Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-22 / 249. szám

1994. október 22., szombat 5 Nézőpontok Szombati jegyzet fa Benyújtom a pótköltségvetésemet Hosszúra nyúlt parlamenti birkózás után a héten elfogadták a képviselők a pótköltségve­tésről szóló törvényt. Ezen felbátorodva én is nekiálltam, hogy kidolgozzam a sáját pótkölt­ségvetésemet, mivel az inflációból eredően a családi hiány a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakult, s már kezelhetetlenné vált. Az általános vitát követő részletes családi vitát - merthogy adaptáltuk a T. Ház módszereit - a hétvégére terveztük, s bízom benne, hogy megértésre talál a bonyolult számításokon alapuló előterjeszté­sem. A múltkor is kétharmados többséggel fo­gadták el otthon azt a javaslatomat, mely szerint a gyerek fizetéséből - a családi pótlékból - téli cipőt veszünk neki. Még mázlink is volt, mert kifutotta. Viszonylag könnyűnek ígérkezik te­hát a helyzetem, már csak azért is, mert amíg az ország teljes kiadása 1648 milliárd forint, a hi­ány pedig 339 milliárd - tehát a kiadások egy­ötödével szemben nincs bevétel -, addig sze­rencsére a családi költségvetésben a kiadások töredékének nincs pillanatnyilag fedezete. Hát ezért is kényszerültem pótköltségvetést készí­teni. Sajnos számításaimat több ízben kellett újra­kezdenem, mert minden erőfeszítésem ellenére a bevételi főösszeg változatlan maradt, a kiadási viszont legnagyobb megrökönyödésemre egyre több és több lett. Mert hamarosan emelkedik ugyebár az élvezeti cikkek és az üzemanyagok adója, átlagosan 15 százalékkal. No, majd keve­sebb kávét iszunk, meg ritkábban tankolunk az autóba. Aztán emelkedik a gépkocsik fogyasz­tási adója is - még jó, hogy autóvásárlásban rég­óta nem gondolkodunk. Hál’ istennek, az ál­lampapírokkal kapcsolatos kedvezmények meg­szüntetése sem lesz érvágás a családi költségve­tésnek. Januártól viszont újabb kiadásnövelő té­nyezők következnek - energiaár-emelés, a ked­vezményes áfa-kulcsok növekedése stb. Sebaj, majd kevesebbet telefonálunk, igaz, fűteni azért csak kellene. És akkor még nem szóltam az élelmiszerekről. Ezek ugyanis eddig az inflációt leginkább féken tartó erőnek bizonyultak, mert így is akarták. Az már más kérdés, hogy a szán­dékosan leszorított árak oda vezettek, hogy na­gyítóval kell ma olyan gazdát keresni, akinek megéri például sertést vagy tehenet tartani. Az eredmény mindannyiunk által ismert: egyre bő­vülő import, ijesztően emelkedő élelmiszerárak, az egészség szempontjából elfogadhatatlan szintre csökkenő fogyasztás. Miközben a pótköltségvetésem készítettem, rájöttem: irigyelem a kormányt. Mert a kabinet­nek mindig olyan ügyesen sikerül valahogy a hiányra fedezetet biztosítania. Mire gondolok? Itt van például a Világbank. Már meg is ér­keztek a nemzetközi pénzügyi szervezet szakér­tői, hogy megállapodjanak a hitel feltételeiben. Ha minden jól megy - az államháztartás hiánya jövőre nem haladja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékát, és a folyó fizetési mérleg­ben nem szerepel 2 milliárd dollárnál nagyobb deficit már alá is írhatják a szerződést. Persze ez nem lesz ennyire egyszerű, mert a kormány tervei szerint a költségvetési hiány a GDP 7 százaléka körül várható jövőre. Békési László­nak sikerült némi­képp megpuhítani Madridban a szi­gorú szakembere­ket, így remény van arra, hogy há­roméves kölcsön- programot dolgoz­nak ki. De ha ez mégsem sikerülne, akkor készenléti hitelmegállapodás jöhet létre. Hát ezért irigyelem a kormányt. Bizony sokat tűnődtem, vajon a családi kasz- sza hiányát hogyan tüntethetném el valamiféle hitellel. Ha a kormánynak sikerülhet, nekem miért ne? Érdeklődtem is, no nem a Világbank­nál, hanem az OTP-nél. Odahaza aztán ismét gyors számolás következett: ezt a kamatlábat nem tudom elfogadtatni a pótköltségvetés rész­letes vitájában, ezért a hitelfelvétel gondolatát nyomban el is vetettem. Kidolgoztam viszont egy módosító javaslatot expoügyben, merthogy ennek úgyszintén költ­ségvetési vonzata van. Szabó Iván expénzügy- miniszter ugyanis a parlamentben kijelentette, hogy az expo megrendezése a lakosságnak nem jelent nagy terhet: mindössze egy korsó sörről kellene mindenkinek lemondania. Ezen ne múl­jék, nemzetünk kitörési lehetőségéért - ahogy a kisgazda pártvezér nevezte - ennyit mindenki­nek meg kell tenni. A pótköltségvetés ezen téte­lének elfogadásában ezért nem is kételkedem. Még a legkeményebb ellenzék, a gyerek is jóvá fogja hagyni, arra számítva, hogy az expo szá­mára is tartogat látnivalókat. De vajon mi lesz a kritikusabb pontokkal? Hogyan fogom elfogadtatni azt például, hogy költségvetési hiányom még mindig jelentős, pedig már minden ésszerűsítési javaslatot számba vettem? A nemzetgazdaság kétféle egyensúlytalansá­gára, a fizetésimérleg- és a költségvetési hiány növekedésének megállítására, illetve csökken­tésére állítólag megvan a recept: a kamatok csökkentése és az export ösztönzése. Kíváncsi vagyok viszont, kidolgoztak-e már a közgazdá­szok hasonló gyógyírt a huzamosabb ideig költ­ségvetési hiánnyal küszködő családok számára. Mert ugyebár mostanában jóformán minden­kit érint a konszolidáció. A bankkonszolidáció keretében feltöltötték a bankokat pénzzel, s így megszabadultak a rossz hitelek koloncától. Az­tán itt az adóskonszolidáció - előfordul, hogy olyan cégeknek is elengedik a tartozásukat, amelyek erre nem feltétlenül szolgáltak rá. Vagy még mindig hatalmas költségvetési pén­zek vándorolnak a már több ízben halálra ítélt iparágakba, például a kohászatba, a bányá­szatba. De vajon mikor konszolidálják majd azoknak az anyagi helyzetét, akiknek minden fizetés előtt pótköltségvetést kell készíteniük. Elvégre lehetünk vagy nyolcmillióan. A A reálértelmiség érdekképviselője Negyedszázados a megyei MTESZ Szén, fa, olaj lenne, a pénz kevés Tüzép-szemle hat helyen Ma tartja 25 éves jubileumi ülését a Magyar Természet­tudományi Egyesületek Szö­vetségének (MTESZ) megyei szervezete, ugyanis az 1948-as országos megalakulást köve­tően 1969. április 9-én alkotta meg a megyei szervezetet az akkor működő 12 mérnöki egyesület. Az eltelt negyed­századról, a reálértelmiség helyzetéről, valamint a jövő­beni feladatokról kérdeztük dr. Bede Jánost, a megyei szervezet elnökét.- Milyen most a műszaki ér­telmiség helyzete?- A nyolcvanas évektől kez­dődően a reálértelmiség egyre kedvezőtlenebb helyzetbe ke­rült az egyenlősdi miatt. Hiszen szinte egyenlőségjel került a se­gédmunkások és a mérnökök közé. A munkavállalalás tekin­tetében is hátrányosabban kez­dett egy öt-hat évet egyetemen tanult szakember, mint egy szakmunkás. Mindezek miatt nem volt vonzó a műszaki pá­lya.- A .változások sem hoztak pozitív változást?- Részben alakul a helyzet, azonban még még mindig kevés a szakember a mérnöki felada­tok elvégzéséhez.- A megyei szervezet megala­kulását hátráltatta valami?- Lényegében helye sem volt 1969. előtt. A megalakulás után - a Közgazdasági Társasággal együtt - a volt Centrum-sarkon kapott irodát, mely leégett. Ez­után a Tófenék utcában voltunk egy romos épületben, s 1983-ra sikerült elérni, hogy a szintén lerobbant állapotban lévő úttö­rőházat a megye és a város át­adta a MTESZ-nek kezelésre. A kezelői jog bejegyzése után a MTESZ vállalta, hogy két év alatt 6 millió forint hoz­zájárulással, melyhez a Köz- gazdasági Társaság 1,5 millió, Dr. Bede János, a MTESZ megyei elnöke valamint 46 különböző vállalat és intézmény által összeadott 9,8 millió forintból megszé­pülve, korszerűen álljon az épü­let a tudomány rendelkezésére. Ma itt, a Technika Házában dolgozik a kis apparátus.- Mit tett a MTESZ a tagjai­ért, a műszaki értelmiségért?- Az érdekvédelmi munkán belül többek között a bérfejlesz­tés területén is lépett. Említhe­tem a szakértői munka adójogi figyelembevételét, mely már a ’90-es években zajlott. A kü­lönböző fórumokon, ahol hal­latni tudta hangját, a reálértel­miség érdekvédelmi szerveze­teként jelent meg mind az el­múlt rendszerben, mind a mai körülmények között. De a MTESZ tagegyesületei részt vesznek majd a mostani kormány hároméves program­jának szakértői segítségadásá­ban is.- Jelenleg a megyei szerve­zetnek hány tagja van?- Összehasonlításként mon­dom, hogy 1969-ben 1440 főt fogott össze a 12 tagegyesületen keresztül, mely 1989-re 5465-re nőtt. Ezzel szemben 1994-re, a huszonnégy tagegyesülettel 3465 főre csökkent a létszá­munk.- Most mivel segíti tagjait?- A rendszerváltozástól füg­getlenül ellátja a reálértelmiség érdekvédelmét. Emellett szakér­tői feladatokatból is kiveszi ré­szét. A korábbi állami támogatás csökkent, ezért nem könnyű a szervezet fenntartása. A szakér­tői tevékenységgel számtalan témában tudna - a tagegyesüle­tein keresztül - a MTÉSZ az önkormányzatoknak segítséget adni, bár igaz, nem térítés nél­kül. A tagjainkat pedig segítjük képzéssel, átképzéssel is. Itt em­líthetem meg, hogy az európai mérnöki minősítést eddig ha­zánkban 256-an kapták meg. A Technika Házában pedig meg­valósítás alatt áll egy rendkívül széles körű információs rend­szer kialakítása. Kopogtatnak, a kertek alatt lopakodnak a nemszeretem na­pok. Reggelre a baromfiudva­ron bepillésedik a vályúban ma­radt víz, a levelek utolsó légi út­jukra kelnek, a házak előtt az autók teteje mintha finomliszt­tel lenne beszórva. Nyakunkon az év második „ember” hó­napja, amelyikre az a jellemző, hogy dérrel, faggyal jön. Elkél ilyenkor a meleg ruha, cipő és a barátságos konyha. Vajon mi­képpen készültek a hideg he­tekre Tüzép-telepeink, ezt néz­tük meg hat helyen. Zsákban, kerékpáron is Várady Attiláék telepe Szol­nokon, a rékasi felüljáró mellett fogadja a betérőket. Tíz éve lé­tesítették, és látott már forgal­masabb, jobb napokat is. Hiába, egyre kevesebb az építkezés, és noha a hideg beáll­tával fűteni is kell, azért jobban meggondolja az ember, mennyit ad ki tüzelőre, mint mondjuk öt éve. Kezdjük a szénnel. Három­féle akad: a berentei dúsított dió 630, a cseh darabos barnaszén 790, a tatai brikett 900 forintba kerül. Itt a berentei a legkapó­sabb, no meg a legolcsóbb. Drágább szenek náluk nincse­nek, hiszen a városnak ezt a ré­szét nem a legtehetősebb embe­rek lakják. Ot-nyolc éve még lovas kocsikkal vitték, most rit­kaság, hogy valaki tíz-húsz má­zsát vásárol. Nagyon sokan ke­rékpáron, zsákban tolják el az 50-60 kilót. Tűzifa akkor éppen nem volt, mára várják. Tüzelőolajat nem tartanak, mert annak telepített tartályok kellenének. A területet három előbb harap, azután ugat típusú kutya őrzi. No meg itt dolgozik a két fiú is, köztük a fiatalabbik Robi. Érdekesség­képpen jegyzem meg, hogy ő a súlycsoportjában a +125 kiló­ban fekve, írd és mondd, 220-230 kilót nyom ki. így a vi­lág legerősebbjei közé tartozik, és ebből kifolyólag fenyegetni, megverni sem szokták. Ugorjunk tovább egy házzal! A következő állomás az AGK Kft. kunhegyesi telepe. Éppen akkor szórták fel kaviccsal az udvart, gondolván az esős, saras napokra. Szén többféle akad: a berentei dió, a berentei kocka és a cseh dió mázsája egyaránt hétszáz forint. A cseh darabos 780, a tatai brikett 920, a len­gyel lángborsó 980, de ez 6 ezer 400 kalóriát ad. Tűzifából is van választék: a vágott akác 596, a hasáb 550, a vegyes fa 500 forint. Tüzelőolaj nincs, azért a töltőállomást kell felke­resni. Ilyenkor naponta nyolc-tíz ember vesz tüzelőt, ki Tudományos ülés sebészeknek Tegnap immár második alka­lommal rendeztek Szolnokon tudományos ülést a nyelőcsőse­bészet kérdéseiről, de az idén először a DAB Gyakorlati és Kísérleti Sebészeti Munkabi­zottsága és az MST Dél-ma­gyarországi Szakcsoportja kö­zös rendezésében került sor az előadás-sorozatra. Dr. Poczkodi Sándor festő­orvos kiállításának megnyitója után kezdődött a tudományos program, melyen az ország és a nemzetközi világ elismert sebé­szei, aneszteziológusai tartottak referátumokat a nyelőcső- és a végbéldaganatok sebészeti technikájáról. Dr. Kiss János professzor (Budapest) kezdte meg az elő­adássorozatot „Kockázatok a nyelőcsősebészetben” című re­ferátumával, majd H. Feussner M. D. (München) beszélt az en­doszkópos műtétek jelentőségé­ről, dr. Radeczki Gábor, a Heté- nyi Géza Kórház sebészeti osz­tályvezető főorvosa pedig kísér­letes adatokat ismertetett az epidurális érzéstelenítéshez gyomorcsőkészítésnél. A délutáni programok során nem csak az orvosok ismertet­ték eredményeiket, hanem a Bi- ogal Gyógyszergyár Rt. munka­társa is tartott előadást a fájda­lomcsillapítás új lehetőségéről. tíz, ki öt mázsát, és arra is akad példa, hogy a legszegényebbje taligával viszi el azt a hat­van-nyolcvan kilót. A telep köz­ismert fuvarosa, rakodója, a szakállas Pilák Antal, népszerű nevén Tóni. A rossz nyelvek szerint itt dolgozik vagy száz éve, de kiderült, ez a szám túl­zott, úgyhogy le lehet vonni be­lőle vagy nyolcvanat. Kesereg: hajdanán negy- ven-ötven mázsát is felraknak, most jó, ha valaki öt, tíz, netán tizenöt mázsát vesz. Egykoron 28 forint volt a szén mázsája, és borravaló is mindig dukált, ha letúrták a fuvart a baromfiudva­ron. Most kevés a fuvar, a bor­ravaló meg elolvad, akár a teg­nap reggeli dér. Utunk harmadik állomása Abádszalók. Az ottani telep az áfészé, a főnök Fűtő János nyolc éve teszi a dolgát.- Most, úgy látszik, jobb évünk lesz. Tavaly kevesebb volt nálunk a tüzelővásárló, mert megjelentek az utcákon ezek a messziről jött fuvarosok. Fennhangon kínálták, dicsérték a portékáikat, a szenet, és az emberek vettek is tőlük. Azután rájöttek, olcsó húsnak híg a leve.- Mit jelent ez?- Becsapták őket: először a minőséggel, másféle szenet ad­tak, mint amit mondtak, azután a mennyiséggel. Bizony sok­szor hibádzott, kevesebb volt a súly is. Mindezek után az idén megugrott a vásárlóink száma, így tegnap, szerdán is huszon­ötén jöttek tüzelőért. Érdemes is bejönni érdek­lődni a kis helyiségbe, mert odabenn jó meleg fogad. Meg a szekrény tetején két mutatós, meztelen lány. Fájdalom, kép alakban, és így ők nem eladók. Lehet venni viszont oroszlányi darát 780-ért, kónix brikettet 980-ért. Most várnak négyfajta új szenet, mert tegnap alaposán „kifosztották” őket. Tűzifa is van, az akác mázsája vágva 650. Olaj nincs, az áfész meg­szüntette az eladást, és azt hal­lottam, Kunhegyesről hordják a tüzelőolajat. Maszek Tüzép Tiszaderzsen nyitva a falu egyetlen maszek telepe, ame­lyik Kovács Katalin tulajdona. Tőlük is az olcsóbb szeneket vi­szi a napi tíz-tizenöt vásárló. Iszapjuk is akad 350-ért, alig vesznek belőle. A szlovák dara­bos 760, a kónix brikett 980, a lengyel lángborsó 995. Fa ve­gyes vágott akad mázsánként 530-ért. A tüzelőolaj árusítása megszűnt, de szállítást vállal­nak. Összeszedik az edényeket, és a kis Zsukkal irány Tisza­szentimre vagy Kunhegyes. Ti­szafüreden van a környék leg­nagyobb telepe, amelyik a Hajdú Tüzép Rt.-hez tartozik. Fél nyolckor nyit, és háromig fogadja a betérőket. Ilyentájt itt naponta ötvenen vesznek sze­net. Nézzük a bőséges kínálatot! A lignit 222 forint, ez is kapós. Most a berentei dió a sláger, 648-ért adják. Az orosz kőszén 752, az orosz feketeszén 932, a kladnói 1020, a lengyel láng­borsó 1030, a tatai tojásszén 1029, a dél-urali 766, az orosz­lányi dara 798, a fabrikett 790, a cseh darabos barnaszén 748, a koksz pedig 1 ezer 422 forint. A fát éppen akkor várták, a vegyes vágott 519, az akác 584 forint. Tüzelőolajat nem tartanak, ke­vés rá az igény, és ahogy mond­ják, 30 forint körül van litere a kutaknál. A telep legrégebbi bú­tora Szabó Mihály fuvaros, aki hamarosan, május 22-én a hat­vanadikat tölti.- Kérem, én úgy látom, sze­gényül a lakosság, és általában az olcsó szenet keresik. De ab­ból is egyszerre csak öt-tíz má­zsát. Még kettőt is- És kiviszi?- Még kettőt is, ha csak eny- nyire futja!- Mennyiért?- A távolságtól függően má­zsánként negyven-ötven forin­tért.- Érdekelne, hogy a Tüzép fuvarosa mivel fűt?- Még nincs gáz, ezért szin­tén szénnel. A borsodit szere­tem én is, és kell belőle öt- ven-hatvan mázsa. Mivel Tiszaigaron bezárt ka­puk fogadtak, Őrsön próbálkoz­tunk. Kiderült, ez a Tiszatáj ÁFÉSZ telepe, és együtt van a benzinkúttal. A Tóth testvérek közül akkor éppen Andrást ta­láltuk. Elmondta, kétféle jszén akad: a cseh kocka 700 forint, a tatai brikett 1 ezer 190. Napi két-három ember vásárol. Fa is van, most 590-be kerül. A tüzelőolaj 30 forint, és itt na­gyon fogy, olykor egy tartály­nyit is vesznek egy nap alatt. Áz olajat egyébként Füzesabony­ból hordják. Ennyi Tüzépre futotta a nap­ból, ennyit tudtunk reggeltől délután háromig megnézni. El­mondható, hogy van kínálat, hol szerényebb, hol bővebb, aligha a választékkal van baj. Sokkal inkább a keresetek szerény vol­tával, az alacsony nyugdíjakkal, amelyből aligha futja nyiszorgó tengelyű fuvarokra. Helyettük sokszor elég a taliga vagy a ke­rékpár is, mert azzal is haza bír­nak vinni 50-100 kilót. D. Szabó Miklós — mm . . most rendeljen vezetőfülkét! TOYOTA, CLARK, DESTA, KOMATSU, MITSUBISHI, NISSAN, STILL, HAYSTER, LINDE és bolgár típusú TARGONCÁRA Beszerezhetők továbbá: anyagmozgató és kiegészítő berendezések VILLAHOSSZABBÍTÓK, DARUGÉMEK, UTÁNFUTÓK, HÓTOLÓK Forgalmazunk új, automatikus targonca akkumulátortöltőket, román gyártmányú ekéket, tárcsákat és vetőgépeket. Vállaljuk targoncák és IS. Alkatrészek eladásával is állunk rendelkezésére. Mint a PERKINS cég dealere vállaljuk PERKINS , r motorok javítását, alkatrész forgalmazását. EMELŐGÉPGYÁRTÓ ÉS JAVÍTÓ KFT. 5001 Törökszentmiklós, Kossuth u. 1. Pf. 130. Tel./fax: 56/344-533 Telefon: 341-219 .63316/1h- Telex: 23-223 ül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents