Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-15 / 243. szám

1994. október 15., szombat Nézőpontok 5 Szombati jegyzet fa Merre haladunk? Van erre egy igencsak sokszor használt, cso­dálatos felelet: merre, merre? Hát Európa felé! Mondta is az egyik ismerősöm: már két es féléve ott vagyok, mert azóta nincs állásom. Évtizede­kig azt tanultuk: ez tipikus amerikai, nyugat-eu­rópai jelenség. Már mint a munkanélküliség. Én odaértem, megérkeztem, tette hozzá fanyar hu­morral. Igen, érdekes módon megyünk valamerre, hi­szen betört a Nyugat. Szó szerint, meg átvitt érte­lemben is. Mentségére szolgál, negyvenegyné- hány esztendeje ezt tette a Kelet is. Akkor sem kérdeztek meg bennünket, most sem. Csak azt vettük észre, hogy nézd már: itt van valaki. Ki vagy te? A Nyugat? Jó, akkor maradj, mert egy­szer voltam Párizsban és ott micsoda kocsik, jó nők, kirakatok akadtak! Annyi szent, nem kérette magát a vendég, és maradt. Lassan az ötödik éve lesz. Meg is látszik az eredménye, mert sokat változtunk azóta, any- nyi szent. Ma már nyugatiak az árak, a kocsik, a cuccok, a szokások, az üzletek feliratai, az isko­lákban tanult nyelvek, noha a határaink marad­tak. Még pedig csupa egykori, keleti szomszéd­dal körbekanyarítva, a sógorok kivételével. El­tűnt az elvtárs, szaktárs megszólítás, lett helyette úr, kisasszony, asszonyom, amelyek szerfölött jól hangzanak. Némi szépséghibával. Elvégre va­lakinek változatlanul le kell vinni a szemetet, elmosogatni, kitakarítani a lakást, szóval minden a régi, de a titulus, az új. Azután privatizáltunk nyakra-főre. Hogy ez micsoda? Valami olyasmi: egyre több a maszek, szűkül az állami szektor. Eladtuk a tőkéseknek a gyárakat, mert ráfizetésesek voltak, vagy mert még ráfizetésesebbekké váltak volna. A pénzzel rendelkező megvette, nem volt drága, a legtöbbet szezonvégi áron kapta, azután vagy bezáratta, vagy nem. Mert ugye, arra is gondolt: neki ott, a messziben is akadnak munkásai, így a piac bő­vül, és mivel az itteniek úgyis Nyugat felé igye­keznek, jó ha először a munkanélküliséggel fog­nak kezet. Az is igaz, azért szép számmal voltak olyan új tulajdonosok is, akik dolgozókat vettek fel, alkalmaztak, szóval igyekeztek munkát biz­tosítani az ott, arrafelé élőknek. A teljesítmény a legtöbb helyen már nyugati, vagy közelít ahhoz, mindez a bérekre még nem így vonatkozik. Maszek lett a föld, amely temérdek gubanccal járt, jár. Hogy miért? Mert kaptak belőle a haj­dani tulajdonosok, azután a leszármazottaik, meg kaptak olyanok, akiknek annyi közük volt hozzá, mint a fókáknak a Szaharához. így sikerült az év­tizedekkel korábbi sérelmeket, igazságtalansá­gokat megszüntetni, majd azon nyomban újakkal pótolni. Nem másért, mert sokszor azok szorul­tak ki a kárpótoltak közül, akik a legjobban meg­érdemelték volna. így történt ez a kunhegyesi jó­komán esetében, akinek a nagyapja is földdel rendelkezett. Méghozzá kiváló minőségűvel. Igenám, de ő, meg a testvére a kárpótlási jegye­ket későn kapta, ezért azután a hajdani rizsföl­dekből jutott nekik Bánhalma, meg Tiszagyenda határában. 8-10 aranykoronások az ártatlanok, és az egyik pásztor szerint ezekbe leginkább bukfencet lehetne vetni. Feltéve, ha szőnyeget terít le a gazda, mert csuda­mód kopogós, ke­mény rögekről van szó. Úgy, hogy nem csoda, a barátomnak azóta egyhuzamban fáj a feje: mit csinál­jon a félsivatagi birtokkal. Hozzátéve: tőle, tőlük zsíros táblákat koboztak el, és azokat más kapta, neki pedig a só jutott. Már mint a sziksó. Eseté­ben is igaz az iskolában egykoron tanult fizikai törvény kissé módosított változata: föld nem vész el, csak átalakul egyik formájából a má­sikba. Itt éppen a hajdani jó táblák váltak csapni­való tulajdonná. De mondhatnám a felvásárolt hízók esetét is, amikor minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak a fizetség hiányzik. Ugyanis a kft., ilyen-olyan társaság, cég, felvásárló - nevezzem bárminek - a jószágot, még csak elszállítja, kis szépséghibával. Nem fizet, csak ígér. Később marad az ígéret és lehet szaladni Európa, illetve a forint után. Hogy Európa nyugati felén nem ilyen? Lehet, mert ők hamarabb kezdtek sza­ladni, jobb az érdekvédelem és már régen utol­érték az efféle szerencselovagokat. Azután azt sem értik a körülöttünk élők: ko­rábban miért adtak 10 ezer forintot annak, aki le­vágatta a tehenét? Most meg oda jutottunk, hogy Európából vásároljuk a sajtot. Tényleg, ez is Eu­rópa. így voltunk, vagyunk sok mindennel. Azt is sérelmezik, hogy a hazai malacfélék nem jók. De azok, amelyek a Lajtától nyugatabbról érkez­nek! Hű, azok micsoda disznók! Egy dologban vitathatatlanul itt van a Nyugat, megjelentek a külföldi fegyveres bandák. Szer- bek, ukránok, csecsének, románok. Annyira nyi­tott a határ, hogy a jelenlegi honatyák törhetik a fejüket az új idegenrendészeti törvényen! Valami olyasmin, hogy jobban megnézzük ki jöjjön be. Mert nem ostorozom a jó szándékú turistákat, másik országban élő rokonokat, de néha az az ér­zésem, hogy többen vagyunk ezen a kis 93 ezer négyzetkilométeren, mint kellenénk. Én legalább is a rendőrségi, a bűnügyi jelentéseket böngészve erre a következtetésre jutottam. Éppen ezért a sok bajért, búért, megoldandó feladatért - most még - kívánok a közel négyszáz honatyának, sok sikert, és eredményt. Tiszta szí­vemből. Meg azt is, hogy egy se legyen közülük még polgármester is. Mert ha ez bekövetkezne, tessenek mondani: melyiket csinálná, melyik ká­rára? Már pedig szerintem nem a károkat kellene gyarapítani, hanem a hasznot. Úgy érzem, a sok-sok szűk esztendő után ránk férne. Főleg ha azt is hozzáteszem: nem akármerre megyünk mi kérem. Toronyiránt Nyugatra! Csak neki ne men­jünk ... & 5a&> A szerelmes hercegnő (2.) Veszélyes lovaglóleckék Egy csésze kávé Fügedi Lászlóval „Mi nem köthetünk üzletet a vállalkozók helyett” Beszélgetés a Vállalkozásfejlesztési Iroda ügyvezető igazgatójával Három év alatt a megismertetésen túl sikerült eljutni odáig, hogy lassan pénzt is hoz a Vállalkozásfejlesztési Iroda a megyének. S bár a vállalkozók nem ugranak még az ingyenes lehetőségek után sem, az iroda munkatársai bejárják értük a fél világot. Talán majd az inkubátorház megmozdít valamit a fejekben, ugyanis a közel kétszáz- milliós beruházás első üteme jövő áprilisban kész lesz, s az első tíz „fecske” a „tojásban” meghozza a nyarat.- A három éve működő Vál­Anna Pasternak, A szerelmes hercegnő című könyv szerzője meggyőződéssel állítja, hogy Di­ana kislánykora óta bukik az egyenruhás férfiakra. Ez a feltéte­lezése egyike azoknak a lélektani motívumoknak, melyek alapján arra a következtetésre jut, hogy a brit trónörökös feleségének há­rom éven át viszonya volt egy testőrkapitánnyal. Érzelmeket és hangulatokat viszonylag könnyű kitalálni, s ennél is nagyobb baj, hogy Anna Pasternak könyvében ezek nehezen válnak el a tényék­től. De azért a tények és a szem­tanúk is ott vannak, s időről időre felbukkannak a könyvben. A hercegnő az első lovaglólec­kére nem egyedül, hanem barát­nője, Hazel West társaságában érkezett. Hazel, egy nyugalma­zott ezredes felesége, arisztokra­tikus tartásával, hibátlan öltözkö­désével és modorával két lábon járó garanciát jelenthetett minden ellen, ami tisztátalan vagy er­kölcstelen. Az első lovas tréning mindazonáltal következménnyel járt, nevezetesen azzal, hogy Hewitt kapitány egy teljesen új helyzetben másodszor is elnyerte a hercegnő kegyeit: a lovardában, akárcsak a szalonban, udvarias és figyelmes volt, ugyanakkor ma­gabiztos és sikeres, hiszen egy röpke óra alatt feledtetni tudta Dianával a gyermekkori traumát, s el tudta hitetni vele, hogy van keresnivalója a nyeregben. Az első lovaglóleckét továb­biak, az első telefont újabbak kö­vették. Amint Diana önbizalma visszatért, a lovaglóleckéket haj­nali kilovaglások váltották fel, s noha az első néhány alkalommal a Hyde parkban sétalovagló her­cegnőt és instruktorát egy sza­kasznyi lovasrendőr követte és biztosította, Diana hamarosan hozzászoktatta kíséretét, hogy időről időre előreugrat és a kapi­tány kizárólagos társaságában el­tűnik az erdőben. A Hyde park lombjai alatt természetesen nem történt semmi, csak a fizikai és szellemi közelség érzete növeke­dett, miközben a katonatiszt még mindig abban a hitben volt, hogy Anglia legszebb asszonya, a világ osztatlan bámulatának tárgya egy méterre tőle is elérhetetlen távol­ságban van a számára. A változást a két fiatal viszo­nyában Hewitt elmondása vagy a szerző logikája szerint az a nap hozta, amelyen Diana hercegnő megosztotta új barátjával élete legféltettebb és legszomorúbb titkát: házassága Károly herceg­gel kudarcot vallott. „Amit a la­pokban olvas, megfelel a való­ságnak” - mondta volna James- nek. „A véget nem érő spekulá­ciók és sajtópletykák arról, hogy ez az egész házasság egy kamu, sajnos igazak. Évek óta így van. A férjemmel évek óta különvál- tan élünk.” „Emberek vesznek körül, de nagyon magányos vagyok” - só­hajtott volna Diana e beszélgetés végén, mely az írói fantázia ter­méke is lehet, s melynek időpont­jában Diana hercegnő és James Hewitt már négy hónapja ismerte egymást. Ha hinni lehet az író­nak, a testőrtiszt ezúttal sem bi­zonyult méltatlannak a hercegnő bizalmára. Amikor Diana kinyúj­totta a kezét és megérintette az övét, James nem élt vissza a helyzettel, csak ennyit mondott: „Nincs egyedül. Én itt vagyok.” Ne feledjük, ez a valós vagy képzelt beszélgetés még mindig 1986-ban zajlik, akkor, amikor Diana hercegnő rádöbben: Ká­roly herceg Camilla Parker-Bow- les személyében - még mindig - egy másik asszonyt szeret. Diana természetesen tudott er­ről a kapcsolatról, amikor leendő férjével jegyben járt, de abban a meggyőződésben élt, hogy az ő érkezésével minden megváltozik. „Túlságosan fiatalon és tapaszta­latlanul ahhoz, hogy megértse a kémiai vonzalom komplex erőit, bizonyosra vette, hogy a maga légies, lágy szépségével, romlat- lanságával, egyre karcsúbb és egyre szebb alakjával, s férje iránti mindent betöltő szerelmé­vel hamarosan kiüti a ringből Parker-Bowles asszonyt”. Diana tévedett. Hogy miként és miben, arról Károly hercegtől történt különválása kapcsán már rengeteget írtak. Károly és Ca­milla kapcsolatának dokumentá­cióját, szerelmes telefon-turbéko- lásuk szó szerinti jegyzőkönyveit világlapok is közölték. A hamisí­tás lehetősége fennáll, de ezek a pikantériák túlságosan is erős po­litikai töltetet hordoznak ahhoz, hogy kizárólag a pletykasajtóra maradhattak volna. Végülis túl sok hitelesnek tetsző részlet ke­rült napvilágra arról a másik kap­csolatról ahhoz, hogy kételkedni lehessen: a királyfi és Princess Diana különválása olyan dolgok miatt következett be, melyek semmiképp nem illettek a sziget- országi nyárspolgámak a királyi családhoz tartozó felséges szemé­lyek erkölcsi feddhetetlenségéről alkotott elképzeléseibe. Hihető tehát, hogy történetünk időpontjában Diana már túl volt a keserű felismeréseken, s a sok­kon, melyet az a számára teljesen váratlan kudarc okozott, melyet legelőször, mint Anna Pasternak állítja, saját nászútján kellett át­élnie: a világszép hercegnő a hit­vesi ágyben nem volt képes meg­felelni férje várakozásainak. (Következik: A hercegnő is nőből van) (Atlantic Press) lalkozásfejlesztési Irodának mit sikerült elérni a megyei vál­lalkozók számára?- Amikor ezt a munkát elvál­laltuk, nem ismertük teljesen a velünk szemben támasztott kö­vetelményeket, de a megyei vál­lalkozók elvárásaival sem vol­tunk tisztában. Ez menet köz­ben derült ki. A Phare-program keretében számtalan lehetőség adódott. A létrejött új irodának - melynek semmilyen előzmé­nye nem volt - legelső feladat­ként meg kellett magát ismer­tetni, illetve el kell magunkat fogadtatni. Mára odáig eljutot­tunk, hogy ismerik az irodát, a megye nagyobb vállalkozói meg is keresnek bennünket.- Ha jól tudom, akkor nem a nagyobb, hanem éppen a kis- és középvál­lalkozásokat kellene segí­teni.- Én a na­gyobb vállal­kozásokon azt értettem, ame­lyek rentábili­san működnek. Nem fantom cégek, nem egyszemélyes cégek, ame­lyek csak létre­jöttek, hogy legyenek.- Magyarul nem a kény­szervállalko­zók...- A magyar vállalkozások általában kényszerből jöttek létre. Véleményem szerint leg­alábbis felére igaz ez a megál­lapítás. Azonban a nagyobbak alatt - mint mondtam - azokat értettem, amelyeknek van el­képzelésük, akarnak működni, s vannak lehetőségeik. Ezek a vállalkozások megismertek bennünket. Kezdettől azzal foglalko­zunk, hogy a megye vállalko­zóit különböző rendezvényekre el tudjuk vinni, de ehhez ismer­nünk is kell ezen vállalkozáso­kat, vállalkozókat.- Azt tapasztalom, hogy igen nehezen verbuválható össze egy csapat egy-egy rendez­vényre. Mi ennek az oka? Nem bíznak az irodában vagy nem is akarnak elmenni?- Nem tudom. Lehet, hogy mind a kettő igaz, azonban én az utóbbit mondanám. Hiszen számtalanszor egy fillér nélkül vehetnének részt ezen progra­mokon. Példáként említem a legutóbbit, az orosz üzletem­ber-találkozót. Ezt megszervez­tük, garanciát is sikerült biztosí­tani, ha ugyanis valamilyen együttműködés létrejön, akkor a fizetési feltételek is adottak le­gyenek. Ennek ellenére szep­temberben nem tudtunk beszer­vezni 15 vállalkozást, akik ki­utaztak volna Moszkvába. No­vemberre nagy nehezen össze­jött a csapat. A 15 magyar vál­lalkozót odakinn mintegy 100 orosz vállalkozó várja.- Ki adja a pénzt a rendez­vényekhez, ahhoz, hogy a vál­lalkozók kedvezményesen utazhassanak?- Ezen költségeket nem a megyei vállalkozásfejlesztési alapítvány állja, hanem a Ma­gyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) és az EU Phare-programja finanszírozza. Igaz, hogy most, a harmadik évben, már csak 50 százalékát adja a Phare a költségeknek. Rövidesen azonban minden megyének meg kell állni a lá­bán, mert az „európai” pénz el­fogy.- Nem az adózók pénzén utaznak a vállalkozók?- Nem. Az MVA-nak mint­egy 5 milliárdos vagyona van, melyhez az EU Phare-irodája még az utóbbi két évben adott közel két milliárd forintnyi tá­mogatást. Egyébként az összes Phare-program közül ez, a kis- és középvállalkozások prog­ramja a legsikeresebb. Nálunk, a megyében nyolc aliroda mű­ködik. A vállalkozónak nem kell beutaznia Szolnokra, min­den információt megkap hely­ben. Jövő év februárjától pedig országos számítógépes háló­zatba kapcsoljuk be az összes irodát és alirodát.- A lehetőségeken és infor­mációkon kívül viszont mást nem hozott a három év?- Konkrétumot tényleg nem tudok említeni, de ez Nyu- gat-Európában sem működik másképp. Ez úgy nem lehetsé­ges, ahogy nálunk is sokan megkeresnek: „adja ide a pénzt, aztán majd én tudom, hogy mit csinálok vele”.- Az iroda munkatársai ­hogy úgy mondjam - utazgat­nak ide-oda. De mit tudtak ed­dig összehozni a megyének az információkon kívül?- A helyünkbe nem jön senki, nekünk kell menni, ha kapcsolatot akarunk kiépíteni, ha információt akarunk gyűj­teni. Ezért kell utaznunk. Az ál­talunk összeszedett információ­kat akarjuk átadni a vállalko­zóknak. Viszont az, hogy egy-egy általunk hozott kapcso­latból üzlet lesz-e, már nem raj­tunk múlik. Mi koncentráltan adunk in­formációt, ezt kellene értékelni, ugyanis ha az ezzel járó költsé­geket az egyes vállalkozások­nak kellene állni, akkor az ko­moly summára rúgna. Szerin­tem ez is felfogható egy ered­ménynek. Emellett megemlítem, hogy az összes kollégám beszél nyel­vet, van aki többet is. így mi a kommunikáció lehetőségét is megteremtjük, hiszen nyugod­tam mondhatom, hogy a vállal­kozók többsége a magyaron kí­vül semmilyen nyelven sem tud megszólalni.- Az irodánál két projekt is elkészült. Ezek megvalósításá­hoz már elengedhetetlen a kül­földi tőke bevonása. Az iroda tud-e hozni befektetőket vagy pénzt?- A külföldi utazásoknak el­sődlegesen ez a célja, hogy be­fektetőket hozzunk. Ez a három év arra kevés volt, hogy azt tud­jam mondani: ennyi millió fo­rint érkezett a megyébe. Az vi­szont biztos, hogy rajtunk ke­resztül számtalan - pénzben, profitban is gyümölcsöző - kapcsolat született. A bérmun­kától az exportig mindent ide értek. Az elkészült projektek meg­valósításához külföldi pénzek kellenek. Jelenleg 14 különböző befektetési témára van kinn ajánlatunk, amire várjuk a vá­laszt. De ezek után menni kell! Ráadásul, ha valaki külföldről kér pénzt, akkor eleget kell ten­nie az ottani követelmények­nek, mert anélkül senki nem áll velünk szóba. S mindez hosszú időt vesz igénybe. Például az Európai Fejlesztési Banknál a tiszai hajózás megindítására több mint egy éve van benn pá­lyázatunk, melyet angolok ké­szítettek. Az idei év az, amikor már konkrétan tárgyaltunk befekte­tőkkel. Az európai pénzek sokfelé osztódnak, ezért jártunk már Ázsiában és a tengeren túl is.- Ki finanszírozza az iroda munkatársainak utazását?- A kollégáim pályázatokat készítenek a különböző orszá­gok kormányai számára, illetve egyéb pénzügyi források meg­szerzéséhez. Az ilyen formában nyert pénzeken utaznak, így ju­tottunk ki Koreába, az Egyesült Államokba. Novemberben két kollégánk utazik Kaliforniába mezőgazdasági tanulmányútra, melyet az amerikai kormány ösztöndíjának elnyerésével si­került elérni.- Mostanában sok szó esik az inkubátorházról. Elkészül ez még valaha?- Optimista vagyok, mert ha nem lennék az, akkor el sem kezdtem volna. Tavaly szep­temberben kezdődött az ötlet megvalósítása, mely a kor­mánylátogatás alkalmával vált stabillá. A megszületett kor­mányhatározat már konkrét fe­lelősöket is megjelölt.- Csak köz­ben volt egy kormányvál­tás.- Igen, ez azonban nem kellene, hogy befolyásolja a inkubátorház megvalósítá­sát. Az már igen, hogy a három megje­lölt felelős szervből kettő - az NGKM és az OMFB - időközben megszűnt. Az építke­zést pályáza­tokon elnyert és a Phare-tól kapott pénzből el tudjuk kez­deni, illetve október elején meg is kezdődött. Az első ütem vár­hatóan április 30-ig elkészül, ennek az anyagi fedezete ren­delkezésünkre áll.- Mekkora ez az összeg?- Közel húszmillió forint. Emellett pályázunk a másik két ütemhez szükséges forrásokért is. Itt tudom említeni az ameri­kai utamat, ahol pont az inkubá­torház megvalósításához szük­séges anyagiakhoz találtam for­ráslehetőséget. Ahhoz, hogy a lehetőségből pénz is legyen, je­lenleg az irodánál dolgozó ame­rikai kolléganőnk, aki a Béke­szolgálattól érkezett, feladata. De tárgyaltam olyan amerikai befektetővel is, aki konkrétan felajánlott 200 millió forintot az inkubátorházhoz, csak éppen cserébe 15 százalék jutalékot kér évente. Viszont ez az inku­bátorháznál nem működik, mi­vel ez egy nem nyereségérde­keltségű tevékenység. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy egy profitorientálthoz már szá­mításba jöhet ez a befektető is, ugyanis a tőkét nem is kémé vissza.- Ha elkészül az első ütem, akkor az azt is jelenti, hogy az első vállalkozók beköltözhet­nek?- Májustól igen.- S kik lesznek a kiválasztot­tak?- Jövő év elején dolgozzuk ki a feltételeket, ami alapján majd a kezdő vállalkozóknak pályáz­niuk kell a bekerülésért.- Májusban hányán költöz­hetnek be?- Összesen tízen.- Ez nagyon kevés.- Lehet, azonban például Szekszárdon ez a maximum, ná­lunk viszont közel 150-en le­hetnek majd benn, ha teljesen elkészülünk.- Mennyivel lesz olcsóbb számukra a piacnál?- A bérleti díj 30 százalékkal lesz alatta a piaci árnak, míg a szolgáltatásokat önköltségi áron vehetik majd igénybe. De lesz itt konferenciaköz­pont, étterem, tárgyalóhelyisé­gek, oktatási termek és szállás- lehetőség is. Összességében öt-hatszáz főre számítunk. Igaz, a teljes megvalósítás­hoz még hiányzik 200 millió fo­rint. E.Z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents