Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-24 / 250. szám
2 Körkép 1994. október 24., hétfő Emlékezni és összefogni A fiatalok forradalma volt A múlt elvárása a jelenünk feladata (Folytatás az 1. oldalról) Az összefogás ránk is vonatkozik, ennek a városnak a polgáraira, hiszen egymásra vagyunk utalva - hangsúlyozta a polgármester, majd azzal a gondolattal folytatta, hogy a mi ünnepeink nem vidámak, úgy tűnhet, hogy veszteségeinket ünnepeljük március 15-én, október 23-án. Az elbukás mögött azonban mindig ott vannak az álmok. Végezetül arra hívta fel az ünneplőket, hogy mindenki csendben, magában emlékezzen és fogalmazza meg kívánalmait a jövőre nézve. Ezután a pártok, társadalmi szervezetek koszorúztak, és a lakosság helyezte el virágait a kopjafánál. Koszorút helyezett el a városi és a megyei önkormányzat, a Független Kisgazdapárt, a Fidesz, a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Köztársasági Megbízott Területi Hivatala, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a munkástanácsok megyei szövetsége, a Magyar Út Körök szolnoki szervezete, az MSZP, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége, a Ruhaipari és Informatikai Szakközépiskola, az SZDSZ,' a Szolnoki Helyőrségi Parancsnokság és a repülőtiszti főiskola, a Történelmi Igazságtétel Bizottság és a Magyarok Nemzetőr Szövetsége, valamint a Városi Művelődési Központ. Gyertyagyújtás az elesett hősök emlékére a szolnoki emlékműnél Csak a megbékélés segíthet Jászberényben a hagyományokhoz híven szentmisével kezdődött a vasárnapi ünneplés. A városháza előtt összegyűlt mintegy háromszáz fős hallgatóság előtt dr. Magyar Levente polgármeter mondott ünnepi beszédet. Mint mondta, október 23-a emléke itt él a szívünkben, nem felejthetjük dicső pillanatait és borzalmas következményeit még akkor sem, ha voltak, akik máshol álltak. Tartozunk viszont a halottaknak, hősöknek azzal, hogy e napot méltó rangjára emeljük. Európa szemében a magyar forradalom jelezte, hogy fa,kommunizmus végórái elkövetkeznek. Az októberi ünnep kapcsán dr. Magyar Levente kifejtette, hogy csak a megbékés segíthet, hogy, a nemzet ne megosztottan, hanem egységben nézzen a jövőbe. Ezt követően Pottemkin Károly, a helyi forradalmi bizottság elnöke emlékezett a helyi jászberényi eseményekre. Az ünneplők a Fehér-tói temetőbe vonultak a főtéri koszorúzást követően, ahol az emlékkertben felállított kopjafáknál helyezték el az emlékezés virágait. Az ’56-osok tiszteletére a városházán állófogadást adott a polgármester, s itt került sor a Sáros András Alapítvány pályázatainak eredményhirdetésére is. Este a Déryné Művelődési Központban ünnepi hangversenyt rendeztek. Jászberény németországi testvérvárosának, Vechtának 50 tagú fúvószenekara lépett fel a Palotási Zeneiskola fúvósegyüttesének közreműködésével. Jászjákóhalmán még 1991-ben készítettek emléktáblát az öreg iskola falára, hogy október 23-án ott koszorúval leróva kegyeletüket, emlékezhessenek a forradalomra. Idén is így volt ez. A kéttucatnyi ünneplő falubéli a Közösségi Házban találkozott Kovács Lajos Péter történésszel, akinek Törvénytelen szocializmus című televíziós sorozatát a Hom-kormány ideje alatt letiltották a képernyőről. Az ELTE professzora beszélt ’56 üzenetéről is, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni: a magyar nép szabadságszeretetéről, az idegen elnyomás lerázásáról, a nemzeti tradíciók megtartásáról és a megbékés szükségességéről. Elmondta, hogy a történelem során számtalanszor bebizonyosodott, illúziókeltéssel nem jut a nemzet előre. Jászapátiban az Ifjúsági Demokrata Fórum többnapos rendezvénysorozatába illesztve került sor az október 23-ról való megemlékezésre. Az IDF a Magyarok Európában Európáért Alapítvány történelmi megemlékezése szombaton délelőtt, a vásártéren kezdődött. Itt lovas nomád haditorna-bemutatót láthatott a közönség. Egy jurta körül a honfoglalás és középkori lovas harcmodort láthattuk, de a híres jász huszárok, a jász íjászok is megmutatták, mit tudnak. A városházánál Török Sándor polgármester köszöntő szavai után a nagy számban jelen lévő jászberényi ’56-osok képviseletében Szigeti István emlékezett a forradalomra és szabadságharcra. Azt mondta, hogy ’56-ban a fiatalok demokráciát, függetlenséget akartak. Sajnos elképzeléseik nem valósultak meg 1990 után sem, mert az igazságot még nem tárták fel. Ezt követelik ma is az ’56-osok. A könyvtár falán emléktáblát avattak, melyet a helyi FKGP, MDF, IDF és KDNP állíttatott. Az ünneplők gyertyával a kézben megkoszorúzták a két világháború áldozatainak emlékműveit, majd politikai fórumon beszélgettek az Új Magyarország főszerkesztőjével. Díszpolgárokat avattak Szombaton délelőtt 10 órától - a Petőfi téri 1956-os emlékmű koszorúzását követően - rendkívüli ünnepi testületi ülés helyszíne volt a túrkevei Korda Sándor filmszínház. Az Egressy Béni Kórus műsorát követően Németh István polgármester ünnepi beszédében méltatta nemzeti ünnepünket, majd Túrkeve érdekében tett kiemelkedő tevékenységükért elismerések és díjak átadásával folytatódott a rendezvény. Posztumusz Túrkeve Sportjáért Díjat vehettek át: Mi- kula Mihály, id. Pápai Károly, Reiger József, Sallai Károly, Szonda Mihály és F. Tóth András hozzátartozói. Túrkeve Sportjáért Díjban részesült: Bártfay László (autósport), Fias Lajos, Komis Lajos, dr. Lakatos János, Perényi Bálint, Sós Lajos, Takács Sándor, Túri Imre, Nagy Lajos (kézilabda-, atlétikaedzők), valamint a mezőtúri Magyar Zoltán futballedző. A Túrkeve Városért (Pro Űrbe) Díjat vehette Bracsok Istvánná nyugalmazott pedagógus, Balogh Márton népdalénekes, Kiss Kálmán birkózóedző, Simon László pedagógus, az NB I/B-s női kézilabdacsapat valamennyi tagja és edzői, Vil- langó Bemát és Lakatos Tibor. Ezek után a Díszpolgár kitüntető címet adományozták Madarász Katalin népdalénekesnek, aki szülővárosa gazdag folklórját az egész világon népszerűsítette. Kőrizs István a közigazgatás területén végzett munkájáért, Túrkeve infrastruktúrájának fejlesztéséért szintén átvehette a Díszpolgár címet. Az igazságot fel kell tárni Nem oly rég emlékeztünk meg a szabadságharcot követő megtorlás áldozatairól, s most megint egy dicsőséges-tragikus dátum villan elénk: 1956. október 23. - kezdte megemlékezését Szelekovszky István, Kunhegyes polgármestere. A negyvenesek nemzedéke még emlékezik a tankokra, a be nem tartott ígéretekre, a tüntetésekre és a megtorlásra - folytatta. A fehér könyvekre, amelyek megmérgezték a lelkeket, mert beszennyezték azt, ami tiszta volt, és meghamisították a nemzet közös akaratát. S hány évnek kellett eltelnie, amíg a 301-es parcella feltárta szörnyű titkát. Október 23-án a nemzet kilépett az alagútból, amelyik addig osztályrészéül jutott, de mire hozzászokhatott volna a tényhez, ismét a sötétségbe tuszkolták, s azóta is váltogatja egymást a fény és árny. Az igazságot meg kell ismerni, fel kell tárni, s csak annak biztos tudatában lehet aztán megbocsátani - zárta beszédét a polgármester. Ezután az önkormányzat és intézményei, a gazdálkodószervezetek és képviselői elhelyezték a megemlékezés virágait a XX. századi áldozatok helyi emlékművénél. Immáron hagyományossá válik Tiszafüreden, hogy 1956. október 23-ára emlékezve, nemzeti ünnepünk tiszteletére tartott ünnepséget a Kossuth téren, a millenniumi emlékmű előtt rendezik meg. Idén a Zrínyi iskola kollektívája vállalt a rendezés nemes feladatában kiemelt szerepet. Kórusuk és irodalmi színpaduk színvonalas műsorral igyekezett emlékezetessé tenni az eseményt. Bódi György, az iskola igazgatója ünnepi beszédében kiemelte, hogy az a tény, miszerint öt éve szabadon méltathatjuk ezt az 1848-^19 jelentőségével bíró történelmi eseményt,' sok mindenre kell, hogy figyelmeztesse, tanítsa a ma élőket.- Minden hatalom alapvető kötelessége, hogy figyelembe vegye a másságot, nyílt, szabad teret adjon az építő szándékú, alkotó véleményeknek, esetleges kritikáknak. 1956 emléke, köztársaságunk kikiáltásának ötödik évfordulója olyan lehetőséget adott nekünk, hogy ha a belső béke megteremtését helyezzük előtérbe a nyugalom érdekében, akkor járható útra találunk - fogalmazott. Az ünnepi beszéd után a pártok, szervezetek képviselői helyezték el a megemlékezés virágait az emlékmű talapzatán. A múlt adjon erőt a jelenhez Lauer László, a Pofosz megyei szervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet a törökszentmiklósi megemlékezésen, amelyet a főtéri kopjafa és a világháborús emlékmű előtt tartottak. Megemlékezésében nemcsak az 1956. október 23-án és az azt követő időben történő eseményeket elvenítette fel, hanem a megelőző időszakot is, mintegy jelezve az utat, amely a forradalomig vezetett.- Nincs a magyar történelemnek még egy ilyen időszaka, amikor békében ennyi vér folyt volna - mondta, amikor megemlékezett azokról, akik életüket kockáztatva szembeszálltak a világ egyik legnagyobb katonai erejével. Lauer László, aki maga is részt vett az 1956-os eseményekben, úgy értékelte, hogy ez szabadságharc volt, amelyet a magyar nép vívott az idegen elnyomással szemben. Ezután ökumenikus könyörgést tartottak az elesettekért Pap Csaba püspökhelyettes és dr. Laczkó Béla prépost közreműködésével. Majd Szegő János polgármester szólt néhány szót az ünneplőkhöz. - A történelem adjon erőt az előttünk álló feladatokhoz - mondta. - Hiszen az áldozat, amelyet a haza most kíván tőlünk, sokkal szerényebb, mint 1956-ban volt. Ezután a kopjafánál és a világháborús emlékműnél koszorúztak a városi önkormányzat, a polgárőrség és a Kisgazdapárt képviselői. Kopjafát szenteltek fel Az 1956-os események emlékére kopjafát avattak vasárnap délután Mezőtúron, a Felsőrészi református temetőben. Brozsovits Mihály, tisza- kécskei fafaragó népi iparművész tölgyfából készült alkotását felszentelte és megáldotta Ondovay Tibor római katolikus plébános, valamint Viski-Lator Elemér helyettes református lelkész. A város önkormányzata részéről Szigethy József képviselő tartott megemlékezést. Az ünnepségen közreműködött a Petőfi Dalkör Kávási Sándor karnagy vezetésével. ’56 a vidék forradalma is volt Karcagon ünnepi önkormányzati ülésen emlékeztek meg az 1956-os forradalom 38. és a köztársaság kikiáltásának 5. évfordulójáról. A megjelenteket, köztük Kemény Pál családját dr. Fazekas Sándor polgármester köszöntötte. Mint mondta, október 23-a kettős ünnepünk, hiszen forradalom és szabadságharc összetartozó fogalmak, s ez a nap a köztársaság napja is. Olyan demokratikus formát próbált megalapozni az a korszak, amelyet a mai magyar demokratikus állam is magáénak vall. Ezt követően dr. Böőr Lászlót, a Pest Megyei Levéltár nagykőrösi osztályának vezetője beszélt arról, hogy Magyarországon egy nép fejezte ki változtatási igényét, amikor szembeszállt az erőszakos hatalommal. Végül szólt Kemény Pálról, aki a karcagi események ártatlanul megkínzott áldozata volt. Az ünnepség után a város vezetői, a hozzátartozók s az emlékezek az Északi temetőben megkoszorúzták Kemény Pál sírját. A helikopterkatasztrófának 10 halálos áldozata van (Folytatás az 1. oldalról)- Figyeljetek, most indulnak a sárkány osok! A felszállás után valóban Kaszaper felé vette az irányt a gép. Sebességet gyűjtött, meredek emelkedésbe kezdett, körülbelül 500 méter magasra ért. Amikor elfogyott a sebesség, a pilóta leborította jobbra a helikoptert. (Ez egyébként rutinművelet.) Szinte függőleges zuhanásban jöttek lefele. Ekkor a gépet szem elől tévesztettük, mert a fasor mögé került. Mondtam is a lányomnak: ezek odaverték magukat a földhöz! Idővel azonban felemelkedtek körülbelül 200 méterig, ekkor újabb leborítás következett, majd függőlegesen megemelkedtek, de már csak 50 méterig. A gép az orrára billent - az volt a benyomásom, hogy az ukrán ekkor már nem volt ura gépének -, majd lezuhant, és már csak a füstöt láttuk - tudtuk meg Nóbik Gyulától. A szerencsétlenség helyszínén - pontosabban az autókrosszver- senyen - tartózkodott a rendőrség, a mentők mellett egy porral oltó és egy TÜ-2-es tartályos gépjárműfecskendő a tűzoltóktól, akik a történtekkor azonnal megkezdték az oltást. Információink szerint a holttestek - szakkifejezéssel élve - pirospozsgásra égtek, arcról nem lehetett felismerni senkit. Az nem vigasz, de tény, hogy az áldozatok nem szenvedtek, talán megijedni sem volt idejük. Azt is beszélik egyébként, hogy a helikoptert ezelőtt a felszállás előtt töltötték fel üzemanyaggal. Ilyenkor, terhelt állapotban nem tankolnak tele, körülbelül 350 kilogramm az a mennyiség, amit felvett a gép. Ha már a terhelésről ejtünk szót, akkor érdemes azt is tudni, ez a helikopter 1 plusz 8 személyes volt, ami még nem ok a katasztrófára, de a tíz ember az mégsem kilenc. Elméletileg nem kerülhet sor a felszállásra, amíg - más egyéb biztosítások mellett - az üzemeltető nem köt ülésbiztosítást. Vajon kötött-e? Ha igen, mit szól majd a biztosító a szabálytalanságokhoz? A Horex Kft. (a vállalkozás, ami üzemeltette a helikoptert) vezetője egyébként 50 ezer forintot ajánlott fel - fájdalomdíjként? kártérítésként? - a hozzátartozóknak. A szörnyű tragédiával kapcsolatban egy szakértői vélemény után kutattunk. Kaposvári Zoltán szolnoki helikoptervezetőtől - aki 1973 óta repül, s túl van már a 7400 órán - megtudtuk, hogy a lezuhant MI-2-es mintegy 800 kg-os hasznos terhet tud elvinni. Az egy-két pilótán túl, mintegy 6-9 utas szállítására képes. Sorozatgyártását 1968-69-ben kezdték meg a Szovjetunióban, később gyártottak belőle Lengyelországban is. A helikopterek generációjában a másodikba tartozik, a legmodernebb rotorral repülő gépek az ötödik generációsak. Tehát ha például egy a legújabb amerikai MD-500-ashoz hasonlítjuk, az egy Mercedesnek felel meg, az MI-2-es egy Trabantnak. Mint Kaposvári Zoltán, aki leendő helikoptervezetőket oktat is, elmondta, a lezuhant géptípus hosszú farokgerendával rendelkezik és nagyon érzékeny az oldalszélre. Két hajtómüves, s noha köny- nyü terheléssel egy hajtóművel is képes vízszintesen repülni, hajtómű-meghibásodás esetén azonnali leszállásra kényszerül. Ez nagyon kockázatos, mert kerekekkel rendelkezik, leszállásához sima felület szükséges, különben felborul. S minthogy üzemanyagtartálya meglehetősen rossz helyen van, így nagy a valószínűsége a gyulladásnak. Semmiféle különleges manőverezésre, mürepülésre nem alkalmas. Csete Ilona • • ünnepi hangverseny a hősök emlékezetére A gondolat még 1993-ban született: az 1956-os forradalom mártírhalált halt áldozatainak tiszteletére és emlékezetére a népfelkelés napjának évfordulóján szóljon gyászzene. Az elmúlt évben Verdi gyászmiséjével tisztelgett Szolnok városa a hősök emléke előtt - most pedig W. A. Mozart Requiemje hangzott el a forradalom harmincnyolcadik és a Magyar Köztársaság kikiáltásának ötödik évfordulója előestéjén a Szigligeti Színházban. Mozart Requiemje akkor született, amikor a zeneszerző már súlyos beteg volt; hihető az a hagyományozott kijelentése, hogy érzése szerint saját gyászmiséjét írja. A halálos kór megakadályozta a komponistát abban, hogy a Requiemet befejezze - így azt mestere halála után legkedvesebb tanítványa, Franz Waver Süssmayr fejezte be, gyönyörű példáját adva a tanítványi alázatnak és annak, hogy szerencsés pillanatokban a nem kimagasló talentummal bíró növendék is felnőhet mesteréhez. El kell mondanunk még a darabról, hogy a születését övező legenda igaznak bizonyult: az élete utolsó évében járó, koldusszegény Mozartot felkereste egy titokzatos, magát megnevezni nem akaró idegen, aki gyászmisét rendelt a zeneszerzőtől. A megrendelőről a későbbiekben kiderült, hogy nem más, mint egy mindig más tollával ékeskedő, magát zeneszerzőnek kiadó arisztokrata: gróf Walsegg. Az első előadás valószínűleg kastélya kápolnájában, feleségének temetésekor hangzott el, a gróf szerzőségével. Mozart özvegye, Constanze azonban rövidesen nyilvánosságra hozta a művet, mint férje alkotását, s még ő gondoskodott annak első nyomtatott kiadásáról is. A tizenkét tételből álló Requiemben az izzó dráma mindvégig áhítattal váltakozik, az utolsó ítélet borzalmainak zenei ábrázolása pedig a túlvi- lági boldogság víziójával. A drámai hatást Mozart a zenekar fúvós apparátusának különleges összeállításával is fokozta. Uralkodnak a mély színű hangszerek: két fagott, két klarinét és három harsona. A hangverseny valamennyi szereplője emlékezetes élménnyel tette gazdagabbá a sajnálatos módon csekély létszámú hallgatóságot; az előadóművészek szerencsére túl tudták tenni magukat az üres széksorok lehangoló látványán. A Debreceni Kodály Kórus valamennyi szólama sajátosan szép hangszínnel bír: a művet betanító karnagyot, Kamp Salamont mindenekelőtt a fény és sötétség ábrázolásának tökéletességéért és a mű fúgaszakaszainak kifogástalan kidolgozásáért illeti elismerés. A négy szólista: Skoff Zsuzsanna (szoprán), Szonda Éva (alt), Molnár András Kossut-díjas kiváló művész (tenor) és Kováts Kolos Kossuth-dí- jas kiváló művész (basszus) mindegyike kiváló oratóriuménekes; szépséges szólók és kvartettek teszik fellépésüket emlékezetessé. A Szolnoki Szimfonikus Zenekar szólistái és szólamai mindvégig Mozart zenéje és az alkalom iránti elhivatottsággal, kifogástalanul látták el egyáltalán nem könnyű feladatukat. A karmester, Báli József mindenekelőtt biztos műismeretével késztette elismerésre a koncert hallgatóságát: a Requimet memoriter dirigálta, s ez lehetővé tette számára, hogy teljes figyelmét az általa fontosnak tartott szólamok zenei effektusának szentelje. Tolmácsolásában a Rex tremendae, a Lacrymosa, a Hostias, a Sanctus, a Benedictus és a Requiemet záró Agnus Dei tételek ragadták meg leginkább az előadás vastapssal jutalmazó közönségét. Szathmáry Judit
