Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-11 / 239. szám

1994. október 11., kedd Jászsági körkép 7 A város és a falu határán Solti László tanyája határkő két település között, mert pon­tosan Jászberény és Jászfelső- szentgyörgy mezsgyéjén áll. A 44 éves férfi nyolcéves korában költözött arra a portára, ahol szülei építkeztek. László a hűtőgépgyárban dolgozott mint csőszerelő. 1964-től 1975 karácsonyáig volt a gyárban, majd állami tűz­oltónak ment Jászberénybe. A tanyához egy hold földet is vettek annak idején. A tagosí­táskor a felét elvették, de most az árverésekkor vissza tudták vásárolni, sőt, még többet is; az egy hektárnál több, tanya körüli föld mellett van még a házzal 800 négyszögöl terület is. Ezenkívül a Neszürben 1000 négyszögöl szőlő és majd’ 5 ezer négyszögöl szántó ad munkát a családnak. Lászlónak a legkedvesebb a szőlő, amit 3 éve elhunyt édes­apjától örökölt. Sajnos az ál­lami kereset nagyon kevés, pláne úgy, hogy a feleség kór­házban van most is, egyébként is leszázalékolt. A két gyerme­ket - egy harmadikos középis­kolás lányt és egy hetedikes fiút - mégis valamiből fel kell ne­velni, meg a velük együtt élő mama nyugdíja sem eget verő. A megtermett terményt nem adják el, kell a jószágoknak: a sertéseknek, a tyúkoknak, a li­báknak, a tehénnek, a birkák­nak. Az állatokat sem adják el. Nagy a rokonság, ha egy-egy szüretkor összejönnek, kell va­lamit elébük tenni. Most is egy birkát vágtak. A szőlő már ki is lett pré­selve, a must lent van a pincé­ben, a hordókban. A fok nagyon jó, de mennyiségre kevés. A bort szintén maguknak hagyják, csak keveset adnak el belőle. Panaszra adná László a fejét, mert szerinte most rosszabb a gazdasági rendszer, mint volt korábban, de látja, hogy minden szavát veszi a magnó. Ezért nem beszél, csak azt mondja, most nincs ideje hosszabban ki­fejteni véleményét. Inkább dolgozik, tisztítja a hordókat. Hiszen a beszédből nem lehet megélni. Csak a poli­tikusoknak. A képen szinte mindenki rajta van, csak a feleség és a leány nem Hármat egy csapásra Soha nem látott gyermekál­dás ad örömet mostanában Jászapátiban egy családnak. Nyitraiéknál ugyanis szeptem­ber elsején egyszerre három gó­lya is kopogtatott. A 37 éves édesanya - Tősér Erzsébet-és három gyermeke - Csilla, Gergő és Csaba - egy hete, hogy itthon vannak, és boldogítják az édesapát, a 38 éves Nyitrai Istvánt is. A három baba Budapesten született. Különleges gyerekek ők, hiszen lombikbébik. A há­zaspárnak sajnos nem lehetett gyermeke, pedig 16 éve, házas­ságuk kezdete óta várnak az utódokra. Ezért kellett az orvosi segítséget igénybe venni. A boldog család István a jászkiséri járműjaví­tóban dolgozik, gépi forgácsoló. Most szabadságon van, hogy minél több terhet levehessen felesége válláról. Az anyuka a jászberényi hűtőgépgyárban dolgozik, betanított munkás. Besegítenek természetesen a nagymamák is, akikre akkor lesz igazán szükség, ha a bol­dog apa elmegy dolgozni. A család nagyon örült a gyermekeknek. A magzatok öt­hetesek voltak, amikor kimu­tatta őket az ultrahang, vagyis a szülők már akkor tudták, hogy három gyermekük lesz. A gyerekek császármetszés­sel jöttek a világra. Csilla 2110, Gergő 2570, Csaba pedig 1750 gramm súllyal született. Az édesanya jászjákóhalmai szüle­tésű, míg István helybeli. Saját házukban élnek, amit most egy csapásra kinőttek. Bár a cse­csemők még a kisszobában el­férnek, de. ha nagyobbak lesz­nek, minden bizonnyal kicsi lesz a kétszobás lakás. A polgármesteri hivatal a vá­ros első hármas ikreinek 30 ezer forint egyszeri támogatást adott, valamint egy évig a nevelési se­gélyt folyósítja nekik. A szülők boldogok, csak még számukra is szokatlan egyszerre három apróság. A boltban is meglepődnek, hogy minden gyermekholmiból hármat kér­nek. Országos csúcs Ha mindenki úgy akarja, október 14-én, azaz pénteken átadják a jánoshidai Zagyva-hidat a forgalomnak. Igaz, soha nem is volt tel­jesen lezárva az átkelő az április óta tartó felújítás során, és pont ez az egyik nagy érdeme - mármint hogy egy sávon mindig mehetet- tek rajta az autók - annak a javítási módszernek, amit a Pannon Freyssinet cég alkalmazott. A Freyssinet francia mérnök által kita­lált módszer más előnyöket is rejtett: a hidat olcsón lehetett felújí­tani. Mint dr. Dalmy Dénes egyetemi tanártól, az említett cég ügy­vezető igazgatójától megtudtuk, mindössze 15 millió forintba került a korszerűsítés, ami négyzetméterenként 30 ezer forintot jelent. Hídfelújításban rangelső ezzel az összeggel a jánoshidai híd az or­szágban. A beruházó, a Szolnoki Közúti Igazgatóság által végeztetett munka során az öreg híd teljesen megfiatalodott. Horpadt teste ki- púposodott, ami nagy erénye egy hídnak; sokkal erősebbnek is lát­szik ezáltal. És természetesen nemcsak látszik, hanem az is. A hídon nemsokára minden akadály elhárul ■ v Szigorúan csak egy reggeli kávéra állt meg csodaszerke­zetével az út menti presszónál Kiss István. A 40 éves jános­hidai férfi ügyes kis szerkezet tulajdonosa, amit ráadásul sa­ját maga készített. A Tra- bant-motorral hajtott kistrak- tort két éve állította össze. István jelenleg szabadúszó. Nem, nem a boldogságban úszik, hanem a munkanélküli­ségben van nyakig. Időközön­ként autókat javít, minthogy autószerelő és karosszérialaka­tos. Iparosként is űzte ezt a fog­lalkozást, de mostanára na­gyon leapadt a megrendelés, így lett munkanélküli két éve, ami számára sorscsapás, hi­szen egy maszek nem kap se­gélyt. Ilyen időszakot élünk... Eredeti szakmája egyébként hegesztő. Ekként is dolgozott 16 évet a termelőszövetkezet­ben. Itt képezte át magát szere­lőnek. Az ipart 1984-ben vál­totta ki. Közben még elment Alattyánba egy kiskunlacházi szövetkezethez, ahol kazáno­kat hegesztett, de dolgozott három hónapig az egykori Német Demokratikus Köztár­saságban is. Még egyszer visszakerült a termelőszövet­kezetbe, de másfél év után megint eljött. Ha már kitanulta az autója­vítási fogásokat, készített ma­gának egy kistraktort, amivel Konstruktőrként” otthon fűtő Mintha teljesen eredeti lenne; no igen, az is szánt, vet, kapál és fuvaroz. Mezőgazdasági munkákat vál­lal, hogy családját, két leány­gyermekét - óvónő feleségé­vel együtt - el tudja tartani. Mindemellett otthon fűtő; legalábbis így nevezi saját magát egy életerős, munka nélküli férfi. í 4 Ez b jövő nem biztBto Lehet, hogy megszűnik Jászdózsán létezik egy ki­csiny asztalosipari részleg. A budapesti Jövő Asztalos Szö­vetkezet 1971 decemberében nyitotta meg részlegét a falu­ban, hogy legalább 30 ember­nek adhasson munkát. Akkori­ban kárpitrámákat készítettek a szintén fővárosi Kárpitos Szö­vetkezetnek, de ez a cég meg­szűnt. Jött egy új cég, egy új munka: a szintén fővárosi Tö­rekvésnek gyártottak konyha­szekrényajtókat, de a Törekvés pályája is már hanyatló. Most bejárati ajtókat állíta­nak elő egy jászladányi vállal­kozásnak - mondja Dobos László csoportvezető. Ezt a munkát maguk szerezték, hogy megmaradt 13 dolgozójuknak legyen keresete. Azért kapnak az anyavállalat­tól is megbízatást. Külön öröm számukra, ha valami igazi fel- amit nemrégiben egy német adat adódik, mint például az, vevő kérésére kellett teljesíte­Az ajtó még ad munkát niük. Nagyon szép, igényes va­dászbútort kellett elkészíteniük tölgyfából. Az ajtókat négy hónapja ké­szítik, csak az a baj vele, hogy nincsen hozzá alapanyag. Hogy emiatt hogy s mint lesz, azt nem tudni. Mindenesetre most ha­vonta 50 bejárati ajtó hagyja el a műhely bejárati ajtaját. Hogy dolgozni tudjanak, ala­posan utána kell járniuk a meg­rendeléseknek. Pedig mi volt itt korábban?! Hajdanán már már­cius közepén kapacitásukat le- kötöttnek mondhatták egészen az év végéig. Most meg úgy vannak, hogy jaj, mit csinálunk a jövő héten?! Az oldalt készítette: Tóth András 1 Idén már kétszer is tárgyalta az alattyáni önkormányzat képviselő-testülete az idősek klubjának helyzetét, amely vál­ságos. Válságos, mert nincs pénz a működtetésre. A húsz időst el­látni képes klubban most csak tizenketten vannak. A velük járó állami normatív támogatás igencsak kevés, ezért jelentős pótolnivalója van az önkor­mányzatnak a működéshez fel­tétlenül szükséges 1 millió fo­rinthoz. Szegény embert még az ág is húzza. Mert nem csak az idősek klubját kell segítenie anyagilag a falunak, hanem minden in­tézményét - már ahogy ez kis hazánkban megszokott. Nem jön ki például a normatívákból az óvoda és az iskola költségve­tése sem. Ha minél többen vennék igénybe a klub szolgáltatásait, annál több támogatást kapnának az idősek után, annál keveseb­bet kellene az önkormányzatnak kipótolnia. Csakhogy az idősek nem akarnak bemenni. Akik még tudnak mozogni, azok ne­hezen viselik a kötöttséget, azt, hogy bent kell lenni egész nap. Sokan csak a házi szociális ellá­tást igénylik, ebben is megkap­ják az ebédet és más segítséget. Az idősek klubja nem öreg intézmény: 1988-ban jött létre. Egy teljesen új épületet húztak fel e cél érdekében. Induláskor voltak is szép számmal, de saj­nos sokan meghaltak, és keve­sen léptek, lépnek helyükbe. Az idősek klubja decemberig kapott haladékot. Hogy mi lesz vele, azt már az új képvi­selő-testület dönti el.

Next

/
Thumbnails
Contents