányzatnál vállalkozói engedélyek visszavonását.

Az egyéni vállalkozóknál korlátlan a felelősség az adótartozással összefüggésben, de a végrehajtási törvény ismert anomáliái miatt a behajtás lehetőségei igen csekélyek (az ingatlanok lakottak, a vagyon jelentős része a hatóság elől könnyedén elrejthető).

Ezt jól mutatják a behajtási tevékenység számadatai is, hiszen amíg a gazdálkodószervezeteknél a végrehajtható hátralék 52,4 százalékát sikerült beszedni, addig az egyéni vállalkozóknál ez az arány 11,6 százalék.

Az adóhatóság behajtási tevékenységének ezen akciójel- legű megvalósítása nyilvánvalóan hosszabb távon nem jelenthet megoldást, hiszen a szűkös adóigazgatási ellenőrzési kapacitások kényszerű átcsoportosítása azzal is jár, hogy az adóhivatalnál időközben jelentkező egyéb feladatok (ellenőrzések, folyószámla stb.) végrehajtása halasztódik.

Jól felfogott társadalmi és kormányzati érdek azt igényelné, hogy a hatékonyan működő adóigazgatás jogi és anyagi feltételei még a gazdaság elolaszosodó folyamatai ellenére is mielőbb megteremtődjenek.

Ez évben eddig a megyei adóhatóság kényszerintézkedései - ideértve a behajtás mellett a revizori megállapítások kapcsán beszedett adóhiányokat is - összességében közel egymil- liárd forint adóbevételi többletet eredményeztek az állami költségvetés számára, amelyek nagyságrendje a jelentősebb adónemekben a tárgyévben elért öszes megyei adóbevétel

13,2 százalékát tették ki.

A fenti adatok jól érzékeltetik, hogy az adóhivatali szervezet működtetésére - Komái János szavai szerint - elsősorban nem a „koraszülött jóléti állam” intézményeinek egyikeként, hanem éppen a hatékony piac- gazdaság kiépülését és az igazságos közteherviselés garanciáit biztosító szervezetként van szükség. Söllei János

Expo: lenni vagy nem lenni?

Most folyik a parlamentben az expovita, amely már eddig is egy sajátos számháborút eredményezett a kormánypártok és az ellenzék között. A számháborún túl, főleg az MDF soraiban, felbukkannak érzelminek minősíthető érvek is, amelyekkel nehéz mit kezdeni. A végső döntés még hátravan. Nem lehet azt sem megítélni ma még, hogy a népszavazás kérdése hogyan befolyásolja a vita menetét. Ezért is érdemes áttekinteni röviden a szigorúan vett tényeket.

A világkiállításról szóló törvényt 1991-ben fogadta el az előző parlament. Ez egy úgynevezett „B” kategóriás szakkiállítás lett volna, amely viszonylag gyakran kerül megrendezésre a világ különböző részein. Talán sokan emlékeznek még rá, hogy ilyet - a vadászati világkiállítás volt ez - Budapesten is rendeztek 1971-ben. Az „A” kategóriás világkiállításon nemzetközi pavilonok készülnek a kiállító ország költségére. A „B” kategóriás világkiállítás valamennyi feltételét, így a pavilonokat is a rendező város - ebben az esetben Budapest - köteles biztosítani. De még ez sem lenne nagy probléma, ha két alapvető feltétel meglenne. Az egyik a koncepció, a másik a pénz. Magyarországon egyik sincs meg. Az eredeti koncepció - bármily paradoxon is - a rendszerváltással elúszott. A „Kelet-Nyugat” közötti hídteremtés értelmét vesztette ebben az összefüggésben - ezt Bécs pontosan látta -,

pénz pedig igazából korábban sem állt rendelkezésre, és most sincs erre a célra.

Az országgyűlés ’91-ben - 1990. évi áron - 17 milliárd forint állami hozzájárulást szavazott meg, merthogy nem látott akkor sem nagyobb lehetőséget az állami szerepvállalásra. Ráadásul a GDP növekedésével számolt, amivel szemben a központi költségvetés és a fizetési mérleg deficitje növekedett. 1993 végén az államháztartás bruttó adóssága elérte az ország éves termelési értékének (GDP) 90 százalékát. Látva ezeket a folyamatokat, az előző kormány - kényszerhelyzetben - többek között az úgynevezett 3000-es „titkos” határozatokkal korrigálta az előirányzatokat, amelyekről a közvélemény „természetesen” nem tudott. A külső és belső adósság növekedése, az expo központi pénzigényének állandó emelkedése vezetett végül is ahhoz, hogy az új kormány felvesse az expo lemondásának gondolatát. Hozzátehetjük, az ilyen lemondás nem ismeretlen a világban: Párizs, Chicago, Miami, Philadelphia, Los Angeles, Quebec, Velence áll előttünk e sorban.

A számításokból ma az derül ki, hogy a készpénzekből történő megtakarítás a világkiállítás esetében 45 milliárd forintot tesz ki, amelyből lehetőség nyílik arra, hogy az önkormányzati címzett és céltámogatások részére források szabaduljanak fel. Az ellenzékiek egy része azt mondja, hogy ez a pénz nem sok, a költségvetés kis hányadát teszi ki. Az érvelés gyenge pontja éppen itt érhető tetten. Ugyanis ugyanaz az érv, minden terület - egészségügy, nyugdíj, oktatás, mezőgazdaság stb. - támogatása, emelése terén.

Külön-külön igaz, összességében nem. így fordulhat elő, hogy nehezen volt összeszedhető a pénz az ez évi nyugdíj- emelésre. Gond a közalkalmazottak, az egészségügy, az oktatás stb. helyzetének rendezése. Az expo sajnos nem ragadható ki az ország általános helyzetéből. S ha sorolni kell, mindenképpen hátrébb kell, hogy kerüljön a fent említett területekhez képest. A reálszféra rendbetételéről pedig még nem is beszéltünk. " F. I.

Ahol naponta hatszáz árus is megfordul

Akad, akinek csak két szem almára, egy fürt szőlőre futja

Az október végi virágpiacot a koszorúk és a krizantémok uralják

Csütörtök délelőtt. Kocsik jönnek, kocsik mennek Szolnokon a piaccsamok körül. Van, amelyik régebben leparkolt az utcában, a Vén Diák étterem bejáratával szemben. Vesztére, mert egy szakállas, egyenruhás közterület-felügyelő máris cédulát tűz a BLR-450-es kocsi szélvédőjére.- Ugyanis itt, ezen a szakaszon tilos megállni, fehéren feketén mutatja a tábla. Aki vezetni tud, gondolom, olvasni is.- De erre nincs hely.- Látom, viszont a Szövetség mellett lenne, az sincs messze.- Mennyibe kerül ez a cédula a tulajnak?- Nem tudom, de a gyakorlat szerint ezerbe-kétezerbe.

Hát bizony, ez nem olcsó parkolás. Haladunk beljebb a fedett nagycsarnokba. Feltűnik, hogy az egyik eladó Néplapot olvas.- Mező Sándomé vagyok, és saját terméseimet árulom.- Mi mindent?- Egy kis krumplit, kaprot, zöldséget, céklát, diót, tököt, sárgarépát, retket. Kevés, nagyon kevés a nyugdíj, ezért hétvégeken itt talál.- Ha fújja, hordja?- Az sem számít, fél 6-tól délig.- Lopnak?- Mostanában úgy tapasztalom, nem, mert a minap is lebukott vagy három.- Árult már valamennyit?- Szegény a piac, szegények az emberek. Lassan dél lesz, és nem hiszem, hogy kerestem háromszázötven forintot.

Atellenben, a másik oldalon élénk tekintetű asszony Sávai Béláné, ő Homokról érkezett. Előtte az asztalon többféle alma, szőlő.- Dinka, csemege, és negyvenötre tartom.- Nem sok.- Van, akinek az, mert csak egy kis csillinget kér. Más az almából egy szemet. Bizony ez nem így volt pár éve, most meg gyakran átnyújtanak három-négy forintot: tessék érte adni almát.- Mennyire tartja?- A starking 40-50, a jonatán 50, ez a sárga 50, a mandula 200.- Nyugdíj?- Csak a férjem kap.- Mennyibe kerül évente ez az asztal?- 4 ezer 800 forint a bérlete.- Látom, nem ép minden egyes almája.- Ez jó, mert mutatja, nincs túlpermetezve. Ezért a minap is megdicsértek.

Margit néniről még két érdekességet leírok: én az ő neve napján, június 10-én születtem, ő meg az én névnapomon, december 6-án. Hiába, akadnak véletlenek.

Továbbmegyünk a virágárusok felé. Rengetegen vannak, és jószerével teljesen ellepik az utcai szakaszt. Nem csoda, közeleg halottak napja, így óriási a virágválaszték. Egy helyütt a csodaszép krizantém darabját száz forintra tartják, de nyolcvanért is tömöttet lehet vásárolni. Sőt huszonöt-harmicért is kaphat az ember. Gazdag a koszorúválaszték: a műanyagból

készülteket száz-egynéhányra tartják. Itt a csúcs ezer forint, de kétszázötven-háromszázért is lehet vásárolni. A gerberát hatvanra, a szegfűket huszonötre, negyvenre mondják. Veszik sokan, előre, mert attól tartanak, hétvégére felverik az árakat.

Kínálnak már gesztenyét is százért, a szebbiket százötvenért, kilóját. Sőt: megjelent a sütni való tök is. Nyersen húsz-huszonöt kilója. Amúgy sülve egy darab hatvan forint. Kinn a sarkon, a kanyarban csodaszép paprikák: Hajdú Imréé, aki szentesi fóliás.- Tíz éve ez a helyem. A tv paprikának nyolcvan kilója, a kosszarvú édesnek tizenkettő, az erősnek négy-tíz darabja.- Látom, veszik.- Óvatosan.- Sok a szennyezés ezen a sarkon.- Nyáron majd megfúlunk a benzingőztől, melegtől, de azért hétvégeken itt vagyok. Háromkor kelünk, és ötre érek ide.- A család?- Négy lányom van: a legfiata- labbik 16 múlt, a legidősebb 21.- Bátor ember, ennyi nő között! Melyik segít?- A legöregebbik. Ő lesz kertész, ráhagyom, aligha viszem el a fóliákat a fejem alatt.

Közben kiszolgálja az érkezőket. Egy nyugdíjas hölgy, Lovas Józsefné öt paprikát vásárol.- Ennyire futja, mert 30 év szolgálat után is tízezret kapok kézhez. Mire kifizetem a vizet, a villanyt, a fűtést, mindent, sokat mondok, ha háromezer marad. Ebből élek, meg olykor adok a hat unokámnak, egy dédunokának.- Ez szinte hihetetlen.- Pedig így van. Kispórolom.

Van itt minden, akár a jó

boltban. Élő hal, ponty, kilónként 220 forintért. Mit mondjak? Ottjártamig egyetlenegy kelt el. Azután akácméz a Rádi testvérektől, üvegje 260, de van náluk vegyes méz, selyemfű- és facéliaméz is. A tojás darabja tizenhárom, ámbár csak a kereskedőknél kapható. Eltűntek a kis öreganyókák a hat-tíz-húsz tojással. Drága a táp, a termény, zsákból nem nagyon éri meg csirkét tartani.

A piac szélén körbekerített rész: a rákóczifalvi Faiskola Bt. birodalma. Barabás István így mutatja be a választékot:- A legolcsóbb kétszáztíz, a legdrágább kétszázötven.- Mi mindenből választhat a vásárló?- Almából nyolcféle a kínálat, cseresznyéből, meggyből ötféle, körtéből, sárgabarackból hatféle, szilvából hétféle, őszibarackból nyolcféle. De mandula, ribizli, pöszméte is akad.-Szőlő?- Azt nem tartunk.

Odabenn az irodában Zoboki

József piacigazgatóval váltunk pár szót.- Huszonegy éve adták át ezt a csarnokot, és már régen kinőtte a város. Ráadásul óriási az autóforgalom is. A parkoló kicsi, de azt is tudjuk, egy új csarnok kialakítása nem tíz-, hanem százmilliónál kezdődik.- Hány helypénzszedőt alkalmaznak?- Hetet, és az éves bevételünk 5,5-6 millió. Egy-egy hétvégém 600 árus is kínálja a portékáját. Sajnos a vevő kevesebb, szegényednek az emberek.- Zsebesek?- Előfordulnak, úgyhogy jó, ha mindenki vigyáz az értékeire. Néhányan szinte felkínálják a pénztárcájukat, olyan helyre rakják. Pedig a rendőrség is sokat segít.

Megtudom azt is, jószerével mindig építenek, csinosítanak valamit a piacon. Az év elején megnyílt az új húsbolt, és ha minden igaz, novemberre elkészül az út. Lesz rakodó- és közlekedő- meg parkolósávja. Szükség van rá, mert egy évben több ezer tonna árut fuvaroznak ide. Az árak közepesek, legalábbis a többi megyeszékhelyhez viszonyítva.

Reggel hattól este hatig tartanak nyitva. Naponta takarítanak. Azt is hallottam: a vásárcsarnoknak nem is olyan régen lakói is akadtak: Daru, Csizmás Kandúr és a Doktor úr éjszakai szállóvendégnek számítottak. Ott aludtak valamelyik kinti asztalkában, ahol most a virágot árulják. Sőt, Daru meg Csizmás Kandúr - aki té- len-nyáron gumicsizmában, nagy kabátban járt - ott is halt meg. A Doktor úr a kórházban fejezte be. így ők hárman mára már csak legendák. A piac legendái, akiket ma is emlegetnek. Legalábbis a régi piaco- zók.

D. Szabó Miklós (Fotó: Mészáros János)

Mező Sándomé is saját kiskertjének termékét árulja. Amíg nem jönnek a vevők, a lapunkat böngészi.