Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-03 / 232. szám
4 1994. október 3., hétfő S A szerkesztőség postájából K A lakók összefogásával olcsóbb Nem kis gondot okoz a melegvíz-mérők hitelesítése Régi kedves olvasónk, Hőgye Gyula a szolnoki Móra Ferenc úti bérházakban lakók gondjával, a melegvíz-órák hitelesítésével kapcsolatban kereste meg szerkesztőségünket. Magával hozta a Szolnoki Hő- szolgáltató Kft. értesítését is, melyben arra hívták fel a lakók figyelmét - még év elején -, hogy a melegvíz-órák hitelesítésének határideje december 31. S amennyiben az ezzel járó kötelezettségüknek nem tesznek eleget, a fizetendő meleg víz hődíját az előző elszámolási időszak átlagfogyasztása alapján állapítják majd meg. Ez az összeg azonban nem lehet kevesebb, mint a lakás fűtött területe alapján megállapított átalány- mennyiség. További intelem, hogy az óra leszerelése előtt okvetlenül keressék fel az „Ady-Móra” fűtőművet, mert a mérő állását, le-felszerelését jegyzőkönyvezni kell. Egy kis nyomozás után kiderült, hogy ezzel a feladattal, szolgáltatással a megyeszékhelyen a világon senki nem foglalkozik! Legközelebb Hajdúszoboszlón vállalják. Olvasóinknak abban segíthetünk, hogy megadjuk a cég nevét, címét (Gepa Gázszolgáltató Váll., Rákóczi út 184.), ahol néhány nap alatt hitelesítik az órákat. És ha legalább olyan jól megszervezik bérházukban az ezzel járó teendőket, ahogyan tették ezt a Tófenék úti nyugdíjasházban - Földi József közös képviselő kezdeményezésével és segítségével, amikor egyszerre több mint száz órát szállítottak el -, akkor minden költséget egybevetve, lakásonként 1200-1300 forintból megúszhatják. Azt tanácsoljuk, először is egy megbízható szakembert keressenek, aki leszereli az órákat, esetleg el is szállítja az említett céghez, majd visszarakja - az előírásnak megfelelően, vagyis a fűtőmű képviselőjének jelenlétében. Tehát a hitelesítés nem kis tehertétellel jár, amire a lakók a melegvíz-óra felszerelte- tésekor - hogy csakis az elfogyasztott mennyiség után fizessenek! - igazán nem gondolhattak. (A nem várt kiadás azzal kezdődött, hogy a korábbi négyévenkénti hitelesítési határidőt 2 évre csökkentették.) Mindenesetre olvasóinkkal együtt reméljük, hogy a melegvíz-órák hitelesítésére, hiszen lakossági igényről, szolgáltatásról van szó, nemsokára helyben is akad vállalkozó.-csŐSZ/ napsütésben - Kékestetőn Szívbetegekkel a természetben A Magyar Szívegyesület Szolnok Megyei Szervezete szeptember utolsó napjaiban szép, napfényes időben, kétnapos kirándulást szervezett a Mátrába. Kis csoportunkkal, mintegy harmincán kissé szorongva indultunk útnak, hisz a résztvevők közül többen, akik a közelmúltban súlyos szívműtéten, infarktuson estek át, azóta nemigen mertek utazásra, kirándulásra vállalkozni. Mátrafüreden azonban az első túra, amely a Kozmári-kilátóhoz vezetett, visszaadta az önbizalmukat: érezték, hogy a gyengének vélt szívük mégiscsak bírja az enyhe emelkedőket. Az esti vacsoránál már öröm volt nézni, amint a belső szorongásoktól megszabadulva, a társaságból többen is táncra perdültek. Az est csendjét a tábortűz melletti nótázás hangja verte fel. A számos nevezetesség megtekintése után szervezetünk tagjai, a kirándulás résztvevői felszabadultan, önbizalmuk, életkedvük jelentős javulásával térhettek vissza szeretteik körébe. (A csoportkép Kékestetőn készült.) Dajka Miklós - elnök Küldjön egy képet! Testvérbátyám a kis énekkarral - fíákospalotán Legféltettebb képeink egyikét juttatom el közlésre, melyen testvérbátyám, Sándor István, aki 1914. október 26-án látta meg a napvilágot Szolnokon, s aki a helyi gépipari iskola elvégzése után ment el szerzetesnek. A családunkat ért legnagyobb tragédia, hogy őt mint noviciátus lelkészt, 1953. június 8-án este kivégezték az ávósok. Ez a kép körülbelül ’37-ben, fogadalomtétele előtt örökítette meg Rákospalotán, az általa vezetett, nevelt kis énekkarral együtt. Sándor János - Szolnok Becsületből jeles Köszönet A közelmúltban az a sajnálatos eset történt velem, hogy a szolnoki belváros egyik forgalmas utcájában véletlenül kicsúszott a táskámból a pénztárcám. Csak este, otthon vettem észre, s talán mondanom sem kell, milyen feszültséget, izgalmat éltem át. Végtelenül bántott a dolog, hiszen benne volt még a havi nyugdíjamból mintegy 4000 forint, ezenkívül néhány olyan irat, ami számomra pótolhatatlan. Szerencsémre a nyugdíjasz- szelvényem is ott lapult, ami alapján a becsületes megtaláló még aznap este a lakásomra fáradt vele. Nagyon nagy örömet szerzett, s általa továbbra is bízom az igaz emberi becsületben. Tekintettel arra, hogy az Új Néplapnak igen régóta vagyok olvasója, előfizetője, a lap nyilvánosságán keresztül is hálás szívvel mondok köszönetét a becsületes megtalálónak. Annak az asszonynak, akit Balázsné Eszternek hívnak (a teljes nevét nem sikerült megtudnom), de annyit még elárulhatok, hogy Abonyból jár be mindennap a megyeszékhelyre dolgozni. Fáradozását még egyszer köszönöm, és a további munkájához sok sikert, jó egészséget kívánok. Sándor Miklósné Szolnok Felbuktatták a doktornőt?! Aki méltóbb elismerést, megbecsülést érdemel Lányommal Kisújszálláson kilenc éve tartozunk dr. Bozó Erzsébet gyermekszakorvos körzetébe. Ez idő alatt sajnos elég gyakran volt alkalmam munkáját látni, és megdöbbenve hallottam, hogy az egyik éjszakai ügyelet alkalmával felbuktatták. A napokban pedig arról értesültem, hogy a szeptember 26-i rendelése közben, amikor súlyos beteghez hívták, az egyik „kedves anyuka”, mert előbb nem az ő gyermekét látta el, rácsapta az ajtót. Megdöbbentő, felháborító, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak. Hát ezt érdemli a doktornő azért az odaadó, lelkiismeretes gyógyítómunkájáért, amit a körzetéhez tartozó beteg gyerekekért évek óta tesz? Arról a doktornőről, aki sokszor délután fél kettőig még nem ebédel, mert első a beteg, aki negyven gyerek vizsgálata után is tud kedvesen mosolyogni - ami a betegeknek olykor már fél gyógyulást jelent -, csak tisztelettel, szeretettel szólhatunk. Megérdemelné a „mosolyrendet”, csak ezt az elismerést sajnos nem az egészségügyben osztogatják. Amikor a lányom 1992. júliusában nagyon beteg volt (nehezen lehetett ’megállapítani, mitől hány és mitől vannak fájdalmai), mindennapos páciensei voltunk, de az első perctől beigazolódott a doktornő helyes diagnosztizálása. Ennek érdekében Szolnokon, a Hetényi Géza Kórházban a vesefeltöltés- től kezdve az orrváladék-te- nyésztésig, valamint ortopédiai szakvizsgálaton vettünk részt. És ha rendelési időn túl vittük a leleteket, akkor is készséggel állt a rendelkezésünkre. Mi csak a magunk nevében tudjuk megköszönni a doktornő fáradozását, mosolyát, ami mindig beragyogta, beragyogja az arcát. Szívből kívánunk neki méltóbb elismerést, megbecsülést - a várostól és a körzetébe tartozó beteg gyermekek szüleitől. Zsámbokiné Papp Ilona és lánya, Zsámboki Dóra Kisújszállás Önkéntes tagosítás földcserével, és a tanyaudvart nem kell megváltani Jó hír a gazdálkodóknak A Szabad Föld szeptember 20-i és 27-i „Törvénytára” szemelvényeket közöl a 1994/89. számú Magyar Közlönyben megjelent LV. törvény termőföldről szóló részeiből, melyben két figyelemre méltó, kellemes hírt olvastam. Az egyik az önkéntes termőföld-tagosítással kapcsolatos, a másik a tanyaépítéssel, s arról tájékoztat, hogy az elfoglalt területért nem kell fizetni. Ami az önkéntes tagosítást, földcserét illeti, mi, egyszerű parasztemberek, türelmetlenül vártuk már ennek a törvénynek a megalkotását. Örülünk, hogy végre-valahára rádöbbentek az illetékesek, hogy a határban szanaszét szórt kisebb-nagyobb parcellákon, táblákon nem lehet eredményes, jövedelmező gazdálkodást folytatni; hogy a mezőgazdasági gépek ide-oda jártatása, a termények szállítása, a tanyás gazdálkodás kialakítása így lehetetlen. Mert a sok-sok szállítás megeszi a jövedelmet, és csak rablógazdálkodást tudnánk folytatni. (Pl. istállótrágyázásról szó sem lehetne.) A tanya területét nem kell megváltani - olvashattam. Jaj de sokszor leírtam már, hogy tanya nélkül nem lehet eredményesen, jövedelmezően gazdálkodni. Azt is szóvá tettem, mennyire káros - és igazságtalan -, ha a saját földünkből tanyahelyet kell vásárolnunk, s a minőségtől függően ez akár több millió forintba is kerülhet. Mert másképp nem adták volna meg az építési engedélyt! Nagy megelégedéssel fogadom a jó híreket, amelyek arra késztetnek, hogy kalapot emeljek a törvény szerkesztői előtt, és e lap nyilvánosságán keresztül is a köszönetemet fejezzem ki. Egyben kérem, hogy a még hátralévő sok-sok akadályt is mielőbb hárítsák el a magyar mezőgazdaság fejlődése elől. Azon gazda- és honfitársaimnak pedig, akik számtalanszor a szememre vetették, hogy mindig csak a rosszról írok, a jót meg sem említem, azt üzemen: lám, ha lehet, jó hírrel is tudok szolgálni. Id. Kanta Gyula, Berekfürdő Expressz - ajánlva Ha van ügyelet, miért nincs? Most van fogorvosi ügyelet a megyeszékhelyen vagy nincs? Elméletileg - létezik. A Hetényi Géza Kórházban. A gyakorlatban azonban... Mint szolnoki olvasónk, Szeretni Lászlóné panaszolta: szeptember 21-én éjjel ki kellett menniük a megyei kórházba, mert tudták, hogy ebben az időpontban már csak ott van ügyelet. A kisfiának ugyanis rettenetesen fájt a foga. Beültek a kocsijukba, és gyors segítséget reméltek. A „meglepetés" a kórházban érte őket, amikor megtudták, hogy a szájsebészeten fül-orr-gége szakorvos van. Végül az ügyeletes éjszakás nővértől kaptak egy fájdalomcsillapítót. Miért nincs éjszakai fogorvosi ügyelet a városban? És ha nincs, ezt miért nem ismerik el? Miért hirdetik azt, hogy a megyei kórházban van? Hiszen más is jár(hat)pórul, olyan, akinek esetleg nincs autója, és egy több száz forintos taxiszámlával érkezik a kórházba, segítséget remélve? - kérdezi olvasónk. A települések egészségügyi alapellátásának biztosítása (felnőtt-, gyermek-háziorvosi, fogorvosi szolgálat) mindig az ön- kormányzat feladata. Megkerestem hát dr. Rotyis Györgyöt, a városi egészségügyi szolgálat igazgatóját. Kiderült, hogy a helyzet nem olyan egyszerű. A fogászati ellátás valóban a városhoz tartozik, a fogászati ügyeletért azonban a megyei kórház kap pénzt az egészségbiztosítástól. A megyei kórház viszont évek óta összevont ügyeletet tart: a szemészet, a szájsebészet és a fül-orr-gégészet ad közös ügyeletes doktort. S mint kiderült, így csak minden harmadik éjjel található ott szájsebész szakorvos. (A megyei kórház súlyos gondja, anyagi helyzete korábbi tájékoztatásainkból, cikkeinkből ismert olvasóink előtt.) A fogászati ügyeletről tehát azt lehet elmondani, hogy korlátozott időtartamban van, mert este 10 óráig a Hubay úti rendelőben fogadják sürgős esetben a betegeket. Mert ahhoz, hogy a heti egy-két betegért, aki éjjel fölkeresi az ügyeletet, folyamatos ügyeletet tartsanak fenn, pénz kellene. Ami nincs... Dr. Rotyis György elismerte, hogy folyamatos fogászati ügyelet nincs a megyeszékhelyen. Egyébként más városok is hasonló problémával küzdenek - mondta. Létezik egy olyan elképzelés (tervekkel megerősítve), hogy a Móra Ferenc úton lévő rendelőt alakítsák át úgy, hogy abban helyet kapjon egy központi ügyelet: felnőtt, gyerek és fogászati. Ám ehhez is pénz kell... És addig? E pillanatban kedves olvasóinknak nem lehet okosabb tanácsot adni, mint hogy mindenki tartson otthon jó erős fájdalomcsillapítót arra az esetre, ha éjjel elkezd rettenetesen fájni a foga. _______________TUioúiV „ Lapátra kerültünk’’ A dolgos ember keserűsége Ma már senki előtt nem ismeretlen fogalom, ha azt hallja valakiről: lapátra tették. Mindjárt tudjuk, hogy az illető munkahely nélkül maradt. Köztük ismerek olyan családapát, akit a munka hiánya, az a tudat, hogy most feleslegessé vált, szinte összeroppantott. Azokra az emberekre, akik szeretnek dolgozni, a munka- nélküliség súlya százszorosán nehezedik, és a munkahelyért kilincselés, a kilátástalan, olykor reménytelen helyzet fizikailag, pszichésen is nagyon megviseli őket. Mi is túl vagyunk egy krízisen, azon a fájdalmas állapoton, amit akkor kellett elszenvednünk, amikor elveszítettük a munkahelyünket. Nehezen éltük át, és nagyon sötéten láttunk mindent, amikor „kenyéradományra” szorultunk. Naponta az a gondolat szorított: mi lesz a családdal, miből tudjuk kifizetni az OTP-kölcsönt, a rezsit és egyebeket... Aztán eljutottunk odáig, hogy szinte szégyelltük magunkat, amiért ilyen szerencsétlen, lehetetlen helyzetbe kerültünk. Pedig igazán nem is nekünk kellett volna emiatt szégyenkezni! Tapasztalatból mondhatom, ha az ember végre munkahelyre lel - legyen az jó vagy rossz ajánlat - elfogadja. És örül, hogy végre gürcölhet, hisz erre született. Az már viszont nem mindegy, hogy nyugodt körülmények között vagy továbbra is attól rettegve gürcöl: vajon mikor kerül újra és újra lapátra!? P. I. - Abony A neves zongoratanár emlékére Mezriczky Lajos, a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola és a város egykori köztiszteletben álló zongoratanára a megyeszékhelyen alussza örök álmát. Halálának 25. évfordulója alkalmából a közelmúltban - szívből jövő adakozással - tisztelői és hálás növendékei állítottak sírkövet. A szeretet, a tisztelet, a méltó megemlékezés szép példája volt, amiről az egyik volt növendéke útján értesülhettünk, s így e képen meg is örökíthettük a sírját. (Fotó: M. J.) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
