Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-18 / 245. szám

1994. október 18., kedd 5 Körkép A legtöbb gond a munkavállalással kapcsolatban adódik Mennyire szigorú az idegenrendészeti törvény? Május óta több mint 150 külföldit utasítottak ki a megyében Az utóbbi időben - ez év májusától, amióta életbe lépett az új idegenrendészeti törvény - gyakran adtunk tájékoztatást olyan eseményekről, amelyekben külföldi állampolgárok voltak a fő­szereplők. írtunk idegen állampolgárok által hazánkban elkö­vetett bűncselekményekről, illegális munkavállalókról, de nem­egyszer szóba kerültek már a különböző jogsértések miatt ki­utasítottak is. Ilyen szigorúak hát e törvény rendelkezései, vagy talán a külföldiek tájékozatlanok? A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályá­nak - mint idegenrendészeti hatóságnak - már bőven volt alkalma tapasztalatot gyűjteni. Munkája során fontosnak tartja az ügyfelek tájékoztatását. Fontos az előzetes tájékozódás Nem mindegy ugyanis, hogy a tartózkodási vagy a be­vándorlási engedélyért folya­modó külföldi birtokában Van-e azoknak az informáci­óknak, amelyek alapján el tudja dönteni, hogy kérelmét benyújtsa-e vagy sem, tudja-e teljesíteni az ehhez szükséges feltételeket, vagy már eleve kincsen esélye rá. Ha valaki nincs tisztában a törvény által megszabott követelményekkel, bizony borsos árat fizethet érte. Például a bevándorlásnál egy négytagú család esetében akár 100 ezer forintot is kite­hetnek a kérvény benyújtásá­val kapcsolatos költségek (ille­tékek, orvosi vizsgálatok díjai stb.). Ha az igénylésüket eluta­sítják; akkor természetesen mindez ablakon kidobott pénz lesz. Jobb tehát előzetesen tá­jékozódni a lehetőségekről. Bár a tapasztalatok szerint a külföldi érdeklődőknek csak mintegy 20 százaléka dönt úgy, hogy benyújtja kérelmét, talán mégsem árt, ha a legfon- tp^ajjb tudpi,ví)lpj< ezúton is napvilágot látnak. Beutazni is tudni kell Hogyan lehet Magyaror­szágra beutazni? Már ez a kér­dés is jó néhány érdekességet hordoz magában. A beutazás alapvetően vízum felvételével történhet, bár egyre több or­szággal kapcsolatban (a kör­nyező országok mindegyiké­vel) él már a nemzetközi egyezményen alapuló vízum­mentesség. Ha valaki turista­ként jön hozzánk, általában 30 napig tartózkodhat itt, igaz, ez alól is van kivétel. Lengyelor­szág esetében például ez a ha­táridő 90 nap, Angliában még több, ennek kétszerese. Arra is van lehetőség, hogy a tartóz­kodást meghosszabbítsák. Itt azt a fontos követelményt kell megemlíteni, hogy még a lejá­rat határideje előtt legalább két héttel a rendőrkapitányságo­kon jelezni kell ezt az igényt. Van, amikor vízum is kell A tartózkodási engedély be­szerzésének feltételei termé­szetesen még ennél is jóval bonyolultabbak. A huzamos (egy éven túli) tartózkodás ese­tén többek között azt is iga­zolni kell, hogy az itt tartóz­kodni kívánó külföldi mentes Keszthelyen Tankönyv­bemutató Egységes, átfogó képet adni a hazai tankönyvpiacról, igazol­ván, hogy megszűnt a tanintéze­teknek, egyéni tanulóknak szánt oktatási művek kiadásának mo­nopóliuma - ezzel a céllal nyi­tották meg az egy hónapig tartó, több száz művet felvonultató tankönyvbemutatót és -vásárt tegnap Keszthelyen, a Feste- tics-kastélyban. Húsz kiadóvállalat vonultatja fel legfrissebb és többnyire igen jó színvonalú munkáit, amelye­ket már az első napon több mint 150 pedagógus forgatott, vagy jegyeztetett elő. Különösen bő a választék a német- és angol- nyelv-tanulást, a történelemtaní­tást megalapozó, valamint a ma­tematikai és számítástechnikai tankönyvekből. mindenféle, a közegészség- ügyet veszélyeztető betegség­től. Ezen túlmenően - például ha valaki munkavállalás céljá­ból érkezik hazánkba - külön vízumot kell a külképviseleti szerveknél beszerezni. Az ide­genrendészeti szakemberek egyöntetű véleménye az, hogy a legtöbb probléma a külföl­diek munkavállalásával kap­csolatban adódik, annak elle­nére, hogy a szabályok egyér­telműek. A munkavállalási engedélyt a munkáltatónak a megyei munkaügyi központtól kell - a munkavállaló nevére kiállítva - beszereznie. A külföldi, aki nálunk szeretne dolgozni, csak ennek birtokában jöhet mun­kavállalás céljából Magyaror­szágra. Ezt követően a rendőr- kapitánysághoz kell fordulnia, ahol megkapja az ideiglenes tartózkodási engedélyt. Fon­tos, mégis sokan megfeledkez­nek arról, hogy a munkáltató azt is köteles a rendőrségnek bejelenteni, ha a munkavi­szony megszűnt. Kevés fizetség, embertelen körülmények Sajnos igen gyakran előfor­dult megyénkben is, hogy a munkáltatók a szabályokat fi­gyelmen kívül hagyva illegáli­san dolgoztatták az igen olcsó, többségükben román munka­erőt. Van olyan „munkáltató”, akit a szabálytalanságok miatt 400 ezer forintra bírságolt meg a munkaügyi központ. Altalá- nos a tapasztalat, hogy a mező­gazdasági kampánymunkákban foglalkoztatott illegális munka­erő csak feleannyiba kerül az alkalmazónak, mintha legális dolgozókat fizetne meg. így adót és társadalombiztosítási já­rulékot sem fizet. Mindehhez általában kapcso­lódnak a sokszor szó szerint embertelen körülmények, ame­lyek a munkavállalók elhelye­zését jellemzik. Bódékban vagy hullámpapírral letakart beton­padozatú teremben összezsúfo­lódva, a legalapvetőbb tisztál­kodási lehetőséget is nélkülöző „szállásokon” húzzák meg ma­gukat. Családegyesítők előnyben Kritikus szakterületnek szá­mít még a bevándorlás is. En­nek alapfeltétele, hogy a kül­földi állampolgár legalább há­romévi - évente maximum 45 napos megszakítással - jog­szerű itt-tartózkodást tudjon igazolni. Ez alól mentesülhet az, aki családegyesítés címén kéri a bevándorlást, illetve ha a felmenői magyar állampolgárok voltak. A rendőrség vizsgálja, hogy biztosítottak-e a megélhe­tés és a lakhatás feltételei. Az új törvény szerint befogadónyilat­kozatot csak családtag adhat. Szombaton befejeződött a IV. országos művelődési ott­honi konferencia Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Korábban általában 8-10 évenként szervezték meg a mű­velődési otthonok vezetőinek tanácskozását. Célja - miként most is - mindig az eltelt idő­szak eredményeinek, gondjai­nak számbavétele volt, annak felmérése, hol tartanak, hogyan lehetne a problémákat megol­dani, s az értékeket megtartani. Helyzetüket, lehetőségeiket tekintve ezek a közösségi kultu­rális intézmények jelenleg igen vegyes képet mutatnak. Az ön- kormányzatok 250 forint fej­kvótát kapnak a központi költ­ségvetésből közművelődési cé­lokra, ebből származik a műve­lődési otthonok bevételének na­gyobb része. Hogy ez a rész mekkora, az az önkormányza­A szabályszegőket kiutasítják A jogszabály természetesen arról is gondoskodott, hogy a rendőrség számára megteremtse az intézkedési lehetőséget a szabályok ellen vétő külföldi­ekkel szemben. Ha a Magyaror­szágon tartózkodó külföldi ál­lampolgár súlyos bűncselek­ményt követett el, akkor köte­lező a kiutasítás. Ha pedig a be­utazási és a tartózkodási szabá­lyokat sértette meg, illetve a munkavállalással kapcsolatos kötelezettségeknek nem tett eleget, akkor a rendőrség az eset összes körülményeit figye­lembe véve mérlegelhet, alkal­mazza-e ezt a kényszerintézke­dést vagy sem. Ez párosulhat a kitoloncolással is. A közrend érdekében a határig elszállítják a kiutasított külföldit. Sajnos az is előfordul, hogy a külföldi állampolgár személy- azonossága nem állapítható meg. Ilyenkor kijelölt helyen tar­tózkodást (mint például a kere- pestarcsai intézmény) rendelhet el az idegenrendészeti hatóság. Mivel a baj nem jár egyedül, az eljárás költségei is a kiutasítottat terheli. Ha van pénze, akkor an­nak kifizetése különösebb gon­dot nem okoz. Amennyiben nincs, akkor ezt az összeget az állam előlegezi meg. A megelő­legezett költségek megtérítésére az lehet a garancia, hogy az érin­tett külföldi addig nem jöhet be az országba, míg tartozását ki nem egyenlíti.' A legsúlyosabb kényszerintézkedésre az őrizetbe vételre megyénkben ez idáig nem volt példa. A rendőrök éjjel is ellenőrizhetnek Az idegenrendészeti ellenőr­zésekkel kapcsolatban a közel­múltban - konkrét budapesti események vonatkozásában - jó néhány panasz merült fel. A tör­vény azonban itt is egyértelműen rendelkezik. A rendőrség magánlakásban, de éppúgy bármilyen más ma­gánterületen is ellenőrizheti az idegenrendészeti szabályok megtartását. Az más kérdés per­sze, hogy - kellő körültekintés mellett - mindezt lehet zakla­tásmentesen is csinálni. A gya­korlatban mégis adódhatnak olyan szituációk, amikor az in­tézkedést éjszaka vagy kora haj­nalban kell végrehajtani. Gon­doljunk csak arra, hogy egy kö­rözött személyt bizonyára nap­pal sokkal nehezebb megtalálni. A kiutasítás „ellenszereként” sokan kísérleteznek azzal, hogy útlevelüket „elhagyják”, és hazá­jukban újat igényelnek. Gondol­ják, így nem lehet akadálya az ismételt beutazásnak. A rendőr­ség azonban a központi adattár­ból bármikor hozzájuthat azok­hoz az információkhoz, amelyek alapján egyértelműen megálla­píthatják, hogy a kérdéses sze­méllyel kapcsolatban intézked­tek-e már. A jogtalanul beutazott ilyenkor nagyon rosszul járhat, ugyanis ha kiutasítás hatálya alatt áll, akkor ellene büntetőel­járást indítanak. Horváth Győző tokon, illetve a helyi körülmé­nyeken múlik. Legjobb helyzetben a köze­pes nagyságú városok vannak (viszonylag kicsi a lakosok száma, és nem túl sok a műve­lődési intézmény). A kistelepü­lések kultúrházai azonban napi gondokkal küszködnek, és to­vábbi anyagi megszorításokat már nem bírnak el. Segítséget sem remélhetnek, mert az ilyen helyeken általában nincsenek jól működő gazdasági vállalko­zások. Pedig a kis falvakban éppen a művelődési otthonok a közösségi élet egyedüli szerve­zői. A helyi problémák megoldá­sára ugyan nincsenek általános szabályok, de a mostani konfe­rencia nagy eredménye - mond­ták a résztvevők -, hogy párbe­széd alakult ki a szakma maga­sabb szintű vezetői és a gya­korló szakemberek között. Művelődési otthoni konferencia A megye legrégebbi vadásztársasága Jász-Nagykun-Szolnok megye legrégebben alapított vadásztársasága, a Jászladá- nyi Aranykalász Vadásztár­saság 19Ö8. július 16. óta működik.- Jászladány és a szomszédos Jászalsószentgyörgy 15 ezer hektárnyi területének kéthar­madán, 9 ezer 600 hektár köze­pes vadászati adottságú földön gazdálkodunk - kezdte a bemu­tatást Szőllősi János, a vadász- társaság elnöke.- Kik a gazdálkodók?- A taglétszám 47 fő, többsé­günk az említett két település lakója, és - egy kivétellel - va­lamennyien a megye polgárai vagyunk. Eves árbevételünk 3-4 millió forint. Az élő vadnyúl befogá- gásából egymillió, a bérvadász­tatásból kétmillió forint körül kerül a kasszába. A maradék tagdíjakból és apróbb tételekből adódik. Sajnos a fejlesztéshez is pénz kell, ezért jelentős növe­kedésre a közeljövőben nem számíthatunk.- Nézzük a kiadási oldalt! Mire futja ebből a pénzből?- Területbérletre 196 ezer fo­rint ment el. A 750 aranykorona értékű saját föld művelési költ­ségei, a vaditatás és a fásítási programunk külön-külön is ha­sonló pénzösszeget igényel. A két főállású hivatásos vadász munkabére, az adminisztráció költségei és a fácánnevelés szin­tén sokba kerül. A sok apróbb tétel után jó, ha évente 200 ezer forint megmarad a fejlesztésre.- Mennyi kellene?- Minél több, de 2 millió fo­rintból már több mindenre jutna. A társaság komplex gaz­dálkodást folytat, ezért a kíván­ságok listája hosszú. A legfon­tosabbak címszavakban: gépesí­tés, munkaerő- és munkabérfej­lesztés, vadgazdálkodási eszkö­zök vásárlása, építése; a fásí­tásra is több kellene.- Újra a fásítást említi. Mon­dana erről többet?- Ahhoz, hogy a vadállo­mánynak jobb élőhelye legyen, nagyobb fás-bokros terület szükséges. A jelenlegi lábon álló erdő, fás mezsgye és digó- gödör 40 hektárra tehető, az összes terület 0,5 százalékát sem éri el. A földek régi-új tu­lajdonosaival karöltve kezdtünk neki a mezsgyék fásításának. Az idén két ütemben 10 ezer fa­csemete került a földbe. Jövőre még többet tervezünk. Remé­lem, néhány év múlva több enyhet adó, hűs csalit lesz a ha­tárban.- Milyen a viszonyuk az új földtulajdonosokkal?- Jobbára pozitív. A keve­sebb és kevésbé drasztikus nö- vényvédőszer-használat hosz- szabb távon jó hatással lesz az apróvadra.- A vad tulajdonjogára gon­doltam és az orvvadászatra.- Az új vadászati, vadgaz­dálkodási törvénynek kell tisz­táznia a vad tulajdonjogát. Az orvvadászat okozta károk növe­kedését más tényezők okozzák. Akik munkájuk kapcsán men­nek ki a határba, azok nem fog­lalkoznak ilyesmivel. Idejük sincs rá. Ha emelkedett is valamelyest az orvvadászok száma, ez a ki­sebbik probléma. Régen a csúzli mellett elvétve akadt egy-egy légpuska. Mára ez megváltozott, átalakított lég­puskák, kispuskák, csapdás módszerek vannak „divatban”. Az igazán nagy gondot az ille­gálisan tartott fegyverek szá­mának és hatékonyságának nö­vekedése okozza.- Mit lehet tenni az említett „divat” ellen?- Nagyobb összefogást kez­deményeztünk, még többet va­gyunk jelen a határban a nap 24 órájában. A hivatásos vadászok, a szövetkezetek vagyonőrei mellett a polgárőrség is segítsé­günkre van. A Jászberényi Rendőrkapitánysággal is felvet­tük a kapcsolatot.- Nemrég kezdődött a hivata­los vadászidény. Milyenek a ki­látások?- Nyugodtan nézünk elébe. A hivatásos vadászok munkáját nem számolva, ezernél több munkanapot teljesítettünk. Amit lehetett, azt elvégeztük. A többi szerencse dolga. Fekete Gergely A szerelmes hercegnő (4.) Lelkifurdalás nélkül A képen Lady Di és a botrány másik szereplője, Hewitt őrnagy látható. A vélt szerelmi legenda két szereplőjéről készült képért ötszáz fontot kérnek a nyugati világ lapjaitól. A Kensington-palotában Diana hercegnő által rendezett szerelmes légyott másnapján, melyet Anna Pasternak olyan aprólékos részletességgel ír le könyvében, mintha ő tartotta volna a gyertyát, Diana már kora reggel felhívta telefonon Hewitt kapitányt, talán, hogy ismét utat adjon hevesen áradó érzéseinek, és tudomá­sára hozza a fiúnak: semmit sem sajnál, semmit sem felej­tett. Másfél órás beszélgetés volt ez, mely azután az elkö­vetkező hónapokban nagyon sokszor megismétlődött, ahogy a walesi hercegnő és az udvari testőrség tisztje közötti szerelmi kapcsolat kibontako­zott, s virágba borult. E kap­csolat tartalmát Pasternak kis­asszony szerint az adta volna, hogy James Hewittnak napról napra, beszélgetésről beszél­getésre el kellett oszlatnia a hercegnőnek a nyilvánosság számára teljesen ismeretlen bizonytalanságait, újra és újra meg kellett erősíteni a női vonzerejébe vetett hitet, me­lyet Károly herceg, a nemkü­lönben jóképű, de csinos asz- szonya iránt meglehetősen közönyös férj vett el tőle a há­zasság évei alatt. A palotában nagy ritkán együtt töltött szerelmes éj­szakák mellett továbbra is ta­lálkoztak a kilovaglások al­kalmával, amelyekre Hazel West, Diana barátnője többé nem kísérte el őket, de ame­lyek a külső szemlélő számára továbbra is tele voltak a szo­kásos udvari rituáléval: cere- moniális kézfogások és meg­hajlások, önözés és madámo- zás, minden szigorúan az ud­vari etikett szerint. Ám hiába tervezték meg ka­tonás szigorral és pontosság­gal találkáikat, hiába nevezték ki Jamest őrnagynak, s helyez­ték át a Windsor-palota mel­letti kaszárnyába, ahonnan a sokkal biztonságosabb Wind­sor parkba lehetett kilova­golni. Hiába mutatta be Diana fiait - Williamet és Harryt - a gyerekek számára is rokon­szenves testőrtisztnek, hiába adták meg mindennek a mód­ját.. . A kockázatok óriásiak voltak. Annál is inkább, mert Diana egyre jobban ragaszko­dott Hewitt barátságához. El­olvastatta vele beszédeit, ki­kérte a véleményét arról, elég jól választotta-e meg öltözé­két egy-egy nyilvános szerep­léshez. A megismerkedésüket követő évben - 1987-et írtunk — még egy hordozható tele­fonnal is felszerelkezett, úgymond azért, hogy akkor és ott hívhassa barátját, amikor és ahol kedve szottyan. Pasternak könyvének egyik, szinte ki sem mondott alapélménye az, hogy Diana „fénykora”, a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején a politikai és tár­sadalmi életben érezhetően megnövekedett szerepe és sú­lya, a meglepő sikerek, me­lyeket a diplomáciai életben aratott, szorosan kötődnek eh­hez a szerelmi viszonyhoz, melyben Hewitt emberileg, szexuálisan, szerelmileg a tö­kéletes partnert alakította, ko­rábban ismeretlen önbiza­lommal ajándékozva meg a walesi hercegnőt. Eközben azonban a tökéle­tes udvarlónak tudomásul kel­lett vennie: lényegében esz­közévé vált Dianának, akinek továbbra is legnagyobb ambí­ciói közé tartozik, hogy férje előtt bizonyítson mint asszony és szerető. James tudta ezt, s voltak rendkívül súlyos kéte­lyei az ügy folytathatóságát il­letően. Arról, hogy van közös jövőjük, minden erről szóló beszélgetésük alkalmával Di­ana győzte meg őt. És volt jövőjük. A királyi ház egyik nyaralójában, Highgrove-ban tölthettek együtt egy-egy hétvégét, A szerelmes hercegnő minden­tudó szerzője szerint akár minden hónapban egyet. Ezek harmonikus és zavartalan együttlétet biztosítottak James és a még mindig csak 26 esz­tendős Diana számára. A her­cegnő hálószobája mindössze háromajtónyira volt a testőr­tiszt szobájától, s ezek a ki­rándulások, miként az összes többi együttlét, a királyi csa­lád tudtával realizálódtak, s fel sem tűntek senkinek egy olyan családban, melyről ud­vari körökben már akkor köz­tudott volt, hogy csak papíron létezik. Károly hercegnek, aki rendszeresen a felesége nélkül járt kulturális és sportesemé­nyekre, mi több, szórakozóhe­lyekre, s táncolni is barátnőit vitte a felesége helyett, termé­szetesnek tűnhetett, hogy Di­anának is megvan a maga ba­ráti köre, melyben a hercegnői lovasleckék alkalmával tett szolgálatai nyomán a rokon­szenves őrnagy is helyet ka­pott. A kastélyban persze mindig ott voltak a gyerekek, és velük a dada, Barbara Barnes, de Diana és James soha nem egy­szerre jöttek le a reggelire terí­tett asztalhoz, s sohasem mu­lasztották el a kötelező proto­kolláris szóváltást: „Hogy aludt?” „Köszönöm, nagysze­rűen. És Ön?” „Én is, köszö­nöm. Foglaljon helyet, regge­lizzen velünk.” A nyári napok teltek a leg­kellemesebben. Diana, aki végül is mindig jobban szere­tett úszni, mint lovagolni, fá­radhatatlanul rótta a hosszokat a medencében, mert ez a hely egyike volt azoknak, ahol ma­gabiztosan mozgott, de a me­dence nemcsak arra volt jó, hogy végre jól érezze magát a saját bőrében, hanem arra is, hogy Jamesszel és a gyere­kekkel vidám, tulajdonképpen családias lubickolásokat és fröcskölődéseket csapjanak. Ezeket az együttléteket csupán egy dolog zavarta: a tudat, hogy más hétvégeken ugyanebben a kastélyban egy másik szerelmi románc hősei — Károly herceg és Camilla — élik a maguk világát. És Diana gyűlölte Camillát. (Következik: Ördögi kételyek) (Atlantic Press)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents