Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-21 / 248. szám

1994. október 21., péntek Körkép----hirdetés 5 Á r- és belvízvédelmi művek őszi szemléje Szakértők a gáton A szomszéd kertje tényleg zöldebb Reutlingen: évszázadok kedves rendje A száraz borok parádéja, a Reutlingeni ősz elnevezésű eseménysorozat. A fotó az idei egyhetes vidámság első pillanatait örökítette meg. Túljutott a félidőn a kö- zép-Tisza-vidéki ár- és belvíz- védelmi művek, rendszerek őszi szakértői szemléje. A területi vízügyi igazgatóság október 3-án a szolnoki szakaszmérnök­séghez tartozó, I-es számú ti- szakécskei belvízvédelmi csa­tornák felülvizsgálatával kezdte a sort, majd folytatták a többi ár- és belvízvédelmi rendszer, csatorna ellenőrzésével. Szem­revételezik a gátak állapotát, az árvízvédelmi raktárak anyag- készletét, a személyzet felké­szültségét. A természet útjai ki- fürkészhetetlenek, nem tudni, milyenek lesznek a tél csapa­dék- és jégviszonyai. Ezért különösen fontos, hogy a milliárdos vagyonokat védő Tisza-, Zagyva-, Körös-, a Hor- tobágy-Berettyó-gátak milyen állapotban vannak, miképpen tudnak ellenállni egy jeges ár­nak vagy egy tavaszi olvadás­kor bekövetkező vízszint emel­kedésének. Az ár- és belvízvédelmi, va­lamint a vízrajzi szemléket az idén új formák, kísérletek is jel­lemzik. Az idén első ízben augusz­Az abonyi népfőiskola eredményes esztendőt hagyott maga mögött. Szeptemberben elkezdődött a második tanév - mondja Szűcs Sándor gimnázi­umi tanár, a népfőiskola elnöke. Mint megtudtam tőle, az új félévben a korábbihoz képest az előadók szinte változatlanok, esetleg egy-két új előadót hall­hatnak a résztvevők. Pap Gábor, Molnár V. József, Szántai Lajos és Berecz András tartanak előadásokat, melyek témája változó. Pap Gáborét előadásból álló sorozatot tart a nyelvről. Ez némi szaktudományos értelem­ben vett nyelvészeti előadás, a magyar nyelvnek olyan sajátos­tusban üzem közben tartották meg az öntözővíz-szolgáltatási rendszerek, művek, csatornák szemléjét, így a szakemberek a gyakorlatban láthatták, milyen eredmények vannak és milyen gondok nehezítik a mezőgazda- sági vízhasznosítást. Az igazgatóságnál régi gya­korlat, hogy az árvédelmi mű­veket és belvízvédelmi létesít­ményeket külön-külön szemlé­zik. Kísérletképpen most a kar­cagi szakaszmérnökség terüle­tén összevontan, egyszerre tar­tották meg a két szakágazat, az ár- és belvízi rendszerek szem­revételezését. A teljes vertikum, az ár-, bel­vízvédelem, öntözőrendszerek, vízrajzi eszközök fe­lülvizsgálatának tapasztalatait, a tennivalókat november 8-án széles körű szakmai tapasztalat- cserén fogalmazzák meg. Tegnap Kiskörén átfogó ta­nácskozást tartottak a Tisza-tó téli vízszintjének a kialakításá­ról a vízügyi szakemberek, ha­lászok, horgászok, vadászok és más érdekeltek részvételé­vel. Endrész ságait mutatja be, amelyek minden más nyelvtől megkü­lönböztetik. A valóságot úgy tükrözi, ami talán a magyarul tudók számára is újdonságként hat. Molnár V. József folytatja az évkörről tartott előadását, be­mutatja azokat az ünnepeket, amelyek a régi paraszti társa­dalmakban jelentős szerepet ját­szottak. Szántai Lajos az Árpád-kori magyar történelemről tart öt előadást. Tehát5 tizenöt előadásból áll az első félév anyaga, amely de­cember közepéig hallható. Ed­dig az átlagos hallgatószám negyven volt. B. Zs. A mottóul is szol­gáló felcím a Ba­den-Württemberg tar­tományban, a Sváb-Alb vidék lábá­nál fekvő településre mindenképpen igaz - természetföldrajzi szempontból. Az At­lanti-óceán felől sod­ródó fellegekből bő­ven és gyakran hull az égi áldás e tájon er­dőre, mezőre. Ahogy az ottaniak magától értetődően mondják: a fák és folyók egysze­rűen vonzzák az esőt! A környéken először autózónak mindebből az a nem várt megle­petés, hogy zápor, zi­vatar után a csupazöld termőföldek mellett haladván átható és orrfacsaró bűz kíséri. A helybeliek persze már megszokták a trágya és az esővíz sajátos keveredését, és e kellemetlenségért bőséges kár­pótlást nyújt a gazdag termés. Aztán a mottóul is szolgáló felcím illik a városra gazdasági, pontosabban gazdasági kritériu­mok alapján is. Pedig Reutlingen nem a gyáraktól és üzemektől, a termelőmunka zajától hangos, sokkal inkább csendes lakóhely Stuttgart közelében. Az ipari nagyváros vonzerejének aztán naponta ismétlődő következmé­nye: reggelente kilométeres ko­csisor halad Stuttgart irányába, délutánonként a látvány visszája tapasztalható. A csendes lakó­hely viszont rendelkezik élénk kereskedelmi élettel, mert az üz­lettulajdonosok örömére a más­hol keresett márkákat itt költik el az emberek. Nevezetességként feltétlenül megemlítendő még a tradíciókat őrző kézműipar. A város a kulturális szférában is vezető szerepet vívott ki magá­nak. Egyedül az oktatásban viszi el a pálrpát Reutlingentől a szomszédos Tübingen, a nett egyetemi városka. Az egy ké­sőbbi beszélgetésen derül ki, hogy az oktatás helyi fellegvárát Reutlingen is anyagi eszközök­kel támogatja fiai, lányai tanu­lása fejében. A pénzt ha nem is dalolva, de adják rendszeresen. A városban járva-kelve talán a település története az, amelyből a látogató leginkább megtöltheti képzeletbeli vagy valóságos há­tizsákját élményekkel. Azonnal szembeötlő: e helyen magától ér­tetődő természetességgel él együtt a múlt a jelennel. Az óváros jó néhány, egykor vé­delmet biztosító kapuja ma sincs útban senkinek, és a karbantar­tott szökőkutakkal együtt segítik felidézni az elmúlt évszázado­kat. A hagyományőrzés legalább olyan fontos, mint a műemlék- védelem. A tímároknak és kel­mefestőknek az evangélikus templom előtt álló díszes kútja például a két legjelentősebb reut­lingeni céget idézi, a Mestersé­gek útjához pedig látványosság is kötődik: a frissen kétkezi szakmát szerzett fiatalok a mai napig kötelezően megfürdenek benne a nevezetes esemény örömére. Ugyancsak sokáig el­raktározott kép: a régi városfal egyes szakaszai mementóként őrzik az 1726-ban pusztított nagy tűz nyomait. Gondolom, mások is elhiszik, a pedantériá­jukról is híres németeknek azóta lett volna idejük mindent alapo­san megtisztítani. Ha már tisztaságnál tartunk, ott a piac. Kedden, csütörtökön és szombaton a városközpont egyik tere - szintén a hagyo­mányőrzés jegyében - megtelik árusok és vevők sokaságával. Ahogy azonban vége az adok-veszeknek, nem kell várni két órát, a placc ismét a sétálóké, szemetet csak nagy rosszindulat­tal lehet találni. A múlttal való kapcsolattar­tásnak akadnak szórakoztató formái, s ezek érthető módon szervesen kötődnek a település kereskedelmi jellegéhez. É so­rok írójának volt szerencséje be­pillantani a Reutlingeni ősz el­nevezésű eseménysorozatba, amely a nyitánytól kezdve egy héten keresztül kínál szórako­zást, találkozást a Reutlingenben és a környékén élőknek. A vi­dám, zenés kavalkád középpont­jában a kóstolásra szánt borok állnak, jelezve az őszi szüret kezdetét. Az ünnepi gondolat va­lahogy Úgy fogalmazódik meg, ha most is olyan jó borunk lesz, mint tavaly, nagy baj nem tör­ténhet. S aki szereti a száraz bort, tényleg bőven válogathat, iszogathat a tavalyi fajtákból. A borpoharazástól talán nem túl nagy lo­gikai vargabetűvel el lehet jutni a szívet és lelket egyaránt mele­gítő barátkozásig. A németek döntő több­sége köztudottan a fe­gyelmezett, érzéseit inkább palástoló em­berek közé tartozik, és a reutlingeniek miért lennének kivételek? így általában nincs nagy lelki manifesztá- ció, kivétel ha magyar honból eltávozottat hoz a sors velünk szembe, de a figyel­messég apró jelei ta­pasztalhatók. Jólesik látni például a Szol­nokról érkezettnek a városi könyvtár ablakában, a szolnoki művésztelep bemutatkozó kiállí­tásáról szóló plakátot, vagy a Szigligeti Színház színes fotóját a városháza épületében. Szó ami szó: a város ápolja nemzetközi kapcsolatait, de nem dramatizálja túl. Ha az idegen mégis jelét keresi, megtalálja, no nem a városhatárt jelző névtáb­lánál, hanem a vasútállomás előtti téren. Van jó néhány - né­met fordításban kifejezőbb a szó - partnervárosuk a világban, hi­szen Szolnok mellett ott „sora­kozik” a francia Roanne, a brit Ellesmere Port, az elefántcsont­parti Bouake, a svájci Aarau és a tadzsikisztáni Dusanbe. Mindezek láttán némi kaján- sággal az jut eszünkbe: hiába, egy tehetős, föld alatti parkoló­val, gyönyörű könyvtárral, árutól hemzsegő üzletekkel és jól öltö­zött polgárokkal rendelkező tele­pülés azt is megengedheti magá­nak, hogy féltucat testvér - par­don - partnervárosa legyen. Hogy is írtuk az úti beszámoló elején? A szomszéd kertje tényleg zöl­debb. De kajánság ide vagy oda, ez a „kert” feltétlenül látni való. Szöveg: Lazányi József Fotó: Uschi Pacher Az abonyi népfőiskola NEZZE MEG AZ ÜJ CÍMKE TÚLOLDALÁT EGYMILLIÓ FORINTÉRT! Ha a legismertebb magyar sört, a Kőbányai Világost választja, nemcsak egy könnyű, friss és finom italhoz jut hozzá, hanem részt vehet egy fantasztikus nyereményjátékban is. Miután kellő hőfokra hűtve elfogyasztotta a pompás, aranysárga nedűt, áztassa le az új köntösbe öltözött üvegről a címkét, és kitöltve, 1994. november 30-án 12 óráig juttassa el a megadott címre! Így Ön is eséllyel pályázhat a 20 nyeremény egyikére, Minden visszaküldött címke egy-egy külön esélyt jelent! 1. díj: bruttó EGYMILLIÓ Ft 2. díj: bruttó 500 000 Ft 3. díj: bruttó 200 000 Ft 4-10. díj: bruttó 100 000 Ft 11-20. díj: bruttó 60 000 Ft FRISS, VILÁGOS KŐBÁNYAI - MINDEN PALACKBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents