Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-24 / 250. szám

Pályázatot indítunk olyan olvasóink részére, akik kézzel szeretnek és tudnak kötni.

Kérjük, küldjék be szerkesztőségünkbe a kötött ruha fotóját, ahogyan az viselőjén látható. A ■ levélben írják meg nekünk - november 15-ig -, mikor tanulták ezt a szép és hasznos kézimunkát, s « hogy legszívesebben milyen mintákat, milyen ruhadarabokat készítenek. A pályázók szíve joga, 1 hogy az általuk kötött legszebb munkát fotón eljuttassák hozzánk, hiszen abból ítélik majd meg hozzáértők, kik a megye legjobb kézikötői, kiknek munkáit díjazzuk. Szeretnénk, ha azt is megírnák, a pályamunka milyen és mennyi fonalból, hányas kötőtűkkel készült, s hogy maguk fi állították össze, vagy külön segített valaki az összeállításban. A fényképeket ha lehet, levelezőlap 1 nagyságban várjuk, olyan minőségben, amin a legnagyobb helyet a kötött holmi foglalja el, hogy jól láthatóan közölhessük a pályázati oldalon. Természetesen a pályamunkát viselje valaki a fényképen, hiszen abból látható a legjobban, mennyire sikerült.

A pályázatra küldhetnek mindent, ami hasznos ruhadarabnak számít: gyermek-, női, /ay-'"y férfipulóvereket, sálakat, sapkákat, kesztyűket, kabátokat, ruhákat. (Bár csak valamikori divat volt, de szívesen bemutatunk, ha valaki érti még a fortélyát: kézzel kötött -4 jégzoknit is.)

Bár a pályázatot szándékaink szerint november 15-én zárjuk, addig bármilyen ^ - vl " ’.

fényképes bemutatót elfogadunk. A határidővel sohasem lehetünk egyébként szigorúak, hiszen biztosan lesz olyan olvasó, aki a pályázaton felbuzdulva most 1

kezd hozzá pályamunkája elkészítéséhez, ezért egy-két napot késik. Az viszont J ||||K * \ biztos, ahogy a pályamunkák beérkeznek, hetenként még októberben elkezdjük \2sPI '

közlésüket. Ha e pályázat iránt is akkora lesz az érdeklődés, vagy legalábbis \ .

megközelíti azt, mint a "Két kezemmel, magam varrtam!"-é, akkor csak R 4hs* decemberben, pontosabban karácsony előtt sorsolunk, és közöljük azoknak a névsorát, akik különböző ajándékokat, díjakat nyertek a beküldött fotóért, % levélért. * ■

Máris örömmel tudatjuk, hogy első beharangozó írásunk után több J szponzor jelentkezett, ajándékokat ajánlottak föl olvasóinknak.

A szolnoki Sarló u. 1. szám alatt lévő Marianna fonalbolt tulajdonosa Mgak 1500 forint értékű fonalvásárlási lehetőséget biztosít üzletében egy pályázónak. Három pulóverre való fonalat (5000 Ft értékben) ajánlott fel a Catrimpex Kft. Fonalnagykereskedés (1151 Budapest, Énekes u. 6.); egy \V Jmm fíbri márkanevű szabadidőruhát a Senior Váci Kötöttárugyár Rt.; és az %p|4

Exkluzív parfüméria (Városi Művelődési Központ aulájában) egy szolnoki pályázónak 5000 forint értékű parfümöt ajánlott fel.

Tehát kedves olvasó! Kötődjék hozzánk - pál; leveleiket és a fényképeket.

Ne feledje: a beküldési határidő november 15 megtörténik. Jó munkát, jó kötést kívánunk!

A sorsolás még karácsony előtt

1994. október 24., hétfő

Pályázat —

— Hazai tükör

5

Busa, törpe-, szürkeharcsa

Mit fogott a hálótok?

Egy jó fogás után a zsákmány kimerítése is komoly fizikai

munka

Ötvenhatról - diákszemmel

Kopácsi Judit és édesapja sorsa összefonódott

Van, aki jónak, és van, aki az átlagosnál rosszabbnak mondja az idei év „haltermését” a Mezőtúr körüli vizeken. Mittermayer István halászt arról kérdeztük, vajon azok, akik kenyerüket a vizeken keresik, hogyan vélekednek az idei szezonról?

A gépésztechnikusi végzettséggel rendelkező, de 1978 óta halászattal foglalkozó szakember szerint az idén gondot okozott, hogy nem volt megfelelő az áradás a Tisza és a Körös között. Ezért kevesebb hal jött fel a városkörnyéki vizekbe. A másik probléma, hogy a hagyományos halak - süllő, harcsa, csuka - telepítése nincs megoldva. Ennek oka, hogy a vizeknek nincs igazi gazdája. Az önkormányzatok szeretnék megkapni a vizek halászati jogát, de a helyzet tisztázatlan. Mint ahogyan az is, hogy jövőre kell-e fizetniük bérleti díjat a vízterületért, melyen mesterségüket végzik.

Ő a Berettyón, Túrtőn és a Kőrösön, három meghatározott területen, ősi hagyományos halászeszközökkel dolgozik, kora tavasztól a fagy beálltáig. A hideg korán jött ugyan, de nem okoz gondot. Könnyebb a halat megtalálni, mivel a mélyebb és ezért

melegebb vízbe húzódik. Gondjuk, hogy a Berettyó koszos, mo- csarasodik, és a két híd között horgászszezonban nem lehet halászni. A törpeharcsa újra szaporodik, a busa iránt viszont csökkent a kereslet, szinte nem lehet eladni.

Az éjszakákat is kihasználva dolgozott, hiszen télen abból él, amit a fagy beálltáig megkeres. A halak királyának - mint legtöbb halásztársa - a szürkeharcsát tartja, melyet nehéz, de nagy élmény kifogni. Volt már szerencséje hatvankilós példányhoz is. Sütve a kárászt, rántva a süllőt, hallének a pontyot szereti a legjobban. Utóbbi kettő változatlanul keresett fajta. Ismeretlen vízterületnél, federítés céljából használja a hangradart, hálóit maga készíti a téli hónapokban.

Amit igazán nagy gondnak tart, az a lopások szaporodása. Évente 20-25 varsája (átlagára 3 ezer forint) tűnik el, a hálókról már nem is beszélve. Régebben is meglopták a halászokat de csak a halakat vitték el, az eszközöket - még ha megrongálódva is - otthagyták. Manapság a tolvajok eszközöstől viszik a halat. A halászkellékeket eladják, vagy más területen halásznak vele.

Hölgyek a Viktória udvarban

A mezőtúriak Bamevállnak említik még ma is a Sugár út 22. szám alatti épületet, annak ellenére, hogy a bejárat előtt ma már a „Viktória udvar” felirat látható. Az udvar, amely egykor sártengerként fogadta a kapun átlépőt, mára kőkockás borítást kapott, így száraz lábbal megközelíthetők a helyiségei: a fodrászüzlet, a kínai kisáruház, az élelmiszerdiszkont, a

Body-Power Sportstúdió és néhány hete az aerobicterem.

A hétfőn, szerdán, csütörtökön 18 órakor kezdődő foglalkozások vezetője, Gombás Gabriella az idén kapott diplomát a szarvasi óvónőképzőben, és a Kilián-telepi óvodában dolgozik. Általános iskolába járt, amikor kedvet kapott az aerobichoz, melyhez a gimnáziumban és szarvasi tanulmányai alatt sem lett hűtlen. Élete szerves részévé vált olyannyira, hogy szeptembertől beiratkozott a Testnevelési Egyetem sportrekreátor szakára. E képzés kétéves, havonta egyszer utazik Budapestre, és mint elmondta, abszolút aerobicvég- zettséget ad. Nézőként gyakran részt vesz az aerobicversenye- ken, hogy megismerje a verse- nyaerobic „csínját-bínját”.

A Rákóczi Úti Általános Iskolában haladó csoportot vezet, a Viktória udvari „csapata” kezdő csoport. Félszáz beiratkozott tagja közül a 12 évestől 50 évesig minden korosztály megtalálható. Közöttük van az édesanyja is, aki évekkel ezelőtt Gabi otthoni, tükör előtti próbáin kapott kedvet az aerobichoz.

A terem, ahol a foglalkozásokat tartják, hétről hétre szépül. A bérleti díj összegét - havonta, személyenként száz forint - a tulajdonos fejlesztésre fordítja. Az egyik falat beborító tükröket követően a héten újabb szőnyegekkel gyarapodtak, és hamarosan elkészül az új öltöző is.

Először látogatott Szolnokra Kopácsi Judit, egy meghívásnak eleget téve, hogy szakemberek számára tréninget tartson a gyermekek viselkedési problémáinak kezeléséről. Kopácsi Judit ’91 nyarától rendszeresen vendégelőadó a Pécsi Nyári Egyetemen, könyvet is írt erről a témáról.

Mivel egy dokumentumfilm forgatásán éppen Magyarországon tartózkodott, lehetőség nyílt megszervezni szolnoki programját. Ez a csütörtökön tartott tanfolyam egyik része a munkájának. Foglalkozik lak- berendezéssel, összehasonlító elemzéseket készít a kultúrák különbözőségéről és hasonlóságáról, fordít legendákat, programjait különböző korosztályoknak készíti el és viszi mindenfelé. Nem lehet meghatározni a foglalkozását, mondjuk így: univerzális ember. Ha megkérdezik tőle, hogy mit csinál, visszakérdez: mikor?

Ezen az őszön, október 23-a előtt néhány nappal eljött Szolnokra az a Kopácsi Judit is, aki 1956-ban 10 éves volt, és gyerekfejjel élte át az eseményeket. Mit jelentett nekem az apám lányának lenni? - tette fel a kérdést 12-14 éves gyerekek előtt, a Belvárosi Általános Iskola falai között szerdán délután, hogy saját szemszögéből elmesélve a történteket, közelebb hozza a mai gyerekekhez a forradalmat.

Kopácsi Judit édesapja, Kopácsi Sándor 1956-ban Budapest rendőrfőkapitánya volt, a Nagy Imre-körhöz tartozott, és az ’58-as perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Édesapja sorsa egybefonódott az övével, s hatott későbbi életére is. Azóta könyvet írt erről az időszakról: A hősök nem sírnak címmel, amely ’92-ben jelent meg.

Könnyen utat talált a mai gyerekek leikéhez Kopácsi Judit, akit lélegzet-visszafojtva hallgattak. Elmesélte gyerekkorát, melyet kitöltöttek a hősök, a róluk szóló történetek, majd amikor kibillent sarkából a világ, kiderült, hogy amit addig

tanult, az hazugság volt. Mesélt a koncepciós perekről, a Rajk-temetésről, majd a forradalomról. Hogy október 28-án még azt mondták, győzött a forradalom, napokon belül rend lesz ..., és mesélt a tankok dübörgéséről azon a novemberi hajnalon, a jugoszláv követségen töltött napokról. Az 1958. június 16-i, rádióban bemondott ítéletről Nagy Imre és társai ügyében. Édesapja börtönéveiről, hogy azalatt körülötte mennyi minden fordult a visszájára, s beszélt arról is, miért ment ’65-ben Kanadába, majd a tízévi kemény harcról, melyet azért folytatott, hogy kivigye az édesapját, hogy egyesítse a családot. Éz 1975-ben történt meg, majdnem 15 év telt el, mire

’89-ben visszatértek a szülei, majd közben vissza is telepedtek Magyarországra.

Kopácsi Judit és férje azóta két gyermeket nevelt fel, édesapja visszakapta rendfokozatát. Az idei ünnepen Kopácsi Sándor megkapja altábomagyi kinevezését.- Tudom, hogy nehéz lecke volt ez nektek - fejezte be a beszélgetést Kopácsi Judit - nehéz ez még az én gyerekeimnek is. Hogy hogyan dolgozzátok fel, nem tudom, hiszen ti puskalövést csak a televízióból hallotok. Egyet kívánok nektek: soha ne kelljen félnetek, ne kelljen harcolnotok idegenek ellen, és soha ne érjen benneteket hátrány azért, mert akárkinek a gyerekei vagytok. - em -